Dr. Alois Keller csodálatos átváltozása

A helyszín egy bírósági tárgyalóterem. Jelen vannak: a bíró, a felperes, a felperes ügyvédje, az alperes ügyvédje, az esküdtek, valamint a hallgatóság. A jelenlévők éppen elfoglalják helyüket, majd a bíró háromszor leüti kalapácsát, és megkezdődik a tárgyalás.

Bíró
A tárgyalást ezennel megnyitom! Folyó év március huszonharmadikán Agnes Keller keresetet nyújtott be bíróságunkhoz, melyben kérelmezi a férje, Alois Keller vagyona feletti teljes rendelkezési jog megadását. Felperes indoklásában előadta, hogy férje folyó év február másodikán ismeretlen helyre távozott, majd életjelet csak ügyvédjén keresztül adott. Üzenetében tudatta vele, hogy folyó év február másodikán váratlanul unikornissá változott (a hallgatóság körében nevetés és morajlás hallatszik, a bíró ismét hármat üt kalapácsával, mire a terem elcsendesedik), és egészen február negyedikéig nem tudta felvenni a kapcsolatot sem feleségével, sem ügyvédjével. Mivel állapotára hivatkozva azóta is csak ügyvédjén keresztül üzen, felesége, Agnes Keller felperes kéri a bíróságot a fent említett intézkedések elrendelésére. Megadom a szót az alperes ügyvédjének.

Keller úr ügyvédje
Igen tisztelt Bíróság, Bíró úr! Ügyfelemet mindenki komoly és becsületes embernek ismeri, olyannak, akinek lehet adni a szavára – és ilyennek ismerem én is. Való igaz, hogy amit állít, az meglehetősen szokatlan és nem egy hétköznapi jelenség, de ügyfelem teljes mértékben cselekvő- és jogképes, és biztos vagyok benne, hogy a tárgyalás végére Önök is egyet fognak érteni velem...

Bíró
Azt, hogy az ön ügyfele cselekvőképes-e, majd a bíróság fogja megállapítani! Most pedig térjen a tárgyra!

Keller úr ügyvédje
Igenis, Bíró úr! Nos... Ügyfelem eltűnéséről sajnálatos módon én magam is csak az újságokból értesültem, és mint arra Önök is jól emlékeznek, az ügy igen nagy port kavart fel, hisz nemzetünk egy jól ismert, köztiszteletnek örvendő tagjáról van szó, akinek hiánya azóta is érzékenyen érint minket...

Bíró
Térjen a tárgyra, vagy megvonom magától a szót!

Keller úr ügyvédje
Igen! Tehát... folyó év február hó hatodikán, délelőtt tizenegy óra tájban felkeresett az irodámban Hans Zimmermann tengerészkadét. A kissé zavarodottnak tűnő fiatalember előadta, hogy egy cirkuszi ló küldte, és a nevezett ló morzejelekkel utasította, hogy haladéktalanul keressen fel engem, és adja át nekem üzenetét. Meglehetősen szkeptikus ember hírében állok, és már azon voltam, hogy kihajítom ezt a minden bizonnyal részeg matrózt, de furcsa módon nemcsak józan volt, hanem az üzenet tartalma is felcsigázott annyira, hogy átmenetileg hitelt adjak szavainak. Elmondta ugyanis, hogy a Berlin külvárosában található Hochseeflotteplatzon a vándorcirkusz társulata egy unikornissal hirdette magát. Zimmermann először azt hitte, hogy közönséges csalásról van szó, és remélte, hogy leleplezésével megszégyenítheti a pénzéhes kompániát, azonban a legnagyobb meglepetésére a legendákból ismert állat valódinak bizonyult. A cirkuszigazgató annyira magabiztos volt, hogy a láncra vert állatot, bocsánat, Keller urat (a közönség soraiból ismét elfojtott nevetés hallatszik) bárki szabadon megvizsgálhatta. Zimmermann kadét szerint az egyszarvú meglehetősen kedvetlennek és egy kicsit soványnak is tűnt, de a szarva valódi volt. Nem volt nyoma ragasztónak vagy bármilyen más csalásnak – igaz, nem is próbálta meg lefeszegetni azt. Percekig döbbenten nézegette az állatot... vagyis Keller urat, amikor arra lett figyelmes, hogy az a patájával morzejeleket kopogtat a kövezeten. Zimmermann számára, aki képzett tengerész, a morzejelek úgy álltak össze szavakká és mondatokká, akár az édesanyja szólt volna hozzá. Mintha a döbbenet, hogy egy élő unikornissal hozta össze a sors, még nem lett volna elég, a felismert üzenet hatására Zimmermann úr lélegzete is elállt, és másodpercekig csak levegőért kapkodott. A daliás, bár kissé megviselt paripa ugyanis Dr. Alois Keller néven mutatkozott be, és arra kérte, hogy haladéktalanul hozassa ide az ügyvédjét. Miután Zimmermann úr elmondta nekem azt a titkos jelszót is, amit arra az esetre beszéltünk meg Keller úrral, ha csak levél útján tudnánk érintkezésbe lépni és kétségek merülhetnének fel a levél hitelességével kapcsolatban, már biztos voltam benne, hogy le kell győznöm minden szkeptikus indíttatásomat, és követnem kell Zimmermann urat.

A felperes ügyvédje
Tiltakozom, Bíró úr! Az alperes ügyvédje olyan dolgokat állít, ami minden tekintetben ellentétes a józan ésszel és félre akarja vezetni a bíróságot! Követelem, hogy vonja meg tőle a szót!

Bíró
Elutasítom! Az alperes ügyvédje folytassa előadását, de röviden és tömören adja elő mondandóját! Nélkülözze a felesleges szóvirágokat, különben soha nem végzünk ezzel az üggyel.

Keller úr ügyvédje
Igenis, Bíró úr! Tehát követtem Zimmermann urat a már említett térre, ahol valóban ott találtam az ügyfelemet, vagyis az unikornist. Ezután magam is megtapasztalhattam, hogy a fiatalember igazat mond, tudniillik Keller úr – vagyis a ló – miután észrevett, hevesen kaparni kezdte a földet, majd patkójával ütögette a kövezetet, Zimmermann kadét pedig fordított. Ügyfelem heves szitkozódások közt követelte, hogy oldoztassam el, majd kísérjem lakására. Jelenlétünkre azonban felfigyelt a cirkusz egyik alkalmazottja, és elszaladt az igazgatóért. Fél perccel később egy bajszos, pökhendi és kissé hordószerű alak jelent meg előttünk, aki fennhangon követelte, hogy hordjuk el magunkat, mert jelenlétünkkel zavarjuk az ő becses paripáját és rontjuk az üzletét. Hasonló felháborodottsággal adtam tudtára, hogy a vacsoráját már a börtönben fogja elkölteni, ha nem engedi azonnal szabadon az ügyfelemet, és ha tovább akadékoskodik, kártérítés fizetéséért fogom perelni Keller úr szabadságának korlátozása miatt. Hosszas szóváltás után – amiben természetesen Keller úr is részt vett a maga módján – sikerült némi fenyegetőzés és ezer márka fejében megváltanom ügyfelem szabadságát. Ezután Keller úrral átsétáltunk az irodámba, ahová Zimmermann kadét is elkísért minket. Az egyszarvú, vagyis ügyfelem, előadta, hogy folyó év február másodikán este hazafelé tartott az Edelweißstrasse huszonnyolc szám alatti lakásába. Hat óra előtt néhány perccel, hogy lerövidítse az utat, a Friedrich-Wilhelmstrassén lefordult egy sikátorba, ahol egy időre eszméletét vesztette. Először azt hitte, hogy leütötték, de nem érzett fájdalmat. Csak amikor megpróbált felállni, akkor vette észre, hogy törzse és végtagjai megváltoztak, és ujjait sem tudja behajlítani. Kiáltani próbált, de csak valami furcsa prüszkölésszerűség hagyta el ajkait, majd pánikba esve kivágtatott a Zweibrückstrasséra. Zavarában egészen a főpályaudvarig futott, ahol egy kocsis befogta, és átadta a gyepmesternek. Itt egészen másnap délig volt bezárva egy sötét karámba, ahonnan végül a cirkuszba került, miután az igazgató megvásárolta. Elmondta még, hogy az átváltozás előtt nem tapasztalt semmi különöset, leszámítva az orrában érzett enyhe zsibbadást, ami néhány nappal korábban jelentkezett. A további „beszélgetésünk” során meggyőződhettem róla, hogy valóban Keller úrral állok szemben, igaz meglehetősen szokatlan formában. Így a felperes keresete alaptalan, kérem annak elutasítását, és Keller úr...

A felperes ügyvédje
Tiltakozom, Bíró úr! Az alperes ügyvédjének minden szava mesebeszéd, semmivel sem tudja bizonyítani azt, amit állít! Követelem, hogy hagyjon fel a bíróság megtévesztésével és fejezze be a dajkamesék fabrikálását! Minden állítása ellentétes a józan ésszel!

Bíró
Elutasítom! Azt, hogy mi igaz és mi nem, majd a bíróság fogja megállapítani! Ügyvéd úr! Kérem tárja a bizonyítékait a bíróság elé!

Keller úr ügyvédje
Természetesen! Zimmermann kadét vallomása következik. Kérem, hogy hallgassák meg!

Bíró
Értem... A bíróság természetesen meghallgatja a tanúkat. (Papírokat lapozgat.) Szólítom az első tanút, Hans Zimmermann tengerészkadétot. Kérem, foglaljon helyet a tanúk pulpitusánál!

(Zimmermann kadét elfoglalja helyét, majd esküt tesz a Bibliára.)

Segéd
Esküszik, hogy igazat és csakis a színtiszta igazat fogja mondani?

Zimmermann kadét
Esküszöm!

Keller úr ügyvédje
Zimmermann úr, ugye Ön kadét? Mit is jelent ez pontosan? A morzejeleket mióta ismeri?

Zimmermann kadét
A Tengerészeti Akadémia végzős növendéke vagyok, a morzejeleket pedig még matróz koromban tanultam. Ez az egyik legfontosabb dolog a sok közül, amit egy tengerésznek tudnia kell. Aki nem ismeri a morzejeleket, az nem is szállhat hajóra!

Keller úr ügyvédje
Értem... Akkor tehát kijelenthetjük, hogy kizárt, hogy csak puszta félreértésről lenne szó... Mesélje el, hogy talált rá ügyfelemre.

Zimmermann kadét
Nos, az úgy volt, hogy teljesen véletlenül épp arra jártunk a társaimmal, ugyanis kazántisztítás miatt a hajónkat dokkba küldték, így kaptunk néhány nap kimenőt. Az előző esti mulatozás miatt meglehetősen későn keltünk, ezért is futhattunk bele a vándorcirkuszba, ami még egy órája se nyithatott meg...

A felperes ügyvédje
Áhá! Tehát részeg volt! Csak hallucinálta az egészet! Kérem, Bíró úr, ne vegye figyelembe a tanú vallomását, hiszen nem volt magánál...

Bíró
Ne szakítsa félbe a tanút! Zimmermann kadét! A kérdéses időpontban valóban részeg volt?

Zimmermann kadét
Nem, Bíró úr, nem! Akkor már nem. Addigra minden szesz kiszállt a fejemből...

Keller úr ügyvédje
Folytassa kérem a vallomását!

Zimmermann kadét
Szóval éppen a téren át sétáltunk, amikor meghallottam, hogy egy kölyök hangosan azt kiabálja, hogy a cirkusznak egy valódi unikornisa van. Először bolondságnak tartottam a dolgot, de ha már amúgy is arra jártam, gondoltam megnézem, miről is van szó. Amikor a ló közelébe értem, még akkor is meglehetősen hitetlenkedve néztem rá, bár a szarva tényleg valódinak tűnt. Elsőre nem mertem megérinteni, mert láthatóan nyugtalan volt, de ahogy ott álltam csodálkozó tekintettel, egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy valaki morzézik a kövezeten. Ahogy a kopogás szavakká, a szavak pedig lassan mondatokká álltak össze a fejemben, azt hittem, hogy valaki a bolondját járatja velem. De nem volt kétség: az unikornis próbált üzenni. Elmondta, vagyis lemorzézta, hogy ő Dr. Alois Keller, és két napja teljesen váratlanul unikornissá változott, majd befogták és eladták cirkuszi látványosságnak. Kérte, hogy haladéktalanul értesítsem az ügyvédjét, de mondandómat kezdjem azzal, hogy „a Himalájában sosem esik, mert a majmok nem esznek pudingot”. Így biztosan tudni fogja, hogy nem kitaláció az egész, és el fog jönni. Ezen felül száz márkát ígért nekem, amennyiben segítek, és tolmácsa leszek...

A felperes ügyvédje
Tehát száz márkát kapott azért, hogy előadja itt ezt a mesét! Szép kis összeg, mondhatom!

Bíró
Türtőztesse magát és ne szakítsa félbe a tanút!

Zimmermann kadét
Ezután elszaladtam a megadott címre, ahol valóban ott találtam Keller úr ügyvédjét. Először persze nem akart hinni nekem, sőt, majdnem kidobott, de akkor eszembe jutott az a furcsa mondat, és attól kezdve komolyan vette előadásomat. Elmentünk hát együtt a cirkuszhoz, ahol némi alkudozás után sikerült kiszabadítanunk Keller urat. Azóta pedig tolmácsolok neki...

Bíró
Köszönjük a vallomását, jegyzőkönyvbe vettük. A védelemnek van-e további kérdése a tanúhoz?

Keller úr ügyvédje
Nincs kérdésem, Bíró úr! Véleményünk szerint az elhangzottak mindenben a mi álláspontunkat támasztják alá.

Bíró (a felperes ügyvédjéhez fordulva)
Ügyvéd úr?

A felperes ügyvédje
Keller úr ügyvédje kifizette önnek az ígért száz márkát?

Zimmermann kadét
Igen. Még aznap, egy összegben. Keller úr nagyon örült, hogy segítettem neki visszanyerni a szabadságát. Ezen felül további kétszáz márka jutalmat ígért...

Agnes Keller (hangosan feljajdul)
Kifosztanak!

Zimmermann kadét
...ha továbbra is segítségére leszek, amíg szokatlan állapota meg nem szűnik.

Felperes ügyvédje (Zimmermannt félbeszakítva felcsattan)
Bíró Úr! Ezt az embert megvesztegették. Maga is elismerte. Így nem tekinthető elfogulatlannak, tanúvallomása pedig nem vehető figyelembe. Egyúttal követelem, hogy a bíróság kötelezze a már átvett „jutalom” visszafizetésére, mivel egy jól megszervezett csalás aktív részese...

Bíró (hármat üt a kalapácsával)
Elutasítom! Egyúttal felszólítom, hogy ha még egyszer emlékeztetnem kell rá, hogy nem maga ül a bírói pulpituson, megbírságolom!

Agnes Keller (zokogni kezd)
Koldusbotra juttatnak ezek a csalók!

Bíró
A bíróság végzett a tanú meghallgatásával. Köszönjük Zimmermann kadét, visszaülhet a helyére. A tárgyalás az igazságügyi szakértő meghallgatásával folytatódik. (Int a teremőrnek. Az ajtón egy ötven év körüli, bajszos, pocakos, szürke zakót viselő férfi lép be, nagy aktatáskával a kezében.) Stern úr, kérem, hogy tárja a bíróság elé vizsgálódásának eredményét!

Igazságügyi szakértő
Igen tisztelt bíróság, Bíró úr! Azzal a kéréssel keresett meg a fővárosi bíróság, hogy vizsgáljak meg egy lovat, mely ránézésre csak a legendákban és gyermekmesékben létező úgynevezett unikornis jellegzetességeit viseli magán, valamint egyesek szerint morzejelekkel kommunikál, és a jelenleg eltűntként nyilvántartott Dr. Alois Keller úrnak adja ki magát. A vizsgálati eredmények ismertetése előtt el kell mondanom, hogy – mint a müncheni egyetem biológiatanára és a kriptozoológia kiváló ismerője – mindig is szkeptikusan álltam a hasonló ügyekhez, mert azok rendre gyenge hamisítványnak bizonyultak. Sajnálatos mód, a sorozatos leleplezések sem tartják vissza a szélhámosokat, hogy újabb és újabb fércművekkel próbáljanak szenzációt kelteni, és az egyszerű és tanulatlan emberek hiszékenységéből hasznot húzni...

Bíró
Térjen a lényegre, nem érünk rá egész nap!

Igazságügyi szakértő
Igenis! Tehát... A vizsgálatot Keller úr házának udvarában végeztem el, ahol azóta is tartózkodik. Keller úr, akarom mondani a szarvval rendelkező fehér mén az udvaron legelészett, amikor Keller asszony ajtót nyitott nekem. Elmondása szerint, amikor Keller úr ügyvédje beállított hozzá a lóval és Zimmermann kadéttal, és előadták neki a már általunk is jól ismert történetet, nem akart hinni a fülének. Csak akkor volt hajlandó befogadni az állatot, amikor az végül morzejelekkel lekopogta neki a családi széf zárkombinációját, amit csak és kizárólag Keller úr tudhatott. Az unikornisnak látszó ló kissé izgatott állapotban volt, de alapvetően jól viselte vizsgálódásomat, miután az ügyvédje javaslatára szóban is előadtam látogatásom okát. Nem szeretném a tisztelt bíróságot szakkifejezésekkel és a különféle vizsgálatok részleteivel untatni, ezért rögtön a tárgyra térnék!

Bíró
Köszönjük, épp kérni akartam!

Igazságügyi szakértő
Tisztelt Bíró úr! Minden vizsgálatot a körülményekhez képest a lehető legalaposabban végeztem el, és bizton állíthatom, hogy az általam megvizsgált élőlény egy ló, kiegészítve azzal a ténnyel, hogy a homlokán található szarv valódi, az ténylegesen a fejéből nőtt ki, és eltávolítani csak csonkolással lehetséges. Tehát, ha úgy tetszik, valóban egy unikornissal állunk szemben, bár szerény véleményem szerint csak egy különleges mutációról van szó, amit ugyan bizonyítani nem tudok, de ha elvégezhetném a ló boncolását, minden bizonnyal igazam lenne...

Keller úr ügyvédje
Mi a helyzet a morzejelekkel? Mi azt állítjuk, hogy a ló Keller úr – hogy milyen szarva van, az most részletkérdés!

Igazságügyi szakértő
Nos igen, a morzejelek... Ami azt illeti, valóban morzejelekről van szó. Olyan kérdésekre is választ kaptam, melyek biztosan nem lehetnek egyszerű betanítás eredményei, mint például egy papagáj esetében. Furcsa, de úgy tűnik, hogy a ló az intelligencia jeleit mutatja...

(A közönség soraiból halk morajlás hallatszik.)

A felperes ügyvédje
Tiltakozom! Ez még nem bizonyít semmit! Lehet, hogy a ló intelligens, de azt maga sem gondolhatja komolyan, hogy valaki csak úgy lóvá változhat! Ez őrültség!

Igazságügyi szakértő
Unikornis... De igaza van, ez valóban nem bizonyítja, hogy Keller úr szelleme lakozna abban az állatban...

Bíró
Elutasítom! Azt, hogy mi igaz és mi nem, majd a bíróság fogja megállapítani! Ügyvéd úr! Van bármilyen bizonyítéka, amivel alá tudja támasztani meglehetősen hihetetlen állításait?

Keller úr ügyvédje
Természetesen! Nem más, mint maga Keller úr! Kérem, engedjék be!

(A közönség soraiból újból elfojtott nevetés és susmorgás hallatszik. Az ügyvéd int a segédnek. Az ajtó hirtelen kinyílik, majdnem fellökve a segédet. Belép Keller úr, vagyis az egyszarvú.)

Bíró
Ügyvéd úr, a tárgyalóterembe tilos állatokat behozni! Azonnal vezettesse ki innen ezt a... ezt a lovat, vagy tudom is én, mit

Keller úr ügyvédje
Bíró úr, ez nem ló, ez egy unikornis... akarom mondani, Keller úr, az ügyfelem!

(Ebben a pillanatban az egész tárgyalóterem vulkánként tör ki. A közönség kiabálni kezd. Néhányan szitkozódnak, míg mások hitetlenkednek vagy hangosan nevetnek. Keller úr folyamatosan dobog az egyik patájával, Zimmermann fordít. Egy fiatal férfi odarohan az unikornishoz, megpróbálja letörni a szarvát, de az felrúgja még mielőtt hozzá érhetne. A bíró kalapácsával verni kezdi az asztalt…)

Bíró
Viselkedjen Keller úr, vagy bezáratom! Ügyvéd úr, tíz márka büntetés megfizetésére ítélem védencét a tárgyalótermi szabályzat megsértése miatt! (Hármat üt a kalapácsával.)

Felperes ügyvédje
Látja, Bíró úr! Ez csak egy ostoba ló! Az egész egy hazugság! Ez az átkozott zugügyvéd csak meg akarja akadályozni, hogy az ügyfelem hozzájusson a vagyonhoz, ami őt illeti! Követelem, hogy...

(A morajló-zsibongó teremben végül elszabadul a káosz. A bíró sem bírja tovább cérnával, és felállva veri az asztalt a kalapácsával. Az unikornis dühödten megindul és szarvával felökleli a felperes ügyvédjét, majd elvágtat a teremből. Keller asszony elájul.)

FÜGGÖNY

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2019-02-09 10:06 Kelvin

Kelvin képe

Ez jó volt. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2019-02-11 20:52 Rikkudo

Rikkudo képe

Örülök, hogy tetszett. :)

v, 2019-02-10 11:09 Gitáros

Gitáros képe
5

Szerintem ezt nem lehetett volna jobban megírni, úgyhogy adok rá 5 csillagot.
Egy baja van a sztorinak - irónia! - hogy kissé befejezetlennek érzem, olvastam volna még tovább!
Remélem, vannak még beküldhető írásaid, már csak azért is, mert mostanában a Karcon elég vérszegény a felhozatal...D

Üdv!

Miki

h, 2019-02-11 20:51 Rikkudo

Rikkudo képe

Köszi, fogok még beküldeni írást. :)

sze, 2019-02-13 19:18 Roah

Roah képe

Te...
Láttam már tonnányi elfogatóst, előállítottatt, vezetőszárast - nem lovat vezettek benne :D -, mondhatni, minden napomat tárgyalótermi környezetben, ilyesmikben töltöm, de az unikornis valahogy kimaradt a felhozatalból. :D
Pedig milyen buli lenne?! A természet ős-erejének egyik jelképé még senki sem vált a tárgyalókban, bár szerény meglátásom szerint igencsak ráférne ..nevezzük így: egyesekre. :D
Érdekes egy rehab lenne. :D

Figyu, nézd csak:

„Ezután magam is megtapasztalhattam, hogy a fiatalember igazat mond, ugyanis Keller úr – vagyis a ló – miután észrevett, hevesen kaparni kezdte a földet, majd patkójával ütögetni kezdte a kövezetet, Zimmerman kadét pedig fordított.”

Mintha kissé sok lenne a 'kezdte'. ;) Egyszerűbb mondat-szerkezettel...? :))))

Egyébként baromira tetszik a kivitele, az írástechnikája kreatív, ötletes, és ugyan nagyobbnak találtam a füstjét, mint a lángját, tetszett, szerintem tök jó írókád van.
Van vele meló, lehetne javítani, persze, de egyszuszra megvolt, és kifejezetten kíváncsi voltam, hova tart ki, hova halad a sztori.
A címe tetszik a legjobban!

Na jó, kicsit elfogultabb is vagyok a cselekménnyel, amolyan igazságügyis szakmai ártalom. :D

Jöhet még! :)))

Nálunk a csavartszarvút a természet legősibb és legtisztább erejének tartják. Halhatatlanoknak - halhatatlan lényeknek, Istenek megbízható hátasainak. (Utazónak, 'ki álmában egyszarvút lát vagy a hátára ülhet, megérintheti a lényt, földön-túli szerencsét hoz.)

"A clouded dream on an earthly night
Hangs upon the crescent moon
A voiceless song in an ageless light
Sings at the coming dawn
Birds in flight are calling there
Where the heart moves the stones"

https://www.youtube.com/watch?v=szI5hO-JzEo

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2019-02-13 21:33 Rikkudo

Rikkudo képe

Ezt a szóismétlést még senki sem szúrta ki, pedig már nyomtatásban is kijött, meg több más helyen is... Köszi, javítottam.

cs, 2019-02-14 17:42 Roah

Roah képe

Ezeket a 'kezdte' akármiket ragozással simán kilehet szorítani, vagy csökkenteni a számukat. :)))

"Ezután magam is megtapasztalhattam, hogy a fiatalember igazat mond, ugyanis Keller úr – vagyis a ló – miután észrevett, hevesen kaparni kezdte a földet, majd patkójával ütögette a kövezetet, Zimmerman kadét pedig fordított."

Csak egy random példa a sok közül:

Ezután magam is megtapasztalhattam, a fiatalember igazat mond, ugyanis Keller úr - vagyis a ló -, amikor észrevett, hevesen kaparta a földet, patkójával ütögette a kövezetet, Zimmermann kadét (a 'pedig'-et is húznám innét) fordított.

A fentebbi mondatot, ha ennyire összetett, és cselekmény okán ennyi infot mond, írástechnikával is egyszerűsítheted, tudod, 'megtapasztalhattam:', tehát kettőspontot teszel a szó után, esetleg pontos-vesszőt használsz komplikáltabb, ehhez hasonló mondatoknál, meg a ragozás. Utóbbi hozzásegít ahhoz, hogy egy rakás feles szót automatikusan húzz visszaolvasáskor, hisz' nem kellenek, nem lesz funkciójuk, és egy idő után rá is állhat a fej, magától működhet. ;)

Szóval szerintem tök lett a novi! :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2019-02-13 22:55 hamarjában

hamarjában képe

Ha nem tévedek, akkor a német jogrend nem esküdtekkel dolgozik.

na ja (Obb)

cs, 2019-02-14 10:56 Rikkudo

Rikkudo képe

Szándékosan nem törekedtem a tökéletes történelmi hűségre.

cs, 2019-02-14 14:45 hamarjában

hamarjában képe

Ezt nem hinném, de biztosan úgy van, ha mondod.

na ja (Obb)

cs, 2019-02-14 12:03 Roah

Roah képe

Bodor, szerintem olyan tárgyalót sem találsz nagyon, ahol a tanú/vádlott/egyéb unikornissá változik. :)))
Pont ezektől tetszik nekem a novella. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2019-02-14 14:53 hamarjában

hamarjában képe

Kata, tudod, én már csak ilyen elmebeteg vagyok :), számomra sokat elvett, hogy azon kattogott az agyam, mit keresnek ott az esküdtek. Szóval, ha bármit írok, és azt konkrét helyre teszem, akkor kizökkentő egy tárgyi tévedés. Még szerencse, hogy Rózsi néni Pesten nem a Nagy Bazárban, hanem a Lehel piacon szabadult el.

na ja (Obb)

cs, 2019-02-14 17:32 Roah

Roah képe

Jogodban áll elfogultsági kereset benyújtásához. :D Vicceztem. ;)

De most komolyan - ha a sztori elkanyarodik a száraz jogi szakzsargonra, már nem is működött volna nálam a belső logikája.

"A tárgyalást ezennel megnyitom! Folyó év március 23-án Agnes Keller keresetet nyújtott be bíróságunkhoz, melyben kérelmezi férje, Alois Keller vagyona feletti teljes rendelkezési jog megadását."

Ezt sem így nevezi a jog, hanem gondnokoltságnak, illetve itt van egy pontosabb meghatározása:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gondnoks%C3%A1g_al%C3%A1_helyez%C3%A9s

Ideiglenes (s.o.s, vagyis sürgős) intézkedés esetén, ami nagyjából a sztorit érinti:

"Ha gondnokság alá helyezés iránti perindítás indokolt, és az érintett személy vagyonának védelme sürgős intézkedést igényel, a gyámhatóság a vagyonra zárlatot rendel el. Ilyenkor a vagyonnal való rendelkezési jog szünetel."

Cselekvőképesség meghatározása a lényeg, de ez egy bonyolult folyamat.

Szóval ha belegabalyodik ebbe, sokkal több hibát vét(hetett) volna, így viszont hiteles maradt számomra az esküdtekkel, kalapáccsal, meg azzal, hogy egy színházi jelenetsort ábrázolt. (Ezért sem kételkedem abban, hogy a szerző szándéka tényleg az volt, ami látszik. Hisz' egy színpadi darab.)

Van vele munka, lényegesen egyszerűbb mondat-szerkezetekkel még ennél is jobban festhetne, de egyrészt hagyok melót másnak is, illetve a Karcos felhozatalba egészen üdítőnek találom. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2019-02-14 18:10 hamarjában

hamarjában képe

Kata, a Laci éri, hogy miről beszélek. A történet (nevezzük mondjuk szatírának) az abszurditását a cselekményben hordozza egy valós környezetben.
Teszem azt, írok egy fikciót Napóleon hadjáratáról. Nincsen azzal semmi gond, ha fantasy elemeket építek bele, és akár szárnyas fejvadászok avatkoznak a harcokba. Azzal sincs, ha Napóleon szájába olyan szavakat adok, amik nem hangzottak el.
Viszont, ha mondjuk az orosz részről Kutuzov helyett Zsukovot említem, akkor azt bárhonnan nézzük, probléma.

na ja (Obb)

cs, 2019-02-14 18:15 Roah

Roah képe

Értem, mit akartok ráfogni, de a novellát ártatlannak tartom!

Ez egy vérbő abszurditás, elképesztő jó stílusban, sajátos - végre! -, kivitelben, ami szakít a hagyományos elbeszélési módszerekkel úgy, hogy közben még cselekményében is eredeti, és mindezt pont úgy teszi, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Tökéletesen passzol a színpadhoz az unikornis és az esküdtszék is, sőt, ha Lenin lett volna a tanúk között, vagy más hasonló kaliber, az sem zavarna.

Nem tudok mereven olvasni egy olyan művet, amiben egy karakter sajátos környezetben unikornissá válik és ez adja az alapot.

Kereshettek benne egyenruhát, nagyítóval, számomra nemhogy nem von le az értékéből, hanem még emeli is.

Legközelebb más is kitalálhat ilyet, szabad a pálya.
Mert szerintem a novella remek a példa arra, miként is lehet az írói fantáziát alázatos hozzáállással és megfelelő eszköztárral szintre emelni és szórakoztatást nyújtani az olvasónak. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2019-02-14 18:28 hamarjában

hamarjában képe

Nem akarok én ráfogni semmit, csak jeleztem, hogy számomra miért nem érte el a kellő hatást, innen már az ő dolga, hogy foglakozik-e a véleményemmel vagy figyelmen kívül hagyja.

na ja (Obb)

cs, 2019-02-14 18:40 Roah

Roah képe

Így van - a szerző jelezte, hogy direkt írta így, amit kétség kívül indokoltnak is találok részéről, mert a sztori így adta magát.

Egyébként mindig beugrik Kentaur/Kalamona novellája...

Azt olvastad?

Az ilyen eseteknél rendre eszembejut, hogy anno Kentának akadt egy olyan olvasója, aki felháborodott azon, hogy a szerző az ősi mese-monda világhoz nyúlt, és valami bitang jó sztorit írt belőle, csak épp nehezményezte, hogy a Kalamona minek a jelképe, és mégis hogyan is bátorkodott abból elmozdítani Kenta, meg ehhez hasonlók.
...hogy miként is képzelte Kenta a hitelességet...egy Kalamonánál...hogy másoktól merőben eltérőt világot merészelt teremteni, ami nemhogy működött, de még egyedi kép és emóciós rendszerrel is rendelkezett, karakterekkel, háttérrel, meg ami belefér.

Holott a lehetőség bárki számára adott, mindig és örökké azt mantrázom, hogy az irodalom tényleg olyan, mint az univerzum, egyszerűen nincsenek határai, korlátai, használja csak ki mindenki bátran.

Jelen esetben egy érettebb szerző munkája az, ami sajátos helyzetet ábrázolt, sajátos helyzetben mutatott meg, és tök őszintén mondom, hogy számomra az esküdtszék harmonizált az unikornis-jelenséggel, meg a nyelvi szinttel, és tényleg tehetségesnek tartom a szerzőt, hogy hiába vártam valami lángot a végére, nem történt meg, mégis kellemes élményt adott, kíváncsiságot keltett, azt hozta, amit novellának hívok. :)))

Ez minden. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2019-02-14 17:37 bupber 81-Szomb...

Bocs, hogy közbeszólok.
István véleményét szeretném alátámasztani. Az olvasó által megkérdőjelezett hitelesség a legnagyobb vétek, amit egy író elkövethet.

Egy mű lehet morbid, marhaság vagy fantasy, és akkora magaslatban, amekkorát csak az író el tud képzelni, de az egésznek a hitelessége elképzelhető, elfogatható kell legyen.

Az írószövetség régi, romániai kiadványában, az Utunk -ban is olvastam novellákat pingvinnel, elefánttal, krokodillal például a konyhában – vagy hasonló morbid esetet, esetleg képzeletbeli akármivel is lehet ezt, de vagy azt írta: nem tudom honnan jött, vagy elfogathatóvá tette maga a szövegkörnyezet. – tudom, az esküdtekről van szó, nem beszélek félre, csak a hitelesség fogalmát akarom hangsúlyozni. Itt az unikornis szépen van felvezetve, nincs is semmi baj vele. De a német igazságszolgáltatás (nkv) ha nem esküdtekkel operál (nem tudom), akkor nagy baj van.

Olyan ez, mint, aki egyszer már hazudott nekem, annak szava…

Tegyük fel: szakmám, és értek hozzá: a klasszikus autók feljavítása. Ismerek minden márkát, évjáratonkénti változtatásokat, tudom a Lincoln mérnökeinek a nevét, ki, mikor, mit újított, a beszállítók, a csavarok, a rögzítéseken tett változtatásokat, de nem szakmám, nem tudom az egyszerű főző edények alját, hogy gömbölyítik egybe az edénnyel. És akkor jön valaki, aki leírja Izsák munkahelyét, aki abban a gyárban dolgozik (nkv) és szerelmes Cibukába. Többek közt az edények alját gömbölyítik: először medencébe helyezik az edényeket, savas-fürdőbe, majd gázégővel izzítják körbe, aztán jön a prés, végül fagyasztják – és én mindezt elfogadom, mert nem értek hozzá!

Tegyük fel, három hete Kolozsvárt jártam (nkv) és a Dacia vendéglő bejáratától balra eső ékszerüzletben egy karórát vásároltam. Aztán most olvasom a Tyiburka novelláját, ami a kolozsvári Dacia vendéglő bejáratától jobb kézre fekvő ékszerüzleti betörésről szól. Elbizonytalankodok, már magamnak sem hiszek. Úgyis depressziós vagyok, mert a főnököm cseszeget, és a stressz miatt elszarok minden munkát. Itthon a feleségem már napok óta a fejemen ül, látni azon, aki gyenge és tévelyeg – használjuk ki! Most meg tényleg kifut alólam a föld: nem tudom, melyik a bal, és melyik a jobb. Hát ez már a tetőpont, nincs tovább, Tyiburka köszi neked, hogy megmutattad, bevetem magam a Marosba.

AZ IRODALOM TANÍT ÉS NEVEL!!!

cs, 2019-02-14 17:58 Roah

Roah képe

Nem értek egyet, Laci.

Egy unikornissá válásról szól a mű.

Milyen hitelesség hiányzik még innen?
Hasonló metamorfózisról milyen precedens ügy áll ismeretedben?
(Nevel és tanít?! :D Egy unikornisos novellában...komolyan, még jó, hogy nem keres egy olvasó fluxus-kondenzátort és egy dölorint...Ne má...)

Fizika órán sem tanultam a yantolásról, de a biológia tananyagból is kimaradt Alien és Predator is, ellenben tényként tanít Meyer vámpír-szokásokról és sajátos világrendszerről, a Meztelen ebédben intelligens hátsófeltáj beszél - szerencsére nem nyolc élőn és két holton -, és még egy ilyet is olvastam a neten a napokban:
"Cessna 152: "Repülési szint 3700
Irányító: Vettem, hívja a Houston-i űrközpontot!"

Utóbbi innen származik:

http://siraly.network.hu/blog/siraly-hirei/a-pilotak-es-az-iranyitotoron...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2019-02-14 19:30 bupber 81-Szomb...

Nem tudom, hogy mondjam. Mind igaz és helyes, amit mondasz. Alá is írom.

Jelen lehet Lenin is, oldalán a képzeletbeli Anna Karenina, semmi baj.
De szerintem, megint az a nagybecsű semmi, a ráérzés.

„A helyszín egy bírósági tárgyalóterem. Jelen vannak: a bíró, a felperes, a felperes ügyvédje, az alperes ügyvédje, az esküdtek, valamint a hallgatóság.” – a szerző szakmaismerően, színpadra vitelhez illően bemutat. Halál komolyan.
Aztán pont olyan halál komolyan behelyezi a történetet a német közegbe.

Hogy hol a határ, melyik szövegben mikor mi az, ami igen, és mi az, ami már nem, csak a ráérzés mondja meg.

Nem százból, hanem tízezerből sem akad egy, akit az esküdtek jelene zavarna. De, ha István megjegyzi, akkor mondhatod: Ne már! Hagyd ezt! Ne keresd a kákán!
De azt, hogy nem helyes az észrevétele, szerintem azt nem lehet mondani. (és nem azért, mert Obb)

cs, 2019-02-14 19:44 Roah

Roah képe

Figyu, tisztázzuk már, jó?

Tehát egy pontnyi szakmai érvvel nem tudod alátámasztani azt, Laci, amit írtam, nem tudsz meggyőzni, az álláspontodat nem tudod megerősíteni semmivel, sőt, szerinted igazam van, vagyis egyetértesz azzal, amit leírtam, de azért barokkos túlzással kijelented, hogy az úgy van amit Obb mond és hoppárézimi?

Aha, majd de.

Leírtam, mit miért vélek úgy, ahogyan, nem fogom magamat ismételgetni, miután épp fodrászkodom - jah! :D -, és csoda mód kesztyűben gépelni, juhéj, azt meg végképp nem fogadom el sem magyarázatnak, sem indoknak, sem semminek tőled, hogy 'István megjegyzi."

:DDDD (Eszkúzi, de ez jött.)

Figyu! Kifejezetten jó span Obb, de egy rakás dolog van, amivel nem szoktunk egyet érteni és ez tökéletesen jól van így!

Ez is egy ilyen eset.

És akkor mi van?

Semmi.

Továbbra sem tudod erre a novellára rákenni azt, hogy hiteltelen, mert számomra nagyon nem az.

Javaslom, ha már Obbot követni szeretnéd, tedd amit ő: hagyd meg a szabad gondolkodást és választás jogát a szerzőnek.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2019-02-16 18:57 bupber 81-Szomb...

Tisztázzuk! Inkább a magam útját szeretem járni, a majmolást megvetem. Ha a mondat utáni zárójel nem volt elegendő, akkor mondom most: lehetett volna: ha valaki megjegyzi. Istvánt írtam, mert történetesen ő a tettes, és azért is, mert ismered munkásságát. Ez nekem valahogy logikusan jött.
Amúgy Obb véleményéhez is „beszóltam” egyszer-kétszer, amikor én másképp láttam (ha valaki emlékszik a „csaknem, csak nem” blogbejegyzésre)

A hitelesség fogalmát gondolom nem kell alátámasszam. A sok mellébeszélés inkább kárt okozott, véleményem lehetne nyersen egy mondatban: a szóban forgó rész tájékozatlanságra utal a szerző részéről. Egy komoly lap szerkesztője azzal is vádolhatná, hogy félvállról vette a dolgot.

Szerintem az ilyesmi a nagyobb vétkek közé tartozik, legyen okulás a szerzőnek, mert aki add magára, az mindig előbbre jut.
Olvastam véleményedet a más bírósági pontatlanságokról. Mindegyiket lehetne vitázni. Agatha Christie első krimijét ezért dobták vissza, és újra kellett írni.

Mondtam, van az a pont, a határ. Mert, tegyük fel, ha megnézel egy színdarabot, utána el tudod mesélni: ki, mit és hogy. De a dialógust nem tudod visszaadni.
És tartom azt, egy ilyen tény olvasása nekem bekúszik a tudatomba – lehet túl nagy komolysággal olvasok –, aztán valahol egy beszélgetés során kicsúszik a számon, hogy a német bíróság esküdtszéke…
Nem is a meggyőzésed a szándékom, a véleményemet írtam le.

cs, 2019-02-14 21:29 Tim

Érdekes az alapötlet és szórakoztató a folytatás…
…egy darabig.
Viszonylag jó a nyelvi szint, de van a történetben pár kisebb központozási, logikai és stilisztikai hiba, meg egy dramaturgiai, ám az jóval nagyobb.
A vesszők több helyen hiányoznak.
A létigékből meg túl sok van, főleg a volt-ból.
Előszeretettel hogyozol, és gyakran meg is duplázod egy mondaton belül.
A bíróságot egyszer kis betűvel írod, máskor naggyal.
Ugyanez vonatkozik a márkára is, amit kisbetűvel lenne helyes használni.
A kadét neve néhol Zimmerman, máshol Zimmermann.
Az „un.” rövidítést írott szövegben szokás alkalmazni, de nálad a szakértő élőbeszédében szerepel.
A számokat szintén betűvel írjuk irodalmi szövegekben, néhány kivételtől eltekintve.
A német közterek nevét és jellegét egybeírják. Vagyis helyesen: Hochseeflotteplatz, Edelweissstrasse (vagy még inkább Edelweißstraße, ha nagyon szőrözni akarunk) stb.
Gondolkoztam azon is, milyen lehet délben egy sötét karám. Nem lehet, hogy kamrát akartál írni? Csak kérdezem…
Vagy hogyan tör ki vulkánként a tárgyalóterem? Nem lehet, hogy a teremben levő személyek nevetése tört ki vulkánként?
A szereplők többször is előadják ugyanazokat az adatokat, mondhatni feleslegesen. Elég lenne egyszer megismerni ezeket az olvasónak.
Nem túl hihető, hogy az alperes ügyvédje ilyen részleteket említsen: „Zimmermann úr lélegzete is elállt, és másodpercekig csak levegőért kapkodott.” Miközben ugye az ügyvéd nem volt jelen személyesen az eseménynél, így nem is figyelhette meg az ilyen apró és az ügy szempontjából lényegtelen részleteket. Ebből több is előfordul.
Szerencsére a mókás helyzet meg a szórakoztató stílus elviszi a hátán a történetet majdnem a végéig. Ott azonban egyszerűen abbahagyod, anélkül hogy befejeznéd.
Nem adsz választ a fő drámai kérdésre. Így a történeted féloldalas. Ami szerepel benne, az nem lenne rossz. Probléma azzal van, ami hiányzik belőle.

cs, 2019-02-14 23:13 Rikkudo

Rikkudo képe

Kőszi, pár hibát javítottam, de majd idővel átnézetem egy lektorral is. Úgy látszik, aki korábban átnézte, mégsem tud rendesen magyarul...

p, 2019-02-15 07:45 hamarjában

hamarjában képe

Egyet azért soha ne tégy, Rikkudo, ne verd a balhét a lektorodra, mert az írásod a te felelősséged, ha azt állítod, hogy nem tud rendesen magyarul, akkor egyben azt is állítod, hogy te sem...

na ja (Obb)

p, 2019-02-15 09:24 Rikkudo

Rikkudo képe

Nyilván azért kértem meg valakit, hogy lektorálja, mert közel sem tökéletes a helyesírásom. Viszont ha már elvállalta, akkor szerintem jogosan neheztelek rá amiért rosszul végezte el a munkáját.

h, 2019-02-18 00:06 Rikkudo

Rikkudo képe

A szöveg lektorálva, és frissítve lett.

k, 2019-02-19 11:40 bupber 81-Szomb...

Üdv!
Főleg párbeszédben nem írunk nagybetűt a mondat közepére, csak ott, ahol a szabály követeli. Se a bíróság, se a bíró, se az önök szavakat nem kell nagybetűvel írni. Ha az „önök” megszólítást nyomatékosan ejtette a szereplő, akkor azt zárójel vagy gondolatjel közé illesztve lehet jelezni.

Tehát... folyó év február hó hatodikán vs. Tehát... Folyó év február hó hatodikán – és a hármaspont nem háromszor legépelt pont. (ha nem ismered, Alt 0133)
Csak megjegyzem, eddig mindegyik színpadra írt drámában, ami kezembe került, a szereplők neve vagy mivolta, mindegyik betűje nagybetűvel volt írva, utána kettőspont.

BÍRÓ: Elutasítom! Az alperes ügyvédje folytassa előadását, de röviden és tömören adja elő mondandóját! Nélkülözze a felesleges szóvirágokat, különben soha nem végzünk ezzel az üggyel. – pont az ilyesmikért jó, ha mindig és minden aspektusban előttünk van a hitelességre, élethűségre való törekvés. Mert én azt mondom: nálam sokat esik a novella egy-egy ilyen résznél – itt különböztetünk meg egy írót. Szerintem nem beszél így egy bíró, nem fog „előadás”, „mondandó” meg hasonló szavakkal utasítani senkit. És szerintem megjegyzésem nem szubjektív ízlés dolga. Az olvasó elé mindig hiteles szöveg kell kerüljön, ez pedig szerintem távol áll attól.

A türelmetlenség is megszüli hibáit. A dőlt betűkkel írt szöveg egy helyt átköltözik a párbeszédhez, máshol meg fordítva, az értelmező szöveg nem megy át dőlt betűs írásba.
Ráfogható a szereplőkre, hogy így beszélnek, de én azt javasolnám, mert egyféle stílust érzek ki belőle, ne légy annyira magyarázós az olvasó felé.
Egy szakvéleménynél pedig egész furcsán hangzik a „különleges mutáció” megnevezés, mivel maga a mutáció már egy különlegesség.

Van egy valami, amit nem értek: február negyedike valami határidőféleség volt? Mutatom:
(…) férje folyó év február másodikán ismeretlen helyre távozott, (…) és egészen február negyedikéig nem tudta felvenni a kapcsolatot sem feleségével, sem ügyvédjével.
(…) folyó év február hó hatodikán, délelőtt tizenegy óra tájban felkeresett az irodámban Hans Zimmermann tengerészkadét. – Tehát hatodikáig senkinek sem volt fogalma az unikornis létezéséről, minden csak hatodika után kezdődött! Ha valaki másodika és negyedike közt nem ad életjelt feleségének, egyszerű negyvennyolc órás távollét nem lehet bírósági ügy.

A központozásban még van hiba.
Szóval, nem elég egy ötlet. Maximálisan törekedni kell az elvárásoknak megfelelően leírni azt.
Várom a következőt.

k, 2019-02-19 13:48 Rikkudo

Rikkudo képe

Köszönöm az észrevételeket! Jövőben nem teszek ki lektorálás nélkül egy írást sem.

"Ha valaki másodika és negyedike közt nem ad életjelt feleségének, egyszerű negyvennyolc órás távollét nem lehet bírósági ügy." Nem a 48 órás eltűnés miatt lett tárgyalás, hanem mert az asszony azt akarta, hogy a bíróság ítélje meg neki a vagyon feletti rendelkezés jogát.

Az egy dolog, hogy te mit gondolsz hitelesnek, és mit nem. Ez egy abszurd helyzet, amire mindenki másképp reagál. Az ügyvéd például igyekszik nyugodt és racionális maradni, a bíró viszont némileg kiesik a szerepéből. Voltam már néhány tárgyaláson, láttam olyan bírót, aki így beszélt.

k, 2019-02-19 23:08 bupber 81-Szomb...

Mondjuk, jó ha van aki átnézze az írást. Egy ideig.

Azt tanácsolnám, lépésről lépésre figyeld meg a felvetett hibákat, és próbáld magadtól kiküszöbölni őket, ne támaszkodj mindig másra, mert akkor nem haladsz. A legjobb módszer, ha sokat írsz, a gyakorlat teszi a mestert.
Ha hosszú a hibalista, attól még nem harapják fejedet, lényeg, legyen akarat a hobbid, művészeted (vagy aminek te tartod) csiszolására. És kaptál nem kevés pozitív kritikát, használd fel ösztönzésként.

Csak nem értem, akkor az asszonynak csak úgy hiphopra lett kedve elkobozni a férje egész vagyonát? Az egésznek semmi köze a férje átváltozáshoz?

k, 2019-02-19 23:46 Rikkudo

Rikkudo képe

"Csak nem értem, akkor az asszonynak csak úgy hiphopra lett kedve elkobozni a férje egész vagyonát? Az egésznek semmi köze a férje átváltozáshoz?"

Attól fél, hogy az egész csak egy trükk, és a férje ügyvédje ki akarja fosztani.

k, 2019-02-19 14:45 Suana

Szia!

Jól meg van ez írva!

Ha egy ilyen egyszerű ember olvassa, mint én, aki nem ért sem a német jogrendhez, sem a színpadi jelenetek forgatókönyvének szabályzatához, az remekül szórakozik olvasás közben.
Én úgy érzem, a lektorálásból sem kellene akkora problémát csinálni. Nincsenek itt olyan nagy bajok.
Igaz, az én írsaim akkorák, hogy egy lektor egy tüsszentéssel eltüntetné őket a föld színéről, de még sosem jutott eszembe, hogy valakinek megmutassam, mielőtt ide felrakom.
Természetesen vannak olyan fórumok, ahol ez elkerülhetetlen. Ezt elismerem.

Számomra egyetlen dolog ami nem tetszik a műben - elveszett a vége. :(
De ez nem a Te hibád, hanem az én ízlésem hibája. :)

Várjuk a következőt!

Üdv: Sz

k, 2019-02-19 15:38 Rikkudo

Rikkudo képe

Szia Suana!

Köszi, örülök, hogy tetszett! :)

A lektorálás mindenképp kellett a szövegnek, ezt elismerem, mert voltak benne hibák. Ezért nem fogok többé egy írást sem úgy feltölteni, hogy előtte nem lektoráltattam.

A végéről: Amikor írtam, sokat gondolkodtam, hogy zárjam le a sztorit, de végül úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha egyszerűen elvágom. Ez egy abszurd helyzet, amivel egyik szereplő sem tud igazán mit kezdeni, ezért nincs is megoldás.

Továbbá meg kell jegyeznem, hogy örülök, hogy itt vannak kritikus hozzászólások is. Máshol csak szimpla tetszésnyilvánítások voltak, nem mentek bele ennyire az elemzésbe.

k, 2019-02-19 17:03 Suana

A Karcolaton valóban nagyon sok hasznos hozzászólást, tanácsot fogsz kapni, hozzáértő emberektől. Tolni fogják a szekeredet, ha látják, hogy van értelme. :)

De sok olvasó (itt is, máshol is) csupán úgy véleményezi az adott írást, hogy: tetszik - nem tetszik.
És ha ezen a színvonalon a tetszik kategóriába kerültél, már jó úton haladsz!

:)))

Üdv: Sz

k, 2019-02-19 19:38 Gitáros

Gitáros képe

Ez tökéletesen így van!..:)

Miki

sze, 2019-02-20 13:11 hamarjában

hamarjában képe

Rikkudo, áruld már el: ki a tö...m lektorálta (nem kell válaszolni, a kérdés költői)?
Nem véletlen kérdem, mert már többedjére kerül szóba, hogy lektoráltattad a szöveget.
Ennek ellenére például egy megszólítás előtt hol van vessző, hol nincs.
Azt csak félve jegyzem meg, hogy a lektorálás nem csak a nyelvtani, hanem a stilisztikai ellenőrzést is magában foglalja.
Timnek igaza van abban, hogy itt max. egy kis szöveggondozás történhetett.
Suananak meg abban (mint fentebb én is említettem), ne csak másra hagyatkozz, hanem próbálj lépni/lépegetni.
Neked is van igazságod azzal, hogy átnézeted. Ez nem rossz dolog, mert sajátjában az ember kevésbé veszi észre a gondokat, mint máséban, mert közel áll az íráshoz, és ezért elveszti az objektivitását.
A korrektúrázással vagy lektorálással két probléma lehet.
Egy: valaki szívességből végzi. Ekkor nem szólhatsz egy rossz szót sem rá, hiszen a szabadidejét áldozza rád, és nem várhatod el tőle, hogy minden apróságra figyeljen, közben minden nyelvtani hibát észrevegyen (csak köszönhetsz neki, de okolni nem okolhatod).
Kettő: Fizettél érte. Na ekkor már felmerülhetnek jogos kérdések: nem ért hozzá? nem elég képzett? stb.
De még ekkor is ott a te felelősséged, hiszen minden csak javaslattétel, és az íróval kell egyeztetni, mert pl. esetleg szándékos közléscéllal nem a szabályoknak megfelelően írta le azt a szót, vagy szándékosan hagyta el az írásjelet, vagy használt olyat, ami nem indokolt...

na ja (Obb)

sze, 2019-02-20 13:46 Rikkudo

Rikkudo képe

Az interneten vagyunk, nem kell félned semmitől.

sze, 2019-02-20 19:21 Tim

Abszolút egyetértek Obbal. Nekem is majdnem pontosan ezek a gondolatok jutottak eszembe.

k, 2019-02-19 21:54 Tim

Mindig forgatom a szemem, amikor valaki – aki maga is elismeri, hogy nem ért hozzá – kijelenti egy műről, hogy az „jól van megírva”, ahelyett hogy azt mondaná: „Nekem tetszett”.
A másik kedvencem, amikor a lektorálást összekeverik az ilyen-olyan szintű szöveggondozással.
Nem, Rikkudo, ez a szöveg még mindig nincs rendesen lektorálva! Csupán annyi történt, hogy a legordítóbb hibákból ki lett javítva valamennyi. Mondjuk, a legalapvetőbbek, a legkönnyebben detektálhatóak, amiket egy ügyesebb gimnazista is kiszúrna. A szöveg persze jobb lett… egy kicsivel. De a nagyobb problémák ugyanúgy megmaradtak. Mindegyik!

sze, 2019-02-20 00:04 Rikkudo

Rikkudo képe

Forgasd még egy kicsit, csak el ne szédülj.

sze, 2019-02-20 19:23 Roah

Roah képe

Beszédültem én is a Karcra!

Tim nem szédül el - én szédülök el tőle. :))) Szédült egy némber vagyok, de hát ez van. :D Timtől meg aztán el lehet szédülni. :))) Engem simán elszédített. :)))
Most, hogy ezen a szédülős témán túl vagyok, lehetne némi munkával foglalkozni, jah.

A "jól van ez megírva" kijelentésen én nem forgattam semmit, én hangosan nevettem, eszkúzi. Noha nem akar 'szakérteni', de szakért. :D
A tetszik, nem tetszik, vagy a szerintem, benyomásom, észrevételem - kivéve ha szabályról beszélünk, ilyesmikről -, és ezek népes családja sokkal tanácsosabb, szerintem is - höhö! :D -, és bölcsebb ekként fogalmazni, vagy ha valamiben nem biztos az olvasó, ezt nyomatékosítani.

Évek óta ezt csapatja itt a nép.

A lektor, nemlektor kérdéshez tán annyit szólnék hozzá, hogy inkább bétázó - ilyen szakzsargont tanultam anno Timtől, bezony, pont tőle olvastam először anno -, az, akit a Karcosok bevetnek néha, vagy egy Karcos span, cimbi, egymás noviját csekkolják egy-egy publikálás előtt.
Az a tapasztalatom, hogy ha egy írás hibátlan - igen, ilyen is van, de vigyázat, ez nem azt jelenti, hogy sikeres is, csak pusztán annyit, szerintem, hogy olvasható, igényes, a kettő nem ugyanaz! -, ahhoz egy mukkot nem szólnak hozzá a felhasználók.
Mert...?
Mert ez egy irodalmi portál, milyen tanáccsal is szolgálhatnának egy olyan írás alá, ami nem igényli?

Szóval azt látom, hogy a nép előszeretettel javít csapatmunkában, nagyjából többen hozzáteszik, tehetik azt, ami az ő benyomásuk, ilyesmik, a szerző pedig nettó profitot tehet zsebre.

Mert...?
Mert van kritika is, olvasói, képzett is akad, helyesírási, stilisztikai, tematikai, és ami a legfontosabb szerintem: visszacsatolás. Van néhány mukkkk az írás alatt.

A néma csendnél halálosabb nincs egy írás felé.
Ezt mondják.

Lektorra kenni, hárítani felelősséget szerintem nem sportszerű húzás.

Ha volt anyagi vonzata, ha nem.

Ha előbbi, akkor zsebre kell tenni a szó szerinti tanulópénzt, elegánsan kedvenc, gyakran mutatott ujjat, középsőt villantani, és levonni azt a tanulságot, amit le kell, ha nem fájt stexbe, akkor csak simán a tanulságot.

Én privátba már futottam bele olyan 'lektor munkába', amiről nem tudtam, hogy már lektorálták. És mi történt? Nagyba olvasok, erre egy tonna 'volt', elütés, jelentés-probléma, meg gebasz jött velem szembe, sőt, olyan partedlis hibák is, hogy visszaküldtem az írónak, hogy ez biztosan a rossz, régebbi, oldszkúl kopi.
Hát...nem az volt.

Szóval a szerzőnek annyi a tanulság, hogy egyrészt maga is tudja, merre van arccal előre, és a megszólítás elé vesszőt teszünk, mert az irodalmi szorzótábla egyik alapja, olyan, mint a hogy-é, a másik meg az, hogy bizony neki is csekkolni kell a munkát.

Viszont azt díjazom, ha valaki nekiáll dolgozni egy írással - talán rég volt a kezedbe, talán már rég írtál, talán már kijöttél a javítási rutinból, az írásból, rég tekertél a betűk között.
Vissza kellene rázódni, mert szerintem az írás olyan, mint a bringázás: nem lehet elfelejteni.

Inkább szekáld kicsit Timet, kérdezd meg, hogy mit talál még elhibázottnak, mire menj rá. Faggasd! Mutassa meg, min változtass, mit javíts ki, min kellene még dolgozni, bökjön rá a rossz részekre, kérj tanácsot, hogyan old meg, ha nem tudod.

Engedd, hogy Tim segítsen!

Bízz benne, bízz a tudásában!

Nem fogod megbánni!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2019-02-20 21:10 Rikkudo

Rikkudo képe

Nekem azzal semmi bajom, ha valaki leírja, hogy milyen hibákat talált, sőt, még örülök is neki. Viszont aki csak azt tudja szajkózni, hogy "nem jó, hibás, még mindig nem jó", az számomra komolytalan, akármekkora szaktekintély meg nyelvzseni az illető.

Nem hárítottam semmit a lektorra. Elismertem, hogy nem vagyok jó nyelvtanból, ezért megkértem valakit, aki jött nekem egy szívességgel, hogy javítsa, Nem javította. Akkor lett volna hárítás, ha azt mondtam volna, hogy jól volt az megírva, csak a "lektor" rontotta el, mert biztosan így akart kibaszni velem. De szerintem lapozzunk, azóta már átnézte más.

sze, 2019-02-20 09:55 Suana

Szia, Tim!

Tudom, hogy miattam forgattad a szemed, de nem zavar, mert lényegében egyetértek veled. :)
Aki valamihez nem ért, az azzal kapcsolatban ne is nagyon okoskodjon. Ezért is igyekszem mindig óvatosan megfogalmazni a véleményemet egy-egy írásról, és nem "hozzáértőnek tűnő" kritikát, hanem csak egyszerű véleményt próbálok írni.

Aminek viszont kimondottan örülök, az a hozzászólásod második része.
Miután megírtam a magam kis mondandóját, azután vettem észre, hogy az írás egy nappal előtte lektorálva lett.
Ezen jól elgondolkodtam! Ki lektorálhatta? Milyen hozzáállással? Milyen lelkiismeretességgel?
Mert bizony, még így is vannak benne hibák. Olyanok is, amiket még én is kiszúrok, mindenféle magasabb fokú nyelvi végzettség nélkül.

Rikkudo, ne bízz mindent a lektorra. Inkább próbáld erősítni a gyenge pontjaidat!

Üdv: Sz

sze, 2019-02-20 19:18 Tim

Suana, tisztázzunk valamit! Nem személy szerint veled volt gondom, hanem a jelenséggel. Az csak véletlen, hogy épp a te hozzászólásodnál fakadtam ki rajta. Sokszor látom, hogy mások is összekeverik a szubjektív véleményüket (amit tiszteletben kell tartani) a szakmailag védhető bírálattal. Ha valami tetszik, ahhoz senkinek semmi köze, de ha egy távolról sem hibátlan szövegről kijelented, hogy „jól van megírva”, azzal az ítélőképességedet magad teszed a "nem megbízható" kategóriába.