Kétkedő szem

A szögeken vér csordogált, mely a poros földre csepegett. Nyikorogva sírtak fel, ha a súly, mit tartaniuk kellett, egy percre elengedte magát. Súlyos kalapáccsal verték be őket. Minden csapással egyre beljebb a kemény fába, ami szomorúan recsegve tűrte azt.
Kegyetlen kezek magasba emelték a fát, ami hasonlított egy keresztre mutatva így a tényt. Vajon erre született öröktől fogva? Megtartani a súlyt, és állva itt láttassák. Vagy csak követte mestere akaratát? Vagy ne is gondolkozzunk ezen, hanem a végeredményt taglózzon le minket.
A szent anyaföldbe döfték le. A vége egyre jobban és jobban szúródott bele a szent humuszba a teher alatt. Ezáltal fokozatosan mélyebb seb keletkezett kérgén, mely annyi áldott testet fogadott már be, Sokszor felhasították már, majd újra összevarrták. De ez a heg örökre megmarad.
Meddig készült erre a teher, hogy most tőle tátongjon seb, legyen szomorú a fa, és sírjon vasszeg? Negyven napig, vagy egy óráig. Mit ér ez, ha így végzed, hisz a véget úgy se határozhatod meg. Nem tudhatod, mennyi bűn terheli lelked. Bűn-e mit elkövettél, vagy csak enyhe vétek, mit már rég leróttál?
A keresztnek három ága meredt ki a földből mindegyik más szent irányba. Egy az ég felé, hová a lelkek mennek. A másik fiatal cserjék irányába, és az utolsó öreg korhadó, fák felé, melynek ágai az ég felé mutatnak. Vajon általuk elérhető-e az üdvösség? Vagy meg kell tagadni őket?
Higgyünk a rozsdásodó vasba, a korhadó fába, vagy a foszló teherbe?! Vagy az égbe, mely hol felhős, hol tiszta, mint a hűs hegyi patak. A cserjébe, mely arra a sorsa jut, mint a korhadó fa. Ahol kezdet van, ott vég is. Bízzanak-e benne hitetlenül, hisz erejét még soha sem érezték? Nem adsz nekünk semmit, nem is vettél el. Akaratod ereje, és beteljesedése nem látható a világban a kétkedő szemeknek. Kezdete látható, a végé viszont várható.
Hirdessük halálodat, és kiáltsuk ki magunkat önkényesen felsőbbrendűnek? Ki emberekben hisz minduntalan sok csalódás érheti, mert nem vagyunk tökéletesek.
Egy sas szállt a fa ágára. Éles hangon sipítozni kezdett: Jöjj és lásd, amint a negyedik pecsét feltárul. Megijeszteni nem tudsz, ha jön a vég, mi nem válogatva elér mindenkit, hát várjuk! Csak a súly rázkódik össze magatehetetlenül látomásában.
Szél kerekedett, ennek következtében porfelhő gyűlt forrongva és kavarogva előtte. Néha a teher véres arcába csapott akaratlanul. A céltalan légáramlat irányította minden porszemét. Hajoljunk meg előtte és csatlakozzunk hozzá? Vigyen oda, ahova akarja, ezáltal csak azt lássuk, amit akar? Az akarat úgy se enged mindenkit, mert irányíthatjuk. Bár néha gyenge az, ha más akarat keresztezi, de azért a miénk.
A súly még egyszer erőt vett magán. Izmai utoljára megfeszültek, arca a föld felé nézett bűnbánóan. Ezernyi bűnös tette megelevenedett előtte. Az édeni kezdetektől indult, és a haláláig tartott. Miért bűnhődünk számunkra ismeretlen pár bűnéért, hisz még tartozást se róhat fel érte senki az égi bíróságon. Mindenkinek megvan a saját bűne, bocsánatot nem kell kérni értük, hisz a büntetést vállalni kell. Csak a gyávák választják a könnyebb utat.
Alvadt vér száradt a meggyötört keselyűk és férgek lakmározta testen, mit nem becsült sokra életében. Most szembesül az igazsággal helyes volt-e, vagy nem. Jól tette-e azt, mit tett életében.
Kételyek vesznek körül minket mindenben. A döntés számomra ezekben lehetetlen!

4.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2005-01-19 15:38 Tanaka (nem ellenőrzött)

Huh, Rem, én ezt nem nagyon értettem... :(

sze, 2005-01-19 22:37 Rem

Rem képe

Kösz, hogy legalább elolvastad ;)
Egy elég húzos teológia óra után született. :?
Én inkább eszemei oldalról nézem a dolgokat, nem úgy mint Blade mester. ;)

______________________
Az öreg dobozoló sámán

sze, 2005-02-02 12:57 Misaerius

Misaerius képe

Mit nem lehet ezen érteni?
Nagyon tetszett. Sokkal jobb így árnyaltan, nem konkrétan kifejezni valamit. Így hagyod az embereket gondolkozni.
5/5
"Lebbentsd félre a függönyt és lépj mögé! Ennyi az egész. Minek habozol, mitől félsz? Attól, hogy nem tudod, mi van a függöny mögött, és hogy onnan nem térünk vissza?" /Goethe: Az ifjú Werther szenvedései/

k, 2005-04-19 17:06 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Értem mit akartál kifejezni, és kiéreztem a keresztény hitvallást is.
De nehéz volt olvasnom. Olyan volt, mint a tájékozódási futás, ahol a versenyzőnek minduntalan elő kell kapnia a térképet, hogy ellenőrizze, helyes irányban halad-e...
Nem tetszett a teher és a súly elnevezés, de ez nem döntő. Néhány mondat viszont kifejezetten fájt. Nem tudom, volt-e valami szándékod vele, de így nyelvtanilag hibás.
"Higgyünk a rozsdásodó vasba, a korhadó fába, vagy a foszló teherbe?! Vagy az égbe, mely hol felhős, hol tiszta, mint a hűs hegyi patak. A cserjébe, mely arra a sorsa jut, mint a korhadó fa."
(szerintem -ban,-ben)
Összességében tetszett, és elgondolkodtatott. Sejtem, hogy a célod elérted ezzel az írással. ;)

k, 2005-04-19 17:14 Rem

Rem képe

-ban -ben olyan behatároló én tágabb jelentéskört akartam adni a -ba -be határozói ragokkal. ;)Igazad van, hogy a mű nehezen érthető, ám a megértésre való noszogatáshoz ez egy kiváló módszer. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán