Down II

Átírt változat

Ma sem tudom szavakba önteni, milyen érzés volt megtudni, hogy a fiam korcsnak született. Down-kóros. Hét éve mindennap a pokolban ébredek. Pelenkázom, etetem, fürdetem, próbálom tanítgatni, tornáztatom, felolvasok neki. Szereti, ha mesét mondok. A Micimackó a kedvence. Talán azért, mert az az együgyű medve pont olyan buta, mint ő.
Pedig nagy terveim voltak a gyerekemmel. A Viktor nevet szántam neki, aminek a jelentése „győztes”. Attól a perctől fogva, hogy megtudtam, terhes vagyok, arról ábrándoztam, milyen csodálatos is lesz az a pillanat, amikor először a karomban tarthatom az én gyönyörű, és természetesen különleges kisbabámat. Az iskolában a legjobb tanuló lesz, szeretni fogják, amiért olyan kedves és aranyos, a lányok odáig lesznek érte, én pedig majd alig győzöm fogadni a sok elismerést. Idővel egyetemre megy, megnősül, unokákkal ajándékoz meg, s ha majd megöregszem, gondoskodni fog rólam.
De amikor ránézek, nem látom azt a Viktort, aki nekem járna. Lapos arca, távol ülő szemei, rövid végtagjai... Groteszk látvány, amitől nem érzek mást, csak haragot. Az én vérem, belőlem fakad, de mégis hogyan szerethetném, amikor ilyen? Persze ezt nem mondhatom el senkinek. De mások nem tudják, milyen érzés megsimogatni a gyereked deformált fejét, belenézni bamba, kancsal szemébe, bőszen törölgetni a nyálát, ami állandóan folyik görbe fogsora mögül. Amikor hallom érces hangját, vontatott beszédét, sokszor ideges leszek. Legalább néma lenne! És még csak észre sem vesz semmit. Normálisnak hiszi magát. Játszani akar a többi gyerekkel, ám azok folyton elszaladnak előle. Állandóan el akarja venni a játékaikat, de akkor sírva fakadnak, én meg rohanok utána, ráncigálom, kérlelem, hogy hagyja abba, de csak visít és visít, nem is úgy, mint egy ember, hanem mint egy disznó. Haza szeretném vinni, elmenekülni a rémült, pletykára éhes, lesajnáló tekintetek gyűrűjéből, de a földhöz veri magát, próbál beleharapni a betonba, ver engem és saját magát is. Egyszer a játszótéren kővel dobott meg egy gyereket, a fél falu szeme láttára. Az emberek nagy része ugyan kedves maradt velem, de távolságtartó. Valahol megértem őket.
Hála Viktornak, már a férjemmel is úgy élünk, akár két idegen. Állandóan dolgozik, munka után pedig ájulásig iszik. Legalább olykor veszekednénk, hogy érezzem, maradt még bennünk valamennyi élet. Azt hazudja mindenkinek, és talán még saját magának is, mennyire szereti a fiunkat és beletörődött az állapotába, de csak én tudom, hogy egész szobányi játékkal szerette volna köszönteni, focilabdát, baseball kesztyűt, hokiütőt halomra vásárolt, és türelmetlenül várta azokat a napokat, mikor együtt sportolhatnak, sátorozhatnak, vagy amolyan férfias dolgokról beszélgethetnek. Nincs ki iránt büszkeséget táplálnia, átadnia valakinek a tudását, vígaszként gondolni rá nehéz napokon. Pedig rettenetesen szerettünk volna egy kisbabát. Ráment öt évi kitartó próbálkozás és rengeteg pénz. Olvasnom kellett volna a jelekből, és időben feladni. Azt mondják, legyen bármilyen a gyereked, képtelen vagy nem szeretni. Akkor cseréljenek velem.
A fiam épp a szőnyegen ül, zsírkrétával rajzol valamit. Nem érdekel, mi az, tekintetem folyton az ablakra téved. Látom, ahogy a szomszédom a kislányát tanítja biciklizni. Gyönyörű gyermek. Hosszú, hullámos fürtöcskéi vannak, értelmes szempárja, s amikor mosolyog... Egy kész csoda az a lányka. Úgy tud csacsogni mindenféléről, hogy az embernek a szava is elakad. Gondolataimból a fiam esetlen simogatása zökkent ki. Lepillantok a combomra, melyen tömzsi tenyere pihen, és megérdeklődöm, mit szeretne. Hátra rejtett kezét izgatottan előre rántja, egyenesen az arcomba nyomva rajzát. “Tetszik, anyuka?” – kérdezi mosolyogva. Szótlanul nézem a képet. Bennünket ábrázol. A férjem és én integetünk neki, miközben egy piros repülőn a magasban szárnyal. Az állapotához képest meglepően jól rajzol. Leteszem a képet, és csak nézem őt. Izgatottan várja a véleményem, huncutul egyfolytában művére sandít, de nincs erőm megszólalni. Sértésnek veszi, ezért sírva fakad. Nyugtatgatom, utólag agyon dícsérem , s ha normális gyerek volna, megértené, az egész csak színjáték. De ő hisz nekem. Nem veszi észre, amikor forgatom a szememet, nem tudja mit jelent, ha unottan sóhajtok. Csak a szavaimra figyel, melyek boldogsággal töltik el.
Makarónit szeretne enni, én pedig teljesítem az óhaját. Ma nincs kedvem megetetni, így csak hanyagul elé teszem, ő pedig nyakon önti ketchuppal, és belemarkol. Sokszor próbáltam rászoktatni a villa használatára, de a végén mindig visítás lett a vége.
Bemegyek a játékszobába rágyújtani. Letelepedek a székemre, és egy igazi gyerekről álmodozom. Ha például a frizbire nézek, azt képzelem, hogy a parkban játszunk. Ha a búvárszemüvegre, a tengerparton nyaralunk. Az üveggolyók láttán egy iskolaudvart képzelek el. Talán Viktorral is ellátogathatnánk ezekre a helyekre, de minek is tagadjam, nem volna ugyanaz. A fényképezőgép is itt van. Azt hiszem, öt éve használtuk utoljára. A szomorú dolgokat felesleges megörökíteni. Édesanyám az öcsém gyerekeiről külön albumot készített, de mégis ki az, aki büszkén mutogatná a fogyatékos unokája képeit? Tányértörés zajára kapom fel a fejem. Elnyomom a cigimet, és a konyhába sietek. Viktor az asztal mellett toporzékol. Először rá akarok kiabálni, de észreveszem, hogy hörögve a nyakát mardossa, fulladozik. A tekintete ijedt, de a látványomtól mintha kicsit megkönnyebbülne. Hozzám siet, a ruhámba kapaszkodik. Ösztönösen nyúlnék utána, hogy segíthessek, de még időben észbe kapok. Inkább beszaladok a játékszobába, és magamra zárom az ajtót, de követ engem. Rázza a kilincset, rugdossa az ajtót, a hörgését még befogott füllel is hallom. Szörnyű reszketés fog el. A szívem veri a mellkasomat, lezsibbad minden tagom. Ordítva zokogok, és minél erősebben dörömböl, minél mélyebben kaparja a fát, én annál hangosabb vagyok. Összeszorítom a szemem, de így is látom a riadt, könnyes arcot. Érzem, ahogy szenved. Hagyd abba! Hagyd abba! Hiába kiabálok, ő csak nem akar leállni. Istenem, segíts rajtam! Már csak néhány másodperc és vége. Ennyit még muszáj kibírnom. Lassan visszafelé számolok. Tíz, kilenc, nyolc… Mire a nullához érek, már teljes a csend.

3.285715
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.3 (7 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2014-08-11 11:23 Para Celsus

Para Celsus képe

Hm... Nem vagyok híve az újramelegített pulykának, újraírt novellának, viszont az eredetit nem olvastam, így viszonyítási alapom sincs. Olybá veszem, első próbálkozás.
"együgyü" - hosszú a második ű.
baseball-kesztyűt? Most júeszéj vagy hángöri? :D

Nem tudom, a Down-szindrómás gyerekekről valahogy nem az agresszióra asszociálok. Másrészt viszont sikerült egy jó tenyérbemászó, maximalista, hisztis, sznob némber képét megrajzolnod.

Majd a többiek szétszedik a Daun tú point zírót.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-08-11 11:47 Kelvin

Kelvin képe

Nem emlékszem az előzőre, csak az van meg, hogy írtam rá egy novellát, ami olyan szar lett, hogy még.
Viszont ez nagyon jó lett!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2014-08-11 11:55 Kallodróbi Irén (nem ellenőrzött)

3

Nem tudom, foglalkoztál-e down szindrómásokkal. Ha igen, akkor valamiért hiteltelen lett az írás. Te sem csíped igazán őket? Nem figyelted meg jól őket?

Ha nem foglalkoztál velük, akkor meg azért lett hiteltelen. Ők nem ilyenek, nem nyáladzó zombik. Pláne nem olyanok, mint az elmeháborodottak. Néhol elkapod a jó irányt. Mint pl. annál a résznél, ahol megsértődik. Mert érzelmeik , na azok vannak nekik rendesen.

De az is lehet, hogy én csak olyanokkal talalkoztam, akiket jobban el lehet viselni, mint az ép embereket. Akik mellett az állítólagos épek betegnek tűnnek a baromságaikkal. Érdekesek és különlegesek.

A csajt viszont jól megformáltad. Én egy másik novellába tenném, ahol nem down-os a gyűlölete tárgya.

h, 2014-08-11 11:49 Frostler (nem ellenőrzött)

Ne haragudj, de ez az írás nagyon kicsapta nálam a biztosítékot. Nagyon remélem, hogy az a fajta gondolkodásmód, amit a novelládban bemutatsz csak a karakteré, nem pedig a Tiéd – jobb embernek tűnsz annál, hogy így gondolkozz. Elhiszem, hogy nem könnyű, sőt, pokolian nehéz lehet egy down kóróst felnevelni, de ez az itteni főszereplő egyszerűen már túlmegy minden határon. Találkoztam már down kóros emberekkel még a főiskola alatt, foglalkozásokat is tartottunk velük, talán éppen ezért érintett ilyen érzékenyen ez az írás.
Nem tudok objektív lenni, pusztán a tömény gyűlöletet éreztem olvasás közben, semmi mást. Ha valaki esetleg lát ebben a novellában értékeket, nagyon szívesen meghallgatom, de az én szememben ez maga volt a borzalom! Viszont nem csillagozom, mert ha ez volt vele a célod, akkor elérted, és tisztában vagyok vele, hogy ez a hozzászólás elsősorban érzelmi töltetű.

h, 2014-08-11 12:40 Kelvin

Kelvin képe

Irén, Frostler, az rendben van, ugye, hogy ebben az írásban a beteg gyerek mellékes, és ha el nem is hagyható, de bármi mással helyettesíthető? Jó ez az érzelmi töltet, mert ezek szerint ügyes volt Menma, de nem erről szólt az írás.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2014-08-11 15:57 Kallodróbi Irén (nem ellenőrzött)

Én csak annyit írtam, hogy egy down-os nem ilyen. Nem fűz hozzájuk különleges érzelmi szál, csak bírom őket, mert felvidítanak. De ahogy írtam már, a csaj viselkedése nagyon betalált.

h, 2014-08-11 12:03 Roah

Roah képe
5

Menma, nagy voltál!

...még emlegettem is nálad ezt az írást! Amikor dumáztunk mostanság. :))))

Jelentem, én olvastam az eredetit - hatalmas balhét okozott az első felvonás akkoriban is. Aztán Kelvinnel csatáztunk, ő verzusz mindenki, illetve Krystohans, egy szerkesztő a Karc múltjából.
Kelvin előállt azzal, hogy ő jobban meg tudná írni, sőt, asszem Obb is, de Lacinak nem sikerült. Azért cáfolom, nem volt az sem szar, sőt, érdekesre sikerült inkább. Szokatlanra.

Menma!
Akkor is és most is nagyot dobtál nálam ezzel a művel - nézz szét, megint dühös olvasóid lesznek, megkockáztatom, az összes mondatod ugrált az idegeken, szíveken, pont úgy, ahogyan első ízben.

Hát nem ez volt a cél?

Dehogynem.

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Karcosok, szerintem ez az, amikor azt mondjuk valamiről, hogy novella.

Meg ne dobáljátok Menmát, mert teljes negyvenhét kilómmal kiállok mellette! :))))) Elé, mögé állok, ha kell!
Csak azért, mert pazarul-hitelesen írt meg valamit - jaj, Menma, állati jól! -, ez még nem a szerző! Ne azonosítsátok azzal, akiről írt, belülről (!!!), akinek fejébe képzelte magát.
Hahó!

Gratulálok, Menma!

Így kell ezt csinálni, na! :)))))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-08-11 12:13 Para Celsus

Para Celsus képe

Botrány-novella, egysík-gyűlölködő karaktert ábrázolni mindig könnyebb, mint összetett személyiségeket - ettől függetlenül a maga egyoldalú módján a női karakter jól működik - a down-kóros gyerek nem. Agresszív kis zombi, eh?


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-08-11 12:35 Kelvin

Kelvin képe

Mit számít, milyen lenne nekünk a valóságban? Az anyjának pont annyi volt, amennyinek rajta keresztül láttuk.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2014-08-11 12:37 Roah

Roah képe

Így van! Így van! Az anya szemszög a lényeg! Pontosan!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-08-11 12:47 Para Celsus

Para Celsus képe

Nem a gyerek vetülete az anya szemében - nem, nem... a gyerek tettei. lehet, hogy a muter szelektíve látta, kiemelte/eltúlozta/torzította, de a gyerek karakterben akkor is ott a kővel dobálózás, az agresszió.
"Játszani akar a többi gyerekkel, ám azok folyton elszaladnak előle."
"Állandóan el akarja venni a játékaikat, de akkor sírva fakadnak" - vagyis a cselekmény nem az anya fejében játszódik, legfeljebb tovább torzul.
"Egyszer a játszótéren kővel dobott meg egy gyereket" - ezekről beszélek.

Amúgy ha most írnék egy novellát, amiben egy hatéves kisgyereket bántalmaznak, ketrecbe zárnak, megkínoznak, ugyanígy beindulna a henger, legyen a novella bármilyen (Bármilyen!). Tuti jönne pár "Hú, ez jó, de beteg vagy"-hozzászólás, néhány olyan, mint itt Frostleré, hogy "remélem, a valóságban nem vagy ilyen, nem bántasz gyerekeket" - beindulna a banzáj? Igen. Hatással lenne másokra? Igen. Irodalmi mű lenne ettől, vagy jól megírt novella? NEM FELTÉTLENÜL. Hatni lehet másra felfújt zacsi kidurrantásával is.

Ejj, Kata... Imádom a szellemi csörtéket veled, a karcon és másutt is. Azt meg be ne beszéld nekem, hogy negyvenhét kiló vagy :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-08-11 13:04 Roah

Roah képe

Miért? Hány kiló vagyok? :D Igenis negyvenhét - nem ment lejjebb, stíröltem.

Értem, de pont ez a lényeg! Azok a torzítások.

Egészséges gyerekek homokkal dobálóznak, csak mert féltékenyek az anyjukra - én pölö kaptam egy adaggal szombaton egy háromévestől, mert az anyukájával cimbiztem -, sírnak, ha osztozni kell a játékokon, agresszív, ha ezt látja egy közösségben, sőt, még köpködhetnek is.

Az anya a kulcsa a műnek, teljesen egyetértek Kelvinnel. Nem a gyerek a lényeg, ő majdhogy' egy díszlet. Egy kellék ebben a történetben, elvetemült Karcos-olvasó szemmel pedig pláne.

Nosza, írj egy ilyet!

Arra befizetek! ;)

Írj egy olyat, ami valamilyen módón kirohanásra késztet egy olvasót. Lehet bármilyen téma; sex, horror, gyermek-bántalmazás, vagy kegyetlen gyermek? Bármi.

Még hogy nem irodalom?! Mármint neked.

Ízlések és pofonok!

Számomra nagyon is az!

Az emberi kegyetlenség, erkölcs, és gonoszság egy olyan bemutatása, ahol a világegyetem törvényei szerinti Anyát, az örök napfényt a gyermekek szívében, így, feketében, szörnyen gonoszan, realisztikusan ábrázolnak.

Szabad a pálya, Gabi! :))))

Írj egy ilyet te is. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-08-11 15:45 Para Celsus

Para Celsus képe

Negyvenöt, max., cipővel-hátizsákkal együtt... ;)
én az irodalom szón kaptam fel a vizet - az az én világomban valahol messze felettünk kezdődik, Krúdy, Márai, Nabokov (a lolita perverz hőse egy igazi szörnyeteg, a tökéletes, kifinomult gonosz), ezt a novellát én is kicsit hatásch-nak érzem, de ha ennyien reagáltak rá, hát van benne valami... Ahogy szívem csücske (barátnőm) mondogatja: a közönség szent.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-08-11 12:37 Roah

Roah képe

Nem, nem könnyű, baromira nem könnyű egy ilyet megírni - lehet utána csinálni, rajta!

Nem sok olyan szerzőt tudok mutatni a Karcról, ahol a gyanútlan olvasó vérnyomása felmegy az égbe, mondjuk száz mérfölddel, és annyira dühbe gurul, hogy a monitorjához vágna bármit, ami csak a keze ügyébe került: kongó enerdzsi-drinkes doboz, távirányító, cetlik, tollak, origami figurák - egy sárga, kecses daru, hatalmas, hegyes csőrrel -, mobil, öngyuszi, napszemüveg...

Akkoriban is ezen ment a vita! :))))

A karakter látta így a gyermekét! Ilyennek. Így élte meg - ilyen tenyérbemászóan, ilyen hitelesen, ilyen valóságosan.

Mondom! Nagy volt akkoriban is a közönség szája, hogy ezt ők is így-meg úgy, aztán egyedül a Laci írta meg, ő vállalta be, és neki sem jött össze úgy, ahogyan szerette volna.
Hangsúlyozom: Kelviné is brutálisan őszinte, és kegyetlen lett. De nem lett jobb Menmáénál, nem lett jobb, mint az eredeti.

Izi rájder lenne egy ilyen karakter megírása, ábrázolása, bemutatása?

Próbálja meg más is, csak ne mindig ebben a témában. (Felőlem lehetne ez is, a szerző jogok Menmánál vannak, azt vele kell egyeztetni.)

Komolyan így vélem! :)))) Baromi nehéz igazi, kimondottan dühös olvasói reakciókat kiváltani, szerintem Menmának ebben a témában, ezzel a karakterrel nemhogy sikerült, de brutálisan hisznek is neki. :))))

Hajrá azoknak, akik utánozni tudják. :))))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-08-11 12:44 Kelvin

Kelvin képe

Tök jó lenne egy olyan verseny, ahol az nyerne, aki a legjobban tudja felidegelni a többieket!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2014-08-11 12:51 Roah

Roah képe

:D

Jaj, Laci. Jellemző. :D

Hát mekkorát írt?! Emlékszel, anno is ki voltak bukva Menmára, full elhitték neki azt, ami írt.

Amúgy tényleg: szerintem nagyon kell tudni írni ahhoz, hogy az olvasó nevessen, vagy sírjon, vagy épp kirugdossa a falat a panelban.
(Ez utóbbinál, ebben az írásban, tiszta ciki, de természetes könnyedséggel mutattak be - szó szerint be! belülről -, egy ellenszenves, borzasztóan szemét karaktert. :)))) Hókusz-pókusz nélkül él a szereplő!)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-08-11 13:04 Para Celsus

Para Celsus képe

Ja, benne vagyok. :D Bár az irodalomhoz nem sok köze lenne.
Azon is felb.ssza magát az ember, ha meccset néz, és a kedvenc csapata középpályására rácsúszik az ellenfél játékosa. "Elmész a g..be, te rohadt büdös gyökér!" - ettől függetlenül nem érezzük úgy, hogy a becsúszó szerelés egy művészi koreográfia része lenne.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-08-11 13:11 Kelvin

Kelvin képe

Fanyalgás, az van.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2014-08-12 17:45 Para Celsus

Para Celsus képe

Ja. Elszalad velem a ló. Finnyás és fanyalgó vagyok, főleg, ha irodalomról van szó. (és előhalott inkubusz, de ezt már csak zárójelben toszom hozzá)


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-08-11 13:17 Roah

Roah képe

És még mindig magadról beszélsz, mert vannak nézők, akik nem így működnek.

Tudom, hova akarsz kilyukadni, Gabi, de nem értek egyet vele, még akkor sem, ha nekiállsz most Hajrá Újpestezni, vagy csápolni, nem, mert ez is (!) irodalom!

Reális, hiteles, bosszantó, kiforgatott, és nem is akárhogyan forgatta, ráadásul nincs benne őrült, nincs benne semmi földöntúli.
Tudod, mi van benne?

Az örök kérdésünk! "Miért Húzza Meg a Ravaszt?"

Hát ez van benne.

A gonoszság.

Nálam ez a mű, ezzel a karakterrel maga az emberi gonoszság.
Sosem tudtam volna így leírni, sosem tudom, hogy miért (!!) húzzák meg a ravaszt az iskolai lövöldözők.
Nos, a válasz még mindig nem teljes, de ez a novella áll a legközelebb ahhoz a bizonyos felelethez.

Akár tetszik neked akár nem, ez is az irodalom egyik arca. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-08-11 13:27 Kelvin

Kelvin képe

Nekem van egy novellám egy ilyen lövöldözős srácról, de Zsuzsival abban egyeztünk meg, hogy még van vele munka. :) Ha kell, átküldhetem.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2014-08-11 13:36 Roah

Roah képe

Jöhet! :)))

Most komolyan: mi más lenne az emberi gonoszság, a velejéig gonosz, ha nem egy ilyen anya?! Nem is tudom, miként lehetne a valós lelketlenséget megírni, ez az ami Menmának észbontóan jól sikerült, komolyan, alig tudtam féken tartani a kezem, amiben egy piros öngyuszit szorongattam, hogy ne csapdossam a monitorhoz, parkettához.

Hogy tudtad megírni az iskolai lövöldözőset?! Ott van egy pont, amin sosem lehetett túljutni - a ravasz. Mi húzza meg a ravaszt?

Küldd át! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-08-11 13:59 menma

menma képe

Roah, most zavaromban kb. olyan lehet a színem, mint annak az öngyuszinak. :) Még egyszer köszönöm!

h, 2014-08-11 14:42 Roah

Roah képe

Ne legyél zavarba, Menma! :)))

Annyira jó lett, amit írtál, hogy azt hiszik, ilyen vagy. :))))

Hát, lehet, hogy Para Celsus most ki fog átkozni, felnégyel, feldarabol, az összes porcikámat elszórja majd egy könyv-óceánba, de nem bírom megállni az alábbiakat.

Szerintem Kelvinről, a Karcos íróról sokan azt hiszik, hogy egy pincében mindenféléket tart fogva, étlen-szomjan, repül, szekrényekben lakik, és úgy általában egy zombi, 2014-ből.
Hát nem az.
Csak ugye az írásai...azok a fránya novellák. .)))
Azonosítás? ;)

Paráról, a Celsusról hitték, hogy egy láncdohányos-alkesz-gitárral-grasszáló-pornósztár, ocsmány-trágárul beszél, nem veti meg a kokaint, és "minimum egy Rambo".
Elárulom: még csak nem is dohányzik.
Azonosítás? ;)

Kenta...?
Drága Karcosunkat lazán lepasizták, nem is egyszer.
Csak halkan mondom: most ment férjhez. Biztos meseszép menyasszony volt. :)))
Azonosítás? ;)

És még lenne itt pár meglepi, író és írás között, a valóság és a fikciók között.
Azt hiszem, lett egy gonosz perszónánk is, egy velejéig gonosz anyánk. :))))
Kíváncsi vagyok, rólad miket fognak feltételezni. :))))
Azonosítás? ;)

Ezer éve nem volt a Karcon olyan mű, ami ennyire megmozgatta volna az olvasókat - szóval gratula.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-08-11 15:06 menma

menma képe

Hát, ahhoz képest, hogy még gyerekem sincs... :) Egyébként nem zavar. És tudom azt is, hogy inkább a téma az, ami érdeklődést kelt, nem pedig az, ahogyan én megírtam, de szerencsére ma sokat tanultam, olvastam jó észrevételeket. Megpróbálom kamatoztatni mindegyiket, és remélhetőleg a jövőben lesz olyan novellám, ami azért lett jó, mert úgy van megírva, és nem pedig a témája miatt.

h, 2014-08-11 15:41 Roah

Roah képe

Dicséretes hozzáállás! Esküdj, úgy beszélsz, mint az írók! :)))

Nekik sosem jó semmi, minden írásukban találnak hibát, javítanivalót, állandóan jobbá-jobbá-mégjobbá akarják tenni az alkotásukat - és sosem dőlnek hátra. :)))
Magukkal a legkíméletlenebbek, egyszerűen nincs vége az elvárásaiknak, nincs határ, magukkal szemben szinte soha.

Ügyes írás a Down II, asszem sokáig fognak rá emlékezni a Karcosok. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-08-11 16:04 menma

menma képe

Ez a Karcolat egyik hatása. Megtanít a kritika kezelésére, némi alázatra, leszoktat a felületességről és motivál arra, hogy megpróbálj jobb lenni.

h, 2014-08-11 15:49 Para Celsus

Para Celsus képe

Kinéznéd belőlem a darabolást? :( :(
más módon vennék revansot, kisasszony :)
egye fene, beismerem, ha azonosították az írót a karakterrel, akkor könnyen lehet, hogy tényleg jól sikerült az írás... :)


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-08-11 15:52 menma

menma képe

Ennél a "lehet"-nél nagyobb dícséret nem is kell. Én úgy vagyok vele, hogy ha te, Para, Obb vagy Blade ezt mondja, akkor annyira nem cseszhettem el a dolgot. :)

h, 2014-08-11 17:00 Para Celsus

Para Celsus képe

:D :D :D


"The Rainmakeeeer!"

k, 2014-08-12 17:50 Para Celsus

Para Celsus képe

Na jó, lehet vagy valószínűleg... :)


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-08-11 13:12 Ovidius

Ovidius képe

Ehhez nem kell versenyt hirdetni. Az a versenyszellem, ami a trollokra jellemző, megoldja...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2014-08-11 12:49 menma

menma képe

Roah, nagyon köszönöm a kedves szavakat! Rettenetesen jól esik. Most kicsit meg is vagyok illetődve. Ismeretlen embertől még ilyen bizalmat soha nem kaptam. :)
Ami a két karaktert illeti: ha úgy vesszük, a nő nem kitaláció. Biztos vagyok benne, hogy mindenki közületek ismer legalább egy rossz anyát, aki láttán könnyen kinyílik a bicska a zsebében. Sajnos engem sokkal hozott össze a sors, csak belőlük gyúrtam egyetlen alakot. Ami pedig a kicsit illeti: életem során csak egy down-kóros kisfiúval találkoztam, szinte semmit sem tudok róluk, de azt olvastam, hogy ennek a betegségnek is vannak úgymond súlyossági fokozatai. így jött a fiúcska nyáladzása. De egyébként meg az egészséges gyerekeknek egy része pedig gyakran taknyos. Szóval ezt nem valami undort keltő látványosságként akartam tálalni. Az anya beszél, ő nagyít fel mindent. Bár ha így jött le a dolog, valószínűleg rosszul írtam meg ezt a részt. Agresszívnak sem szerettem volna beállítani. Átlagos gyerekekből indultam ki. Volt már olyan gyerekhez szerencsém, aki azért, mert nem kapott csokoládét, a földhöz verte magát. Gondoltam, egy down-kóros gyerek is végső soron gyerek. Nála is előfordulhat a hiszti.
Na jó, elég a magyarázkodásból. :) A helyesírási hibákért elnézést, javítom őket, és köszönöm az észrevételeket. Elraktározom mindet.

h, 2014-08-11 12:59 Ovidius

Ovidius képe

Minden emberi műalkotás magában hordozza a befogadók sokrétű megítélését. Az alkotó valamilyen céllal létrehoz egy művet, aztán a mű végigjárva saját útját, kikerül a világba.
Emberek elé. Ez a kis írás is ezt az utat járja (járta?) be.
A témaköre miatt szólaltam meg. Minden civilizáció legfontosabb ismérve az etikai rendszere. Ez sokféle alappontra épül, sokféle célt, módszert, alakzatot, korlátot meghatároz. Kihat a művészetre is. Ha van valamilyen médium, amely ilyen szempontból a legnagyobb csapdákat állíthatja maga elé, akkor az írott alkotás, igen.
Van egyfajta társadalmi közmegegyezés életünk nem biztonságos síneken haladó részeiről.
Ezt nagyon etikátlan módon, az egészséges emberek kontextusának nevezik. Aki nem kerül be ebbe a körbe, azt betegnek nevezik (itt most természetesen az elme megítélésére gondolok). Pedig tudjuk (már), hogy ez nem így van. Ahogy Hofi Géza mondta. "Az elmegyógyintézetbe azokat zárják, akiket meg akarnak védeni a kint rekedtektől".
Emberi világunk sokat köszönhet skizofrén, autista, paranoid művészeknek, tudósoknak. Azzal itt nem kívánok foglalkozni, hogy a fenti társadalmi meghatározásoknak mi köze van az emberi agy alkotó képességéhez. Valószínűleg még a nagy, közösségeket irányító koponyák sem nagyon tudják, csak ők ezt nem ismerhetik el...
Minden író a lehető legnagyobb intellektuális és etikai veszélyt vállalja fel, ha olyan témakörbe vág, amely az emberi különbözőségeket dolgozza fel. Lásd. Daniel Keyestől a Virágot Algernonnak, vagy A sötét sebessége, Elizageth Moontól, és egy nagyon régi: Theodor Sturgeon. Több mint emberi című alkotások.
A másik komoly gondot az író kifejezőképessége jelenti. Ha ez pontos, láttató és jól értelmezhető, akkor általában a tervezett célt eléri. Ha gyengébb a közvetítő képesség, akkor van baj. Félreérthető lesz az alkotás, és ebben a témakörben már legjobb esetben is rosszízű eredményt hoz.
A Down novella témaköre, és problémája is ilyen.

Fenti, fájdalmas érzések nem feltétlenül az alkotók hibájaként jönnek napvilágra. Az emberi univerzumnak van négy-öt olyan eleme, amelyet gyakorlatilag szinte lehetetlen valódi egyensúlyban tartani, annyira eltérő, és egyedi az értelmezése.
Ami az egészet egyensúlyban tartja, azért az ember, mint egyén, individuális szabadságával fizet. Nem kívánom felsorolni őket. Mindenki vegye a fáradságot, és gondolja át, melyek ezek.

Amíg itt nem történik döntő kiegyezés, addig az emberi civilizációnak esélye nincs egy ponton túllépni.
Ami nálam azt jelenti, hogy az a kinti, gyönyörű csillagokkal telehintett homokozó, örökre elzártan marad számunkra...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2014-08-11 13:35 Kaiser

Kaiser képe

Kérem a szerzőt, ne értse félre: ez a novella gonosz. Sőt, aljas. Az emberi ösztönökre hat, és nem az intellektusra, ebből a szempontból pedig jól van megírva, hatott is rám, annak rendje és módja szerint, de mégsem mondanám, hogy tetszett, mert valahogy minden annyira végletekig tolódik benne. Tehát nem elég, hogy a gyerek Down-szindrómában szenved, de az anyja egy sikerorientált lélektelen nő, aki nem szereti. Nem elég, hogy az anyja nem szereti, az apja alkoholista. Nem elég, hogy az anyja és az apja nem szeretik, és az apja még alkoholista is, de a gyerek még meg is hal? Mintha a legtöbb elem csak a hatás miatt került volna bele. (Igen, pont én prédikálok hatásvadászatról, a flagelláns, részeges, eklektikus novelláimmal, más szemében a szálkát, ugye...)
Távol álljon tőlem, hogy azt mondjam, ilyet nem szabadna írni, mert miért ne lehetne? Ez a novella erős érzelmek felkorbácsolására alkalmas (én egy empatikus ember vagyok, néhanapján, amikor úgy van), és ha ez volt a cél, akkor sikerült, sőt, jó lett. De a kérdés az, hogy ez elég-e, ezt pedig csak a szerző tiszte eldönteni.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

h, 2014-08-11 13:56 menma

menma képe

Tudom, hogy hatásvadásznak tűnik. Valószínűleg az is. De én feltettem azt a kérdést magamnak, el tudnám-e hinni, hogy valaki képes ilyenre? És a válaszom:igen. Hogy képes egy apa molesztálni a gyerekét? Miért kínozza néhány anya a saját babáját? Sajnos vannak rossz emberek. Félreértés ne essék, nem akarom magamat az Árvácska szerzőjéhez hasonlítani, de valaki ismer annál megrázóbb történetet? Egyszerűen úgy voltam vele, hogy leírok egy mindennapi gonoszságot. Készült doku film olyan anyáról, aki a gyerekét kidobta az udvarra, és a kutya nevelgette a kislányt. Egy másik nő a falhoz csapta az újszülött babáját. Talán az élet hatásvadász?
Ó, egy ideillő történet. Egy ausztrál pár béranyának fogadott egy thaiföldi lányt. A lány ikrekkel lett terhes, de az egyik, mint kiderült, down-kóros. Az ausztrál párocska fogta az egészséges kisbabát, a beteget meg ott hagyta a nyomorogva élő béranyának. Ez talán egy vagy két hete történt.

h, 2014-08-11 14:04 Frostler (nem ellenőrzött)

Számomra a legmegrázóbb történet, amit valaha olvastam A kis herceg volt. Egyben ezt a művet tartom a valaha készült legjobb irodalmi alkotásnak is.
Olvastam és láttam is rajzfilmben gyerekként nem is egyszer, azt gondoltam, milyen aranyos, kedves kis történet. Aztán pár éve elolvastam újra, immár felnőttként, és emlékszem, hogy annyira durva mellbevágást még soha nem éreztem, mint akkor.

h, 2014-08-11 14:30 menma

menma képe

Amint mondtam, nálam ilyen az Árvácska. Ha fizetnének, sem olvasnám el/nézném meg újra.

h, 2014-08-11 14:43 Kaiser

Kaiser képe

Hm. Értem, amit mondasz, és neked is igazad van, ami a hitelességet illeti, de ettől még fenntartom a véleményem, leginkább pedig azt a részét amit az előző hozzászólásom harmadik mondatában fogalmaztam meg.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

h, 2014-08-11 14:58 menma

menma képe

Van abban igazság, amit mondasz. Talán nem kellett volna egy piás férj. Talán inkább jobb lett volna narrálni az eseményeket, mint 1 sz. 1. személyben megírni. Nem tudom. Ezen már sokat nem változtathatok, de a jövőben óvatosabb leszek az ilyesmivel. Nehéz behangolni egy művet.

h, 2014-08-11 15:59 Forsaken

Forsaken képe

Nekem nem tűnt hatásvadásznak ennyi szar felhalmozva, és tudod, miért? Mert remekül láncba voltak fonva. Van egy idealista házaspár, akik egészségesek, és várják az ifjú messiást a közös gyermekük képében. Kapnak egy fogyatékos gyereket, ami valljuk be, még a toleráns és türelmes szülőknek is érvágás lenne, nemhogy egy ilyen idilli párnak. Ez olyan szinten készületlenül éri őket és olyan szégyenérzettel vegyes csalódottságot hoz magával, hogy a férfi alkoholizmusba, a nő önemésztésbe menekül. Továbbá egyszerű pszichológia, hogy sokszor ilyenkor a párok automatikusan a másik génállományát hibáztatják, ez lehet egy ok az elhidegülésre. A másik ok meg természetesen az, hogy az apa nyilván látni sem akarja ezt a "korcsot", és inkább a feleségére sózza, aki meg beleőrül abba, hogy egész életében egy fejlődésben visszamaradt gyermeket kell nevelnie. A szülők gonoszok, igen. De ugyanakkor szerintem rendkívül hitelesek is. Hasonlítsd csak ezt a művet össze a Petőfi-féle Apostollal, ami viszont TÉNYLEG másról sem szól, minthogy a főszereplőt lépten-nyomon sajnáltatják.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

h, 2014-08-11 16:22 Kaiser

Kaiser képe

A hitelességgel nem is volt problémám, nem azt írtam, hogy ez nem lehetséges, csak egyfelől azt kifogásoltam, hogy ez tényleg tömör szenvedés, és semmi kis pozitívum nincs az egész helyzetben, de ez persze érthető, miért lenne. A másik pedig egyfajta hülye sértettség, hogy a novella ennyire az érzelmekre, az anya meggyűlöltetésére és az amúgy ártatlan gyerek megsajnálására épít, és még működik is. Ha rosszul lenne megírva, nem aggódnék emiatt, mert akkor ez csak egy rossz novella lenne ahol minden szar, és a végén meghal egy gyerek. De hatásosan van megírva, működik annyira jól, hogy az érzelmi folyamatokat elindítsa, viszont annyira pedig már nem tökéletes, hogy ez a hatásgyakorló szándék ne tűnjön fel, persze ez csak az én véleményem. Amellett, hogy alapvetően semmi bajom nincs a szenvedés, a romlottság, és a keserűség irodalmi ábrázolásával, valahogy itt mégsem érzem azt, hogy teljesen jól működne a dolog, annak ellenére, hogy egyébként elismerem, hogy ez a novella jó.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

h, 2014-08-11 15:50 Forsaken

Forsaken képe
5

Én, Lajtai Szabó I.R.T.M.T. Gergely, aki vagyok, azaz Lajtai Szabó Irodalmi Realizmust Teljes Mértékben Támogató Gergely, közölném, hogy ezt az irodalmi realizmust teljes mértékben támogatom. Semmi romantika, semmi mese, csak a nyers valóság kétoldalú ábrázolása mindenféle sallang nélkül. Ez hozza igazán közel az olvasóhoz az egész írás világát és üzenetét. Személy szerint nagyon régen nem olvastam ilyen tömény drámát, mint amit Te itt egy megkeseredett anyukával és egy magatehetetlen gyerekkel idevarázsoltál. Gratulálok, engem nagyon megérintett!
Ja, és amúgy nem olvastam az eredetit.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

h, 2014-08-11 15:58 menma

menma képe

Tartsd meg jó szokásod, nem is kell. :) Ott letudtam a dolgot egy szimpla gyilkossággal, az anyát még ennél is egysíkúbbá téve. Köszönöm a hozzászólást, a csillagokról nem is beszélve.

k, 2014-08-12 06:36 Giskard

Giskard képe

Fura világban élünk. Kétszáz éve egy súlyosan fogyatékos gyerek (most nem a Down-szindrómáról beszélek, mert nem ismerem) jó eséllyel meghal. Kétszáz év múlva talán egy rutineljárással teljes életet élhet. Most meg "csak" életben marad.
Nekem kicsit fura gonosznak nevezni a nőt. Jól kibaszott vele az élet. Én azt hiszem, mindent megtennék, hogy minél jobb szülő legyek egy ilyen helyzetben, de könnyű kívülről magyarázni. Nem tudhatom, mit tennék valójában, és szerintem más se tudja.
Mindenesetre, a novella tetszett.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

k, 2014-08-12 07:14 menma

menma képe

Köszönöm, hogy elolvastad.

k, 2014-08-12 18:03 polgarveronika

polgarveronika képe

Ennek az írásnak nagy erénye a kendőzetlen őszinteség.

Kedves Menma, én az eredetit nem olvastam, de ha fejlődni és fejleszteni akarsz, javaslom tedd e/3-ba, vegyél le a belső hangok érzelmi dinamikájából, koncentrálj a száraz tényekre.Ez elbírja a rövid mondatokat is helyenként.
pld:
"Makarónit szeretne enni, én pedig teljesítem az óhaját. Ma nincs kedvem megetetni, így csak hanyagul elé teszem, ő pedig nyakon önti ketchuppal, és belemarkol. Sokszor próbáltam rászoktatni a villa használatára, de a végén mindig visítás lett a vége."

helyett:
Folyton makarónit enne. Már lassan elfelejtek mást főzni, csak azt a rohadt tésztát - gondolja a nő, míg kavargatja a gőzben a nyúlós tésztadarabokat. Egy tányérra dobja, ami megfőtt és indulatosan a gyerek elé teszi. Koppan a tál az asztalon. A gyerek megmarkolja a ketchupos üveget, és ráönti csaknem az egészet. Fele az asztalra folyik. Aztán belemarkol. Szétkeni az abroszon. A nő nézi. Szája sarkában megrándul egy apró izom. A villát visszadobja a fiókba.
Szóval érted:))
Üdv:V.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2014-08-12 18:52 menma

menma képe

Igen, értem. És eskü, először e/3-ba kezdtem el írni, jó kis jelenetek rajzolódtak ki a fejemben, amelyek kifejezőbbek a szereplők által kimondott szavaknál, de végülis az első változat miatt döntöttem úgy, hogy marad a monológ. Az anya önvallomása volt a központ. Egyébként szívesen csinálnék egy harmadik változatot is, de nem szeretném, hogy a Karcolat szerkesztői menekült státuszt kérjenek Kanadába, így már minden marad, ahogy van. :)
Köszönöm, hogy elolvastad a történetet és hozzászóltál.

sze, 2014-08-13 09:16 Roah

Roah képe

Okos! :)))

Szerintem a szerkesztők nem menekülős, disszidálós fajtából készültek, nem-nem, ne ezért ne írd át.

Nem értek egyet Verával.

"Folyton makarónit enne. Már lassan elfelejtek mást főzni, csak azt a rohadt tésztát - gondolja a nő, míg kavargatja a gőzben a nyúlós tésztadarabokat. Egy tányérra dobja, ami megfőtt és indulatosan a gyerek elé teszi. Koppan a tál az asztalon. A gyerek megmarkolja a ketchupos üveget, és ráönti csaknem az egészet. Fele az asztalra folyik. Aztán belemarkol. Szétkeni az abroszon. A nő nézi. Szája sarkában megrándul egy apró izom. A villát visszadobja a fiókba."

Ez a verzió olyan, mintha Sally Diamonds írta volna, nem a te stíled lenne, Menma, nagyon nem, ez a szaggatottság - ha ilyen lett volna szöveg, kocog a fogsorom.

Eredetin követted el, egyedin, nincs szükség koppintásra, csak a saját hangodon kell skálázni, dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó, és kész is.:)))

Örülök, hogy nem írod át - vagy ha mégis, menj a fejed-szíved után, ahogyan eddig is tetted. :))) Tanulnivaló örökké van, volt, és lesz is, ez a legszebb része az egésznek.
Szerintem. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2014-08-13 10:26 menma

menma képe

Nem fogom átírni. Kaptam jó tanácsokat, észrevételeket, tehát ez a novella megszolgálta a magáét. Ideje nyugdíjba küldeni. :)