Ihlet

Égető szükségét éreztem egy pohár víznek...
...mégsem tudtam rávenni magam, hogy feltápászkodjak harmadosztályú whiskymtől bűzlő ágyamból és kielégítsem szükségletemet. A legalább fél éve mosatlan állapotú lepedő, a hozzá tökéletesen passzoló takaró gyűrűjébe béklyózva igyekezett kielégíteni az alvás iránti "második legsürgetőbb" vágyamat, ha már a harmadik helyén csak egy idegesítő kis kurzor villogott.
Hónapok teltek el és én egy mondatot sem haladtam.
Újra meg újra végiggörgettem az ötleteket összegyűjtő mappáimat, mégsem leltem meg sehol azt, amit kerestem. Végül úgy döntöttem, hogy segítségül hívom a jó öreg Johnniet, persze csak a legolcsóbb fajtából. Nem akartam elkapatni magam, egyedül a hatás érdekelt, amit ki tudott váltani. Úgy gondoltam, hogy majd az alkohol elhozza azt, amire vártam, majd segíteni fog, hogy szárnyaljon a fantáziám.
Tévedtem, bár szárnyalt az rendesen. Az eredmény? Ex elküldve a picsába Facebookon; a kád összehányva; a macska táljából pedig egy jól megtermett műbőrös virsli kandikál ki, amivel Cirmi éjfél óta farkasszemet néz.
Akárhogy is, a napokból hetek lettek, a hetekből pedig hónapok, és én egyre többet és többet ittam, mígnem a "lerészegedéséjszakaagépelőtt-jelenség" hétvégi programommá vált. Így jutottam el ide, ide a kínzó szomjúság és az aludni hívó alkoholmámor dilemmájába, ahol testem szükségletei vetekedtek egymással Maslow piramisának magasabbik fokára kerüléséért.
Mégsem jutottam semmire.
A parázsló szomjúság nem hagyott nyugodni, a kísértő álmosság pedig nem adott lehetőséget felkelni. Egyik oldalamról a másikra kínlódva hasított belém egy érzés. Egy olyan érzés, mi mindenki számára ismerős lehet, s óhatatlanul csak akkor jelentkezik, amikor a legkevésbé sem várjuk.
Dörömbölésre rezzentem össze.
A rozoga bejárati ajtó megveszekedetten rázkódott keretében, én pedig felocsúdva a nem múló dübörgés zavarában, szinte azonnal kikeltem az ágyból, mit menten meg is bántam.
Szédítő émelygés kerített hatalmába. Egy pillanat erejéig azt hittem, hogy elveszítem az eszméletemet, végül az ágyam melletti íróasztalba kapaszkodtam - csaknem lesöpörve haszontalan billentyűzetemet -, majd azon támaszkodva elcsoszogtam a mellette lévő szobaajtóig, onnan faltól-falig ütközve az előszobába botorkáltam. Ott már könnyű dolgom volt, két ajtókilincs - a budié és a fürdőé - és néhány kinyitott szekrényajtó is támaszomul szolgált.
Végül mire odaértem, a dübörgés megszűnt.
Mázsásnak érzett kezemet egyszerűen csak ráengedtem a kilincsre. Tompa részegségemben azt reméltem, hogy majd karom súlya elég lesz ahhoz, hogy kinyissa az ajtót, de miután láttam, hogy ez nem fog összejönni, erőt véve magamon, ráfogtam a kilincsre és lenyomtam. Ennyi tellett tőlem a többi melót egy ismerős kéz végezte el.
Az ajtót maga előtt tolva, már-már vészjóslóan lassan nyitotta ki.
- Hát megjöttél... - Morogtam magam elé kelletlenül, majd két pislogás és egy szemdörzsölés között azonnal hátat is fordítottam az ajtóban álló alaknak. Befelé indultam. - Előbbre vártalak! - Vetettem oda a vállam fölött, miközben összehúztam köntösömet és idegesen leráztam magamról a már rég rongyosra nyúlt szobapapucsom rajtam maradt párját. A másik valahol az ágyban kallódhatott. - Gondolom nem kell beljebb tessékelnem... - és ő már lépdelt is utánam, miközben én leügyetlenkedtem magam a dohányzó-étkező-konyha, a lakás egyetlen normális asztalaként funkcionáló falapja mellé.
Végre úgy éreztem, hogy elengedhetem magam.
- Már megint ilyenkor jössz. - Fújtam ki az útközben gyújtott cigarettám füstjét, miközben Ő óvatosnak mímelt lassúsággal, alaposan, és tagadhatatlan undorral felmérve a lakás lelakottságát, csatlakozott hozzám a konyhában. - Dörömbölsz, mint egy őrült, - nemesnek egyáltalán nem nevezhető egyszerűséggel az asztalra hamuztam - és azt hiszed, hogy azt tehetsz amit akarsz.
- Azt is tehetek... - tárta szét karjait miután mutató és hüvelyk ujjával összecsípte és kihúzta magának az asztal túlsó oldalán lévő széket - amit csak akarok. - Leült velem szembe és a köztünk lévő másfél méteren csúsztatta felém a kitudja honnan szervált, általam sosem látott, nehéz porcelán hamutálat. - Legalább használj ilyen szart!
- Már miért tenném? - Vontam fel kihívóan szemöldökömet egy kómából ébredő hunyorgásával, és dafke azért is mellé hamuztam. - Amikor kellesz, nem vagy itt, amikor pedig már leszarlak, beállítasz mint valami jólöltözött kiskirály és eljátszod a mindent tudó mágust! - Az asztalon könyököltem, úgy szívtam újabb, sistergő adagot a cigimből, majd rámutatva, felé fújva a füstöt, fojtott hangon folytattam. - Nem fogok úgy ugrálni, ahogyan te fütyülsz, "Faszfejgandalf!"
Elmosolyodott.
- Óh dehogynem Johnny-fiú. Pontosan azt fogod tenni, amit mondok. - Úgy dőlt előre az asztalon, pontosan bele a ráfújt füstbe, mintha csak élvezné annak szúrós, kátránytól bűzlő, méterekről sem összetéveszthető szagát. Egyszer sem pislogott. - Ez mindig is így működött.
Azzal felpattant a székből, s megállíthatatlannak tűnő módon tört előre a mindössze néhány lépésre lévő szobámba.
Egy pillanat erejéig megtorpant az ajtóban, kigombolt zakója belelengett a hirtelen "megálljba!" Baljós mosolyánál csak rám szegezett, szikrákat vetően kék tekintete fosatott be jobban. Azonnal felálltam és indultam utána, de ezzel egy időben ő berontott a birodalmam legintimebb szférájába.
Ha ő itt volt, máris érvényét veszítette minden.
Ilyenkor az erkölcs, visszafogottság, mértékletesség, önérzet, tabuk, s minden egyéb érték, miket a hétköznapokban oly' sokra tartottam, már csak távoli visszhangnak tűnt az Ő mindent elsöprő szemérmetlen fesztelenségében.
Minden egyes alkalommal, amikor nyugovóra hajtottam volna fejem, Ő megjelent.
Amikor pedig csörtetve, dörömbölve, akárhogyan, de a legfigyelemfelkeltőbb módokon felbukkant, félre kellett dobnom bármit, amit éppen csináltam. Az esetek többségében éppen hogy az alvást. Sosem tűrte el, hogy ilyenkor ne rá figyeljek. Most is, a dörömbölés után a szobámat vette célba: az ajtóban álltam és néztem, ahogyan féktelen dühében a falnak vágja a whiskys üvegem. A fanyar erjesztésű Johnnie-t - legolcsóbbikát márkája képviseletének - keserűen itta be szobám lemálló tapétája.
Ő fejét rázva rám nézett.
- Johnny-fiú... Rendszer. - Közelebb lépett hozzám, miközben kezeit háta mögé rejtette. - Következetesség, - megint lépett egyet, s minden egyes szóval egyre közelebb és közelebb került - fegyelem, sport és kiegyensúlyozottság. - Egy méterre állt tőlem. - ÉRTED?!
És már csak a sötétséget láttam.

[...]

Billentyűzetemből immáron hiányzott néhány gomb, ahogyan a fogaim között is hézagok lüktettek.
Vér ízét éreztem a számban, fejem még a kínzó másnaposságtól is jobban pulzált. Fülemben éreztem a szívverésem szapora ütemét, és lassan de biztosan az elmosódott képek kiélesedtek. Az ágyamban feküdtem. Alattam már nem csak alkohol, de a számból szivárgó nyálas vér is vegyült paplanom féléves emlékeket őrző pacáival, ezzel igénytelen múzeumom újabb darabjává avatva az estét.
- Most nézd meg mit csináltál! - Csapott combjára gondterhességet színlelve. Az íróasztalomnál ült. - Kereshetem meg a gombokat. - Nézett rám monitorom éles fényében villogva, de tekintetét azonnal el is kapta rólam és lehajolt az ágy mellé. - Óh itt van egy!
Én megpróbáltam felülni, de nem igazán ment.
Feldagadt arccal, egész testemet átjáró fájdalommal vergődtem, mire megkönyörült rajtam és felsegített. Először csak a falnak döntött, majd gyorsan visszapattintotta a megtalált gombokat, hogy aztán karomnál ragadjon.
- Na gyerünk! Nem fogok helyetted dolgozni! - Ráncigált, s én engedelmeskedtem az akaratának úgy, ahogyan mindig. - Ülj le a seggedre szépen! - Lökött a székbe, mire én majdnem hátraesve gördültem odébb vele, de megfogott és visszahúzott.
A monitor fénye elmosódott előttem.
Olyan volt, mint egy fátyol, ami akármerre nézek, nyomot hagy az emlékezetemben és beleégve a szemembe, örökké ott lesz. Elfedett mindent, még az Ő arcát is.
- A címet már felírtam... - Dőlt hátra az ágyamban, neki a falnak, lábait keresztbe rakva egymáson. A maradék pohár whiskymen fanyalgott. - Nem túlzás, ha magamról nevezem el... - köpte ki az alkoholpermetet, aztán folytatta, mintha mi sem történt volna - ennyit igazán megérdemlek, ha már méltóztattam idejönni. Na meg, ha már ilyen szart itatsz velem...- Kacagta, én pedig a monitorra hunyorogva igyekeztem kivenni a villogó kis köcsög előtt lévő szöveget.
Nem sikerült.
Megdörzsöltem a szemem, és erősen koncentráltam. Még az ujjamat is az elmosódott szöveg alá biggyesztettem mire némileg fókuszálódtak a felnagyított betűk. Némán, magamban motyogva mozgatva a számat, tagoltan suttogtam a címet.
- Brava! Bravaaa! - Tapsviharban tört ki. Ügyes vagy Johnny-fiú.- Hajolt előre pontosan úgy, ahogyan azt az asztalnál is tette, én pedig elgondolkoztam rajta, hogy vajon hol hagytam el azt a szál cigarettát.
- Johnny! - Morogta. - Pontosan tudom, hogy most azon az istenverte cigarettán morfondírozol, ahelyett, hogy kihasználnád a kínálkozó lehetőséget! - Ütögette meg tenyere belső, kemény részével a homlokom, majd az ajtóra mutatott.
A cigaretta ott parázslott az ajtóban, pontosan ott, ahol én az ütés után összeestem.
- Elégedett vagy? - Kérdezte mormogva. Visszanézve rá, láttam, hogy már megint csúfot űz belőlem: egy, a kedvenc cigijeim közül ott parázslott kárörvendő mosolyába tűzve. - Most már nekiláthatunk? Mert az időm véges, lassan elhúzok a francba és megint hoppon maradsz! - Dőlt hátra újfent. Ráncolt homlokkal, széttárt karokkal folytatta. - "Nem tudom mit írjak!" - Gúnyolt. - "Nincs tehetségem! Hagyom a francba az egészet!" - És végül összecsapta a kezeit. - Ember! Itt a sztorid az orrod előtt! Kezdj el írni, gyerünk!
Sietve kiült az ágy szélére. Hosszú percekig csak a monitort nézte. Mintha csak megdermedt volna. Nem szólt, én pedig a feszült csendben megtörtem.
- Hogyan kezdjem? - Kérdeztem fojtottan, minden bátorságomat összeszedve.
- Ahhhj te szerencsétlen! A végén csak meg kell írnom helyetted? - Választ nem várva máris folytatta. - Ennél jobb szarságra nincs szükséged, mint ami veled történik. - Hangja elszelídült. - Jól van, írjad amit mondok! A címe már ott van: Ihlet. Tovább: "Égető szükségét éreztem egy pohár víznek..."

2.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2020-11-05 08:48 craz

craz képe

testem szükségletei vetekedtek egymással Maslow piramisának magasabbik fokára kerüléséért. / Szerintem rendezz közöttük körmérkőzéseket, oda-visszavágós alapon - holtversenynél a pontarány számítson.

A parázsló szomjúság nem hagyott nyugodni, a kísértő álmosság pedig nem adott lehetőséget felkelni. / Erre már találtak megoldást, csak két pohár kell hozzá karnyújtásnyi távolságban.

kapaszkodtam - csaknem lesöpörve haszontalan billentyűzetemet -, majd / ide gondolatjel kell, nem kötőjel

ajtókilincs - a budié és a fürdőé - és / ide is

- Hát megjöttél... - Morogtam magam elé kelletlenül / A központozással gondok lesznek. (Nézd át a Gyíkot!) Először is fedezd fel a gondolatjelet, majd a morogtam kis m, mert ez így egy mondat, nem kettő. -- A szereplőd pedig nekem innen lett negatív, sose szerettem, ha egy karakter közli a nyilvánvalót.

Befelé indultam. - Előbbre vártalak! - Vetettem oda a vállam fölött / ismét hibás

kallódhatott. - Gondolom nem kell beljebb tessékelnem... - és ő már lépdelt is utánam / persze itt se jó, nagy é az és, mert új mondat (meg persze gondolatjelek)

- Már megint ilyenkor jössz. - Fújtam ki / Oké, mivel első írásod, mehet, de mielőtt újat küldenél, nézz utána a párbeszédek központozásának, mert csak véletlenül találod el a helyes formát.

a kitudja honnan / ki tudja

Azzal felpattant a székből, s megállíthatatlannak tűnő módon tört előre a mindössze néhány lépésre lévő szobámba. / lehet, hogy direkt fogalmaztál így, hangulatteremtés céljából, de már kezd idegesítő lenni

A fanyar erjesztésű Johnnie-t - legolcsóbbikát márkája képviseletének - keserűen itta be szobám lemálló tapétája. / legalább a tapétának jó ízlése van ;)

Vér ízét éreztem a számban, fejem még a kínzó másnaposságtól is jobban pulzált. / hümm, ismered a szó jelentését?

Azért ne add fel, lesz jobb (remélem).

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2020-11-05 23:04 R.M.P.

R.M.P. képe

Köszönöm, hogy időt szántál az olvasásra.
Egyes kiemeléseknél - pl.: ami kezd idegesítő lenni - nem vagyok benne biztos, hogy pontosan értem, hogy mire is gondolsz, de nem várhatom el, hogy pontról-pontra rágd a számba a dolgot. Igyekszem a kiemelések mögé látni és megérteni a lényeget.

Köszönet a másik írás törléséért, jobb így, még mielőtt közszemlére került volna. Legközelebb remélem, hogy a próbálkozás nagyobb sikert arat, ez egyelőre jó tanulság, a központozást pedig úgy tűnik mégis csak át kell rágnom. :DDD És én még azt hittem, hogy mindent tudok... Hát nem.

p, 2020-11-06 23:52 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Szerintem emeld ki, melyiket nem érted, vagy mit nem értesz (esetleg mit értesz te alatta?) - úgy valamivel könnyebb a kommunikáció. Mert ha rosszul érted, mit mondott Craz, aztán írsz valamit, akkor meg azért lesz visszadobva, mert te ugyan javítottad legjobb tudásod szerint, de valójában rontottál rajta, akkor szerintem joggal érzed úgy, hogy a világ egy pocsék és igazságtalan hely és amúgy is menjünk a fenébe. (Persze nem zárom ki, hogy csak egy kis matekozás kell, hogy rájöjj, mi volt a gond, de a legtisztább úgyis a megbeszélés.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2020-11-09 01:12 R.M.P.

R.M.P. képe

Igazából, azért nem szerettem volna kiemelgetve reagálni és kérdezgetni, mert nem szeretném, ha kötözködésnek venné bárki is, ha már időt szánt rá. (Mert amúgy nem kötözködni akarok) Viszont abban, amit Dora mond, van valami, így akkor ha megengeditek, elmondanám a gondolataimat és hasonlókat craz értékelésével kapcsolatban, csak a tisztánlátás végett. :D
_______________________________
- A körmérkőzéses dolognál (véleményem szerint) vagy arra akart utalni, hogy ez így értelmetlen és hülyeség, vagy arra, hogy humort is lehetett volna belecsempészni a dologba.
- A szomjas-álmos kombós dologra a megjegyzés nagyon elmés, én is elgondolkoztam rajta, (mármint craz megjegyzésén) ez akár lehet csak egy sima saját vélemény, de a karakter is facepalmolhatott volna egyet, hogy amúgy ezzel kiküszöbölhetné a másnaposság kínzó szomjúságát. (Bár gondolom eszébe se jutott ez eddig)

- A központozásos dolgok teljesen tiszták, köszönet érte!
- A nyilvánvaló kijelentése meg olyan, hogy én is utálom, de a való életben is annyiszor tapasztalom hogy hűha. Jobb lett volna talán, ha a másik karakter is erre reflektál és ez érződik? Van ennek ilyenkor értelme? Ha a történet írója ilyenkor jelzi, hogy "ja, tudom, hogy ez idegesítő és hülyeség, de hát egy seggfej az egyik főszereplő."

- A "direkt így fogalmazás hangulatteremtés céljából, ami idegesítő kezd lenni" ---> Ez az amit abszolút nem értek, hogy itt pontosan mire gondol craz. Ha pedig idegesítő, az nem jó, mert jelen esetben semmi ilyesmi nem volt cél az írásban. Valószínűleg nem is úgy idegesítő... Szóval ez nem tiszta :-)

- A a whisky és a tapéta esete hozzáfűznivaló lehet egy személyes vélemény, de megint csak egy olyan pont, aminél lehetett volna ezzel egy humort belevinni. Nem tudom...

- A pulzált szó jelentése. Itt az nem tiszta, hogy craz most csodálkozol-e azon, hogy ismerem, vaaagy úgy véled, hogy nem illik ide a szó a jelentése miatt? Ha előbbi, akkor én is csodálkozok, hogy ez miért fura, ha utóbbi, akkor véleményem szerint oda illik, de érdekelne, hogy ha szerinted nem, akkor miért nem.

(Köszönöm előre is, ha kapok magyarázatokat, és elnézést a szájbarágásos dolog miatt)

h, 2020-11-09 17:44 Dana

Dana képe

Szia!

Nem tudom, mire gondolt pontosan craz az idegesítő fogalmazással, de én azt érzem, körülményes vagy.

"Azzal felpattant a székből, s megállíthatatlannak tűnő módon tört előre a mindössze néhány lépésre lévő szobámba."

Ha írtad, hogy a székben ült, elhagyható a szék például, de ezt most csak úgy zárójelben mondom.

Felpattant, és a szobám felé iramodott. Semmi és senki nem állíthatta meg.

(De ez csak egy példa. Nem olvastam az írást még, így nem tudom, milyen fogalmazás illene leginkább a szöveghez, mik a körülmények stb.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2020-11-09 17:54 Dana

Dana képe

Próbálok még egy kis tanácsot adni úgy, hogy átírom az első bekezdést. Emlékszem, annyira körülményesnek tűnt -- és tényleg, picit idegesítőnek a körülményessége miatt --, hogy nem vettem ki átnézésre.

Remélem, tudsz tanulni, okulni egy ilyenfajta példából is.

Égető szükségét éreztem egy pohár víznek...
...mégsem tudtam rávenni magam, hogy feltápászkodjak harmadosztályú whiskymtől bűzlő ágyamból és kielégítsem szükségletemet. A legalább fél éve mosatlan állapotú lepedő, a hozzá tökéletesen passzoló takaró gyűrűjébe béklyózva igyekezett kielégíteni az alvás iránti "második legsürgetőbb" vágyamat, ha már a harmadik helyén csak egy idegesítő kis kurzor villogott.
Hónapok teltek el és én egy mondatot sem haladtam.

-->

Égető szomjúságra ébredtem. A szobát olcsó whisky szaga lengte be. Piszkos, izzadtságtól csatakos ágyneműm béklyóként tekeredett a bokám köré; hirtelen akkor sem tudtam volna felkelni egy pohár vízért, ha akarok. Hasogató fejfájásom is óvatos mozdulatokra intett. Úgy véltem, az írógépben árválkodó, üres papírlapra ma sem kerül egyetlen betű sem.

(Ez persze csak egy ötlet, akármi, mindegy, mert nyilván innentől kezdve már az összes többi mondatot is át kell gondolni, van-e létjogosultsága a módosításnak, ha nincs, hogyan lenne stb.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2020-11-24 05:33 Tempevölgyi

Isten adta állapot, ötlet! "Pihent agyam" hajnalba mindig ad!

Komisz, ko kodom!

Fel vírusok! Rátok várok!
Üres mind, a temető árok!
Sok hulla kéne még bele!
Hulljon az ellenségem férgese!
Eljen a FIDESZ kormány!
Könyörgőn ne nézz rám!
Egyéb nyavalyád várhat!
Orbán efftárs uralkodhat!
Minden, és mindenki felett!
Nektek ő aki kellett!
Hottódig szeressétek!
Míg van benned élet!
„A nagyvilágon e kívül,
nincsen számodra hely"
Eltűnnöd, kipusztulnod innen kell!
2020. 11. 09.

Tempevölgyi

v, 2020-11-29 22:10 Stelvio

1

Bevallom, én eddig bírtam olvasni: "amivel Cirmi éjfél óta farkasszemet néz."

Lehet, hogy ezután megjött az ihlet, és írói vénád legjobbja következett, ám nekem ennél a mondatnál már annyira elment a kedvem a további olvasástól, hogy nem tudom, mit hagyok ki. Bocsánat.