Egy cseh gimnazista visszaemlékezései

Nagy volt az iskola, arra emlékszem. A bejárat mellett ott volt a Boleslav-szobor, ennek megsimogattam a fejét, ha aznap nem akartam felelni. Aztán a bejárattal szemben volt a könyvtár. A tantermek az emeleten, meg a földszinten. De volt ebédlő, és tornaterem is. A padok is nagyok voltak az iskolában. Még ott volt bennük a tintatartó helye. Mert régen, a tollak előtt az gyerekek tintával írták az iskolában. Ezt a prágai nagyitól tudom. Ő tőle sok mindent tudok. A termünkben hátul volt egy nagy vetítővászon. Ezen Kastan tanár úr szokott mutogatni biológián. A szemben lévő nagy táblát Ales, és Jáchym mindig telerajzolták disznóságokkal. Ott volt előtte a tanári asztal is. Ennek a fiókjait folyton beragasztottuk rágógumival. Az asztallapot a tanárok ingujja már fehérre koptatta. Volt osztályállatunk is, Hitler. Ő egy döglött madár volt, akit Ales talált, amikor a bátyjával mentek üveget visszaváltani. A Hitlert csak a takarítónők látták. Egyszer látták, akkor is annyira volt jó, hogy kidobják a kukába. Nem volt túl hosszú élete nálunk.

Tele volt az iskola fura arcokkal. Eleve ott volt Martin, aki egy lakókocsiban lakott az alsóvárosban, két lengyel szocmunkással, akik állítólag a szülei voltak, de ebben erősen kételkedtünk, ugyanis mindkettő férfi volt. Meg volt egy kócos srác a bében, aki mindig gitározott, meg énekelt a bulikon. Jonas, a fizikatanár fia mindig bujkált az apja elől. Egy nagyszakállú öreg is gyakran ott volt. Ő a kerítéshez járkált, és rágót, meg cukorkát árult, egészen addig, amíg a gondnok el nem kergette seprűvel. Alexander is érdekes fiú volt. A portás volt az apja. Emiatt ő is dohányzott, meg keresztrejtvényt fejtett. A portás büszke lehetett rá. Én csak csendesen figyeltem az iskolai történéseket. Rám nem emlékszik senki.

A tanárok is elég érdekes arcok. Furábbak, mint a diákok. Elsőnek már is itt az osztályfőnökünk, Borsec. Ő volt a kémiatanár, a beceneve Büdös volt. Ennek az volt az oka, hogy mindig azt hangoztatta, hogy az ammónia a kedvenc vegyülete. A cseh tanár, Tomislav sem volt kutya. Pipázott, és folyton legendákat mesélt. A történelmet Rados oktatta. Mindig bedobta a naplót a terembe, és csak azután jött Ő. Komótosan választotta ki a felelőt, szép lassan lapozgattott. Az első párban ülők suttogták hátra, hogy hányas számnál jár. Az éneket Kravasková tanárnő oktatta. Általában csak Ő énekelt, mi rendszerint a viccújságon röhögtünk, a pad alatt. Bioszon Kastan tanár úr a saját kezűleg készített agymakettjével menőzött. Angolon semmit nem értettünk Mr. O'brian magyarázatából. A matekot Jonas apja, Novák tanár úr tanította, szintúgy a fizikát is. Ő dohányzott, a takarítókkal együtt vonultak ki a kukákhoz, amikor azt hitték, senki nem látja őket. Bros edző tanította a tornát. Elszánt küldetésének tartotta, hogy valamennyiünkből atlétát csinál, ezért sokat futottunk. Úszni is jártunk vele. Ez azért volt jó, mert a kabinokból tükörrel átleskelődtünk a lányok öltözőibe. Nagyon jó dolgokat láttunk. Egyébként a víz hideg volt, és át kellett engednünk a sávokat a tapasztalt úszóknak, akik szépen siklottak, míg mi részeg delfin módjára bukdácsoltunk.

Kirándulni rendszerint busszal jártunk. Ezeknek sokszor meg kellett állniuk, mert valakinek mindig hánynia kellett. Kilencedikben a hegyekbe mentünk. Itt éjszaka kilógtunk az erdőbe a lányokkal, napközben pedig túráztunk. Tízedikben Karlovy Varyba látogattunk, egy napra. Itt ejtettem bele egy tóba apám digitális fényképezőgépét. Tizenegyedikben Olomouc városát tiszteltük meg. Egy lepukkant kollégiumban laktunk. Este billiárdoztunk a klubhelyiségben, és Ales pucér nős újságot olvasgattuk a sarokban. Végzősként egy Moldva-parti kempingben töltöttünk négy napot. Utolsó este egy sátorban voltam Mradkával. Az Ő keze az én pólón alá, az én kezem az Ő pólója alá csúszott. Ez volt az a legendás első alkalom, először kóstoltam bele a szexbe. Összevetve jó kirándulásaink voltak.

Az iskolai karbantartó egy megsavanyodott alak volt, mégis Ő jött velünk mindenhová. Karlovy Varyba hozta magával a feleségét is, aki mindig fotózott minket. Semmi szükség nem volt rá, mégis végigkísérte gimnáziumi éveinket.

A ballagáskor nem hatódtam meg. Csak verset szavaltam, meg a néptáncegyüttes ugrabugrált egyet az udvaron. A prágai nagyitól egy órát, anyuéktól pedig egy 10000 koronás csekket kaptam. Aztán otthon engem ünnepeltek, pedig nem érdemeltem volna meg. Az, hogy elvégeztem a gimnáziumot, alap.

Ezek voltak gimnazista éveim. Visszasírom őket, mert ezek a szabadság, és a fiatalság felhőtlen évei voltak. Már megértem a felnőttek siránkozását. Ha lenne egy időgépem, visszautaznék az időben, és átélném a kilencedikes évektől a ballagás végéig az egészet. Újra ,és újra.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2018-03-13 18:34 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem érzel rá a mesélésre, úgy látom... A mondataid vagy túl hosszúak (lásd az előző rásaidban), vagy túl rövidek (mint itt), sosem a jó helyen törnek meg. Ez baj, mert a sztori... az nincs. Visszaemlékezésekből, monológokból vagy leírásokból is lehet nagyot alkotni, de akkor a meséléssel kell tudnod eladni ezt. Ez pedig a legnehezebb terep, mert nem lehet tanácsot adni (én legalábbis nem tudok sok hasznosat mondani, de a többieket szívesen felkérném, hogy mondjanak valamit - hé, mesélők! tessék elmondani a titkot! :D ).
Az sem segít, hogy csapongsz - ilyen rövid írásban nehéz tartani a fókuszt, de próbáld meg. Iskola, helyek, emberek, tantárgyak, iskolai kirándulás, szex, ballagás... Rohansz, minha kötelező lenne. A karaktered nem él annyira (nem is élhet, lényegében nincs önálló hangja), hogy az legyen a cél, hogy az ő csapongó-nosztalgikus-szelektív emlékeit add vissza minél jobban, de ha "átlagos" narrátorként tekintünk rá, akkor meg a történet ugrál ide-oda.
A szelektivitás jó. Talán jól is állna neked... az apró részletek, az odavetett semmiségek viccesek, csak nem írtad még meg túl jól. A nagy kép szürke. Hmm... megpróbálhatnál egy olyan narrátort, akinek van hangja. Aki ha akar, elveszik a részletekben. Két bekezdést szentel a semminek, mert épp olyan hangulata volt, és elkalandozott. (Majdnem mondtam, hogy oldalakat, de azért Krúdyt még ne tölts fel.) Legyen benne élet! Mert ez hiányzik - az életről írsz, élettelenül. Fordítva nagyobb a siker. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2018-03-13 20:58 Sednol

Sednol képe

Egyszer VOLT, hol nem VOLT, VOLT egyszer egy VOLT. Ez egy igazán törtető VOLT VOLT. Szinte minden mondatban ott VOLT.

És akár hiszed, akár nem, ebben a kis idegesítő valamiben még így is kevesebb a létige, mint az írásod első bekezdésében.

Ez nekem arról árulkodik, hogy nem tudod egy gondolat köré keríteni a gondolataidat, valamint arról, hogy nem tudsz rendesen fogalmazni. De nem szeretnélek ennyivel letudni, mert még emlékszem időkre, amikor én is belepasszíroztam egy mondatba három létigét.

Pár mondatodon megmutatom, hogyan tudod némi fogalmazással elkerülni ezt a halmozást.

„Nagy volt az iskola, arra emlékszem.”

Itt még csak csak elmegy ez a fránya volt, de maga a mondat, hogy is mondjam… Akkor jó egy írás, ha olvastatja magát, ha van benne dinamika, ha gördülékeny.

Emlékeimben az iskola nagy volt. – ez a nagy kifejezhető másként is.

Emlékeiben az iskola szinte az égig ért. – így már jobbnak tűnik, de szerintem te is tudsz ezer ilyet írni.

„A bejárat mellett ott volt a Boleslav-szobor, ennek megsimogattam a fejét, ha aznap nem akartam felelni. ” volt helyett állt? Ennyire egyszerű. Mutatok még valamit.

A bejárat mellett strázsált a Boleslav-szobor. Aki csak megsimogatta a fejét, annak aznap nem kellett felelnie, legalábbis ez a szóbeszéd járta a tanulók közt. Felbaktattam a lépcsőn, természetesen nem felejtettem el végigfuttatni kezem a fagyos kőkoponyán – akart a fene a többiek előtt makogni.

A bejárattal szemben a könyvtár állt. Két oldalát egy-egy tanterem határolta. Mi a harmadikon kaptunk helyet. Dagadt is a mellünk. Valamiféle kiváltságnak éreztük, hogy mindenki fölé költözhettünk, de alig kellett hozzá egy hét, hogy rádöbbenjünk, tévedtünk. Annyit életemben nem lépcsőztem, mint azokban az években. Megbüntetett minket az élet, de akadt olyan, aki ebben is a jót látta. Acélosodunk – mondta nevetve Ksisek, és kettesével szedve a fokokat eltűnt a lépcsőfordulóban. Atletizált, míg én maximum a busz után futottam, nehogy elkéssek a suliból.

Sok mindent ki lehet hozni az ilyen fajta mesélésből, de meg kell töltened élettel, hogy ne unja el az olvasó magát. Nem lehet így, ahogy csinálod.

Nagy volt az iskola. (mekkora? Mutasd meg pár szóban.) A bejárat mellett volt egy szobor. (oké volt, de ki ő? Volt egy fölös szobruk, és ott kötött ki?) Ha nem akartam felelni, megsimogattam a fejét. (ez minden szoborra igaz, vagy ez valami iskolai babona, esetleg a te saját kis rituáléd?) A bejárattal szemben volt a könyvtár. (számít?) A tantermek az emeleten meg a földszinten voltak. (számít? És miért nem földszinten meg az emeleten, miért nem lentről haladsz felfelé?) De volt ebédlő és tornaterem is. ( hol? számít?) A padok is nagyok voltak. (számít? és az ajtók is meg a székek is vagy csak a padok?) Volt tintatartó bennük. (remek. Számít?) A tollak előtt tintával írtak a gyerekek. (hoppá, valamit végre megmagyarázol. Legalábbis megpróbálod.) Helyesebben:
A golyóstollak előtt még töltőtollakkal írtak a gyerekek. Mert hát tudod a golyóstoll is tintával megy, azaz ír. :D

A lényeg, el kell előre döntened, hogy mit szeretnél. Ez a jelen formájában nem szép.

Férfiasan megmondom, hogy megpróbáltam végigolvasni, de nem ment. Csak belekaptam néhány mondatba, de inkább tűnik egy leltárnak, mintsem valami olyannak, ami mondani is akarna valamit. Azaz szeretnél te mondani valamit, ott is van a végén, de ezt direktbe akarod. Sajnos ezt fel kell vezetni. Hangulatot kell teremteni. Meg kell alapoznod a végső mondanivalót, hogy mi is érezzük, minden rossz ellenére jobb volt a suliban.

Ajánlatom, menj végig az összes mondatodon, amiben találsz voltot, és fogalmazd ki belőle! Jó kis gyakorlás lesz. Ha ezzel megvagy, akkor próbáld meg összevonni a mondatokat.
Ja, és olvass sokat. Rengeteget.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2018-03-16 10:01 Roah

Roah képe

Csudajó segítségeket kaptál! Emiatt nem megyek bele a további nyelvtanozásba, mert más irányt is mutatnék, kiegészítésként, rendben?

Nem véletlenül kérdeztem meg tőled azt már egyszer, miként állsz a zenével.
Miután nem válaszoltál rá, és úgy alapból sajnos nem kommunikálsz az olvasóiddal, felelet nélkül felvetnék néhány dolgot az írás érzékeléséről, arról, hogy lehet-e az érzéket fejleszteni arra nézvést, mikor, melyik mondat legyen hosszabb, rövidebb, hol törj bele egy-egy megfogalmazásba, hogyan alakulhat ki érzék, kialakulhat-e és ilyesmik.

Amikor a növényeket locsolják vízzel, a növény kibújik a földből. Kell a növénynek napfény, és más is, hogy életben maradjon, hogy megnőjön, hogy szép legyen, de az egyik legfontosabb a víz.

Így lehet ez a zenével és az írással is: néha a zene az írás életvize.

Mindenek felett le kell szögeznem, hogy a Karcon úgy tartják, ne hallgass zenét, ha írsz, mert elvesztheted a fókuszt, ne, mert gyengíti a koncentrációt az, ha több felé is figyelsz, ne, mert sok-sok hibát lehet véteni közben - és az esetek többségében ez így is van.
Ennek ellenére azonban, vegyük például Lucast, aki saját bevallása szerint nem is képes zene nélkül írni, és más szerzők, akár a világirodalomban, vagy itt a Karcon, a Karcon túl is, szóval az írók körében elég gyakori, hogy írás közben zenét hallgatnak.
Sőt, hogy tovább menjek, rendkívüli gyakori a kettő ötvözete, tehát zenész író, vagy író zenész is, itt, a portálon is, sok szerző, rengeteg Karcos, zenész is egyben, de minimum zene-imádó, műfajtól függetlenül.

Miért fontos ez? A te esetedben az, fontosnak vélem, és úgy talán általánosságban is, hogy a zene rásegít az írásra - a zene hang, a hangok rezgések, a rezgések érzelmeket szabadíthatnak fel; sírás, nevetés, düh, energia, satöbbi, tehát a hangvibráció ereje rendkívüli módon hat egy íróra, egy olyanra legalábbis, aki mentális, vagy szellemi tevékenységet végez, különösen. Biztosan nem mondok csodát, és ismerős lesz számodra a 'kirázott a hideg', vagy az elérzékenyülés, a libabőr, de van olyan is, hogy valakit sportra kényszerít a zene, és ilyesmik, tehát mondhatni, a hangoknak brutális hatalma van az érzelmek felett. Impulzusok. Stimulációk. Vagy bebikázza, vagy felfokozza, vagy rásegít, vagy energiát ad, vagy sírást, szomorúságot vált/válthat ki, a lényeg az, hogy hidegen semmiképp sem hagy. És ez csak a a dolog egyik része.
A másik része írói szempontból a mondatok dallamára vonatkozik (emiatt szállnak el egyébként sokan írás közben, ha zenére dolgoznak, ez egy tánc, tánc a mondatokkal, és ott néha akkora a zene vibrációjának a hatalma, hogy simán mellé lehet lépni egy-egy szóval, képpel, fogalmazással, az írói kontrollt amúgy is tanulni kell, de ha még a zene is szól, akkor aztán lehet nagy perecelés a sztoriban), vagyis a mondatoknak van egy sajátos dallama, üteme, szinte minden szerzőnél más, eltérő a ritmus. Egy bizonyos melódia után mennek (ők, az ilyen típusú szerzőknek zenét sem kell hallgatni írás közben, a mondataik magától követik fejben a dallamot), ezt követik, ezen mennek végig. Ez a cselekvés annyira belső, annyira belülről jön, zsigeri, olyan mélyről, hogy szerintem nem tudatos, uralni sem nagyon lehet, sőt, sok hibás szó, vagy elvétett fogalom használat azért kerül oda egy mondatba (persze majdnem mindig helytelenül), mert a mondat-dallamba az illet, az adta magát, az a szó és úgy, egyszerűen a szerző, ha kell, ki is talál szavakat, elvéti a helyes használatot, fogalmakat kever össze, vagy cserél meg, kifejezéseket, nyelvtani hibákat halmoz(hat) fel, mert a dallam, amit a fejében követ, ezt kívánja meg. 'Az a szó kell oda és kész!' És amikor jelzik neki, meglepődik, és mondja, "De hát hogy írhattam ekkora sületlenséget?!" Hát szerintem gyakran ez a jelenség áll a dolog hátterében - ergo rutin kell hozzá, vagyis amikor elkészült a szerző az írással, megszabadult tőle, mondhatni, akkor higgadt(abb) érzelmi állapotban, csigavérrel kell újra elolvasni, kis pihentetés után a sztorit. Sok huncutságra derülhet ekkor fény.
Érted?
Nálad az a gond, ezt érzem legalábbis, hogy nem érzed a mondatok ritmusát, nem hallod a dallamot, szerintem, van érzéked, csak nem használod, mert nem tudod még, miként használd.

Zene hallgatást javasolnék. Ha szeretsz zenézni, akkor másként kell hallgatni, vagy mást, mint eddig. Nem mindenkinek fejleszti a hallását ez, és nem mindenkinek az írásába kerül bele a mondat-zene, de van, hogy a módszer beválik.
Ősi technika volt a bekötött szem, hogy bekötött szemmel hallgattak zenét, a koncentrációt felerősítheti, egyszerűen eggyé lehet válni a zenével, kvázi nincs más, csak a zene, csak a hang, 'a bőrödön megtapasztalod', mondták, a bőrrel látták, láttatták a zenét, de napjainkban talán elég annyi, ha becsukott szemmel csapatja valaki. (Amúgy sokaknál reflexből is jöhet, hogy behunyják a szemüket, kiváltképp ha kedvenc részük jön.)

Biztos furán hangzik, de van úgy, hogy zenét is meg kell tanulni hallgatni, nem mindenki születik éles hallással, fejlett hallás érzékelésével, de hogy az írás nívójához köze van, az biztos.
Tanulási fázisban vagy - még akkor is, ha szótlanul teszed. Noha a zene-hallgatás írás közben valóban nem túl tanácsos, a már fent említett okok miatt, nálad lehet, hogy most arra lenne szükség, hogy fejlődhess.
Felénk úgy tartják, hogy a dobnál jobb iránytű nincs a zene világában, ha hallás-fejlesztésről van szó, tehát olyan dallamokat javasolnék, amiben a dobszó a domináns - és ha hallgatod, semmi másra ne figyelj, csak a dobra fókuszálj, szűrd ki a dobszót a többi hangszer közül, csak a dobra koncentrálj.

Tényleg nem tudom, hogy miként állhatsz zenével, de a zene mindenképpen jót tesz a hallásnak, a hallás a nyelvnek, a nyelv az írásnak, az írás pedig annak, hogy talán jobban fogod érezni, hol törhetsz meg egy mondatot, hogyan, miként írj hosszú-hosszú mondatokat, amiket aztán feloldhatsz egy röviddel - főleg javításkor hallod ezt csak igazán, amikor önmagad ura vagy, amikor nem az írás irányít téged, hanem te az írást -, egy idő után fennállhat a rögzülés is, ergo alapból a ritmusokat fogod fejben követni, húz magával, és azon kaphatod magad, hogy fejlődtél.

Erre gondoltam, ezekre a dobokra, így elsőre, de van még egy csomó másik is.

Figyeld meg a tetkókon a dobokat, a gyorsulást:

https://www.youtube.com/watch?v=7iRxthfjf0c

És itt válaszd ki a dobszót. Csak a dob van; ülve is járhat a láb, a kéz, a fej, a lényeg, hogy kövesd a dobot:

https://www.youtube.com/watch?v=jlzI3_QADWc

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2018-03-16 12:05 Kentaur

Kentaur képe

Irigylem a töretlen hitedet az emberekben. Ez a felhasználó még soha egy mukkot nem szólalt meg itt, én arra szavazok, hogy nem is tudja és nem is érdekli, hogy lehet, sőt, nem is olvassa.
Bár nem vagyok oda a Coelho-szagú bölcselmekért, nemrég olvastam egy állítólag buddhista mondást, amiről rögtön te jutottál eszembe, hogy példaként lehetne berakni hozzá a képed, szóval ajánlom aláírásodnak:
"Nem tudsz úgy átvinni valakit a túlpartra a csónakodon, hogy te is meg ne érkeznél."

Mondjuk én hozzátenném, hogy mielőtt elindulsz, nézd azért meg, a másik is beszállt-e, vagy csak bambán nézelődik a parton. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

szo, 2018-03-17 09:35 Roah

Roah képe

Soha nem jut eszembe más opció - ha gond van, meg kell oldani, és jászu, ádiosz ámigosz. :D Kábé fél perces művelet. Ne tegyem?
Egyébként nekem nem kell csónak, jól úszok, meg aztán ki tudja, hányan vannak a parton? Ha csak egy hesszöl mélán, attól a többi még láthatja a csónakot, meg ilyenek. Hm? :)))
Elsőnek egy Arisztotelész gondolat ugrott be, ami a munkáról és az örömről szól, aztán jött egy jobb, ami relevánsabbnak tűnik.

„Eddigre már volt annyi tapasztalatom, hogy tudjam: hasonlóan erős megérzésekben épp olyan botorság kételkedni, mint saját fülemben, hogy felém robog a postakocsi. Ugorj, aztán nézelődj, valóban az volt-e!”

(Red Kentaur)

https://www.youtube.com/watch?v=xxF1vml4ro8

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2018-03-17 10:29 Kentaur

Kentaur képe

Mondom, rád nagyon igaz, hogy te csak több leszel tőle.
Én inkább az vagyok, aki belerúgja a vízbe a hezitálót, és aztán kiröhögi, hogy: ne fuldukolj már vazze, hát leér a lábad! :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

szo, 2018-03-17 14:27 Roah

Roah képe

Nem-nem, nem erről van szó - na jó, legyen hát.
Az a helyzet, hogy szerintem valami gond van az elkövető hallásával, valami furaság van itten, szerintem. (Sajnos a felhasználó tényleg nem reagál, mondhatni, a füle botját sem mozdítja, és nem vagyok biztos benne, hogy ez változni fog.)
Meg aztán tényleg semeddig nem tart, eléggé cinkesnek tartanám, ha ekkora rutinnal a hátam mögött megéreznék egy hozzászólást, a pop-ipar gyönyörei, ugye. :D
Te meg erőlködj nyugodtan csak röhögve, hátha valaki bekajálja, hogy szőrös a szíved - talán az megeszi, aki téged nem ismer. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2018-03-17 16:57 major2003

major2003 képe

Nah, itt az ideje a felszólalásomnak! :)
Köszönöm azoknak, akik véleményt írtak az írásaimhoz. Nekem minden kritika beszámít, és mindig igyekszem a kapott tanácsokat megfelelően felhasználni. Ezt a művet speciel egy olyan hangulatban írtam, amikor eszembe jutott az iskola, és a diákélet, és kiírtam magamból. Ezután aktívabb leszek a komment szekcióban is, tehát remélhetőleg hamar tudok válaszolni.
Köszönöm még egyszer a hozzászólásaitokat.
Major2003

Az Alpok hegyei ihlették meg a költőt...

cs, 2018-03-22 18:02 Roah

Roah képe

Jó ezt látni - ezeket a részeket nagyon bírom. :)))

Üdv a Karcolat fedélzetén! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=s17XDrKuqc4

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2018-03-24 17:57 Tzadiq

Tzadiq képe

Azért Tzadiq a nevem, mert csak hébe-hóba fordulok itt meg, benézek, majd megyek is tovább. De most nem tudtam szó nélkül hagyni; a cím figyelem(fel)keltő. Amikor egy magyar ír valamit, néha külföldiként ír E/1-ben. Na de csehként? Na, ez érdekes lesz, gondoltam.
Aztán következett egy felsorolás. "Érdekes" névválasztásokkal. Borsec, ami egy "román" ásványvíz/tájegység. Majd a szegény angoltanár, akinek szintén (többek mellett) rosszul van leírva a neve. Minden más teljesen oké!
És ekkor jön a legfurcsább dolog. Egyszer csak végetér. Megízleltük a karaktereket, és vége. Nem történt semmi. Hol a folytatás?

----------------------------------------------------------------------------
Misem emberibb, mint haragudni arra, akit megbántottál.
(Tacitus: Agricola XLII, 4)

sze, 2018-03-28 18:14 major2003

major2003 képe

Szia!
Igyekeztem csehes karakterneveket választani, a Borsec-nél speciel egy más hangzású névre gondoltam, de hát valószínűleg nem jól írtam le. Azért lett ilyen hirtelen vége, mert a ballagással akartam lezárni a történetet, végül is a gimnáziumi tanulmányokat is az zárja le.Köszönöm a pozitív kritikát, legközelebbi művemben igyekszem mindenre odafigyelni.
Üdv,
Major2003

Az Alpok hegyei ihlették meg a költőt...