Megfosztva (18+)

Egy népszerű romkocsmában veszteglek. Egy pohár whiskey-t tartok órák óta a kezemben. Még csak bele sem kortyoltam. Igazából utálom az italt, csupán azért tettem be a lábam egy ilyen helyre, mert manapság máshol nem lehet nőket felcsípni egy-két éjszakára. Ráadásul, itt a magyar szépségek mellett megfordulnak kalandvágyó, ártatlan turista lányok is.

Az ajtót bámulom, amióta kikértem az italt. Több csinos lány haladt el előttem, de mind partnerrel együtt. Figyelem az oldalukon büszkén feszítő férfiakat. Izmos felsőtestükön megfeszül a kivágott nyakú póló. Ezen a téren hendikeppel indulok. Testalkatom inkább vékony és átlagos, mint kigyúrt.
Érdekes kontraszt, hogy a tinilányok pedig a cingár, ecsetfejű srácokat preferálják. Van-e olyan lány/nő, akinek kellett volna/kellene egy magamhoz hasonló, fiú/férfi?

Lehajtom a fejem, aztán elkeseredettségemben belekortyolok az italba. Amíg nem figyelek, mellém ül egy dögös lány.
Rám pillant és királykék ruháját nem kímélve közvetlen közelségembe csúszik a durva fapadon.
Gombóc formálódik a torkomban, melytől nem tudok megszólalni. Édeskes parfümjétől telítődik szaglószervem. Teljesen elbódított és még meg sem szólalt.
- Hogy lehet egyedül egy ilyen jóképű pasi? - szólal meg a semmiből, enyhén felém dőlve, dekoltázsát kivillantva.
Szavait nehezen fogom fel. Tekintetem a kebleire tapad. A lányt ez látszólag nem zavarja, sőt. Mintha a figyelem fokozása lett volna a célja.
- Tetszem neked, ugye? - érdeklődik.
- Iiigen... - válaszolom.
- Te is bejössz nekem! - közli, majd megcsókolja a nyakamat.
Ahogy ajkai bőrömhöz érnek, libabőrös leszek. Mikor kinyitnám a számat, csókkal tapasztja be.
Ez az első igazi csók, melyet nőtől kapok. Felülírhatatlan érzés. Megpróbálok nyugodtan viselkedni, hisz nincs tapasztalatom a testi kontaktusokat illetően. Leutánzom azt, ahogyan a lány nyelve mozog a számban. Reménykedem, hogy megfelelek az elvárásainak.

Váratlanul eltol magától a lány.
- Mi az? Nem jól csókolok? - háborodom fel.
A lány a fejét rázza.
- Dehogy. Igenis, jól csókolsz. - feleli.
- Akkor meg? - értetlenkedem.
- Csitt. - mondja és megragadja a kezem.
- Várj! - szólítom fel.
- Igen?
- Nem iszunk meg pár pohárral? - érdeklődöm és mutatok a félig teli poharamra.
- Inni ihatunk nálam is, de én most nem italra vágyom. Két sarokra van a lakásom. Gyerünk már!
- Felcsigáztál! Menjünk! Gyorsan.
Kézen fogva távozunk a romkocsmából.

Miközben sétálunk, sűrűn rápillantgatok mosolyogva. Nagyon izgatott vagyok. Sejtem, hogy miért visz fel magához. Le akar feküdni velem ez a csodás lány.
Csak akkor veszem észre hogy milyen környékre hozott, amikor megállunk a bérház bejárata előtt.
- Biztos itt laksz? Ez a nyócker.
- Csak tudom, hogy hol lakom, nemde?
- De. Csak kicsit furcsa, hogy egy magadhoz hasonló, szép, fiatal lány ilyen veszélyes helyen él.
- Engem te ne félts. Inkább kövess és odafent mámorító élményben részesítelek.
Bólintok.

A kulcs elfordul. Egy szűk folyosóra nyílik az ajtó, melyből három irányba lehet tovább menni.
- Üdvözöllek Mirella otthonában. - köszönt lakásában.
- Szóval Mirellának hívnak. Szép név! - mondom.
- Az én nevem Máté. - mutatkozom be.
A bókot mosollyal jutalmazza, s csípőjét ringatva elindul a jobboldali szoba felé.
Követem őt gyors léptekkel.
Egy nagy franciágy áll a szoba közepén. Körbefordulok és a szétnézek.
- Egyébként tudtad, hogy egy napon van a névnapunk, szeptember 21-én?
- Valóban? Érdekes. - válaszolja közömbösen.
És azt tudtad, hogy... - fogja be a számat Mirella.
- Fogd be a szád és ülj le az ágyra! - utasít.
Az ággyal szemben lévő komódhoz lép, s bekapcsolja a rajta álló Hi-Fi tornyot.
Szexi, vetkőzéshez való zene indul el. A lány dögös táncba fog. Először minden testrészét rázza, majd, amikor a dal lassabb tempóra vált, érzéki, elnyújtott mozdulatokkal kezdi el a sztriptízt. Közben bőszen kacsintgat rám.
Gyermekien őszinte csodálatomat nem tudom letörölni arcomról.
Kezeit átkulcsolva nyúl a vállain lévő pántokhoz, kissé bedől, s erotikusan kidomborítja formás melleit, miután dús, aranybarna haját is megrázza.
- Óh... Szentséges... - kommentálom.
Aztán óvatos, lassú mozdulatokkal lehúzza a ruhát, egészen a derekáig. Alakja pont megfelelő, se nem sovány, se nem telt, mellei arányosan nagyok.
Közelebb jön, s legszívesebben azonnal ledönteném. Nekem már ez a látvány is elég volt ahhoz, hogy izgalomba jöjjek, de nem akarom siettetni. Minden pillanatát ki akarom élvezni.
Centinként halad lefelé, felfedve combjait - melyen vadító harisnyakötő-combfix páros ékeskedik-, s a nőiességét takaró piros bugyit.
- Nos? Jöhet a mókázás? - kérdi a végén.
- Ha ugyanarra gondolsz, amire én. - válaszolom sejtelmesen.
Nem válaszol, inkább az ölembe ül. Kigombolja az ingemet. Rövid ujjaival cirógatja mellkasomat, miközben csókcsatát kezdeményez. Cserébe én az oldalán húzom végig kezeimet, s alulról gyengéden megmarkolom a fenekét. Kezeimet lejjebb csúsztatom, a combja alá nyúlok, felemelem, s háttal leteszem az ágyra. Levetem az inget, s a nadrágot. Mellé fekszem oldalvást. Látom a szemeiben, hogy kicsit türelmetlen, de én csak a legjobbat akarom számára. Apró mozdulattal kioldom a melltartót, ez ilyen elől kapcsos fajta. Megkönnyíti a levételt.
Mirella közben oldalra mutogat szemeivel. Ott egy alacsony fiókos szekrény.
Pillanatra ledermedek ráncolt szemöldökkel.
- Mit szeretnél? - érdeklődöm.
- Ha kihúzod a fiókot, van bent pár segédeszköz és játék... - feleli.
- Nekem nem kell segítség. Elég izgató vagy így is. - mondom.
- Hidd el, élvezni fogod a játékot. - bíztat.
Kihúzom a fiókot és bilincseket, ostorokat, szemkötőket találok, plusz egy madártollat és némi vazelint.
A tollat még megértem. Cirógatni sokkal jobb lehet azzal, mint a zsíros ujjakkal.
Az alatta lévő fiókba is belekukkantok, ott egy felcsatolható műpénisz hever.
- Istenem... Milyen perverz, szadista nő vagy!? - fakad ki belőlem.
- Ki vagy te? - kérdezem.
- Szexelni akarsz velem, vagy tovább kérdezősködöl? - teszi fel a kérdést.
- Persze, hogy szexelni. - válaszolom.
- Akkor játszunk olyat, hogy én megbilincsellek, bekötöm a szemed, te pedig elengeded magad és én kényeztetlek.
- Benne vagy? - kérdi.
- Benne, de... - hezitálom bevallani az igazságot.
- Neked ez lesz az első. Sejtettem. - találja ki.
- Semmi baj. Élvezni fogod...

Mirella szerepjátékában ő a jó, én a gonosz. Nemhogy ilyen szerepjátékban nem vettem még részt, hanem semmilyen formában sem bújtam még más bőrébe. Ezért kissé esetlenül teljesítem Mirella, vagyis az úrnőm parancsait, akinek viselkedéséről lerí, hogy mennyire irányításmániás.
Miután a falhoz állít, ostorral rácsap a fenekemre.
- Hé. - üvöltöm.
- Ne üvölts szolga! Megkínáljalak még az ostorral?
Mirella a fülembe suttogja.
- Térdelj le, pucsíts és mondd, hogy igen! Mondd azt is, hogy, vétkeztél ellenem.
Engedelmeskedem neki.
- Igen, Úrnőm. Vétkeztem ellened. - mondom megalázkodott hangon, térdelve pucsítva.
Ahogy kimondom, nagyot csattan az ostor a hátamon, összesen ötször.
Nem mondom, hogy jól esik, de tűrnöm kell. Csak merem remélni, hogy megérte belemennem a játékába.
Gondolataimat a lány erélyes, úrnő szerephez felvett hangja hessegeti el. Újabb parancsot ad.
- Mássz fel az ágyra és emeld fel a kezeidet. - utasít.
A csapások okozta fájdalomtól nehézkesen, görnyedt háttal állok fel, s érzem ahogy még egyet utánam csap. Az ostor most csak súrol engem.
Az úrnőm végig rajtam tartja szemét, s miközben mászok fel az ágyra, odaszól:
- Gyorsabban! - siettet.
- Rendben, most fordulj meg és tartsd magasba a kezeidet.
Szóról szóra követem utasításait.
Csuklómnál fogva hozzábilincsel az ágytámlához és felhelyezi a szemfedőt. Innentől kezdve csak a bőröm idegsejtjeire hagyatkozom.

Elsötétül minden. Néhány olvasó úgy vélheti, hogy túlzott bizalmat táplálok a lány iránt, és nem szabadna kiszolgáltatnom magam egy ismeretlennek. Én, azonban megmagyarázhatatlan, szavakkal leírhatatlan vágyat érzek Mirella iránt.

Férfiasságomat ütemes kézmozdulatokkal újra feltüzeli. Mire elszámolok százig abbahagyja. Viszont itt nem áll meg. Ráül a combomra és a gyönyör kapuján zongoráztatja péniszemet, mellyel saját magát is felizgatja. Vakon még türelmetlenebbé válok, mint előzőleg voltam.
- Mi lesz már?! - nyugtalankodom.
- Most figyelj! - közli.

Igaza van. Valódi katarzis! Először tapasztalom meg, hogy milyen csodás érzés, amikor férfi és nő eggyé válik. Az összes idegsejtem közül most egyetlen helyre összpontosul az érzékelés.
- Óh... Magasságos egek! - jegyzem meg.
- Jó érzés, ugye? - érdeklődik.
- Minden nap ezt szeretném csinálni! - válaszolom.
- Azt te csak szeretnéd... - mondja megváltozott hanggal és hirtelen leszáll rólam.
- Mi történt Mirella? - kérdezem.
- Besétáltál a csapdámba. - feleli, miközben ijesztő hangok jönnek felőle.
Fémek súrlódására emlékeztet.
- Mi van nálad? - kérdem rémülten.
- Egy kés. - mondja halálos nyugalommal.
- Kééés?! Mit akarsz azzal? - ijedek meg igazán.
- Levágni a kolbászodat...
- Levááágni? Beteg vagy? Az ékességem?
- Ti, pasik, nagyra vagytok vele! Azt hiszitek, uralhattok vele minket. De nem! Csak skalpok vagyunk a szemetekben. Az én skalpom a te farkad lesz!
Hallom közeledő lépteit, s érzem, amint ránehezkedik az ágyra.
A hideg pengét végighúzza ágaskodó ékességemen, melytől összereszketek és sírógörcsben török ki.
- Neeeeh... Ne csináááld eeezt veeeleeem!
- De. Megfizetsz bujaságodért! Megcsonkítalak.
Akárhogy ráncigálom magam, nem tudok szabadulni, hisz az ágyhoz vagyok bilincselve.
A lány feláll és a hangokból arra következtetek, hogy a fejemhez közelít. Leveszi a szemfedőt.
Amikor meglátom, a kezében tartja a kést. Szemében gyilkos ösztön ég.
- Végig fogod nézni, ahogyan megfosztalak tőle... - közli dühösen.
- Az összes férfi áldozatommal így tettem. - teszi hozzá.
- Neked segítségre van szükséged. Teljesen elmebeteg vagy.
Fejezd be és találunk megoldást. - győzködöm.
Visszatér a lágyékom felé és megszólal.
- Nem. Az egyetlen megoldás, ez! - jelenti ki és határozott mozduláttal belevág a nemi szervembe.
- Áááá... - kiabálom, s látom, amint a megduzzadt testrészemből fröcskölni kezd a vér.
- Milyen csodálatos látvány, nemde?
- Jaaaajjjj... - jajgatok.
Fájdalmam tovább fokozódik, miként egyre mélyebbre hatol a penge és egyszer csak nagyobbat ránt a késen. Őrületes fájdalom lep el, s elborzadva figyelem, ahogy leesik a lepedőre a nemi szervem, miközben ömlik a vér is.
Ekkor azonban csapódik a lakás ajtaja. Mirella ijedtségében elviharzik.
- El fogsz vérezni. Nem éled túl, garantálom. - fenyegetőzik, majd sietve távozik az ablakon.
Semmi csattanást nem hallok. Macska módjára érhet földet.
A hálószoba ajtaján egy egyenruhás fickó lép be.
Végignéz meztelen testemen és a véres lepedőn, és csak annyit hallok.
- Sürgősen küldjenek mentőt a nyolcadik kerületbe! - kéri a rendőr.
Ezután se kép, se hang. Teljesen elsötétül minden.

1.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2017-04-09 14:09 Sren

Sren képe

Üdv a Karcon!

A címválasztás jó, a többi max közepes, elhúzódó cselekmény, tipizálható történet. A cselekmény kicsúcsosodásában van valami megkapó, de ez minden, a vége eléggé lapos, céltalan.
Olvass sokat, írj sokat, gyakorolj. Ha kicsit megpiszkálod az oldalt, elég sok jótanácsot találsz a tudatos írással-írástechnikával kapcsolatban. Tán-tán még a Karc öreg farkasai is szívesen segítenek. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2017-04-09 15:51 Sednol

Sednol képe

Az van, hogy elolvastam, és sajnos nem tudtam beleélni magam, valamint nem hiszem el. És ez a nagyobbik baj. Rohanj ki a hűtőhöz, és vegyél magadhoz egy sört, visszafelé dobjál be két felest, aztán essünk neki. Csak annyit szeretnék mondani, nem célom, hogy megbántsalak. Teletolhatnám az egészet smile-val, nem teszem. A lényeg, hogy ne sértődj meg!

„…csupán azért tettem be a lábam egy ilyen helyre, mert manapság máshol nem lehet nőket felcsípni egy-két éjszakára. „ Itt azt sugallod, hogy a srác pontosan tudja, hogy ez így megy, ezért jár ide. Tehát nem kezdő. Pár mondattal lejjebb már kiderül, hogy még csókolózni sem csókolózott életében. Aztán követi a lánykát, mert hát mi sem természetesebb, hogy hirtelen jött valaki, aki meg akarja csinálni szegény szüzet.

A nők azt terjesztik, hogy a farkunkkal gondolkozunk. Hazugság. :D Most majd jól jönnek, és hoznak ellenpéldákat, de hidd el, mi is gondolkodunk. Na, haladjunk tovább.

Felugranak a csajhoz, és közben fel sem merül benne, mármint a főhősben, hogy be fogja cumizni a dolgot. Bennem tutira felmerült volna, hogy meztelenül kell majd az utcán taxit fognom, miután kiraboltak.

Aztán hősünk a tánc után bekukucskál a fiókokba, ahol vazelint - itt már küzdöttem a nevetéssel, de még tartottam magam - és egy felcsatolható bránert talált. Itt minden férfiben felmerült volna a gondolat, hogy legalább az ablakon kihajítsa, de a hősödben nem. Ő nagyon akart végre egyet kettyinteni. Csak megjegyzem, hogy a párbeszédek is furák, egyik pillanatban magabiztos a srác, a másikban meg tapasztalatlan. Nem jó ez így. De haladjunk tovább.

Aztán képbe kerül az ostor, a főhős még mindig marad. Akarja na, én megértem. Már olyan régóta várt a dologra, hogy ez a kis fájdalom (meg a második fiókban heverő felcsatolható) apró ár az élvezetért. Szeretem a fájást, de itt már üvöltve elmenekültem volna. A hősöd tökösebb, mint én.

Most jön az, hogy a haverjaim mesélték, mert velem ez sohasem történt meg: nem írom le. Inkább belinkelek egy számot, ami a maga humorával megmutatja az első alkalmat. :D

https://www.youtube.com/watch?v=VLnWf1sQkjY

Aztán kiszólsz hozzám, mintha ott lennék egy cigivel a kezemben, és téged néznélek. Hát ezt így nem illik. Ne tedd. Csak meséld el a történetet. Ne szólj hozzám, és legfőképpen ne akard megmondani, hogy mit gondoljak. Ugyanis én legszívesebben felpofoznám a főhőst, hogy térjen észhez. Amúgy meg honnan tudja a hősöd, hogy én olvasom. Zavaros ez így. Hanyagold a kiszólást.

Aztán lezajlik egy borzalmas beszélgetés. A közepénél még sikerült uralkodni magamon, de aztán nem bírtam tovább, és felröhögtem. Mutatom, hol:
„Az ékességem?” – itt még csak elmosolyodtam.
„- Neeeeh... Ne csináááld eeezt veeeleeem!” – itt már a fogaim is kivillantak.
„- Áááá... - kiabálom, s látom, amint a megduzzadt testrészemből fröcskölni kezd a vér.
- Milyen csodálatos látvány, nemde?
- Jaaaajjjj... - jajgatok.” – itt eltört bennem valami, és hagytam, hogy potyogjanak a könnyeim.

Ne csináld ezt velem! Ez az ááááááááá meg jaaaaaaajjjjjjj olyan hatást keltett, mintha egy rajzfilmet néznék. Nem így szokták ezt. Itt írd le, mit érzel, hogyan üvöltesz. Ne azt írd hogy áááááááááááááááááááááááááááááááááá, hanem azt: kiabálok, ahogy csak tudok. Minden idegszálam megfeszül. Próbálok szabadulni, a bilincsek belemarnak a csuklómba.
Persze ez is csak egy lehetőség.

Aztán itt jelezném, hogy már akkor lelankad a Kapitány, amikor előkerül a kés. Szóval nem dagad ott semmi, maximum a pénztárca a földön heverő farmer zsebében. És nem slag az Ezredes, hogy fröcsköljön! :D
Az is tuti ,hogy nem figyelsz te semmire, amikor levágják.
Azért nincs is szebb annál, amikor egy meztelen, véres lány menekül a nyóckerben.
Aztán még megfejeled az egészet azzal, hogy a semmiből előkerül egy rendőr, és hív egy mentőt valahová a nyolcadik kerületbe.

Ahogy Sren is mondta: olvass sokat! Amikor már azt hiszed, hogy eleget olvastál, akkor olvass többet! És írjál. Minden nap. Mindegy, mit, csak írjál, hogy tisztuljon a fogalmazókád. Mind kezdtük valahol. Még lejjebbről is. Én csak tudom. :D Elkövettük a hasonló hibákat, de megküzdöttünk velük. Ne keseredj el!

Olvasgass hozzászólásokat az oldalon meg a GYÍK-ot. Sok hasznos dolgot lehet felszedni ezzel a módszerrel.

Az előző írásodhoz képest itt legalább megismertük a motivációkat, még ha gyengécskék is, de legalább vannak.

v, 2017-04-09 17:42 Gitáros

Gitáros képe
2

"Édeskes parfümjétől telítődik szaglószervem." - szaglószervem??? Szerinted ez a kifejezés egy egyes szám első személyben írott novellában életszerű? Inkább írjál egyszerűen orrot, attól a történet élvezeti értéke nem fog csökkenni...:)

Ahogy látom, Sednol barátunk eléggé sok mindent leírt a történettel kapcsolatban, ezért én inkább arra az írástechnikai hibára hívnám fel a figyelmet, ami az egész történeten végighúzódik, és a párbeszédekben jelentkezik:
.......................................................................
"- Szóval Mirellának hívnak. Szép név! - mondom.
- Az én nevem Máté. - mutatkozom be."

"És azt tudtad, hogy... - fogja be a számat Mirella.
- Fogd be a szád és ülj le az ágyra! - utasít."

"- Istenem... Milyen perverz, szadista nő vagy!? - fakad ki belőlem.
- Ki vagy te? - kérdezem."

"- Akkor játszunk olyat, hogy én megbilincsellek, bekötöm a szemed, te pedig elengeded magad és én kényeztetlek.
- Benne vagy? - kérdi."
játsszunk (felszólító mód!)

"- Neked ez lesz az első. Sejtettem. - találja ki.
- Semmi baj. Élvezni fogod..."
........................................................................

Mindegyik példában ugyanaz a szereplő beszél, te mégis mindig új bekezdést kezdesz, gondolatjellel, új sorban, ami nagyon komoly, amatőr hiba!

A lényeg:
Ha többen beszélgetnek, amíg ugyanaz a szereplő beszél folyamatosan, SOHA nem kezdünk új bekezdést, mert akkor az olvasó azt hiszi, a másik szereplő válaszol, és ez teljesen összezagyválja a párbeszéd érthetőségét!

Miután úgy látom, ez típushiba nálad, ezért azt tanácsolom, erre nagyon feküdj rá, mert sokszor előfordul a novellában, és nem tudod kezelni a problémát.
------------------------------------------------------

Utolsó megjegyzés - Sednollal maximálisan egyetértve -, ha egy férfinak levágják e legféltettebb testrészét, az illető úgy üvölt, hogy az utca beleremeg, és a másik kerületből is összeszaladnak a népek! Ráadásul, az illető egy perc alatt elvérzik, tehát nem tudja később leírni a történetet úgy, mint akivel személyesen megtörtént, egyszerűen azért, mert meghal!
Ha pedig valami szerencse folytán azonnal megműtik, akkor is, élete egész hátralévő részében katéterrel, zacskóba fog pisilni, szexuális élete - hímvessző híján - a nullával lesz egyenlő, tehát biztosan nem lesz kedve kedélyes novellákat írni arról, hogy mi történt vele - de ez csak egy zárójeles megjegyzés.

Nem írsz rosszul, de még igazán jól sem.
Szókincsed van, de az írás apró-cseprő fogásaival egyelőre még nagyon nem vagy tisztában. Gyakorolj, rengeteget olvass, sokat írj, és gyakrabban küldj be írásokat.
Hajrá!
Üdv!

Miki

h, 2017-04-10 17:29 Roah

Roah képe

Szexuális abúzus? Az akart lenni?

„Izmos felsőtestükön megfeszül a kivágott nyakú póló.”

Van olyan felsőruházat, aminek nincs kivágva a nyakrésze? Nem inkább V kivágásra, esetleg csónak-nyakra, vagy valami jelzős szabásra gondoltál, csak kimaradt egy szó?
Tanúság: nem kell ruházatról novellában írni. ;)

„Testalkatom inkább vékony és átlagos, mint kigyúrt.”

Fú, ezt úgy kitekerted, mintha csak egy villanykörtét cseréltél volna.
Sok ez, és a szórendet is elvétettnek érzem.
Hegymászó vagy vékony, sportos alkat? Szálkás? Hm? Egyébként fontos a cselekmény szempontjából, hogy hányas nadrágot hord a karakter, kvázi, hogy miként néz ki, mekkora a termete?

„Van-e olyan lány/nő, akinek kellett volna/kellene egy magamhoz hasonló, fiú/férfi?”

Ezt komolyan kérdem: láttál te már ilyen megjelenítést, ezt a perjeleset valahol irodalomban?

„Amíg nem figyelek, mellém ül egy dögös lány.”

De ha nem figyel, akkor honnét a tulipánból tudja?
Ellentmondásos, nem?
Lehet ezt a helyzetet érzékeltetni jobban is; ha érdekel, szívesen mutatok rá példát.

„- Dehogy. Igenis, jól csókolsz. - feleli.”

Központozási hiba – és ebből irtó sok van.
Végy elő egy könyvet, és nézd meg, hogy a párbeszédeknél hány pont van egy mondatban, és hol.
Itt van a kódexünk is: http://karcolat.hu/gyik
Tömérdek mennyiségű hasznos, értékes tartalommal.

„- Istenem... Milyen perverz, szadista nő vagy!? - fakad ki belőlem.
- Ki vagy te? - kérdezem.
- Szexelni akarsz velem, vagy tovább kérdezősködöl? - teszi fel a kérdést.
- Persze, hogy szexelni. - válaszolom.
- Akkor játszunk olyat, hogy én megbilincsellek, bekötöm a szemed, te pedig elengeded magad és én kényeztetlek.
- Benne vagy? - kérdi.
- Benne, de... - hezitálom bevallani az igazságot.
- Neked ez lesz az első. Sejtettem. - találja ki.
- Semmi baj. Élvezni fogod...”

He?
Nem tudom, mi van a Karcon? Itt a tavasz? Még egy BDSM írás? Vagy Szürke ötven árnyalata? (Kábé így fest az is – leszámítva a párbeszédeket, amin felröhögtem abban. :D Ismered? Olyan dumát tolt a két karakter a sztoriban, hogy rommá nevettem magam. :D Ilyeneket: „Szeretkezünk?” (Így Anasztézsa, a csaj.) „Én nem szeretkezem. Én baszok.” (Így Kriscsön Gréj, a pasi.) Behaltam! :D Fájt! Esküszöm fájt! :D És ezt nevezik az idei század láv-sztorijának. Na, ezen már nem nevetgéltem.)
Egyébként van a portálon erotikus novella, ha gondolod, mutatok linekeket, hátha találsz bennük valami hasznosat, tudod, irányt, hogyha a műfaj elemeivel szeretnél a jövőben dolgozni.
Hm? :))))

Nézd csak, néhány javítási tanács (a központozás nem írói szeszély kérdése, azt kötelező megtanulni) illetve helyretenném az elcsúszott enteres mondatokat is, jó? Szétkapom neked azért, hogy utána összerakjam, mondjuk vedd úgy, mint a rubik-kockát – először jól összekeverjük, aztán kirakhatjuk. ;)

„- Milyen perverz, szadista nő vagy te, Istenem!? - fakad ki belőlem. – Ki vagy te? (nem kell leírni külön kommentben, hogy kérdezi a karakter, ugyanis a kérdőjel megteszi ezt a szerző helyett. ;)

- Szexelni akarsz velem, vagy tovább kérdezősködöl? (Itt sem kell. Nem csak azért, hogy csökkentsd a szóismétlést, hanem azért, mert tényleg felesleges. Itt át is írhatod például a ’kérdezősködöl’-t szerintem ’faggatsz’-ra, vagy ’nyaggatsz’-ra, a ’szexelni’ –t pedig úgy ahogy van, húznám, és ez egy szigorúan olvasói észrevételem lesz: egy életre el is felejteném a használatát. Te, ennél még a nem is tudom, mi jobb, de bármi jobb, minden jobb, ami nem ez a szó. :D Szeretkezni? A jó öreg ’szeretkezni’, hm?.)

- Persze, hogy szexelni. - válaszolom. (Elég ide annyi szerintem, hogy ’Persze’. Szerintem nem kell ezt agyonragozni, novellában nincs ilyesmire sem idő, sem tér.)

- Akkor játszunk olyat, hogy én megbilincsellek, bekötöm a szemed, te pedig elengeded magad és én kényeztetlek. (Rengeteg felesleges szóval dolgozol. Még. ;) Ki lehetne húzni belőle minimum egy darab ’én’-t, még a ’te’ is kísérhetné őket, a ’pedig’-nek sem kegyelmeznék. Elmagyarázom.

- én eszem
- én alszom
- én megyek

Akkor most húzd ki az ’én’-t mindegyik szó elejéről. Változik az értelmük? Nem. Miért nem? Mert a magyar nyelv ragozásában benne van, nem kell külön kiemelni. Novellában, a rövid, szűkös terjedelem miatt az összes hellyel spórolni kell – legalábbis érdemes beosztani -, ráadásul a mondatok gördülékenyebbeké válhatnak, lényegesen megkönnyítve ezzel az olvasást.
Ez az utóbbi ennek a szekatúrámnak a lényege. Amikor slungból írsz, akkor nehéz megállni – olykor-olykor nem is lehet -, de amikor javítasz, akkor kíméletlenül oda kell figyelni szerintem az ilyenekre, és törölni, variálni, másként megfogalmazni a mondatokat. (Egy idő után elég idegesítő tud lenni ez a buli; olyankor félre kell tenni az írást, mert fennáll annak a lehetősége, hogy sokkal több hibát halmozol fel. Told odébb, ha összevesztél vele, hagyd magára kicsit, a javítás meg fog várni, hidd el. ;)

„- Benne vagy? – kérdi” (nem kell a komment, nem igényel utána-ékelést. Mert ott a kérdőjel.)

„- Benne, de... - hezitálom bevallani az igazságot. (Nem tanácsos ismételni, szerintem megteszi egy sima, mezei ’Igen’ is oda, hm? Egyébként talán az egyetlen, ahol az ékelésnek funkciója, dolga is van; ennél a mondatnál érzem szükségét, de csak lájtosan. Attól függően, hogy magyartalannak találom a ’hezitálom bevallani az igazságot’ megfogalmazást. És ha úgy írod ’feleltem bizonytalanul?’ ’Vonakodtam’? Ezekben, ilyesmikben gondolkodj. De lehet, hogy komment nélkül lenne a legjobb. )

” - Neked ez lesz az első. Sejtettem. - találja ki.”

Sok sebből vérző megnyilvánulás, szerintem.

Mi utal arra, miből sejti ezt a karakter? Miért véli így? Azt javaslom, húzd ki azt, ’sejtettem’, és egy gonddal kevesebb. A jövőre nézve pedig azt, hogy készítsd ezt elő, tehát adj információkat az olvasónak, hogy ilyen kitalálás ne érje váratlanul, tehát előzményekben utalgass arra, hogy a karakter bénácska, érted, suta, vagy bizonytalan, hiheti magáról ezt, hogy látja rajta a csaj, zavarban van, feszeng, pirul, pislog össze-vissza, satöbbi, amiből a másik karakter már gyanakodhat arra, hogy tapasztalatlannal van dolga. Az már nem igényelne semmiféle magyarázatot az olvasónak, kapásból képben lenne. (Ha nem világos így, szívesen elmagyarázom másként is.)
És van más lehetőség is. ;)

Ahogy ígértem, most összerakom alább, amit szétkaptam. ;) (Csak és kizárólag irányadó és tanács, nem több.)

„- Milyen perverz, szadista nő vagy, Istenem!? Ki vagy te?
- Szeretkezni akarsz velem vagy tovább faggatsz?
- Persze.
- Akkor játszunk olyat, hogy megbilincsellek, bekötöm a szemed, te elengeded magad és én kényeztetlek. Benne vagy?
- Igen, de…- (?) ;)
- Neked ez lesz az első? Semmi baj. Élvezni fogod.

A többieket nem újráznám, miszerint nagy ordítás, vagy egész egyszerűen ájulás érné szerintem a karaktert, ha egy ilyen nyisssz érné az ágyékán. Gondolj csak bele: amikor valakit tökön rúgnak, kábé kérdőjellé görnyed, torzul, zokog, vonyít, csaj szemmel nézve, hát kívülről is kiviláglik, hogy nem jó az úgy neki, nagyjából pokolian fájhat. Csak egy tökön rúgás, érted. Hát még ezt a... tovább gondolom…te, vannak haverjaim, akik ilyenkor együttérzőek is, kvázi kollektív görbülnek, szinte nekik is fáj. Jújolás, hajolás, van minden. És ez még mindig csak egy tökön rúgás. Mi lehet egy...hát érted, egy amputálásnál?
Halottkém?

Az ablakon kiugrálás sem hiteles, és nem is nagyon értem.
Macska lett a csaj? Vagy csak ahhoz hasonlítod? Vagy…nem értem teljesen.

Mindenki kezdte valahol – mindenki! -, tehát aggodalomra semmi ok, szerintem. Sokat kell írnod, olvasnod, mert ezek a hibák gyakorlat közben elhagyhatóak, van néhány szabály, amit be kell biflázni, mint például a központozást, azt muszáj (egyébként ha megvan, akkor már el sem tudod képzelni nélküle az írástechnikát, hogy mennyi mindenre hasznos egy írás aspektusából a központozás művészete, mennyi mindent lehet kivitelezni a segítségével, szóval tök ciki, de elég komoly értelme is van, be kell látni) és sokat kell írni.

Ha bármi kérdésed van, ne habozd feltenni, a Karcosokat lehet faggatni, kérdezni, igyekszik mindenki segíteni – itt mindenki így csapatja, egymást is bőszen nyúzzuk a mai napig :D, mert az irodalom ilyen, az írás egyszerűen örökké mutat valami újat, ha akarod, ha nem, egyfolytában a kreatívságról – és ez a történetszövéstől, ötlettől, írástechnikákon át mindenre kiterjed, egyszerűen szerintem végtelen az irodalom! -, szól, nem hagy nyugtot, akit egyszer megkapott, azt az életben nem ereszti el! :D

Kedveled Tarantinot?
...egy átváltozás?
Vagy áttáncolás a pokolba? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=YiCjUNI1GC0

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-04-10 21:12 AvatáR

AvatáR képe

Hahó Roah! Integetek neked!

"Az Élet labirintus. Sok út van, és mindegyik vezet valahova, de csak egy jó út van. Ha megtalálod azt az utat akkor farkasszemet kell nézned a végzeteddel"
"Nincs üres lap, csak olyan amire még nem írtak!"

k, 2017-04-11 14:52 Para Celsus

Para Celsus képe

Némi hiátus után újból kritikát írok, és pont ezzel az írással kezdem - lehet, ennek nem fogsz örülni.
Nekem lélektanilag és per hangulatfestés sem okés a mű. Az addig oké, hogy a főszereplő egy romkocsmában sajnáltatja magát, mert nem tud egy nőt sem felszedni (ha órákig ül, és whiskyt tart a mancsában, sanszos, hogy nem is fog neki sikerülni), no problemo, létezik ez a típus, aki másik nemet, továbbá az izmos vagy az ecsetfejű férfiakat okolja a saját sikertelensége miatt.
Mikor viszont színre libben és szereplőnkre talál a femme fatale, cigányútra szalad a sztori - sokkal kevésbé gondolkodom negatívan, mint a narrátorod, de ha derült égből mellém libbenne és rám cuppanna egy maca, ráadásul ilyen ócska felszedős szöveggel, minimum átfutna az agyamon, hogy most vagy belekeveredtem tudtomon kívül egy pornóforgatásba, vagy hogy markecoló a mucika, megpróbálja elterelni a figyelmem, leitat és kirabol.

(Stiláris kiegészítés: nem elegáns per jeleket (nem perjeleket, azok mások) használni egy novellában.
Logikai kiegészítés: két sarokra a romkocsmától a legveszélyesebb nyócker kezdődik?)

Aztán ahhoz képest, hogy kiéhezettségében - és a merev varázsvesszőjét követve - hősünk felmegy miss Semmit-sem-tudok-róla csajszi lakására, a szexuális segédeszközökön kiakad.

"Néhány olvasó úgy vélheti, hogy túlzott bizalmat táplálok a lány iránt, és nem szabadna kiszolgáltatnom magam egy ismeretlennek. Én, azonban megmagyarázhatatlan, szavakkal leírhatatlan vágyat érzek Mirella iránt. " - sorrendben a válaszaim: ja (túlzottan bízik benne), nem (nem szabadna kiszolgáltatni magát, főleg, ha még néhány szexuális segédeszköz látványától is sikítófrászt kapott), akkor érzékeltetni kell (ti. ha megmagyarázhatatlan a vonzalom, akkor érzékeltesd!)

"Ráül a combomra és a gyönyör kapuján zongoráztatja péniszemet" - uh, egy ilyen hasonlattól bárkiből kiszelelne a kandüh és kufirc-kór. Nem akarok gonoszkodni, de ez úgy hangzik, mintha a "gyönyör kapujának" (bah, modoros megfogalmazás) zongorabillentyűzete lenne... :(

"- Levágni a kolbászodat...
- Levááágni? Beteg vagy? Az ékességem?" - nnnna, nem tudom, más férfiember hogy van vele, de ha egy zakkant-kattant némber késsel hadonászva Kronoszt játszana a bránerem fölött, nem az lenne a negyedik és ötödik szavam, hogy "az ékességem".

"- Jaaaajjjj... - jajgatok." - ez kissé... redundáns. Redundáns.

A végén nem tudom, hogy került oda az egyenruhás - ha már megfigyelték a nőt, mint potenciális potenciagyilkost (muhaha), miért csak egy dekás tört be a lakásba? És miért nem lépett közbe hamarább?

Ha már pöcslevágás:
https://www.youtube.com/watch?v=vFm9oC96Y7M


"The Rainmakeeeer!"