Palmyra királynője

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2015-02-01 15:52 Kelvin

Kelvin képe

Úgyis a hozzászólást olvassák el először az emberek, ezért szólok, hogy jó a novella, akinek túl hosszú, az olvassa el telefonról, ágyban fekve.
Tényleg tetszett, de itt nem éreztem indokoltnak a Para-sztájl nyelvezetet, úgy értem, meglettem volna nélküle. Nem gondolom hibának, meg ha annak is gondolom, úgyis úgy írsz, ahogy akarsz, csak ez a írás nem olyan "lazánszarokavilágra" hangulatú, mint amiket írni szoktál ide. Közben meg a karaktered nem vesz részt úgy az eseményekben, hogy befolyásolhassák a történetet a gondolatai, úgyhogy lényegében nem mondtam semmit, de azt 593 karakterben.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2015-02-01 20:36 Para Celsus

Para Celsus képe

Na igen, tényleg jó hosszú, pedig mint tudjuk, nem a méret a lényeg. Töltöttem volna fel telenovella-formában, ehhe :D
Igazából úgy indult, hogy Ro beültette a bogarat a fülembe ezzel a romantice-dologgal. Ez nekem új, meg nem is vagyok jó benne, aztán ahogy a rossz táncos mindig a kályhától indul, ha keringőzni kezd, én is egy fix ponthoz nyúltam - ez lett a narrátor-tag.
Megpróbáltam keretet adni a sztorinak, szembeállítani egyrészt ezeket a kimondhatatlanság határát súroló (felolvasás esetén fulladással fenyegető) beatnik-mondatokat és a sofőr rövidebb, "realistább" szövegét, másfelől a "buddhista (akarok lenni)" narrátor és a szerelmes férfi érzelmekhez, szenvedélyhez etc. való viszonyát. Tököm tudja, lehet, tényleg felesleges volt, meg lehetett volna írni keret"sztori" nélkül is. Így olyan, mintha a beatnik shavo egy kocsmában sztorizgatta volna el az egészet. Na mindegy. (Ro-nak sem tetszett, azt mondta, túl kevés benne a Para :D )

Szóval piszok kis kísérlet ez, egyszeri kaland, őszintén szólva ledorongolást vártam érte :D (Lehet, még megkapom valakitől.) És bár messze nem a legjobbam, azt vettem észre, élveztem a megírását - sikerült visszakattintani az agyamat "szerkesztő" üzemmódból "íróiba".


"The Rainmakeeeer!"

v, 2015-02-01 20:56 Kelvin

Kelvin képe

Ha ez lenne az első, amit olvastam tőled, akkor zavart volna, mert semmi köze a történethez. Igazából neked nincs közöd a történethez. :D Csak meghallgattad.
De ezt kb. olyan problémának érzem, hogy majd egyszer egy kiadó azt mondja, hogy maradhat ilyen, vagy írd át, mert ő úgy gondolja. Ide teljesen megfelel, mert ismerünk.
Az ilyen szembeállítósdi művészkedés hidegen hagy, engem az érdekelt, mi lesz a csajjal, meg szerelmes fickóval. A történet jó volt, különben el sem olvastam volna.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2015-02-01 21:15 Para Celsus

Para Celsus képe

Több ilyet úgyse... egyéjszakás kalandnak jó vót :D
(Az ifjú Indiana Jones kalandjai! Megvan, honnan rémlett ez a hülye keretes dolog...)


"The Rainmakeeeer!"

v, 2015-02-01 16:54 Kyle

Kiírtam pár apróságot, mert 1) hogy ne csak azt írjam le, f*sza volt 2) úgy tűnjön, mintha érdemben hozzá tudnék szólni:

"a könyörtelen-szürke por" - Mitől függ, hogy "könyörtelen-szürkét" írsz "könyörtelen, szürke por" helyett? Ízlés-tetszik kérdése? :) Meg - gondolom - így kevésbé megakasztóbb olvasás közben. De komolyan érdekel. :D

"gyomrom elébb korgott-morgott, majd igazodva sanyarú sorsomhoz, öklömnyivé húzódott össze" - Innen szerintem az "eléb" meg az "össze" szót simán kikaphatod.

"Elég volt ránéznem a férfi kicserepesedett, összeszorított ajkára, kormányt markoló kezére és kifehéredett bütykeire, hogy megsejtsem – most jön a mese, a történet, amely a sivatagba űzte ezt az embert, és amit most végig kell hallgatnom." - Ez az átvezetés-eszköz nagyon bejött, megjegyzem magamnak. :)

"merészkedtek be. elég bajuk volt a városi felkelőkkel." - Elég

"A pénz nem akadályt, ha kell, kétszer annyit fizet, mint az előző állásom." - itt felejtettél egy t-t (akadály). :)

"soha-úra-nem-játszásban" - újra

Iszonyatosan tetszik a fogalmazásod, még mindig. Csakhogy egy ilyet említsek: "gallérom alá cibáljon a hideg menetszél," Első blikkre nem tűnik nagy dolognak, de mégis, asszem ezt szokták érteni a nagyok az alatt, hogy "izgalmas" szavakkal kell írni. És ez jellemző az egész novelládra. :)

Engem talán egy kicsit csak az zavart, hogy a főszereplő háttérbe szorult, de a történet na meg a hangulat (már megint!) feledtette ezt velem. :) Elolvasom én majd még ezt alaposabban is, mert úgyis csiszolnom kell a fogalmazásomon.

F*sza volt! (Ennyit szerettem volna írni igazándiból, minden más csak körítés.)

v, 2015-02-01 20:50 Para Celsus

Para Celsus képe

Áá, köszi! :D Tényleg sok benne az elütés, csak most nézem - általában Ro szokta átnézni az anyagaim, mielőtt elküldöm őket ide vagy oda - de most sok volt a dolga, ez a fázis kimaradt, és tessék... Ég is a fülem. (Otthon most majd kapom az ívet, Roah ilyenkor mindig megjegyzi a maga bájos módján, hogy ott az a sok piros a wordben, hogy nem vettem észre, more? :D )

A gondolatjelek, na igen... öt éve téma, van, akinek tetszik, van, aki feleslegesnek tartja ezeket a petrencésrudakat - nekem ritmikailag jön be - imitálja az élőbeszéd "hanghordozását", a felolvasás lendületét - vesszőket is használok a szövegben, naná, de a vesszőnél megtorpansz, szünetet tartasz, valahol meg ritmust tekintve jobb, ha mint a meszes, zúdulsz rá a következő szóra - ahol pél'dul dobálom egymásra a jelzőket.

Igen, a főszereplő háttérbe szorulása... ahogy Kelvinnek is írtam, tartottam a romantikus műfajtól, ezért kellett a beatnik-srác, hogy az ő szemein keresztül lássam-láttassam a tulajdonképpeni történetet. Veszélyes, mert borul az arány, talán fölösleges is.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2015-02-01 21:04 Kyle

Azért nem olyan vészesen sok az elütés, chillax! :D

A gondolatjelek, na igen. :) Sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz a dologban, de inkább rákérdeztem. :) Tényleg nem akaszt meg annyira, mint egy vessző, csak sokszor furcsa volt a szememnek, mert ugye nem gyakran látom így. :)

Horrort nem írsz egyszer?

v, 2015-02-01 21:09 Para Celsus

Para Celsus képe

Horrort? Öööö... nem :D Jó múltkor néztük az Ómen 2-t, talán akkor került szóba: ha elkezdenék, próbálnék horrort írni, menet közben megsajnálnám a szereplőket. Egyetlen novellám van, amiben morzsányi horror-elem figyel, de a végén az is átmegy érzelgősbe :D


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-02-04 08:37 Roah

Roah képe

Van egy olyanja Parának - fizikailag megírta, nem teketóriázott vele, lelkileg vannak gondok. :D

Annyira sajnálom, hogy Ndy Mennybe az Angyala már nincs fent, mert kiadták egy novellás kötetében. A Mennybe az Angyal pont olyan novella, ami horror műfaja ellenére szép lett. Anno nagy vita volt a mű alatt - szerintem, és még néhány olvasó szerint azért szólt nagyot, mert brutális gyilkost mutatott be szépen, hajszál híján gyönyörűen, az átalakulását ábrázolták, valami elképesztő tömörséggel, mások pedig, köztük Kelvin is, szerették volna, ha a sztori "megmutatja a csunyáját." Micsoda szakmázás volt ott! Kár, hogy már nem olvasható, igencsak tanúságos volt az érv kontra érv, az irodalom és a szakmaiság ütköztetése. (Én továbbra is állítom, hogy a novella szuper lett! Ha több vér lett volna benne, kivérzik, sablonos, és ezzel a lendülettel el is veszíti az erejét - nem kellett volna bele csunya.)

Parának is ilyesmi a horror stílje; nagy slunggal berepül, berepít, aztán amikor jönne a csunya, konzekvenciázik, szentimentális hangulatot teremt, egyszerűen megszánja a karaktert/eket, és tompít a zuhanásukon, landolásukon.
Az ötletei is arra utaznak, hogy mondjon vele valamit, nem szereti lebegtetni, de Isten-igazából kínozást sem - ebből a leggyengébb, amikor jönnének a kegyetlen képek, pazar szavakkal ellensúlyozza, mákjára, ugyanis ez okból nem lesz hiányérzeted -, megírja a horrort is, mert a hideg kiráz, de nem az ő asztala.
Azt hiszem, nem szereti csinálni. Nem akarja átadni. Talán ebből ered.

A Karcon szerintem Kelvin és Dana ennek a műfajnak a zsigeri művelője, viszont náluk a fogalmazási mód a történet hangtompítója.
A Karcon túl pedig King, Koontz, Barker, Lovecraft... :)))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2015-02-04 09:51 Kyle

És ezt el lehet olvasni valahol? :)

Egyébként még mindig nem olvastam olyan horrort, amitől úgy rendesen beparáznék. Olyan bokalefosósat.

Lovecraft... vele nem tudom, hányadán álljak. Próbálkoztam vele, de naaagyon uunaaaalmaaaas. :'/

sze, 2015-02-04 10:59 Ovidius

Ovidius képe

Akkor még nem olvastad Barkertól a Kárhozatot... :D

Sajnos Lovecraftról leírt véleményed megint igazolja, hogy a túlságosan áttételes, rejtett horror kisebb kört érdekel, mint a tomboló érzelmekkel, és érzéki -- lásd vér, velő, látványterror -- hatásokkal operáló változata. Lovecraftnek még a sci-fi jellegű írásaiban is ott rejtőzik a láthatatlan rémületet cseppenként adagoló injekcióstű. Ott van például az Eryx falai között című novellája. Kifejezetten sci-fi, de mire a végére érsz, kiver a hideg veríték...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2015-02-04 11:22 Kyle

Még nem, de már annyiszor említettétek itt a Karcon, hogy mindenképpen el fogom olvasni! :D

Ami pedig Lovecraftet illeti: engem sem a vér érdekel, én borzongani szeretnék. :) És noha Lovecraftnél tényleg érezni azt a láthatatlan rémületet - szerintem mintha lüktetne :D -, mégis úgy érzem, a kelleténél jobban elnyújtja a történeteit. Várom, hogy történjen végre valami. De ez lehet az én hibám, és csak türelmetlen vagyok.

(Egye-fene, adok neki még egy esélyt! :D )

sze, 2015-02-04 11:04 Para Celsus

Para Celsus képe

Neeem, nem publikáltam sehol.
A Doktor játékai a Lector magazin második számában jelent meg, visszakanyarodva egy korábbi kérdésedre. :D
http://spiritart.hu/lector/lector2.pdf


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-02-04 11:19 Kyle

Hehe, köszönöm! :D

v, 2015-02-01 22:07 Obb

5

Kegyetlen jó, mégis van vele bajom, vagyis nem is bajom, hanem más...
Az elején majdnem frászt kaptam a kötőjeles szavaktól,nem értettem a használatuk miértjét. Sokuk olyan, amikor lehet vessző, de egy kicsit másként értelmezve akár elhagyható. Igaz akkor meg lehetne magyarázkodni, mert biztosan lennének páran, pedig jó pár értelmezhető úgy, és akár elhagyható a vessző.
Aztán meg ott az a sok hosszú, többszörösen összetett mondat. Veszélyes, mert én is sokszor a saját csapdámba esek, mert nagyon kell ám pillogni, hogy ne legyen kárára a szövegnek. Mondjuk nálad azért kicsit más, mert egyértelműen különálló mondatokat is beépítesz, így csak a mondat tűnik hosszúnak, viszont követhetőbb.
Gondolom, most nem feltétlen azért alkalmaztad, mert egyedivé akartad tenni a szöveget, hanem inkább a két mesélőt szeretted volna elkülöníteni.
Mert érdekes módon egyből gördülékenyebb, mesélősebb, könnyebb lett a szöveg, amikor a sofőr veszi át a mesét. Viszont a szándékoddal ellentétben mégsem igazán azt éreztem, hogy más mesél, hanem azt, hogy ugyanaz csak mást mesél, most nem az útját, hanem egy balladát, próbáltad kompenzálni, krahácsoltattad meg ilyesmi, de attól még nem különült el igazán a szöveg, csak azzal, mint az öreg, külső jegyeiben.
Persze egyértelmű, hogy a második meséléshez tudtam jobban alkalmazkodni, hiszen nekem az a természetes, és ez nem jelenti, hogy az első nem járható vagy nem jó út. De nálam ott alapozódott meg, és nem az elején, bár fel kellette a figyelmemet az utazó srác is.
Aztán, amikor visszakerült a szó a sráchoz a végén, mintha valami megváltozott volna, nem zavartak a számomra szokatlan megoldások, nem zavartak a hosszú mondatok, nem zavartak a kötőjelek, sőt vártam, hogy jöjjenek, valahogy élt lüktetett, behúzott magához.
Na, baromi jó, mire is lyukadtam ki, most jó-e a narráció így vagy nem? Na itt van az, hogy meg kellene nézni minden egyes szókapcsolatot meg tagmondatot, hogy elején miért nem működött, a végén miért. Ez már majd a te dolgod lesz, babra munka, és lusta vagyok :)
Ötletelni persze tudok, lehet, segítene az is, ha elején nem olyan töményen kapjuk ezt meg, vagy hamarabb megtörhetné valami, olyan óvatosan szoktatni az embert hozzá. De lehet csak annyi az egész, hogy ott még te sem kaptad el annyira, és akkor a babra munkával meg lehet pucolni.
És ne felejtsük el azt sem, hogy a végére már el tudtam elvonatkoztatni, és talán pusztán az alapból bennem lévő berögződések nem engedték úgy befogadnom az elejét mint a végét.
Ha két mesélés van egy sztoriban, az is mindig hordoz egy veszélyt, mármint az azonosság érzetének veszélyét, amit én is éreztem, ezt ha nem szó szerinti idézést választod, máris likvidálhatod még a lehetőségét is az ilyennek.

v, 2015-02-01 22:20 Para Celsus

Para Celsus képe

Köszi! :)
Egyrészt a részletes választ (mindig szükségem van infó-visszacsatolásra), másrészt a tippeket. Szó se róla, paráztam (ehhe) rendesen, hogy eleje-vége és a közepe közt kilátszanak a varratok. A gondolatjelekkel, adj-neki-szöveggel meg rizikózom, vagy bejön, vagy nem, itt most felemás képet mutat - de legalább van honnan kiindulnom, hogy legközelebb mit próbáljak jobban összehozni.


"The Rainmakeeeer!"

k, 2015-02-03 20:28 Roah

Roah képe

Két bajom, majdnem három van vele. ;) :)))

Az első, hogy túl hosszú a címe! :D Nem fér rá az aktuális vizes-flakonomra, túl hosszú. (Csak viccezek! Szerintem tök jó címe van - nem Parás; más. Kísérleti...cím.)
Aztán a második, hogy igen, amit mondtam, hogy kevés vagy benne te, kevés a Para, nekem legalábbis, de mivel köszönő viszonyban nem vagy sem a stíllel, sem a témával, simán ment lefelé az állam, a kilencedik felé, amikor elsőnek olvastam.
Most mit csináljak? Jobban bírom a te stíled, azt a szinuszosat, de ez az én vétkem olvasóként, nem a tiéd, íróként. Különben is, uno: sosem írtál romaticét, és a jelek szerint menne, due: a mesét mesében nagyon ritkán látom errefelé, jól, tre: a sztori a sztoriban karakterei fura-mód egész jól életrekeltek, engem is az érdekelt, mi lesz velük, ilyesmik, és adok egy narancsot, amiért nem is lámurkodtál és közben mégis, kvatro: az ötlet tetszett.

Csak nem te vagy. ;) :))

Na és? ;)

(Nem is merném dicsérgetni, mert a végén elkanyarodsz a műfaj felé, az olvasóid meg kilapítanak, felnégyelnek kis csíkokra engem, és mehetek könyvjelzőnek az Egri Csillagokba, vagy a Hellász Hőseibe. :)))

Jó lett!
A narráció...érdekes, amit Obb említ - nálam meg pont fordított hatása volt. Úgy voltam vele, hogy túlságosan elkülönül a két karakter, túl távolinak tartottam őket egymástól; ennek eredményeként véltem úgy, hogy kevés benne a Parális elem.
Lehet abban valami, amit Obb mond. Nem tudom.

De azt igen, hogy bííí-bííí-bibáppolj! ;) :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2015-02-04 09:33 Para Celsus

Para Celsus képe

Tessék kisbetűvel írni :D Amúgy kifért az, láttam :)))
Kísérletezni jó, lehet, muszáj - szerintem ez az, ami előrevisz. Az emberi kíváncsiság. Egy kísérletnek - mert kíváncsi voltál, mi lenne, ha - jó volt.

Nyugi :))) Nem fogok átnyergelni Románára vagy Tiffanyra, nem lesz tele a lakás rózsaszín drapériával, és nem fogok Enríke Igléziászt és Ciki Mártint hallgatni ihletforrás gyanánt :)))

https://www.youtube.com/watch?v=qClCmd5zf9w


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2015-02-05 14:02 Roah

Roah képe

Hallgasd meg inkább ezt. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=JbiSlPqb2PY

(Jobban tetszett akkoriban a zene, mint maga film(sorozat), ez volt az első olyan történet, amiről szentül meg voltam győződve, hogy a muzsika adta el, a muzsika miatt szerették olyan sokan, amiatt nézték. Egyszerűen a dallam miatt ültem le a tévé elé, mert ezzel a zenével indult a stáblista, és ezzel is zárult, olykor-olykor felszuszogott egy szólama a jelenetekhez. Michael York - jobb volt Franco Zeffirelli féle, hatvannyolcas Tybaltjaként -, és Andie Mcdowel sem sokat segített az alkotáson, pedig a széria ötlete ragyogó volt szerintem.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-02-05 15:42 Para Celsus

Para Celsus képe

Én a spagettiwesternekkel vagyok így. Nem egy darabnak a történetére nem is nagyon emlékszem, csak a zenékre.
Most komolyan, kit érdekel, hogy Franco Nero kék szemmel félvér indiánt játszik, mikor ilyen zene szól hozzá?
https://www.youtube.com/watch?v=3uC4xyXvcTA
(Guido és Maurizio de Angelis és a Keoma, az utolsó sikeres spagettiwestern)

https://www.youtube.com/watch?v=Rwfl1SYjX2M

És persze a füttyszó, amelyről mindenki tudja, kinek a közeledtét jelzi:
https://www.youtube.com/watch?v=AYlSr71W3zA

És az X-akták? A zene is szerves részese volt a para-faktornak :D

Ezt pedig a sivatag miatt:
https://www.youtube.com/watch?v=3gzqsmx1KGU


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-02-04 01:53 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Tényleg kegyetlen jó a történet, a fogalmazás nem különben. A terjedelem ellenére nagyon gyorsan ledaráltam, mert ahogy haladtam vele, egyre kíváncsibb lettem.

"hogyisne! tán rablógyilkos"
"macska-csajokat! az se baj"
- Bizonytalanul kérdem: felkiáltójel után nem nagy kezdőbetű kellene? :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2015-02-04 09:23 Para Celsus

Para Celsus képe

Ajjaj... tényleg. Javítom menten :D
Köszi szépen az olvasást! Kicsit tartottam a történet fogadtatásától, mert a vadregényes romantika nem az én világom, de örülök, hogy tetszett. :)


"The Rainmakeeeer!"

h, 2015-06-15 08:05 Gitáros

Gitáros képe
5

Én egyelőre még az "egy újszülöttnek minden vicc új" korszakomban leledzem itt a Karcon, ahogy a különböző tagok régebbi, vagy újabb írásait olvasgatom.
Falom a történeteket, megpróbálom kiismerni a különböző írók stílusát, vannak olyanok, akik már most is nagy kedvenceim, míg mások hullámzó teljesítménye miatt egyelőre várok az ő koordináta-rendszerben való elhelyezésükkel.

Szó se' róla, alapanyag van bőven, ha egy kis repülővel lezuhannék valahol a Csendes-óceán valamelyik kis szigetén, és valami csoda folytán életben maradnék, aztán a hosszú távú élelmezésemet is meg tudnám oldani valahogy, és persze, lenne nálam egy laptop, akkor biztosan nem unatkoznék a hosszú hetek, netán hónapok alatt, amíg arra várnék, hogy valaki majd csak észrevesz, és kiment a végtelen víztükör kékjébe vesző, aprócska szigetről, annyira el tudnám foglalni magam a "karcosok" novelláinak az olvasgatásával.

A lényeg.
Elolvastam ezt a novelládat is, - a többi is tervbe van véve, másokéival együtt, - és csak annyit mondhatok, hogy baromira tetszett, a helyszínválasztás, a szereplők bemutatása, a hangulat megfestése, a jelzők gazdagsága, a mondatok olvasmányossága, a történet gördülékenysége, filmszerű mivolta miatt.
Amúgy is különleges affinitást érzek az ún. "egzotikus" tájakon játszódó történetekkel szemben, - talán ezért is kezdtem el útleírásokat gyűjteni, még gyerekfejjel, vonzott az idegen tájak, városok, népek, emberek világa, a miénktől eltérő kultúrák egzotikuma - és mindig is szívesen olvasok ezekről, aminthogy a filmek közül is nagy kedvenceim azok, amelyek tőlünk távoli tájakon játszódnak.

Mostanában megfigyeltem magamon egy érdekes jelenséget, - ami lehet, hogy jó, lehet, hogy nem.
Azoknál a történeteknél, amelyek tetszenek, önkéntelenül kizárom magamból a kritikusi énemet, nem akarom kielemezni, számba venni, kigyomlálni a hibákat, javítani a félreütéseket, korrigálni a tévedéseket, azt úgyis megteszik helyettem mások.
Természetesen, ha valami nagyon nagy, szembeötlő hibát találok, akkor azt azért szóvá teszem.
De alapból, én olvasni szeretek, átadni magam a történet érdekességének, sodrásának, hangulatának.
És ez ennél a történetnél tökéletesen bejött.
Nagyon szívesen olvasnék Tőled még hasonlókat, akár ugyanezzel a szereplővel, akár mással, ezeken a tájakon játszódó, érdekes, kalandos, semmiféle filozofáló, világmegváltó jelentőséggel nem bíró, egyszerűen csak jó értelemben vett, szórakoztató történeteket, amelyek persze nálad mindig bírnak valami komolyabb mondanivalóval is...

Az én teljesen szubjektív, - ezúttal mindenféle, hibákra rámutató szándék nélküli - véleményem egy dolog miatt lehet érdekes.
Ugyanis, én vagyok a végállomás.
Én vagyok az olvasó!
TE NEKEM ÍRSZ!
Énmiattam agyaltál órákig egy-egy jelzőn, mondaton, nekem akartál felhőtlen, vagy éppen elgondolkodtató perceket szerezni azzal, hogy elém tetted ezt a novellát, én pedig, pontosan emiatt a különleges kapcsolat miatt, megmondanám, ha nem tetszett volna a történet.
De tetszett.
5 csillag, mindenféle hezitálás nélkül.

Miki

k, 2015-06-16 07:01 Para Celsus

Para Celsus képe

Örülök, hogy tetszett! :)

Általában én vagyok a legjobban meglepve, ha sikeres egy írásom - a sokat emlegetett Boszorkányvágtáról péld'ul az életben nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog a népnek - otthon gépeltem, miközben készültem felfelé Pestre, ugráltam a pc és az utazótáskám között, közben öcsém Neptunját buheráltam, mert megin' valami le/beadási határidő volt - amit pedig nem sikerült legépelnem, azt a buszon írtam meg, zötykölődve, fél óra alatt, úgy, hogy valami szuszogós, szőrös férfiállat terpeszkedett a mellettem lévő ülésen, és böködött a könyökével. :D

Szóval ja, akad több ilyen történetem, bár a helyszín kevésbé egzotikus, de ugyanez (vagy legalábbis hasonló) fazon a főszereplő. :D


"The Rainmakeeeer!"

v, 2017-08-27 19:40 Suana

Most találtam rá erre az írásra. Ha közben nem írt volna kétpercenként a barátnőm, "egyszuszra" végigolvastam volna, de így is sikerült a végére jutni. És most szépen megfordulok, és elindulok lefelé azon a létrán, amelyiken felfelé akartam menni. Sebaj. Mindig is tériszonyom volt. Elég lesz nekem egy széken álldogálni.

Nagyon jó. Gyorsan írtam hozzászólást, amint végeztem az olvasással, hogy még véletlenül se olvassak el egy régebbi hozzászólást se, ami esetleg befolyásolhatna.

Tényleg nagyon jó. :)

Üdv: Sz

h, 2017-09-11 19:42 Para Celsus

Para Celsus képe

Köszi szépen :) (Csak eljutottam ide is... el is felejtettem, hogy ez a novellám még fent van itt :D )


"The Rainmakeeeer!"