Hajsza

A két férfi lázasan küzdött az életre-halálra. Hol az egyik veselkedett neki jobban, hol a másik. A harc már fél órája megállás nélkül folyt. Ráadásul egyik sem akarta feladni. Mivel mindkettejüket kemény fából faragták, hamarosan belátták, hogy ez így nem lesz jó, másképp kell megtudniuk, hogy melyikük is az erősebb. Borik – mert így hívták az egyiket – kedélyesen intett a vetélytársának, hogy jöjjön, üljenek le és falatozzanak már egy kicsit. A szófukar rivális, Arnót nem sokat teketóriázott, gyorsan lehuppant Borik mellé a fűbe és vadul csámcsogta a fácánhúst.

– Na, milyen? – mosolygott Borik. Ilyenkor mindig piros volt az arca.

– Jó – vágta rá két harapás között Arnót.

– Mire menjük most, he? – tett fel egy újabb kérdést Borik.

– Mit tom’ én! Kardra? – vonta meg vállát Arnót, teljesen átadva magát a fácánnak.

– Azt már megjártuk – csóválta fejét Borik. Aztán előhúzott a tarisznyájából egy formás üveget, majd átnyújtotta Arnótnak, aki jót húzott az italból, de amint lenyelte, szemei kikerekedtek és levegő után kapkodott.

– Heh! Erős, mi? Az én hazámban minden legény ilyet iszik! – jelentette ki büszkén Borik, mire Arnót a hátára csapott és csendesen megjegyezte:

– Fenét…

Hirtelen egy nyúl ugrott elő a szemközti bokorból. A két legény egymásra nézett.

– Hö, szép nyúl – csodálkozott Arnót.

– Az hát… elkapjuk? – kérdezte Borik.

– Aki elkapja az az erősebb! – kiáltotta el magát Arnót és a nyúl után vetette magát, szájában a maradék fácánhússal. Persze Borik sem maradt rest, s igyekezett utolérni társát. A nyúl időben észrevette a közeledő Arnótot a mögötte szaladó Borikkal, így azonnal felvette a nyúlcipőt. Ám Arnótnak is jó csizmája volt, őrjöngve rohant a "nagy vad" után. Borik eléggé lemaradt, de saját tempóját tartotta tovább. A nyúl futott keresztbe, oldalt, egyenesen, megint oldalt és megint keresztbe, mégis a szófukar Arnót valahogy mindig felbukkant a háta mögött. Egyszer csak az üldözött felugrott, majd élettelenül elterült a porban. Arnót mikor odaért megállt, némán nézte a nyulat és a mellkasán átfúródó, vörös tollú nyílvesszőt. Borik lihegve Arnót mellé ért, maga is mereven a nyilat bámulta. Kisvártatva Borik éppen hozzá akart nyúlni a nyílvesszőhöz, amikor egy hangos csatakiáltás harsant föl a bozótosból. Aztán egy alacsony, törpetermetű remete lépett elő és ráordított Borikra.

– Ne merészeld! Az a nyúl az enyém!

– De mi előbb láttuk meg! – vitatkozott Borik, majd szavait Arnót zárta, amint bekapta a maradék fácánhúst.

– És idáig üldöztük!

– Az én nyílvesszőm meg idáig repült! – kötekedett a remete, közben botjával hadonászott.

– Na megállj te kis…! – ordította el magát Arnót közben arra készült, hogy ráveti magát a remetére, ám ekkor váratlan dolog történt. A nyúl egyszer csak eltűnt. Mind a hárman néztek, hogy hová mehetett el az a nyúl, amikor fentről hangos rikoltozást hallottak. Egy sas volt, karmai közt a nyúllal és a nyílvesszővel.

– Szép sas – nézett utána Borik.

– Nála a nyúl… elkapjuk? – kérdezte Arnót.

– Aki elkapja azé! – kiáltott a remete, majd nekiiramodott. Borik és Arnót pedig felkaptak egy-egy követ a földről, maguk is a sas után eredtek. Ment a hajsza rendesen: kövek repültek, nyílvesszők surrogtak, aztán egyszer a sas lezuhant. Mikor mindhárman odaértek, Borik azt javasolta, hogy egyék meg a nyulat, mert úgy is megéheztek ebben a nagy futásba. A remete rábólintott. Megsütötték, szép aranybarnára sült, már a látványa és az illata is étvágygerjesztő volt. Falatozás közben újra szóba került a nyúl. Borikék elmesélték a remetének a kalandjukat.

– No, azért mégis csak én végeztem vele... tehát én erősebb vagyok mindkettőtöknél! – mosolygott a remete.

– De a sast mi győztük le! – vitatkozott Arnót.

Borik erre feltette a nagy kérdést:

 – Akkor mire menjünk?

 

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2011-02-11 19:22 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A cím egy klasszikus vicc, amit általános iskola első osztályában azért utáltam, mert volt szerencsém akkor már kb. két éve ismerni. Azonban a tanítónéni viccén nevetni kell, különben nem érted, és buta vagy, de én ezt akkor még nem tudtam, így ha anyám nem tanít az iskolában, szerintem elküldenek pszichológushoz, mint az oviban, ahol csak azért, mert kiközösítettek, és egyedül játszottam a szőnyegen, mindenféle rövidebb-hosszabb (esetenként folytatásos, ha megfelelően el tudtam rejteni a kedvenc játékaimat úgy, hogy legközelebb is én találjam meg őket, ne más - mert a folytatásra előre tervezni kell!) történeteket meséltem magamnak a játékokról. Ezzel indítani mondjuk úgy, hátrány.

"A két férfi lázasan küzdött az életéért. Hol az egyik veselkedett neki jobban, hol a másik." - Márhogy az életükért folytatott küzdelemnek? Szerintem te itt el akartad volna választani a két mondatot. Küzdenek, és a küzdés közben egyik-másik nekiveselkedik. Írd úgy, hogy küzdöttek életre-halálra, és nem esel abba a csapdába, hogy vonatkozó névmásaid vannak. (Ellenkező esetben olyan, mintha egy életért küzdenének.)
"Mindketten ugyanolyan erősek lehettek, hiszen a harc már körülbelül fél órája megállás nélkül folyt." - Uram, Ön, mint germán főisten ne bocsátkozzon találgatásokba. Ön narrátor. A narrátor felsőbbrendű. Ezt az érzést főistenként megszokhatta. Tehát a felsőbbrendű narrátor ne találgasson, hanem jelentsen ki. Lehettek? Biztos... és annak a mezei tücsöknek, amire harc közben ráléptek, talán csak percei lehettek hátra. Szóval nincs találgatás. Ugyanolyan erősek voltak? Ez kissé durva kijelentés, elismerem. Mi a megoldás? Megtartod azt, ami biztos kijelentés. Hogy fél órája folyik a harc. Mit írtál előtte? Elolvasod. Egyik-másik veselkedik neki. Ergó "nem bírtak egymással". Ez feltételezi, hogy ugyanolyan erősek, vagy az esetleges különbségeket technikai tudások ellensúlyozza. Így mindjárt többet is mondtál, mint a találgatással. Na ezért sose írj ilyen feltételezéseket!
"Mivel mindkettejüket kemény fából faragták, hamarosan belátták, hogy ez így nem lesz jó, másképp kell megtudniuk, hogy melyikük is az erősebb." - Látod, itt is leírod, hogy kb. ugyanolyan erősek (vagy a technikai tudás...).
"Borik – mert így hívták az egyiket – kedélyesen intett a vetélytársának, hogy jöjjön, üljenek le és falatozzanak már egy kicsit. Arnót – a szófukar rivális – nem sokat teketóriázott, gyorsan lehuppant Borik mellé a fűbe és vadul csámcsogta a fácánhúst." - Ez a két gyors közbeékelés nem néz ki jól. Legaláűbb a második helyettesíthető "A szófukar rivális, Arnót" alakban. Ez csak arra jó módszer, hogy megtaláld, hol nevezted meg először a szereplőket, és megszámold, biztosan annyi magyarázat van, ahány név.
"– Jó – vágta rá két csámcsogás között Arnót." - Ez folyton csámcsog? Nem lapíthatod el a karaktert (még ilyen műben sem, fontos a gyakorlás szempontjából, te nem engedheted meg magadnak a lazaságot, tudod)! Szinonimák!
"tett fel egy újabb kérdést Borik, hosszú sóhajtással kísérve." - Rossz a hátravetés, a kiegészítés felesleges.
"Hirtelen egy nyúl ugrott elő a szemközti bokorból. A két legény egymásra nézett. A nyúl néhány métert odébb ugrott és a távoli tájat kémlelte." - Mondom, lapítasz. A karakterkezelés még nem megy, de már érzed, hogyan tudod egyszerűsíteni, hogy megfelelően használhatóak legyenek. Ez jó, de még az út eleje. Itt az idő az így egyszerűsített részeket megtölteni élettel. Ehhez az első lépés: ugyanazt írd át, használj szinonimákat. Oksa?
"mert úgy is megéheztek ebbe a nagy futásba" - Ebben. Ha ebbe, akkor beleéheznek.
"A remete rábólintott. Megsütötték a nyulat. Szép aranybarnára sült, már a látványa és az illata is étvágygerjesztő volt. Falatozás közben újra szóba került a nyúl. Borikék elmesélték a remetének a kalandjukat, aki azt mondta, hogy mivel mégis csak ő végzett a nyúllal ezért ő az erősebb." - Megint a szóismétlések. Itt a végén kifogyott a szufla, nem ráérősen, párbeszédesen fejtetted ki a dolgokat, hanem összefoglaltad narrációba. Ez elüt a korábbi részektől. Persze nem jó valamit sokáig nyújtani, de pár ízes beszolást el szabad ereszteni itt is, hogy a látszet meglegyen.

A cím... izé. Ragaszkodsz hozzá? Mert a sztori amúgy aranyos.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2011-02-11 19:45 Odin

Kedves Dóri!

Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad, kiraktad és véleményezted! A kritikád nagyon tetszett! "Uram, Ön, mint germán főisten ne bocsátkozzon találgatásokba." - ezen jót nevettem. :) Mindent kifogok javítani. Már ki is találtam mi lesz az első lépés: keresek másik címet. :D Örülök, hogy tetszett.

"Az út a fontos nem a végcél." /Dan Millman/

p, 2011-02-11 20:22 Odin

Javítottam.

"Az út a fontos nem a végcél." /Dan Millman/

v, 2011-02-13 14:50 Willie Morgenthaler

Willie Morgenthaler képe

Mi volt az eredeti cím?

v, 2011-02-13 15:45 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Asszem "Miért nyúl a nyúl?", aztán lett "Hajsza a nyúlért", most meg ez.

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2011-02-26 19:33 Mab Tee

Mab Tee képe
4

Nem rossz. Azért négy csillagocska, mert a szóismétlések zavartak az olvasásban. Mondjuk a "de" szavakat ritkíthatnád egy kicsit. Egyébként nem rossz.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

v, 2011-02-27 09:23 Kelvin

Kelvin képe
4

Nekem ez tetszik!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2011-02-27 11:03 Odin

Köszönöm a csillagokat és az olvasást! :) A szóismétlésekkel és a karakterek megformálásával még eléggé hadilábon állok, viszont folyamatosan gyakorolgatok. A "de" szavakat ritkítottam csak sajnos a "nyúl"-ra kéne kitalálni valami jó szinonímát.

"Az út a fontos nem a végcél." /Dan Millman/

v, 2011-02-27 11:38 Mab Tee

Mab Tee képe

Nyúl ~ tapsifüles, ugrifüles. :)

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

v, 2011-02-27 11:49 Odin

Nekem is ezek jutottak először eszembe, amikor írtam, csak sajnos azóta sem tudom eldönteni, hogy illenek-e az írás világába. :)

"Az út a fontos nem a végcél." /Dan Millman/

v, 2011-02-27 11:52 Mab Tee

Mab Tee képe

Igen, mondjuk fontos szempont, amiről írtál. Talán a nyuszka még belefér.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

v, 2011-02-27 16:01 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem feltétlenül kell szinonima, elég, ha átszerkeszted a mondatot és kiszeded a felesleges szavakat. Pl. (csak ránézésre):

"– Nála a nyúl… elkapjuk? – kérdezte Arnót.

– Aki elkapja azé a nyúl! – kiáltott a remete, majd nekiiramodott." - A második mondatban teljesen felesleges (aki elkapja, azé! - értelem szerint a nyúl, persze a sas is).

Szóval nem kell erőltetett szinionima (szerintem itt csúnyák is lennének), hanem húzd ki a felesleges szavakat. Ez sokkal hatásosabb.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2011-02-27 16:12 Tolerancia

Tolerancia képe

Jót mosolyogtam. :-)

Most akkor mire menjünk? :-P

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

v, 2011-02-27 21:12 Odin

Hálásan köszönöm az ötletet, máris nekiláttam a javításnak. Itt-ott átszerkesztettem: törölgettem, másképp írtam, így már sokkal fogyaszthatóbb. Legalábbis remélem. :) Tolerancia, köszönöm az olvasást! Örülök, hogy tetszett!

"Az út a fontos nem a végcél." /Dan Millman/