Elmeállapot - 5.fejezet

 

(a mű kritizálása, esetleges dicsérete előtt erősen ajánlott az Értelem c., és az Elmeállapot c. (1-4) novellák elolvasása).

5
 
 
 
 
Egy jéghideg talajon feküdtem. Felálltam, és az enyhe sötétségben szétnéztem magam körül. Egy körülbelül négy méter széles, és valamivel magasabb barlangban lehettem. Tehát átjutottam. Mindvégig erre ment ki a játék, hogy én ezt megtaláljam. Valaki idevezetett minket Sophie-val. Csak tudnám, ki, és miért.
Nem hittem a véletlenben. Az már túl sok volt. Az események már azzal beindultak, hogy összetalálkoztam Sophie-val. Talán ő is benne van az egészben. A legnyugtalanítóbb az volt, hogy lehet nem az én oldalamon áll. És ő hozott ide.
Ezen gondolkodtam, miközben lassan, óvatosan lépkedtem előre a fal mentén. Vártam valakit, valamit. De semmi nem történt.
Elképesztően fáztam a barlangban. És most már kezdtem egyre jobban félni is. Mi lesz velem, és Sophie-val? Lehet, hogy vissza kéne fordulnom, ki a lyukon, el a szigetről? Nem. Már megtehettem volna, ha akartam.
Ahogy haladtam előrébb, kezdett egyre világosabb lenni a barlang. Megnyugodtam, de egyben kicsit tartózkodtam is az eljövendő eseményektől. A barlang azon szakaszához értem, ahol a fal balra kanyarodott. A fényből kiszűrtem, hogy valaki tüzet rakott a helyiségben. A kanyar legszéléhez osontam, és próbáltam nem izgulni. Most vagy soha.
Befordultam balra. Egy idegen férfi ült magányosan a széken. A tűz a háta mögött lévő kazánból jött. Vele szemben nem messze egy másik, üres szék várt rám. Jó helyen jártam. Magát a férfit nem ismertem. Harminc év körül lehetett, és öltönyben ült azóta egy helyben, amióta beléptem. A szemét sem lebbentette, és mindvégig engem nézett.
Gyors léptekkel felé haladtam, de felemelte a kezét, és ennyi nekem elég  volt, hogy megálljak. 
- Üdvözöllek az otthonomban - szólalt meg lágy, kedves hangon. - Foglalj helyet, kérlek.
Zavartan körbenéztem, de utána lassan helyet foglaltam a vele szemben lévő széken. Néma csend következett, majd egyszerűen feltettem egy kérdést egyszerre magamnak, és az idegennek is.
- Mit keresek én itt?
A férfi végre levette rólam tekintetét, és ünnepélyesen felnevetett.
- Hadd mutatkozzam be előbb. James vagyok. A te nevedet tudom. És - tárta szét a kezét mosolyogva -, talán azért vagy itt, mert segítségre szorulsz.
Most rajtam volt a sor, hogy zavartan elmosolyodjak.
- Miféle segítségre?
James kemény tekintettel előrehajolt.
- Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy az egész eddigi leélt életed egy illúzió volt. Hogy Sophie, és az összes többi ismerősöd valójában nem is létezett. Mondd csak, vissza tudsz emlékezni a gyermekkorodra? Tudsz mondani egy gyerekkori élményt?
Idegesen, hitetlenkedve pislogtam. A szavai késként hasítottak a szívembe. 
- Hirtelen nem jut az eszembe egy sem, de ennek...
- Hoppá! Egy sem! 
- Várjon, csak erősen kell emlékeznem - szabadkoztam elkeseredetten.
Próbáltam felidézni a gyermekkoromat. Anyát, apát. De egyikük sem ugrott be, még egy kép se. Rendre Sophie arca jelent meg előttem. [I]Az nem lehet. Ez az ember hazudik.[/I] 
- És mi a legelső emléked? Csak nem a Szófiával való találkozás?
Sophie-n túl. Sophie-n túl. Sophie-n túl nem volt semmi. Üresség. Mintha akkortól kezdtem volna az életemet élni, amikor összetalálkoztunk. Nem akartam hinni Jamesnek, nem tudtam. Meggyötörten néztem fel rá.
- És tudod-e, ki ez a lány? - szögezte felém a kérdést, miközben felállt székéből, és felém indult. A levegő csakúgy szikrázott a barlangban. - Létezett-e Sophie, vagy ő...a te illúziód volt?
- Ebből elég volt! - üvöltöttem. Felpattantam a székből, és James felé rohantam. Óriási ütés érte az orromat, hátratántorodtam. Meglepetten néztem a férfira, de ő nyugodt tekintettel bámult vissza rám. Ijedten körbenéztem. Sehol senki. Megint megindultam felé, de már óvatosabban. Nekimentem valaminek. Egy hajszálvékony, emberi látással észrevehetetlen neonfal húzódott kettőnk között. Hiába ütöttem, esély nem volt, hogy átszakadjon.
- A biztonság kedvéért - felelte James, majd közelebb húzta a székét.
Istenesen elkáromkodtam magamat. Szitkoztam a jelenlegi helyzetemet, az életemet, Jamest, Sophie-t, a világot, az világmindenséget.
- Mi a faszt akar tőlem? - ordítottam rá.
- Miután lenyugodtál, szeretnék veled ismertetni néhány dolgot. Gondolj csak bele. Gondolj vissza az eseményekre. Az étteremre, ahol randiztatok. Ott volt melletted Sophie?
Akaratom ellenére is elmém visszavitt a múltba. Az étterembe. Sophie-val vacsoráztam. Ott volt. A másik pillanatban már nem. Egyedül ettem. Vártam valakit. Azután jött Bernard. És behúzta a széket Sophie mögött. Nem, az meg sem történt. Bemostam neki egyet, majd egyedül engem rabolt el. Egyedül én magam szöktem meg. És én jöttem el a szigetre, keresve a víz alatti lyukat, a barlangot, ezt a helyet, ezt az embert, Jamest kutatva. 
James olyan közelre hajolt hozzám, hogy orrunk majdnem összeért. 
- Engem kerestél. Hozzám próbáltál eljutni mindvégig. Te az én illúzióm vagy. A tiéd pedig Sophie. És én is vagyok valakié. Mint mindenki. Ez egy felszínes élet, ami alatt...lakozik egy igazi, értelmes élet is.
Hatásszünetet tartott, szívem hajszál híján kiugrott a helyéről. Izzadságcseppek perdültek le a homlokomról. Egyszerre éreztem magam becsapva és összetörve. 
- Neked is van egy igazi életed - folytatta James. - Gyermekkor, barátok, ez mind megvan benned, csak a felszínes élet eltakarja. Ott is éled az életet, és itt is. Csak itt másképp. 
- Nem értem...nincs értelme...akkor minek van ez az illúzió, ha van egy rendes életünk is?
- Illúziónak lenni feladat. Teljesíteni kell valamit, valaki által. Sophie feladata az volt, hogy segítse az utadat. Miután ő belefulladt a vízbe, a felszínes élete eltörlődött, és folytathatja normális, megszokott életét. Elvégezte a feladatát. Ő magát képtelen lett volna kiiktatni. Te ölted meg őt. Mint a kitalálója.
Hátratántorodtam, és nekidőltem a barlang falának. A sokk szélén álltam. Kapkodva szedtem a levegőt, igyekeztem megnyugodni.
- Tehát ha most te megölsz - kérdeztem remegve, - akkor azzal visszaállítasz mindent az eredetibe?
- Csak ha már elvégezted a feladatod.
- És mi lenne az?
- A felszín alatti életedben családod van. Feleség, és két gyermek. Ők jelentik számodra a mindent. Ha elveszítenéd őket, magadat is megölnéd a fájdalom miatt. A te családod, és az én családom gyökere sokáig visszanyúlik, és egy pontban találkozik. - Szemében könny gyűlt, hangja megremegett. - Kiirtottam a családom. Megöltem őket. - A könny kicsordult, és lepottyant a talajra. - Így lett teljes ez az évszázadokon át futó történet. Nincs több illúzió, nincs több kín, és szenvedés. Ez volt az én feladatom. - James reszketett, és falfehér volt. Rettegtem a választól. - És ez lesz a tiéd is.
Elkerekedett szemmel rontottam neki a palánknak. Ütöttem, vertem, rúgtam, ahol értem. James leesett a földre, de pár pillanat múlva feltántorgott. A kazánhoz sietett, majd egy pisztolyt húzott elő mögüle. Hozzám jött, majd a halántékához tartotta a fegyvert.
- Ne! Te rohadék! - üvöltöttem torkom szakadtából. 
- Úgy menthetsz meg mindent, ha teljesíted a feladatod. A kitalálód már nem él. A megértést kerestem, mielőtt eltávoztam volna. De amint beléptél ide, megtaláltam. Én itt ezzel be is fejeztem. - Ujjai megfeszültek a ravaszon.
- Ha most megölöd magad, én is megszűnök!
- Nem. Mivel a feladat az illúzión kívülre esik, azt csakis úgy lehet teljesíteni, ha a kitalálód, és vele együtt a felszínes életed eltűnik. 
Összerogytam. Fejem, és a szívem egy ritmusba lüktettek. 
- Mikor visszatérsz, ösztönösen fogod teljesíteni a célod. Nem fogod érteni mi történik. De elméd majd megmutatja. Az majd mindent megértet veled.
Lehunyta a szemét, és a tiltakozásomba vegyülve a pisztoly durranásával szétloccsant a feje. Ki-kimozdult a fejemből a barlang. Elmosódtak a falak, a talaj megcsúszott alattam, és pár pillanat múlva egy sikátorban feküdtem, kezemben egy pisztollyal. Felálltam. 
A nevem Jack Shepard. És ki fogom irtani a családom.
 
 
 
VÉGE
 

 

1.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2013-01-02 10:30 Sren

Sren képe

Kiteszem, biztos sokan várják a befejezést, de cserébe megkérlek: az írás elején lévő felhívást tedd át hozzászólásba, és máskor se a műbe írd bele közvetlenül, ez nem szép gesztus. Amikor feltöltöd a művedet, azonnal van lehetőséged hozzászólásra, ami az írásoddal együtt rejtve marad mindaddig, amíg ki nem kerül az oldalra.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2013-01-03 17:43 Para Celsus

Para Celsus képe

"Egy jéghideg talajon" - A jéghideg talajon. Ide nem illik a határozatlan névelő.
"tartózkodtam is az eljövendő eseményektől" - tartózkodni a szavazásokon szokás. Tartottam az eseményektől.
"A tűz a háta mögött lévő kazánból jött." - A háta mögött lévő kazánban égett/lobogott a tűz.
"A szemét sem lebbentette" - még jó, lebegő szeme legfeljebb a vízben élő csigaféléknek lehet... A szeme sem rebbent.
"és öltönyben ült azóta egy helyben, amióta beléptem." - vagyis másfél másodperce?
Sok helyütt suta a fogalmazás, a vége-szöveg pedig nem meggyőző. James aszondja, gyilkold meg a családod, oszt' nekiállsz mészárlani? Kicsit coelhós ez a "Nem fogod érteni mi történik. De elméd majd megmutatja. Az majd mindent megértet veled."

Egy szemétláda vagyok, tudom, de ez a véleményem.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2013-01-03 19:06 Obb

1

Hát ez katasztrófa, semmit nem tanultál. Remélem, nem nekem lesz gondom abból, hogy ezt közlöm veled.

p, 2013-01-04 22:58 Smilezolika

Smilezolika képe

Kemény vagy, barátom, mindenesetre boldog új érveket kívánok!

szo, 2013-01-05 14:10 Obb

Boldogságot az elkövetkező idényre, Zoltánom!
Hogy ne csak offoljak, a kedvencem: A szemét sem lebbentette.
Mr.Eko, egy dolog a fantázia, más a kifejező készség és megint más a fogalmazási zavar, ezeket lehet fejleszteni vagy kiküszöbölni, de a kor az ilyenekre sem mentség, van képzelőerőd, hát próbáld meg használni, miközben leírsz valamit, és utólag olvasd el, mit vetsz monitorra, majd képzeld magad elé, ha sántít, fogalmazd át.

cs, 2013-01-03 23:22 Mr.Eko

Az volt a baj, hogy 2 hónaponként írtam a részeket, és sok minden kiment a fejemből a történetet illetően, pedig sok jó elgondolásom volt, azokat elfelejtettem, és amikor nekikezdtem egy újabb résznek/fejezetnek, az akkori gondolataim kerültek bele. Ez nem kifogás.

Ha valaki valamit nem ért a történettel kapcsolatban, nyugodtan kérdezzen :)
Semmit nem tanultam, mert nem volt kitől tanulnom :) Meg annyit nem is foglalkoztam vele. De be kellett fejezni, amit elkezdtem. Kicsit zavaros, de meg lehet érteni.

 

 

 

 

 

p, 2013-01-04 16:59 Hematith

Hematith képe

Figyi, elsősorban nem a történettel van a gond. Nem tudhatom biztosan, Obb mire gondolt, de nekem főleg a rosszul, rossz helyen használt kifejezések fájtak. Para Celsus többet ki is emelt.
Nem volt kitől tanulnod? Olvass!:) Sokat.

p, 2013-01-04 19:32 Obb

Igen, Hematith, főleg azokra, sajnos a kilencedik feltöltött írás után még mindig majdnem az egész szöveget ki lehetne emelni :(

.

p, 2013-01-04 21:00 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Az ötlet hihetelenül jó. Úgy is fogalmazhatnék, vétek volt így közzétenni, de inkább azt mondom: ha az ember jót tesz, de rosszul, abból kevesebb jó lesz. Sokkal jobb, mint ha rosszat tenne jól, mert akkor nagyobb rossz a végeredmény.

Próbálj olyan tanítót keresni, akire hallgatsz, és akit megértesz, ja és aki hajlandó megérteni téged is. Ha ez nem megy, próbálkozz könyvekkel. Első nekifutásra Stephen Kinget ajánlanám. Olvasd el a Ragyogást, az Azt, a Végítéletet, aztán az Írásról c. művét. A sorrend fontos. Ha érzed az írásainak az ízét, sokkal könnyebb elfogadni és megérteni a tanácsait. Viszont, ha a Ragyogást nem tudod végigolvasni, keress más tanítót. Tippem lenne, kb annyi, mit az egyszeri rabbinak, csak félő, hogy a libák hamarabb elfogynak. Ne hallgass senkire, csak a szívedre, Járd végig a boltokat, és várd, hogy valamelyik könyv megszólítson. Ha idáig eljutsz olvasd el azt. Olvasd el, és add át magad annak az írásnak. Aztán próbálj meg írni valamit abban a stílusban. King azért jó, mert ő az Írásban ezen az úton visz végig. De megkeresheted a saját ösvényeidet is. Megérné. Az ötleteid túl jók ahhoz, hogy veszni hagyd őket. Írni sokkal könnyebben meg lehet tanulni, mint ilyen történetet felvetni.

p, 2013-01-04 21:13 Mr.Eko

Darren Shan összes könyvét olvastam. Ő hívott, én mentem.
Igaza van Obbnak, nem fejlődtem semmit, ill. rosszabbodtam. Nem tudok jól írni, nem vagyok jó író. Helytelenül fogalmazok, kevés a szókincsem, és még lehetne sorolni. De ki kellett magamat próbálni.
Konkrétan milyen ötleteimre gondolsz? :)

 

 

 

 

 

p, 2013-01-04 21:28 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Olvasd el, amit írtál. Az elmeállapot nagyon jó alap, kár, hogy nem tudtad kifejteni. De ebben végül is nincs semmi. Mit vársz magadtól? Eddig csak az írásaid olvastam, most az adatlapodat is. Szinte az egész élet előtted áll. Csak most kezdesz tanulni. Nem fog egyik pillanatról a másikra menni. De hidd el nekem, végig vinni egy ilyen történetet, ennyi fordulattal, ennyi kérdéssel, és persze ilyen válasszal, sokkal nehezebb, mint megtanulni azokat az írástechnikai fordulatokat, amelyek alapján azt mondhatják rád, jól írsz. Vágj bele és tanulj! Akár tanfolyáson, akár más íróktól. Megéri. Két év alatt játszva fejlődhetsz annyit, amennyi ahhoz kell, hogy kijavítsd az itt elkövetett hibákat. Ídőd van, némi tehetséged is, miért ne próbálnád meg?

p, 2013-01-04 22:40 Mr.Eko

Már magamon is észrevettem, hogy olyan mondatokat, mint egy felnőtt könyvben, nem tudnék megfogalmazni. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem 9 feltöltött műből se fejlődtem semmit.
Egyébként meg ezt az Elmeállapotot az Értelem előzményének szántam :D

 

 

 

 

 

p, 2013-01-04 22:54 Obb

Most nézem én is a korod, tehát semmi gond, van fantáziád, a többi kitartással megjön majd, csak türelem :)

szo, 2013-01-05 10:03 Para Celsus

Para Celsus képe

Stephen King? Mindenki Mr. Király Istvánt (magyarítás rulez! :D ) ajánlgatja. Oké, egyszerű a stílusa, mint a faék, megtanít hatásvadászni, kezdőknek jó - de mégis, muszáj ennyire sztárolni?


"The Rainmakeeeer!"

p, 2013-01-04 23:26 Smilezolika

Smilezolika képe

Nem olvastam ugyan egyiket sem, de a hozzászólásokat látva (és amúgy is) nem túl életszerű, hogy egy ötkötetes trilógiát valaki meggyőződésből átolvasson azért, hogy kérdéseket tegyen fel a történettel kapcsolatos esetleges homályos pontok miatt. Szerintem túl nagy érdeklődés nem várható.
Célszerű hatszor tíz a huszonharmadikon karakterbe beleférni, ha érdemi reakciókat szeretnél.
Említetted, hogy te magad is tisztában vagy azzal, hogy az eredeti ötleteid nagy részét elfelejtetted, a frissen bekerültek pedig olyanok, amilyenek, azaz a regényfolyam vélhetően nem teljesen olyan lett, mint amilyet szeretnél volna. Egy "kicsit zavaros, de meg lehet érteni" írás végképp nem generál olthatatlan vágyat egy elemzésre.
Ha szeretnél kritikákból tanulni, javaslom a max másfél á négyes oldalnyi terjedelmet, amire az úri közönség reagálni szokott. Azután jöhet Britannica Hungarica.

szo, 2013-01-05 00:42 Mr.Eko

A regényfolyam olyan lett nagyjából, amilyet elterveztem, mármint történetileg. A befejezésen vacilláltam sokat. Hogy mi legyen a barlangban. Ezt az egész illúziós dolgot akkor találtam ki, előzőleg köze nem volt a storyhoz, de mindent úgy kellett intéznem, hogy csak a végén derüljön ki, hogy a főhős valójában az a Jack Shepard, aki az Értelem c. írásban meggyilkolta a családját. A legutolsó pillanatra akartam hagyni ezt a *nagy* felfedezést, így a legutolsó bekezdésbe tettem. Ez egy előzmény novella akart volna lenni. Sokat filóztam azon, hogyan legyen Jack rászedve arra, hogy gyilkoljon. Gondoltam zsarolásra is, de mivel csak Sophie szerepelt, és a családja eddig még nem, nem tudtam őket behozni. Csak így, ezen az illúzión keresztül.

 

 

 

 

 

szo, 2013-01-05 09:45 Smilezolika

Smilezolika képe

Érthető.

sze, 2015-06-03 00:08 Mr.Eko

Na szevasztok 3 év után visszatértem hogy vagytok? :D ki vár egy újabb fordulatos novellát tőlem? :D