Költőtípusok elemzése

A költőcsajszi
Ízig-vérig a XXI. század gyermeke, már az anyatejet is wi-fin kapta, osztályzat helyett lájkokkal értékelték a matekdogáját is. Ennek megfelelően irodalmi munkássága terén is maximálisan kihasználja a webkettő adta lehetőségeket. Instagramol, tweetel, facebookozik, myspace-el, lehetőleg egyszerre. Gyakran posztol művészi fotókat – ezeken vagy a macskája szerepel, vagy ő maga takaróba burkolózva és kávét kortyolgatva, esetleg ő plusz takaró plusz macska, különféle kombinációkban és elrendezésben.
Versei szabadversek, fő témájuk a lebegő, finom vágyódás a gimnázium/egyetem wannabe alfahímje és/vagy a HÖK-elnök után, aki egyszer, részegen az E-klubban hátravitte a költőcsajszit a mosdóba, de másnap már nem is fogadta a köszönését. A csajszi alkotói metódusa rokonítható Proust írói módszereivel, amennyiben a madeleine-t cigire (ízesített slim) és kávéra (kettő az egyben, mert a három az egyben már túl erős) cseréljük.
Mindezekkel együtt a költőcsajszik között is találhatók igazi tehetségek, akik idővel szétfeszítik a kezdeti „én szeretlek, te nem szeretsz, ah” kereteket, és egyedi hangot találnak egyébként valóban mélyről jövő érzelmeik kifejezéséhez.

Jellegzetes sorok:
„Állok a teraszon, függöny libben,
A reggeli kávék íze, a cigik illata
Mind téged idéz elmémbe –
Ah, de nem térsz vissza, kedvesem.”

A tenyérbemászó, karrierista ifjú irodalmár
Neve általában közönséges családnév plusz felvágós keresztnév (és opcionálisan plusz egy betű) tetszőleges elegye. K. Kiss Dárió, M. Szabó Alesszandró, vagy szimplán Kovács Raul.
Lelke legmélyén lappangó komplexusait irodalmi karrierrel igyekszik kompenzálni. Középiskolában népszerűtlen fazon volt - amikor trendi ecsetsérót nyíratott magának, a csajok kinevették. Próbálkozott gyúrással is, de nem jöttek fel rá a kilók, ezért szép lassan megfogamzott benne a gondolat, hogy a kamaszos „minden szar, fáj az élet, pedig mekkora király vagyok” verseivel kéne boldogulnia. Aztán rájött, hogy ez ide nem elég. Elolvasott pár kortárs antológiát, és most bőszen használja a kliséiket, de nem érti, miért és hogyan működnek ezek a klisék. Versei magánkiadásban jelennek meg valamelyik printondemand kiadónál, mert ezt kérte születésnapjára is. A fogadóirodák 1,01-es odsszal adták, hogy első verseskötetének Szilánkok lesz a címe. (És tényleg az lett.) Fáradhatatlan ön-hype-olásának és tagadhatatlanul meglévő munkakedvének köszönhetően egy-egy félamatőr facebook-os irodalmi portálnál kap lehetőséget (értsd: ingyen írhat nekik posztokat és kritikákat). Ezt ő karriernek tekinti, ki is írja a facés adatlapjára, hogy munkahely: szerkesztő, itt: Balkángardrób magazin (25 követő). Ehhez mellékel egy szexinek szánt, szigorúan fekete-fehér fotót, ahol fehér ingben pózol, melyet annyira gombol ki, hogy látszódjék serkenő mellszőrzete, de véletlenül se villanjanak elő a sótartói.
Élete a folyamatos kompenzálás dacára sem fényes. A depis irodalom-rajongó csajok és batikolt bölcsészbigék körében ugyan kisebb sikereket arat, Dárió/Alesszandró/Raul viszont pont a paplanszájú macákra hajtana, egy olyan jó pornós szexre, erre kellene a belőtt séró és a kigombolt ing, de ezek a fullos csajok a legritkább esetben foglalkoznak irodalommal. Költőnk tehát kénytelen beérni a vigaszágon megmaradtakkal. Őket azzal hitegeti, hogy "igen, az új versemben az a másfél sor rólad szól".
Népszerűsége látszólagos. Százhetven kedvelőjének nagy része volt osztálytárs, barát, rokon, vagyis olyan személy, akinek a harmadik felkérést az oldalhoz való csatlakozáshoz már nem volt képe elutasítani, és aki reflexből nyomja a lájkot, de szerzőnk egy versét sem olvasta végig - persze ezt nem meri bevallani, mert akkor kulturálatlan pöcsnek tűnne.

Jellegzetes sorok:
„Kósza ima vagyok
Isten utolsó vastelepén,
Foncsor csurran a lélek
Befagyott beltengerére.
Lustán moccan a nap,
Eldübörög mellettem
A munkásbakancsos idő.”

A nagy öreg
Jól szituált alak, vállalkozó, falusi orvos, kisvárosi ügyvéd, esetleg általános iskolai tanár. Ötvenen felül jár, pici (na jó, ha behúzza, pici) sörhas befigyel, de attól ő még kemény férfi, volt a néphadseregbe’ is, azt is kibírta, nem úgy, mint a mai fiatalok. (Valójában a tanácselnök nagybácsi telefonhívása után „kiemelték”, irodista volt. Erről nem beszél.) Általában úgy véli, régen minden jobb volt. Kivéve a paleolit diétát. Az szerinte a „búziknak” való.
Évek, évtizedek óta alkot, félelmetes termékenységgel. Napi egy vers és/vagy öt oldal az átlaga. Ír mindent, történelmi eposzt (páros rímekkel, történelmi pontatlanságokkal), népies műdalt, művies népdalt, háborús regényt, családregény-folyamot, drámát, amit a helyi önképzőkör „majd előadhat, ha jónak látja”. (Csak merjék nem jónak látni!) Sosem értette azokat, akik ihlethiány vagy művészi válság miatt nyavalyognak, mint a gyerekek. Az íráshoz is edzés kell, ennyi a titok. Ő pedig edz is keményen! Előbb a rímeket találja ki, tucatszámra, utána ír belőlük verset. Úgy gyűjti a rímeket, külön kis füzetbe, mint az amerikai rapperek, de erről a hasonlóságról szerencsére nem tud. Még szép is lenne… A rap nem is művészet, csak ugrálnak meg handabandáznak. Ő viszont alkotó ember. Szerinte ha valaki klapanciákat gyárt, melyekben szerepel a „nyár-lány” vagy a „fejem-kezem” rímpár, az predesztinálja az illetőt az alkotói státuszra és az erkölcsi magasabbrendűségre. Persze csak ha helyes, erkölcsös témáról ír. (Azt, hogy mi az erkölcsös, a nagy öreg dönti el, természetesen, kérlekalássan.)
Tagja a Kiskunbüdöskei Alkotók Házának, az Érző Írók Egyesületének, továbbá három-négy netes alkotói csoportnak. Fizet azért, hogy megjelenhessen a Szociális Affinitással Rendelkező Írók (SZARÍRÓK) aktuális antológiájában. Havi rendszerességgel szervez összejöveteleket, ahol id. Köcskörössy Anti bá’ felolvassa népies balladáját, a nagy öreg dörgő hangon elszavalja az új csatadalát (tiszta Petőfi!), a Petőczné Burhány Ilonka pedig nótacsokorral és pianínó-koncerttel kedveskedik a művészetre szomjúhozó egybegyűlteknek.
Vendégek szép számmal jelennek meg az esteken – a nagy öreg sajnos vagy szerencsére nem tud róla, hogy a legtöbb látogató vers helyett Köcskörössy bá’ házi olaszrizling-muskotály-nohaborkombójára szomjúhozik és Petőczné Ilonka tepertős pogácsája iránt vonzódik.

Jellegzetes sorok:
„Hejh, harca, leventék!
Kapjatok hát kardra!
Hejh, regő rejtem,
Készüljetek a harcra fel!”

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2017-07-20 02:24 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Milyen kevés a gondolatjel, nézzenek oda... Bár az érdekelne, honnan az ihlet. Csak nem verseket olvasol mostanság?
Az utolsó részről eszembe jutott, hogy egyszer kéne sütnöm pogácsát egy karctalira, de akkor soha többé nem jönne senki. Nem vagyok egy konyhatündér.

Egyébként az írótípusokat is lehet így elemezni, de szerintem ott háromnál töb kategória kell.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2017-07-20 08:02 Para Celsus

Para Celsus képe

Moly.hu-n beleszaladtam anno a Molyolók saját írásai zónába. Ott mindhárom típusra találni bőven példát (bár a poet.hu is kimeríthetetlen ihletforrás). Egyszer á lá médiahack magam is írtam álnéven egy verset a tenyérbemászó, karrierista ifjú irodalmár stílusában, beküldtem, és simán lájkolták. Lehet, pályát kéne változtatnom.

Egyébként abban bíztam, hogy jön egy kis flame a nyári uborkaszezonban, beszólások "elaprózod a tehetséged", "miért nem írsz regényt", "hűje vagy, minek kritizász, ne csúffold mások érzelmeit!" – de aztán rájöttem, hogy a karcon kevés költő van, aki magára vehetné ezeket az elemzéseket. Pech.

Ja, gondolatjelek! Nem akarom egy pincében végezni, lekötözve, meg egyébként is, kell egy kis kísérletezés.

Oké, ha pogácsát nem is sütsz, még pianínózhatsz és nótacsokrozhatsz a következő karc-találkozón. :D


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2017-07-20 07:07 Sednol

Sednol képe

A találkozó után azt hittem, a sex helyes írásmódjáról írsz egy esszét, de ez is megteszi.
Csak nem a kezedbe került egy kortárs versválogatás?

cs, 2017-07-20 08:15 Para Celsus

Para Celsus képe

A sex helyes írásmódja természetesen a seksz. Vagy a Schexx. Ez közismert tény :D


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2017-07-20 09:32 Ovidius

Ovidius képe

A sex helyes írásmódja a steksz...:D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2017-07-20 10:20 Forsaken

Forsaken képe

A sex helyes írásmódja a VI.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

cs, 2017-07-20 10:29 Ovidius

Ovidius képe

Pont nélkül...:D Jelen esetben a pont a -dik sorszámnév toldat.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2017-07-20 08:07 Forsaken

Forsaken képe

Tudom, mi a legszörnyűbb rémálmod. Hogy egyszer egy átmulatott éjszaka után úgy ébredsz, hogy az egyik zsebedben találsz egy nevedre szóló számlát a 800 forint hozzájárulásról a Rubinkék Szellők Antológiában való megjelenésért.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

cs, 2017-07-20 13:46 Para Celsus

Para Celsus képe

Nem tudom, ez lenne a rosszabb, vagy a fizetős schexksz.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2017-07-20 14:39 Forsaken

Forsaken képe

A sz-schzheakhszxe sosincs ingyen, csak Podricknak a Trónok harcában, de az meg egy mese.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

cs, 2017-07-20 08:42 Suana

Nagyon jó, ügyes "emberdobozolás"? Most igyekszem eldöndeti, hogy csetlő-botló íróként melyik dobozba soroljam be magam. :)

Üdv: Sz

h, 2017-07-24 19:37 Para Celsus

Para Celsus képe

A lelkes kezdőbe, aki megtanul kötő- és gondolatjelekkel kardozni? :D


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2017-07-20 09:01 Kentaur

Kentaur képe

+1
A M?V sz!
A M?V sz! nem akar megjelenni, mert meggyőződése, hogy ha megjelenne, azzal hozzájárulna az irodalom piactermékké avanzsálásához, és művei azonnal elvesztenék lényegüket, mely lényeg megfoghatatlanul lebeg egy olyan ponton, amelyet ő sem ért. Azért rábeszélhető a megjelenésre, de csakis Mestere (irodalminagykutya szeretője) magánirodalmi lapjában, a felső tízezer felső százas rétegében. A kritika nem érdekli, sem a jó, sem a rossz, hiszen AZOK nem is irodalmat csinálnak. Bölcsészdiplomája van, kettő, és először az egyetem irodalmiaskodó professzor(asszony)ának lapjában jelenik meg a tanár(nő) rábeszélésére. Később ő maga is lehet ez a tanár(nő) (ha eléggé feladta már, hogy valaha is megértsék).
Hasonlít Derridához, csak ő ezt versben nyomja, legalábbis olyasmiben. Ha egyszer véletlenül rím kerülne az alkotásába, öngyilkos lenne, keresztben lenyelve egy Esterházy kötetet. Viszont szívesen alkalmaz meghökkentőnek és elgondolkodtatónak szánt mesterírói fogásokat, úgymint: oda nem való karakterek, szünetek, kihagyások lehetőleg a szó közepén, szinesztéziától csöpögő, megrázó társítások.
Jellemző sorok:

sík
domborulat a tejben
GŐGÜNK MÉLTÓ HOZZÁ
homok - dűnék a tejben
?
a szádban
RÓZSASZÍN SZAG
osbükköny
A
szád.
nyelvednek dombjai
SZOMJ azol
tejben
nem fásultságot hanem érzéketlenséget jelentett
mint anya
MÉH
--- -
en kívüli terhesség
Elvetélt!

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-07-20 13:36 Para Celsus

Para Celsus képe

Minősített eset, ha a fenti M+!%"ész átfedést mutat a másod-harmadgenerációs irodalmárral.
A másod-harmadgenerációs irodalmár művészcsaládba született, nagyapja színházigazgató vagy rendező, apja író vagy főszerkesztő, anyja kőfaragó és balett-táncos, de az oldalági rokonok közt is akad minimum egy táncdalénekes vagy iparművész. Az M.H.I. sem akar lemaradni hírnév terén, de mivel botfülű, térlátása zéró, kézügyessége semmi, kénytelen jobb híján irodalmárnak állni. Tizenéves zsengéit az X kiadónál jelenteti meg ("Micsoda ifjú tehetség!"), amely kiadó ügyvezető igazgatója az M.H.I. anyai első unokatestvérének a sógora, vagy az apja ángyanénjének a térdekalácsa.
Szerzőnk jellemző témái a sanyarú gyerekkor (egyik fizetős elitiskolából a másikba vándorolt, bürühühü) vagy valami gimis emlékkönyvbe illő semmiség (levitte a kutyáját sétálni, és az mindenfélét megszaglászott). A rokonságba tartozó kritikusok meg vért izzadnak, amíg megmagyarázzák, hogy ez a köz- és gyereknyelvi fordulatoknak a líra textúrájába ágyazását jelenti, posztmodern eszközökkel.

Az M.H.I. minden interjújában elmondja, hogy neki az az ambíciója, hogy önmagától, önmagáért legyen sikeres, nem pedig a híres rokonsága okán - könyvének fülszövegét valahogy mégis a rokonok és ismerősök áradozásai töltik ki.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2017-07-20 16:48 Roah

Roah képe

Szeretem a verseket, a jó verseket. Tök mindegy, hogy hazai, vagy külföldi, hogy régi, vagy új-hullám, hogy új-generációs.

Egyébként ez egy ilyen korszak, ez az a kor-szak, amikor a trutymákról elhitetik, hogy az arany, az aranyról meg azt, hogy trutymák. Nagyon penge szem és érzékek kellenek a szűréshez, szerintem, hogy azt lásd, ami ott van, és ne azt, amit mondanak rá.

Szerinted milyen egy jó vers? Mitől lesz jó egy vers?
Most komolyan.

Nem is figyeltem eddig a személyiség-jegyekre az ilyesféle költőknél - ha jó egy vers, úgy értem, nekem jó, mert tetszik valamiért, felőlem akár egy zsiráf is elkövethette, bírni fogom, nem is izgat a személyisége, annak, ki írta, miért írta, érted, hogy a zsiráf miként legel, vagy mennyire gizda; ha pedig nem jó, kvázi nem tetszik, akkor felőlem a magasztos, aktuális vers-császár-mogul is jegyezhette, ha egyszer tök hidegen hagy.

Lehet, hogy csak arról van szó, hogy nem érdekel a költők személyisége? Nem tudom. Vagy talán arról, hogy úgy vagyok velük, mint némelyik szerzővel, érted, hogy hiába kokain-függő, ha egyszer brutál jól ír, hiába fordul ki a mája már a helyéről a szabadba a sok piától, ha egyszer részegítően fogalmaz? Vagy zenészekkel? Steven Tyler, például, aki egy alkalommal, akkorát fleselt, trippelt az egyik telt házas koncertjükön, a buli kellős közepén, a színpadon, hogy amikor szokásához híven dobálta a mikrofonállványt, a padló helyett az állványt a saját térdébe állította, kajakra, mert kissé benézte - látott vajon? -, és utána, amikor a klippjeiket forgatták, sokáig nem is mutogatták a lábát a gipsz miatt? Szóval igazán aranyos forma lehet a magánéletében, de hát egy legenda a színpadon, és nem rock a rock nélküle?

Ne olvass béna verseket. :)))

Nem bánod, ha itt hagyom az egyik kedvenc versem? :))) Csak azért, mert van olyan arany, ami valóban arany, őszintén csillan, és szerintem sosem hájpolták. Ragyogása örök, akár csak a ...szimmetriája. ;)
Szerintem aligha találnék a Karcon olyat, akinek ne lenne ismerős. :)))
Vers a tigrisről - a tigris, amin Káli Istennő is utazott. :)))

A TIGRIS

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily művész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szíved,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pöröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád?

(W.Blake/ Tigris/ Szabó Lőrincz fordítása)

És egy ilyen a legvégére.
Hm? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=7nqcL0mjMjw

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-07-20 18:29 Para Celsus

Para Celsus képe

Ezekkel a típusokkal pont az a baj, hogy a legritkább esetben írnak jó verset - ezt a hiányt pótolják a különféle költői pózokkal.
Egy vers akkor jó, ha úgy hat rám, hogy nem veszem észre, hogy a költő hatni akart rám.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2017-07-21 09:04 Blade

Blade képe

Na és honnan tudod, milyen a jó vers? Illetve kinek jó?Abszolút értékben jó?
Én nem tudom megítélni.

p, 2017-07-21 18:21 Ovidius

Ovidius képe

De meleg van... Szinte semmi erőm nincs írni, de kénytelen vagyok..., a vers védelmében...:D
Tehát ennél a hozzászólásodnál, mert innen könnyebb utalni az elsőre.

1. Ha nem szereted a verseket, akkor nem sok vitaalap van. Bármilyen művészeti forma szeretete, vagy elutasítása ízlésbeli kérdése, tehát támadhatatlan. Ennek megfelelően azt, hogy mi a különös benne (Tigris), számodra érdektelen gondolatokkal lehet lemesélni...:D

2. Azért megpróbálom, csak előtte egy kis eszmefuttatás olyan embertől, aki viszont nagyon szereti a verseket.

3.Tehát...
A vers szeretete olyan, mint a szerelem. Ha találkozol vele, akkor magyarázat nélkül elfogadod, mert beléd markol. Nem rajtad múlik, mert szerencsére a szerelem független attól, akit elér, egyszerűen megváltoztatja, és ettől kezdve az ember részévé válik.
Ezzel nem azt mondom, hogy éjjel-nappal verseket olvasok. Voltak életemnek olyan szakaszai, amikor rengeteget olvastam, és vannak olyanok, amikor egy-egy találkozás bűvöl el. Egyébként ilyen volt anno a Tigris! is.
Majd bemutatok egy másikat, csak előbb beszéljünk a Tigrisről...

A vers a legkülönlegesebb emberi alkotások közé tartozik. Mivel gyökerei az élőbeszéd ritmusából erednek, ezért jó verset csak az tud alkotni, aki ezt a ritmust a maga teljes harmóniájában érzi, és át tudja önteni egy különleges formába. Sok formai változata van, a dadaista és klasszikus szabadverstől a legszebb ritmust-zenét kínáló versekig. A vers minden más, a nyelv művészetének megjelenési alakjához hasonlóan tartalmi céllal is keletkezik. William Blake egész egyszerűen azt az érzést ragadta meg, amit a tigris belőlünk, emberekből kivált. Rettenetet, félelmet, az esztétikai szépség iránti érzékenységünk reakcióját, bámulatot az erő és szépség ilyen kombinációja iránt. Hogy a versből ezek kijöjjenek, különleges ritmussal, különös, a bámulatot kifejező kérdéssorozattal oldotta meg. Ezt okságilag összekapcsolta a legmagasabb rendű teremtés csodájával. Ennyi az egész.
A többi ritmus, zene, harmónia, a szépség és erő nyelvi szinten megjelenő manifesztuma.
Persze, itt a csodához nagyon-nagy mértékben hozzájárul magyar nyelvünk egyik zsenije, a költő-műfordító Szabó Lőrinc.

4. Akkor, bemutatok egy másik, ilyen különleges verset. Kicsit hosszabb, mint a Tigris, más a témája is, de ez is a szépség, az erő és a természet bemutatása, egy kis emberi alkotással összevegyítve...

Samuel Taylor Coleridge: Kubla kán

Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
Mérföldnyi jó földet tizet
gyorsan torony s fal övezett:
s itt tömjénfa nyilt, illat volt a lomb,
tündöklő kertek és kanyar patak;
ott sötét erdők, vének, mint a domb,
öleltek napos pázsitfoltokat.

De óh, amott a cédrusfödte bércen
a mélybe milyen hasadék szakadt!
Micsoda vad hely! démon-kedvesét sem
siratja szentebb, iszonyúbb vidéken
elhagyott nő a sápadt hold alatt!
S e szakadékból, forrva, zakatolva,
mintha a föld gyors lélegzete volna,
hatalmas forrás lüktetett elő:
torkából, mint felugró jégeső
vagy mint a pelyvás mag a csép alatt, –
ívben repült a sok nagy szirtdarab:
s táncos sziklákkal együtt így okádta
a folyót a kút örök robbanása.
Öt mérföldet átkanyarogva szállt a
szent Alph a völgybe, nagy erdők alatt,
aztán elérte a barlangokat
s leviharzott a halott óceánba:
s e meszi zajból Kubla ősatyák
szavát hallotta, hadak jóslatát!

A kéjpalota nézte sok száz
lenge tornyát a vizen
és egy zene volt a forrás
és a barlang, egy ütem.
Ritka müvészet, ihlet és csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!

Ismertem egy lányt valaha,
látomás lehetett:
Abesszinia lánya volt,
Abora hegyéről dalolt
s cimbalmot pengetett.
Zendülne csak szivemben
még egyszer a dala,
oly vad gyönyör gyúlna ki bennem,
hogy felépítném csupa
muzsikából azt a szép
fénydómot! a jégtermeket!
S mind látná, aki hallana,
s „Vigyázzatok!” kiáltana,
„Szeme villám! haja libeg!
Hármas kört reá elébb,
s csukja szemünk szent borzalom,
mert mézen élt, mézharmaton,
s itta a Mennyország tejét!”

(Szabó Lőrinc fordítása)

Tessék elolvasni, átélni, és kiderül, mitől jó ez a vers...:D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2017-07-22 14:53 Blade

Blade képe

Köszönöm a sok gondolatot, de azt nem írtad le, mitől jó egy vers. Olyan, mint a szerelem? Azt nem hiszem, hiszen utóbbi jórészt kémai folyamat sokak szerint, ezért van, hogy 70 évesen már senki se esik szerelembe. ;)

Számomra továbbra is zagyvaság sok vers.

Példa:

"Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád?"

A szimmetria tudományos, ember alkotta fogalom, a tigris meg a természet része, erősen üti a kettő egymást.

Ezen kívül a tigrisről nem a szimmetria jut eszünkbe, hanem az, hogy megesz, a fogait belénk vájja, a halál, a halálfélelm. Ezen felül minden állat szimmetrikus (legalábbis többségük), sőt, minden állat eszik is, például, szóval ez a gondolat nem igazán ütős, nem egyedi, nem kirívó. Sőt.

Örök kéz: istenhit. Ez már nálam sántít, mert nem minden embernek szól, hanem csak azoknak, akiket beleneveltek az istenhitbe és akik ezek közül elfogadták azt.

Hát ilyenek. Ezer ilyen van, szóval nem értem, miért a rajongás.

A zene sokkal, de sokkal, kifejezőbb. Bánom is néha, hogy nem lettem zenész. Vagy még lehetek?

Szólok az örök kéz gazdájának...;)

szo, 2017-07-22 16:32 Kentaur

Kentaur képe

"Örök kéz: istenhit. Ez már nálam sántít, mert nem minden embernek szól, hanem csak azoknak, akiket beleneveltek az istenhitbe és akik ezek közül elfogadták azt."

Engem nagyon nem neveltek bele, meg sem kereszteltek, és az átkosban felnőve nem is igen beszélgettek körülöttem vallásról, semmilyenről, anyáméknak az volt a véleménye, kb. mint neked, inkább ellene neveletek, ha lehet így mondani, de leginkább egyszerűen szóba sem került semmilyen formában. Mégis, emlékszem, hogy mindig is úgy tudtam valahonnan belülről, hogy van Isten, legalábbis valami, amit így lehetne megfogalmazni. Nem hallottam róla, nem neveltek (jó, persze alapműveltség miatt hallottam róla, sőt, gyerekbibliám is volt, és egyszer elmentem egy hittanórára kíváncsiságból, de úgy döntöttem, ez nem egészen az én Istenem - az, de mégsem, úgyhogy otthagytam) és nem is hittem el igazán, egyszerűen csak tudtam mindig. Valahogy úgy, ahogy az ember tud a gravitációról akkor is, amikor még a szót sem ismeri, hiszen minden pillanatban érzi. Ez a minden pillatos érzés halványult, ahogy nőttem, kora kamszkoromra már csak halovány bizonyosság maradt belőle, mitn olyan tudás, amit régi tapasztalat emléke miatt tudunk. A tűzbe is elég egyszer beletenni a kezed, hogy utána örök életre tudd: forró. Valahogy így. Felnőttként csak apró szilánkok maradtak meg belőle, ahogy alkonyatkor az égre nézek, vagy ahogy egy jószívű ember szemében látom a szikrát ragyoni, és akkor látom, tudom megint élesen, a köztes időben meg csak amolyan tudattalanban lebelő tudás, amit könnyű kétségbe vonni a racionális ésszel.
Ezt most csak azért, hogy nem, az istenhit (én jobb szeretem istentudatnak hívni, mert ez inkább az) nem neveltetés kérdése.

Ui: a vers egyébként engem azért érint meg, mert pontosan erről a tudásról szól, rohadtul nem a tigrisről. Hanem arról a pillanatról, amikor egyszerűen nem tudsz nem belegondolni, hogy ilyen tökéletesség, ilyen pontosság, ilyen tökéletes harmónia - szimmetria ha úgy tetszik -, mint például egy gyönyörű nagyragadozó tökéletes precizitású működése, léte...szóval ránézel, és látod, belegondolsz, szinte érzed a mögötte húzódó hihetetlen erőt, az akaratot. Na persze aki nem lát semmit, csak egy meglehetősen veszélyes csúcsragadozót, egy versre nézve pedig csak szavakat egymás mellett, az akkor is csak azt fog látni, akármit magyarázok, úgyhogy abba is hagyom. :-)

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

szo, 2017-07-22 16:34 Ovidius

Ovidius képe

Hozzászólásom 1. sorszámmal ellátott része....:D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2017-07-24 09:20 Roah

Roah képe

"A zene sokkal, de sokkal, kifejezőbb. Bánom is néha, hogy nem lettem zenész. Vagy még lehetek?

Szólok az örök kéz gazdájának...;)"

A zene is egy csoda - a hangok, igen.

Blade, hallgasd meg a szavakat, ebben itt alább.
Sarkít, de talán remekül is szemléltetheti. ;) Illetve hallathatja magát.

Az eredeti zenekar, eredeti dala:

https://www.youtube.com/watch?v=fJ9rUzIMcZQ

És egy érdekes remix, a fenti zenekar dalaiból. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=Mtjxrf2Vg7g

A szavak ereje. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-07-24 19:35 Para Celsus

Para Celsus képe

"Számomra továbbra is zagyvaság sok vers."

https://youtu.be/yeYfeJ0C8-8?t=25s

:D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2017-07-24 07:35 Roah

Roah képe

"Ezekkel a típusokkal pont az a baj, hogy a legritkább esetben írnak jó verset - ezt a hiányt pótolják a különféle költői pózokkal."

Igen, persze, de minek tolod végig, ha nem jó a vers, érted, belemész csúszkával, ha így tetszik, és ha egy vacak, kilövöd a fenébe, mert minek tovább olvasni? De most komolyan - minek? :)))
Az idő a 2017-es év egyik legértékesebb, legnagyobb kincse, minek pazarolni, ha kell másra?

Ha egy béna versbe szaladok, nem folytatom az olvasást, ergo a kutyát nem érdekli, ki írta, nem is megyek rá az elkövető személyiségére, mintha nem is létezne.

Erre céloztam. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-07-24 20:13 Para Celsus

Para Celsus képe

Mert tudni kell megkülönböztetni a jót a rossztól.

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00566/17685.htm
"Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek.
(...)"


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2017-07-20 21:29 Kentaur

Kentaur képe

Pont a Tigris, tigris az, ami valamiért jobban tetszik nekem fordításban. Talán azért, mert eredetiben az egyik sornál - pont a szimmetriánál - megtörik a szótagszám és a rím, azaz elvész a szimmetria, ami gondolom, direktbe finom humorból van így, de ez valahogy nem tetszik nekem.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2017-07-21 09:07 Blade

Blade képe

Én nem szeretem a verseket, szerintem ebben a fentiben sincs semmi különös.

De nyitott vagyok a magyarázatokra, hogy ez itt miért is olyan jó? ;)

h, 2017-07-24 07:25 Roah

Roah képe

Miért olyan jó ez a vers, például? ;)
Hát igen, elsősorban ízlés, amiről magam is azt vallom, amit Ovidius, de ami engem személy szerint megérint ebben a költeményben, az a szó: szimmetria. Hát nem hallod a dallamát? :))) Sz-i-m-m-e-t-r-i-a. Tökéletesnek érzékelem. Hibátlan hangzásúnak tartom.
Engem maga a szó kápráztat el, a szavak használata egy versben, de novellában is. Parának volt egy régebbi írása - asszem publikálta a Ligetben, nincs a Karcon -, ott például a 'csigolyagyöngysor' volt az, ami vitte a pálmát.(Dóritól is láttam ilyen szót már, Ádám (Chim/Urbatorium) novellájában, időszámításunk előtt valamikor a Karcon, a 'fagöröngy', hát az is, milyen szó má'? :))) Egy csoda. Milyen a ritmusa, a hangja? :))) Mennyei. Szóval azt tapasztaltam, hogy sokaknak a szó-zenéje, a szó-ereje, a szó-szépsége az, ami elsősorban megfogja egy versben, egy költeményben, sőt, akár egy novellában, vagy ilyesmiben is.)
Aztán ott van a tematika, a vers tematikája, ami röviden, hatásos hangzású szavakkal kivetíti képpel a lehetetlent, és megjelenít egy energiát, ami a tigrist jellemzi, vagy azt, amit szimbolizál is.
Egy őserőt - nekem. :))) Egy lassan, lomhán áramló őserőt - de jó, ha van belőle. ;)

...félistennők, félistenek, Istennők és Istenek közkedvelt paripája volt, a tenyerükből ettek ezek a csodaszép ragadozók.
Ezt beszélik. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=FLZS3jQPnKw

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-07-21 20:01 Sren

Sren képe

Volt nekem egy cimborám,
mosakodni restellt,
kéményseprő fogta meg,
vitte a kis embert.

Volt nekem egy cimborám,
nem volt soha tiszta,
aki arra rátalál,
mégis hozza vissza.

/Weöres Sándor: Kanásztánc/

„Szemem piros, szám fekete,
nem láttalak három hete..."

Szekrény-árnyon álldogál,
átlátszó, mint egy pohár.

"Gyere ide, árnyék-mester,
hadd foglak meg szőrcsipesszel!"

Megroppantja a butort,
eltünik* és ott se volt.

/Weöres Sándor: A manó/

*A helyesírási hibák halhatatlan költőnk szándékát tükrözik.

Tudom, hogy ez marhára nem kapcsolódik ide - bocs, Para. Aligis tartunk kapcsolatot, és bár másként, de mégis ugyanúgy értékelünk... na, sok mindent. Valószínűleg ennek egyik kivetülését tükrözi vissza a kommentem. Bárha lenne csak két ember, aki reagálni tud (képes) a versekben rejlő varázslatra... és ha már tud, tenné azt méltó módon.... :(((((

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2017-07-22 20:23 polgarveronika

polgarveronika képe

A költészetben (az igaziban!!!) éppen a varázslatossága az, ami rabul ejti a verskedvelőket. Olyan ez, mint amikor a bűvész dolgozik. Ha hátradőlsz, és elengeded magad, nem akarod görcsösen megfejteni, hogy hova van elrejtve a tenyérből előugró nyuszi vagy a gomblyukból fakadó virágcsokor, a gyufásdobozból előkecmergő bengáli tigris, akkor részese lehetsz a varázslatnak.Ha folyton a kulisszák mögé akarsz tekinteni, akkor bosszúság az egész.
A jó vers varázslata talán az lehet, hogy képes megrezegtetni bennünk egy olyan húrt, amelyről nem is tudjuk, hogy létezett bennünk, de vissza-visszatérünk a sorokra, belesüppedünk a hangulatába, érezzük az ízét a nyelvünk hegyén, és hurcoljuk magunkban sokáig, talán örökre is.
Ha megrekedünk a szavak izolált boncolgatásán, sokszor elpattanhat a színes buborék, és marad egy cseppnyi tócsa a helyén. Nagy ügy!
Elemezni sosem érdemes egy verset, mert könnyen járhatunk úgy,hogy beszól (kiszól) a költő: Gondolta a fene!
Ez csak az én szubjektív véleményem, számomra ezt jelenti a költészet mágiája.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

h, 2017-07-24 19:43 Para Celsus

Para Celsus képe

Weöres nagy formaművész volt, annyi szent. Nekem az Ady-féle ál- és kvázi-politikus, pózokba dermedő költőknél mindig jobban tetszettek azok, akik a dallammal, ritmussal és személyes hanggal vettek meg kilóra. Kosztolányi, Weöres, Kányádi...


"The Rainmakeeeer!"

v, 2017-07-23 16:00 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Pofás, vicces, találékony.

"a Szociális Affinitással Rendelkező Írók (SZARÍRÓK)" - itt felröhögtem :D.

Olvasnék egyet az írókról is, Para, ha nagyon unatkozol és éppen nincs kedved novellát írni - sem regényt, nyilván :).

Írtam verseket úgy tíz évvel ezelőtt, és erősen "coming out", de a második kategóriában sajnos ráismertem néhány dologra... :( Mondjuk nekem ez mind középiskolában játszódott le, nem egyetemen vagy fősuliban, ott a bölcsészektől nagyon hamar agyfaszt kap az ember.

h, 2017-07-24 19:51 Para Celsus

Para Celsus képe

Szerintem mindenki átesik a versírós időszakon - nekem szerencsére volt annyi érzékem a költészethez, hogy rájöjjek, nincs érzékem a költészethez.
Bölcsészek között nem is a költők a legidegesítőbbek talán, hanem a sleppjük - azok, akik egyszer egy FISZ-táborban kezet foghattak egy közepesen ismeretlen alanyi költővel, és azóta a keresztnevén emlegetik a tagot, jelezve, hogy mekkora országos cimbik. ("Ah, igen, az Adorján is megmondta, hogy a futurista szövegek intertextuális párbeszédbe vonása a cseh Tízek költőcsoport neoavantgárd verseivel csak tematika szintjén állja meg a helyét, stilárisan nem.")

Az írókról is lehetne írni - a mamipornósról, az önjelölt hadtörténészről, a tizenöt éves "kemény regényt írok" csávóról meg Smaragd Jennykeh-ről. Talán egyszer, ha érzek magamban elég erőt és cabernet-sauvignon rozét.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2017-07-23 16:11 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Focistákkal, politikusokkal és sok minden mással is eljátszották már ezt.
Egyébként jól megragadtad a lényeget, jó lett.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

h, 2017-07-24 19:52 Para Celsus

Para Celsus képe

A karcos típusokról is lehetne, de akkor tényleg kitörne a flame-háború.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2017-07-24 07:46 Gitáros

Gitáros képe
5

Szórakoztató sziporka-orgia, ötletcunami, elemzésnek tűpontos, szatírának fergeteges.

Mottó:
"Egyébként abban bíztam, hogy jön egy kis flame a nyári uborkaszezonban, beszólások "elaprózod a tehetséged", "miért nem írsz regényt".

- Tiszteletem, szerkesztő úr!
- Maga kicsoda?
- Para Celsus vónék, instállom...
- Soha nem hallottam ezt a nevet! Mit akar?
- Hoztam a...
- Mit?
- Engedelmével, hoztam a szokásos színvonalat.
- Tegye le oda, mindjárt megnézzük!
- Köszönöm!
- Nna! Így elsőre nem is tűnik rossznak. De, ne haragudjon, ha megkérdezem...
- Igen?
- Magának miért olyan rojtos a füle?
- Észre tetszett venni?
- Még szép!
- Hát igen, a fülem... Talán azért olyan, mert állandóan rágják.
- Miért, mi a maga füle? Kocsanyahús?
- Nem, csak azt mondják, hogy... Inkább regényt kellene írnom.
- És? Miért nem ír inkább regényt? Így csak elaprózza a tehetségét.
- Nem érzem magam elég érettnek hozzá.
- Mondjuk, eléggé kölyökképű, az igaz! Csak aztán nehogy kifusson az időből!
- Legfeljebb majd az idő fut ki belőlem...
- Te jó ég! (félre: Ide már minden őrültet beengednek?)
- Szerkesztő úr!
- Igen?
- Ha lehetne, most leginkább fémpénzt szeretnék. Ötveneseket, százasokat. Esetleg néhány kétszázast.
- Minek az magának?
- Tetszik tudni, csak kényszerből... A játékgép meg a használtbugyi-automata nem fogad el papírpénzt.
- Értem... Tessék!
- Köszönöm! Lehet, hogy holnap megint benézek! Hozok valamit.
- Én is ettől félek!
...............

Én fémpénz helyett inkább adok 5 csillagot. Ha már másnak nem jutott eddig eszébe, ugyebár... Legalább ennyi öröme legyen az embernek ebben a rohadt kánikulában, nem igaz?...D

Miki

h, 2017-07-24 19:58 Para Celsus

Para Celsus képe

Nana, játékgépezni nem szoktam! Használtbugyi-automata meg nincs a környéken, az ördögbe is! Elbkv-zom inkább azt az aprót, meg veszek belőle egy fröccsöt.


"The Rainmakeeeer!"

k, 2017-07-25 18:56 Sednol

Sednol képe

Most bérletet is kapsz apróért!

v, 2017-07-30 09:50 Para Celsus

Para Celsus képe

Persze, hogy aztán éjjel rám törjön a yard? :D


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2017-07-29 13:59 Gitáros

Gitáros képe

"Elbkv-zom inkább azt az aprót, meg veszek belőle egy fröccsöt."
Nem is tudtam, hogy Budapesten van olyan autóbusz, amelyik pénzbedobással működik...:) Lehet, hogy azt a harmadik fröccsöt már nem kellett volna legurítani...:D

Miki

v, 2017-07-30 09:49 Para Celsus

Para Celsus képe

Öhm... nekem ciki, hogy nekem kell felvilágosítanom a született pestit, de tudod... azok a kék automaták a villamosmegállókban és metróállomásokon nem műpunci-adagoló robotprostik, hanem bkk-s jegyautomaták. :D Elfogadják az aprót is. :D


"The Rainmakeeeer!"

v, 2017-07-30 14:47 Gitáros

Gitáros képe

Just feel the irony! - hogy egy klasszikust idézzek...:D

Miki