Rekord
December van. Az évszakhoz képest a jó idő hosszú hetek óta makacsul tartja magát.
El is határozta, ma újítani fog, általában csukára horgászik, de ma süllő, kősüllő lesz az áldozat.
Kishalfogással nem bajlódik, arra nincs elég idő, de ezen a problémán könnyen segít a helyi horgászbolt, húsz darab szép razborával távozik onnan.
Tíz percnyi autózás után már le is állítja a motort az öbölnél, de nem annak vizét szándékozik meghorgászni, hanem az élő Dunáét. A révtől úgy száz méterre ereszkedik le a meredek partoldalon. Nem avaron, hanem szemétkupacokon kell átverekednie magát. Leérve könnyebb a helyzete, az ártéri növényzet az évszak miatt elég ritkás.
Végre elkezdhet szerelni. Két régi pergető bot, a könnyebbiken tizennyolcas, a másikon huszonkettes damil. A végszerelék egyszerű félméteres hurok, kétharmad-egyharmad arányban osztva, a hosszabb végén négyes süllőhorog, a rövidebben tapogató pálca. Az egyik bot szereléke pillanatok múlva landol az enyhe sodrásban. Errefelé hajdanán megkotorták a vizet, sódert termeltek ki, ezért a víz meredeken mélyül, úgy hatméteresre. A törésvonalat próbálja meghorgászni, de a másik bottal komoly problémái adódnak. A tizennyolcas damil, ahogy a kötést meghúzza, szakad, újra köti, megint szakad. Lecsévél pár méternyit, újra köti, az pedig újra megadja magát, leteker még pár métert, ott is könnyen szakad. Felnéz az égre, dörmög egy-két keresetlen szót. Fel azért nem adja, felhúzza a damilra az ólmot, szelepgumival ütközteti, majd alá ötven centiméterrel óvatosan megköti a horgot, és beveti a másiknál sokkal közelebb.
Elégedetten nyúlik el a pokrócon, miközben áldja az eszét, hogy a csalóka idő ellenére kellően felöltözött. Az esze megítélésén változtat a feltámadó szél, ami az addig sima vizet hullámosra korbácsolja. Fázni kezd. Hogy valami történjen, közelebb húzza az egyik, majd a másik botot is. Mindezek ellenére nem történik semmi, csak a szél rázza meg néha a végüket. Az eszét most már nemhogy áldja, hanem egyenesen ostorozza magát az alulöltözöttsége miatt.
Mese nincs. Fűteni kell! Gödröt váj a sóderba, gyűjt gallyat, s a ropogó tűz mellett újra kibékül magával. Azért a botokat sem hagyja magukra, finoman megint közelebb vonja azokat. Körbetekint és rájön: jó itt lenni!
Mennének a gondolatai, de nocsak, valaki érdeklődik odalenn. Az oldal irányú szélmozgatás közepette előre is bólint egy-két centit az egyik spicc, a tizennyolcas. Megint csak dicsérni tudja magát, hiszen a féket nagyon puhára vette, az elrévült damil miatt, hogy egy esetleges bevágás nehogy azonnal véget vessen a történetnek. A botvége újra bólint, majd megint, de ebbe már beleemel – csak emel, mert rántani nem mer. A bot így is szép ívben görbül, lüktet a kezében.
„Ez hal, és nem is kicsi!” – villan át rajta a felfedezés.
„Most mi lesz?” – A kérdés jogosnak tűnik, mivel a hal nekiindul a sodrásnak szemközt.
„Márna! Bár annál sokkal lassabban mozog” – okoskodik.
„Biztos, mert tél van” – zárja le magában a vitát.
De most beindul. Átváltja gyorsan az orsót, jobban szereti ilyenkor ő adagolni a damilt. Közben megint ő, ő a félkegyelmű van porondon:
„Miért is nem cseréltem le azt a révült damilt?!” – szidalmazza, átkozza énjét, s közben állja a sarat, „a nagy ismeretlennel” szemben. Zsibbad a karja, a háta, leég a tüze, és még csak meg sem pillantotta. Pedig a másik bottal már talán partra is kényszeríthette volna.
De mintha a hal is fáradna, irányt vált, és a mélységet elhagyja. Erre ő finoman reagál, óvatosan keményít, s az jön feljebb, egyre feljebb. A szolid fodrozódásba tekint, mire jeges rémület járja át. Csuka, „ő” maga, kire egész ősszel vadászott, de csak unokáit sikerült idáig becsapnia.
„Nem! Ő sem lesz az enyém! Ez a damil nem bírhatja ki! Bár biztató, hogy eddig még nem szakadt, tehát a horog valószínűsíthetően a szája szélét fogja” – gondolja.
A hal pedig ahogy megérzi a vízfelszínt, őrült iramra vált. Gyorsan adagolja a damilt, nehogy az szaltózzon. Majd megpróbálja a lelopott damilt visszaszerezni. Ezt eljátsszák vagy hatszor, de fárad, ő is, a hal is. Egyre hamarabb tudja a felszínre terelni. Türelme már véges. És mindent egy lapra téve, mikor az feljön, erőlteti, mire a csuka rászánkázik a sóderra. Botot átveszi a balkezébe, jobbal pedig tarkón ragadja. Az vergődik, de esélye már nincs. Felbilincseli. Dobni már nem dob újat, csak csodálja a zsákmányt hosszú percekig.
„Engedd vissza!”- szólítja meg valaki odabenn.
Mégsem teszi, összepakol és távozik.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
h, 2009-04-13 22:24 Styra
Nem értek a horgászathoz, pár kifejezést nem is értettem, de az nem a te hibád :) Ezt leszámítva kellemes volt olvasni.
Ami szemet szúrt:
"a jó idő hosszú hetek óta makacsul tartja magát. El is határozta, ma újítani fog." Ez itt aranyos volt, hirtelen nem tudtam, miben is fog újítani a jó idő. Valahogy jelezni kéne, hogy itt már a főszereplőről van szó.
"10 percnyi autózás után, már le is állítja" Számot betűvel, vessző nem kell
"A tizennyolcas damilt, ahogy a kötést meghúzza, szakad" damil, nem kell a t
"felhúz a damilra az ólmot," felhúzza
Volt még pár vessző felesleg:
"egy esetleges bevágás, nehogy azonnal véget vessen a történetnek" nem kell
"már talán, partra is kényszeríthette volna." ide se
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.
k, 2009-04-14 09:49 Grünewelle
Nem vagyok horgász drukker, de ez az írás ugyanúgy olvastatta magát, mint Hemy papa e témában írt értekezései!!! Grat
k, 2009-04-14 10:04 Obb
Köszi!
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
cs, 2009-04-16 00:26 bellamaria
valamikor horgásztam.Tökéletesen átérzem a hangulatát. A vadászösztön győz, akármit is beszél a zsákmány. Gratula
:D
k, 2009-04-14 10:18 Dom Wolf
Látszik rajt, hogy horgászol, de végig kapkodtam a fejem, hogy mit művel a fickó a pergetőbotokkal, amikor leült velük feederezni.
Szeretem ezeket a horgásztörténeteket, és jól is írtad meg. Bár a cím elég árulkodó, kicsit ajtó-ablak történet, de hangulatos, grat!
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."
k, 2009-04-14 12:41 Obb
Kösz, de mily szép is lenne ha mindenki megtudna venni minden módszerhez sklappoló dolgot. Szegény tag is ezért feederezett az öreg pergetőkkel és ezért vitte haza a halat is. Pedig az lenne a jó ha visszaengedhetné. Vagy nem?
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
k, 2009-04-14 13:39 Dom Wolf
Persze, ezt értem, nem azzal volt gondom, hogy a pergetőbotokkal feederezik, hanem azzal, hogy nem volt benne, miért. Ezen én egy kicsit fennakadtam, persze leszűrhető, csak furcsa.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."
k, 2009-04-14 13:15 Mickey Long
Egyszer horgásztam egy számítógépes progiban, de azt hamar meguntam. De ez hangulatos...
---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/
sze, 2009-04-15 20:21 Zyx
Gratulálok a horgásznyelvedhez, nem értek hozzá, de imponáló. Érdekes szakmai leírás, de nekem nem jött át a hangulata. Poénja nincs, de én ezt nem novellának, hanem elbeszélésnek érzem, tehát nem hiányolom. Elfogadom egy pecázás leírásának, bár engem nem érint meg, mert nem szeretek pecázni, sőt inkább a csukának drukkolok, "akit" levadásztak egy jó vacsoráért, miután sokáig sikeresen védekezett. Nem vagyok széplélek és nem akarom forszírozni ezt a témát, bár reflexből a csukának drukkolok. Amit hiányolok az, hogy nem éreztem a hangulatot. Ahogy olvasom másoknak átjött, nekem nem. Olyan mintha leírnám hogyan vágtam ki egy fát. Szakmailag stimmel, de nem értem miért írtad? Hülyén fest most ez a hozzászólás, mert leszóltad a klotyós novimat és a mondanivalót hiányoltad (valóban nem volt benne olyan). Hidd el nem az vezérel, mert elfogadom, hogy idegenkedsz tőle. Ez van. Komolyan mondom, hogy nem értem a pecázást. Amit most írtál, az nem lelkesít. Olyan mintha egy melót írtál volna le. Odament, leült, fázott, majd megoldotta, bosszankodott, és végül elvégezte a munkát amiért jött, kifogta a csukát. Szal olyan volt, mintha nem is érdekelte volna a tagot. Életteli írásaid vannak, tele kimutatott és elfojtott érzelmekkel, de itt ez teljesen hiányzik. Bocs, de nem jött be.
--------------------------------------------------------------
"Ha elesnék segíts föl, ha gondolod, majd feltétlenül röhögj ki, mert az erőt ad!
sze, 2009-04-15 22:04 Obb
Soha sem írok le semmit csak azért hogy elbeszéljek, olyat szerettem volna összehozni mint az öreg halász csak kicsiben, itt a Dunán. Azt szerettem volna jelezni, hogy baj ha a hobbi is fel kel kerüljön a létfenntartáshoz szükséges dolgok közé, és baj hogy a nemes ellenfél nem kerül vissza az éltető elemébe, pedig a belső énje azt szeretné:„Engedd vissza!”- szólítja meg valaki odabenn.
Mégsem teszi, összepakol, és távozik.
Nem világmegváltó gondolatok, de kicsit terelnek a humanizmus felé - lám, te is a halnak drukkoltál.
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
sze, 2009-04-15 20:48 Creideiki
Hmm. Ilyet sem olvastam még. Érdekes egy szubkultúra lehet a pecásoké...
A végére már nem is vártam csattanót, de nem is kell ide, ez nem az a történet. Ha halovány lövésem lenne a dologhoz, biztos még jobban tetszett volna. Ami még jó, ahogy a horgász "önértékelése" változik.
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net
sze, 2009-04-15 21:47 Ndy
"Érdekes egy szubkultúra lehet a pecásoké..."
Fogja a botot, és kitart. Jobb esetben te is szoktál ilyesmit :D
sze, 2009-04-15 22:02 Creideiki
Mitagadás, megesik...:)
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net
sze, 2009-04-15 22:08 Obb
Be is akaszt a horgász amikor a hal rámegy a csalira.
EK: meg kérdi: edzel? Hát edz a tö...m.
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
sze, 2009-04-15 21:53 Györeizé
Bár én nem szeretem a horgászatot - elég csak a hal helyébe képzelnem magam fordított alapállásban: nekem milyen lenne az, ha a pofámba vágnának egy kampót, és azzal rángatnának a víz alá, hogy ott fulladjak meg, brrrr -, de ez az írás tetszik. Fura mód pont az tetszik benne, hogy néhol egy büdös kukkot sem értek belőle. :D Mégis hangulatos.
Ami a legjobban tetszik, az a tűzrakásos rész. Olyan... "bájosan" egyszerű: ha az ember fázik, kotorjon gödröt, azt' rakjon tüzet. Ennyi. :)
Azért ha vízparton-ücsörgésre vágyom, én maradok a szimpla kirándulásnál. Halat úgysem eszek. :P
Ja, egy mondat furi volt: "Az egyik bot pillanatok múlva landol az enyhe sodrásban". Ezt tényleg szokás így mondani? Egy laikus akár úgy is érthetné, hogy az egész botot behajította a vízbe. :)
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."
sze, 2009-04-15 22:21 Obb
Köszi! Lehet, hogy megírom majd egyszer fordított szemszögből is.
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
cs, 2009-04-16 04:56 Zyx
Obbnak!
Én is elgondolkodtam azon a bizonyos "másik oldalú" nézőponton, érdekes lenne leírni. Rálátásom van néhány nem túl ismert "világra" és már gondolkodtam párszor, hogy írok róla. Csak az vele a problémám, hogy itt a karcon, novellát várnak, csattanóval. Moldova csinálta ezt nagyon jól kívülállóként. Vajon milyen lenne, a bocman (fedélzetmester)szakmai nyelvén beszélni és beszedni a nipperrel a sleppszálat, fejszével kidönteni, toporral legallyazni, majd baltával felhasogatni a vágásérett akácot, sátorvassal verekedni hajnalban a helyért a a "hídin" Hortobágyon. Viszont az is igaz, hogy egy gyengébb poén is eladhatóbb lenne, mert érdekes a világ. Hm, hm, meggondolandó.
Egyébként, most hogy "mondod", emlékeztetsz Hemingwayre. Az öregúr nagy hatást ért el, azzal a száraz, érzelemmentes stílusával.
Bellamariának
Vidéki ember vagyok. Leszúrtam az első disznómat 18 éves koromban apám szuronyával, kilőttem a tyúkrabló vércsét kispuskával, verekedtem a földön felnőtt német juhásszal, aki megölte a kölyökkutyámat, de nincs meg bennem a vadász, vagy pecás ösztön. Biztos vagyok benne, hogy megtennék bármit, amire rákényszerít a sors ölnék mint minden férfi de nem tudom élvezni. Láttam anyámat sírni, mikor leszúrták a hízót, és emlékszem, mennyire utálta elvágni a csirke nyakát (inkább rásózta apámra). Bocs majd folytatom, de mennem kell melózni. Hájka (a legújabb, angolszász sugallatú köszönés mifelénk).
--------------------------------------------------------------
"Ha elesnék segíts föl, ha gondolod, majd feltétlenül röhögj ki, mert az erőt ad!
cs, 2009-04-16 08:09 Creideiki
Szerintem nem mindenáron kell a csattanó egy történetbe. Annak ellenére, hogy ez irodalmi alapállás, hogy ugye a novella rövid meglepő fordulatra építő történet, de akkor sem. Legalább annyira értékelem az olyan írásokat, melyek valami nehezen megfogható hangulatot hagynak maguk után...
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net
cs, 2009-04-16 08:32 Obb
Sokkal jobban látja Creideiki, mint egypáran mi is az a novella.
Volt szerencsém Várnai Aladár Tanár úr: A novella útjai, és változatai című előadását meghallgatni és abból vizsgázni is. Tévképzet hogy minden típusú novella csattanóra épül. Minimum hat novellafajtát különböztethetünk meg, s abból több elég közel áll az elbeszéléshez, pl. a lírai novella, de a lélekrajzi, vagy a jellemrajzi is közelíthet az felé.
A novellát főként tömörsége és céltudatosan egy irányba való haladása választja el a az elbeszéléstő.
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
cs, 2009-04-16 11:08 Creideiki
Ez érdekes lenne, elérhető valahol ez az előadás?
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net
cs, 2009-04-16 11:19 Obb
Már nem mert ebben a félévben volt a miskolci egyetem bölcsésztudományi karán, mint szabadon választható tárgy.
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
cs, 2009-04-16 09:33 Maggoth
- Maggoth
Hangulatos, de nekem a vége valahogy összecsapottnak, és túl hirtelennek
tűnik, ráadásul nagyon sok az őzés benne. Minden második mondatban felbukkan,
noha vili, hogy a halról van szó.
Nekem ez olyan hármas körül van, az ipse fogott egy halat, aztán
hazament, nem történt benne semmi különös, ami emlékezetessé tette volna
ezt a horgászatot.
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.
cs, 2009-04-16 10:33 Obb
Bár szórakoztató irományok elkészítésében profi vagy, de irodalmi megítélésekben látom még neked is sok a hiányosságod.
Üdv:
Obb
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
cs, 2009-04-16 10:52 Maggoth
- Maggoth
Senki sem lehet tökéletes, ez csak az én egyéni véleményem,
és nem jelent semmit, annyit se ér, hogy megsértődj vagy valami,
nem szabad abba a hibába esni, hogy egy hsz-t a kelleténél lényegesebbnek
tartasz. Amit akarsz megfogadsz belőlük, amit meg nem, azt elintézed
egy vállrándítással.
Fényévnyi távolságra állok egy irodalmártól, én csak tudattam, hogy
olvastam a művedet, és hogy bennem milyen benyomásokat keltett, de ha
netán bántó volt, akkor sorry.
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.
cs, 2009-04-16 10:58 Obb
Nyugi, az én válaszom is csak egy hozzászólás, nem vagyok sértődékeny, csak szeretek kekeckedni, de minden reakciónak örülök, még annak is ha valaki azt írja hogy ez egy fo...s, mert lehet hogy abból is tudok valamit tanulni.
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
cs, 2009-04-16 11:04 Maggoth
- Maggoth
Abból nem tudom, hogy mit tudnál tanulni, de semmi ilyet nem állítottam. :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.
cs, 2009-04-16 11:26 Obb
Jaj már megint egy félreértés, nem rád mondtam hogy le fosoztad. Hanem ha valaki úgy általánosságban teszi, abból is letudsz valamit venni. Talán azt lehet akkor leszűrni, hogy valamit nagyon ecsesztél és megpróbálsz rájönni mit és lehet hogy más szemszögből tényleg megtalálsz valami kirívó bakit, és máris jó hogy valaki azt mondta ez sz...ar, mert különben azt hinnéd hogy király voltál, pedig nem, ezért jó ha valaki kívülről is reagál.
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
cs, 2009-04-16 12:48 Zyx
Obb!
"Minimum hat novellafajtát különböztethetünk meg, s abból több elég közel áll az elbeszéléshez, pl. a lírai novella, de a lélekrajzi, vagy a jellemrajzi is közelíthet az felé."
Ha szépen megkérlek, megkérünk (mi a lusták), nem tudnád összefoglalni pár szóban ezt a hat félét. Sokszor bajban vagyok, mert a poénra görcsölök, sőt le is szólok másokat, mert nem dobnak poént a végére, és a végén kiderül, hogy hülyeségeket írtam a hsz-ben. Persze ez nem lényeg, a fontos az lenne, hogy sokunk számára új utakat nyithatnál ezzel a segítséggel.
Előre is köszönöm!
--------------------------------------------------------------
"Ha elesnék segíts föl, ha gondolod, majd feltétlenül röhögj ki, mert az erőt ad!
cs, 2009-04-16 20:07 Obb
Megpróbálom csak úgy tömören.
A novella epikai alkotás, szűkebben kisepikai műfaj.
Az epikai alkotások legjellemzőbb sajátossága, hogy bennük általában a külvilág, a külső világ áll az ábrázolás középpontjában, s nem az én a lélek belső világa, Alapvetően monologikus formájúak, egy elbeszélő mondja el az eseményeket, természetesen lehetnek benne dialógusok, de ezek idézeteknek tekintendők. A mű alkotója alkot képet a valóságról, de közvetlen formában többnyire hallgat személyes indulatairól, véleményéről, csak közvetítő szerepet játszik a valós és az ábrázolt külvilág között. Állásfoglalását, értékelését, egyéniségét a történet megformálásába építi bele.
A közlés különbözőformái jelenhetnek meg:
Elbeszélés (alapvető közlési forma)
Leírás (helyszín és egyéb tárgyi mozzanatok leírása)
Dialógus (szereplők szóbeli megnyilatkozásai)
Egyenes beszéd (szó szerinti idézés)
Függő beszéd (egyes szám harmadik személyben az író valamely szereplő szavait csupán tartalmilag „idézi”)
Belső monológ (ki nem mondott gondolat, egyes szám első személyű magánbeszéd)
Szabad függő beszéd (más néven: átélt beszéd, átképzeléses stílus)
A novella olyan kisepikai műfaj, rendszerint egyetlen, rövidre fogott, de nagyon jellemző eseményt mond el. Gyakran hoz sorsfordulatot kevés és csak egy-két lényeges vonással jellemzett hőse számára, tehát rövid, tömör, csattanós és katartikus vagy lélektani hatású. Könyörtelen műfajnak is nevezhetjük, mert nem hagy időt, mint a lassúáradású regény. Szabad, de szabadsága csak arra jó, hogy bizonytalanok legyünk a törvényeiben. A végpont felől közelít és egyenletes tömörséggel halad a végpont felé.
Elkülönítjük, a kevésbé feszített tempójú, az eseményeket oldottabban, ráérőbben elmondó elbeszélést.
Mint például Mikszáth Kálmán kisepikai alkotásai.
5 dolog mit az író egy jó novellánál megtesz:
V - válogat
E - elhagy
K - kiemel
Ú – újrarendez
M – megszerkeszt
Van még egy hatodik is, de Várnai tanár úr szerint a hatot nehezebb megjegyezni, mert páros számokat nem úgy rendezi az agy, mint a páratlanokat. Ezért hát álljon itt, mint +1:
H – hozzátesz
Novella típusok
Novella típusokkal kapcsolatban többféle tanulmányt és csoportosítást megnéztem, viszont az egyszerűség kedvéért maradnom kell a gyakorlati szemináriumon átbeszélt hat főtípus mellett:
Lírai
Drámai
Jellemrajzi
Anekdotikus
Analogikus
Átmeneti változatok (megint az a nehezen megjegyezhető hatos szám, úgy néz ki végigkíséri a novellát, bár a hatodikról bővebben itt nem szólok, mert a megnevezése minden kapcsolatos információt magába foglal).
Lírai
A lírai novella szubjektív, jelképekbe vetített lelki történetet ad. Értelméhez sejtelem útján juthatunk el. A lírai novella lényege nem a fordulat, az újdonság, hanem egy ismert, állandó, ősi motívum, amelynek érzelmi, hangulati töltése, jelentése van, amely motívum lehetővé teszi a művész és a mű távolságának feloldását, a szubjektivizmust. Ezek a szimbolikus jelentést létrehozó motívumok kollektív tudattartalmakat jelöl, ami történet fölötti narratív elem. (Archetípus)
Az érzelmekkel áthatott leírásokat közvetlen kapcsolatba hozza az író értékrendjével és világképével, s ezeket a hőseivel azonosuló, sorsát részvéttel kísérő szerző közvetett vallomásaként értelmezi.
Pl. Kaffka Nyár című novellája, a lelki tájat hangulati képben vetíti elénk az író.
Drámai
A drámai novella feszültséggel teli, nagy indulatokat mozgat. Eseményeket összesűríti, jellemző szereplői pedig az önmagukkal és környezetükkel vívódó hősök. Sokszor naturalista részletezéssel ábrázolt életeket, drámai s tömör jelenetbe olvasztja. Alapvetően párbeszédekre (dialógusokra) vagy monológokra épül. A dráma az általa kínált művészi hatást úgy kívánja elérni, hogy konkrét, egyedi figurák cselekvéseit mutatja be, így mutatva fel azok általános érvényű jelentéstartalmait az eseményre.
Példának mi is lenne jobb és egyszerűbb, mint: Móricz Zsigmond Barbárok című novellája.
Jellemrajzi
Talán szerencsésebb elnevezés lenne a lélekrajzi vagy lélektani elnevezés, de ez csak félve és zárójelben említem meg, bár valószínűleg e kettő között is komoly különbségek fedezhetőek fel.
A lélektani megközelítésében az elbeszélt tudat ábrázolásának a narratológiai lehetőségeit tekinthetjük irányadónak. A hagyományosabb jellemábrázolás mellett az elhagyás is szerephez jut az alakok bemutatásában. A narrátor, pl. homályban hagyhatja a szereplő cselekedeteinek rejtett indítékait, a történet némely pontjára élesebb fényt vethet, fellazíthatja a metonimikus szerveződésű epikai szerkezetet, lélekrajznak rendeli alá, többszintű motivációval készíti elő a lélektani síkon bekövetkező fordulatot. Minden külső esemény a belső, lelki történés jelölőjévé válik.
A tárgyias lélektani novella narrátorának pedig személyiség felfogása nem a narrátori közlésekben nyilvánul meg, hanem az alakok belső felépítésében kap szerepet. A külső körülmények elmondása, a lelkiállapotok bemutatása a belső konfliktusokkal lép kölcsönhatásba.
Pl. Kosztolányi Dezső: A kulcs
Anekdotikus
Az anekdotikus novella rövid, csattanós, tréfás, humoros történet, mely többnyire egyes közismert személyek vagy történelmi események mulatságos jellemzését nyújtja. A narráció és a fabula a meghatározó, időbeli és okozati sor a történet, előre haladó a cselekmény.
Pl. Mikszáth tizenöt novellát tartalmazó kötete: A jó palócok
Analogikus
A hasonlóság egy bizonyos fajtája, az analógia. A mítoszi struktúrák egyik legfontosabb szervezőeleme, mivel nem a dolgok látható, állandó hasonlóságait kapcsolja össze, hanem az összefüggések közti, finomabb, láthatatlanabb hasonlóságokat.
Pl. Darvasi László: Kínai novellák
Tisztelettel:
Obb
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
szo, 2009-04-18 14:13 Zyx
Nagyon szépen köszönöm. Komoly meló lehetett összeszedni. Bevallom őszintén, első nekifutásra tömény, idő kell feldolgozni. Kimásolom (elcsórom) és át fogom rágni magam rajta még néhányszor. Külön köszönet a példákért. Egyébként Móricz az egyik írói példaképem, és a Barbárok a kedvencem (az Árvácska mellett). Valószínűleg az fog történni, hogy írom a sztorit a magam feje után, majd megszerkesztem a felsorolt típusok szerint. Eddig idegesített, hogy feltétlenül szükség van csattanóra, de most már megnyugodtam, hogy nem feltétlenül. Köszönöm még egyszer és elnézést, hogy későn reagáltam. Párszor benéztem ide, de nem volt válasz és más történések miatt kicsit elfeledtem.
Ha feltennéd blogba, biztos vagyok benne, hogy rengeteg hozzászólást kapnál. Javaslom hogy tedd meg. Természetesen azért is javaslom ezt, mert akkor majd jól kifaggatunk (gondolkodás helyett) a finom értelmezésekről, fogásokról. :D
--------------------------------------------------------------
"Ha elesnék segíts föl, ha gondolod, majd feltétlenül röhögj ki, mert az erőt ad!
szo, 2009-04-18 14:50 Obb
Nem jól értelmezted megint, nem kell átszerkeszteni egy novellát, csak azért hogy beleférjen az egyik kategóriába, azért vannak az átmeneti változatok, hogy ha nem lehet pontosan besorolni mert többfajta jegyeket is magán visel, attól még az lehet novella.
Üdv: Obb
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
szo, 2009-04-18 17:44 Zyx
Felteszed blogba? Jó lenne mert a hozzászólásokból sokat lehetne tanulni, és tuti hogy fölvetne pár érdekes kérdést.
--------------------------------------------------------------
"Ha elesnék segíts föl, ha gondolod, majd feltétlenül röhögj ki, mert az erőt ad!
szo, 2009-04-18 17:57 Obb
Fent van.
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
p, 2009-05-08 18:20 Wayland.
Obb.
Mivel Eve letiltotta a hozzászólás lehetőségét mindenki számára, ezért ide Írok.
Ha jol vettem ki akkor a párbaj nekem szolt. Ugye
Szerintem nem vagy komplett. Nem tom mi a bajod mert én csak elmondtam a véleményemet.
1 szoval sem mondtam, hogy feletted állok. hazmatnak igaya van. Ez nem vérre megy.
Jah a cápás dologrol csak annyit, hogy azt a hatalmas planktonnal táplálkozó emlőst BÁLNÁNAK
hÍvják. Ha ebben tévedek valószinüleg az az oka, hogy nem nézek elég Animal Planetet.
Visszatérve a témára nem tartom igazságosnak a párbajt.
Ennek az az oka, hogy amig te már irtál 12 novellát én egytse. Rengeteget tanultál a kritikákbol
és a szerkesztők tanácsaibol. Nekem ez lenne az első novim. Semmit se tudok a hibáimrol.
Ezekkel a hozászolásaiddal nem félemlitettél meg. Inkább feltüzeltél. Ég bennem a versenyláz.
Igen ez azt jelenti, hogy én Wayland hivatalosan is elfogadom Obb kihivását.
Azt még hozzátenném, hogy ha veszitesz akkor nem kell elszavalnod semmit...
Csak 1et kérek KÉRJ BOCSÁNATOT. Ha én vesztek én kérek bocsánatot a kritika miatt.
Téma: Fantasy (középkor)
Határidő: 1 hét.(máj. 15.)
Nagyvonalakban a történet valami feladat, proba, vizsga teljesitéséröl szoljon.
A novella végén derüljön ki miért is akarja teljesiteni vizsgát.
____________________________________
A tollamat tapasztalattal forgatom,
tudok írni!
Én nem változtam semmit,
tudok sírni
p, 2009-05-08 18:24 Obb
Istenem, most bocsánatot kérek tőled itt nyilvánosan, félre értettél, nem veled szerettem volna, és nem bántottál meg semmivel sem.
Üdv:
Obb
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!
szo, 2009-05-09 06:26 Wayland.
Legközelebb ird le a nevét.
Mostmár minden világos. Nem értettem mivel huztalak fel enyire.
De az azt jelenti, hogy Eve Rigelt hivtad ki?
____________________________________
A tollamat tapasztalattal forgatom,
tudok írni!
Én nem változtam semmit,
tudok sírni
szo, 2009-05-09 07:01 Obb
Igen azt, de ő sem engem bántott meg, hanem egy kívülálló lányt.
De a téma le van zárva és mindenkitől elnézést kérek.
Üdv:
Obb
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!