Az elválaszthatatlanok

 

Állt a félig nyitott ablakban a tört csipkéjű függöny mögött, fújta maga elé a  Marlboro göndör füstfelhőit. A fák lombjait ide-oda ingatta a pajkos kedvű tavaszi szél.

   Az akácok borzas kis lánykontyai. Az utca másik oldalán egy görnyedt hátú, ballonkabátos férfi húzódott be az ódon kapualjba, tenyerébe rejtette öngyújtója sárgás fényű, imbolygó lángját, cigarettára gyújtott.

   S akkor - ki tudja miért? -, az a megmagyarázhatatlan vágy. Igen, a megismerés vágyának nyers ösztöne. Emberek, akikkel nap mint nap találkozik és nem tudja milyenek. Szeretnek valakit? Valaki szereti őket? Magányosak? Boldogok? Boldogtalanok? 

   Átkozott depresszió. Már két napja, hogy ki sem mozdult a házból. Bújta a könyveit. Mint Rousseau, fülemülének nevezte az olyan kötetet, mely magányosan  áll ott a polcon, magányosan énekelget magának. Összeolvasott mindenfélét. Nietzschét, Jasperst, Mándyt, Esterházyt. Még arra sem igyekezett időt szakítani, hogy az írások tartalmát megeméssze. Egyik könyv a másik után.

   A tudás, mint kategorikus imperatívusz? Egy fenét! Egyszerűen valami hiányérzet. Szája sarkában gunyoros mosoly. Mintha csak a fogát csikorgatná.

   - Akolmeleg?

   A télen Vass Mityuval az Evita presszóban. Mityu okos szeme.

   - Mért dobod be olyan gyorsan azt a konyakot?

   Már akkor is zavarta a plebs. Szerette volna a képükbe vágni:

   - Csak éltek bele a nagyvilágba!

   - Lazíts egy kicsit, öregem! - mondta Mityu.

   Persze aztán alaposan cserben hagyta. Három hétre  rá, százhússzal csavarodott fel ócska Wartburgjával egy út menti eperfára. Mennyire haragudott rá ezért. Egy européer. Egy, a kontinens minden táján otthon lévő, kedves vagabundus.

   Akolmeleg, Mityu? Talán neked volt igazad!

   Aztán egyedül Barbara adott értelmet életének. Vele mindenről lehetett beszélgetni. Einsteinről és Eizensteinről egyaránt. Barbara azonban néhány hónapra külföldre utazott vendégprofesszornak. Japánban tart előadásokat a Kodály-módszerről.

   Hmm! De vajon honnan ez az übermensch-mentalitás? Ugyan honnan? Özvegy édesanyja nehéz körülmények között taníttatta. Bármilyen banálisan hangzik, neki mindig kétszer annyit kellett tanulnia a jelesért, mint például Varga Petinek, akinek orvos szülei valóságos könyvtárral rendelkeztek. "A nép egyszerű fia" szégyenli övéit? Igen? Nocsak! Pedig soha nem tagadta meg a mamát. Gondoskodott róla a halála utolsó percéig. Istenem! Milyen büszke is volt a fiára, mikor megjelent első kötete a Szépirodalminál. Egy pillanatra elhomályosodott a szeme. Igaz, csak egy pillanatra.

   Kihajolt az ablakon. Éppen Pataki, az asztalos bicegett végig a ház előtti járdán, jellegzetesen kacsázó járásával.

   - Levegőzünk, művész úr?

   - Hová lesz, Patakikám?

   - Csak ide a Vakegérbe. Tudja, egy pofa sör mindig jót tesz az embernek.

   - Ha lehet, most az egyszer magával tartanék.

   Aztán az a lassú, végtelenül lassú séta a sarki talponállóig.

   Edit, a csaposlány mesélte másnap, hogy egész idő alatt a nőkről, meg az időjárásról beszélgettek, vicceket meséltek egymásnak. Pataki úgy nevetett, hogy valósággal csorogtak a könnyei, s közben a térdét csapkodta.

   Azóta teljesen elválaszthatatlanok.

   

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2010-10-14 14:57 Blade

Blade képe

" Az akácok borzas kis lánykontyai. " - Eegen, mi van velük? ja értem, ezek ilyen bedobott gondolatok...

Kicsit zavarosnak tűnik ez az írás.

 

cs, 2010-10-14 19:32 media97

media97 képe

Szia Blade!

 

Állsz egy nyitott ablakban, körülnézel, s konstatálod, hogy mit látsz. Ha magányos az ember, s elhagyatott, s szétnéz maga körül, elég sok mindent észrevesz. Pásztázol a tekinteteddel, észreveszed a kapualjban rágyújtó ember, a szélborzolta fákat, eszedbe jutnak történetek a múltból, szemlélődsz tovább. Ilyen egy magányos ember élete! Passz! Ennyi. Eléggé szar helyzet.

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

cs, 2010-10-14 18:51 Kelvin

Kelvin képe

Régebben megpróbáltam piásan írni, azok lettek ilyenek. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2010-10-14 19:31 media97

media97 képe

Nekem anélkül is megy. Hú, öregem! Képzeld csak el, miket írkáltam volna  még itt pluszban össze-vissza, ha még piás is vagyok! Nem rossz az, hidd el nekem. Tudom, volt egy-két alkoholista a családban. Ha egyébként az alkoholmámorban írt műveket diszkvalifikálni kellene, Jack Londonnak egyetlen könyve sem maradna a könyvespolcokon! Mégis lett valaki a srácból.

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

cs, 2010-10-14 20:07 Roah

Roah képe

"Állt a félig nyitott ablakban, a tört csipkéjű függöny mögött, fújta maga elé a gyengéd pödréssel megpuhított Marlboro göndör füstfelhőit, a fák lombjait ide-oda ingatta a pajkos, játékos kedvű tavaszi szél." - Nekem ez túlírtnak tűnik; pödrés, meg göndör, hát nem tudom. Szerintem kevesebb is elég lett volna a hangulathoz, nem?

"Egyik könyv a másik után. Egyik a másik után." - Ez tényleg olyan, mintha bezsibbadva követted volna el - ez az ismétlődés.

"Mennyire haragudott rá. ezért. " - Ugye, azért abban kiegyezünk, hogy Jack London ilyet nem csinált.

És azt ismered, amikor a skót nemes kitanítattja a feleségét? Rámegy a vagyona fele? Aztán a maradékot arra költi, hogy visszacsinálja valahogy az egészet? :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-10-14 21:17 Kentaur

Kentaur képe

 Ugye, szóltak már neked a borzasztóan zavaró "s"-ekért?

 "Állt a félig nyitott ablakban, a tört csipkéjű függöny mögött, fújta maga elé a gyengéd pödréssel megpuhított Marlboro göndör füstfelhőit, a fák lombjait ide-oda ingatta a pajkos, játékos kedvű tavaszi szél."  - ilyen totálisan össze nem passzoló mondatrészekből álló kőrbe-körbe lavinákat én is szoktam csinálni: első átolvasásnál javítom.

"Egyszerűen, valami hiányérzet." - biztos nem vessző hiányzott itt neki, van abból fölös is.

"- Akolmeleg?" - az mi? Akholmeleg?

 

"Már akkor is zavarta a plebs. Szerette volna a képükbe vágni:

   - Csak éltek bele a nagyvilágba!

   - Lazíts egy kicsit öregem!"

 Második kommentnél kéne valami, hogy ez már más, és kicsoda is, valamint megszólítás elé vessző.

"Három hétre  rá, százhússzal csavarodott fel ócska Wartburgjával egy út menti eperfára." -szóval ide került feleslegesen a megszólítás elől hiányzó darab, aham...

"- Hová lesz Patakikám?" -szintúgy megszólítás, érdekes, az előzőnél kiraktad...

Főleg az elején zavaros, egy premier plán a szereplőről tisztává tette volna, hogy most az ő szemén át nézünk, és helyére kerül a kontyos fa, meg a többi, így kicsit késve. Máshol is picit zavaros, szintén hasonlók miatt. Nem a tördelt, odavetett mondatok miatt, azok jók is lehetnének.

Ez az a mű, ami hangulatírásnak nem elég mély, történetként meg hiányérzetet kelt, hogy jó, és? De ígéretes, hogy jobb eszközökkel remek karakterformálásokat láthatunk majd tőled.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2010-10-14 23:18 media97

media97 képe

Kedves Kentaur és Roah!

Köszönöm a hasznos észrevételeteiket, igyekeztem beépíteni azokat, s hopp, egy jó pár karakterrel meg is rövidült az írás.

Akolmeleg = nyájösztön, bújjunk össze mi kis koszosok, biztonságérzet, de ő nem akarja, még nem engedi, ahogy ő mondja az "übermensch-mentalitása", aztán: "Már akkor is zavarta a plebs." Teljesen értelmetlenül meghal a legjobb barátja, szerelme és lelkitársa Japánban, így évek múltával visszatér "övéihez",  már hülye vicceken is tud nevetni és barátjául fogadni egy olyan embert, akit azelőtt le sem szart volna. De ezt megelőzően át kellett még élnie egy-két tragédiát.

Üdv.: media.

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

p, 2010-10-15 08:48 Ayrton

Ayrton képe

 Úgy fest erősen különböző az ízlésünk. Már nem csodálkozom a vitánkon.

Nagyon tarkán írsz rengeteg a képi elem. Azon kaptam magam a harmadik sor után, hogy csak futok keresztül a szavakon, mert keresem a cselekményt, a lényeget az írásban. Végigolvastam nem egyszer, mert nem hosszú, de ha valaki megkérne, hogy foglaljam össze, nem tudnám.

p, 2010-10-15 09:19 media97

media97 képe

Köszönöm a véleményt. Köszönöm, hogy olvastad az írásomat. Hogy más az ízlésünk, az meg egyáltalán nem baj, ettől lesz kerekebb a világ! Kezet rá, pajtás.

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

p, 2010-10-15 09:31 Ayrton

Ayrton képe

 Na van még remény ha ebben egyetértünk. "Hi-5!"

v, 2010-10-17 15:43 Petrozsényi Nagy Pál (nem ellenőrzött)

Kedves Hozzászólók,

először is hadd üdvözöljelek benneteket a Karcolat portálon. Ez az első jelentkezésem itt, és, remélem, jól megértjük majd egymást. Kezdjük a megértést mindjárt media97 karcolatával! Amit ti megállapítottatok ezzel kapcsolatban, azt, gondolom, mindenki egyetért velem, hozzászólásnak, nem kritikának szántátok. Egy hozzászólás kifejezhet tetszést vagy nem tetszést, de semmiesetre sem értékmérő kritika. A kritikához ennél jóval több is kell: irodalomelméleti- és bírálati ismeretek. De ki rendelkezik ilyen ismeretekkel? Higgyétek el nekem, mert tapasztalatból beszélek: nagyon kevesen. Ebből kifolyólag én sohasem mernék így fogalmazni: ezt így kell, hanem: én így írnám, vagy tetszik/nem tetszik, mert... Kivétel persze van, például a nyelvtani, helyesírási szabályok. Ezeket mindnyájan megtanultuk az iskolában, és elég stabílak is ahhoz, hogy hívatkozhassunk egy-egy szabályra. (Az megint más kérdés, mi köze a helyesírásnak egy mű művészi értékéhez. Szerintem semmi, hiszen a központosítási hibákat bármelyik szerkesztő, korrektor kijavíthatja.) Visszatérve média97 írására, észrevettem, hogy nem tetszett, nem értítek. De ettől az még lehet értékes is egy irodalombíráló szemében. Tehát még egyszer: egy ízlés, tetszési index nem értékmérő tényező, következésképp nem is kell olyan nagyon komolyan venni, sőt, vitatkozni sem érdemes emiatt: mert ahány ház, annyi szokás, az egyik ember így érez, gondolkozik, a másik úgy, és ki meri azt mondani, hogy az ő ízlése megfellebezhetetlen?  Summa summarum: de gustibus non es disputandum. Media97 szereti Esterházyt, ez meg is látszik Media97 írásán, mely ízig-vérig posztmodern alkotás, a ti elmarasztaló ítéletetek pedig, mint: érthetetlen gondolatok, ismétlés, szokatlan szóalkotás stb. pedig nem egyéb, mint a posztmodernség jellegzetes stíluseszköze. Ezt lehet szeretni vagy nem szeretni, de értéktelennek minősíteni... Na, az egy egészen más kérdés!

v, 2010-10-17 17:14 Liliana

Liliana képe

Üdv a Karcon!

Elsőként húzom fel a kesztyűt ellened. :) Nem komolyan venni, ám.

Azt hiszem, hogy te félreértettél valamit. Az itt lévők többsége tanulni és tanítani van itt. Nem feltétlenül műértékelő kritikákat írunk, csupán saját szubjektív véleményt. Ez azt hiszem, hogy szinte mindenki nevében elmondhatom. Tanácsokat adunk, kapunk. Vagy megfogadjuk vagy sem, a dolog azon része már az írón, alkotón áll.

"A kritikához ennél jóval több is kell: irodalomelméleti- és bírálati ismeretek. De ki rendelkezik ilyen ismeretekkel?" - Valószínűleg az oldalon sokan. De ide nem azért jövünk, hogy vérremenő kritikákat szerkesszünk. Ez amolyan sziget, ahol sok író kiköt, hogy megmutassa, megbeszélje a hozzá hasonló írás- és/vagy olvasásszerető emberrel a véleményét, élményét...

Azok, akik régebbóta itt vannak már ismeri a többiek ízlését, véleményének, kritikájának stílusát, ami talán elsőre sértőnek tűnhet, de ha jobban megismeri az ember a másik stílusát már képes lesz jobban elfogadni, megérteni, feldolgozni azokat, aztán könnyebb lesz tanulni, okulni a tanácsokból.

"Ebből kifolyólag én sohasem mernék így fogalmazni: ezt így kell, hanem: én így írnám, vagy tetszik/nem tetszik, mert..." - Azt hiszem, hogy Agatha Cristie fogalmazott meg valami hasonlót, hogy egy író nem kritizálhat egy másik írót, mert mindig ott motoszkál, hogy "de hogyan írnám én?" De az alkotó vak, ha saját írásáról van szó, mert elfogult. És néha egy kívülálló véleménye sokkal többet ér bárminél.

"De ettől az még lehet értékes is egy irodalombíráló szemében." - Senki nem mondta erre az írásra, hogy értéktelen, csupán csiszolni kell rajta, mint szinte minden itt publikált íráson.

"Summa summarum: de gustibus non es disputandum." - Ámen! :)

Ma divat a posztmodern. Ez tény. Számomra, mint sci-fi, fantasy, krimi kedvelőnek nem kedvencem a stílus, de ettől még vannak kedves írások. Ha gondolod belemehetünk komolyabb vitába...

Itt a lényeg a segítésen van, megmutatták, hogy hogyan lehetne jobb szerintük. Itt nem véres kritikák mennek, csupán szubjektív vélemények...

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2010-10-17 19:54 Petrozsényi Nagy Pál (nem ellenőrzött)

Akinek szubjektív véleménye van, általában maga sem hiszi, hogy neki van igaza. Hiszen pont ettől szubjektív, ha viszont ennyire bizonytalan, milyen lelkiismerettel adna másnak tanácsot? Persze lehet biztos is a dolgában, de akkor már nem szubjektív, mert azt hiszi, olyan kaptafát ad, amit, ugye, milyen abszurdum, mindenki felhúzhat a maga cipőjére. Amikor tetszik egy ruha, nem tanácsolhatom a barátomnak, barátnőmnek, hogy ő is ilyen ruhát viseljen, mert lehet, hogy neki más az ízlése. Úgyhogy még egyszer mondom: egy alkotásról elmondhatom, mi tetszik, vagy nem tetszik. Ebből is lehet tanulni, de ne csomagoljuk át a tetszésünket tanácsba, mert az már értékítélet, ami, ugye, nem egyenlő az ízléssel. Ezek után nehogy azt képzelje valaki, hogy akkor ne is adjunk tanácsot. Adjunk, de csak jól megalapozott, biztos tudás birtokában.

v, 2010-10-17 20:20 media97

media97 képe

Köszönöm mindkettőtök hozzászólását. Ha megengeditek, mint szerző most nem kívánok a válasz jogával élni, mert ha valaki elfogult ezzel kapcsolatban, akkor én biztosan az vagyok. Mint médiamunkásnak, jól a fejembe vésték, hogy amiben érintett vagy, arról ne írj!.

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

v, 2010-10-17 20:20 Kentaur

Kentaur képe

 Rizsa.

Nem fogjuk minden mondatunk elé kitenni, hogy "szerintem". Aki nem bírja megkülönböztetni a szentírást a független véleménytől, az magára vessen. Véleményünk márpedig lehet. Mindenféle tudás nélküli, puszta vélemény akár. (Bár van ott tudás is, ezek itt írók, nem laikusok.) Ha nem tetszik ez neked, az a te dolgod, vond le a konzekvenciákat belőle. De az bizonyos, hogy nem te fogod megalapozni az erkölcsi világrendünket a kritikaírás terén. Ebbe sajnálatos módon kénytelen leszel belenyugodni.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2010-10-18 10:12 Petrozsényi Nagy Pál (nem ellenőrzött)

Észrevételem természetesen nekem is van. Kinek nincs? De egy dolog az észrevétel, egyszerű ténymegállapítás és más dolog a tanács. És hogy számunkra kinek a tanácsa mérvadó, egy szakértőé vagy egy laikusé, aki mondjuk a közízlést képviseli? Nézzük! Elromlik a gázkazánod. Te kinek a véleményét kérnéd ki: egy gázszerelőét vagy egy szabóét? Egész más a helyzet, ha egyik sem szakmabeli. Akkor is kíváncsi lennél a tanácsukra, akkor is rájuk bíznád a kazánod javítását, vagy csak szimpla hozzászólásnak értékelnéd, és tízszer is meggondolod, hogy megfogadd a tanácsukat. Tanácsot adni könnyű, de szerintem felelőséggel jár, és sokszor inkább ártunk, mint segítünk vele másoknak, ezért én személy szerint, amennyiben nem vagyok biztos a dolgomban, igenis mindig hozzáteszem, mégha olyan unalmas is a számodra: szerintem, de lehet, hogy nincs igazam, bár ez utóbbi is egyre ritkábban fordul elő velem, és inkább ezt mondom: tetszik/nem tetszik, mert.... Vagy egyszerűen hallgatok. Ellentétben másokkal, akik gyakran elfelejtik: si tacuisses, philosophus mansisses. Ennyit a "kritikai irányvonalról", amit szerinted én akarok megalapozni a mások számára.

h, 2010-10-18 10:14 Roah

Roah képe

: D Ombre, te aztán vághatod, miként szükségeltetik megnevetettni az ember lányát.

Sok mindent le lehet ide írni ezzel kapcsolatban, amit most írtál; a címlapot ajánlanám figyelmedbe, de azt nagyon. Ott minden idevágó infot megtalálsz. De van rá külön fórum, több is. Csak pár dolgot jeleznék neked, időszűke miatt futólag:

- Mi szerzők azért jövünk ide, hogy véleményezzék az írásainkat

- Az itt megjelent kritikákat ennek függvényében minden szerző saját szuverin joga szerint kezeli

- Ha itt maradsz, tanulhatsz is; kritikát és művet írni egyaránt

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-10-18 11:16 Petrozsényi Nagy Pál (nem ellenőrzött)

Gratulálok a magad és mások tehetsége, tudása iránti bizalmadhoz. Jó érzés lehet, és ha neked jó, azontúl nekem tényleg nincs mit már mondanom.

h, 2010-10-18 11:24 Roah

Roah képe

Figyelj, az előbb nem volt időm ezt bemásolni, de most van egy percem.

"Jáj, csajok, ne legyetek nyuszik! :D Én idestova hat éve... huh, tizenhat alig voltam, mikor belecsöppentem az amatőr fantasztikus irodalom bugyraiba (akkor még Fantasya), és nem igazán zavartattam magamat, hogy én csak tizehat vagyok, most regisztráltam frissiben, míg mások lehet, hogy már évek óta írnak, továbbá közelítenek a negyvenhez. Én fogtam magamat és leírtam, hogy szerintem mi jó, mi nem jó (ez volt túlsúlyban), majd összegeztem azzal, hogy márpedig véleményem szerint a szerző jobban tenné, ha hallgatna a kritikámra, egyszerűen azért, mert én vagyok az, aki venné a könyvét, ha netalántán kiadnák, márpedig ha most azt mondja, hogy én vagyok a hülye, akkor egy potenciális vásárlóval kevesebb. Ezt nem is kellett direktben leírni, mindenki érezte, mikor felemlegettem az olvasói státuszomat a szerző státuszával szemben. Ennek köszönhetően nem egész két hét alatt megkaptam a Véres Dóra nevet (egy Bloody Dora - egy regisztrált senki a sok közül - nem kapna magyarítást, ha nincs rá szükség, ti. nem kell folyton felemlegetni), majd alig egy hónapon belül egyenesen engem kértek fel kritikaírásra, méghozzá egy olyan író, akit azóta is becsülök. Szóval csajok: ti, akik idősebbek, tapasztaltabbak, sőt, régebb óta regisztráltabbak vagytok nálam ezen az oldalon, miért féltek elmondani a véleményeteket? A legrosszbb, hogy valaki kijavít. Ha a szerző egy téves elemzés után örökre elhagyja az írás mezejét, azt nem kell sajnálni. Rossz szabályt emlegetsz fel? Két lehetőség van: vagy a szerző tisztában van a magyar helyesírás alapelveivel, és jobban tudja nálad a szabályokat, akkor ő oktat ki (és akkor azonnal megtudhatod, mekkora bunkó valójában), vagy egy másik kedves kritikaíró arrajár, megszán, kijavít, hogy te drágicám, oda tényleg nem kell vessző, véletlenül elnézted. Így esetleg kiderül, hogy évekig rosszul használtál valamit (pl. én a központozással: úgy két év után tereltek végre a helyes mederbe egy kritikám kapcsán, habár kellett hozzá egy írás meg Jud Lorin, hogy végre összeálljon a teljes kép). Minden ha kezdetű kérdésre van válasz.

Tehát nem félni - megszólalni! Ez a tuti trükk. Mert ha egy tizenhatos kis senki, aki egy órája regelt az akkor egyeduralkodó Fantára képes volt az ottani teljes havi novellatermést lehúzni a sárga földig, és ez a kis senki továbbra sem bölcsészettudományi vonalon mozgoldóik, akkor nem lehet az olyan nehéz. (Főleg, hogy az a kis senki további három éven keresztül nem tanulta meg, hogyan kell fórum-hozzászólást írni. Tehát ti mindenképpen jobbak vagytok.)" -By Dr. B. D.

Az oldal egyik szerkesztőjének "tollából" van az idézet. Nem kevés melója volt/van - és nem csak neki, a többieknek is -, hogy ez a véleményezési formáció kialakult. :) Légy bátor, és közben te is tanulhatsz.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-10-18 10:39 Liliana

Liliana képe

Ácsi! Azért a kazánfűtés ne hozd fel példának! Itt művészlelkek vannak, tuti, hogy valakinek a gázszerelés is egy művészeti ág, de ez a példa merőben rossz. Művészet pedig tudtom szerint azért van, hogy tanítson és szépítse a néha "szörnyű" valóságot.

 Vendéglátós önmagamból indulok ki. Főzni mindenki tud (aki nem, megtanulható a dolog. Itt most nem ezen van a hangsúly.) Ám, attól még valaki nem nyer érmeket, mert tud főzni... Ahhoz több minden kell. Tudni kell mi mivel harmóniál, akár melegkonyháról, akár hidegkonyháról van szó. Melegkonyhában az ízen, még a hidegkonyhában a látványon van a hangsúly. Ez talán másoknak nem művészet, de tudnák mutatni olyat, amire azt mondanád, hogy "hű". A művész az, aki alkot mindegy miből, mindegy hogyan, csak kihozzon belőle valami szépet vagy éppen botránykeltőt... (Azt hiszem érthető, hogy mit akartam írni.)

A művészt pedig szerintem sokkal jobban érdekli egy laikus értékelése, mint egy ízig-vérig kritikusé, akit tapasztalatom szerint a közvélemény is utál.

Engem egy írásnál igenis érdekel mindenki véleménye, jobb az, amikor mindenki ír egy-két sort, mint utólag derül ki, hogy "jaj, olvastam, de inkább nem szólaltam meg".

"Si tacuisses, philosophus mansisses" - De itt ne az legyen már a bölcs, aki hallgat, hanem az alkotó, és döntse el mit fogad és mit nem a hozzászólásokból.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

h, 2010-10-18 11:51 Petrozsényi Nagy Pál (nem ellenőrzött)

Azt mondtad, vége, lezártad a témát. No mindegy! Szerinted egy művészt sokkal jobban értékeli egy laikus, mint egy profi értékelése. Ha az amatőr (hiányos mesterségbeli tudással rendelkező) tollforgatokra gondolsz, föltétlenül. Ugyanis tudja, talán saját bőrén tapasztalta is már, hogy egy profi esetleg még szóra sem méltatja a műveit. Nem szép dolog tőle, de ez az igazság. Ilyenkor persze "utálja", és utána már csak azok tetszésére vadászik, akik el is ismerik. Az az igazi művész, aki már egy igazi kritikus rostáján is átcsúszott azonban már másként gondolkozik, és azt mondja: nem bánom, hogy száznak, ezernek nem tetszem, csak az értékeljen, akiről tudom, hogy értékítéletében maximálisan meg lehet bízni. Ez az általános tényállás, de, éppen azért mert csak általános és nem abszolút, kivételek itt is lehetnek. Ritka az az eset, amikor az olvasó és kritikus véleménye megegyezik - úgy ahogy te is megjegyezted. De hát ez van: nem vagyunk mindnyájan egy súlycsoportban. Mégis szerinted melyik írónak a neve marad fenn még sokáig: akit a maga korában sokan olvastak (lásd például a ponyvairodalmat), de a kritikusok nem ismertek el, vagy fordítva: a kritikusok nagyra értékeltek, mégis alig olvasta őket valaki? Csak kérdezem.

h, 2010-10-18 12:02 Draug

Draug képe

 Ezt már én sem bírom szó nélkül hagyni...

Lilianának teljes mértékben igazat adok, hogy jobban értékeli a laikus "tömeg", mint néhány profi! Sokan akadnak az ismerőseim között, akik írnak, vagy próbálkoznak vele, de soha egyiküktől sem hallottam még, hogy azért írnának, hogy fennmaradjon a nevük... azért írnak, mert azt szeretnék, ha minél többen olvasnák a műveiket, és/vagy egyszerűen csak az írás öröméért.

A véleményed az igazi művészről meg hagy némi kívánnivalót maga után. Ha egy író könyvét százezren olvassák, annak ellenére, hogy a kritikusok lehúzták, akkor ő sikeresnek, művésznek mondhatja magát, hiszen azt tette meg, amit a művészet megkövetel. Maradandót alkotni, amit szeretnek az emberek! Viszont ha néhány kritikus dícsőíti csak az említett művet, de a kutya se akarja elolvasni... nos, az ilyen az, aki csak szeretne művész lenni, de az alkotásaira sohasem fognak emlékezni...

h, 2010-10-18 12:29 Liliana

Liliana képe

Szélmalomharc veled vitatkozni, de nem azért mert igazad van (bár ez szubjektív).

"Azt mondtad, vége, lezártad a témát. No mindegy!" - Nem azt mondtam, hogy lezártam. Folytathatjuk, de blogban, hogy ne offoljuk szét Misi írását teljesen. 

Ha szerinted csak azért ír valaki, hogy híres legyen, akkor ott gondok vannak. Persze, valahol az is szerepet játszik, nem azt mondtam, hogy nem, de az itt lévők többsége azért ír, mert szeret írni. És ha híres akar lenni, akkor talán ez egy jó ugródeszka is lehet, ha a maga malmára hajtja a vizet. Tudni kell élni egy lehetőséggel!

"Ha az amatőr (hiányos mesterségbeli tudással rendelkező) tollforgatokra gondolsz, föltétlenül." - Még mindig nem érted, hogy kik vannak itt.

"Az az igazi művész, aki már egy igazi kritikus rostáján is átcsúszott azonban már másként gondolkozik, és azt mondja: nem bánom, hogy száznak, ezernek nem tetszem, csak az értékeljen, akiről tudom, hogy értékítéletében maximálisan meg lehet bízni." - Mese a munkámról... Régebben volt rá példa, hogy bejött egy kritikus, és jól lehúzta az ételt, mert nem megfeleő tálalás, nagy adag, nem igazán idényjellegű, usw... Lényegtelen, az ízébe nem tudott belekötni. A nem messze lévő étteremet, meg egekig marasztalta, mert mindenben tökéletesen megfelelt az ő ízlésének. Fél év múlva az egyik étterem bezárt, és nem az, amelyiket nem dicsért meg a kritikus. Ugyanis a másikban annyira elszálltak, hogy úgy gondolták nekik innen már nem kell minőséget tenni az asztalra. Az árak fölfelé mentek, az adagok meg szép lassan lefelé...

Amatőr művészek többségébe több tehetség szorulhatott, mint egy "profiba". (Vannak kivételek, persze, egyértelmű). De manapság az ér el valamit, akinek van protekciója, és egy elfogult kritikusa, aki felé billenti a mérleget, hogy "jé, né' máá' ez is itt van-e!". Jön egy jó reklám, esetleg bekerül egy "műsorba" vagy "valóságshowba" könyvet, cd-t ad ki. És a kritikus átmegy bólogató kutyába, mert ez kell a tömegnek (tisztelet a kivételnek). Ezért van szemettel teli a magyar piac.

Valószínűleg az itt lévők többségét nem fogja megismerni a nagyvilág, némelyikért nagy kár, mert szívesen venném meg a könyvüket!

Egyébként szerintem, ebben van az igazság:

"A kritika tehát egy-vagy több- személy sajátos értékviszonyulása egy adott műhöz, ahol a vizsgálódás módját, tartalmát, az alkalmazott kifejezésmódot és értékelési szempontrendszert a kritika írója határozza meg. Vagyis: azokon a szempontokon keresztül bírál, melyeket ő fontosnak tart, ezért lehet egy adott művet az egekig magasztalni, és a sárba tiporni- az adott értékrendszertől függően."

Folytathatjuk a gondolatmenetet, de blogban, ha kérhetem.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

h, 2010-10-18 13:07 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Hát, Petrozsényi barátom, nem kicsit vagy elszállva magadtól...

h, 2010-10-18 12:23 media97

media97 képe

Kedves Barátaim és Barátnőim!

(ahogy azt nagyon egykori államtitkárunk: Raffay Ernő mondaná)

 

Most oszt  jártam kazánházban, voltam a konyhában. Gázt "szereltem", főzőcskéztem. Szabtam-varrtam,  zongoráztam.  A lépcsőn fölfelé söpörtem a szemetet, mert behunytam a szememet.

Tömörebben szölva: 

   jöttem,

      láttam,

         főztem.

            Fűztem?

Már csak azt nem tudom,

   hogy az a nagy elefánt,

      hogy megy be

         az oroszlán

            barlangjába?

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

v, 2010-10-17 21:05 Liliana

Liliana képe

De ha jobban megnézed itt több embernek hasonló a gondolkodásmódja. És mi vagyunk most az Olvasó, bármennyire is harcolhatsz ez ellen, jelen pillanatban a mi véleményünk a "tömeg". (A zenei ízlést sem a kritikusok fogják befolyásolni, ahogy nem egy kritikus véleménye fogja eldönteni, hogy milyen egy étterem ételeinek ízvilága, hanem a vendég, a zenénél a hallgató...)

Egy könyvet, egy irodalmi újságot sem akkor fogok megvenni, ha szép képek vannak benne, hanem ha beleolvasva jó történetet találok.Tettem már le könyvet, mert sok "s" volt benne? Igen. Tettem már le könyvet mert állandóan voltoztak benne? Igen, már az előtt is, hogy írni kezdtem. Volt olyan könyv, ami az ajánlójában jónak ítéltek, viszont én nem bírtam "végigszenvedni"? Ajjaj, nem is egy.

Igényes olvasónak tartom magam. Mivel írok, így már időnként képes vagyok meglátni az esetleges stilisztikai bakikat is.

"Hiszen pont ettől szubjektív, ha viszont ennyire bizonytalan, milyen lelkiismerettel adna másnak tanácsot? " - Nagyon lényeges dolgot hangsúlyoznák ki: A Karcolat lényege nem az írások lehúzása, vagy kritizálása (még ha egyesek azt hiszik, akkor sem), hanem az író fejlődésének segítése. Vannak rá példák bőven. Soroljam?

Engem például virtuálisan újra és újra fenékbe billentenek. :) De itt több olyan ember is előbukkan, aki sokkal jobban ért az írók világához, mint én, és milliószor többet ér a véleményünk, mint az enyém. Én még csak igyekszem írópalántaként fejlődni. A kritikáról lehet vitatkozni, van külön fóruma is.

Így részemről off itt vége.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

h, 2010-10-18 11:56 Zora

Zora képe

Petrozsényi Nagy Pál, messziről jött ember... - ezt biztos hallottad már. Én nem olvastam még tőled profi kritikai műelemzést, de ajánlom a Kimte oldalát, megmutathatod a publikumnak hogyan kell jól elemezni egy művet. Írásodat is szívesen olvasnám, egy ilyen belépő után nyilván le fog esni az állunk.

------------------------------------------

h, 2010-10-18 12:49 Maggoth

Maggoth képe

Az enyém már most is leesett :) A magamfajta ponyvagyáros mit sem imád jobban, mint amikor művészlelkek ölik egymást mindenféle filozófiai vitákba bonyolódva. Én már nem is kérek semmit csak egy kávét, ti pedig folytassátok, zsír a műsor :D

Egyébként piszkosul Nagyerdessy fílingem van, de ezt csak halkan súgom, Isten bocsássa meg vétkemet :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2010-10-18 14:16 media97

media97 képe

Szia Maggoth!

 

Egy kávé nekem is jól jönne!

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

h, 2010-10-18 16:48 Carmen Sanchez

Carmen Sanchez képe

 http://www.muvesz-vilag.hu/irodalom/bemutatkozo/14742

http://7torony.hu/index.php?c=32954

 

"Úgy látom nem értitek. Nem én vagyok összezárva veletek, hanem ti vagytok összezárva velem!"

 


h, 2010-10-18 20:36 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Petrozsényi Nagy Pált kérésére töröltük. Miel így olyan, mintha Liliana magával vitatkozna, nem törlöm a feleslegessé vált hozzászólásokat, nagyon viccesek. (És természetesen nem Ayrtonnak válaszolnak, aki most kifejezetten kínos helyzetbe került.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2010-10-18 20:42 Liliana

Liliana képe

:) Örülök, hogy viccesnek találod az önmagammal vitatkozásomat. Pedig a hangok is megmondták, hogy én normális vagyok. :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"