Gondolatok a kocsmában

A koszos ablakokból csak némi fény szűrődik be, megvilágítva a piszkot, mely mindenhonnan virít a csárdában. A bútorok színét még az atyaúristen se tudja meghatározni. A ház résein néha befú a hideg, emlékeztetve a bent lévőket a kinti időjárásra.
Naplopó, unott társaság poharába temetkezik az asztalok körül. Ilyenkor, télen nincs mit tenni, az asszony szoknyája mellett meg nem akarnak lenni. Marad a csárda, mint egyedüli menedék. Sőt még az a nagy előny is járt a kocsmában való tartózkodásnak. A határozatokat előbb itt hirdeti ki az itteni népbiztos. A legújabb hírekről azonnal értesültek a törzsvendégek.
A kocsmáros pultja mögül végignéz vendégein, már fejből tudja kinek, hány strigulája van a könyvében. Várja a tavaszt, amikor dologidő lesz, és húzhatja le a tartozásokat.
Szokásosnál nagyobb széllökésre lesz figyelmes, majd az ajtóra néz sóvárogva, és imái meghallgattatnak. Egy peckes középkorú férfi lép be. Kackiás bajusz, mogorva tekintet, egyenes testtartás és nem utolsó sorban tiszta katonai zubbony jelezi, hogy nem akárki. Kimért léptekkel lassan halad a pult felé.
De valami nem stimmel, jegyezi meg magának a csapos: túl nagy a csend. Még azt a sutyorgást se lehet hallani, ami a mélyen tisztelt népbiztos úr szónoklata alatt szokott lenni.
Szemét meghunyorgatja, ettől látása élesedik, és ki tudja venni a tiszt sapkájára tűzött címert: K.U.K. Egy királypárti és pont az ő kocsmájába tér be! Isten most segíts meg, rebegi magának a kocsmáros.
A tiszt csizmája nem sokkal a pult előtt koppan, majd a kezét rárakja a rozoga fára, és ujjaival ütemesen kezd dobolni megtörve a csendet. A kocsmáros egy tiszta poharat kap elő, majd a kancsóért nyúl…
-Ne szolgáldd ki! – harsan föl egy hang. Már csak ez hiányzott, jegyzi meg magának a csapos.
Egy férfi rátartian feláll az asztalok mögül. Kezeit a padra támasztja, majd szúrós szemét tisztre szegezi, aki félszemmel odapillant, majd kiissza kupáját. A teli kancsót kezébe veszi, és elindul a férfi felé. Az asztalnál megáll, tölt a napszámos poharába, majd leül vele szemben.
- Én veled nem iszom, pribék! – vágja a tiszt fejéhez, erre helyeslő mormolás hallatszik mindenhonnan.
- Kinek hiszed magad, paraszt? Nem mindegy az honnan kapod? – vágja az vissza. Erre mindenki kiabálni kezdett, de a férfi leintette őket.
- Egy királypárti szeméttől nem fogadok el semmit, még ha az éltem is múlna rajta. – szinte köpi a szavakat a férfihoz.
- Te is, az voltál ne tagadd, hányszor örülhettél a jóságos Ferdinánd király jövetelének.
- Mikor volt az már, te!
- A múltban, paraszt! – mondja mérgesen. – a te és a rokonaid múltjában.
- Ma más van már, nem tudod! – és az asztalra csap a férfi.
- Tiszteld a múltadat te, ne dobd el kereszted! – a tiszt feláll az asztaltól, úgy hogy a szék hátra repül.
- Most megtáncoltatlak én téged! – a napszámos fellöki az asztalt, erre mindenkinek a zsebében kinyílik a bicska. A kocsmáros a pult mögé búj félelmében.
A férfi ráugrik a tisztre, aki öklével pofán csapja támadóját, majd késével hasba szúrja. A tömeg felhördül, és egyre szorosabban az ellenség köré gyűlik. A tiszt tudja, élve innen nem kerül ki, de még magával visz néhány embert a kénköves pokolba…
A hideg szél néha port fúj egy férfi szép kék egyenruhájára. Gyöngyöző homlokát megtörli, majd újra a bitófára néz, amin egy tiszt lóg élettelenül vérbe fagyva. A levegőt egyre nehezebben veszi az úriember.
Egy harang kondul meg, amitől a férfi majd nem összeesik.
- Temetnek, népbiztos úr. – egy öregember lépett mellé, akitől még jobban kiverte a hideg a népbiztos urat, de rémületét csak egy percre mutatta ki, utána falfehér arc mögé rejtette érzéseit.
- Mi történt? – kérdezi a népbiztos rezzenéstelen arccal
- Kocsmai verekedés. – jelenti ki az öreg részvét nélkül.
- Ki kezdte?
- Honnan tudjam?
- Mit szokott tenni ilyenkor?
- Hát, amikor a falu bírája votam, általában a kocsmában votam, és lecsillapítottam a kedélyeket. – mondja az öreg nosztalgikusan.
- És most, miért nem csinálta?
- Mer’ nem én vok itt a törvény. – néz a népbiztosra ártatlanul.
- Bezzeg a Szovjetunióba ilyenek nem történnek, ott az emberek békességben és egymással egyetértésben élnek. Bárcsak mi is ott tartanánk!
- Úgy legyen, Ámen. – mondja az öreg beletörődően.
- Mit se tud maga a dolgok menetéről!
- Hát csak annyit tok, a Oroszország messze van ide, talán azt se tudjak hol vagyunk mi. – mondja bölcselkedve a falu volt bírája.
- Mit tud maga. – kezével jól megcsapja az öreget, aki ettől a bitófához csapódik.
Az öregember fejéből erősen kezd folyni a vér, és üreges szemei a népbiztosra néznek, aki elindul a kocsmába.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-02-21 21:25 Styra

Styra képe

Az elején kellemes és könnyed a kocsma bemutatása, a konfliktus is egész életszerű, bár a verekedésnél ritka az a kocsmáros, aki félve pult mögé bújik, és nem próbál közbeavatkozni, ha csak szóval is.
A két helyszín, a kocsmai verekedés, meg a népbiztos felbukkanása közé én betennék egy üres sort.
Egyébként jó:)
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

h, 2005-02-21 21:31 Rem

Rem képe

Végre az első hozzászóló sok-sok év után, míly öröm ez megöregedett szivemnek. 8)

Egy sor? Nem is tudom? Ilyen élesen nem akarok váltani.
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-02-21 21:32 Styra

Styra képe

Szerintem elég éles a váltás, szóval a sor inkább tisztázná, de te tudod :)
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

h, 2005-02-21 21:37 Rem

Rem képe

Mint első olvasómtól megkérdezhetem-é, igazából miről is szól a művem? Te esetlegsen mit látsz a sorok között, mi ragadott meg?
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-02-21 21:40 Styra

Styra képe

Azt hiszem, kicsit tán ironizálni akarod a magasztos szocialista eszméket, meg hogy forgandóak az emberek, de mivel nem értek az ilyenekhez, és nem is nagyon foglalkoztam még ezzel, ezért nem mondanám biztosra
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

h, 2005-02-21 21:47 Rem

Rem képe

Köszönöm Styra.
______________________
Az öreg dobozoló sámán

k, 2005-02-22 14:05 Mesemondó

Mesemondó képe

Nyelvehelyességi szempontból sok kívánnivalót hagy maga után. A hangulat végig jó,derengeteg szórendi hiba és szleng van.. ez a tok meg vok szeintem írásban, mármint nem egy csatin pl. nem túl jóóó. Mondhatni helytelen. Az alap story tetszik, de a sok csvaros mondat volt egy-két olyan az elején amit 5ször olvastam el sajnos vontatottá teszi.
... a fű nő magától.

k, 2005-02-22 15:15 Rem

Rem képe

Mese a zalai nyelvjárásban használt szavakkal ne vitatkozz. ;) vok és tok ;) a szelngbe is bekerültek, de attól még ők használják. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

k, 2005-02-22 21:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ki lehetett a lektorod, hogy képes volt hibákat bennehagyni a novelládban? Az ő hibája az egész, mert egyébként nagyon jó a műved hangulatilag, szinte látom magam előtt a jelnetet. A szleng (már) nem zavar, kell az is bele, hogy szintsítse. Ja, modtam, hogy a nyelvtani természetű hibákat hanyagolom, Te tudod miért. A miatt a lektor miatt. az az ő baja, fájjon érte az ő feje. Megérdemli. Így elrontani ezzel a félvállról vett, összecsapott munkával a Te remekművedet? na jó, azért ott még nem tart, de nem áll olyan távol tőlke, mint békától az égbolt. És mégegyszer kiemelem alegjobbat: nagyon jó hangulatkeltő olvasmány! Komolyan megfogja a fantáziám, mint általában a műveid. Csak így tovább, bár ajánlom, hogy vagy válts lektort, vagy ne este 9-kor küldd át neki a novelládat gyorsjavításra, hanem pl. a közététel előtt egy-két nappal, hogy legyen ideje jobban átolvasni. Nehogy már ezen múljon a sikered!
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2005-02-24 00:36 Max

Max képe

Majd vasárnap jön rá a vélemény... :lol:
______________________________________________________________________
" -Te meg ki vagy?
-Én vagyok a legrosszabb rémálmod!
-Az nem lehet! Az én legrosszabb rémálmon az, hogy a kukacom nélkül ébredek!
-Akkor én vagyok a második legrosszabb rémálmod... "

p, 2009-04-17 08:10 Obb_régi

Tény hogy jól elcsípted, a behódoló bárgyú néptömegek identitásváltását, mely bármely irányú szél hatását képes követni, és kivetni magából mindaz mit ősei még szentül hittek. Grat!
Viszont csak úgy zárójelben: a vok-tok sokkal későbbi szleng,és inkább a fiatalabb korosztályra jellemző.
Üdv:
Obb
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!