Chess and jazz

Ahogy az utcára lép – maga mögött hagyva a kapualj árnyékait és a lépcsőházban megülő káposztaszagot – egyszerre önti el a napfény és az öröm, az egyik kívülről, a másik belülről melengeti meg, széles szája, húsos ajka pedig, mintha kaput kívánna nyitni a kétfajta boldogság között, gondolaalakú mosolyra húzódik.
A fiú zsebre vágott kézzel, vidám hunyorgással kerülgeti a júliusi melegnek nekivetkőzött járókelőket, a miniszoknyában risza-risza-riszáló női fenekeket; hóna alatt vadonatúj sakk-készletet szorongat, a mahagóni- és csontszínű kockák fickándoznak, a tábla hasában ritmust kocognak a figurák.
„Ha a skacok ezt látná-á-áák…” – a fiú mosolya nevetéssé duzzad, mert elképzeli, mit szólnának vidékre-nyári munkára-nyaralásra száműzött haverjai, ha látnák végiglejteni az utcán, kiöltözve, hóna alatt a sakkal, Thelonious Monkot dudorászva – lenyelnék keresztben a mikrofont és a basszgitárt, az osztály különc zsenije, a mindhalálig-lázadás-arc kordbársony jakóban, jazz-riffekkel a szájában szökell-sasszézik a macskaköveken, mint valami hőbörödött hipster.
Na és, ha megkérdeznék – mert megkérdeznék – azt kéne felelnie, hogy a bácsi a változás oka, ami igaz is lenne, de csak úgy, ahogy minden köznapi és egyszerűsített igazság, egy csomó elhallgatott „mert”, „de” és „pedig” társaságában.
most aztán megkettőzi léptei iramát, mert a bácsiról eszébe döccen a sakkparti, a sakkpartiról pedig a piskótamorzsa-illatú dívány, a füstös táblájú dohányzóasztalka, meg a sóvár pillantásokra okot adó látvány, ahogy a libbenő, zöld bársonyfüggönyök között beszökő napfény megmeríti magát a jó előre behűtött, vendégcsalogató borban.

Első alkalommal persze kézzel-lábbal tiltakozott, mikor anyja útnak indította a bácsi frissen vásárolt belvárosi lakása felé – a bácsi, a bácsi, anyja hazatelepült amerikás rokona, aki kőgazdag volt és imádott sakkozni – ennyi elégnek bizonyult, hogy az anya néhány taslival pályára állítsa a sakkszakkör-zseni fiút, és merész álmokat szövögessen a csurranó-cseppenő-csörrenő örökségről.
Az ellenállás jószerével csak a belvárosi előszobáig tartott – a bácsi laza volt, martinit kínált ifjú vendégének, a lemezjátszón egy Blue Note-korong forgott – „eredeti lemez, Django Reinhardt játszik rajta, tetszik?” – naná, hogy tetszett, a fiú odaadta volna két ujját, ha egyszer (egyetlenegyszer!) úgy játszhatott volna, mint a manouche-manus.
Aztán leültek sakkozni, a bácsi bütykös ökleit nyújtotta a fiú felé, közben szólt a Limehouse Blues, és azon vették észre magukat, hogy nem feszélyezi őket egymás társasága.
A fiú ösztönös tehetség volt, egyszerűen élvezte a játékot, és a bábuk lakkjának illata is elég volt, hogy elfeledje – ez meló, a szülei iránti kötelesség teljesítése, lóugrásokkal és a parasztok csosszanásával kell utat taposnia a bácsi vagyonához, a minél busásabb örökséghez – ösztönös tehetség volt, az ihletnek engedve, hirtelen ötletektől vezérelve játszott, apró nekiiramodásokkal, ahogy Sonny Rollins fújta a tenorszaxit, kolosszálisan és zabolátlanul.
A bácsi megfékezte az eszeveszett szárnyalást, hideg pontosságával, négy-öt-hat lépéssel előtte járó gondolataival védte ki a meghökkentő támadásokat, az öntudatlanul alkalmazott Benkő-cselt, a rosálásokat és az ide-oda ugrándozó lovak attakját – cool volt az öreg, mint Lenny Tristano vagy Chet Baker.
Néhány parti után leültette a fiút, töltött neki a rozéból, és magyarázni kezdte a megnyitásokat, a nyílt és zárt védelmeket, a fiú pedig hümmögve hallgatta az előadást, s míg agyába véste a kombinációkat, elmélázva majszolta a puha, domború hátú piskótatekercseket.
Hát így lettek jó barátok, a fiú és nagy-nagybátyja, a hatvan éves, hazatelepült amerikás magyar.

Most pedig lohol az utcán, hóna alatt a vadonatúj sakktáblával, alig éri a lába a földet, szökell, mint a St. Thomasban Sonny, amikor meglátja a jelenést.
A lány egy padon ül, fagylaltot nyaldos, a nyelvének épp csak a hegyét dugja ki, úgy ízlelgeti a vaníliát és csokit, mint Miles a Freddie Freeloader elején a hangközöket – a haja gesztenyebarna, vastag fonatban nyugszik a vállán, jobbjában a tölcsér, bal kezében egy könyv, könyvecske – barna szemei fickándoznak, falják a sorokat, homlokán puha ráncokba rendeződik a koncentráció, szája sarkában mosoly dereng.
„Szia, biztos sokan mondták már, de olyan szép vagy, mint akit Duke Ellington hangszerelt” – a fiú alighogy kimondja, el is vörösödik, részint, mert szemérmetlenül plagizált Boris Viantől, részint, mert amit mondott, színigaz –
A lány nevet, jobbjával kisimítja a szoknyájából a gyűrődést, a virágmintás műselyem sistereg, ahogy a tenyér és a comb között feszül, „A legeredetibb lopott csajozós duma”, mosolyogja.
A fiú az ajkába harap, a füle lángol, hirtelen négy-öt évet csúszott vissza az idő skáláján, tízéves kisfiúnak érzi magát, aki megvallja szerelmét a fiatal és mindig üde tanár néninek –
„Megkérdezhetem, mit olvasol?”, kérdi, jelezve, hogy… nem is tudja, mit is.
A lány nevet, és felmutatja a könyvét, Kerouacet olvas, a Tristessát, „Az emberek nem értik, hogy lehet egy ilyen sírnivaló sorson mosolyogni”, mondja, és elmélázva illeszteti ajkához a könyv sarkát.
„Pedig olyan az egész, mint mikor a szülinapodon esik az eső, egyszerre édesbús és vidám”, feleli a fiú, és nem tud betelni a látvánnyal, a nyakon táncoló inak, a sápadt bőr, a szeplők, a kardigán levendula szövete alatt domborodó mellecskék, ai, és a szalmakalap szövedékén átszűrődő, szivárványszín fénypettyecskék!

Beszélnek, beszélgetnek, egymás szavába vágva, mintha ketten együtt fonnák ugyanazt a gondolatszálat, lelkesednek a Luzsin-védelemért és Lolitáért, a Softly as in a morning sunrise-ért, és még nem tudják, hogy hamarosan telefonszámot cserélnek, és randevút beszélnek meg a következő hétre, a hónap végén pedig már együtt állítanak be a bácsihoz, a szokásos péntek délutáni sakkpartira.
A lány kötött angóra barettje beragyogja majd a szobát, mint valami glória, a szoknya alól kibukkanó térdkalácsa tündököl a félhomályban, és sokkal-sokkal könnyebbé teszi a bácsi számára a bejelentést, akinek már csak hónapjai vannak hátra, az orvosok biztosak benne, áttétek alakultak ki a nyirokcsomóiban, menthetetlen, de most már játsszanak, drága az ideje, még meg akarja verni az ifjú ellenfelét és barátnőjét, aki lelkesen kibicel, valahányszor párja homlokráncolva torpan egyet a tábla felett.

És azontúl majd hármasban járnak össze, a bácsi lemezgyűjteményéből előkerülnek a szvingek, Benny Goodman és Lionel Hampton, minden, amire egy angórabarettes tündér táncot rophat, és mire megrozsdállnak a fákon a levelek, és a bácsi testén elfogy a hús, a fiú mindent tudni fog a megnyitásokról és középjátékról, és – bár még mindig úgy szökken a táblán, mint Sonny szólói a St. Thomasban – az improvizációk mögött gondolat lapul majd, képes lesz előre felmérni ellenfelei stratégiáját, és az iskolai sakk-körben, ahol eddig is dominált, mindenkit elsöpör, még a majdnem-nagymester tanár urat is.

És miután a bácsi meghal, elégedetten és sorsába belenyugodva, a fiú szülei dühödten csapkodnak ajtót-ablakot, vén gazembernek nevezik frissen halt rokonukat, aki egy fillért sem hagyott rájuk, csak a fiú fekszik elégedetten a szobájában az ágyon, a kötegnyi bakelitlemez mellett, a drága sakk-könyvek és -készletek mellett, hallgatja, ahogy John Coltrane a szólóiban szétszedi, majd újra összerakja a valóságot, a barátnőjére gondol, aki minden percben megérkezhet, és – igen – halhatatlannak érzi magát.

(2010)

3.82353
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.8 (17 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2014-07-18 16:31 Sren

Sren képe
5

Ez most kellett. :)
Szeretném "ndysen" kifejezni magam, két rövid mondattal meg egy röviden kattolt, ám annál kifejezőbb ötössel honorálni az élményt, de tudod, tőlem a rövid mondatok sikoltozva menekülnek... marad az ötös, és a köszönet.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2014-07-18 19:50 Para Celsus

Para Celsus képe

Tudom:) elsők közt tanultam meg, hogy nálad nincs tetszikötös, csak igazi. Köszi, na. :)


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-07-18 17:39 Ovidius

Ovidius képe
5

Csodálatos kezed van... :D
Azt hiszem azok közé a tehetségek közé tartozol, aki írásaiban a legfontosabb az az általa teremtett hangulat, ami magával sodorja, beszippantja az olvasó lelkét.
Ez a kis írásmű nagyon szép, lélekbe hatoló hangulatával és apró, szavakból összerakott ízeivel.
A könyvhéten megvettem a Falak mögött a világot, és már ki is olvastam. Nagyon tetszett a novellád. Azóta olvastam egy rendkívül szigorú kritikustól a véleményt róla. A Tiédet főként nyelvezetében, egyedinek és hangulatosnak tartotta. Nekem nála is jobban tetszett. Amióta beleszerettem az Amerikai istenekbe, azóta nem tudok ellenállni az ilyen hangulatú műveknek.
Külvárosi szlengbe öltöztetett gondolataid egyik legremekebb tulajdonsága, amilyen szépen beszélsz-írsz a nőkről... Remélem látják a hölgyek... :D
Egy kis személyes gondolatíz a fenti novellához. A történet sakkozó bácsijához képest hat évvel idősebb vagyok, és olyan két évtizede még városom rapid sakk bajnoka voltam... Igaz nem vagyok amerikás, és vagyonom sincs, viszont ugyanúgy szeretem a zenét, csak én egy kicsit másfélét. Mondjuk Csajkovszkij, Beethoven, Mendelssohn...
Gratulálok ehhez az íráshoz. A nagy műelemzőknek meg üzenem, hogy mindig meg kell találni, egy írásban mi az első, ami értéket ad neki. A többi már másodlagos...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2014-07-18 19:55 Para Celsus

Para Celsus képe

Na igen... Egyébként is jellemző rám, hogy hangulat- és érzelem-ember vagyok, talán ezért találom meg a hangulatot, ami köré ilyen-olyan történetet kerítek ürügyként. A sakkot szeretem, bár kamaszkorom óta nem játszottam, a jazz, meg úgy általában a zene, bennem dobog... És - ahogy szívem választottja mondja mindig - nem tudom kezelni a pozitív kritikát. Ezt sem :) köszönöm.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-07-18 21:30 Roah

Roah képe
5

Ez nem írás - ez zene. Szómuzsika. Gitár-szó. Azt hiszem, nem láttam még ilyet soha senkitől. Mit is mondtál egyszer? "Állítólag jól írok - pirulás, tarkóig, aztán szünet -, de nem vagyok zenész." Így hangzott? :))) Hát de, jól elpengeted-húzod a szavakat, kiválóan hangoltad mindet - a mivel is? Mit is kellett hazahozni?

"A fiú zsebre vágott kézzel, vidám hunyorgással kerülgeti a júliusi melegnek nekivetkőzött járókelőket, a miniszoknyában risza-risza-riszáló női fenekeket; hóna alatt vadonatúj sakk-készletet szorongat, a mahagóni- és csontszínű kockák fickándoznak, a tábla hasában ritmust kocognak a figurák."

Risza-risza-riszáló? :))) "Könyv és bugyi." ;) :)))

Meg annyi van még, amit kiszednék, mert elringat, mintha hintaszékben lennék, és zenét hallgatnék, jaj, Gabi, ezt én nem is olvastam még. :)))
Jó is a sakkozás! :))) De még mennyire. ;)

Nagyon nagy ötös! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-07-18 21:38 Para Celsus

Para Celsus képe

"I don't know what you're doin' to me but It sure feels right"
kösz, te. Köszönöm. Egy másik zene-mántól különösen jól esik ezt hallani. Eh... Tényleg nem tudom kezelni :) :)
és igen! Könyv és bugyi forevör! :)


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-07-19 09:29 Para Celsus

Para Celsus képe

Ja, és kromatikus hangoló :) szép neve van.
"amilyen jól írok állítólag, olyan amatőr gitáros vagyok" :) :3


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-07-20 08:50 Roah

Roah képe

Na, ez a jellemző! :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-07-20 08:59 Para Celsus

Para Celsus képe

Eggen... :) Amúgy feltűnően sok karcosnak van affinitása a zenéhez. És hányan lehetnek, akikről még nem is tudunk?! :) A végén összejönne egy Karcolat Band :D


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-07-20 09:04 Roah

Roah képe

Hát ebben a novelládban van ám ütem; dobszó és dallam, kiváló a ritmusa.

Jaja, a Karcolat szereti a zenét. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-07-19 07:50 polgarveronika

polgarveronika képe
5

Jó hangulatú írás. Úgy is mondhatnám, hogy SZÉP.Tisztelet a zenének, a sakknak és a bugyinak is. És jó arányban:))

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2014-07-19 09:32 Para Celsus

Para Celsus képe

Köszi! Ez volt az első írásom, ami nyomtatásban kijött. Akkor még honor nem járt érte, de az elégtétel, hogy jól írok, megérte.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-07-19 15:31 polgarveronika

polgarveronika képe

Az sem semmi, sőt...

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2014-07-19 16:22 Para Celsus

Para Celsus képe

Bezony, a tiszteletpéldányt viszont elvesztettem... jellemző :D


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-07-20 08:50 Roah

Roah képe

Elhagytad? oO? Egy Szent Könyvet?
Az meg hogy lehet?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-07-20 08:57 Para Celsus

Para Celsus képe

Hosszú sora van annak... egy még hosszabb téli estén, forralt bor mellett majd mesedélutánt tartok a karcosoknak... akkor ezt is elmesélem :D Már ha kíváncsiak rá :D


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-07-20 09:13 Roah

Roah képe

Napi aforizma báj Para Celsus? Hogyan ne szórd el a könyveidet? :))))
Avagy az Elveszett Könyv Bí Dzsezz? ;) :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-07-24 09:12 Kelvin

Kelvin képe
5

Rohadj meg, kurva jól írsz. Ilyenkor mindig elmegy a kedvem az egésztől, minek erőltessem, ha ilyet is tud valaki a környezetemben? Legyél külföldi, vagy valami elitista, zsíros hajú és arcú író, fekete öltönyben beszélj a riporterekkel, cigizz a fotókon egy olyan újságban, amit sose vennék meg, leszarom, de ezt így nem lehet elviselni. Főleg, hogy négy éves írás.
Vagy nem foglak olvasni, vagy inkább eltöröm az ujjaim, ha írni akarok.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2014-07-24 09:22 Para Celsus

Para Celsus képe

Kösz. Bazmeg, ez most éppen kurva jókor jött. Az ötcsillag, az olvasás, a kritika. Tényleg.

(Írj, inkább engem ne olvass. Amúgy se írtam hónapok óta lóf.szt se.)


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2014-07-24 17:48 Para Celsus

Para Celsus képe

Különben is, nekem sosem lesz száz komment és húsz ötcsillag egy novellám alatt se. Hogy rohadj meg. :D


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2014-07-24 18:24 Kelvin

Kelvin képe

:D

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2014-07-24 18:56 lehel

lehel képe
5

Hú, de magas labdát adtál. Arra gondolok, hogy a dícsérettel nem tudsz, mit kezdeni.
A következőket vettem észre:

Na és, ha megkérdeznék – mert megkérdeznék – az kéne felelnie – azt kéne

naná, hogy tetszett, a fiú odaadta volna két ujját – csöppet esőemberes beütése van :D

a bábuk fájának illata - a bábuk fájára kent lakk illatát hihetőbbnek tartom.

Na, de kevés vagyok én ahhoz, hogy egy ilyen remekművet kritizáljak. Dícsérni meg csak nagyon hosszan tudnám. Kár, hogy nincs hatodik csillag.
Köszönöm az élményt!

cs, 2014-07-24 19:01 Para Celsus

Para Celsus képe

Ó, tököm-bököm... ha ennyien mondjátok, a végén elhiszem, hogy tényleg jó lett :D
Kösz a csillagokat! És a lakk... igen, a lakknak van az a jellegzet'-illata.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2014-07-24 20:31 Kallodróbi Irén (nem ellenőrzött)

5

Én sem szeretem a hasonlítgatásokat, de valamire mégis jók: közelebb hozza az olvasóhoz a még szinte ismeretlen író stílusát. Heinrich Böllbe oltott Kerouac vagy. Legalább is jelenleg számomra. A jazz témákért meg külön köszönet! Olyan volt a novellád, mint Miles Davis Blue in green című száma.

p, 2014-07-25 07:50 Para Celsus

Para Celsus képe

Kind of blue - jó album is az! Speciel a Freddie Freeloader a kedvencem, meg a So What húsz perces, elvetemült változata, ami a bónuszalbumon jött ki, a lemez megjelenésének ötvenedik évfordulóján. Jazz-kirohanás vége.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-07-26 12:23 Obb

5

az kéne felelnie, - t
De jó, hogy nem volt benne komoly csavar, pedig rendesen féltem, hogy lesz, ez a kicsi pont elég, le a kalappal.

szo, 2014-07-26 13:45 Para Celsus

Para Celsus képe

Na, ilyet is ritkán hallani-olvasni Obbtól ;) kösz, te.
Csavarban sosem voltam jó, csak hangulatban.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2014-07-31 09:56 Rajczi József

5

Nagyon imádtam a sztorit, a stílust, a mindent! Napok óta innen táplálom a jazz zene felé kíváncsiskodó énem.

Oralis solaris

Egészen más stíluskeverék. Annak ellenére, hogy ismertem az eredetit, elgondolkodtató, hogy kinek milyen szexuális gondolatai vannak, és hogyan viselkedne, ha az megvalósulna, életre kelne. Elpirultam, mosolyogtam, szurkoltam egy íráson belül. Jó érzés volt.

cs, 2014-07-31 11:53 Para Celsus

Para Celsus képe

Hehe... Örülök, hogy tetszett, és főleg, hogy két, egymástól ennyire elütő írásom is tetszett :D
Jazzt illetően nem túl reprezentatív a novellám, mert főleg a '40-es, '50-es évek nagyjait csipázom, de örülök, ha egy-egy zenei utalásom felkeltette a figyelmedet!
Korábban azt hittem - tájékozatlanul és tévesen -, hogy a karcon csak én kacsintgatok a jó öreg bebop és cool jazz felé. Jó látni, hogy mások is rátalálnak a műfajra. ;)


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-08-18 19:55 craz

craz képe

CptDaniel, töröltem a hozzászólásodat. Ha még egyszer hasonlót írsz, tiltalak.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2014-08-18 23:10 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én tilottam.

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2017-05-13 17:53 Gitáros

Gitáros képe
5

Rájöttem - mondjuk, nem kellett hozzá túl sokat agyalni, de legalább "megérkeztem" -, hogy TELJESEN MINDEGY, miről írsz, az kurvajó! (Elnézést, de ezt nem lehet másképp, finomkodva kifejezni...:)
Ez is az!...:)
Az egy külön bónusz, hogy minden írásodból sugárzik a jazz szeretete, és ÉRTÉSE, ami nem mindenkinél jár együtt, de nálad tökéletesen érezhető.
Ezt a novelládat Roah ajánlotta Ekibácsi figyelmébe, én pedig rögtön lecsaptam rá, amikor kiszúrtam.
Baromi jó, hangulatos, érzékletes, a szóalkotásaid, a jelzőid zseniálisak, de tudod mit?
Nem kell ragozni ezeket, nem kell százszor-ezerszer újból és újból leírni a dicsérő jelzőket, amiket már mindannyian leírtunk neked.
Zseni Vagy - ne tiltakozz, mert teljesen felesleges -, és kész.
(Komolyan elgondolkoztam azon, hogy lehet, hogy én is odaadnám két ujjamat azért, hogyha egyszer, csak egyetlen egyszer úgy tudnék gitározni, mint Django Reinhardt...:)
Nagy élmény volt, köszi!
Roahnak külön köszönet, mert ő mindig olyan energiával dobja be magát, amikor segítenie kell valakinek, kezdő, vagy haladó írónak, ami egészen elképesztő! Jó, hogy van valaki, aki időről-időre előhúz egy-egy zseniális írást a Karc archívumából, és nem engedi, hogy ezek a feledés homályába merüljenek...:)
Az öt csillag persze megy, de szerintem már mondanom sem kell, annyira magától értetődő...:DDDDD

Miki

szo, 2017-05-13 21:24 Ekibacsi

Ekibacsi képe
5

Hát, igen. Ahogy Miki írta előttem, a hangulat egyszerűen kimászik a szövegből, és beköltözik az olvasó agyába. Az urban szlenget pedig olyan simulékonyan vegyíted bele az írás szövetébe, hogy öröm olvasni. Nálad sosem igazán a történet a lényeg - úgy vettem észre -, hanem az atmoszféra, a ritmus, a remekül csűrt csavart szavak. Kissé olyan, mint amikor Roger Federert látja az ember játszani és azt gondolja: nincs ennél könnyebb dolog a világon.

PS: nem utolsó sorban pedig inspiráló a cucc.

k, 2017-05-16 14:32 Para Celsus

Para Celsus képe

"CSELEKMÉNY (kopog kívülről.)
MÓRIC Ki az?
CSELEKMÉNY (szerényen az ajtó mögött) Doktor Cselekmény.
MÓRIC Kuss, odakint tágasabb. Itt finom úri írók mulatnak – menjen a Molnár Ferenchez!
CSELEKMÉNY (kívülről) Oda nem megyek, ott tisztességtelen ajánlatot tettek nekem. (El.)"

(Karinthy Frigyes - Így írtok ti (Szép Ernő - Halványrózsaszín lepkeporzó))

Van, aki norvég progresszív vegetáriánus deathmetálra ír, nekem a jazz jobban bejött. :D


"The Rainmakeeeer!"