A Találkozás

 

A TALÁLKOZÁS

Szerda, 07:23

   Márk, az ifjú, hedonista író, jobb oldaláról bal oldalára hempergett át, s másodpercek óta tartó félálmából – melyet ő hosszú percekként élt meg – mint egy búvár a tenger mélyéről, felúszott a felébredésbe. Bár kissé szomjas volt és egyéb szükségletei is támadtak, a dupla teraszajtó mögül még csöndesség és csupán gyenge világosság szűrődött az álmatag szobába.

- Van még időm bőven - siklott át nagy nehezen elbódult fején - hisz így legalább jobban elfut az idő. És amúgy is, így nem lehet írni, ahhoz száz százalékos nyugalom kell.

   És ezzel a záró gondolattal, mintha csak egy gombot megnyomott volna, kikapcsolta az agyát, és szinte egy pillanat alatt visszaszédült az álomba.

 

   Délben aztán végleg felébredt, de még a hosszú alvástól kábultan és enyhe főfájással vagy fél óráig hentergett és pihengetett és ábrándozott, mire végre megfeszítette izmait, felült, és bekapcsolta a mobiltelefonját.

-Tizenkettő húsz – gondolta. – Jól van, már csak pár óra. Kábé. És amúgy is, jó kicsit várni, nem szeretek kapkodni.

   Kibotorkált a konyhába, és megivott egy pohár ananászlevet, amitől szinte egyből elmúlt a főfájása.

 

Szerda, 08:12

   Evelin felriadt mély, de nyugtalan álmából. Nem vitás, elkésik a nyolcórai előadásról. Szerencsére gyorsan észbe kapott, hogy ez baromság, hiszen egész héten pihennie kell, otthon, vagyis a budapesti albérletben. Vasárnap este rázta a hideg, és erősen kívánta az ágyat. Rosszul aludt. Hol fázott, hol melege volt. Reggel pedig megérkezett a fejfájás, duzzadt nyirokcsomók, hőemelkedések. Nem ment be az egyetemre, ehelyett elment az orvoshoz. A bölcs doktor nem írt fel Augmentint, ehelyett Rubofent, C-vitamint, és egész hétre szigorú otthoni pihenést, sok langyos teát, izzadást javasolt.

   Evelin így is tett, és már aznap este jobban érezte magát. Mégis, elhatározta, betartja, amit az orvos mondott.

 -Még csak az kéne, hogy visszaessek, és jövő héten ne mehessek el a gólyabálra – gondolta. – Így is rosszul állnak a dolgaim. Minimum öt lány szebb a csoportból, mint én. És miért? Csak azért, mert vékonyak és ribancok. A Fruzsira már rá is hajtott a Horváth Dani. Pedig ő az egyetlen még számításba vehető pasi a csoportból. Kettőnek pedig a nap huszonnégy órájában nézhetem a ribanc fejét, hiszen lakótársaim. És most nem lehetek velük, lemaradok az eseményekről… A végén még nem fognak barátkozni velem, és utálni fognak… De sebaj, legalább nem kell most látnom a szarrásminkelt, ribanc fejüket. Nem kell szagolom a büdös parfümjüket. És amúgy is, van néhány elintézetlen ügyem… - vigasztalta magát, s közben elmosolyodott…

 

Szerda, 15:00

 -Most nem fogok úgy járni, mint annyiszor – bíztatta magát Márk, s mintegy stílszerűen pontosan három órakor letette ütött-kopott, agyonhasznált akusztikus gitárját. Miután szép lassan megreggelizett, s közben elolvasta az aznapi újságot (nem bulvár volt, a bulvár nem érdekelte), - egész idő alatt gitározott – hiszen tollat ugye ma nem vehetett kézbe. Ilyen módon szépen elrepült az idő, hiszen az muzsikálás közben eszeveszetten száguld. Szóval három óra. Végre nem kell kapkodni. Kilépett a teraszra. Ma nagyon meleg van. Módosan elővette az abban a pillanatban legcsábítóbbnak gondolt ruháját aktuális külsejéhez, hangulatához és életszemléletéhez viszonyítva. Szépen elhelyezte egy karosszéken a zoknit, boxeralsót, rövidnadrágot, övet és pólót. Amikor a zoknis fiókban matatott, ilyeneket gondolt:

- Most vékony és jó anyagúra van szükségem, hiszen meleg van, és a végén még befülled a lábam. De jól is nézzen ki, mert rövidnadrágban látszani fog.

   Majd a boxereknél elmosolyodott:

 -Hejj, most még ez is fontos. Ez is látszani fog – ha minden a terv szerint alakul…

   Szóval miután minden ruhadarabbal végzett, derékig levetkőzött, és egy hatalmas strandtörölközőt vállára terítvén bevonult a fürdőszobába. A kicsiny törölközőket utálta, nézetei szerint az olyanokkal sokkalde fázósabb és kellemetlenebb a törölközés.

 -A küldetés első fázisa sikeresen befejezve. Következhet a második. – szólt magához a tükör előtt, és megborotválkozott. Ahogyan fogyott a szőr gyermekes arcáról, úgy lett egyre izgatottabb. Miután végzett, behozta a mobiltelefonját. Megnézte rajta az időt.

 -Na, még csak 15:10. Így tovább! Most semmit sem fogsz elszúrni, barátom. Így ni, betesszük a törölköző alá… Így nem ázik el, mégis meghalljuk, ha előbb érkezne.

   És barátunk alaposan lezuhanyozott, megtörölközött (érdekes, most egyáltalán nem fázott közbe, sőt, élvezte), fogat mosott, arcot mosott, s miután fejét is jól szárazra dörzsölte, tükörbe nézett, s igen elégedett volt az eredménnyel. Félhosszú haja élettel telinek és dúsnak, arca tisztának, piros pozsgásnak és egészségesnek tetszett. Szemei elevenek s mégis érdekesek.

 -Szép vagy – mondta a tükörnek, miközben jól befújta magát csiklandós illatú, feromonos dezodorral. – hat fázis kipipálva. Következhet az utolsó: a felöltözés.

   Ekkor már folyamatosan mosolygott. A fürdőből egy friss, boldog, eleven, energiával, önbizalommal és élettel teli fiatalember lépkedett a nyikorgós-recsegős, igazi pesties lakkozott burkolatú parkettán.

   Felöltözött. Boxeralsó-zokni-nadrág-övcsatolás-póló. Nála ez az állandó sorrend. De amikor ismét – ezúttal szobája tükrébe nézett – kellemetlen meglepetés érte. Itt-ott szőrök maradtak orra-szája alatt, és az arcélnél. Ezt ki kell javítani. Egyszerre átkozta elnyűtt, életlen borotváját, ügyetlen technikáját és a gyenge fürdőszobai világítást. Miért kell a Napra hagyatkozni, hogy megmutassa a valóságot? (Ti. a fürdő kisablaka egy vakolatlan tűzfalra nézett.) Végre mindennel végzett. De mégsem. Valami diszharmonikus. A borotvált arc másmilyen pólót kíván. Megnézte az órát. Huszonöt.

 -Látod barátom, ezért kell időben elkezdeni. Bármikor jöhetnek lassító tényezők. Ha megint az utolsó percekre hagytam volna, újra elszúrom. De így pont jól jött ki – még várakoznom sem kell. Utálok várakozni.

   És a piros helyett felhúzott egy kéket.

 -Így már tökéletes az összhatás – gondolta, és többet nem is nézett tükörbe, a végén még megcsúnyul. A csúcson kell abbahagyni.

 Végzett.

   Most már végre ábrándozhat, amíg meg nem csörren a telefon. Ez is a rituálé része. Elterült kifogástalan, lusta ágyán, és maga elé képzelte Evelin alakját. Remélte, hogy jó napja lesz, és nem fogyott le túlságosan. Hallotta a híreket, miszerint fogyókúrázik. Pedig éppen a telt idomai, vastag, mégis tömör, puha, de rugalmas felkarjai, lábai tetszettek benne. Az arcát közönségesnek találta, kifejezéstelen barna szemek, rövid, tömpe orr, alaktalan fej túlságosan süppedős arccal. Ugyanez volt a baja a szájával is: bár vastag, de rugalmatlan, mintha egy félig rohadó hulláé volna. Éppen ezek miatt a csókot kerülni szerette volna – hogyha lehetséges. Viszont a haját szívesen simogatná: dús, vastag, sötét volt, csakúgy, mint amilyen az ízléstelenül vékonyra és parasztosan tetszelgő formájúra szedett szemöldöke lenne. Ezek az apró csúnyaságok – gondolok itt az Evelin által tudatosan felvett és alkalmazandó pesties értelmiségi stílus disszonáns ellentmondásaira, beleértve a pirosra festett körmöket is többek között – árulkodó kis jelei a lány valódi belső világának, eredeti vidéki származásának és közegének. Hogy azzá válhasson, aki szeretne lenni, kompenzálnia kellett. Mindezt márkaüzletekben összevásárolt színes, pöttyös, rikító-virító ruhák tömkelegével oldotta meg, amelyek csak úgy feszültek telt idomain, olyan hatást keltve, hogy majd’ kirepednek; s azok bennük összeszorítottan ringtak-remegtek, mint a kocsonya, miközben Evelin járt-kelt a világban az önbizalom hiány okozta különös mozgáskoordinációjával. Tudta, annyira nem kövér, hogy ne ezt az utat válassza. S mennyire igaza volt! Mert ha nem így tesz, negyedannyi fiú és férfiember sem fordul utána, hogy még jobban szemügyre vegye. Szintén a stratégia része volt frizurájának állandó váltogatása. Tudta, folyamatos újításra van szükség, különben személye elavul, mint egy tegnapi hír. Márk remélte, ezúttal rövidebb fazonú díszeleg majd a lány fején, ugyanis a hosszú kiemeli a már említett alaktalanságát és közönségességét arcának.

 -A ruhával egész biztosan nem lesz gond – nézett ki a fiatalember a dupla teraszajtón – hiszen meleg van. Dög meleg.

   Erre eszébe jutott, hogy kiszellőztet, mármint amennyire ez Budapest belvárosában lehetséges. Amúgy is, valamit tennie kellett, hiszen már elmúlt fél négy. A telefon immár akármelyik pillanatban megcsörrenhetett. Szinte rettegett a hirtelen, éles hangjaitól – hogy felkalimpál majd a szíve, amikor azt meghallja. Ideges volt, na. De ez az idegesség kellemes idegesség volt.

   Fogta magát, s mint egy unatkozó öreg, vagy beteg ember –vagy mint egy egészséges fiatal, aki felfedezte, mily’ kitűnő mulatság ez az efféle tehetetlen helyzetekben – rejtvényt fejtett. Egészen megnyugodott és megfeledkezett a nyelvtan, tudományok, művelődés és logika tökéletes labirintusában, amikor hirtelen arra riadt fel, hogy még mindig néma a telefon. Ránézett: hátha valami csoda történt és nem hallotta. Természetesen se üzenet, se nem fogadott hívás. Ráadásul már negyven is elmúlt. Ekkor fogta el az első balsejtelem… De ötvenig még vár. Már jól tudta, hogy minden egyes néma perccel egyre kevesebb és kevesebb a remény. És minden egyes néma perccel egyre jobban és jobban kívánta Evelint… Most már nem izgatott: dühös volt.

 -Először csak megcsörgetem, úgyse hív vissza. – tervezte – addig megmelegítem az ebédet. Miután megmelegedett, felhívom. Úgyse veszi majd fel, vagy kinyom. De azért kíváncsi vagyok. Nyomorult féreg.

 

Szerda, 15:49

   Evelin élete egyik leggyűlöletesebb napját élte. Egyedül volt és unatkozott. És épp ettől a két dologtól rettegett legjobban, talán még gyermekkori sérelmei miatt. Nem tudta hogyan lefoglalni magát. „Jó reggelt” kekszet reggelizett zsírszegény tejjel, hisz ettől nem lehet meghízni – mondja a reklám. Majd egész délelőtt internetezett. De most ez sem esett jól. Facebookon rejtve kellett lennie, s így nem chatelhetett, ami pedig csökkenti a magány-érzetet. Hogyha nem rejti el magát, lebukhat, és amúgy is, délelőtt csak a gyökerek lógnak facen. Lám-lám, most is csupán tizenketten. A többi, életrevaló, az vagy a dolgán van, hogyha pedig nincsen dolga, még alszik, mert a sok programot és bulit ki kell pihenni valamikor. Evelin szégyellte, hogy ő ilyen rossz alvó, korán kelő és korán álmosodó lány. Emiatt instant kávézott, energiaitalozott annyit – akár este is.

 Ebédre szintén könnyűt és keveset evett az alakja miatt. Utána ágyba feküdt és dévédézett. Különféle sorozatokból (Szex és New York, Született Feleségek, stb.) csemegézett, de nem tudta lekötni úgy a figyelmét, mint máskor. Szinte folyamatosan szánalmas helyzetén rágódott. Magányos és semmi dolga. Olyan, mint egy gyökér. Néha mégis ellazult, elmélyedt a filmben, de annál keserűbben tört elő újra a gyötrelem:

 -Le fogok maradni, le fogok maradni. Mindenről. Mennyi minden zajlik most az egyetemen. A szobatársaim pedig jobban érezhetik magukat kettesben, mint velem együtt hármasban. Biztosan most is kibeszélnek. Hisz mennyivel szebbek, vékonyabbak, mint én. Nem lesznek számításba vehető barátnőim a csoportban. A gyökerekkel kell majd barátkoznom. Hisz én is az vagyok, ronda, mint ők. És nem fognak sehova se hívni. Nem lesz programom! Nem leszek elfoglalt!

  Ilyen és ehhez hasonló kétségek között vergődött, amikor hirtelen megcsörrent a telefon. De azután a csörgés azonnal abba is maradt.

 -Ki a faszom csörgethet ilyenkor?! - tápászkodott fel a jó puha ágyból Evelin, majd a mobil képernyőjére pillantva felkacagott a nap során talán először.

 -Ez a gyökér Márk! Egészen megfeledkeztem róla, na de ez most jó móka lesz. – és visszatette a polcra a készüléket.

   Márk gimnazistakori szerelme volt. De – és ez akkora titok, amelyet nemhogy barátnőinek, önmagának sem mert volna bevallani – még mindig nem heverte ki teljesen. Számtalanszor és a legkülönbözőbb módszerekkel próbálta becserkészni a népszerű gitáros fiút, de alkalmi kalandoknál tovább soha nem jutottak. Be kellett látnia, hogy Márk egy bunkó paraszt, és erőszakkal kényszerítette magát, hogy meggyűlölje és undorítónak találja. Hogy ez sikerülhessen, sok jóképű pasival járogatott, sokat bulizott, flörtölt, ivott, cigarettázott nyugodt és kényelmes alaptermészete ellenére. Mindig programokra, pörgésre volt szüksége. Annyi szervezett szabadidős tevékenységeken vett részt, amennyin csak tudott. Az egyetemen a lehető legtöbb szabadon választható tantárgyat felvette a kötelezők mellé, a tanárok legnagyobb bánatára, hiszen az efféle túlbuzgó hallgatók miatt nem fújhatták le a kurzust létszámhiány végett. Talán már mondanom sem kell, hogy amennyi sablonos és erőltetett HÖK-ös akción csak részt lehetett venni – részt vett. Mit fessem tovább: egyetlen identitása és célja volt ennek a lánynak, az, hogy elfoglalt legyen. Mint a média sztárjai, akik egyik rendezvényről a másikra rohangálnak, mint a népszerű ismerősei, akik soha nem érnek rá semmire és állandóan csörög a telefonjuk.

   Az övé is megcsörrent, ismét. Természetesen Márk volt. Ezúttal hosszan hívta. Evelin pedig nemhogy felkacagott: egyenesen szívből nevetett. Szinte könnyesek lettek a szemei, miközben hallgatta a sziporkázó csengőhangot, amely amúgy nem szólal meg annyiszor, mint kéne. De most a nagylány ezekről megfeledkezett, és felvillanyozódva, mámorosan várta a következő ostromot…

 

Szerda, 15:55

   Márk a harag és elkeseredettség érzéseinek keverékében nyomta ki a telefont.

 -Biztos most rajtam nevetgélnek. A barátnőivel éppen kibeszélnek, kigúnyolnak. De kit érdekelnek ezek a rosszindulatú, kártékony, gaz emberek? El kell felejteni, ki kell zárni az életemből az ilyeneket, mint amikor valaki atkákat írt.

 Lelke mélyén mégis szerencsétlennek, gyengének tartotta magát. Úgy érezte, nem ebbe a világba való, ahol az egyszerű és érzéketlen emberek érvényesülnek.

   Miután étvágytalanul és kapkodva megebédelt, bekapcsolta a számítógépet. Még nem tisztult ki a nihil belőle annyira, hogy ne ezt tegye. Hírekre, álló- és mozgóképekre, villogásra, vibrálásra, állandó és hirtelen váltakozó ingerekre volt szüksége. De mindenek előtt végig kellett olvasnia a facebookon az Evelinnel zajlott levelezését. Így szólt:

 

Hétfő:

 

Márk: szia

Evelin: szia

Márk: na akkor melyik nap legyen? holnap??

Evelin: holnap fal6ig suliban vagyok

Márk: akkor mond meg te h mikor jó

Evelin: phuh nem tudom előre

Márk: és mikortól vagy fél 6ig suliban?

Evelin: délben kell indulnom

Márk: akk holnap kilőve?

(hosszú szünet)

Márk: ?

(hosszú szünet)

Evelin: úgy tűnik

Márk: akkor mi legyen?

Evelin: szerdán nincs órám,cska angolr amegyke még nemtudom mikor

             meg önéeltrajzokat osztani a deákra

             sztem 3ig ezt elintézem

             de majd felhívlak

             ha tudok pőontosabbat

Márk: legyen az h te írsz vagy hívsz

Evelin: oké

 

(itt a történet szempontjából jelentéktelen csevegés)

 

Márk: na megyek

           szia!!

 

Kedd

 

Márk: szia

Evelin: szia

Márk: nah akkor a holnap?

Evelin: 18 20tól van órám

             átrakták:S

             pedig ugy volt h nem lesz

Márk: de az nem akadály

           vagy?

Evelin: nem

            csak mondom,hogy előtte vagy utána

Márk: előtte

           ok?

(hosszú szünet)

Márk: ?

Evelin: pill

(hosszú szünet)

Márk: még sokáig pill?

Evelin: nem

            végülis nem jutottam sok mindenre

Márk: de akarom tudni

          h mikor találkozunk

          vagy nem akarsz átjönni?

          válaszolj!

Evelin: adj 2 percet :D

             na

             3kell mennem egy interjúra

             az max félóra

             de a deákonlesz

          szal fél4-fél6 kb ráérek

Márk: de 18:20-tól órád van

Evelin: tudom

             fél 6kor kell elindulnom

             szal fél4től fél6ig érek ra :S

Márk: és miért nem jó 2 előtt?

           korán úgyis flashebb

Evelin: éjszakai ember vagyok :D

Márk: légyszi gyere már 2 előtt

           most a kapkodás semmire se jó

           h jössz és már mész is

Evelin: ez már mindenhogyan az :S

Márk: jó, akkor fél 4kor átjössz holnap?

          most mennem kell

Evelin: jojo

Márk: akkor vhogy tájékoztass majd hogy lesz

Evelin: holnap hívlak ha végeztem fél4körül

            ok?

Márk: ok

           szia

Evelin: szia

 

   Itt ért véget a levelezés. Ahogyan az olvasó, ugyanúgy Márk is megállapította, hogy csúnyán átverték. Rafináltan, igazi szívtelen, aljas módon; ez az egész egy napokon át tartó megkomponált akció volt személye ellen, aki ennek az egyszerű lánynak soha ebben a büdös életben semmit sem ártott. Ha csak az nem számít bűnnek, miszerint nem járt vele semmikor – csupán flörtölt. De miért is lenne kötelező mindenkivel járnia, akivel flörtöl?

   Ezt nem értette. Képtelen volt megállapítani, miért dolgozhat ekkora harag és gyűlölet ebben az alapból nyugodt természetű lányban. Hiszen aki ilyet tesz, az kétségtelen, hogy tetteit negatív energiák vezérlik. Mert azt az igazságot jól tudjuk, hogy az ember egy gyarló lény: önzők, kárörvendőek és irigyek vagyunk, a maradék kis hányad pedig csak a maga érdekében rendes: hogy tisztítsa lelkiismeretét, mint a neuraszténiás asszonyok, akik egész nap takarítanak és otthonuk olyan steril, mint egy karantén az intenzíven. De az, hogy valaki előre kitervelt módon átveri bajtársát, hosszú napokon keresztül, az túlmegy az egészséges rosszaságon. Aki ilyet tesz, az egy aljas, képmutató, szívtelen, álnok, rosszalló, hitvány, gerinctelen féreg. De vajon mi az ok, ami kiválthatja egy alapból egészséges emberből, hogy ide süllyedjen? Önbizalom hiányos? Utálja magát? Utálja az életét? Sértődött? Féltékeny? Irigy? Vagy egyszerűen mégis csak pszichopata? Ki tudja. Márk naiv az efféle emberekkel, esetekkel kapcsolatban. Naiv, mert ő soha nem tenne ilyet. Persze ő is gyűlöl sok mindenkit, s kíván nekik rossz sorsot, bajt, szenvedést – de lehetőleg elkerüli ezeket, s hiába, nem lenne szíve szándékosan játszani az szimpátiát majd átverni az illetőt. Aki így cselekszik, az valóban parazita. Egy élősködő, aki befurakszik a jóra törekvő, ambiciózus emberek életébe, s belülről pusztítja, rohasztja azt, hogy a leszívott energiákból táplálkozhasson, mivel saját maga képtelen pozitív energiát generálni. Úgy látszik, hiányzik belőle ez az alapképesség.

   S lám-lám, ezzel a gusztustalan kis akcióval el is ment egy drága jó szabadnapja, amelyet megmérgeztek, mint egy pohár friss, pompás, kristálytiszta ásványvizet.

   Így aztán tovább számítógépezett. Elfeledkezett, eltemetkezett a virtuális világban. A dupla teraszajtó mögött már szürkült az este és a mélabús szoba félhomályba burkolózott, amikor újra a facebookon járt, és az elérhető chatpartnerek között meglátta Evelint… Hirtelen megette a kíváncsiság, hogy vajon visszaírna e, és hogyha igen, ezennel miféle hazugságot eszelne ki. Eldöntötte, hogy átváltozik antropológussá, és kutatásait megkezdvén rögvest ráírt a lányra:

 

Márk: hello

Evelin: oran vagyok meg

Márk: nem közölted h mégse

           mikor pótoljuk be?

           hívj fel óra után

Evelin: oke, nemsokara vege

 

 -Lehet, hogy csak képzelődtem?! –virult fel Márk. – Igen, könnyen lehet. Bizonyára erre ment ki a játék. Hogy este, utcán legyünk. Hiszen Evelin is tudja, hogy nemsokára megjönnek a többiek, és itt nem lehetünk.

   De most már őrülten kívánta a lányt. Szinte szerelmes volt belé. Még a korzón is sétálgatott volna vele, hogy azután egy hangulatos padon ücsörögjenek, egymás közelségét élvezvén.

   Tovább gépezett, ismét feldobódva. Időközben lámpát kellett gyújtani, hisz teljesen besötétedett. Immár ki tudja, hányadszor ezen a szabadnapon, megnézte az időt. Már negyven perc eltelt azóta. Újra ráírt:

 

Márk: na, még mindig tart az óra?

 

   Körülbelül három másodperc múlva Evelin lelépett a facebookról. Márk legszívesebben szanaszét verte volna a számítógépet, miközben azt képzeli, hogy az Evelin kifejezéstelenül irritáló, ostoba feje. Ám hirtelen egy Ady idézet villámlott a szívébe. „Mennyi szép fiatal erőt unt álmodozással titokba hordtam meredt karjaitokba.”

   A szép, kedves, szomorú verstől egészen megvigasztalódott, és erre gondolt:

 -Holnaptól tollat ragadok, és megírom novellába. Ez lesz a következő témám.

   És elmosolyodott.

 

1
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2011-11-25 11:51 Blade

Blade képe

A szerzővel volt már egy kis összezördülésünk, felróttam néki a szerintem nagyon szembetűnő és ordító hibákat, szerinte viszont egyik sem volt hiba, pár alkalommal pedig egyszerűen a művészi szabadság jogával élt. 

Ítéljetek ti! Ezt az írást én nem olvastam át, már régen a sorban van, más szerkesztő se szánta rá magát eddig.

p, 2011-11-25 16:34 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Teljesen off: de szeretnék elnézést kérni azokért a meggondolatlan megjegyzésekért. Csak most, e szöveget olvasva láttam át feladatodat a maga teljességében. Nekem fele ilyen jól sem menne. 

p, 2011-11-25 14:47 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Szerda, 07:23

  Az angolok szoktak jobbra kizárni időt a fejlécben... a történeted meg magyar.

"s másodpercek óta tartó félálmából – melyet ő hosszú percekként élt meg – mint egy búvár a tenger mélyéről, felúszott a felébredésbe." - közbeékelés, ráadásul az ember úgy érzi, hogy dupla közbeékelés. Itt túl sokat akartál elmondani egy mondatban, amitől összezavarodik az olvasó. Én pl 2szer ugrottam neki.

"Bár kissé szomjas volt és egyéb szükségletei is támadtak, a dupla teraszajtó mögül még csöndesség és csupán gyenge világosság szűrődött az álmatag szobába." - szóism., plusz az első "és" elé kell a vessző

"- Van még időm bőven - siklott át nagy nehezen elbódult fején - hisz így legalább jobban elfut az idő." - központozási hiba, hiányzik egy vessző

"És amúgy is, így nem lehet írni, ahhoz száz százalékos nyugalom kell." - itt oké az "és"-sel való mondatkezdés, mert a szereplőd gondolja... nem szerencsés, de elfogadható

"És ezzel a záró gondolattal, mintha csak egy gombot megnyomott volna, kikapcsolta az agyát, és szinte egy pillanat alatt visszaszédült az álomba." - itt már elfogadhatatlan a mondateleji "és". Narrációban nagyon csúnya, meg szóism. is, ráadásul egy mondatban! Anyám!

"Délben aztán végleg felébredt, de még a hosszú alvástól kábultan és enyhe főfájással vagy fél óráig hentergett és pihengetett és ábrándozott, mire végre megfeszítette izmait, felült, és bekapcsolta a mobiltelefonját." - na, itt már 4 db van belőle, meg sem lepődöm... jah, és tudod, hol hagytál el egy vesszőt?

"-Tizenkettő húsz – gondolta. – Jól van, már csak pár óra. Kábé. És amúgy is, jó kicsit várni, nem szeretek kapkodni." - a harmadik mondatod kezdődik "és"-sel, nem zavar ez téged? Engem marhára.

 "Kibotorkált a konyhába, és megivott egy pohár ananászlevet, amitől szinte egyből elmúlt a főfájása." - összesen 11 db, meg egy "s" rögtön az első részben. Nem semmi.

 

"Reggel pedig megérkezett a fejfájás, duzzadt nyirokcsomók, hőemelkedések." - ezt az utolsó szót nem használjuk többes számban. Mikor mondtad utoljára, hogy "tegnap hőemelkedéseim voltak."

"-Még csak az kéne, hogy visszaessek, és jövő héten ne mehessek el a gólyabálra – gondolta. – Így is rosszul állnak a dolgaim. Minimum öt lány szebb a csoportból, mint én. És miért? Csak azért, mert vékonyak és ribancok. A Fruzsira már rá is hajtott a Horváth Dani. Pedig ő az egyetlen még számításba vehető pasi a csoportból. Kettőnek pedig a nap huszonnégy órájában nézhetem a ribanc fejét, hiszen lakótársaim. És most nem lehetek velük, lemaradok az eseményekről… A végén még nem fognak barátkozni velem, és utálni fognak… De sebaj, legalább nem kell most látnom a szarrásminkelt, ribanc fejüket. Nem kell szagolom a büdös parfümjüket. És amúgy is, van néhány elintézetlen ügyem… - vigasztalta magát, s közben elmosolyodott…" - úgy gondolom ez csak azért van, mert más körökben mozgunk, de egy nő/lány nem hiszem, hogy így gondolkozik. OMG, legalábbis remélem, hogy nem :D

"Miután szép lassan megreggelizett, s közben elolvasta az aznapi újságot (nem bulvár volt, a bulvár nem érdekelte), - egész idő alatt gitározott – hiszen tollat ugye ma nem vehetett kézbe." - a zűrójeles, és közbeékelt megjegyzést soknak érzem egyszerre... ráadásul egymás után. Ugyanaz a probléma, amit az első kiemelt félmondatnál már leírtam.

"Ilyen módon szépen elrepült az idő, hiszen az muzsikálás közben eszeveszetten száguld. Szóval három óra. Végre nem kell kapkodni. Kilépett a teraszra. Ma nagyon meleg van. Módosan elővette az abban a pillanatban legcsábítóbbnak gondolt ruháját aktuális külsejéhez, hangulatához és életszemléletéhez viszonyítva." - itt viszont nincsen semmilyen dinamikai szerepe a tőmondatoknak. Egy írásban két szerepe lehet ezeknek: vagy fel akarod hívni a figyelmet, és megtörni a szöveget; vagy felgyorsítani az eseményeket, érzékeltetni, hogy a főhős is igyekszik. Mind a kettőre rácáfol a kiemelt rész.

"- Most vékony és jó anyagúra van szükségem, hiszen meleg van, és a végén még befülled a lábam. De jól is nézzen ki, mert rövidnadrágban látszani fog.

   Majd a boxereknél elmosolyodott:

 -Hejj, most még ez is fontos. Ez is látszani fog – ha minden a terv szerint alakul…" - ahá, szóval vagy emós, vagy metroszexuális a főhős, ez sokmindent megmagyaráz :)

"Szóval miután minden ruhadarabbal végzett, derékig levetkőzött, és egy hatalmas strandtörölközőt vállára terítvén bevonult a fürdőszobába. A kicsiny törölközőket utálta, nézetei szerint az olyanokkal sokkalde fázósabb és kellemetlenebb a törölközés." - kapásból három szinoníma jutott eszembe, amivel fel lehetne cserélni, és választékosabb lenne a szöveg

"-A küldetés első fázisa sikeresen befejezve. Következhet a második. – szólt magához a tükör előtt, és megborotválkozott." - központozási hiba, a "második" után nem kell pont

"És barátunk alaposan lezuhanyozott, megtörölközött (érdekes, most egyáltalán nem fázott közbe, sőt, élvezte), fogat mosott, arcot mosott, s miután fejét is jól szárazra dörzsölte, tükörbe nézett, s igen elégedett volt az eredménnyel." - esköszüm, mintha más kötőszót nem is ismernél, ami nem gond, csak nagyon zavaró. (még mindig nem adtam fel) Itt jogos a zárójal, mert komment, a kiemelt részben nem az. (mármint nem jogos) továbbá "fogat mosott, arcot mosott"

"Félhosszú haja élettel telinek és dúsnak, arca tisztának, piros pozsgásnak és egészségesnek tetszett. Szemei elevenek s mégis érdekesek." - már-már nőről beszélünk

"-Szép vagy – mondta a tükörnek, miközben jól befújta magát csiklandós illatú, feromonos dezodorral. – hat fázis kipipálva. Következhet az utolsó: a felöltözés." - bocs az előbbi miatt, helyesbítek: nárcisztikus metroszexuális. központozási hiba a legelején (nincs szünet, és kötőjel helyett gondolatjel... ez egyébként korábban is előforduló hiba, de csak most vettem észre, mert a többi elvonta a figyelmem). Dóri felvilágosíthat a feromonos dozodorral kapcsolatban, nekem azt mondta, ha valóban feromon lenne benne, akkor izzadságszagú lenne. Amennyiben elfogadjuk ezt a feltevést, elég vicces elképzelni, hogy "csiklandós illatú" :)

"Ekkor már folyamatosan mosolygott." - én is :)

"A fürdőből egy friss, boldog, eleven, energiával, önbizalommal és élettel teli fiatalember lépkedett a nyikorgós-recsegős, igazi pesties lakkozott burkolatú parkettán." - pestiesen, vagy tegyél vesszőt... már én sem tudom.

"Felöltözött. Boxeralsó-zokni-nadrág-övcsatolás-póló." - ez szebb lenne kettősponttal és vesszőkkel (félve merem megkérdezni, hogy ez most egy új stílus? tényleg? ezt most komoly kérdezem.)

"De amikor ismét – ezúttal szobája tükrébe nézett – kellemetlen meglepetés érte." - rossz helyen van a második gondolatjel, szerintem te is érzed, valamint, ha kijavítottad, azt is érezned kell, hogy hol maradt el egy vessző

"Itt-ott szőrök maradtak orra-szája alatt, és az arcélnél. Ezt ki kell javítani. Egyszerre átkozta elnyűtt, életlen borotváját, ügyetlen technikáját és a gyenge fürdőszobai világítást. Miért kell a Napra hagyatkozni, hogy megmutassa a valóságot? (Ti. a fürdő kisablaka egy vakolatlan tűzfalra nézett.) Végre mindennel végzett. De mégsem. Valami diszharmonikus. A borotvált arc másmilyen pólót kíván. Megnézte az órát. Huszonöt." - te jó ég! :)

"-Látod barátom, ezért kell időben elkezdeni." - barátom elé is kell vassző, mert megszólítás - "Bármikor jöhetnek lassító tényezők. Ha megint az utolsó percekre hagytam volna, újra elszúrom. De így pont jól jött ki – még várakoznom sem kell. Utálok várakozni." - miért tettél gondolatjelet? nincs vége a mondadndójának, nem látok mögötte narrációt, és egyébként sem indokolt

"És a piros helyett felhúzott egy kéket." - azt hiszem megvan, ezt hívják típushibának

"-Így már tökéletes az összhatás – gondolta, és többet nem is nézett tükörbe, a végén még megcsúnyul. A csúcson kell abbahagyni." - meg a párbeszédek indítása is típushiba

"Végzett." - én még nem :)

"Elterült kifogástalan, lusta ágyán, és maga elé képzelte Evelin alakját." - egy ágy mióta lusta? jah, amióta a székem reumás, értem :)

"Az arcát közönségesnek találta, kifejezéstelen barna szemek, rövid, tömpe orr, alaktalan fej túlságosan süppedős arccal. Ugyanez volt a baja a szájával is: bár vastag, de rugalmatlan, mintha egy félig rohadó hulláé volna. Éppen ezek miatt a csókot kerülni szerette volna – hogyha lehetséges." - jázusom, szóval a főhős: nárcisztikus metroszaxuális, és van még valami megmagyarázhatatlan, ám de komoly mentális problémája is :)

"Viszont a haját szívesen simogatná: dús, vastag, sötét volt, csakúgy, mint amilyen az ízléstelenül vékonyra és parasztosan tetszelgő formájúra szedett szemöldöke lenne." - ennek a mondatnak így nincsen értelme

"amelyek csak úgy feszültek telt idomain, olyan hatást keltve, hogy majd’ kirepednek; s azok bennük összeszorítottan ringtak-remegtek, mint a kocsonya, miközben Evelin járt-kelt a világban az önbizalom hiány okozta különös mozgáskoordinációjával." - oké, a pontosvesszőtől új mondat, és ezen új mondat elejét kéretik másképp megfogalmazni, mert ez itt nem túl szép. Valamint az önbizalomhiány tudtommal egy szó

"Tudta, folyamatos újításra van szükség, különben személye elavul, mint egy tegnapi hír." - nem tudom, a lányok személye nem avult el, pedig már jópár éve ismerem őket, és nem szokásuk stílust váltogatni hetente. Ezzel csak arra próbáltam rámutatni, hogy max a figyelem, amit kap, halványulhat el/avulhat el, de valakinek a személye? Kitörlődik a világból, vagy mi?

"Márk remélte, ezúttal rövidebb fazonú díszeleg majd a lány fején, ugyanis a hosszú kiemeli a már említett alaktalanságát és közönségességét arcának." - szerinted a haj vagy a kalap díszeleg valaki fején? ;) (segítek, nem a haj), a második tagmondat kiemeli csúnyaját egész mondatnak.

" -A ruhával egész biztosan nem lesz gond – nézett ki a fiatalember a dupla teraszajtón – hiszen meleg van." - vesszőhiba

"Szinte rettegett a hirtelen, éles hangjaitól – hogy felkalimpál majd a szíve, amikor azt meghallja. Ideges volt, na. De ez az idegesség kellemes idegesség volt." - a telefonod hangjaitól? hangjától, nem? valamint felkalimpál? ez milyen kifejezés, és hova kalimpál fel a szíve? az emeletre? A "na" indulatszó, utána felkiáltójel szükséges. Nyugodtan hagyd el a második idegességet!

"Fogta magát, s mint egy unatkozó öreg, vagy beteg ember –vagy mint egy egészséges fiatal, aki felfedezte, mily’ kitűnő mulatság ez az efféle tehetetlen helyzetekben – rejtvényt fejtett." - szóközhiány, nagyon lírai, még mindig túl sok

"Egészen megnyugodott és megfeledkezett a nyelvtan" - bocs, de láthatóan te is ezt tetted, mert elég sok a hibád ;)

"Ránézett: hátha valami csoda történt és nem hallotta." - nem hiszem, hogy tudnád, mire való a kettőspont.

"És minden egyes néma perccel egyre jobban és jobban kívánta Evelint…" -  no komment. És el ne feledjük, hogy azt az Evelint kívánta, akinek olyan a szája, mint egy rothadó hulláé... pfúj, Márk! :)

"Most már nem izgatott: dühös volt." - lsd. kettővel feljebb.

" -Először csak megcsörgetem, úgyse hív vissza. – tervezte – addig megmelegítem az ebédet. Miután megmelegedett, felhívom. Úgyse veszi majd fel, vagy kinyom. De azért kíváncsi vagyok. Nyomorult féreg." - elejét már nem említem. A "vissza" utáni pont a "tervezte" után kerül. "addig" nagybetű. Ugyanaz a kifejezés egymás után, nem szerencsés. "Úgyse" úgyszintén :) Nyomorult féreg, és egy csajról beszélünk... már nincsenek szavaim :)

"Egyedül volt és unatkozott. És épp ettől a két dologtól rettegett legjobban, talán még gyermekkori sérelmei miatt." - vessző az első mondatban? nem? de igen! másodikban kell? nem kell! :)

"„Jó reggelt” kekszet reggelizett zsírszegény tejjel, hisz ettől nem lehet meghízni – mondja a reklám." - itt jól használtad a gondolatjelet, ezért kapsz egy piros pontot :)

"Majd egész délelőtt internetezett. De most ez sem esett jól." - most már ezt is megjegyzem, mert hasonló a baj, mint az "És"- sel kezdett mondataiddal.

"Evelin szégyellte, hogy ő ilyen rossz alvó, korán kelő és korán álmosodó lány. Emiatt instant kávézott, energiaitalozott annyit – akár este is." - azért, mert rossz alvó volt, meg korán kelő? ja, nem! már értem: csak az utolsó jelzőre vonatkozik a mondat. igaz? félreérthető, mert az első mondatban egyenrangúvá tetted a jelzőket, így mindháromre kellene vonatkoznia a köv mondatnak

"Emiatt instant kávézott, energiaitalozott annyit - akár este is. Ebédre szintén könnyűt és keveset evett az alakja miatt."

"Utána ágyba feküdt és dévédézett." - ezt még nem láttam így leírva, de biztos az a kultúrája, mint a tévézésnek

"Különféle sorozatokból (Szex és New York, Született Feleségek, stb.) csemegézett, de nem tudta lekötni úgy a figyelmét, mint máskor." - akkor most ezt levélben írod valakinek, vagy novelláról van szó. már kezd elegem lenni a zárójeles, tök felesleges megjegyzésekből

"Szinte folyamatosan szánalmas helyzetén rágódott. Magányos és semmi dolga. Olyan, mint egy gyökér." - mint egy gyökér?! :D

"Néha mégis ellazult, elmélyedt a filmben, de annál keserűbben tört elő újra a gyötrelem:" - a gyötrelem nem törik elő :[

"-Le fogok maradni, le fogok maradni. Mindenről." - "mindenről" külön mondatba? biztos vagy te ebben?

"Mennyi minden zajlik most az egyetemen." - felkiáltás, vagy kérdés esetleg sóhaj... dönts, de nem kijelentés, az tuti!

"A szobatársaim pedig jobban érezhetik magukat kettesben, mint velem együtt hármasban." - ez tutira így is van, ha Evelin "szarrásminkelt ribancokként" gondol rájuk. Biztos naggyon szeretik a csajt! :P

"Biztosan most is kibeszélnek." - így van!

"Hisz mennyivel szebbek, vékonyabbak, mint én. Nem lesznek számításba vehető barátnőim a csoportban." - te sem vagy túl okos, ha erre most jöttél rá, drága Evelin :)

"A gyökerekkel kell majd barátkoznom. Hisz én is az vagyok, ronda, mint ők." - de a gyökerek még vakondokokkal is tudnak barátkozni, vagy esetleg gilisztákkal :)

"Ilyen és ehhez hasonló kétségek között vergődött, amikor hirtelen megcsörrent a telefon. De azután a csörgés azonnal abba is maradt." - hasonló kifejezés, bántja a szemet

 "-Ki a faszom csörgethet ilyenkor?! - tápászkodott fel a jó puha ágyból Evelin, majd a mobil képernyőjére pillantva felkacagott a nap során talán először." - én is írok trágár szavakat néha a novelláimba, azoknak viszont meg van a dinamikai helyük. Evelin csak simán hülye picsa, de azt már eddig is tudtuk, minek kell ez még? Ezt az oldalt tizenévesek is látogatják... meg gyerekek, meg egyáltalán... gondolkozom azon, hogy feladom :P

"-Ez a gyökér Márk! Egészen megfeledkeztem róla, na de ez most jó móka lesz. – és visszatette a polcra a készüléket." - "na" indulatszó mögé vessző, mondat végére ízlés szerint írásjel, nem kell mán az az "és" :[

"De – és ez akkora titok, amelyet nemhogy barátnőinek, önmagának sem mert volna bevallani – még mindig nem heverte ki teljesen." - egy helyes közbeékelés még akkor is, ha rögtön az első szó után jön... hurrá, bodottág, bódottág! :)

"Be kellett látnia, hogy Márk egy bunkó paraszt, és erőszakkal kényszerítette magát, hogy meggyűlölje és undorítónak találja."  - vesszőhiba, már tudnod kéne, hogy hova kell

"hiszen az efféle túlbuzgó hallgatók miatt nem fújhatták le a kurzust létszámhiány végett." - létszámhiányra hivatkozva szebb lenne, de ez csak javaslat

"Talán már mondanom sem kell, hogy amennyi sablonos és erőltetett HÖK-ös akción csak részt lehetett venni – részt vett." - nem gondolatjeles :(

"Mint a média sztárjai, akik egyik rendezvényről a másikra rohangálnak, mint a népszerű ismerősei, akik soha nem érnek rá semmire és állandóan csörög a telefonjuk." - és elé vessző. kellősközepére pontosvessző

"Az övé is megcsörrent, ismét." - felesleges az ismét, nem felejtettük el, sajnos

"Evelin pedig nemhogy felkacagott: egyenesen szívből nevetett." - egy vessző elég lesz

(cigiszünet)

 

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

p, 2011-11-25 14:55 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Részvét'. Ez igen impozáns listának tűnik eddig...

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2011-11-25 15:22 Sren

Sren képe

 Épp most köszöntem meg Borisznak a sok segítséget. 

Ezt az írást én is napokig nézegettem odabent. Tipikusan az a jelenség, amihez az ember vagy kilométer hosszú hibalistát ír, vagy elkerülgeti. 

Meg kell mondanom, engem egyenesen zavarba hozott. Hosszú és lapos, mint Szent István kardja, nincs vége, csak úgy lehull minden, mintha egyszerre elfáradt volna a toll... viszont amit előnyére kell felhoznom, hogy benne van a tinédzserek "izzadságszagú" küszködése ezzel a mai világgal, egymással, a saját frusztráltságukkal; benne vannak az ember fiatalkorának hazugságai, amikkel önmagát is becsapja, mert azt hiszi, ha hazudik magának és aszerint él, akkor úgy is lesz minden, ahogy magának bemesélte... Áh, no, nem folytatom. Nem nyűgözött le, de végül is nem is untatott, nem éreztem azt tíz sor után, hogy "na jó, lapozzunk máshová", végig tudtam olvasni. Csak a végén csalódtam egy hatalmasat, mást vártam? Nem tudom. Évekig foglalkoztam tinikkel, és voltak olyan függővégek, úgy tudnék jellemezni, hogy "és hatalmas elánnal lezuhan a függöny!", vagy "és tőr állott a szívbe!", vagy "és betemették a sírt" - igen, igen, a skacokra jellemző drámaiságra célzok -, de ilyen ernyedt, hangsúlytalan "befejezése" nem volt soha semminek. 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2011-11-25 15:19 Kelvin

Kelvin képe

Ritka fárasztó volt, hogy semmi sem történt, csak készülődés, meg fetrengés, ráadásul mindkét szereplő majom, de ez a novella eszembe juttatta ezt a videót, ami minden körülmények között a legjobb érv az internet létjogosultsága mellett, és még össze is foglalja a novellát:

http://www.youtube.com/watch?v=1QqUFopqVnU

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2011-11-25 21:56 Tolerancia

Tolerancia képe

Anyám! :D :D :D

Én is mindjárt a parkettán leszek, anélkül, hogy bárki fültövön vágott volna... :D

Jut eszembe! lehet, hogy nem az internet, mégkevésbé a számítógép vagy a monitor lehet az ok, egyszerűen csak egy szék kellett a kölöknek. :-P

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

p, 2011-11-25 22:37 Randolph Cain

Randolph Cain képe

" -Biztos most rajtam nevetgélnek. A barátnőivel éppen kibeszélnek, kigúnyolnak. De kit érdekelnek ezek a rosszindulatú, kártékony, gaz emberek? El kell felejteni, ki kell zárni az életemből az ilyeneket, mint amikor valaki atkákat írt." - teljesen élettelen gondolat. ember nem gondolkozik így!

"Lelke mélyén mégis szerencsétlennek, gyengének tartotta magát. Úgy érezte, nem ebbe a világba való, ahol az egyszerű és érzéketlen emberek érvényesülnek." - hirtelen általánosítás. még elfogadható is lenne, de teljesen abszurd a lírai hangnem az "atkaírtás" után

"Még nem tisztult ki a nihil belőle annyira, hogy ne ezt tegye." - szórendetlen mondat, a "nihil" nem jó lelkiállapot leírására, mert azt jelenti "semmi"... szóval még nem tisztult ki belőle a semmi? értelmetlen.

"Hírekre, álló- és mozgóképekre, villogásra, vibrálásra, állandó és hirtelen váltakozó ingerekre volt szüksége." - önmagában ez a mondat nagyon tetszik

"De mindenek előtt végig kellett olvasnia a facebookon az Evelinnel zajlott levelezését. Így szólt:" - miért emelted ki a dőlt betűs részt? nincs relevanciája a kiemelésnek.

A következő rész technikája elfogadható, bár történet-idegen. Egész eddig mesélsz, utána meg tárgyilagossá teszed a sztorit. A narrátori szöveg is olyan, mintha egy dokumentumot olvasnék, nem pedig novellát. lsd.: "(itt a történet szempontjából jelentéktelen csevegés)"

Azonkívül maga a beszélgetés "uncsi". Én átugrottam, mert az első napi beszélgetés után tudtam, hogy ugyanarról lesz szó - ahogy az angol fogalmazná - on and on and on and on...

"Ahogyan az olvasó, ugyanúgy Márk is megállapította, hogy csúnyán átverték." - ahogy említettem volt, narrátori eltávolodás... nem szerencsés

"Rafináltan, igazi szívtelen, aljas módon; ez az egész egy napokon át tartó megkomponált akció volt személye ellen, aki ennek az egyszerű lánynak soha ebben a büdös életben semmit sem ártott." - totál zavaros mondat, írásjelek helytelen alkalmazása (ismét)

"Ha csak az nem számít bűnnek, miszerint nem járt vele semmikor – csupán flörtölt." - gondolatjel

"Hiszen aki ilyet tesz, az kétségtelen, hogy tetteit negatív energiák vezérlik." - helytelen szóhasználat: hiszen aki ilyet tesz, az kétségtelen...

"Mert azt az igazságot jól tudjuk, hogy az ember egy gyarló lény: önzők, kárörvendőek és irigyek vagyunk, a maradék kis hányad pedig csak a maga érdekében rendes: hogy tisztítsa lelkiismeretét, mint a neuraszténiás asszonyok, akik egész nap takarítanak és otthonuk olyan steril, mint egy karantén az intenzíven." - csapongó, nem logikus gondolatmenet, írásjel helytelen használata, neuraszténiás asszonyok? (hát, ez rohadtul stílus idegen kifejezés a "szarrásminkelt" meg az atkaírtás" után)

"De az, hogy valaki előre kitervelt módon átveri bajtársát, hosszú napokon keresztül, az túlmegy az egészséges rosszaságon." - miféle bajtárs? itt meg akarja fektetni a csajt, nem? erre megy ki az egész, de javíts ki, ha tévednék!

"Aki ilyet tesz, az egy aljas, képmutató, szívtelen, álnok, rosszalló, hitvány, gerinctelen féreg." - látom cifrázni te is tudod :D (na, ehhez hogy jön a neuraszténiás asszony?)

"De vajon mi az ok, ami kiválthatja egy alapból egészséges emberből, hogy ide süllyedjen? Önbizalom hiányos? Utálja magát? Utálja az életét? Sértődött? Féltékeny? Irigy? Vagy egyszerűen mégis csak pszichopata? Ki tudja." - én tudom, Márk, te gyökér vagy! :D

"Persze ő is gyűlöl sok mindenkit, s kíván nekik rossz sorsot, bajt, szenvedést – de lehetőleg elkerüli ezeket, s hiába, nem lenne szíve szándékosan játszani az szimpátiát majd átverni az illetőt." - gondolatjel helyett vessző, és nem kell a hiába

"Aki így cselekszik, az valóban parazita. Egy élősködő, aki befurakszik a jóra törekvő, ambiciózus emberek életébe, s belülről pusztítja, rohasztja azt, hogy a leszívott energiákból táplálkozhasson, mivel saját maga képtelen pozitív energiát generálni. Úgy látszik, hiányzik belőle ez az alapképesség." - Márk meg már eléggé fickós lehet, hogy ilyen hülyeségeket összehord. Egy kicsit (értsd, nagyon) túlreagálta ezt a dolgot, nem?

"S lám-lám, ezzel a gusztustalan kis akcióval el is ment egy drága jó szabadnapja, amelyet megmérgeztek, mint egy pohár friss, pompás, kristálytiszta ásványvizet." - azám, de a "megmérgezett szabadnap" attól még értelmetlen jelzőpárosítás

"A dupla teraszajtó mögött már szürkült az este és a mélabús szoba félhomályba burkolózott, amikor újra a facebookon járt, és az elérhető chatpartnerek között meglátta Evelint…" - az este nem szürkül, az az ég. továbbá: és előtt vessző, de így is kettő van ebben a mondatban. továbbá: nem kell három pont, elég egy is

"Hirtelen megette a kíváncsiság, hogy vajon visszaírna e, és hogyha igen, ezennel miféle hazugságot eszelne ki. Eldöntötte, hogy átváltozik antropológussá, és kutatásait megkezdvén rögvest ráírt a lányra:" - a "kutatásait megkezdvén" eléggé furcsa megfogalmazás, és kifejezés is az adott helyzetben

"De most már őrülten kívánta a lányt. Szinte szerelmes volt belé. Még a korzón is sétálgatott volna vele, hogy azután egy hangulatos padon ücsörögjenek, egymás közelségét élvezvén." - na, ne etess! a "féreggel", akinek "a szája olyan, mint egy "rothadó hulláé"?!

"Ám hirtelen egy Ady idézet villámlott a szívébe. „Mennyi szép fiatal erőt unt álmodozással titokba hordtam meredt karjaitokba.”" - ha belevillámlik a szívébe, én nem akarnék mellette állni... veszélyes az elektromosság :) Az idézet egyébként szép, de nem értem mi köze az eseményekhez. nincs összefüggés, nem vonható le belőle tanulság. örülök, hogy ilyeneket tudsz, de akár ki is hagyhattad volna.

"A szép, kedves, szomorú verstől egészen megvigasztalódott, és erre gondolt:" - ez csak egy idézet volt, nem vers

"-Holnaptól tollat ragadok, és megírom novellába. Ez lesz a következő témám." - jobbat is választhattál volna szvsz

"És elmosolyodott." - És vége :)

Érdemben egy kicsit később írok, ez egy kicsit sok volt egyszerre. Még visszatérek.

 

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

p, 2011-11-25 23:53 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

 Kedves Cain, nagyon alapos hibalistát
készítettél. Fogadd elismerésem!

szo, 2011-11-26 00:32 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Nem mindegyik hiba, kiemeltem egy-két jó részt is ;) Meg persze nem etalon, amit összeszedtem, mert nem vagyok én sem egy helyesírási kislexikon :D

De akkor már a beígért érdemben való hozzászólás se maradjon el:

A történet gyenge, se füle, se farka. A mondanivalója annyira hétköznapi, hogy már unalmas. Olyan érzésem volt, hogy csapongsz össze-vissza a stílusok, és az érzések között. Nem találtam a történetben vezérszálat, egy gondolatot/érzést, amit végigvinnél. Összecsapott, hirtelen munkának érzem, amiből képtelenség tanulságot levonni. A szereplők nem szerethetők, egyik féllel sem lehet azonosulni, ami az átlag olvasó számára elég nehézkessé teszi az olvasást. Nincs dinamikai ív, olyan, mintha egy valóban megtörtént eseményt mondanál el a kocsmában a haveroknak egy sör mellett, akiket lehet, hogy szórakoztat a dolog, mert ismerik a szereplőket, viszont a "nagyközönség" nem.

Voltak ugyan egész ügyes részei a műnek, de ezek elenyésznek a hibatengerben. Aki figyelmesen olvassa, talán észreveszi ezeket a gyöngyszemeket a disznók között, ám tapasztalatom szerint a többség végig sem fogja olvasni, és ha meg is teszi, nem fogja figyelembe venni pozitívumként. (én azért kiemeltem párat)

Összegezve azonban, ha értékelném 1 csillag lenne még így is. A következő jobb lesz, hajrá hajrá! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

p, 2011-11-25 16:46 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Minősíteni nem akarok, segíteni nem tudok - ne is vedd annak - így marad egy tanács és két észrevétel. 

  Ilyen jellegű személyes problémáról csak akkor szabad írni, ha az ember felül tud emelkedni rajta, továbbá az ítélet megfogalmazásán és a panaszokon túl egyetemes mondandója is akad a témáról.
 

A novella arra emlékeztet, amikor valaki összevész a párjával, aztán összeszedi róla a kompromittáló felvételeket és felteszi a netre. Lehet, nem erről van szó, ezt nem tudom megítélni, de nekem ez jött át.  

A beszélgetés bemásolása a közönség egy tekintélyes (értsd: pocakos ;) - vénülő, lélekben szakálasodó, ötven feletti stb.) részét egyszerűen kizárja reménybeli olvasóid táborából.