Nagycsalád és költözés (egy kamasz naplójából)

Augusztus 7.
Mi lesz, hogyha egy Norvégiában lakó magyar család fejének támad egy őrült ötlete?Naná, hogy költözés. Fúj. Nyolc tesóval pláne rossz. A tizenhárom fős családom természetesen mindig feltűnést kelt. Hogy miért tizenhárom? Apa, anya, kilenc gyerek, és apai nagyszülők. Kell ennél több? Nem hiszem. Na de mit tehetnék még? Bemutatom őket. Bár a legidősebb bátyám még Budapesten született, de a többiek már Oslóban és Bergenben. Apa madárorvos, anya pedig irodalom tanár. A nagyi és a nagypapa régen kis boltot vezettek. Ma már örülnek, hogy pihenhetnek. A legidősebb testvérem Olivér apa rendelőjében dolgozik. Aztán Samu következik, aki enyhén videojáték függő, kedvence a Harry Potter. A rangsorban a tizenhat éves enyhén flúgos nővérem, Luca következik. Apa őt is állatorvosi pályára szánja, de valamiért a nővérem tiltakozik. A felettem álló testvér Benjamin, aki rajong a Gyűrűk uráért. Ha felnő, szürke mágus szeretne lenni.(Hát, majd meglátjuk mi lesz belőle.) Aztán én jövök, de hát istenem rólam nincs semmi érdekes. Következik Gábor, az öcsém, aki már másodikas, és a norvég nyelvet érdekes akcentussal, de nagyjából tudja. Aztán az ikrek, Hans és Máté, aki majd elsőbe mennek. A legkisebb előtti testvérem, Virág, aki egy egyszarvú mániás, a rajzot pedig érdekes műfajban űzi. Végül pedig Ted, a mindössze két éves öcsém. Ja és persze nagyszülők. A nagymami süti mester, a legjobb a világon. A nagypapám kólafüggő, ötvenkilenc éves, és a világ legnagyobb tőkehal konzerv fogyasztója. Apa szülei, a régi kisboltjuk ma már egy kiadó táblával felszerelt poros helyiség. És hogy hova költözünk? Londonba, természetesen. A keménykalapos lordok, és a selyemszoknyás ladyik világa, ahol délután ötkor teát isznak, és hozzá vajas kekszet majszolnak. A cuccainkat konténerekbe pakoltattuk, Angliába meg hajóval megyünk. Apa szerint az út nem hosszabb három, négy napnál. Tudom, hogy ezt csak azért mondja, mert tudja, hogy érzékeny vagyok az időeltolódásra. A nagypapa meg csak annyit mond, hogy ez van. Anya pedig azt mondta, ha már unatkozom, vezessek naplót. Na, jól van. A napló különben sem csak a lányok személyes szokása. Basszus! Már ennyi az idő? Bocsi, de most befejezem, mert kábé éjfél van, és már mindenki húzza a lóbőrt. Majd leszek holnap. Üdv!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2017-09-22 15:05 Sren

Sren képe

Nemrégiben óriási szerencsében volt (van) részem: megjelentek Neil Gaiman azon antológiái, amikkel eddig nem rendelkeztem, illetve „megvoltak-de-húszéve-kölcsönadtam”. Naná, hogy újra megvettem őket, csak most már senkinek nem fogom kölcsönadni.

Különös: ez a kis íráska Gaiman egyik, gyermeknyelven elkövetett novelláját idézi fel bennem (Amikor elmentünk megnézni a világ végét).

Stílszerűen gyerekcipő-hibákat leltem: egybeír-különír és társai.
„Apa madárorvos, anya pedig irodalom tanár.” – Madárorvos és irodalomtanár. Miért lenne más a kettő írásmódja?

Videojáték-függő, egyszarvú-mániás, sokkal szebbek kötőjellel, nem?

Mit szeretnél kihozni egy történetből? És ebből a történetből? Túl azon, hogy bemutatod a családot – jelzem, a bemutatás is furi itt-ott, például: „… a rajzot pedig érdekes műfajban űzi.” Hát, itt aztán nem tudunk meg semmit, de azt jó nagyot, mert érdekesnek sok mindent lehet nevezni, ez elég tág fogalom…

A „na mentem, császtok” jellegű befejezés (vagy inkább levágás, tipikus tini-szokás így elharapni a kommunikáció fonalát) eléggé öncélúnak hat.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2017-10-04 00:49 ZoltánSz

ZoltánSz képe

Ne haragudj a kérdésért, de nem szabtad egy kicsit szűkre az életkorokat?

Ha javasolhatom, emeld a nagyapa életkorát, mert egy 59 éves nagyapa és egy már dolgozó legnagyobb fiú (unoka), aki úgy 20 éves lehet, egy kb 40 éves apát feltételez.
Ez azt jelentené, hogy mind az apa, mind a nagyapa már kb 19, legfeljebb 20 éves korukra boldog(?) apukák voltak.
Nem mondom, hogy lehetetlen, de egy kicsit szűknek érzem.

Korán érő család, azt meg kell hagyni. :-)

"When your wings are broken, then use mine. It's strong enough to carry both of us."