Hangulatom a hegyekben

Útnak indultam. Azért, mert kellett a kaland. Az Alpokba mentem. Oda, ahol áprilisig tart a tél, majd csodálatos időszak veszi kezdetét. Vonattal mentem. Amikor felszálltam, láttam, hogy alig van hely. Beültem végül egy fülkében, és kezdetét vette az út. Bécsnél az utasok felé leszállt. Grazban a másik fele. Végül a végállomáson, Oberregensdorfban már csak én, és két hegymászó maradt. Az alpinisták egyből a csúcsok felé vették az irányt, jómagam azonban elindultam a faluba. Csodálatos kis házakat láttam. Fából készültek. Ablakukban muskátlihegyek borították. A település felett a stájer Alpok bércei emelkedtek ki a tájból. Megannyi titkot, kincset, és csodát őrizhetnek, nem vitás. Miután kigyönyörködtem magam, beültem egy fogadóba, ahol elfogyasztottam vacsorámat. Már esteledett. Végül vacsorázó helyemen vettem ki egy szobát. Lepakoltam, kiálltam az erkélyre, és nagyot szippantottam a friss hegyi levegőből. Ez az élet - gondoltam. Másnap reggel, reggeli után felültem egy felvonóba, ami felvitt az egyik hegy tetejére. Virágos Havasi rétek, legelésző tehén, és birkacsordák, használaton kívüli sípályák felett mentem el. Végül a csúcsra is fel tudtam érni. A látvány... nos az leírhatatlanul gyönyörű volt. Mindenütt a hatalmas csúcsok látszottak, a völgyek kis falvai mint holmi játékházak, úgy néztek ki. Leültem egy padra, és a turisták körében gyűlő állatokat néztem. A büfé kukáinál csókacsapat viaskodott a hulladékon, míg fejem felett havasi sarlósfecskék húztak el sivítva. Megvártam a következő felvonót, és elindultam lefelé. A délután napos volt, minden jól látszott. A felvonó aljától egy kis tó felé mentem tovább. Mikor odaért, elcsodálkoztam kristálytiszta vizén. Kortyoltam belőle egyet, majd partján elfogyasztottam sovány ebédemet, ami egy vajas kenyér volt. Oberregensdorfba visszaérve betértem a templomba. Még ennek is a kis településnek is milyen csodás temploma van!-gondoltam. Végül kezdett esteledni. Gyalog felmentem a falu fölé, leültem az egyik turistapihenőre, és hallgattam az estét. A fenyvesből egy bagoly kísérteties huhigása hallatszott, míg valahonnan birkakolomp kongását hozta a lágy alkonyi szellő. A hold nagy, sárga tányérja az égen világított. Visszamentem a fogadóba, és elvegyültem a mulatozó társaságban. Sörrel, és virslivel kínáltak, jellegzetes stílusukban, tört angollal előadott anekdotákat meséltek a falubeliekről. Hajnalig mulattunk. Végül reggel kilenckor ébredtem fel, és foglaltam magamnak online egy vonatjegyet. Elköszöntem vendéglátóimtól, és Grazon, majd Bécsen keresztül Budapest felé vettem az irányt. Hiányozni fognak a hegyek, de nem bántam: a közeljövőben úgyis visszatérek.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2018-05-31 06:41 Dana

Dana képe

Ez most nem igazán sikerült. Azért engedem ki, hogy a többiek tanácsai alapján tanulhass.

A lelki szemeid előtt ott pereg a mozi, viszont... ennek a bemutatása olyan, mintha egy kisiskolás írta volna meg: tőmondatok, felesleges igék: mentem, láttam stb.

Sajnos nem sikerült hangulatot teremtened sem. A cselekvések helyett -- amiből szinte minden mondatban volt -- miért nem adtál át képeket, hangulatokat?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-05-31 19:17 major2003

major2003 képe

Szia!
Sajnálom, hogy nem sikerült átadnom azt a hangulatot ezzel az írással, amit szerettem volna. Ebben a műben igyekeztem összeszedni magam, úgy látom nem volt elég. A közelgő nyár ihletett meg. Sebaj, majd legközelebb! :D

Az Alpok hegyei ihlették meg a költőt...

p, 2018-06-01 06:32 Dana

Dana képe

Hangulat... valami olyasmit érzek, hogy ezekkel a mondatokkal, amiket összeraktál, nem lehetet hangulatot teremteni, legalábbis nem egy ilyen írásban. Csak néhány lehetőség, példa.

Vonattal mentem. Amikor felszálltam, láttam, hogy alig van hely. Beültem végül egy fülkében, és kezdetét vette az út. --> A vonat zsúfolásig telt hátizsákos turistákkal -- a határt is elhagytuk már, mire végre ülőhelyet találtam magamnak. Nem számított, már úton voltam.

Csodálatos kis házakat láttam. Fából készültek. Ablakukban muskátlihegyek borították. A település felett a stájer Alpok bércei emelkedtek ki a tájból. Megannyi titkot, kincset, és csodát őrizhetnek, nem vitás. --> A hóborította, titkokat rejtő csúcsok árnyékában megbúvó faluban készültem megszállni éjszakára. Az egyetlen, kanyargó utca mentén faházak sorakoztak, ablakaikból piros, rózsaszín és fehér muskátlik integettek.

Miután kigyönyörködtem magam, beültem egy fogadóba, ahol elfogyasztottam vacsorámat. Már esteledett. Végül vacsorázó helyemen vettem ki egy szobát. Lepakoltam, kiálltam az erkélyre, és nagyot szippantottam a friss hegyi levegőből. --> A látványtól bódultan tértem be a kis, faluszéli fogadóba, ahol egy szőkehajú, pirospozsgás arcú, osztrák menyecske szinte pillanatok alatt varázsolta elém a kolbászból, káposztából és krumpliból álló egyszerű, de ízletes vacsorát. Az ágy hívogatóan kényelmesnek tűnt, az erkélyről remek kilátás nyílt a borzongató szépségű hegyekre. Az erkélyen állva méyen beszívtam... stb.

Csak egy gyors javaslat hangulatra, melóban vagyok, nincs ilyesmire időm sajnos.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2018-06-01 06:36 Dana

Dana képe

Ez a nagyon zavaró amúgy: indultam, mentem, mentem, felszálltam, láttam, beültem, elindultam, láttam, beültem, elfogyasztottam, kivettem, lepakoltam, kiálltam, felültem, leültem, néztem, megvártam, elindultam, mentem, odaér(em), elcsodálkoztam, kortyoltam, volt, betértem, felmentem, leültem, hallgattam, visszamentem, elvegyültem, felébredtem, foglaltam (online), vettem az irányt...

Ez nem egy hangulatteremtő leírás, hanem egy felsorolás. Ezt csináltam, azt csináltam. Ne haragudj, de tényleg olyan érzésem van, mintha egy kisiskolás nyári beszámolóját olvasnám, vagy egy angol fogalmazást, amikor még csak az egyszerű jelent ismerjük. :-(

Próbálj láttatni, ne felsorolni cselekvéseket!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2018-06-01 09:03 E.A.Szandra

E.A.Szandra képe

Biztos találkoztál már azzal a jótanáccsal (aki írásra vetemedik, állandóan belefut) : mutass, ne mond. Te végig mondtad.
Azért fontos, hogy az olvasó bele tudja élni magát, mintha ő is ott utazna veled. Máskülönben olyan, mintha csak elmesélnéd neki, az meg keveseket érdekel, hogy te milyen jól érezted magad, míg ők megrohadtak a munkában, az unalomban, stb. Vagy letennél eléjük egy szórólapot, ők meg nem tudják, mit kezdjenek vele.

A másik problémám nekem is a tőmondatokkal volt. Olyan érzésem támadt, mintha a vonat döcögne, a felvonó akadozna, a szálláson meg folyton fellöknének vadidegenek, és még csak bocsánatot sem kérnek. Idegesítő, nem lehet így a lényegre koncentrálni. Pedig biztos szép lehetett.

Hangularfestés gyakorlásaként szerintem próbálj meg egy kiválasztott hangulatról írni. Pl. gyönyörködés: mit látni, mit hallani, mit érezni, mitől másabb, miért szebb, mennyivel jobb. Így lesz egy alapod, amihez legközelebb nyúlhatsz.

Amúgy tetszik a keretes szerkezet. :)