Így írok én (stíl paródia)

(Ezt a novellát, annak elő- és utószavával együtt Newschool felhasználó írta – éppen utána törtük rá az ajtót. Gondoltuk, felrakjuk ide – mármint nem az ajtót, hanem az írást –, hátha jót szórakoztok rajta. A hitelesség kedvéért az ő felhasználói oldalán keresztül töltöttük fel.

Üdv: a szerző ápolói)

-------------------------------------------

Zsenialitásom parttalan, miért is szerénykednék? Persze, ezt a zsenit föl nem fedezik még az elkövetkezendő tízezer évben – hiszen legalább ennyivel járok kortársaim előtt. Sokáig gondolkodtam, hogy feltöltsek-e valamit a Karcolat.hu-ra, hiszen megállapításom szerint nincs olyan írásom, amelynek feldolgozására és reális értékelésére, megannyi kincsének, katarzishullámának kiaknázásra akár csak egyetlen (k)arcos is képes lenne. Elvesznek az egzaktul strukturált adatok rétegelt jelentéstartamú metaforáit kirajzoló szövedékében. Ugyan akad itt néhány tehetség, aki körülbelül ötszáz évvel húzott el közönséges író társaitól (bár még mindig kilencezer ötszáz évvel kullogva mögöttem), mégis a meg-nem-értett művész mártírarcú archetípusa maradok a balgák között. Szerencsére elnéző vagyok, kegyes természetű, elfogadom sanyarú sorosomat, a félisteni magaslatokat ostromló zsenim ellenére rám szakadó szürke ismeretlenséget.

Úgy döntöttem, hogy meg-nem-értettség ide, meg-nem-értettség oda, legprimitívebb novellámat mégis feláldozom a rangon aluli, fenségemet már csak irigységből sem elismerő, aljas kritikák tüzében, hátha akad itt egy (csak egyetlen egy!) valamire való művész, akinek hasznára válik munkásságom eme kvantuma, amit idevetek, mint ékkövet a disznók közé.

A most soron következő novellát a BioTech USA novellaíró pályázatára írtam, de a műveletlen (egyidejűleg nem csak természetükből fuckadóan senki-, de szarházi) zsűri-csürhe nem nagy meglepetésemre (hiszen kifinomult intelligenciámmal előre láttam elavult nézetükből táplálkozó reakciójukat) elutasította professzionális mestermunkámat, olyan alaptalan vádakkal vagdalkozva, miszerint a novella „túlírt,” „stílusidegen kifejezéseket használ,” „túlontúl nyakatekert fogalmazással operál”, „szóismétlésektől és nem megfelelően használt szavaktól hemzseg,” illetve „egy merő képzavar, a gyomorforgató ízléstelenség tetőfoka.” Ch. Sértéseik (akár csak mások sértései) úgy peregnek le vállamról, ahogy a kutyák csaholása az izmoktól dagadó vállú, kifejlett hímoroszlánról – szórjátok csak elárvult csillagaitokat, húzzatok csak le irigységtől vezérelt hozzászólásaitokkal, én akkor is maradok az emberiség szolgálatában:

Minden Idők Legzseniálisabb Írója, Newschool

----------------------------------------

Nagy falat, ami a szádba rágja magát

Fekvenyomott.

Ahogy tenyerei a vashoz értek, magnézia csapódott fel, ami a szénhidráthoz hasonlóan kavargott a levegőben. Persze, a szénhidrát nem kavarog, azonban a Gzergzus csillagrendszerben már igen, mivel ott eltérő fizikai törvények uralkodnak. Igaz, a magnézia meg ott nem kavarog, de itt viszont igen, szóval a magnézia pont úgy kavargott az edzőteremben, mint a szénhidrát a Gzergzus csillagrendszerben.

Tamás vastag ujjai sorra átölelték a hengert – először a kis-, aztán a gyűrűs-, a középső-, a mutató-, majd mindezeket követően és egyben végezetül a hüvelykujj görbült be, akár öt vonal a descartesi koordinátageometriában.

Nagyot nyelt a sűrű levegőből – tüdeje rohamosan tágult a húrelmélettel csupán nehézkesen összeegyeztethető felfúvódó Világegyetemhez hasonlóan, míg a delfinmintás huzattal fedett fekpadon végignyúló gerincoszlopának csekély ízületi folyadékkal körbehatárolt csigolyái napóleoni idők haditechnikáját idéző sortűzhöz közelítő ropogással ropogtak ki.

Hozzávetőlegesen acélkeménységű izmai, amelyek afroamerikai, éhbérért dolgoztatott vendégmunkások által sodort matrózkötelek szálaihoz hasonlóan alkottak elszakíthatatlan egységeket, a súlynak feszültek. A jelenlegi tudásunk szerint a Newton által megsejtett gravitonok helyett a háromdimenziós tér görbüléséből következő gravitációs hatással dacoló vasrúd – néminemű ólmot is tartalmazott, ami köztudottan korrózióálló – idegtépő lassúsággal felemelkedett, néhányszor még a tartószerkezethez koccant, röptében elbambult galamb fejelte harang kondulásához hasonlítható hangon csendülve, aztán akadályt nem ismerve közeledni kezdett a plafonhoz, miközben ezzel szinkronban és egyenes arányban távolodott a porcicáktól terhelt linóleumpadlótól.

A fiú pórusaiból gejzírként tört felszínre a valószínűleg mértéktelen csípsz fogyasztásnak betudhatóan egészségtelenül nagy só tartalommal bíró izzadsága, majd a verejtékcseppek fortyogva sercegni kezdtek a hevült bőrön, akár a tepsiben forráspontra érkezéstől bugyogó olajba cseppent vízcsepp, vagy a tikkasztó sivatagban dülöngélő, eltévelyedett vándor kulacsából önnön kiszáradt nyelvére hullajtott csepp, ami annak utolsó cseppje volt mégpedig!

Tamás szíve egy szétrepedt seggű elítélt rácsot érő csapásával egyenértékű erővel ütött mellkasában, barackhéjon megfigyelhető pihéhez hasonló szőrszerűséggel borított halántékán gőzvasalóként söpört végig egy hűsítő izzadságcsepp, sistergő kondenzcsíkot húzva maga után.

A fiú nagy erőlködésében lufiként domborodó-feszülő pofazacskójából fújta a súly után tüdejének oxigéntől fosztott tartalmát, mintha ezzel is segíthetné annak mindinkább feljebb emelkedését.

– Mizu, Tomi? Kijöttünk a formából? – szólt a bejárat felől Garay, aki mellesleg farkasember volt és szabadidejében az ork- és szelleműzés hobbiját űzte.

A fiú szeme elkerekedett a gúnyolódó srác szavai hallatán – Garay rendszerint úgy égetett be mindenkit beszólásaival, hogy az adott személyekből még csak égésszármazékok sem maradtak. Tomi megzavarodott, akár a négyes metró robotpilótája 2015. szeptember huszonnyolcadikán.

Ujjai óriási zakózás előtt álló műkorcsolyázókat idéző módon csúsztak meg a felszívott izzadságtól csatakossá módosult magnézián – a súly végzetes billenésbe fogott, akár a mértéktelen misebor fogyasztással túlontúl garatra öntő plébános a gyülekezet színe előtt.

Tamás szemhéja kéjenc férfiszíveket felkorbácsoló nimfácska szemrebegtetéséhez hasonló rebegéssel záródott, vasmarkából kifordult a vas – bár egyetlen szervével sem érzékelte, metafizikai érzékeivel (amelyeknek létezését a modern tudomány hiába is próbálná igazolni, hiszen nem elemi részecskékből tevődnek össze) mégis tapasztalta a sportszer tényszerű közeledését.

Zsibbasztó, szeizmikus csapáshoz mérhető ütés érte homlokát, koponyája betört, mint egy ló, vagy egy betörő, beleremegett a delfinmintás fekpad (ami valójában egy nem rendeltetésszerűen használt vasalódeszka volt, ritka erős lábakkal, feltehetőleg nem gyárilag készült ilyenre, hanem a helyi izompacsirták tuningolták fel a kicsikét).

Meghalt.

---------------------------------------------

És nem értik! NEM ÉRTIIIK!!! Én már sokadik inkarnációmban szelem tovább az írásfejlődés határtalan óceánját, mire az emberiség egyáltalán csak megérzi zsenialitásom esszenciális illatát! Mégis mikor, ó Uram, mégis mikor fognak utolérni engem a fejlődésben? A kérdés természetesen csak költői: nyilvánvalóan soha, hiszen a végtelen behozhatatlan hátrány, leküzdhetetlen távolság. Miért átkoz a sors engem a saját időmet ily mértéktelenül meghaladó zsenialitással? Hány életen át halmoztam bűnös tetteim eredményét, hogy ezt a sanyarú élettörténetet érdemeltem?

Mikor veszik észre azt a lenyűgözően könnyed eleganciát, ahogy Garay alakján át, leheletfinoman szőttem a fantasy műfajt az ihletettség megszakítatlan állapotában írt művembe? Mikor fogják felismerni metaforáim sokszorosan rétegelt... valami zajt hallok! Mintha rám akarnák törni az ajtót, kényszeres írói rögeszmém jóvoltából pedig még ezt is monitorra vetem (mily zsenialitásról tesz tanúbizonyságot a tény, hogy még saját szeszélyeimet és speciális, egyesek szerint talán abnormális elmeműködésemet is ilyesféle önreflexió tárgyává tudom tenni!), hé! Most meg mit csinálnak? Nem fázom, hagyjanak azzal a hülye köpennyel! Mit rángat?! Ha még egy újjal hozzám me

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2017-10-20 17:53 Sren

Sren képe

Tisztelt Ápolók!

Mivel a felhasználó régi ismerősünk, és zseniális írásmódját régi rutinunkkal felismerve bizonyosra vehetjük, hogy ezen karcolatot valóban ő maga követte el, így nem zárkózunk el a - bár befejezetlen - novella nyilvánosságra hozatalától.

Nyomatékosan kérjük azonban: szíveskedjenek hitelesíteni a művet a Szerző saját kommentárját biztosítva számunkra; ellenkező esetben a szerzői jogok védelmében kénytelenek leszünk e remekművet három napon belül törölni - magyarul, engedjék a számítógéphez a szerencsétlent, és vegyék le róla a muszájkabátot legalább addig, amíg hozzászólást ír, hogy a hitelességet az IP-címén át ellenőrizni tudjuk.

Köszönettel: a Karcolat Szerkesztősége.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2017-10-21 16:55 Newschool

Newschool képe

VÉGRE KLAVIATÚRAAAA!!! GOMBOK, BETŰK, MEGNYOMOM, ÍROK!

Khm...

Megdöbbenéssel olvasom elismerő soraikat - zen-nyugalom árad szét az (eleddig gumiszobában pattogó) elmém mentális terében. Köszönöm! Köszönöm!

p, 2017-10-20 19:31 Sednol

Sednol képe

Évek óta mantrázom ezt a kis szösszenetet. Sohasem találtam úgy igazán a helyét, de ahogyan szokták mondani: Az idő mindent megold. Meg is tette, ami tőle tellett, elhozta nekem az oly régóta áhított pillanatot.

Te vagy létünk alapjának eszkatológiai manifesztációja; a kerigma, amiben interperszonális kapcsolataink legvégső értelme tárul fel előttünk

Köszönöm, hogy itt lehettem, és tanúja lehettem, eme rövidnek mondható, ám a fogalmazásnak és a jelzőhasználatnak köszönhetően mégis oly hosszúnak tűnő – egyik (K)arcos társam kedvelt szavával élve: szösszenetnek.

Csupán és csak remélhetem, hogy előrehaladott zsenid – mely évezredekkel jár előttünk – felismeri, és természetéből fakadóan – mert minden fölényeskedés ellenére jó ember vagy (vagy nem?), megérti a fentebb dőlt betűkkel illetett egyszerű szavaim csekélynek nem mondható jelentését, mely rövidsége ellenére pontosan definiálja számomra – és azt hiszem, mindenféle túlzás nélkül, mely másokat felszisszenésre késztetne, kijelenthetem: számunkra a művészetedet.

Maradok tisztelőd és csodálód: egy csökkent értelmi képességű rajongód.

Ui.: Amúgy tetszett, igazán jó lett.

szo, 2017-10-21 17:00 Newschool

Newschool képe

Köszi, hogy kibírtad a végéig. :D

Amúgy pont Lolitát olvasok, ami rádöbbentett, hogy létezik (pontosabban létezett) egy író, aki bizony még engem is megelőzött... :D Bár nyomós okom van feltételezni, hogy Nabokov én voltam előző életemben. De akkor elcseszhettem valamit, ha most nem írok annyira zseniálisan... :D:D

szo, 2017-10-21 09:12 Kentaur

Kentaur képe

Én ugyan csak mintegy ötszáz esztendővel járok kortársaim előtt, és talán ebből adódik, hogy ha kapizsgálom is eme műremek zsenialitását, mégsem egészen értek egyet az alkotóval...elnézést, Az Alkotóval. Egész pontosan azzal nem értek egyet, hogy ez lenne a legprimitívebb novellája a Nagyrabecsült Művész Úrnak. Vagy ha mégis (mert én még megengedhetem magamnak a tévedés luxusát olykor), hát akkor pont egyszerűségében nagyszerű. Szerénytelen ámde nem sokat érő véleményem szerint ez a Nagytiszteletű és Örökbecsű Alkotózseni általam olvasott legjobb műve.
Az őszinteség, kedves feleim és ellenfeleim! Egyenesen letaglózó benne az a nyers és zsigeri, már-már a l'art pour l'artot megszégyenítő, dadaizmushoz közelítő de aztán amellett fénysebességgel ehúzó, emberfeletti és mégis oly elemien emberi őszinteség, mellyel következméyekkel és hatásokkal mit sem számolva elénk tárja a legmélyebb alkotói megaláztatás eme odüsszeáját, metafóraékkövek közé foglalt kvintesszenciáját.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

szo, 2017-10-21 17:03 Newschool

Newschool képe

Igen, azzal egyet kell értenem veled, hogy az arcom valóban nagy, tehát az írás őszinte, de Isten őrizzen engem attól, hogy ez az agymenés legyen életem legjobb "műve." :D

v, 2017-10-22 14:39 Kentaur

Kentaur képe

Pedig ezt komolyan mondtam, hogy ez eddig a legjobb, nekem legalábbis. Nem akar ugyanis többet annál, mint amit nyújtani tud, azt jó szinvonalon hozza, zavaros stílus helyett nagyfokú stílusimeretről és annak felhasználási képességéről tesz bizonyságot, hiszen egy hibával eljátszani csak úgy lehet, ha a hibát felismertük, feldolgoztuk és most hasznosítjuk. Ez lenne a stílparódia lényege, és a fejlődés biztos jele egyben. A legszellemesebb mindig az, amikor valaki képes saját magán röhögni. Márpedig viccelni csak komolyan ugye.
Ezzel munka volt, alkotói munka eredménye, nem pedig csak úgy le lett írva minden munka nélkül, ami épp az alkotó eszébe jutott, mert én inkább azt hívom agymenésnek. Van eleje, közepe, vége, világosan felismerhető mondanivalója és célja. Hogy esetleg jól szórakoztál közben, az nem csökkenti az értékét, hanem növeli. (A legjobb művek mindig a boldogság majdhogynem extatikus állapotában íródnak nálam, akkor is, ha nem is viccesek.)

Adok is rá egy ötöst.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

h, 2017-10-23 10:37 Newschool

Newschool képe

O-M-G!

Hát nagyon köszi, most is megleptél. :D

Őszintén megvallva tényleg volt vele munka. Még másfél évvel ezelőtt írtam az első verzióját (amikor - többek között - letoltál a kavargó szénhidrát miatt, és valójában az a vicces hozzászólásod meg az edzőtermes novellám kifigurázásának lehetősége adták az alapötletet), de nem küldtem be, mert éreztem, hogy jobban, hatásosabban is meg lehet írni. Kábé fél éve írtam át a most látható verzióba, de megint csak nem küldtem be. Aztán telt múlt az idő, semmit nem osztottam meg itt, mert hosszabb terjedelmű írásokon dolgoztam, aztán gondoltam, a fenébe is, valamit be kéne küldeni - de csak ez volt. :D

Remélem, komolyabb témában is tudok majd jót produkálni. Talán ez a legnagyobb hibám, hogy mindig nagyobbat akarok durrantani a sztorival, mint ami a sztoriban van - az írói eszközöket nem a sztori szolgálatában, hanem öncélúan használom, és ebből ered minden zavarosság, képzavar, stb.

Szóval tényleg köszönöm.

szo, 2017-10-21 11:05 Para Celsus

Para Celsus képe

Ha-ha, majdnem sikerült átejtened, és majdnem elhittem, hogy belletrisztikai sziporkáiddal fél évezreddel megelőzöd napjaink irodalmi posványában tengődő, provinciálisan hétköznapi kortársaidat - mondom, majdnem! - de aztán elmém mélyén halovány dejá vu támadt, s ragyogott fel mind erősebben, majd rájöttem, mily stílushoz rokoníthatóak eme szóvirág-röppentyűid és hasonlat-petárdáid, szellemesség-TNT-vel megbolondítva.

""Megvan... ahá, megvan!" rikkanta,
S komoly orcájára derű jött:
Mint kiderűl példának okáért
A föld, mikor a nap
Letépi magáról
A felhők hamuszín ponyváját;
Szintén így kiderűl
A sötétlő konyha is éjjel,
Ha kólyika kezdi gyötörni
A mopszli-kutyácskát,
S a tekintetes asszony
Réműlve kiált
A cselédi szobába:
"Panni te! kelj fel,
Rakj tüzet, és melegíts téglát...
De szaporán!"
Panni pediglen
Föltápászkodik... egy-két
Botlásnak utána
Kijut a konyhába... kovával, acéllal
Meggyujtja a taplót,
Taplóval a kéngyertyát,
Kéngyertyával a szalmát,
Szalmával a fát,
Hogy téglát melegítsen
Hasacskájára a mopszli-kutyának.
Mondom: valamint ilyenkor
Kiderűl a konyha sötéte,
Úgy oszlott a ború
Hősünk komor orra hegyéről,
Midőn e szót ejtette ki: "Megvan!" "
(Petőfi Sándor - A helység kalapácsa)

Vagyis mikor azt mondod, hogy ötszáz évvel a kortársaid előtt jársz, valójában egy százhetvenhárom évvel ezelőtti verset idézel fel - ötszázból százhetvenhárom az háromszázhuszonhét. Most bontsuk elemeire eme számot!
3-2-7. A magyar ábécé harmadik betűje a B, a második. az Á, a hetedik a Dz. Ez összeolvasva BÁDZ, amiről minden asszociációs érzékkel rendelkező embernek a "bádz meg ---> b... meg" szókapcsolat jut eszébe.
Aztán szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy novelládban miért épp Garay a végzet maszkulin angyala? Rágugliztam, és az első találatok között egy Garay nevű focistára akadtam. A focista az labdarúgó, aki rúgni szokott. Eme tényt az előző Bádz meg mellé állítva egyértelművé válik az üzeneted:
"B... meg, lerúgom a fejeteket!"

Meg nem értett zsenialitásod tudatában ilyen csúnyán beszólni az olvasóidnak... Nos, hát ez nagyon nem szép dolog.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2017-10-21 12:14 Kentaur

Kentaur képe

Csak azt felejted el, kedves Para, hogy a MAGyarok ősnyelvét (melyen az egyiptomi hiroglifákat is el lehet olvasni) a gyöknyelvészet nemes tudományával (melyet irigyeik és a sarlatán, agymosott kormányközeli és egyben titkos világvége csoport tagjai is, a tudósok! nem ismernek el, mint valódi nyelvészetet, holott...)megállapítható, hogy a B betűnk azt jelenti, hogy bab, márpedig a bab egy mag, mag- MAGyar! Az Á betűnk egyértelműen azt jelenti, hogy álmos, mint tudjuk, Álmos egy vezérünk volt, tehát eddig: MAGyar Vezér, A Dz betűnk, amit mellesleg csakis mi találtunk fel, és más nyelv amiben szerepel ez a hang, tőlünk vette át, ami mondjuk nem meglepő, mivel a MAGyar volt az ősnyelv, mint az egyértelmű, szóvak ez a betű azt jelenti, hogy dzeini, ami ősmagyar-szíruszi-summér-óegyiptomi és óindián nyelven azt jelenti, hogy zseni, amivel nyilván önmagára utalt a Mélytiszteletű és Igennagyrabecsült Örökérvényességű Alkotógéniusz. Tahát a titkos értelme ez: MAGyar Vezérnek a Zsenit!
Ezel mélységesen egyetértek, mivel nyilván azonnal az egekbe szökne a JDP és a Hungarikumok tőzsdei árfolyama eggyidejűleg, valamint azonnali hatállyal születne minden családba három egészséges ősmagyar gyermek, és édes anyanyelvünk is megmenekedne a romlástól, amit a fertelemes ángélusok jövevényszavai jelentenek. A rezsi csökkenne, a nyugdíj nőne, és a még a fű is zöldebb lenne. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy semmiféle bizonyíték nem szól ellene.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

szo, 2017-10-21 18:13 Para Celsus

Para Celsus képe

Emellett a szerző a lapos Föld elmélet igaz támogatója, a NASA gyíkemberista üzelmeinek leleplezője.
Elgondolkodtam, miért épp fekvenyom a főszereplő? A fekvenyomás a mellizmot erősíti, a mell másnéven kebel, szögediesen köböl.
KÖBÖL=K-ÖBÖL=K(IS) ÖBÖL. Ez a végtelen jégmezőkön lévő életöblök egyikére utal, amilyenben a lapos Földünk is van. Ezt támasztja alá az író felhasználóneve is (Newschool=Új Iskola, az Új, Google-keresésen Alapuló Kutatás és Felfedezés Iskolája).


"The Rainmakeeeer!"

h, 2017-10-23 11:12 Newschool

Newschool képe

"a szerző a lapos Föld elmélet igaz támogatója, a NASA gyíkemberista üzelmeinek leleplezője."

Noha első tagmondatod kifogástalan, utóbbival kapcsolatban hadd fejtsem ki egyet-nem-értésemet: természetesen egy fogpiszkálóval sem tennék keresztbe a NASA és a gyíkemberek titkos összeesküvésének, ami hosszú árnyékként vetül a tudatlan polgárok hangyabolyára, akár csak Batman sötét alakja a reflektorfénnyel megszórt Gotham városára. Merthogy magam is gyíkember vagyok. Persze, ez sosem fog kiderülni - felsőbbrendű intelligenciám (ami részben magyarázza kitűnő írói képességeimet), játszi könnyedséggel tartja inkognitóban valódi kilétemet.

Szóval mostantól nevezzetek csak Gyíkarcnak.

:D

h, 2017-10-23 12:07 Roah

Roah képe

Megtagadom ezt a kérést, mert olyan szinten nem passzol a gyíkság ide, mint tökre a gyűszű. :D

Hát hívjon a nép akárminek, nekem Újonc maradsz, az tuti, akkor is, ha egy organizmus meghekkelte a szellemi adatbázisodat, és a tükördimenzióig repítette azt, amit csak tudott. :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-10-21 17:14 Newschool

Newschool képe

Nyárspolgárokat és laikusokat letaglózó detektívmunkátok részigazságokat tárnak fel csupán - a novella játékos felszínén úszó, illetve annak sötét bugyraiban lappangó, többszörösen rétegelt jelentéstartamait a műelemzők hosszú évtizedekig tartó verejtékes munkával nyúzhatják le csupán, mire eljutnak ahhoz a vérpezsdítően eksztázis közeli, költői túlzás nélkül transzcendentális LÉNYEGHEZ, ami az írás csontvelejeként is metaforizálható.

szo, 2017-10-21 17:33 Roah

Roah képe

...még á-á-á-sítozom, álmos vagyok, most keltem fel :D egy szellemi csörgésre, vagy valami, ami a múltból vágtázik át a világegyetem...á, most ez nem megy. :D Kajak kótyagos vagyok még ehhez, de hát nah, meg minden. ;)

És ha nem ismerné minden olvasó, melyik műról volt szó, eredendően, annak itten van az oldszkúl kopi:

http://karcolat.hu/irasok/egypercesek/newschool/nagy_falat

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-10-21 17:51 Newschool

Newschool képe

Ne már, ne égess már! :D

Szépjóreggelt amúgy így estére. Remélem, pihenéssel regenerált neuronjaid hálózata képes volt megbirkózni szövevényes szövegkörnyezetem szeszélyes szonettjével. :D

szo, 2017-10-21 17:55 Roah

Roah képe

De hát látni a zseniség idáig vezető rögös útját...
A géniuszi magasságokat a kettő között...
A szerény és alázatos fejlődés kacskaringóit...

Neked meg szép estét-reggelt, vagy mi is van most?! :D Húha - kezdek felébredni. Asszem. :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."