Nem menekülsz

Félek. Hogyan is ne félnék? Pár nappal ezelőtt valami hatalmas robaj szakadt fel az ég mezején. Ki tudja? Csak arra emlékszem, hogy a nagy bumm előtt éppen a szobámban voltam és a ruháim közt kutattam, hogy tudjak másnap mit felvenni. Ki akartam választani egy felsőt, meg egy nadrágot a munkás órákra, ugyanis egy betanított munkás vagyok valahol az egyik gyárban. Lényegtelen. Azt se tudom, hogy ez a nap mikor történt. Volt itt valahol egy naptár. Azonban azt se tudom, hogy hol van. Visszatérve a nagy hangrobbanásra: éppen bent voltam a házban, amikor betörtek az ablakok a hangrobbanás miatt. Ijedten kaptam a fejemet a külvilágot feltáró ablak felé.
Ameddig a csend uralkodott, észre se vettem, hogy az ég zöldes ruhát öltött fel, míg a felhők narancssárgás árnyalatban fénylettek. Egyébként a következő pillanatban minden bizonnyal elájulhattam.
Most itt vagyok, valahol máshol, ahol az ablakok szintén be vannak törve. Az egyik üvegszilánk fel is sértette a térdemet, amikor elestem pár perccel ezelőtt.
Az emlékezetemben egyre inkább kettéválik az idő: a nagybetűs MÚLT mindaz, ami a nagy robbanás előtt történt. A nagybetűs JELEN mindaz, ami a nagy bumm után történt. Az előbbi egyre inkább elhalványodik. Nem is érdekel. Az érdekel, hogy egyetlen egy személyt se látok az utakon, de még a házakban se. Nem kell a lelkem mélyére nyúlnom ahhoz, hogy megállapítsam, hogy bizony hatalmas a probléma.
Próbálok tárgyilagosan gondolkodni. Erőlködök azon, hogy az agykerekeim az élelem megszerzése miatt zörögjenek, ne pedig az esetleges halál miatt. Azonban nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy valami veszély leselkedik rám, ami ellen semmit se tudok tenni.
Hiába nézek balra, hiába nézek jobbra. Nem látok egyetlen egy embert se. Itt, ahol most vagyok, valaha egy kutya lehetett. Ugyanis amikor idejöttem, a kerítés mellett egy kutyaól árválkodott. Azonban ahogy ránéztem, azt állapítottam meg, hogy több éve nincs használva, hiszen egy-két deszka hiányzott a tetejéből és a festék is kezdett leperegni a fadeszkákról.
Rettegek. Az előbb mintha reccsent volna valami, tőlem balra. Ijedten kapom arra a fejem és máris egy idegent képzelek magam elé, aki gonosz mosollyal emeli fel baltáját, hogy fejemet egy számára könnyed suhintással kettéreccsentesse. Szép gondolatok, ugye?
Talán valami naplót kellene keresnem, amibe írhatnám napjaimat. Azonban a lelkem másik szegletéből egy értetlenkedő hang csapódik fel: mégis mi értelme? A gyomroddal törődj, te balga!
Tulajdonképpen igazat kell adnom ennek a gondolatnak. Fel is állok, hogy utána azonnal megtorpanjak. Ismét egy hang, most viszont még közelebbről. Mintha padlóra lépett volna valaki. Megdermedek, mi mást tehetnék? Mozdulatlanul állok, a feltételezett ismeretlen személy tartózkodási helye felé fordulok előtte. Persze nem látok semmit se, csak azokat a dolgokat, amiket eddig. Azonban mintha valami más lenne, de nem tudom megmagyarázni. Talán arra a széttört üvegpohárra esik másként a fény, mint eddig. Talán, de nem biztos.
Még várok pár percig, egy helyben állva, hogy a szívem lenyugodjon. Valahogy nem kellene az, hogy ebben a bizonytalan helyzetben egyszer csak rosszul legyek és összeessek.
Kijutottam a konyhába. Már a hűtőnél vagyok. Idegesen pillantok körbe, hiszen ez nem az én házam, csak ide bújtam el. Itt sincs egy lélek se. Még egy halottat se látok.
Reszkető kézzel nyitom ki a hűtőt és reménykedem abban, hogy találok bent valamit.
Hiába remeg a kezem, gyors mozdulattal kirántom a hűtő ajtaját, hogy utána ugyanolyan gyorsasággal visszacsukjam. Bármilyen hihetetlen, a hűtő teljes belseje tele volt zöld-fehér penészfoltokkal!
Öklendezve az undortól, csaptam vissza a hűtőajtót és elfordultam. Hát, ennyit a kajáról.
A következő pillanatban fájdalom nyilallt a jobb lábamba. Feljajdulva kaptam a lábamhoz és félve pillantottam le a cipőmre, térdemre. Sajnos nem alaptalanul. Egy másodpercre felrémlett bennem a MÚLT egy darabja: pár nappal, héttel ezelőtt még azon morogtam, hogy a leghamarabbi busszal kell bemennem a munkahelyre, különben elkések. Most viszont egy hatalmasat ordítottam, ugyanis a hűtőben lévő penészből valahogy a cipőmre is került. A lábfejet már teljesen ellepte a zöld penész és láthattam, hogy milyen szépen növekszik, burjánzik. Ekkor következett be a második nyilallás, azonban már a jobb oldalamon. Rémülten kaptam oldalamhoz, hogy felrántsam a felsőmet. Bárcsak ne tettem volna…
Mintha érhálózat lenne, úgy kúszott fel sietve a sötétkék-fekete penészcsík, hogy nyomán penész üsse fel fejét. Elsőként egy fekete pötty jelent meg a bőrömön, amin a következő pillanatban hópehelyszerűként nyúlt ki az újabb fekete penészhálózat. Újabb ordítás szakadt fel a torkomból. Fenékre estem és éreztem, hogy a veszedelem már a szívemet akarja.
Pár másodperc múlva a fejem a földön koppant. Még homályosan észleltem a körülöttem levő mindenséget és lepergett előttem az eddig leélt életem. Tudtam, hogy az utolsó perceket járom és utána a nagy feketeség lesz a részem. Most bántam meg teljes szívemből, hogy nem bólintottam rá arra, hogy a legjobb barátnőmmel elmenjek túrázni.
Ez volt az utolsó épelméjű gondolatom, ugyanis ezután már csak a kínra emlékszem. Megfeszült a testem, amint a fájdalom kardja először a bal vállamba, majd szívembe, majd a nyakamba, végül a fejembe csapott le.

Éhes vagyok. Veszettül éhes. Támolygok. Gyomrom felől késztetés. Fáj. Nagyon. Lépkedek. Kiugrok az ablakon. Karomat visszaforgatom. Élelmet keresek. Meg is van. Elindulok felé. Kell az élete, hogy jól lakhassak. Már messziről hallom sikolyát. Látom a szenvedő arcát. Kinyújtom felé a karom. Összerándul, de én közeledek felé. Sarokba szorítom. Kitárom mindkét kezem, hogy ne akarjon elmenekülni. Remegve csúszik le. Már guggol. A gyomrom kaját követel. Megragadom. Elájul. Kitátom számat és ezzel az éhségem egy időre csillapodik. Egy kis időre.

Utóirat: ihletként szolgált az egyik karcos műve. :) (Éhség c. műről van szó, amit willow_west írt.)

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2017-10-28 06:40 Dana

Dana képe

Az első benyomások: a fogalmazás kissé körülményes, illetve akadnak vesszőhibáid is bőven. A helyesírásod úgy általában viszont nem verte le a biztosítékot -- ezért gratula!
De... Nem igazán jön át, milyen a világégés, mert ahelyett, hogy megmutatnád, mit lát maga körül a túlélőd, folymatosan gondolkodik -- nagyjából a semmin.
Nem kell folyton leírni azt sem, hogy "megállapítja" meg "emlékszik" meg hasonlók: egyszerűen csak mondd el, ami az eszébe jut. Ezzel szerintem könnyedebbé, olvasmányosabbá tennéd az egész írást.
A hangrobbanást és a hűtőben terjeszkedő penészt én speciel nem tudom logikailag összekötni, de ez mellékes. Azzal sem igazán vagyok kibékülve, hogy senkit, egyetlen élő -- vagy holt -- lelket sem lát, míg át nem változik. Ismételni tudom magam: hiányzik a láttatás, a képek, a benyomások a világról, amit pedig adsz, az nem feltétlenül logikus.
Még egy dolog: nem ragaszdkonék az egyes szám első személyű beszámolóhoz. Van Stephen Kingnek egy novellája, a "Túlélő típus", ahol az író egyes szám első személyt használ -- mert a szereplője naplót ír! A végén, a teljes őrületben, ahol már csak gondolatfoszlányokat képes az ember papírra vetni, még ott is van értelme, hiszen tényleg megteszi, tényleg leírja, ami történik vele. A Te szereplőd viszont ember volt, majd valami zombiszerű lénnyé lesz, ami számomra ugyanaz a kategória, mintha a végén meghalna. Ha meghalt, nehezen mesélhet, ugye? Én inkább külső szemlélőként írnék erről az egészről: hogyan látod Te őt, a világot körülötte, miket gondol stb.
Súlyosabb hibaként említeném, hogy a jelen időt egy bizonyos ponton múltra váltod, majd vissza. Figyelmetlenség lehet, először nekem sem igazán tűnt fel.
Szeretném jelezni, hogy jó ötletnek tartom, hogy előzményt próbáltál adni az Éhség című íráshoz, de a kivitelezés sántít. Persze ez csak az én véleményem! További jó munkát!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2017-10-31 10:48 Mookait

Köszi, hogy írtál. :)

Helyesírásra ügyelni szoktam- pláne, ha a word kijelzi, akkor könnyebb.

Az, hogy nincs a műben holt, élő, csak akkor, amikor átváltozik...Lehet, ezen változtatni kéne, szóval köszi ezt is.

A túlélő tipus novellát annó olvastam. Érdekes volt. Pár elemére még mindig emlékszem.

A jelen és múlt keverése- na igen, ezt javítani kellene. (De nem tudom, mikor fogok odáig eljutni, hogy tudjam javítani. (Idő, energia, lehetőség.) )

Nem előzményt akartam csinálni/írni az Éhség műhöz, hanem csak az ihlet volt számomra. Szóval a két mű két különálló történet.

Neked is jó munkát. :)

Visszatérve az elmesélő szemszögére. Direkt akartam így megírni. Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy amíg ember, addig tud gondolkodni. Azonban amikor már zombi,már csak az ösztönök vannak neki és a lehető legegyszerűbb (vagy csak "simán" egyszerűbb) mondatokat alkalmazza.

szo, 2017-10-28 07:58 Sednol

Sednol képe

Lenne pár észrevételem.

"Itt, ahol most vagyok, valaha egy kutya lehetett. Ugyanis amikor idejöttem, a kerítés mellett egy kutyaól árválkodott. Azonban ahogy ránéztem, azt állapítottam meg, hogy több éve nincs használva, hiszen egy-két deszka hiányzott a tetejéből és a festék is kezdett leperegni a fadeszkákról."

Azért emeltem ki mert egyszerre több dologra is rá lehet mutatni vele.

"Itt, ahol most vagyok, valaha egy kutya lehetett."

Annyira kihangsúlyozod az aktuális pozíciódat, hogy azt állítod, hogy azon a szent helyen. Itt általánosabb megfogalmazás jobb lenne, mert azért egy rendes gazdi biztosít némi mozgásteret a kedvencének. pl.: A telken, ahol állok... vagy A háznál... esetleg A ház körül…

"Ugyanis amikor idejöttem, a kerítés mellett egy kutyaól árválkodott."

Na, menjünk szépen sorjában. Azt állítod, hogy csak akkor volt ott a kutyaól, amikor odaérkeztél, azóta eltűnt. Ki vitte el, ha sehol egy lélek? vagy arra szerettél volna utalni, hogy azóta nem árválkodik, tehát beleköltözött valaki, valami? Számomra mellélövés az Árválkodott. Tudom, tudom, több kutya is lehet egy háznál, de induljunk ki általánosságból. Egy ház, egy kutya. Ebből következik, hogy árválkodik, azaz egy darab van belőle. Nekem teljesen kilóg az Árválkodik. Inkább azt mondanám, üres kutyaólt találtam vagy valami hasonló.

"Azonban ahogy ránéztem, azt állapítottam meg, hogy több éve nincs használva, hiszen egy-két deszka hiányzott a tetejéből és a festék is kezdett leperegni a fadeszkákról."

Ez a mondat jó példa a körülményes fogalmazásra. A jó hír, hogy gyakorlással legyőzhető. Erre szokták azt mondani: Egyszerűbben? Mutatok példát:

Ránézésre látszott, hogy évek óta nem használták. A foghíjas deszkázat és a pergő festék erre engedett következtetni.
Vagy
A hiányos deszkázatból és a lepergett festésből arra következtettem, évek óta nem használták.
Feltételezem, te is találsz ötszáz jobbat.
Azt javaslom, írd meg a történeted, utána hagyd pár napot, hetet pihenni, aztán vedd elő, és kezd el átfogalmazni. Tedd fel magadnak a kérdést, hogyan lehetne ezt egyszerűbben, rövidebben leírni? Megnyugtatásul idő kell, hogy ráálljon az ember agya a javításra.

Még amit kiemelnék a mondatból:

"...a festék is kezdett leperegni a fadeszkákról."

Itt azt mondod, hogy akkor kezdett el peregni. Jókor érkeztél. Tanúja lehettél az elmúlás kezdetének. Persze itt van egy kis ellentmondás is, hiszen előtte már felvázolod, hogy hiányzik pár deszka, ami arra enged következtetni, hogy az idő már megtette a magáét. Hosszadalmas állásnál az a tapasztalat, hogy először a festék válik le a dolgokról. Ha felázik az alapanyag, akkor is először a festék bánja (állítson bármit is a gyártó :D).

Több helyen tetten érhető az írásodban a bizonytalanság, ami nem lenne rossz, mert értem az okát, de ebben a formában nem teljesíti a célját. Azt szokták javasolni: mutasd, ne mond. Régen mindig hisztiztem érte, mondván, hát azt teszem, de aztán megértettem. Jó tanács, érdemes agyalni rajta.

Tudok ajánlani egy jó könyvet: M. R. Carey: Kiéhezettek. A filmet az isten összes pénzéért se nézd meg. Inkább lövesd le magad. Borzasztó lett. A könyv ellenben kifejezetten jó. És segíthet megérteni, hogyan válhatna hihetővé a novellád.

k, 2017-10-31 10:53 Mookait

Azzal kezdeném itt is, hogy köszi, hogy elolvastad a művemet és írtál hozzá észrevételeket.

A megfogalmazásról:
igen, az, hogy üres kutyaólt talált a szereplő, valószínűleg jobb megfogalmazás, mint amit én használtam.
Azt, hogy "foghíjas", nem biztos, hogy szívesen alkalmaznám. Ugyanis annó valamikor, (talán pont itt?) azt olvastam, hogy az ember kerülje a pongyola, hétköznapi megfogalmazást. Ne az ezerszer használt, elcsépelt szóképeket használja, hanem találjon ki újat.

A könyvet nem tudom, hogy mikor fogom olvasni, hogy ha fogom. (Tudod, idő, energia, meg az a harmadik.:D)

szo, 2017-10-28 17:39 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Amit előttem is kiemeltek már, és rögtön szembetűnt, hogy kevered az igeidőket, amitől zavaróvá válik az írás. Érdemes kijelölni az elején, hogy múltban vagy jelenben szeretnél írni, és ahhoz utolsó vérig ragaszkodni. Nem egyszerű, mert bizonyos dolgok kizökkenthetnek - bár szerintem, ha átnézted volna, mielőtt beküldöd, akkor lehetett volna javítani ezt a hibát.

Nincsenek képek, nincsenek emberek, rengeteg a semmitmondó utánvetés, és a felesleges létigék agyonszaporodtak. Ha posztapok világot akarsz megteremteni (vagy igazából bármilyet), akkor érdemes először végiggondolni, hogy milyennek képzeled, esetleg vázlatot írni, ami később segít, amikor valóban leülsz megírni.

Nekem a történet sem jött igazán át, se füle-se farka, pedig magában az ötletben lenne lehetőség.

Szerintem érdemes lenne jobban átgondolni az egészet, hogy tartson valamerre, vagy kidolgozni magát a jelenetet, hogy hol kezdődik és hova akar megérkezni.

szo, 2017-10-28 18:37 Suana

:)))

Jó. :)

Üdv: Sz

k, 2017-10-31 10:57 Mookait

Örülök, hogy te is elolvastad a novellámat és véleményezted.:)

Még egy pont a "múlt vs jelen" csatájára. Ha ennyire mondjátok, akkor már elég sürgös a javítása. :D

Lehet, hogy tényleg érdemes lenne még többet hozzátenni ehhez, mert pl. itt, korábbi hozzászólónál nem kapcsolódik a penészes hűtő és a hangrobbanás egymáshoz.

v, 2017-10-29 09:22 Roah

Roah képe

Szereted a teákat? :))) Van yasminos, fincsi - kérsz?

Az ötlet nyerő, az inspiráció, meg minden. Talán ettől a gyorsaságtól lett ilyen? Talán a spontaneitástól?
Az élőholtak zavarosságát nem egyszerű közvetíteni, ergo egy ilyen karakter bőrébe bújni nehéz, hisz' nem tudom elvárni, hogy egy ilyen karakter adekvátan fogalmazzon, nem várom el azt sem, hogy pöccre legyen koherens, ha egyszer azt se tudja, mi történik, vagy történt vele. Ezt mindenképpen szerettem volna leszögezni. (Tudod, melyik az a karakter, ahol szándékolt lehet az ilyesmi? Hogy a karakter joggal lehet olyan, amilyen? Kiszámíthatatlan, logikátlan, néhol össze-vissza beszélő, megnyilvánuló, következetlen? Az őrült. Az őrült karaktereknél is hasonló pálya van; és nagy vita, mert tény, hogy az őrületben is kell valami belső logika, nem lehet csakúgy mindent rákenni az állapotra és szereplőre, azért az írónak is van dolga. ;)

Szóval ennek figyelembevételével mondom, hogy számomra sután ellentmondásos, szóismétléses (ez utóbbi szókincshiány eredménye, attól van benne ennyi ismétlés, fogalmazási és cselekményvezetési is, szerintem), bagatell számomra a 'nagy bumm' használata (az az Ötödik elemben működött, tudod, a 'Nagy-Bádá-Bumm), itt komolytalanná teszi a leírást, zavaros. Nem jutott eszedbe jobb, hm? ;)
Talán apró hitelességgel hatásosabban működne? Tudod, kis picivel? Mondjuk a hangsugárzás? Vagy hangrobbanás? Tudod, már egy kisebb robbanást is fülcsengés követ(het), érted, cseng a fül. Legalább az lett volna benne, ha már 'nagy bumm' így, és 'nagy bumm' úgy, vagy valami ilyesmi. Vagy a térd vérzése? Nem érti, miért nem fáj? Nem veszi észre, ok, és utána lepődik, hogy miért nem? Ilyesmik?
Az eleje nem áll összhangban a végével - talán a végére jöttél bele? Nincs harmónia. A végére ért révbe a zombisodás, a robotüzemmód, a gépies viselkedés, megnyilvánulás, az átmenet a kettő között túl rapszodikus nekem, tehát nézd csak meg, hosszabb mondatok, más ritmussal, ha szolmizálni lehetne, lenne benne mindenféle hang, aztán egyszer csak, minden előzmény nélkül jön a sok do, do, do, egy, illetve két szavas mondatokkal, do, do, do és megint, a nemjóját, eltűnt a ritmusa, és a helyére egy monoton vonatkattogás került.
Érted? :)))
Azt javasolnám (akár a jövőre nézve is), ha ilyesmiben dolgozol, hogy jön az ihlet, nagyjából felkap, mint a forgószél, és a karaktered csapágyas (őrült, szellem, zombi, kvázi nememberi) akkor egy kis hitelesség, ami szilárdításra jó lehet, hasznos, nem lesz annyira bizonytalan a leírás, logika, belső logika, és átmenet, egyik árnyalásból menj át a másikba, tehát itt például egyre rövidebbek lehetnének a mondatok, fokozatosan rövidülhetnének, és ehhez szorosan kell tapadnia a mondanivalónak, szavaknak, fogalmazásnak is.
Elsőre talán soknak tűnik, de valójában nem az, és ha elsőre így sikerült, ami kifejezetten a Karcolatra való, szerintem, szóval ha ilyenre sikerült rögtönözve, akkor milyen leszel, ha már tudatosan javítasz...? Ha elkövetés után átgondolod, újragondolod?
Hm? :)))

Szókincs! Házi feladat! :D
Az nagyon kellene neked, szerintem. :)))

Nem tudom, ismered az Eleven testek című alkotást? Soha sem néztem még meg, csak tudom, hogy egy érző-lélegző szerelmes zombiról szól.
Nem tudom, milyen lehet, de a zenéje kúl. :D

https://www.youtube.com/watch?v=VLbg9654QHQ

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-10-29 09:31 Sednol

Sednol képe

Akkor pótold az Eleven testeket. Érdemes.
A legjobb az egészben, hogy tökmindegy, hogy a filmet vagy a könyvet veszed előre.
Vannak eltérések, de azok nem rugaszkodnak el annyira a nyomtatott verziótól, hogy zavaróak legyenek.
És a legjobb, hogy nem csöpög a romantikázástól. Nem lengi körbe az a szirupos, rózsaszín köd.
Ha nem is a világ legjobb könyve, de kitekintésnek telitalálat. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

v, 2017-10-29 09:36 Roah

Roah képe

De hát az összes előzetese valami bóvli romanticéről szól, te, biztos, hogy ugyanarról a Warm Bodiesról beszélünk? Mert én erről:

https://www.youtube.com/watch?v=yvBH3qrMPMg

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-10-29 09:43 Sednol

Sednol képe

Aha, erről.
Szinkronosan néztem. A srác narrációja kifejezetten jó. Ne várj tőle sokat. Egyszerűen csak egy film. Attól jó, hogy szakít valamennyire az együnk ok nélkül agyat. Oka van. Nézd meg! Aztán, ha nem tetszett, megverhetsz a következő találkozón. :D A könyv amúgy sokkal jobb.

v, 2017-10-29 09:53 Roah

Roah képe

Jól van, meggyőztél - játszik benne egy spanyol származású színész, aki Szemfényvesztőként egész jól működött már, ott mondjuk a kártyákat használta fegyvernek, ebben a produkcióban kissé más csúzlit tart a kezében, szóval fogjuk rá, hogy miatta meghesszölöm.

(Nem is érlek fel! :D Még sámliról sem. :D De állítólag remekül célzom. Messziről. :D)

Ha már zombik, akkor egy retro, amit King írt még hajdanán Jackonak, jöhet? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=Xh9Cp4rd7mI

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2017-10-31 11:24 Mookait

Látom, a te hozzászólásod elinditott egy hozzászólás-áradatot. :D
Szóval ezért is jó, hogy ide benéztél és itthagytad a nyomodat.

Tea? Természetesen jöhet. :) Habár, nem szoktunk yasminos teát inni, de attól még valamikor meg kekll kóstolni, ha eddig nem tettem meg. Ha esetleg nem ízlene, akkor még mindig maradhatunk a kávénál. Némi édes ízt bele és jöhet az is.

A novella két részből áll, direkt másféle megfogalmazással. (Már ha erre gondolsz.)

Szókincs? Van, hogy azt mondják nekem, hogy pont, hogy nagy. :D (Vagy a fantáziával keverem össze? Esetleg mindkettőre érvényes?)

Rövidülő mondatok... huh, ez esetben már matekozni kell majd a művel. :D

Eleven testek - így nem ismerős.Talán megnézem, de nem igérek semmit se. (Az a biztos, hogy ha az ember nem igér semmit se.)

... és most így, a végére. Eszembe jutott egy újabb ötlet, egy másik történet, ami semennyire se lenne se sci-fi, se fantasy.
Holnaptól meg kezdődik az "írj 50 000 szót ebben a hónapban!" rendezvényféle. Tehát az idő-lehetőség-energia hármas még egy dolognál megfigyelhető lesz.

k, 2017-10-31 17:10 Roah

Roah képe

Buona sera! :)))

"Tea? Természetesen jöhet. :) Habár, nem szoktunk yasminos teát inni, de attól még valamikor meg kekll kóstolni, ha eddig nem tettem meg."

Ha nem rokonszenvezel vele, van helyette még cseresznyés...mmmmm, és van almás-fahéjas extra-mmmmm, marcipános (a marcipánt nem csípem, de teába atomállatkirályzsír finom), béliszes, vaníliás, na jó, abbahagytam, a lényeg, hogy nagyon bírom a teákat, és van mindig választék. :D

"A novella két részből áll, direkt másféle megfogalmazással. (Már ha erre gondolsz.)"

Csak a vége, az utolsó öt sor tér el radikálisan a többitől, stílusban, fogalmazásban, történésben, számomra meglehetős éles váltást jelenítettél meg.

"Szókincs? Van, hogy azt mondják nekem, hogy pont, hogy nagy. :D (Vagy a fantáziával keverem össze? Esetleg mindkettőre érvényes?) "

A szókincs, vagyis a szókészlet és a fantázia nagyon nem azonosak.

"Rövidülő mondatok... huh, ez esetben már matekozni kell majd a művel. :D"

Írástechnikai találékonyság, nem hardcore tuning. ;)

Mondjam vagy mutassam? :)))

"Tehát az idő-lehetőség-energia hármas még egy dolognál megfigyelhető lesz."

Pocsék időgazda vagyok, nem tudok vele jól bánni, nem érzem, nincs időérzékem, szóval azzal magam is hurokban vagyok, vagy csúszásban, késésben, de energiát tudok adni, vigyél nyugodtan. :D

Mit kívánjak neked az 50 000 szavas rajthoz? Sok sikert és még több szót? :)))
Igen, ez jó lesz: a szó legyen veled! ;)

Arrivederci. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=AUvw_Wk_KB4

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."