Egyszer nyolc

A kisfiú riadtan tért magához a sötét és szűk gödör mélyén. Elvesztette az időérzékét. Fázott a lenge öltözékben, zúgott a füle, elzsibbadt a karja. Azt saccolgatta, mennyi ideje lehetett már lent, és nem értette, miért mozog nehezen. Az esés előtti utolsó emléke szerint az erdei út határában gyalogolt, és akkor még magasan járt a nap.

A gyerek hanyatt fekve felnézett, de csak feketeséget látott. Nem tudta, hol érhet véget az üreg, és hol kezdődik az égbolt. Nyelvével körbenyalta száját, mert így akarta csillapítani szomjúságát. Megpróbált felülni. Jobb kezét hasa fölé emelte, és kitapogatta a gödör oldalát; ujjaival kaparta a puha falat. Kapaszkodót keresett. Érezte, amint körmei alá vastagon beszorul a föld, és azt is, hogy egyre nagyobb lyukat vájt. Gyökerek után kutatott: ha ráakadna legalább egyre, megszoríthatná, felhúzhatná magát, talán képes lenne kimászni a csapdából.

– Anyu, segíts! – Sírva kiáltott, orrából váladék bugyogott.

– Egyszer nyolc az nyolc, kétszer nyolc az tizenhat, háromszor nyolc az huszonnégy. – A szorzótáblát mondókaként motyogta, azt remélve, ettől kissé megnyugszik. – Négyszer nyolc harminckettő, ötször nyolc negyven – folytatta, miközben a hideg és nyirkos föld rápotyogott a pólójára.

Hirtelen elnémult, sáros kezét visszaejtette mellkasára. Nem hallatszott le nesz, sem éjszakai állatok zaja és a különös csend még jobban megijesztette. Rájött, hogy túl mélyen lehet a föld alatt.

Tüdejét teleszívta levegővel, összeszedte minden erejét, és egy hatalmas nyögés kísértében felült. Karját kíváncsian lába fölé emelte, és fogdosni kezdte azt.

A tudatlanság és a sokk  csak átmenetileg blokkolta az idegeit.

Felordított, elviselhetetlen kínjától férfiassá mutálódott a hangja. Keze a kiálló, szétroncsolt sípcsontját érintette a lábán. Nyílttörés következtében a hegyes csont átdöfte, kiszakította a bőrét és csipkézett szélű húsdarabok fordultak ki a helyükről. Nyüszített a fájdalomtól, attól is, amit kitapintott, kétségbeesett tehetetlenségében kezét fejéhez kapta és saját arcát karmolta véresre. A keskeny helyen ide-oda dobálta magát, őrjöngve hánykolódott. Csomókban tépte ki a haját, cibálta a ruháját és elváltozott, mély hangján üvöltözve kántálta:

– Egyszer nyolc az nyolc! Kétszer nyolc az tizenhat! Háromszor nyolc az huszonnégy!

 

                                                                          *

 

– Greg Morris, délután öt óra: megérkeztem Trabakék faházához – beszélt a diktafonba. – Hétvégi laknak mondanám. Sátortetős, egyszintes, az ablakokban muskátlik piroslanak. A nővények élénk színei az egy hete tartó kánikula ellenére sem koptak meg. Pedig ha jól értesültem, Gizella Trabakot már egy ideje zárt osztályon kezelik. – Közelebb bicegett az épülethez a murvával borított úton.

 – Szemben állok a verandával; a verandával, amit a nő wc-nek használt, ahol meztelenre vetkőzött, és ahonnan végül kényszerzubbonyban, benyugtatózva szállították el. – Szünetet tartott, mert odaképzelte az asszonyt, aki csupaszon, dühöngve hempergett az ürülékében. Greg észre sem vette, hogy ujját végighúzta szája ívén.

– Alacsony a kerítés, csak a térdemig ér, egy gyerek is könnyedén átlépi. – A szomszéd épület felé nézett:

– Beszélnem kell az itt lakókkal. Biztosra veszem, nem, inkább érzem érdeklődő pillantásukat. Talán a függöny mögül leskelődhetnek. – Cipőjének talpa alatt megcsikordult a kavics, amikor sántítva elindult. Egy asszony eltekert mellette biciklivel; Greg vágyakozva nézett utána. Sosem ült még kerékpáron, gyerekkorából kimaradt a fáramászás és a fogócska. Ki kellett hagynia minden játékot, amiben megsérülhetett: nem bírta elviselni a legapróbb fájdalmat sem.

A jobb szélső szomszéd kovácsoltvas kerítése Morrist dárda-sorfalra emlékeztette. Óvatlanul azon merengett, milyen szenvedést okozhatnának, ha felülről ráesne az egyik hegyes rúdra, és átfúrná a hasfalát. Az elméjében felvillanó képtől halántékán csiklandozó izzadtságcsepp folyt végig. Szabadulni akart a kényszerképzetétől, ezért újra a maroknyi készülékbe beszélt; a kimondott szavak mindig elcsendesítették beteges gondolatait.

– Kutya csahol valahol, ugatja az idegent. Nem tévedtem, valaki figyelt. Még nem tartok a másik kapunál, de már egy alakot látok közeledni a kerten át. Gyanakodva faggatózik majd és hátrálni fog, mert megijeszti az arcomon a durva, tömör forradás. Nem meri megkérdezni majd – talán udvariasságból –, mi okozta a heget. Ilyesmihez csak egy gyereknek van bátorsága.

– Jó napot! Maga rendőr, vagy újságíró? – Egy idős ember üdvözölte.

Greg a kapuhoz ért és kézfogásra nyújtotta a karját; aztán egy hirtelen mozdulattal visszarántotta a tenyerét. 

Morris iszonyodva megtorpant, mert a szomszéd egy metszőollót szorongatott. Azonnal felkavarodott a gyomra, de legalább nem hányta el magát úgy, mint gyerekkorában, amikor a padtársa geometria órán az asztalra tett egy körzőt. Emlékezett arra, miként röhögte ki egy emberként az osztály, és ő szégyenében hogyan sírta el magát. Az esetet követően lett magántanuló.

– Egyik sem. Jó napot, Greg Morris vagyok. Egy ingatlanügynökségnek dolgozom, ami különleges történetű házakat vásárol – hadarta el a sokszor ismételt szöveget, és egyúttal elterelte figyelmét a szerszám éléről.

Miután meggyőzte a férfit kilétéről és szándékairól, közelebb emelte hozzá a diktafont:

– Csak ketten éltek itt, Gizella és Philip Trabak. Az asszonynak – úgy tudom –, nem lehetett gyereke. Szóval akkor szabadult el a pokol, amikor Phil meghalt. Tudta, hogy a pasas szobrokat faragott fából? Sokszor láttam a hátsó kertemből munka közben. Nyugodt volt, és csendes, érti, mint a horgászok. Gizella viszont… szerintem csak azért ültette tele az udvart virágokkal, hogy Philt bosszantsa. Folyton mellette lábatlankodott, direkt zavarta, géppel nyírta a közelében a füvet, képzelheti, mennyire zúg annak a motorja! – Az öregember csettintett egyet a nyelvével és megcsóválta a fejét.

– Miért viselkedett így? – Gregnek sürgetnie kellett a férfit; minél előbb átakart menni a Trabak házba, hogy alaposan körülnézhessen.

– Féltékenységből. Ezt hallottam. Gizella kikészítette Philt, szerencsétlent elvitte az az átkozott agyvérzés. Utána kezdődött el. Egyik éjjel az özvegy sikítozva kirohant a házból, mert hangokat hallott. Nyikorgást, vagy mit. Azt üvöltözte, hagyjam békén – tudta, hogy kedveltem a férjét, és azt hihette, ugratom. Bosszúból, mert ismertem, miként bánt vele, pedig elhiheti, nem én voltam.

Morris bízott az öreg szavaiban. Nem a történet bizonyítása miatt jött ide, hanem a bizarrság érdekelte, de az sem tudományos szempontból. Pontos térképet kellett fejben összeraknia a helyzetről, mert nem akarta, hogy ettől a cégtől is kirúgják. Az egyetlen helyről, ami nem zárta őt egy szűk irodába; az egyetlen, ahol nem kell megérintenie kapocskiszedő horogszerű fejét, ahol nem vágta el a tenyerét levélbontó kés. Sehol nem viselték el algofóbiájából eredő különc viselkedését.

– Mit látott még?

– Előfordult, hogy éjjel kidobálta az ablakon az evőeszköz készleteit. Repült kifelé mind, akár a nyílzápor. Rikoltozott kora este is: ”Elég! Hagyd abba!” Rendőrség is ott járt és állítólag nem találtak semmit. Egyébként nem hiszek a szellemekben, de ha van is ott valami, az nem Phil. Szerethette azt a nőt, különben elvált volna. Bármi kergette ki onnan Gizellát, kegyetlen módszerrel tette. Teljesen megbolondult. A végén már a dolgát is kint végezte el; kicsit, nagyot egyaránt. Ugye érti, mire célzok? – A szomszéd megfeledkezve magáról, hunyorogva bámulta Greg arcát.

Morris bólintott. Sok éve viselte már bőrén a furcsa a bélyeget, mégsem barátkozott össze az olykor szánakozó vagy kíváncsi tekintetekkel. A férfi ezt nem sejthette meg, mert Greg egy szelíd mosolyt erőszakolt az arcára.

 

                                                                     *

 

– Trabakék udvarán vagyok, amit a kapu felől kövekből kirakott keskeny út választ ketté. Bal oldalt szorosan egymáshoz préselt szikladarabok alkotnak kört, aminek közepén ciklámen és narancsszínű virágok hajladoznak. Szegfűk, tulipánok, olyan a kert, mintha egy tisztán tartott parkban lennék. Talán az ügynökségről küldtek ide embereket, hogy tartsák rendben az épület környékét. A hátsó teraszhoz értem, bemegyek a házba. – Maga mellett tartva a diktafont, gondos odafigyeléssel kikerült egy terebélyes rózsabokrot és felsántikált a néhány fokos lépcsőn.

– Hűvösebb itt a levegő és fenyőgyanta illatot érzek. Világos, tágas a nappali, a falakon festmények, fényképek, a bútorok polcain a férfi göcsörtös formájú szobrai díszelegnek. A parkettán ovális szőnyeg…– Greg egy furcsa hang miatt nem fejezte be a mondatát.

Kikapcsolta a készüléket és csendben állt a szobában. Sercegést hallott, mintha eltéptek volna egy papírlapot. Az eddig tapasztalt kísértethistóriák mindegyikéről kiderült, hamisak, Morris mégsem vált szkeptikussá. Tisztában volt vele, hogy előbb vagy utóbb összetalálkozhat egy természetfeletti jelenséggel. Egy élő sokkal többet árthat neki, mint egy halott – ezzel a gondolattal nyugtatta magát.

A konyhában folytatta tovább:

– Az itteni ablakból látom a vöröslő naplementét, a hátsó kert növényeinek egy részét, és az élére metszett sövényt is. Lakkozott fából készült az összes konyhai berendezés. Kivéve a krómozott mosogatót és csapokat; a görgős fiókokat könnyedén kihúztam, mindegyik üres. Gizella Trabak eltüntetette az összes tartalmát. – Hirtelen, kapkodva bökött ujjával a diktafon gombjára. Kicsit visszatekerte a szalagot aztán lejátszotta. Tisztán kihallatszott a felvételből egy újabb zaj. Gregnek egy villa hegyét jutatta eszébe, amikor a fém megcsikordul a porcelántányér lapján. Nadrágzsebébe dugta a diktafont és sánta lábát megerőltetve sietett ki a helyiségből. Szíve szerint azonnal elrohant volna, de ezt az állást meg akarta tartani.

Szája szélét piszkálta nyelvével, amikor a nappaliba ért.

Újra kaparászott valami; mintha körzőheggyel karistolnának össze egy padot. Greg a körző gondolatától elfojtott egy öklendezést.

– A bejárati ajtó! – kiáltotta a férfi, és tempósan meglódult a hang irányába. Lábát úgy húzta maga után, akár egy nehéz cementes-zsákot.

Torz feltételezések gyötörték: valaki itt rekedhetett, akár csak ő annak idején, a gödörben. Talán egy állat, esetleg Gizella féltékenységből, tébolyultan bebörtönözte a férjét, vagy ami a legrosszabb, cellája lehet egy gyereknek is ez a ház.

Kiment a teraszra, és akkor vette észre, hogy az ijesztő hangok közvetlenül a nyílászáró melletti falból jönnek.

– Segíteni szeretnék, kérem, van itt valaki? – Türelmetlenül kopogtatott a léceken.

– Ez üreges! – Minél gyorsabban dörömbölt a falon, annál hamarabb érkezett nyikorgásszerű válasz mögüle.

A férfi látta, hogy a deszkalap két csavarral van felrögzítve, amit csak egy szerszám segítségével lehet kiszedni onnan.

Visszament a házba, szekrényajtókat nyitogatott, egyiket a másik után.

Nem tűnt fel neki, hogy meghúzta a saját haját, amikor az egyik gardrób aljában megpillantott egy fekete, műanyag ládát. Greg lehajolt és kinyitotta a fedelét.

– Egyszer nyolc az nyolc, kétszer nyolc az tizenhat…– Greg az iszonyattól és a félelemtől duruzsolni kezdte sajátos, imaszerű mondókáját.

Perverz gyűlölettel, beteges undorral megfogta az egyik csavarhúzót és reszketve igyekezett ki a teraszra.

A szerszám lapos feje túl nagynak bizonyult a csavarhoz, nem illett bele, ezért a két deszka közé ékelte a hegyét, és úgy próbálta lepattintani. Olyan erővel feszegette, ütögette, hogy hóna alatt a verejték sötét pacaként átitatta a ruháját.

– Segíteni akarok, hall engem? – A férfi maga elé idézett egy könyörgő arcot, könnyes szemet, amint levegő után kapkodva kaparja a fal túlsó oldalát.

– Ez meg mi? – Gregnek sikerült egy fél centire felemelni a vékony falemezt; egy darázs mászott ki az üregből, rá a férfi kézfejére.

Későn ismerte fel a zümmögés jellegzetes hangját: nem maradt ideje sem visszalapítani a lécet, sem elmenekülni. A falban élő darázskolónia kitépte a meglazított lemezt, és óriási fekete felhőt alkotva agresszívan támadott a férfira.

Morris elejtette a szerszámot.

Teste előregörnyedt, gnómmá deformálódott, miközben a darazsak szemhéjába, arcába, nyakába martak. Greg a fullánkokat tüzes rajzszögnek vélte, algofóbiától szenvedő őrületében érezte saját húsának megperzselt bűzét is.

A férfi lángoló virágokat, elszenesedett füvet hallucinált maga köré, a talaj megrepedt alatta, ő pedig újra a gödörbe zuhant; a darazsak hatalmas, fekete kézként nyomták lejjebb és lejjebb egy feneketlen üregbe. A sötét mélyben körmeivel kaparta a hatalmasra duzzadt csípéseket arcán, le akarta nyúzni a kínzó fájdalmat bőréről.

Greg önkívületi állapotban zuhant a terasz burkolatára, és elváltozott, mély hangon addig üvöltött, amíg a darazsak el nem lepték a száját:

– Egyszer nyolc az nyolc! Kétszer nyolc az tizenhat!

 

 

 

 

 

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (9 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2010-07-28 15:53 Blade

Blade képe

Öh, nem tudtam, hogy ilyent is tudsz...és akarsz írni. Egész jó lett, gördül, bár 1-2 részt kihúznék.

"minden játékot, ahol megsérülhetett: " - amiben

sze, 2010-07-28 17:25 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett. :) Mit húznál ki?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-28 19:05 Urbatorium

Urbatorium képe

Hatalmas gratula a karakteredért! Nagyon tetszett az, ahogy a fóbiáját használtad, és jó volt a beszélőkés ötlet is.

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

cs, 2010-07-29 05:26 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy elolvastad, Chim, és örülök, hogy tetszett.:) Igen, valami mást akartam írni, másként, leírások nélkül elmesélni, hogy Greg miként lát, miként éli meg a fájdalomiszonyát. Még egyszer köszönöm.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-28 19:50 Sren

Sren képe

No, akkor egy őszinte srenes. Elkezdtem olvasni, és elkezdtem ilyeneket csinálni kapásból, hogy ujjujjuj, meg sszzhhh…

Első mondat (ami tudjuk, mennyire és milyen értelemben hiperfontos, és esk, nem csak az én mániám, csak én vagyok a delikvens, aki folyton panaszkodik miatta: tényleg felütés, mint a zenében, bevezet, meghatároz… térden állva könyörgök, figyeljetek már szegénykére) a látszat ellenére zavaros, zsúfolt. A kisfiú (alany) riadtan (most miért?) tért magához (hogy mit csinált?) a sötét és szűk (kötőszó minek is?) gödör mélyén. Vagy az alany felesleges (esetleg később mutasd be), vagy a „hogyan”; a tért magához meg - nos, nem az a kimondottan farkincaként használható „cselekvés”. A „riadtan tért magához” pedig egyenesen na, ne!-kategória.

Második mondat. Elvesztette az időérzékét. Miért, a gyerekeknek van? Most őszintén. Ha felnőttel kapcsolatban írsz ilyet, akkor oké, de gyermekkel kapcsolatban marhára nem oké. Esetleg: nem emlékezett, mióta van ott, vagy ilyesmi.

Nem megyek végig az egészen mondatról mondatra, de kiemelnék ezt-azt. Például: az ablakban muskátlik piroslanak. Másként kellene megfogalmazni, ez így elég béna. (Bocs.)

Sok az utánékelés, fogalmam sincs, mit akarsz vele elérni. „A szomszéd épület felé nézett”. „Egy idős ember üdvözölte”. Oké, oké, száraz, célzott infó, na de muszáj pont utánékelésben?

Rendőrség is ott járt és állítólag nem találtak semmit. – Tessék? Néha nem árt vessző a kötőszó elé, néha nem volna baj az egész mondatot átrendezni, néha minden mást érdemes inkább, csak úgy hagyni nem.

A szomszéd megfeledkezve magáról, hunyorogva bámulta Greg arcát. – Utánékelés megint, oké, nem baj, de szórend…?

Élére metszett sövény? Az milyen?

„… agresszívan támadott a férfira”, „önkívületi állapotban zuhant a terasz burkolatára”… (sóhaj) –

Sok mindent nem említettem, nagyon sok mindent. Annyira alapfokra vetted az írástechnikát, hogy ez már majdnem „kár a sztoriért”-szint. Pedig jó lenne, nagyon jó lenne. Tényleg.

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2010-07-28 22:37 Szeléné

"A szomszéd megfeledkezve magáról, hunyorogva bámulta Greg arcát. – Utánékelés megint, oké, nem baj, de szórend…?"....... megvédeném az írót, mert a magyar nyelvben a szórend kötetlen, szabad. A mondanivaló határozza meg, és nyilván az, hogy mit akarunk hangsúlyossá tenni.

cs, 2010-07-29 04:37 Obb_régi

Okos volt, komment ez, egyet csak tudok érteni vele, én, szórend határozza meg mondani való :)

cs, 2010-07-29 22:43 Szeléné

Nem arról van szó, hogy hülyeségeket írunk. Szerintem ezt te is tudod. Ez a szórend téma általános iskolai tananyag.

Van itt egy link:

http://bme-tk.bme.hu/other/kuszob/szor_bev.htm

Továbbra is azt mondom, hogy fontos, hogy mit akarsz hangsúlyossá tenni a szövegben. Azt nem állítottam, hogy dobálni kell össze-vissza a szavakat. Fölöslegesen nem kell kiforgatni a másik mondandóját.

Ha az eddig tanított ( felsőfokot is beleértve ) tananyaggal nem értesz egyet, akkor kérlek, hogy írd le itt, hogy jelenleg mi a divat a magyar szórendet illetően.

( Fölöslegesen nem kell kiforgatni a másik mondandóját.

Nem kell kiforgatni a másik mondandóját fölöslegesen.

A másik mondandóját nem kell fölöslegesen kiforgatni.

Kiforgatni nem kell a másik mondandóját fölöslegesen.

A másik mondandóját fölöslegesen nem kell kiforgatni............ )

cs, 2010-07-29 23:26 Ndy

Ndy képe

Rossz voltál Obb, írd le százszor... :DDD

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2010-07-30 04:37 Obb_régi

Szó sincs arról, hogy hülyeséget írtál volna, csak viccesen jeleztem, hogy pont az amit kiemeltél, eléggé állandósult szintagma ahhoz, hogy megbolygassuk különösebb indok nélkül.

Amúgy a SOV nem trend kérdése (szubjektum-objektum-verbum)

cs, 2010-07-29 07:49 Roah

Roah képe

Szeléné, megvédeni? :) Aranyos vagy, de várjá...Képzeld azt, hogy egy patináns színházban nézed a Diótőrő című balett előadást; lenyűgőz, tetszik, az összes lépés megfelel az előírtnak. Aztán egyszer csak gondol egyet a csapat: lerúgják a cipellőt, letépik magukról a tüllszoknyát, kibontják a szorosan hátrakontyozott hajat, aztán nekiállnak pogózni. Vadul, hajukat dobálva. Mit szólnál a nézőtéren, miközben tudod, hogy amit látsz, az távolról sem balett? :) Nem, a szórend az egyik legocsmányabb hibám. Nem túl szép alapvető nyelvtani hiányosság, és rendre visszaköszön az írásaimban.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-07-29 06:20 Roah

Roah képe

Na, Sren, akkor cokkolom, köszönöm, hogy elolvastad, és ne dühöngj, ne égesd fel a monitort, hélo.:D (drága volt :D! Lízingelem, még ki sincs fizetve.) Köszönöm. Szerintem te tudod, miről beszélek. :)

Skubizz ide, Sren!

Mesés az eleje? Igen, az, mert másként szerettem volna elmesélni. Az egészet. Furcsán, nem a megszokott módón. (Ha van egyátalán nekem szokásom az írástechnikát illetően.) Játszani próbálok, amíg nem forr ki még semmilyen stílus, amíg még szabad szórakozni, szárnyakat próbálgatni. Sétálok fel a lépcsőn, és néha szeretnék nem a fokokon menni, hanem a korláton egyensúlyozva.

Miért ne térhetne magához riadtan? :) A következő mondatban igyekeztem indokolni, hogy mitől riadt. ("Esetleg: nem emlékezett, mióta van ott, vagy ilyesmi." Ott van ez is.)

Van a gyerekeknek időérzéke.(Sajnos tapasztalatból tudom, ezt nem taglalnám, de ha ez ennyire nem passzol a szövegkörnyezetbe, majd később odafigyelek rá, ok?:)

"...az ablakban muskátlik piroslanak." - Ó, hát persze, hogy kacska, hiszen tudósít, beszél, diktál, hogy mit lát, abba nem írhattam szép szóvirágokkal tarkított leírást. Szándékosan ilyen. :) Hozzátartozik a karakterhez.

"Rendőrség is ott járt és állítólag nem találtak semmit." - Jogos, a vesszőkre figyelnem kell.:)

Hogyne, szükséges volt az ékelés, el akartam mondani, hogy hol van, és mi történik körülötte.

"A szomszéd megfeledkezve magáról, hunyorogva bámulta Greg arcát. – Utánékelés megint, oké, nem baj, de szórend…?" Uhh, ezen a szórend hibán akkorát röhögtem!:D:D Köszi, hogy szóltál.:) Biztosan van benne még pár.

"Élére metszett sövény? Az milyen?" - Küldjek képet?:D Egyébként édesanyámtól hallottam, állandóan, ő még azt is szokta mondani, hogy akár egy csésze kávét is rá tudna tenni a tetejére.:) Szerintem én még könyvekben is olvastam, valahol.

"„… agresszívan támadott a férfira”, „önkívületi állapotban zuhant a terasz burkolatára”… (sóhaj) –"  Ne sóhajtozz, mert én ezt annyira nem veszem ám vérkomolyan.:) A darazsakról olvastam ezt az agresszív dolgot, meg fura sztorikat is róluk. (Egyébként édesanyámék telkén a faházban lakik egy falka, és remélem, hogy nem igazán jönnek majd ki a falból. Soha.) Hogy miért önkívületi az állapot? Tudtam volna másként írni, de mivel előtte már megőrült csóri karakterem, hallucinált, ezt már a végkifejlet felé nem akartam agyonragozni. Éééted?:D

Ismersz: kísérleteztem, játszottam. Ráhasaltam a karakterépítésre, és el akartam kerülni a szokványos történet vezetést. (Ez persze nem egyenlő a szabályok nem ismerésével, be nem tartásával.)

Kivételesen ezt a figurát én is megkedveltem, végül is rajta gyakorlotam a karakter építését. Mindenképpen másként, máshogyan szerettem volna elmesélni. Ne mérgelődj, Sren, nem te szoktad mondani, hogy tanulni, gyakorolni járunk ide? Miért ne írhattam volna egy ilyet? (egyébként meg lehet majd kövezni: az egyetlen történetem, ami egy kicsit nekem is tetszik) Miért ne lehetne kipróbálni mást? Ennél jobb helyet nem is találhatnék rá. Rendben, a szabályok, és a szórend nagyon sokat ront rajta; igen ez valahogy olyan nekem, mint a táncban a spárga: ott le kell csúszni a padlóig. Nincs félspárga. De addig, amíg az sikerül, egy csomó elemet ki lehet próbálni, nem? Nem robogok sehova, nem hajt a tatár, miért húztad fel magad? Ugyan, minek?(Ezt is tőled tanultam.:) Meg még sok minden mást is, na, ne görcsölj. (Nem fogom ám elfelejteni az eddig megtanult lépéseket, a koreográfia megmaradt.:) De ezt a sztorit mindenképpen így írtam volna meg (a rándá szórendi hibák nélkül), még akkor is, ha kicsapta a biztosítékot nálad. Nyugi-nyugi.:)

Szívből köszönöm a véleményed, megint sokat tanultam.:)

 

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-07-29 07:43 Sren

Sren képe

Naa, éppcsak egy kicsit füstölt a monitor, visszafogtam magam! :D

Madárka, nem az a gáz, hogy más jellegű, hanem pontosan az, amit magad is mondasz: nincs félspárga. Más vagy sem, olyan dolgokban találtam bibiket, amikért sokszor szóltam már. Ezzel sincs semmi baj, senkitől sem várom, hogy folyamatosan a topon legyen, különben is, ki vagyok én? Az is tök rendben van, hogy tanulunk, gyakorlunk, arra van az oldal. De ilyen alap dolgokban mellényúlni, hogy is mondjam, kicsit olyan, hogy senki sem vár ugyan tökéletesen kivitelezett salto mortale-t, de egy egyszerű előrebukfencet már nem kéne eltolni.

De ha van kedved, csinálhatunk egy olyat, hogy doksiban letisztázzuk a művet.

 

Szeléné: a magyar nyelvben az ige utáni szórend szabad, az ige előtti mondatszakasz szórendje kötött. Ajánló itt.

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2010-07-29 08:03 Roah

Roah képe

Sren, én ezt cigánykeréknek hívnám, de csak ismételni tudom magam. :D Direkte ilyen, más, kakukktojás, még akkor is kiállok mellette, ha az év lerosszabb novellája lett itt, vagy valami negatív jellegű különdíjat kapna. Vállalom, én művem, én követtem el. Tényleg más eszközökkel dolgoztam benne, volt olyan, amit teljesen átírtam, mert nem éreztem odavalónak.

Megtiszteltetés a doksi, mint mindig minden tőletek, de most kihagynám. Egyrészt tudom, hogy ki sem látszol a melóból, másrészt szerintem magamtól is felismerném azokat bukfenceket, amiktől tegnap kis híján kigyulladt az otthoni képernyőm. :) Mondom, ne izgulj, nem felejtettem el hullahoppkarikázni, számítottam erre is. És számítok rád a következőnél is, amitől remélhetőleg nem hullik ki a hajad.:)

Megígérem.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-28 21:24 Liliana

Liliana képe

Még nem olvastam a többi kommentet, szóval lehet már felsorolták ezeket a hibákat előttem.

"Nem tudta, hol érhet véget az üreg, és hol kezdődik az égbolt." - kezdődhet

"Fázott a lenge öltözékben, zúgott a füle, elzsibbadt a karja." - bevallom, én ezt három mondatba írtam volna, vagy valahogy másképp, pl. így: Fázott a lenge öltözékben, a füle zúgott, és a karja is elzsibbadt.

"Nem hallatszott le nesz, sem éjszakai állatok zaja és a különös csend még jobban megijesztette. " - és előtt vessző

"Gregnek sürgetnie kellett a férfit; minél előbb átakart menni a Trabak házba, hogy alaposan körülnézhessen." - át akart menni

Az "és"-eknél több vesszőhibád is van. A párbeszédek számomra nem túl életszerűek. Ettől függetlenül a sztori tetszik, csak csiszolgasd még egy picikét! 

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2010-07-29 08:25 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszik.:) Külön köszönöm az írásra fordított figyelmedet.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-28 22:22 Maggoth

Maggoth képe
5

Mindenhol csak ezek az őrültek, de engem nagyon megfogott a sztori, jó a pali fóbiája (bár nálam tutira egy tűlabirintusban találta volna magát). Na szóval nálam ötös, bár többet is ki lehetett volna hozni belőle, de így is lekötött. Jó kis feszültségnövelő volt benne a diktafonos trükk, ezt még ellopom tőled. Szóval, grat, jó nyomon jársz :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-07-29 08:33 Roah

Roah képe

Üdv, uram, tűlabirintus?! Nagyon köszönöm az értékelést, és az olvasást. Nem mertem jobban elhúzni, mert így is elég hosszú lett. Ellophatod a diktafont - egyébként jó nagyot tévedtem vele; azt hittem, hogy húú, milyen könnyű lesz így adagolni az infót. Hát nem volt az. Végülis egy fóbiás karakter szájába adtam mindent, amit csak tudtam. Nagyon köszönöm, Maggoth.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-28 22:32 Alulim

Alulim képe

Jól elintézted szegény Greget.  Sőt, nem hogy elintézted, fikarcnyi esélyt sem adtál neki, egész életét beárnyékoltad fóbiájával. A lelki vívódásait jól ábrázoltad, így sikerült elérned nálam, hogy sajnáljam szegényt.

Hogy őszinte legyek, a darazsak ábrázolása valahogy nem valósághű. Nem szoktak ekkora hévvel támadni. Eleinte egy-kettő csíp csak meg, utána követi őt a többi.

cs, 2010-07-29 09:00 Roah

Roah képe

Nagyon köszönöm, hogy elolvastad, Alulim, és örülök, hogy tetszett. Én megszerettem a végére a karakteremet, különösen úgy, hogy megpróbáltam beleképzelni magamat egy fóbiás testébe. Ó, ne tudd meg, mennyit variáltam, hogy túlélje, vagy ne a darázs-támadást, és a végén egy bolondokházában mondogassa maga előtt a szorzótáblát. Aztán mégis végeztem vele.

Na, darázstámadásról: vidéken éltem, de szerencsére én nem voltam jelen akkor, csak este mesélte a család, mi történt. Szép nyári délután, ismerősőm az autóját szerelte az egyik haverjával az utcán.(Tudod, ilyen murvás, mezei sorházas fíling.) Egyikőjük az utolsó pillanatban vette észre a feléjük száguldó darazsakat. Csak annyit tudott tenni, hogy rákiabált a barátjára, hogy azonnal feküdjön le. A darazsak elhúztak felettük, de el tudom képzelni, milyen élmény lehetett.

Karakterem megzavarta a falban élő darázskolóniát, akik elég agresszívak, ha az "otthonukról", és a királynőről van szó. Ráadásul a figura meglazította a vékony lemezt, felfeszítette.

Még egyszer köszönöm az olvasást.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-07-29 10:06 Zora

Zora képe

A darazsak agresszívak és erőszakosak. Mifelénk kevés a víz, ezért mindig a kerticsapok körül gyülekeznek. Ha arramész, és berágnak rád, mert mondjuk eltakarod a napot előlük, egyből támadnak. Nem mindig rajokban, de éppen egy darázs is elég, ha rossz fejre szúr. (nekem a szemet szúrta meg egy egyszer)

Meg a darazsak ragadozók, így nyilván más a mentalitásuk is, muszáj ragadozóként vielkedniük. Láttátok már hogy eszik a párizsit? Érdemes megfigyelni.

------------------------------------------

cs, 2010-07-29 14:21 craz

craz képe

Én még nem láttam, hogy eszik?

 

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2010-07-29 18:00 Zora

Zora képe

Egy picuri köralakot harapnak bele apránként, ahogy például a konzervet nyitod ki, aztán a picuri darabot megfogják, és elrepülnek vele. De azt se sokan tudják, hogy hiába fullad bele a vízbe a darázs. Kiveszed a döglött rovart, kiteszed valami száraz helyre, és negyedóra múlva tovaröppen.

------------------------------------------

cs, 2010-07-29 18:07 Ndy

Ndy képe

Vizihalott darázs-zombi? Beparáztam :(

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2010-07-29 18:46 Zora

Zora képe

:) Méghogy én vagyok a nem százas...

------------------------------------------

cs, 2010-07-29 21:49 Ndy

Ndy képe

Én százas vagyok. Legalábbis a fejemre eső pucér punk(ot követő kúra) által elnyert új életélmény/megvilágosodás, azt mondatja velem, hogy mindenki őrült rajtam kívül. :DDD

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2010-07-29 21:51 Ndy

Ndy képe

Mint Newtonnak. Csak nekem alma helyett, pucér punk esett a fejemre. :-O

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-08-03 08:55 Crystalheart

"Egyikőjük az utolsó pillanatban vette észre a feléjük száguldó darazsakat. Csak annyit tudott tenni, hogy rákiabált a barátjára, hogy azonnal feküdjön le. A darazsak elhúztak felettük, de el tudom képzelni, milyen élmény lehetett."

A nagy para közben nyilván félrenézhették, vagy nem is látták tisztán, mert tudtommal egy hazai darázsfaj sem közlekedik bazi nagy rajokban, ellenben a méhek igen. A darazsak kevésbé csőlátásúak és megtámadnak, ha szekálod őket, a méhek rajzáskor azonban képesek keresztülszállni az emberen anélkül, hogy megsértenék. (A méhek akkor veszélyesebbek, amikor egyedül vannak és vizet keresnek.) 

cs, 2010-07-29 10:01 Zora

Zora képe
4

Az ötlet: 5*. A kivitelezés nálam csak jó... nem azért, ahogy megírtad, hanem azért, mert ahogyan megírhattad volna, az több.

Nagyon egybefolytak a diktafonos részek. Ez úgy lett volna hatásos, ha a diktafonos rész egy nyers, tőmondatos, nuku írástechnikás rész. (mondjuk ez az én dilim, én mindig minimálisan használom az említett és utált eszközt, nekem diktafóbiám van:D) És a külső leírások pedig ezzel nagyon-nagyon éles kontrasztban kicsit túlírt, kicsit fullasztó, kicsit dagályosak...

Mindig megkapom, hogy túlírok, de én ezt valahogy se másnál, se magamnál nem érzem akkora hibának. Nekem szükségem van rá, hogy úgymond felolvadjak a történetben. Költők kedvelt eszközeit igyekszem keverni a novellákkal szemben támasztott elvárásokkal, több-kevesebb sikerrel. Vannak sztorik (és szerintem ez a sztori hatványozottan ilyen), amik sikoltanak a hangulatfestésért. Tudom, hogy sokkal hosszabb lenne úgy, de őszintén? Én tőled hosszú-hosszú történeteket akarok olvasni. :) Bontakoztasd ki az érzéseidet, merd leírni és fokozni a frászt, érd el, hogy annyira beleolvadjak a történetbe, hogy felsikoltasak amikor a csont átszúrja húsomat... mégha hibák halmozódnak is, a sokkhatás alatt úgyse tűnik fel. Én a helyedben simán kisregénnyé duzzasztanám a sztorit. Ha már formát bontasz, bontsd meg teljesen. :)

Ah, más novelláját miért tudom mindig tök világosan látni? :)

------------------------------------------

cs, 2010-07-29 10:47 Roah

Roah képe

Köszönöm az olvasást, és az értékelést is, Zorám.:)

Igen, ebben a kontraszt dologban igazad lehet, de mivel nagyon belemásztam a diktafonos beszédbe, nem jutott eszembe jobb kivitelezés. Kisregénnyé?! Azta, nagyon megtisztelő, hogy ezt mondod.

Gyáva vagyok, igen, nem tudom, miért félek leírni úgy a gondolataimat, ahogy szeretném. Gondolkoztam ezen, és azt hiszem, én nem a túlírástól félek. Mintha egy intim szféra lenne a fejemben, amit nem akarok kiadni. Azonkívül ott van a képzavar; a buktatóival együtt. Nem tudom, mikor lehet a szél jeges ujjairól írni, vagy mikor lehet azt írni, hogy valakinek a lelkébe harap akármi...(:D:D) Elszállhatok írás közben, és ennek jól tudjuk, milyen következményei lehetnek. Másként ezt nem tudom kivédeni, csak úgy, hogy megálljt parancsolok a kezemnek, és tudatosan írok. (És akkor még nem beszéltünk a nyelvtani hibákról.) 

Asszem ezért: mert nem szokta meg a szemed.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-07-29 12:21 Zora

Zora képe

Igen, de a túlírást tudod egyszerűsíteni... a tőmondatokat viszont nehéz úgy bővíteni, hogy ne kezdd el magad ismételni. Remek példa a Sohasem volt élet. Igazán minimálisra sikeredett írás lett, és rohadt nehéz belerakni bármit is. Ám a Régmúlt nyarakról álmodom azon ritka alkalmak egyike volt, amikor Balde mondta, hogy tessék bővíteni, és ment is azonnal, mert túlírt és képzavaros volt, sok ponton lehetett megtoldani. :)

De aztán persze én nem tudományos alapokra támaszkodva mondom ezt, csak a józan paraszti eszemet használva. :) Meg vannak olyan témák, amiknél beválik a minimál sablon.

Az intim zóna megnyitására több módszer is ismeretes (egyszer 1 napig drámatagozatos voltam, mert drámaíró akartam lenni), de igazából nekem könnyű, mert alapból mindig nyitott vagyok, nehéz egy zárkózottabb ember helyébe képzelnem magam... de tudod mit? Én mindig ráfázok, maradj inkább zárkózott. :)

------------------------------------------

cs, 2010-07-29 13:07 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem olvastam el, cak átfutottam pár részt, meg a hozzászólásokat, de azért megkérdezem: mondtál már fel diktafonra ööö... megőrzéi céllal? (Ez furán hangzik: szóval hogy diktafonon legyen meg az anyag, amit később leírhatsz, ha akarsz.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-07-29 13:23 Roah

Roah képe

Persze, Dóri, nem túl hosszú anyagot, még a forgalmazásnál is segédkeztem, értékesítettem is. Az újságírók, meg különféle szakértők vették, mint a cukrot. Visszahallgatva nagyon komplett jelentéseket - vagy cikkeket lehet belőle készíteni. Jegyzetelés nem mindig pontos, kimaradhat ez-az, olyan a készülék, mint egy hordozható "kisokos". A bíróságokon - legtöbbször-, ezért készül hangfelvételről jegyzőkönyv. Egyébként még sumákoltam is - szakmai ártalom, nyomoronc kereskedelem, a véremben van:) Direkt nem tértem ki sem a szerkezet, sem a szalag kapacitására.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-07-29 13:50 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Majdnem sikerült ködösítened a választ. Szóval: igen. Jó, nekem csak ennyi kellett, mert akkor nem kezdem kivesézni, hogy egy ilyen karakter szemszögéből nem egészen így mondunk fel diktafonra. Bár azért mégis belemegyek.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-07-29 14:03 Roah

Roah képe

Miért ködösítenék? Beszéljünk róla, hogyne.:) A figurámnak nem feltétlenül a munkájához volt szüksége a diktafonra, hanem hogy beszéljen. A fóbia miatti kényszerképzeteit is kordában tudta ezáltal tartani. Mire gondolsz? Monoton beszédre? A fickó alapjáraton különc, másképp gondolkodik.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-07-29 19:04 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Majd megpróbálom megmagyarázni kritika közben.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-07-29 14:16 Ndy

Ndy képe

Tetszett. Nem pontozok, mert igazságtalan lenne csak a stilisztikával, vagy csak a tartalommal törődni. Kétségbeesni azlért nem kell, láttam én már rosszabb szövegezést nyomtatásban is. A rettegést az éles/hegyes tárgyaktól jól hoztad, bár az eleje hosszú. Szerintem az emvernek nem kell magyarázni a fóbiáit az irodalomban, vagy ha igen, akkor csak pár mondatban. Így, hogy egy későbbi fóbia magyarázatával kezdesz kissé kocka, én beleszőttem volna a sztorib pár mondattal.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2010-07-29 15:32 Roah

Roah képe

Köszönöm, örülök, hogy tetszett.  Annyit kínlódtam a szöveggel; úgy értem, hogy a kettő között, leírás/diktafon éles kontrasztban volt egymással. Előszőr szépen, precízen, sőt, talán még giccsesen is kidolgoztam. Aztán felolvastam. Iszonyúan nagy lett a kétféle szövegrész közötti szakadék. Próbáltam áthidalni, beleépíteni valahogy, hogy ne üsse a kettő egymást. Tényleg, eszembe sem jutott, hogy menet közben is kiderülhet a karakter fóbiájának eredete.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-07-30 17:09 brana

5

Szia Roah!

 

Nekem ez nagyon tetszett! Bár meg kell mondanom, hogy a közepén... nem tudom, hogy miért... valahogy nem vitt magával a szöveg és rá kellett erőltetnem magam, hogy tovább olvassam.

Aztán elolvastam még háromszor... és egyre jobban tetszett.

Tudod, idealista, romantikus, ábrándos,  kicsit ( nagyon? ) lökött vagyok, ezért én úgy döntöttem, hogy a szomszéd kihívta a mentőt és meg tudták a hősödet menteni. Sőt!!!!! Kapott speciális biciklit, amivel azóta vidáman tekereg csajok után :-)))).........

Nekem ez ötös.

Pusssszi, Brana

szo, 2010-07-31 21:39 Roah

Roah képe

Nagyon köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett, Brana. :) A fenti felsosrolásból kimaradt az optimista.:) A speckó bringával is lehet borulni, nem is akármilyt.; én anno csepelen gyakoroltam, tele is van tiplivel mindkét térdem.:) (meg a bokám is) Köszönöm még egyszer.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2010-07-31 08:31 Obb_régi

4

"Nyelvével körbenyalta száját, mert így akarta csillapítani szomjúságát." - megpróbálok konkrét dolgokat kiszedni mint ez, az információt nem így kell megadni, hanem mondjuk: Nyelvével körbenyalta cserepes vagy kiszáradt száját, így gyorsabb és szebb az infóátadás, mintha mögé csapod a mert-es magyarázatot

"Nem hallatszott le nesz, sem éjszakai állatok zaja és a különös csend még jobban megijesztette." - nem okés, ha ugyanazt mondod el kétszer

"Rájött, hogy túl mélyen lehet a föld alatt." - akkor most betemetődött?

"Karját kíváncsian lába fölé emelte, és fogdosni kezdte azt." - több sebből is vérzik a mondat

"A tudatlanság és a sokk  csak átmenetileg blokkolta az idegeit." - hát még ez

"Felordított, elviselhetetlen kínjától férfiassá mutálódott a hangja." - és ez is

Mind a névelőket, mind az igekötőket random módban használod

Egyszóval a bevezető nem igazán tetszett, mintha keresgetnéd a történet megalapozását, a hatáskeltésként használt mutálódás is számomra inkább hihetetlen mint valós képet hoz, inkább azonosulnék egy ilyen helyzetben, ha artikulálatlanná vagy inkább vékonnyá válna a hangja, mint azzal, hogy pont a félelemtől férfiasodik.

Amit viszont jól eltaláltál az a megnyugtatásra használt szorzótábla használata, ezért gratula, ez nagyon jó.

"Greg Morris, délután öt óra: megérkeztem Trabakék faházához" - a diktafon jó döntés, én már itt jelenidőt használnék

"Talán a függöny mögül leskelődhetnek." - a talán már feltételes, ezért az igét nem kell abba tenni, csak körülményesebb

"Kutya csahol valahol, ugatja az idegent." - ?

"Nem tévedtem, valaki figyelt." - végig jelenidőt használnék

"Gyanakodva faggatózik majd és hátrálni fog, mert megijeszti az arcomon a durva, tömör forradás. Nem meri megkérdezni majd – talán udvariasságból –, mi okozta a heget. Ilyesmihez csak egy gyereknek van bátorsága" - felesleges fejtegetésekbe sem bocsátkoznék, inkább történjen meg, és úgyjusson a tudomásunkra

"Maga rendőr, vagy újságíró?" - az és-es vesszőkért szóltak, most szólok a vagy-osért, használata a vagy előtt megegyezik az és-ével, ha azonos értékű mondatrész előtt áll, akkor nem kell vessző, azaz itt nem kell

"– Jó napot! Maga rendőr, vagy újságíró? – Egy idős ember üdvözölte." - komment szórend: igével kezdődik, kisbetűs, határotott névelővel, van ilyen máshol is

"– Előfordult, hogy éjjel kidobálta az ablakon az evőeszköz készleteit." - ilyen esetekben is az egyszerűség híve vagyok, miért kell a készleteit? evőeszközöket, oszt jónapot :)

"Greg egy furcsa hang miatt nem fejezte be a mondatát" - ilyen esetekben is segít, ha kiveszed a birtokost hiszen evidens, mondatot, oszt itt is jónapot :)

"hogy az ijesztő hangok közvetlenül a nyílászáró melletti falból jönnek." - tanuljuk meg, hogy a nyílászáró szakszó, helye: katalógus, szakkönyv, reklámanyag, ect. nem pedig egy novella

"A férfi látta, hogy a deszkalap két csavarral van felrögzítve, amit csak egy szerszám segítségével lehet kiszedni onnan." az utolsó tagmondat, az amit kikell venni, vagy máshogy megoldani.

Ez a rész már sokkal jobb, életre kelt az emberke, én jobban meggyötörtem volna, egy gödörig űznék a darazsak, és ott végezné törött lábbal :)

 

 

szo, 2010-07-31 21:43 Roah

Roah képe

Bocs a késésért, Obb, ideértem, csak beteg vagyok.:) Nagyon köszönöm a jvítást, és az értékelést.:)

"Nyelvével körbenyalta cserepes vagy kiszáradt száját..."  - És mennyire igazad van.

A betemetődésen, és az alábbi javításon jót mosolyogtam, igen, ráférne egy igazgatás, átírás és némi fogalmazás is. Kösz.:) Névelők, és igekötők...az én mumusom az "el" . Borzasztó gyakorisággal használom. (elkerülte, eltekert, elterelte, stb.) Figyelni fogok rá.  A félelemtől mutáló hangt egyébként egyszer a saját fülemmel is hallotam, igaz, nem kisgyerek, hanem kamasz szájából. (Meg most beugrott az Ördögűző is, ott is mélyült a kislány hangja.) Lehet, hogy jobb lett volna jelen időbe tenni a diktafont, ezen most forcilzni is fogok, szintén kösz.:)

"Gyanakodva faggatózik majd és hátrálni fog, mert megijeszti az arcomon a durva, tömör forradás. Nem meri megkérdezni majd – talán udvariasságból –, mi okozta a heget. Ilyesmihez csak egy gyereknek van bátorsága" - felesleges fejtegetésekbe sem bocsátkoznék, inkább történjen meg, és úgyjusson a tudomásunkra"  - Tehát azt mondod, menet közben derüljön ki, ezen is elgondkodom.

És ha tudnád, hogy valahol láttam ezt egy véleményedben: a vagy egyenértékű az éssel, ha azonos mondatrész előtt áll; és a máben van is ilyen mondat, ahol figyeltem rá, itt meg becsúszott.

Elhiszem az evőeszközöket és a birtokost is, mert ha valaki, te tudsz tömöríteni.:)

Igen, a nyílászáró szakszó, hajaj, csak a szóismétlés miatt kényszerültem a használatra; legközelebb másként fogalmazom, oszt jó napot.:)

Na, hát nagyon köszönöm a javítást és annak külön örülök, hogy a számtalan hiba ellenére van benne oylan rész ami tetszett. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2010-08-01 09:50 Mickey Long

Mickey Long képe

Tetszett! Bár az elején volt néhány tőmondat, ami kicsit darabossá tette (számomra) az olvasást. A diktafonos megoldás pedig jó ötlet volt.
Én már láttam olyat, amikor a darazsak fekete felhőként üldöznek valakit. ( A haver szerintem megdöntötte a 100 méteres síkfutást. Háromszor egymás után, és csak akkor hagyták abba a darazsak. Egy óráig nem mert arra menni. :D )
Viszont: Mik voltak azok a fura zajok a házban? Mi volt a lemez mögött?

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

v, 2010-08-01 10:02 Roah

Roah képe

Köszönöm Mickey, örülök, hogy tetszett.:) Hát a darazsak. A darazsak kaparásztak a falban, azoktól származtak ezek a borzasztó hangok. (Egyébként édesanyámék telkén, egy faházban, valóban lakik egy darázskólónia. Iszonyatos hangot adnak; mikor a barátokkal előszőr nyaraltunk ott, és anyukám elfelejtette ezt a tényt közölni, halálra rémültünk tőle. Volt aki, egerekre tippelt, mert állítólag a kis rágcsálók kapargásszák így a házak a falában a hungarocel szigetelést. Egy éjszakán át kagylóztunk, reggel hívtam anyut, hogy tud-e róla, hogy valami mocorog a falban. Akkor mesélte:" Ja, elfelejtettem mondani, kislányom, darazsak vannak a deszkák alatti üregben..."

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2010-08-01 10:28 Mickey Long

Mickey Long képe

Hát persze! *fejére csap*  Valami miatt elmentem a misztikus vonalra...

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

k, 2010-08-03 09:41 Crystalheart

3

Érdekes, érdekes. Az a gond, hogy bár nyilván hangulatot is akartál mellé, a szöveg túl száraz ahhoz, hogy némi színt is vigyen bele. A konkrét hibákba nem mennék bele, többen is összeírták már előttem. Inkább megkérdezem, direkt ilyen egyhangú?


Tudod, mikor olvastam a nyílt törést, csak fapofával nyugtáztam. Pedig olvastam már olyat, ahol még én is fölszisszentem, mikor az író hasonlót közölt velem. Az előkészítés nagyon fontos, a száraz tények leírása nem igazán illik egy kisgyermek szörnyűséges, sokkos élményéhez. Ráadásul tele van különös kifejezésekkel, amiket legszívesebben kihagynék belőle.

Na, most olvasom tovább, második szakasz. :)

"– Greg Morris, délután öt óra: megérkeztem Trabakék faházához – beszélt a diktafonba." - Kénytelen vagyok kiemelni, hogy ez így meglehetőst béna. Azon túl, hogy diktafonba rendszerint jelen időben dumálnak, pont most nem kellene szokványos kommentet használni, máshol meg az utóékelés helyett kellene.

"az ablakokban muskátlik piroslanak." - Most komolyan, te el tudod képzelni, hogy valaki a diktafonba előre megírt szöveget olvas be, miközben valószínűleg nagyban kommandózik magában? :)

"A falban élő darázskolónia kitépte a meglazított lemezt, és óriási fekete felhőt alkotva agresszívan támadott a férfira." - Hehe, háhá, hihi! :D Mint egy rossz hálivúdi félkatasztrófafilm. "Gyilkos darazsak 7!" :D Hogyan tépné már ki a darázsraj a lécet? Összes erejükkel nem tudnának megmozdítani egy vékonyka furnérlemezt sem, ha ezren volnának is, egyszerűen nem összehangoltan, egyszerre taszítanák.


És amúgy nem értem, a novella mire szolgált, ilyen semmitmondó befejezéssel leginkább valami ujjgyakorlatra hajaz. Felvetettél egy ötletet, de nem aknáztad ki a lehetőségeit. Itt egy aranyos fóbia, de csak mint valami béna tinihorrorban, értelmetlenül ellepi a fóbiája tárgya. Ha filmet nézek, ilyenkor szakad ki belőlem a veszett röhögés: "Emmostmegmiarák???" :D

Én azt mondom, nem rossz, de nem is olyan nagyon jó, de azért az "elmegy"-nél jobb. :) 

k, 2010-08-03 10:29 Roah

Roah képe

Üdv felém, Chystealheart!:) Nagyon köszönöm, hogy olvastad, és az értékelést is.

Na várjá, várjá, nem vagyok sem profi ijesztgető, sem profi író. Ahogy te is mondod: gyakorlás. Soha életemben nem tanultam az írást, csak azóta foglalkozok vele tudatosan, amióta idekerültem.(Én mindössze csak írtam. Kislánykoromban leveleket, bőröndnyit. Kicsivel később regényeket; egy ágyneműtartóra való mennyiséget irkáltam össze, kézzel. Ennyi az írásnál az előéletem.)Több dolgot szeretnék kipróbálni, olyan témákban is, ami nem túl közel áll a hozzám. Egyhangúnak találtad az elejét? Van benne valami, nagyon is. A diktafonos szövegrész miatt ilyen, mert a hangos olvasások alkalmával nagyon elütött.(Azóta rájöttem ám, hogy talán ezért nem írnak ilyesmit.)

"az ablakokban muskátlik piroslanak." - :D És képzeld, ezt én mondtam így a haveroknak egyszer a telefonba, amikor először jöttek le hozzánk a telekre. Tudod, hogy megtalálják a házat.

Elismerem, nem voltam akkor ott, amikor a darazsak ama bizonyos utcában száguldottak. Mivel a férfiak ritkán, vagy sosem túloznak - inkább egyszerűsítenek -, elhittem, amit meséltek. (Őszintén szólva nem is vágyom rá, hogy összeakadjak egy falka darázzsal.)

:D Gyilkos darazsak, mint hálivúdi produkció, önmagában, egy filmen nézve, valóban röhejesen jön át. De hallani egy egész éjszakán át, mit műveltek a falban?! Nem tudom, hogy anyuék mit csináltak velük azóta. (Ja, egyébként a lécet, vagy furnér lemez meglazította a karakter; megzavarta a nyugalmukat; az agresszív, támadó "viselkedése" a darazsaknak szerintem elfér a műben. (Én úgy tudom, ha valahol felfedeznek egy ilyen szokatlan helyen lévő kast, vagy kólóniát, a katasztrófavédelmet, vagy tűzoltókat hívják ki a biztonság kedvéért.) De tény: nem láttam még őket testközelből támadni, de el tudom képzelni, mire képesek.

Nagyon köszönöm az olvasást, és azt különösen, hogy jóra értékelted.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-08-03 12:34 Crystalheart

Nem mintha én tanultam volna az írást, hacsak nem a programírást, elvégre kockának tanultam, számítástechnikai programozónak, egészen 2008-ig. :) Szóval nem kell ám annyira odafigyelni rám, mint egy sokkönyves befutott íróra :D Az eddigi egy szál megjelent novellám is csak a Karcolat jóvoltából jelent meg.

Az unalmast nem csak a második részre írtam, hanem úgy cakkompakk. :) Nincs igazi íve, csak úgy történnek a dolgok, monoton egymásutánban. A diktafonnal nem volna baj, lényegében egy kimondott belső monológ, egy kicsit élményszerűbbé és személyesebbé téve pont ez vihetne némi izgalmat bele. Feszültség, feszültség! A mai kor horroron és thrilleren edződött olvasójának már nem elég a puszta tények leírása, önmagában nem hatja meg egy darázzsal borított fej, meg egy hegyescucc-fóbia. (A béna horrorfilmek, azaz a legtöbb mai horrorfilm bizony itt szúrja el. Azt hiszik, hogy a látvány előrébb való a történetnél, az érzelmeknél, magánál a szorongásnál.) Egy fóbia, szorongás leírása nem csak annyi kell, hogy legyen, hogy leírod, mikre figyelt föl és milyen rettentő képet társít hozzá. Az olvasót bele kell vinned, mintha ő maga is fóbiás lenne, mintha ő maga is látná, érezné, és a bőrét szaggatná a rémkép. Ha ez nem sikerül, akkor csak azt gondolja majd: "Eh, itt szerencsétlenkedik ez a béna nyomorék, úgy kell neki." Vagy legföljebb egy "Ejj, szegény." A katarzis elmarad.


"Mivel a férfiak ritkán, vagy sosem túloznak" - Azt gondolod? Nehogymár csak méhek jöjjenek, a darázs sokkal durvább dolog! "Te, Jóska, mennyi darázs volt!" "Darázs? Te, tényleg! Darázsraj volt, az istenit!" "Öcsém, majdnem kinyírtak! Kemény!" :DDD Viccet félretéve nem egy nagyotmondó pasi ismerősöm van, éppen a férfiak próbálják mindig a saját dominanciájukat meg vagányságukat igazolni az egyre nagyobb és nagyobb veszélyhelyzetek kitalálásával. És amúgy nem, nem hazudnak, ők maguk is elhiszik. Én nem tudom, hogy esett, mindenesetre a száguldó darázsrajt valószerűtlennek tartom, ezek nem túl nagy kolóniákban élnek még a házak falában sem, legföljebb egy helyen van sok kisebb fészek. Engem ráadásul már támadott meg egy fészeknyi darázs a vaddohányos mezőn, nem túl kellemes élmény, de nem ellepnek, hanem csak össze-vissza beleakaszkodnak az emberbe, és többet szúrnak egy helyre. Én speciel leboxoltam az arcomról azt a néhányat, ami pont ott akart csípni, így nem lettem kacsaszájú, mint öcsém ugyanakkor. :D Amúgy egy kis Decis vagy Piretrin kipermetezése a környékükre, ahol beközlekednek, és volt darázs, nincs darázs.

 

k, 2010-08-03 12:51 Roah

Roah képe

Engedelmeddel, Crystealheart, azért én odafigyelek minden olvasóm tanácsárára; ami megmarad, megmarad, ami nem, az lehet trehányság és szétszórtság, illetve "írói" tapasztalatlanság. Szóval jó ötleteid vannak, karakterépítésből van még mit tanulnom, hajaj, talán egyszer lesz majd egy olyan írásom is, ahol katarzist érek el az olvasómnál. Szóval kösz.:)

Férfiak.:D Komolyan, gyakran egyszerűek. Úgy értem például, hogyha a pasik elmennek külföldre, mondjuk egy evezőtúrára, és hazaérkezvén kérdezgeted, hogy "na, milyen volt?", ennyit bögnek ki: "Jó volt." Csak így egyszerűen. Van olyan esemény, amit esetleg kiemelnek, ami számukra fontos, de általában tömörek, nem?(Míg ezzel szemben én csak leugrom a kisboltba tíz deka párizsiért mégis olyan élményekkel térek haza, mintha safariról jöttem volna meg.)

Köszi a tippet a permetezésre.:) Anyukám neki akart esni más, közismert írtószerrel, de a végén nem merte őket piszkálni. Azt mondta, hogy azért, mert ahol bementek szabadon a drágák, ott ki is tudnak jönni. Szerinte bármikor. Azért én mondom majd neki ezt a két cuccot, köszi.:)

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-08-03 13:05 Szeléné

"A mai kor horroron és thrilleren edződött olvasójának már nem elég a puszta tények leírása, önmagában nem hatja meg egy darázzsal borított fej, meg egy hegyescucc-fóbia... "   Bocs, de nem kell mindenkinek horror, szerencsére. Szuper, hogy ilyen sokfélék vagyunk :-) Én speciel el tudtam képzelni az egészet olvasás közben. Azt a részt is, amikor a nyílt törést kitapintotta.

k, 2010-08-03 13:27 Crystalheart

Horror nem is, de feszültség egy elvileg feszültnek szánt írásba azért nem árt. Itt egy fóbiáról vban szó, kiszakadt csontról, meg arcot ellepő darázsrajról. (Mondjuk a darazsakon nehéz túllépnem, vajon ha megkérdeném az írót, mi a mű premisszája, mondanivalója egy rövid mondatban, vajon tudna rá felelni?) Nem az a kérdés, hogy el tudod-e képzelni, hanem hogy összeugrik-e a gyomrod, felszisszensz-e, elborzadsz-e, és nem is csak átéled, hanem megéled-e a félelmet, ha nem is vagy túlérzékeny. Érdemes "férfiaknak írni" a hasonló történeteket, a nők gyakran nem jó mércék, mert bizony néha túl érzékenyek, túl empatikusak ahhoz, hogy a félelemkeltés mérői legyenek. Az az ideális pont, ahol a legtöbb férfi és a legtöbb nő is hasonlót érez olvasás közben; akkor találta el igazán az arany középutat.

Ha pedig nem horror és nem thriller a cél, hanem mondjuk lélektani novellát szeretett volna írni egy fóbiás emberről, akkor más elemek is kellettek volna bele, meg jó történetvezetés, drámai ív, stb.

k, 2010-08-03 13:36 Roah

Roah képe

Crystealheart: az elme rabsága.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-08-03 13:51 Crystalheart

Ez nem premissza. A premisszában van alany és állítmány is, és esetenként jelzők, tárgy. Pl. a Rómeó és Júlia premisszája - Egri Lajos szerint, A drámaírás művészete c. könyvben, mert én sem saját kútfőből mondok ilyen okosakat -, hogy "Az igaz szerelem még a halállal is dacol." Az igaz szerelemről szól, de ez még kevés. A premissza magyarul a téma, az alapötlet, a végcél, ahova a cselekmény eljut, sőt, magát az egész cselekményt összegzi és predesztinálja.

Itt nálad olyasmit lehetne felállítani, a saját megállapításodból kiindulva, hogy "az elme rabsága lesz az ember végzete is", vagy "az elme rabsága felülkerekedik az életen/emberen/észen", a lényeg, hogy kitűzz egy célt, és úgy kanyarítsd a történetet, hogy a végső jelentés az előre meghatározott premisszának feleljen meg. És akkor nem lesz eltévelyedés, meg üresjárat, minden momentumnak, minden karakternek a premisszát kell szolgálnia, azért kell történnie, hogy végül ezt igazolják.

A te végkifejleted voltaképp a véletlen műve. Greget nem azért borítják el a darazsak, mert fóbiája van, bárkit elborítottak volna, aki megbirizgálja a falécet, és bárki más éppúgy fetrengett volna kínjában. Mint amikor a Tartuffe-ben úgy lepleződik le végül Tartuffe, hogy a király ráismer a csalóra, minden előzmény nélkül, egy korábbi, nem részletezett esemény folytán. A végkifejletnek pedig a premisszából, és így az egész cselekményből kell következnie, szép fokozatosan kell eljutni oda, hogy végül más választás ne is maradjon. Lehet másként is, tele van olyanokkal az irodalom és a filmművészet, csak akkor nem lesz teljes a siker, hiszen törés van a műben.

k, 2010-08-03 14:14 Roah

Roah képe

Értem, hogy mire célzol, bár én alapelemnek, vagy előzménynek definiáltam volna, nem ilyen szép kerek gondolatmenettel. Mindenképpen egy karakter elméjének a rabságáról szól a történet, ami csapdában került, mint valami begipszelt végtag. Csak ezzel nem értek egyet:"A te végkifejleted voltaképp a véletlen műve. Greget nem azért borítják el a darazsak, mert fóbiája van, bárkit elborítottak volna, aki megbirizgálja a falécet". Nem, a karakternek kellett a darazsakat megpiszkálni, ez volt a történet végállomása, nem random mód pottyant oda. Cris, ez egy kitűzött cél volt, az odaáig vezető út pedig darabos, mert a diktafonos szövegrészek miatt ilyennek sikerült.(Ezt nem hoztam össze jól: megszenvedte a mű hossza, a precizitása, a kidolgozottsága, sőt, még a hangulata is, mert valószínüleg átestem a ló túlsó oldalára, csak így egyszerűen.:) Meg kell tanulnom novellában úgy alkalmazni a tömörítést, hogy ezek a panelek ne sérüljenek. Itt tartok most. Nagyon hálás vagyok egyébként, teljesen képben vagyok azzal, amit mondasz. Hasznát veszem a későbbiekben is.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-08-03 16:40 Crystalheart

Na látod, erről beszélek! :) Jól van. Ha darabos a végcélhoz vezető út, akkor a végcél nincs eléggé kifejtve, és véletlennek hat. Szép átmenetesen kell alakítani a karakter lelkiállapotát, az elhatározásait, érzelmeit. Még a pillanatnyi változásnak (megijedés, rémület, stb.) is van előzménye, vagy legalábbis ki kell fejteni, hogy meglegyen az átmenet. Persze nem az a cél, hogy az olvasó ne gondolkodjon, hanem az, hogy csak a fontos dolgokon kelljen gondolkodnia.

k, 2010-08-03 14:17 Ndy

Ndy képe

Ez azért elég kocka felfogás, a huszadik század technokrata-materialista íráselmélete. Vannak dolgok, amelyek csak megtörténnek, minél inkább félsz tőle, annál inkább. Változnak a dolgok: régen a deus ex machina sem sértés volt, hanem egy írói eszköz.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-08-03 16:34 Crystalheart

Mindig hangsúlyozom, hogy én filmes szemmel nézem az írásokat is. Egy filmnél jól látszik, hogy minden, ami ezt nem követi, gyakorlatilag valami gáz elsőfilm, B, C vagy Zs kategóriás, vagy nagyon újat akaró, de nem igazán sikerülő művészfilm lehet. A magyar filmek jó részében elkövetik ezt a hibát, és aztán csodálkoznak, ha nincs sikere. Amerikában pedig a mai napig tanítják a filmes iskolákban... Egri Lajos elméletéhez a mai szakemberek a mai modern filmes, drámás könyvekben hozzátettek sok mindent, de meg nem cáfolták. A határok kiszélesedtek, de az alapok megmaradtak.

Írásban enyhébbek ez ügyben a szabályok, pl. egy regényben szabadabbak vagyunk, kitérhetünk, tehetünk kanyarokat a főszálban, mint akár egy RPG mellékküldetésekor. De az összességet tekintve akkor is jelentős lépéseket kell tennünk. Valahol már írtam, hogy pont most kezdtem neki az Émile Zola összesnek, az első harmadában tartok :D A lényeg, hogy néha azt hiszem, semmi értelme nincs a kitekintgetéseknek, meg minden hülye részlet értelmezésének, és ahogy haladok előre a történetben, rájövök, hogy mindnek funkciója van, még ha nem is nagy, de hozzátesz a szereplők jelleméhez, ami pedig alapjában határozza meg a cselekményt. Pedig naturalista regényről van szó, mellékszálakkal, az utolsó mellékszereplő családi életének kitárgyalásával együtt, amit ma már persze nem tennék.

Aztán itt van egy novella, ahol a tömörség a filmekével vethető össze. Sőt, egy ilyen rövid novellában még annál is tömörebb kell, hogy legyen. Szerintem egyszerűen nem fér el a véletlen, vagy a céltalan véletlen. Lehet olyat írni, persze, meg lehet kicsiben, mondjuk magyar gagyifilmekben gondolkodni is, mindent lehet, csak érdemes is?

"Vannak dolgok, amelyek csak megtörténnek, minél inkább félsz tőle, annál inkább." - A premissza követése itt sem kizáró ok. Csak a tálalás a kérdés, a tálalástól függ, hogy egy vagy két szemöldököt emelünk-e meg. :) Mondjuk itt, ennél a novellánál nincs ötletem, hogyan lehetne a folytonosság mellett, ugrás nélkül biztosítani a végcél elérését - mert itt a végén van egy nagy ugrás, erről beszélek -, talán egyszerűen hosszabbnak kellene lennie, több eseménnyel.

 

k, 2010-08-03 16:45 Ndy

Ndy képe

Fenét. Nincs két filmes, aki egyformán vélekedne a "mit, hogyan" kérdésről. Mint, ahogy két író sincs. A szemléletre, hogy a-ból okvetlenül kell b-nek következnie, azt mondom, hogy elavult. Az, hogy valamiképp minden mondatunkkal tegyünk hozzá az íráshoz, azzal egyetértem, ami nem ezt a célt szolgálja, az fecsegés, túlírás. De a módszer hadd maradjon egyéni.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-08-03 17:23 Crystalheart

"ami nem ezt a célt szolgálja, az fecsegés, túlírás" - "a-ból okvetlenül kell b-nek következnie" - Sok különbséget nem látok, tekintve, hogy "b"-t te határozod meg, miután meghatároztad "a"-t :)

Nem vitatom, hogy a módszerek egyéniek kellenek, hogy legyenek, sőt. De sem az átmenet hiánya, sem a hiányos alaptétel nem lehet jó módszer... Még egy jó alapötlet után is hiányérzetünk támad, ha ez jelen van. Aki nem ért hozzá, talán észre sem veszi, vagy csak nem tudja megfogalmazni, mi nincs rendben, de azért az ott lesz.

 

Nincs két filmes, aki egyformán vélekedne, igen... És nem is lesz mindnek sikere ;]

k, 2010-08-03 17:42 Ndy

Ndy képe

No, várj, fejezd abba a megtanultak felmondását, és picit figyelj. Először is, van a dramaturgia, aminek célszerű egyfajta logikus formát adni. De, ez nem okvetlenül ok-okozati viszony. Amibe belaakadtál, az az volt, hogy a csávó félt a hegyes cuccoktól és darázs-halált halt. Ez mellérendelő szerkezet, van ilyen az életben, közmondás is van róla sok, pölö szegény embört...

Amiről te beszélsz, az a felfogás ezt a logikát nem tűri. Ez egy régi elmélet, úgy huszonöt évvel ezelőtt bebizonyította róla az irodalom-tanárom, hogy a világirodalom kiemelkedő műveinek kilencvenöt százalékában nem állja meg a helyét.

Amit én említetem, az a karakterek, színek és cselekménysorozatok élethű ábrázolása, színezése. Ezekhez semmi köze nincs a dramaturgiai vonalnak, legfeljebb annyi, hogy közben a sztori ne szaladjon le az ívről.

 

Az a filmes sikeres, akinek van saját stúdiója, meg pár milliárdja. A film mostanság technikai sport, de ez nem ide tartozik.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-08-03 17:51 Obb_régi

Ha van, aki figyel, most Hemy papa elbeszéléseit olvasgatom, kicsit másra figyelve, mint korábbi olvasásnál, oszt a hetvenedik oldalon találtam az első is-t :)

k, 2010-08-03 18:02 Ndy

Ndy képe

Az biztos, hogy szép szabályosan írt az öreg, ráadásul jól fordították. De anno még a Sztrugaszkij-regények fordításainál is lehetett találkozni ilyen színvonallal.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-08-03 18:06 Obb_régi

Nem vagyok mindig elégedett a kifinomulságával :), viszont tényleg szinte nem írt túl egy mondatot sem, és ez zseniális, öröm olvasni, ha jól emlékszem amúgy rengeteg helyesírási hibával dolgozott.

k, 2010-08-03 18:53 Ndy

Ndy képe

De jellemábrázolásban nagy volt. Amúgy pont akkoriban vetették el végleg a középkor cirádáit, jött az ipari forradalom, miegymás. Szerintem egyfajta "racionális" írástechnikát képviselt. Nekünk ma már épp az az ósdi, de nekik radikális és újszerű volt.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-08-03 19:58 Crystalheart

A nagy helyzet, hogy én mindig elfelejtem, amit megtanultam, aztán magamnak újraépítem az elméletet. :D

 

Értem, miről beszélsz, csak nem egészen értek egyet, legalábbis itt nem. :)

"Amibe belaakadtál, az az volt, hogy a csávó félt a hegyes cuccoktól és darázs-halált halt. Ez mellérendelő szerkezet, van ilyen az életben, közmondás is van róla sok, pölö szegény embört..." - Akkor mi értelme volt megírni - ilyen kontextusban? Mert akkor annyi, hogy: leírjuk a fóbiát, mint valami állapotot, oké regényben elfér, akár tíz oldalon keresztül is mehet, hiszen a karakterhez tartozik. Itt a háromnegyed novellát tette ki. Ha azonban a "darázs-halál" csak mellérendelő szerkezetben szerepel, akkor egy attól független, mindenesetre nem belőle következő dolog, ahogy ez történt is a műben. Tehát a fóbia lényegében nem vezetett sehová, a halál pedig a semmiből jött. A fóbiát csak ábrázolta, a halál csak úgy megtörtént. Ez elég érdekes egy dramaturgia. Mi értelme van így? Tisztára, mint egy átlag magyar film. Lehetne neki értelmet adni, de akkor folytatni kellene (mittudomén, a kórházban, a túlvilágon, valahogy), ez lenne egy alaphelyzet, egy állapot és egy esemény kombinációja, ami megindít valamit. Máskülönben ujjgyakorlat marad.

Bár, szó se róla, van, ahol ez jól veszi ki magát: megy Kenny az úttesten, jön egy kamion, vagy tetszés szerint úthenger, és "Kicsinálták Kenny-t!" "Szemetek!" :) De azt hiszem, ez nem az a kategória.

k, 2010-08-03 20:20 Ndy

Ndy képe

Mi értelme van a halálnak általában? Szerintem a korkülönbség az, ami másként láttatja velünk a dolgokat. Te még hiszel a "következő ötéves tervben" én pedig már egy műben sem mindig szívesen látom.

Mi értelme van, ha nyerek holnap a lottón, vagy ha fejemre esik egy tégla? Mi értelme van, ha írok egy novellát, ahol örül a lottónyertes, majd a fejére esik egy tégla, (Maggoth, el a kezekkel a novella-ötlettől :DDD ) Az élet dolgai nem következnek egymásból, csak az ember szeretné azt hinni.

Írj egy sztorit, ahol egész életében kűzd a földműves, majd jön egy aszályos év és éhenhal. Van ennek értelme? Pedig volt ilyen, nem egyszer.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-08-03 20:35 Maggoth

Maggoth képe

Hogy volt? A tégla nyer a lottón, aztán a fejére esik egy részeg tetőfedő, és elfelejti hová tette a nyertes szelvényt? :DDD

A Mennyország tourist is Ndy filozófiáját támasztja alá: hiába vagy gazdag, ha az égiek leszavaznak :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2010-08-03 21:44 Crystalheart

Esküszöm, megírom neked ezt az aszályos novellát rendes dramaturgiai ívvel, premisszával, sorssal, átmenettel, mindennel, ami kell. ;] (Kösz az ötletet.) Én középkorúan még mindig a következő ötven éves terven fogok elmélkedni, úgyhogy nem tudom... :)

Egy írásnak nem a valóság tükörképének kell lennie. A különbség, akár a családi fotók és egy fényképész, vagy még inkább egy festőművész alkotásai közt. A történetet és a realitást alárendeljük a célnak, a jelentésnek; fordítva már nem egészen művészi... Ez még a realizmusban és naturalizmusban is így volt, nemhogy egy mai thrillerben vagy horrorban.

Más kérdés, ha pont egy humoros, karikatúra-szerű történettel van dolgunk, ami a valóság abszurd és nem egymásból következő történéseit parodizálja. 

k, 2010-08-03 21:53 Ndy

Ndy képe

Ezek megint szavak. Én gyakran érzem azt, hogy hazudik a történet, és akkor vacak. A célnak nem rendelheted alá a történetet, sem a szereplőket, mert elkezdenek mást csinálni, mint amit szeretnél. A lényeg pont a realitásban rejlik még a spekulatív irodalomban is.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-08-04 02:52 Crystalheart

Olyan karakter kell, aki megfelel, és akkor nem fog mást csinálni. Az a mű, ahol úgymond hazugságra, meg valószerűtlen dolgokra van szükség, hogy elérjük a célt, egyszerűen rossz karakterekkel rendelkezik, és ugyanúgy törést eredményez.

A megfogalmazásokon most nem lovagolnék. :) Hogy a célnak alárendelem a történetet és a szereplőket, abban az értelemben írtam, hogy először van meg a cél, a téma, majd ahhoz keresek megfelelő karaktert, akikkel a megfelelő, a célhoz elvezető sztorit írhatom. Hogy a realitást alárendelem, az csak abban nyilvánul meg, hogy emberünkkel nem feltétlen csak a szokványos napi dolgok történnek; meg talán ha a küldetés a foglyok kiszabadítása, akkor nem fogják fejbelőni húsz méterrel a lakat előtt, mert az milyen életszerű már. Tehát mégis alárendelem őket, még ha az íráskor - természetesen - egyik sem fontosabb már a másiknál, egységet alkotnak.

Miért, te hogyan csinálod, akkor részletezd nekem. Bár már megint egyre keskenyebb a hsz-szélesség. :D 

sze, 2010-08-04 09:09 Roah

Roah képe

Cris, figyelj lécci:) nekem volt értelme megírnom a történetet. Haladok a Karc nagylépcsőházában felfelé; van úgy, hogy a fokokon lépdelek vagy nagyot ugrok, de megesik az is, hogy a korláton billegek. Miért ne tehetném? Nekem nincsenek még elveim sem az írásmódszert, sem a kivitelezést illetően. Hidd el, nálad is jobban érzem, mi az, amit még el kell sajátítanom. Nem tudom, Cris, vérkomolyan azt mondod, hogy nincs értelme gyakorolni? Komolyan azt mondod, hogy egy hiddal kombinált forgást elsőre, azonnal elő kell tudni adni? Nincsenek próbák? Nem lehet addig másként lépni? Ha nem írtam volna meg, sosem derül ki, melyek a hibái, bármiféle különleges módszert mellőzve... Én megszerettem ezt a karaktert, akkor is, ha nem értünk egyet a kivételezését illetően. Ahogyan mindig minden írásom után leszűrtem a konzekvenciát, igyekszem tanulni a hibáimból, és továbmegyek. Én nem látok ebben semmi extrát, semmi olyan bűnt, ami miatt megkérdőjelezd írásom értelmét. Gyakoroltam, ilyen egyszerű. :) Talán az egyetlen fikcióm lesz, amit javítani sem fogok itt, mert remek példák vannak benne, ami esetleg okulásul jól jöhet még egy következőnél. Én még nem tartok olyan írástecnikai szinten, mint te. Én csak írtam, írtam, írtam. (Regényt, regény hátán) Gőzőm nem volt a Karcig a kulisszatitkokról, módszerekről; a történetszövés mesterségének szépségét itt fedeztem fel. Életem első novelláját is ide írtam, és beleszerettem az elkészítés folyamatába. Az eszközökkel itt szembesültem előszőr és azzal is, hogy mennyi mindenre kell koncentrálni egy mű megírása közben. Én értelmet látok abban, ha gyakorolok, másként nem tudnék sosem fejlődni. Ezt, kérlek, hagyd meg itt nekem. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-08-04 13:34 Crystalheart

Magadra ne vedd, jaj, dehogy! :) Mondtam, hogy ujjgyakorlatnak oké. (Bár én az olyat inkább blogbejegyzésbe írnám, félteném a pontjaimat. :D) Ndy-vel már ettől szinte függetlenül beszélünk, még ha helyben maradván ennek a példáit is hozzuk föl. Arról van szó, hogy nekem tetszett A drámaírás művészetében kifejtett, kissé kötött elv, mert némileg magyarázza, egyes filmek miért lesznek jobbak és profibbak, mások kevésbé (a sikertől függetlenül is); Ndy viszont elavultnak tartja a módszert. (És megragadnám az alkalmat, hogy hozzátegyem, egy csomó európai "reformer" filmes szintúgy, aztán jóformán semmire sem jutnak vele.)

Egyébként meg nem is olyan rég, asszem két éve töltöttem én föl olyan gáz munkát is, ami mellett a tied mestermű, pedig én komolyan gondoltam. :) Sőt, még egy éve is, akkor Ndy kritikájának maximálisan igazat adtam ultragáz volt, mert elkapkodtam. 22 évesen én sem állok ám olyan nagy magaslatokon az írástechnikában, előttem is több út van még, mint amennyi mögöttem.

p, 2010-08-06 19:39 craz

craz képe

Csak így tovább. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2010-08-03 13:32 Roah

Roah képe

Köszönöm az olvasást, örülök hogy tetszett, Szeléné.:) Klasz dolog, ha el tudtad képzelni amit írtam, bár sok olyan dolog van még, amit elbénázok. A novellaírás nehéz tudomány, de azon vagyok, hogy megtanuljam.:) Köszönöm még egyszer.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-08-03 13:18 Crystalheart

De van direkt darázsirtó porozószer is, az a legjobb, mert a porból könnyebben tapad rájuk egy kicsi. Meg 3 méterre elspriccelő darázsirtó spray, gazdaboltban sok minden kapható ellenük. Idegmérgek amúgy. ;]

A férfiakról elárulom, azért mondják, ha mondják, hogy "Jó volt", ilyen nemes egyszerűséggel, mert lusták többet mondani. :D És mára elég az előítéletekből és általánosításokból. :D

k, 2010-08-03 13:23 Roah

Roah képe

:D Meg fáradtak is lehetnek. Majd továbbítom az infot, köszi.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-08-06 12:31 Adachi

Adachi képe

Ettől rémálmaim lesznek, már ha fogok tudni aludni. ^-^

Allergiás vagyok a darázscsípésre, szóval ez extrán megrémített. :D Ráadásul már a bőrt átszakító csontdarabnál is fintorogtam a fene vizuális mivolt miatt, úgyhogy brrr. ^-^" Gyenge gyomrom van az ilyenekhez, és valahogy valamiért Tőled nem számítottam ilyesmire, úgyhogy meg vagyok lepve. Tetszett. :)

~*~

"Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik." - Salvador Dalí

p, 2010-08-06 17:31 Roah

Roah képe

Nagyon örülök, hogy erre jártál, Ada.:) Jól látod: sem a stílus, sem a történet nem én vagyok, viszont teli a fejem ilyenekkel; de a karaktert megkedveltem.:) Jáj, allergiás vagy a darázscsípésre? Akkor gondolom kalcium mindig van nálad. Húú, tudod, még mindig lámpalázhoz hasonló izgi tölt el, amikor valaki azt mondja, látta, átélte amit írtam. Nagyon köszönöm. (Viccezhetek? Ma péntek van, ne is aludj!:D)

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-08-06 17:35 Adachi

Adachi képe

Azt hiszem ebből a szempontból szerencsés vagyok, mert a vizuális beállítottságom, vagy bármi más egyebem miatt, de mindig előttem van, amit olvasok. :) Úgyhogy az ilyen... hm... gusztusos részeknél rendre kiráz a hideg. :D Kalciumom mindig van, igen, és hallgatok rád, ma (megint) nem alszok. ;)

~*~

"Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik." - Salvador Dalí

p, 2010-08-06 17:44 Roah

Roah képe

Csájé, a "megint" az nem jó. Én egész héten jókislány voltam, meg minden, erre értettem, hogy péntek van.:D Péntek az olyan...agyzsugorító elmebajnokság felénk. :D (Igaziból az van, hogy ilyenkor általában jönnek a haverok, és zsibbadunk, bulizunk kicsit.:) Egyébként én is vizuális típus vagyok. Nem tudom, mikor előny, és mikor hátrány ez a tulajdonság. Viszont annak szívből örülök, hogy láttad, amit írtam. Ennél nagyobb öröm kezdő irogatót nem érhet. Csak aztán ésszel nem aludni ma, héló.:D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2010-08-08 07:44 Crystalheart

Az nem meglepő, ha egy irodalmi oldalon a szerzők látják maguk előtt a másik művét. Én eleve úgy olvasok, hogy közben a fejemben  leforgatom hozzá a fimet is, kameraállásostul, le nem írt mozzanatostul, mindenestül... Szó se róla, lassabb megoldás, mint gyorsan olvasni, de hatékonyabb. :) Aztán van néhány írás, amiből jó filmet lehetne készíteni, ahol a fejemben a végeredmény egyenesen nagyszerű; én csak annak adok jó pontszámot. :)

v, 2010-08-08 09:15 Roah

Roah képe

Köszönöm, Cris.:) Egyébként darazsak helyett most még érdekesebb jelenség történt ama bizonyos telken. Bement a házba egy üveg-golyó nagyságú gömbvillám. Anyukám mosogatott, beszélgetett a párjával; azt hitte, hogy a  mosógatószer buborékja lebeg köztük...Anyu azt mondta, hogy úgy izzott gömbillám, mint a hegesztőpáka feje. Bezavarta a digitális mikrót, meg a nappaliban valami dekodert, aztán kiment az ajtón. Nem, nem írok a közeljővőben gömbvillámos sztorit.:D Bár...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2010-08-08 18:20 Liliana

Liliana képe

Én elolvasnám! :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

h, 2010-08-09 09:55 Roah

Roah képe

Talán majd egyszer, Lil, egyenlőre két másik történetbe ástam bele magam.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-08-09 07:00 Crystalheart

Az szép - a gömbvillám nem veszélyes? o.O 

h, 2010-08-09 09:53 Roah

Roah képe

Veszélyes lehet, igen, ha akadálynak ütközik. (Állítólag égési vagy annál is rondább sérüléseket is okoz, ha hozzáérnek.) Szerencsére ez viszonylag kicsi volt, és "zöldúton" kilibegett a bejáraton.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-08-09 10:07 Adachi

Adachi képe

Én ezért félek leginkább a mostani viharoktól. A múlt héten is járt erre egy, és kétszer olyan közel csapott le hozzánk villám, hogy a hangjától elbújtam a takaró alá. :$ Nem is merek nyitva hagyni ablakot pont emiatt a gömbvillám miatt. Sunyi kis alattomos jelenség. :S

Örülök, hogy anyukádéknak nem esett bajuk miatta. :)

~*~

"Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik." - Salvador Dalí

h, 2010-08-09 10:47 Roah

Roah képe

Hát én is. Anyu párjának előbb leesett, hogy mit láthatnak, csak annyit mondott neki, hogy ne mozogjon. Pár pillanat alatt zajlott le az egész. Meg az is mázli, hogy kicsi nyaraló lévén a nappalit egy "L" alakú pult választja el a konyhától, ezért is tudott a gömbvillám akadálytalanul közlekedni, és végül kimenni.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."