Hogyan (ne) írjunk novellát, avagy útmutató kezdőknek és (visszafelé) haladóknak egyaránt

A feltöltő megjegyzése: postás vagyok, a biciklim kosarában találtam a fenti betűhalmazra. Miután voltam olyan bolond és végigszenvedtem magam az egészen, mély erkölcsi megfontolás alapján úgy döntöttem, nehogy már én legyek az egyetlen, aki szív! Ha sikerül átrágnod magad rajta, fogadd köszönetemet (mert jó a társ a bajba), vagy (igény szerint) őszinte részvétemet!

Üdv!

 

A Postás

 

 

– Segítenél?

– Hogyne mi kéne?

– Novellát akarok írni.

– Nem gond, az asztalomon találsz tollat lapot meg mindjárt hozok.

– Nem úgy gondoltam. Hanem így izé… írástechnikailag vagy mi.

– Miről írsz?

– Fogalmam sincs de nem is az a lényeg hanem hogy novellát. Te hogy kezdesz hozzá?

– Először is nem spórolom ki a vesszőket.

– Ja, bocs. De hogy kezdesz akkor hozzá?

– Hú… hát ezt nehéz szavakba önteni. El akarok mondani valamit. Általában már vagy egy hete rágódom a témán, mire eljutok odáig, hogy leüljek megírni. Aztán…

– Aztán?

– Csak úgy jönnek a szavak, én meg leírom őket.

– Ennyi?

– Ennyi.

– Ez így nagyon úgy hangzik, mint valami Jedi trükk. Szóval csak írjam le, ami jön?

– Igen. Egy próbát mindenképpen megér.

– Hát, jó. Akkor… ööö… igazából semmire sem gondolok. Illetve most már arra gondolok, hogy nem gondolok semmire. Vagy várj csak! Igen, van itt valami. Úgy érzem, jó lenne kimenni még egy krémesért. Ez vajon jelent valamit? Szakácskönyvet kéne inkább írnom? Vagy mire gondolok még? Húha, ez így nem lesz jó. Nincs valami tipped?

– Hm?

– Nem működik, amit mondtál, nincs más ötleted?

– Ne aggódj, ha lesz ötleted, működni fog.

– Ez nem nekem való. Biztos vannak valami szabályok. Vagy valami receptféleség.

– Hogyne! Végy 3 kg mondanivalót, ezt keverd össze 4 deci leírással. Üss bele tíz párbeszédet, aztán írásjelekkel kavard össze őket... és ne tegyél bele annyi pontpontpontot!

– Nagyon vicces!

– Te akartál receptet. Bár ahogy nézem, azért nem ártana, ha párbeszéden kívül más is szerepelne.

– Mert?

– Nem mindig egyértelmű, hogy ki beszél. Plusz így nehéz elképzelni, mi történik.

– Lehet neked igen, de én simán el tudom.

– Na jó – egyeztem bele, és újult erővel vettem kezembe tollam. A lámpa izzó pamacsként ragyogott fejem felett, mintha életcélja lenne, hogy az egész szobát bevilágítsa. A toll megindult. Komótosan közelített a papír felé, árnyéka hűségesen követte az asztallapon. Végül sikerült is eljutnia a papírig. Igen! Sercegve szaladt végig az N-betű első, függőleges szárán, mely mintha…

– Neeee! Nem bírom tovább! Nem kell túlzásba vinni, jó? – ordított fel hű segítőm.

– Jó.

– Mondom, JÓ! – néztem rá kérdőn, de még mindig nem értette, mit akarok, csak nézett bambán maga elé – Így megfelel?

– Hogy?

– Hát így.

– Fogjuk rá. De egyáltalán miért engem kérdezel? Bár, ha már itt tartunk, akkor megjegyezném, a szóismétlés is gáz.

– Hülyeség. Annyiszor írom le azt a hülye hülyeséget, ahányszor csak úgy gondolom, hogy még mindig nem hülyeség – mondtam felháborodva. Nehogy már! Ekkora hülyeséget! – Van még valami?

– Persze. Ha nincs mit írnod, ne írj.

– Haha, szóismétlésen fogtalak! Ennyit rólad – használtam ki a váratlan lehetőséget. – Mondjuk már kezd unalmas lenni. A végére van ötleted?

– Hogyne! Legyen jó, mert minden jó, ha jó a vége.

– Háromszor volt a jó – szúrtam közbe, csak hogy lássa, mennyire figyelek ám. – Esetünkben mi lenne a boldog vég?

– Ha összegyűrnéd, és kidobnád – ironizált. Közben rájöttem, hogy nyilván csak irigykedik. Hát csak tegye! Minden oka megvan rá. Elvagyok a segítsége nélkül is. Már meg is van a boldog befejezésem. Szóval összegyűröm, kidobom az ablakon, de pont egy postás bicikliének a kosarában landol. A levélkézbesítő (!) elolvassa, marhára megtetszik neki, ezért publikálja. Természetesen irodalmi díjak millióit söpri be az alkotás. Azt azonban senki sem tudja, hogy ki a tettes! (Mármint az író.) Az egész világ egyetlen egy embert keres! És ekkor…

– Abbahagynád végre?

– Ne szakíts félre… izé félbe! Épp a boldog befejezésemnél tartok.

– Most jön az én boldog befejezésem – mondta vigyorogva, majd megindult az asztalom felé…

 

4.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2012-03-08 10:48 Sren

Sren képe

 Ebben az írásban a címe a legjobb, minden más eléggé széthulló. Nem lehet eldönteni, mi akar lenni: novella, vagy afféle „tanmese”? A stílus egyikhez sem elég határozott. Nem tudhatni, a hibák direkt vannak (ha igen sem jó: a „helyesírási hibák a szerző szándékát tükrözik” című elismeréshez kicsit több kakaó kell), vagy tényleg ennyire gyenge a helyesírásod? Nem tudni, a végén a megjegyzés a sajátod vagy egy karakteré? Ha utóbbi, akkor miért nem történik utalás rá sehol? Szóval bocs, de szerintem ez így elég gyengusz.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2012-03-08 12:57 Nimretil

Nimretil képe

Kösz, hogy átnézted.

Húha, akkor nekifutok mégegyszer. Tanmese semmiképp nem akar lenni, a vesszőhibák  szándékosak csak, helyesírási hibát direkt biztosan nem raktam bele.

"tényleg ennyire gyenge a helyesírásod" - eléggé ingadozó, de próbálok akkor javítani.

(SZERKESZTVE: mégis van valami gáz, mert nem nagyon találom a helyesírási hibákat. Mindegy, este felkutatom őket.)

"Nem tudni, a végén a megjegyzés a sajátod vagy egy karakteré?" - nem a sajátom, hanem egy postásé, akinek a kosarába esik az összegyűrt papír. Mit kellene tenni, hogy ez egyértelmű legyen?

"Szóval bocs, de szerintem ez így elég gyengusz." - nem kell bocsánatot kérni, valószínűleg nem te tehetsz róla :D

cs, 2012-03-08 13:14 Hegeda

A magadról írt információk helytállósága a fenti gondolatod megjelenésében visszaköszön.

A benne lévő hiányosságok javíthatóak.

Sren segíthet neked benne, hisz jobban ismer, mint én.

 

Hoppodrom... zöld az ég, kék a a fü... az élet így gyönyörü

cs, 2012-03-08 13:24 Nimretil

Nimretil képe

Köszönöm, igyekszem.

 

"A magadról írt információk helytállósága a fenti gondolatod megjelenésében visszaköszön." - jó kis mondat, bevallom, háromszor kellett elolvasnom, mire sikerült felfognom, mit jelent. Mindenesetre örülök neki, mert igyekszem őszinte és korrekt lenni (már itt legalábbis). Gondolom máshogy nem is nagyon lehet tanulni.

cs, 2012-03-08 23:38 BáróTornádó

BáróTornádó képe

Nekem bejövős, végig tudtam, hogy a hibák direkt vannak, a hibáik is a karakterekkel együtt fejlődnek, úgy a jellemhibáik, mint a vesszőhibák. Ez az ami, parttalan hülyéskedés, annak viszont nagyon jó! Látom, hogy már kapott ötösöket, nem szorul a mű a "védelmemre" (régebben itt-ott megvédésből adtam egy-egy lealázott szerzőnek jópontokat), úgyhogy csak simán gartulálok a jópofa cucchoz, és megyek tovább!

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

p, 2012-03-09 17:29 Nimretil

Nimretil képe

Örülök neki. Védelemre abszolút nem szorul, már csak azért sem, mert nem is áll támadás alatt. :D

Az ötösöket nem tudom mire vélni. Nem nyomozható ki valahogy, honnan származnak? Vagy név nélkül is lehet csillagozni?

cs, 2012-03-08 23:56 Chris Cage

"Csak úgy jönnek a szavak, én meg leírom őket."

Erről az jutott eszembe, amikor fütyülni tanultam. Kérdeztem valakitől, hogyan kell. Csak fújd ki a levegőt! - válaszolta. Fújtam én, köpködtem, eredménytelenül. Aztán később sikerült. A papagájaim ma már néma csenddel adóznak a Twisted Nerve-öm (Kill Bill) előtt. :D 

p, 2012-03-09 17:38 Nimretil

Nimretil képe

Én a levegőt kifelé fújva még most se tudok. :D Max ha két ujjamat a számba teszem, de az meg inkább csak ilyen füttyentés.

Eddig minden téren azt tapasztaltam, hogy a komolyabb dolgoknál túl sok tényező van ahhoz, hogy az ember ezek tudatos észbentartásával megoldhasson bármit is. Én pl. kb.  2-3 dologra tudok egyszerre koncentrálni (vagy annyira se), aztán egy idő után ezek automatikusakká válnak, és a következő ezer dologból megint elővehetek párat, amire eddig nem tudtam figyelni.

Bár, nem tudom, lehet ez más. Fene tudja hogyan keletkeznek a gondolatok, ötletek. Végülis itt nem csak arról van szó, hogy tudja-e használni az ember, amit megtanult. Plussz egy szövegnél megvan az a lehetőség is, hogy újra meg újra elolvassa az ember, mindig másfajta hibákra vadászva. Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy az adott írás első változata hogyan "képződik".

szo, 2012-03-24 18:25 Zak Ripphard (nem ellenőrzött)

4

Jópofa, könnyed kis szösszenet.

Nem komoly, de nem is veszi magát komolyan.

 

Egyetlen mondattal ( tanáccsal) nem értek egyet. Ezzel:

"– Persze. Ha nincs mit írnod, ne írj."

 

Ha nincs mit írnod, akkor is írj!

Csak ne publikáld, de mindennap írj legalább 3 oldalt, még akkor is, ha az egész a kukában ( vagy a virtuális lomtárban) végzi.

 

Esterházy mesélte, hogy egyszer kézírással ( máig úgy ír) egyetlen A4-es lapra lemásolta Ottlik Géza Iskola a határon című regényét. Ajándékba szánta Ottlik 70. születésnapjára, de közben maga is megdöbbent, hogy mennyit tanult belőle a nyelvről, az írói szakmáról

 

4