Mostohán

— Sam! — Amikor mostohaapám száját üvöltve hagyta el a nevem, tudtam, tortúrám elkezdődött. Legalább nem az öcsémet püfölte rendszeresen. Roryt bántani könnyebb lett volna, mint ujjbeggyel elnyomni egy muslincát. Jól ismertem Franket: ha nem vagyok kéznél, habozás nélkül nekiesik a saját gyermekének is.

Az ablakon át köszönt be a szobába a felkelő nap első, bíborszínű, meleg sugara; belepillantottam és fényétől megfájdult a homlokom.

Az első pofontól csak megtántorodtam, a következő ütést a tarkómra mérte, tenyérrel. Ettől arccal a falhoz csapódtam; Istenem, mennyire utáltam azokat az apró mintákat a tapétán! Talán csak azért, mert nem tudtam közöttük elbújni a testes férfi elől. Még a tízedik évemet sem töltöttem be az első verésnél és ez a tapéta már akkor is a falon volt. Az eltelt hat esztendő alatt megváltozott a színe, és magába szívta az olcsó dohány füstjének tömény szagát is.

Felé fordultam — látni sem bírtam azt a falat. Nem kellett volna mostohámra néznem. Gonosz elméje kihívásnak vélhette, és egy állassal jutalmazott. Bevertem a fejem abba az átkozott falba és villogó fehér fényt láttam magam körül, mintha a szemembe vakuztak volna.

Kézfeje az arcomat vette célba. Védekezésképpen magam elé tartottam a karom, de nem tudtam megállítani az öklét.

Emlékszem, egyszer kémia órán kísérleteztünk egy erős szagú vegyszerrel: csípte a szememet a gőze, könnyeztem és megszédültem tőle. Akárcsak Frank jobbjától. Nem élt benne sem könyörület, sem szánalom. Eleinte nem értettem, miért aláz meg így, miért gyűlöl ennyire. Sosem ivott, szenvedélybetegnek sem mondhattam, hacsak a hatalom, és az uralkodási vágy nem az. Anyám az öcsém születésekor halt meg; bűnbakot kereshetett, akivel enyhíthette a saját kínjait. Sírásomra, könyörgésemre vágyott, minden durva mozdulatát élvezte. Sokszor azt képzeltem, hogy Frank lelkében málló falú sikátorok düledeznek; a szűk, sötét utcákon szurok hömpölyög, ami elsodort, vagy beborított mindent, ami az útjába került.

Némán ütlegelt, ha késtem, ha elveszítette a munkáját. Akkor is, amikor ellopták a kocsiját, ha szokásosnál többet kellett fizetnie a bankban, elromlott a mosógép, vagy a hűtőszekrény. Mindig talált okot egy kiadós verésre.

A halántékom lüktetett, amikor az eszméletvesztés, és az éberlét közötti síkban megpillantottam Hanna szelíd arcát. A legjobb barátomét az iskolából, akit nem lehetett becsapni a családi életemről. Nem kerülte el a figyelmét, miért rántom el reflexszerűen a fejem, amikor csak felém nyúlt.  A szégyentől legalább úgy lángolt az arcom, mint Frank bőrkeményedéses tenyerének pofonjaitól. Hanna elől nem tudtam elrejteni a titkaimat, de nem csupán ezért szerettem különösen azt a lányt. Egy idő után rájöttem, hogy ha bántalmazáskor felidézem Hannát, megnyugszom. Arcát pajzsként használtam, mintha abba kapaszkodnék és ettől könnyebben viseltem el fizikai fájdalmaim nagy részét. 

Amikor a sokadik csapás a hasamat érte, lecsúsztam a fal mentén, a szőnyegre. Savanyú gyomorsav marta a torkomat, nem sok hiányzott ahhoz, hogy kibuggyanjon a számon. Félrebiccentettem a fejem és az ablak alatt, karnyújtásnyira bal kezemtől, észrevettem a padlón egy kicsi műanyagflakont. Rory szappanbuborék fújóját. Ottfelejthette, miután délután játszottunk vele. Jólesett visszagondolni rá: a napfényben ezerszínűnek látszott némelyik hatalmas, áttetsző, rugalmas falú gömb. Versenyeztünk, melyikünk buborékja lebeg tovább; a kölyök sokkal ügyesebbnek bizonyult nálam. Elmosolyodtam.

Vérem sós ízét éreztem a számban; megint ráharaptam a nyelvemre. Az éles fájdalom miatt vonásaim grimasszá torzulhattak. Ki kellett volna köpnöm a vért, de nem szereztem meg mostohámnak ezt az örömöt: öklendezve ugyan, de lenyeltem a nyállal együtt. A fogam szaggatta mély lyuk hamar beforrt és konok heg sem marad majd.

Már régen megszökhettem volna innen. Az öcsém miatt nem tehettem, mert nem hagyhattam itt. Csak egyszer kértem segítséget: meg is bántam. Egyrészt nem hittek nekem, másrészt Frank kiügyeskedte, miként bújhat ki a felelősségre vonás alól. Remekül játszotta a Gyermekvédelmi Hivatal munkatársai előtt a hűvös, nyugodt természetű nevelőapát. Nagyon ritkán, vagy sosem hagytak nyomot testemen ezek a hajnalok. Ha véletlenül látszott is a bőrömön jégvirág formájú véraláfutás, vagy püspöklila duzzanat, mindig akadt számára felmentő magyarázat, vagy ürügy ezekre a sérülésekre. Az árulás utáni megtorlás azonban nem maradt el.

Néha megrepedhetett a bordám; nem látta orvos, de biztosan megtörtént. Olyankor hetekig gyötört minden szusszanás, a levegőnek éle volt.

Oldalamra csúsztam, és embrió pózba gömbölyödtem. Csontjaim sajogtak, bőrömön égett Frank kézlenyomata. Megalázva fetrengtem lába előtt, mégsem akartam helyet cserélni vele: ha mostohám ilyennek akart látni engem, mit láthatott ő? Féltem tőle, de nem a fizikai fölénye miatt. Sokkal jobban tartottam attól, hogy elveszítem a józan eszemet és a lelkemet. Testem megtanult alkalmazkodni ezekhez a hajnalokhoz és a fájdalmat is megszokta már. Bármennyire is igyekezett Frank megtörni, nem volt képes kiszakítani belőlem az élet iránti vágyamat; talán több emberre való jutott nekem.

Sosem terveztem el, milyen felnőtt szeretnék lenni, de azt igen, milyen nem. Körülbelül két év. Ennyit kell még kibírnom mellette, aztán elmegyek, és magammal viszem Roryt is. Egyszer visszajövök hozzá, hogy lássa, nem győzött le soha. Ez lesz Frank számára a legnagyobb büntetés, ami túlnőhet azon, amit velem tett éveken át.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4.454545
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (11 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2010-07-14 08:43 Blade

Blade képe

Csúnya a történet maga, kicsit a levegőben lógónak érzem, mintha még vmi hiányozna a végéről. De jól megírt...sokat fejlődtél. ;)

sze, 2010-07-14 09:06 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy elolvastad, Blade.:) Csúnya, igen; a végét nem mertem túlragozni. Az észreveteledet megjegyzem, zavarba hozol vele. Még egyszer köszönöm.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 08:59 gwalker

gwalker képe
5

Különösen szomorú történet annak fényében, ami néhány napja történt Dunaharasztiban. Jól megírtad - nekem nincs hiányérzetem a végével kapcsolatban. Örülök, hogy nem úgy végződött a történet, ahogy a fent említett esetnél.

Hot sun, global fun Needed action, start to run.

sze, 2010-07-14 09:11 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy elolvastad, és megtisztelsz az ötössel.:) Fura dolog ez..."hiszel a természetfelettiben?" A múlthéten írtam, és én is nagyon ledöbbentem tegnap. Nem, a karakterem élete valóban nem végződött tragédiával, sőt! Ismered a mondást: ami nem öl meg, az erőssé tesz. Még egyszer nagyon köszönöm az olvasást.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 10:03 Alulim

Alulim képe

Kicsit hasonlít a Reinkarnáció első bekezdésére. A verés részletesebben lett taglalva.

sze, 2010-07-14 10:53 Roah

Roah képe

Alulim, kedves, akkor ideje lenne már stupekolni is az általad sokat emlegetett művet.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2010-07-17 00:20 Alulim

Alulim képe

Mostanában nem lesz időm "stupekolni", meg újakat írni. Úgyhogy fellélegezhettek, nem rontom itt a levegőt. Egyébként köszi, bővítetted a szókincsemet ezzel a "stupekol" szóval. :)

sze, 2010-07-14 10:57 Indi

Indi képe

Tényleg hasonlít, a verés tényében. Szerinted ez jelent valamit vagy csak úgy megemlítetted? :)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

szo, 2010-07-17 00:14 Alulim

Alulim képe

Szerintem jelent valamit... Megfigyelhetjük például, hogy két különböző író mily módon dolgozza fel a témát.

Roah az érzelmeket helyezi előtérbe. Mikor olvassuk írását, teljesen Sam bőrében érezzük magunkat. De nem tudjuk meg mi lesz vele később. Utalás van jövőbeli terveire.

Én a történetre koncentrálok, egy egész emberéletet leírok. De csak zanzásítva. Nem élhetjük bele magunkat a földi Ganga életébe. Novellám inkább logikailag fűzi tovább a sztorit.
 

sze, 2010-07-14 09:35 Zora

Zora képe
5

Ezt nem azért írom, mert elfogult vagyok, de tényleg nagyon jól megírtad.

Amit Balde mondott, azt egy ici-picit én is érzem... valahogy kevés az információ, vagy nem is tudom, de e nélkül is nagyon jó lett. Tudom már: egy kicsit  a kontraszt hiányzott. Hogy milyen volt az élet azelőtt, vagy, hogy milyen életre vágyna, szóval valami, amihez a szenvedését hasonlíthatjuk. Mert engem pl sosem vertek, én nem tudok mihez hasonlítani, kell valami támpont. (nem sok, csak csak egy-két mondat)

Tipikusan Jane Eyre jutott az eszembe, ahol szintén nem tragédia lett a bántalmazások vége, hanem a hősnő lett sokkal erősebb, majd visszatért a holdokló nagynénihez, és irgalmat gyakorolt. Ezzel megadta neki a végső döfést, amivel megalázta.

Gratula az íráshoz!

------------------------------------------

sze, 2010-07-14 10:15 Roah

Roah képe

Köszönöm az ötöst, meg az olvasást. Igazad lehet, Zorám, egyszerűen nem volt bátorságom taglalni tovább. Értem, amit hiányolsz, és jó az ötleted is - milyen volt az élete, amíg élt az anyja -, de valahogy az egyszerűségre törekedtem. A történet szempontjából nem tartottam fontosnak. Majd legközelebb figyelek rá, mert néhány mondat a múltról valóban elfért volna benne. A karakter egy átlagos, hétköznapi kamasz. Kerülni szerettem volna a jófiús szerepet. Tudod, azt a "de kár érte, pedig milyen okos".

Mégegyszer köszönöm.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 11:02 Sren

Sren képe
5

Még nem olvastam el, nekiugranék az alapoknak először.

Roryt bántani könnyebb lett volna, akár ujjbeggyel elnyomni egy muslincát. – Ez így becsapós, mert kétfélére is utalhat a hasonlat: vagy arra, hogy „olyan könnyű, mint…”, vagy a fokozásra: „könnyebb, mint…”. Jó lenne egyértelművé tenni.

Ettől arccal a falhoz csapódtam; - Itt nyugodtan zárd le a mondatot, szükségtelen pontosvesszőzni, a mondanivaló enélkül is vonatkozó marad.

Akárcsak mostohám jobbjától. Nem élt Frankben sem könyörület, sem szánalom. – Itt már sokadszor használod a szót. Egyszerű ismétlés, de ront a hangulaton. Az ismétlés mindig nyomatékosít. Van, ahol szándékosan használjuk, erősítő jelleggel, itt azonban olyas hatása van, mintha az olvasó szájába akarnád rágni, hogy nem vér szerinti apáról beszélsz. Azért emeltem ki épp ezt a két mondatot, mert itt nagyon egyszerű javítani. Nevet előre, második mondatban visszautalsz, jóccakát. „Akárcsak Frank jobbjától. Nem élt benne sem könyörület, sem szánalom”. No, ilyesmi.

Sokszor azt képzeltem, hogy Frank lelkében málló falu sikátorok düledeznek; a szűk, sötét utcákon szurok hömpölyög, ami elsodort, vagy beborított mindent, ami az útjába került. – A jelölt rész miért is múlt, ha az összes többi jelen? Itt az első tagmondatban helyes a múlt, hátrébb nem kell.

Némán ütlegelt, ha késtem, ha elveszítette a munkáját, ha ellopták a kocsiját, ha szokásosnál többet kellett fizetnie a bankban, ha elromlott a mosógép, vagy a hűtőszekrény. – Ezt bontani kellene, mert a szokványos dolgok és az alkalmiak között különbség van, egyben legalábbis zavaros. Az alkalmi dolgoknál jobb lenne a „ha” helyett „amikort” használni. Ütlegelt, ha késtem, ha a szokásosnál többet kellett fizetnie a bankban (…) Akkor is, amikor ellopták a kocsiját (…) Ilyesmire gondolok. Az embernek nem mindennap lopják el a kocsiját, ezt egyszerű felsorolásba tenni nekem visszás kicsit.

Okot mindig talált egy kiadós verésre. – Mindig talált okot…

amikor az eszméletvesztés, és az éberlét közötti síkban – nem kell vessző. Utána a megpillantottam nem a megfelelő kifejezés ide, félrevezet. Az ember azt hiszi, tényleg meglátott valaki. „Felderengett előttem”, vagy ilyesmi jobb lenne, nem?

lecsúsztam a fal mentén, a szőnyegre. – ide sem kell a vessző.

Félrebiccentettem a fejem és az ablak alatt, karnyújtásnyira tőlem, észrevettem a padlón egy kicsi műanyagflakont. – Ez is furi mondat, belekavarodsz a helyhatározásba. Ráadásul a „karnyújtásnyira tőlem” elég goromba bibi, hogy úgy mondjam. Ilyenkor szoktunk olyan trükkökkel élni, hogy „baloldalt”, „karnyújtásnyira a bal/jobb kezemtől”, ilyesmi. Irányt belőni így, hogy „tőle jobbra/balra”, inkább E/3-ban, ha muszáj.

Az éles fájdalom miatt vonásaim grimasszá torzulhattak. – Na, ilyesmivel játszottam én is a napokban. Szükségtelen a feltételes mód. Igaz, hogy a torzulás látvány, amit ő nem lát, viszont érezheti; a mimikai izmok torzulása fáj, nem okvetlen szükséges a külső kamera. De ha nagyon kényes vagy rá, tegyél vele szemben valami tükröződő felületet, így visszaadhatod látványként is.

A fogam szaggatta mély lyuk hamar beforrt és konok heg sem marad majd. – Hmm??

Már régen megszökhettem volna innen, de az öcsém miatt nem tehettem. Nem hagyhattam itt vele. – Már régen megszökhettem volna innen. Az öcsém miatt nem tettem. Nem hagyhattam itt vele. (?)

Egyrészt nem hittek nekem, másrészt a férfi kiügyeskedte, miként bújhat ki a felelősségre vonás alól. – Itt is nyugodtan említheted a nevén. A következő mondatban megint mostoha, ami itt már nem baj, viszont a „nevelőapa” jobban illene oda. De ez csak javaslat.

Megalázva fetrengtem lábai előtt, mégsem akartam helyet cserélni vele: ha mostohám ilyennek akart látni engem, mit láthatott ő? Féltem a férfitől, - itt megint férfi, megint mostoha. Lábai is vannak, ej no! :D Jó, egyezkedjünk. Az előzőleg említett részben legyen nevelőapa, akkor itt maradhat mostoha, a férfi helyett meg mehet nyugodtan annyi, hogy „féltem tőle”. És nem a fizikai lénye, hanem fölénye, csak úgy rövid ö-vel.:)

 

Vannak még ezeken kívül apróbb hibák, de csak csetresz: kötőjel-hiányok (például az emberió-póznál, a másik nem jut eszembe: az lesz a házi feladat, jó? :D), meg a randa kocsirúd az en dash helyett.:)

A vége tényleg lebeg egy kicsit, ott is a fogalmazás az, amivel nagyobb nyomatékot lehetett volna adni a mondanivalónak, de őszintén szólva ebben nem tudok segíteni, mert csak annyit tudnék nyökögni, hogy én hogyan írnám, avval meg nem sokra mész.

Nagyon fejlődsz, Madárka. Ezt jó látni; kevesen vannak, akik nem csak feldobnak ezt-azt, aztán tessék-lássék kijavítják, amit említünk, hanem tényleg igyekeznek. Szintén nagyon jó, hogy az igyekezet és a megértés összhangban van a stílus fejlődésével (tapasztalatból tudom, akinél a stílus beelőz, később nehezebben dolgozik „visszafelé”).

Összességében nagyon tetszett. Lehetett volna egy kicsit drámaibb, de ezt lehet, hogy csak az én ízlésem várta volna el. Erős négyes lenne, de méltányolom az erősen fejlődő írástechnikát.

 

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2010-07-14 12:04 Roah

Roah képe

Atyaég, ez egy Sren féle ötös?! Komolyan?! Annyira örülök neki! Ha látnád a fejemet, Sren...nagyon köszönöm! I

Akkor munka:

A muslincás hasonlat kétértelmű, mert két legyet szerettem volna leütni, egy mondattal. Vagyis, hogy gyenge, könnyű préda lett volna Franknek Rory. (Frank lazán megverhette volna, és a kisfiú is védtelen volt. Egyben a kettőt.) Ez mindig egyértelműsíteni kell? Úgy értem, nem jó, ha így utalok rá?

Ettől arccal a falhoz csapódtam; - Köszönöm a tippet. Én is bajban voltam, mert szerintem is sok egyébként a pontos vessző. Van még mit gyakorolni a fogalmazásomon.

A mostohát szándékosan emlgettem. Egyrészt, rettegve a férfi, vagy a Frank szó felváltott ismételgetésétől, másrészt a cím miatt írtam le sokszor. De javítani fogom ezt is.:) Köszönöm.:) Egyébként ha hangsúlyozni szeretnék valamit egy írásban, akkor miként lehet máshogy érzékeltetni?

elsodort, vagy beborított mindent, ami az útjába került. - Igen, ezt bizony meg kell tanulnom. Mindig bekeverem magam, és csak megköszönni tudom, hogy szóltál.:)

Okot mindig talált egy kiadós verésre. - Húú, szórendhiba. Csúnyácska. Megbütykölöm, Sren.

Igen, jól látod, a helyzetjelentésem sem pontos, sőt, korrigálnom kell rajta. Ez az a hibám, amit az "élő beszédemből" hoztam át az írásba. Nekihasalok ennek is.

Na, az a grimaszos mondat megleckéztett engem is; vártam is, hogy mi a jó, vagy hogyan kellenne helyesen leírni. Mekkora vagy?! Super ötlet, ha valahol látja a tükörképét. Nagyon puszi!:D

A fogam szaggatta mély lyuk hamar beforrt és konok heg sem marad majd. - Ez kőkemény nyelvtan házim lesz. Természtesen jó a javaslatod, át fogom írni rá.

A nevelő apán én is agyaltam egy kicsit. Valahogy kerülni szerettem volna az "apa" szót. Ezért hagytam ki végül. Mindenképpen át kellenne fabrikálni rá?

A fölény az fölény? :D:D Köszi.:)

A végére csak ismételgetni tudom magam: nem vagyok elég bátor bizonyos dolgok leírásához. Ahhoz, hogy az sikerüljön, és úgy adhassam át, ahogyan én szeretném, még nagyon sokat kell tanulnom. Tudom.

Igyekszem megfelelni, figyelni, és nagyon hálás vagyok!:) Nagyon köszönöm, Sren.:)

Ui: Ö, a másik szó, az a kötőjeles, az nem a szappanbuborék-fújó?:D És a kocsi bigyusz elvileg már az otthoni gépen javítva lett, már tényleg nem tudom, mitől nő ekkorára.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 12:57 Sren

Sren képe

A muslincán tényleg segítene az egyértelműsítés. Nem kell egyből vésőre gondolni, elég a csiszolóvászon.:) Az akár helyett mint vagy akárcsak, és rögtön másképp néz ki. Legalábbis én így érzem.

A nevelőapa leginkább hivatalos megnevezése a mostohának, szerintem simán belefér, főleg a Gyermekvédelmiek említésénél. Nem, tényleg még csak viccből sem apa az ilyen, érthető, hogy kerülöd a kifejezést, de a férfi meg túl idegen, túl általánosító. Végül is ez egy család, még ha torz is. Sajnos sok ilyen van, de annál ritkább viszont, hogy egy kamasz „férfiként” említse a mostoháját, vagy így gondoljon rá. Életszerűbb, ha ezt kihagyod.

Találtam még valamit, elsőre én is elsiklottam felette: Frank lelkében málló falu sikátorok… - a falu, az egy település, ami kisebb, mint a város. :D

Szívesen, egyébként. Szeretem az olyan írásokat (és az íróikat), amikkel érdemes foglalkozni.:)

 (Ja, de igen, a buborékfújó volt a tettes. :D)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2010-07-14 13:48 Roah

Roah képe

Rendben.:) A muslincás részt gatyába rázom. Megértem, amit javasolsz a férfi helyett, és az okát is.(egyébként van úgy, hogy egy bántalmazót nem tudsz másként "szólítani", csak egy férfinek. Így simán, mert nem jut eszedbe más róla, csak ez. Talán valóban ez a jó kifejezés rá: elidegenedés, eltávolodás.) Átjavítom.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 12:21 Álfröðulson

Álfröðulson képe
5

Tényleg látni a fejlődést, csak gratulálni tudok hozzá! :-)

Nekem ilyen befejezés mellett sem volt hiányérzetem, fölösleges lett volna tovább húzni/taglalni, így is érthető. És itt amúgy a legfontosabb tényező a fiú lelkivilágának kifejtése volt egy ilyen szituációban, amit szerintem jól és hitelesen ábrázoltál.

Csak egy mondat volt, ami nem tetszett, és megakasztotta az olvasást:

,,Az ablakon át köszönt be a szobába a felkelő nap első, bíborszínű, meleg sugara; belepillantottam és fényétől megfájdult a homlokom."

Kicsit soknak érzem a névelő használatát, legalább a homlokom előtt elhagyható lenne. Továbbá, miért fájdult meg a fénytől a homloka?

 

sze, 2010-07-14 13:54 Roah

Roah képe

Szeva, Álfri!

Sűrűbben is jöhetnél, mostanában ritkán látni errefelé. Nagyon köszönöm a bíztatást, az olvasást, és az értékelést is.

Egy incifincit irigykedem ám; neked még nem fájt a fénytől a homlokod? Nekem nagyon gyakran belenyílal. (Tudod milyen? Mint amikor fagyiba harapsz. Kellemetlen egy érzés.) Velem gyakran előfordul, főleg reggel, amikor kómán kidülöngélek a konyhába, és - nem jut eszembe jobb -, pofán vág az erős napfény. Ezt szerettem volna valahogyan érzékeltetni a napfelkeltével. (Vagy nagyon erős fejfájásnál is előfordult már velem, hogy fájt a fény.) Kijavítom a sok névelőt, köszi hogy szóltál.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-07-15 15:58 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Érdekes, nekem még sosem fájt a fény, kivétel akkor képez, amikor leég tőle a bőrőm. :-)

Amúgy a hosszú gondolatjelek még mindig kísértenek? :-P

sze, 2010-07-14 12:26 brana

Szia Roah!

Nagyon jól írtad le a kiszolgáltatottságot, és azt a konok elszántságot, amivel "betart" a hősöd a mostohájának.

Szerencsére engem nem vertek soha, de ez alapján el tudom képzelni, milyen indulatokat ébreszthet.

Tudod, én kicsit romantikus, álmodozó, naív.... stb. vagyok, ezért nagyon bírtam volna, ha pl. a végén tényleg elmegy Sam az öccsével, és ezt a szemétládát valahogy pofára ejti...

Nekem ez ötös...... ( azért légyszi írjad meg, hogy győz a srác... úgy szeretném :-)

Üdv, Brana

sze, 2010-07-14 14:03 Roah

Roah képe

Duplázódtál, ezért a kettő közé ékelődőm, rendben?

Nagyon hálás vagyok , hogy elolvastad, és köszönöm az ötöst is. Igen, a vége az, ami valakiben hiányérzetet hagy, valaki pedig megelégszik vele. Azt hittem, elég pár mondat, ami azt sugallja, hogy otthagyják Franket. A mostoha már így is pofára volt ejtve. Sam egyébként sem egy bosszúálló karakter. :)

Az idealizmus hasznos dolog - ha nem lenne, az ember lánya megbolondulna, nem? :) Köszönöm mégegyszer.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 12:55 Liliana

Liliana képe
5

A közepe táján háromszor használod a Hannát, a másodikat ("Hanna elől nem tudtam elrejteni a titkaimat, de nem csupán ezért szerettem különösen azt a lányt.") itt, ha csak úgy írod, hogy Előle nem tudtam elrejteni... Már nem is tűnik olyan "soknak".

"Arcát pajzsként használtam, abba kapaszkodtam és ettől könnyebben viseltem el fizikai fájdalmaim nagy részét. " - lehet nem jól tudom, de itt az és előtt nem kell egy vessző (az ésnél én sem vagyok biztos a dolgokban :))

"Ki kellett volna köpnöm a vért, de nem szereztem meg mostohámnak ezt az örömet" - ez helyett inkább azt és nem örömet, hanem örömöt (hangrend miatt)

"Testem megtanult alkalmazkodni ezekhez a hajnalokhoz és a fájdalmat is megszokta már. " - ésnél vessző?

"Egyszer visszajövök hozzá, hogy lássa, nem győzött le soha." - talán itt szebben hangzana, hogy sohasem győzött le, vagy soha nem győzött le

Egyébként már a második bekezdés után tudtam, hogy ez egy ötcsillagos írás lesz, nagyon tetszett. Bárcsak ne lenne sok gyerek a világon, akiknek ilyenben volt része! De sajnos vannak, és nem mindegyikből válik nem Frankhez hasonló felnőtt, mert némelyik úgy gondolja, ha vele megtehették, akkor ő is megteheti a saját gyerekeivel. Mindenesetre szerintem, nagyon szépen megfogalmaztad! Úgyhogy gratulálok hozzá!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2010-07-14 14:15 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy olvastad, és nagyon örülök az ötösnek. Váááá, te sasszemű, köszi a Hannás tippet.(Egyébként azért nem úgy írtam, mert azt hittem, hogy nem egyértelmű az előtte lévő mondatban az alany - kvázi, hogy a lányról van szó. Hannáról. De most látom, hogy igazad van, tényleg elég úgy, ahogyan mondod. Köszi.:)

Örömöt - örömet, ja, van benne valami. Szintén kösz.

Nem tudom: azzal az éssel babrálni kell-e. Ha más is javasolja, kivégzem.

Nem fogod elhinni, de azt én is variáltam, hogy melyik lenne jobb; a sohasem győzőtt le, vagy a sosem győzőtt le, vagy nem győzőtt le soha...igazából picit elcsámcsogott egy kifejezés, lehet, hogy azért ugrik ennyi alternatíva róla. Nyammogok még rajta.(aztán lehet, hogy megunom, és egy vadiúj mondatot írok majd oda.)

Még egyszer köszönöm.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 13:07 Sren

Sren képe
5

Még valami, aztán ígérem, békén hagylak. Az "arcát pajzsként használtam, abba kapaszkodtam..."- jellegű mondatokat felejtsd el, fogalmazz másképp, mert így, ahogy van, az embernek kapásból beugrik a kép, amint tíz körömmel kapaszkodik valakinek a képes felébe. :D (Lili szerintem tudna mesélni az első koccanásunkról, aholis igen morcosan találtam reagálni hasonló jellegű bibire. :D)

(Elnézést a tördelt és messziről sem teljes korrektúráért, közben elfoglalt voltam másfelé is.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2010-07-14 13:12 Liliana

Liliana képe

Igen, mesélhetek róla, azóta is igyekszem kerülni őket, de némelyik annyira szójárásom, hogy nehéz őket kiiktatni írásban :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2010-07-14 13:24 Sren

Sren képe

Igen, de viszont a szándék megvan, és nem csak úgy mondod, hanem tényleg megvan - érzi azt az ember, Lil. A "néha becsúszik"-jellegű hiba meg már egész más tészta. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2010-07-14 13:30 Liliana

Liliana képe

Ha valaki azt mondja tavaly decemberben, hogy az itt szerzett ismeretségek, tanácsok, tanítások által, ennyit fejlődök esküszöm kiröhögöm, de én is érzem, ha másból nem hát a visszajelzésekből. Ami azonban számomra még viccesebb, hogy az "én soha nem írok pályázatra" dolog is megdőlt. :)

Viszont időnként elkövetek olyan hibákat, ami másnál azonnal szemet szúr, még a sajátomban nem veszek észre, de ez gondolom más számára is ismerős... 

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2010-07-14 14:22 Roah

Roah képe

Tőrődj velem, Sren! Én igenis szeretem, amiként tőrődsz velem, kommentelj úgy, ahogyan jólesik! Én számítok mindenre, ami csak az eszedbe jut. És milyen jót röhögtem magamon, meg a pajzson.:D Igazad van ám, majd átforgatom kissé.:) Ne is mond: felém csörögnek a telefonok, jön a fax, mert "júj, elfogyott a ventillátor!És mos'mi lesz?!" Úszom ám én is, csak kávé szüntetet tartok.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 14:35 Sren

Sren képe

Voltak még kackiás mondatok, amire a temérdek tennivaló közepette nem tudtam kitérni, erre gondoltam. :(( De mindegy is, mert nem vészesek; a másik meg az, hogy perpill egyáltalán nincs rá szükséged, hogy ilyenekkel traktáljalak. Azt majd később. ;)

Vigyorogtam ám én is ezen-azon, de nem az írásoddal kapcsolatban, csak belegondoltam, hogy  most is vannak dolgok, amin csapkodnád a térded... Húha, ez viszont már off, cipzár el (vagy le), szót se szóltam! :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2010-07-14 13:31 Ndy

Ndy képe

Igazából négy és öt közt érzem. Valami hiányzik belőle, de nem jövök rá, mi az. Az is lehet, hogy csak én fújom fel a dolgot, és többet akarok olvasni egy egyszerű, köznapi tragédiánál - azaz, érzékezlen lettem.

Érződik rajta a Koontz-hatás, illetve a felfogás, amivel az író az erőszakot legtöbbször kezeli. (Lehet, hogy belőle volt sok, mert ezt a karakter típust az író nagyon kedveli)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-07-14 14:39 Roah

Roah képe

Nagyon hálás vagyok az olvasásért, és azért is, mert vacilálsz az értékelésen. 4-5 közé sorolnád? Köszönöm.:)

Ndy, én nem ismerlek úgy, mint a többiek, de meg merem kockáztatni azt a kijelentésemet, hogy nem vagy érzéketlen. Ez egy ilyen mű. Átlagos, mert annak is szántam. Egyébként lehet, bele kellett volna építenem még annyit Samről, hogy úgy érzi, az ő fájdalma eltörpül máséhoz képest.

Koonzt-hatás? Nem, Ndy, kivételesen nem értek egyet veled Sam karakterével kapcsolatban; legyen elég ennyi, rendben?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 16:19 Obb_régi

2

Sajnálom, de itt a történet maga, és a mi sokszor álszent hozzá állásunk az élet árnyoldalához, ami elérhetett ennyi csillagot, mert a megírása nagyon nem jó.

Szerintem kiszedték már, láttam hosszabb kommenteket, csak kettes tudok adni, mert többször az abbahagyás határán álltam, és csak miattad olvastam végig, inkább felvilágosító monológ, mint novella.

sze, 2010-07-14 16:32 Ndy

Ndy képe

Ebbyire szerintem azért nem rossz a helyzet, próbálta ő apróbb momentumokkal életszerűvé tenni az írást. A lektorálási része, pedig ilyen melegben... :(

Inkább a téma az, amit lehetetlennel határos jól megfogni, mert érzéketlenné váltunk már ezekre. De azért, a nagymamámnak volt egy ilyen mostohája, és még nyolcvan éves korában is emlegette.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-07-14 16:32 Roah

Roah képe

Köszönöm, Obb, hogy elolvastad, és az értékelést is.:) Külön hála, hogy miattam olvastad el. Mi nem jött be benne? Nem értem az "álszent" hozzáállást sem. Őszinte írásnak szántam, kerültem az agyonragozást. Mondd el légyszi, mit szúrtam el szerinted? Komolyan kérném. Felvilágosító monológ? Ez eszembe sem jutott. Miért az? A téma nem jó? Mit írtam el? Tudod, hogy adok a véleményekre, úgy hogy ne kímélj, ki vele.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 16:57 Obb_régi

"— Sam! —"  - ne viccelj vagy kérj meg valakit, hogy állítsa be a gondolatjelet

"Amikor mostohaapám száját üvöltve hagyta el a nevem, tudtam, tortúrám elkezdődött." - elhagyta, rakd be a hogy-ot, mert:tudtam-tortúrámnál még mindig jobb

"Legalább nem az öcsémet püfölte rendszeresen." - egyszeri alkalomra rááltalánosítasz, csak pislogok: legalább nem az öcsémet püföli, ebből is vágjuk, hogy rendszeres a dolog

"Roryt bántani könnyebb lett volna, akár ujjbeggyel elnyomni egy muslincát." - lett volna párosítás katasztrófa, egyik sem szükséges

"Jól ismertem Franket: ha nem vagyok kéznél, habozás nélkül nekiesett volna a saját gyermekének is." - még egy volna

"első, bíborszínű, meleg sugara" - ha nincs külön funkciója ne láss el három jelzővel egy sugarat

"belepillantottam és fényétől megfájdult a homlokom." - nézz utána, ha nem hiszed, hogy vessző kell ide

 Ez csak az eleje.

Van még rengeteg vessző, szórend, meg ilyesmi, de nem is ez a lényeg, szerintem egy írásnak nem így kell elmondania azt, hogy mi a konzekvencia.

Nem a te hozzáállásod, hanem általánosságban, ha gyötrelemről van szó, az emberek többsége nem lát semmerre, csak világbéke, óvjuk meg a természetet.

A felvilágosító jelleget pedig a túlzott direktségére értettem, főleg, hogy meg is adtad az utolsó bekezdéssel mindenki számára, ha nem lenne így is eggyértelmű.

sze, 2010-07-14 17:21 Roah

Roah képe

Köszönöm.:)

"— Sam! —" Nem viccelek, tényleg ilyen. Elvileg már be van állítva. Legközelebb a benti gépről küldöm, és ott javítom. Esküdj nem tudok vele mit csinálni.

"Amikor mostohaapám száját üvöltve hagyta el a nevem, tudtam, tortúrám elkezdődött." - Szórend, való igaz. Kösz. A hogyokat kerülöm, külön rá vagyok izgulva, hogy ne, vagy csak ritkán legyen egy mondatban. Nagyon kell oda?

"Legalább nem az öcsémet püfölte rendszeresen." - Ezt nem értem: egyszeri alkalomra általánosíthatsz? Milyen egyszeri alkalomra?

"Roryt bántani könnyebb lett volna, akár ujjbeggyel elnyomni egy muslincát." - Jogos, ezt már fentebb is vitattuk. Tanultam belőle.

"Jól ismertem Franket: ha nem vagyok kéznél, habozás nélkül nekiesett volna a saját gyermekének is." - Átfogalmazható.

"első, bíborszínű, meleg sugara" - A hangulat fokozása? Másként kell?

"belepillantottam és fényétől megfájdult a homlokom." - Igen, a szabályok, el kell sajátítani, nincs mese.

Konzekvencia? Nem, tényleg egy ártalmatlan írás. Annak készült. Nem is akartam semmiféle tanulságot mondani vele. (Azért is lett vége olyan, amilyen) Ez csak mezei történetnek készült, ami neked nem jött be. Van ilyen, na. Ndynek igaza lehet: lassan közönyössé válhatunk az ilyesmire. Sajnálom, hogy neked nem tetszik, és külön kösz, hogy megindokoltad, miért. Igyekszem, javítani is fogom, ennél többet per pillanat nem tudok tenni. De azé' a következőt is elolvasod majd, ugye?:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 18:06 Obb_régi

""Legalább nem az öcsémet püfölte rendszeresen." - Ezt nem értem: egyszeri alkalomra általánosíthatsz? Milyen egyszeri alkalomra?"

Most egy esetet mesélsz el, "amikor" kezdődött a tortúrád, nem pedig "ilyenkor", érted már a kettő közöttit?

Na ná, hogy elolvasom :)

sze, 2010-07-14 18:11 Roah

Roah képe

Ja, már leesett.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 16:50 Mickey Long

Mickey Long képe
4

Szerintem az E/1 hez képest nem elég benne az érzelmi töltés. (Legalábbis én azt hiányolom belőle) .
Egy 16 éves tele van energiával, kamaszként dühös az egész világra, úgy érzi szinte mindenre képes. Ezt az energiát (mégha elfojtva is) nem érzem benne.

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

sze, 2010-07-14 17:01 Roah

Roah képe

Köszönöm a négyest, Mickey, és az olvasást is.:) Értem a célzást, de Sam karaktere nem ilyen: van benne erő, csak másra használja. A  túlélésre törekedett. A testén lévő sebei begyógyultak, és pont ez az: "úgy érzi szinte mindenre képes", hogy életben tartsa a lelkét. Legalábbis ezt szerettem volna ábrázolni. Köszönöm a tanácsot, legközelebb jobban figyelek ám.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 17:09 Mickey Long

Mickey Long képe

Oxa :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

sze, 2010-07-14 18:08 Ndy

Ndy képe

Amúgy, már elsőre láttam benne egy kis furaságot, ide figyelmezz:

"Ki kellett volna köpnöm a vért, de nem szereztem meg mostohámnak ezt az örömet: öklendezve ugyan, de lenyeltem a nyállal együtt. A fogam szaggatta mély lyuk hamar beforrt és konok heg sem marad majd."

Ilyen esetben nem hiba, ha a második mondatot jelen időben írod, hiszen akkor úgy gondolta, hogy hamar beforr. Mivel, abban az időpillanatban vagyunk, hiába a múlt idő. Nem jó ugrálni, távolít.

Egyébiránt mi, Obbal, a mostohafaternak szurkoltunk.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-07-14 18:18 Roah

Roah képe

Köszönöm.:) Mennyire sokat kell még nőnőm.:) Az idősíkok, a sok egyéb hibám mellett mindig megleckéztetnek.(köszönöm a tanácsot)

Egyébiránt, sejtettem. Jajmá' - most miért, Ndy?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 18:26 Ndy

Ndy képe

Erre sok válasz létezik:

1, Mer' gonoszak vagyunk.

2, Mer' szexuálisan élvezzük, ha kisebb állatokat, kutyákat, embereket kínoznak.

3, Mer' övé a legjobb karakter. Az X-aktákban is mondta mindig a bagóst játszó színész, hogy az övé volt a legjobb karakter és messze maga mögött hagyja azt a tenyérbemászó, orálisan fixált Muldert. Itt is a fater a legkirályabb.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-07-14 18:39 Roah

Roah képe

Hát, ehhez, nem jut eszembe jobb:

1, Tényleg gonoszak vagytok.

2, Előfordul, úgy tudom, jobb helyeken is megeshet az ilyesmi.

3, Ez a fater karakter nem mondaná magát jobbnak, a másik figuránál.(Mulder szerintem is gyakran töketlenkedett, nem értettem, miért vár mindennel annyit, és nem mozdult rá előbb a Scallyra.)

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 20:27 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Hajdanán-danában, Karcolat birodalmában élt egy gazd'asszony, Kata volt az ő neve. Ennek a Katának egy nap olyan novella született a protáján, hogy minden népek a csodájára jártak. Dicsérték történetét, vizsgálták mondanivalóját napkeltétől napnyugtáig. Míg a vendégek így töltötték az időt, Kata sem volt rest, messze földön híres borával kínálta őket, gyenge kalácsot gyúrt, cipót dagasztott. Este, mikor az ura hazajött, a vendégsereget szárított pipadohánnyal kínálta, melyből minden író, kicsik és nagyok egyaránt bőven kaptak. Nagy mulatozás kezdődött, eltartott hét nap s hét éjt. Hanem az új novella híre gyors szárnyakon szállt, elért a királyi kastélyba, legott bebújt a legkisebb szobába, ahol a Karcolat legeslegkisebb királykisasszonya lakott. Mondá is a királyléány magában:
 - Biz én megnézem annak a Kata asszonynak a novelláját!
S így is tett. Felvette a gyémántsoros fűzőjét, gyönge lábára aranypapucsot húzott, úgy szállt be a hétlovas hintajába. A kocsis a paripák közé csördített, de nem kellett azoknak biztatás, úgy röpítették a kocsit, mintha egyenesen az ég szülte volna őket. Nem is telt bele egy fertály óra, elérték Kata házatáját.
A királykisasszony kiszállt, bezörgetett a portára.
 - No, te Kató, nyisd ki az ajtódat, azért jöttem, hogy megnézzem, mi csuda-forma novellád született tenéked!
 - Ó, királyi leány, ne jer be hozzánk! Ez csak egyszerű ház, nem palota, nem illik ide aranypapucs! De ha ennyire kívánod látni, gyere erre, itt a novella. - Azzal beeresztette a királykisasszonyt. Az odament a novellához, megsimogatta a dinamikai ívét, szemlélte kidolgozását, amit az állat szelíden tűrt. Végül így szólt:
 - Katóm, ez egy igen szép novella, csak sok a kis hibája. Én értek ezekhez a vadakhoz, sok ilyet tartunk a palota hatalmas karámjában, magam is meglovagolok néhanapján egyet. Azt mondom én neked: szép, szép, ám borzas a szőre, sok a szóismétlése és nem állnak szilárdan a mondatai. Mondok én neked egy tanácsot: ahol ilyen novella született egy, születik több is, hát írj még sokat! Meglásd, szépek lesznek. Látom, jól tartod, tiszta csillaggal eteted. Ez kedves állat, meghálálja.
 - Mi a gond a szóismétlésekkel? - kérdezte Kata. - Külön ügyeltem rájuk. Mondd, királyi leány, ki lehet azokat valaha kerülni?
A királykisasszony csak mosolygott, ahogy csak a királykisasszonyok tudnak.
 - Ki bizony! De nem is ez a nagy gond, Kató asszony. Ha erősíteni akarsz - márpedig azt akarsz - nem szabad csak ismételgetni. Az olvasó, ez a furcsa teremtmény, megszokja a sokadszor elmondottakat. Mondok néked egy példát: láttál már vödröt, úgy-é?
 - Láttam, bizony, nem olyan gazd'asszon' vagyok, aki csak ül a házban! Biz' amit itt látsz, mint az én két kezemtől ilyen.
 - No, ha láttál, hát láttad, mint telik meg vízzel a kútnál. Meg lehet mártani, de lehet bele is engedni azt az édes vizet. Ha így csak engeded belé, lassan, csepegtetve, akkor a vödör alig telik. Ilyen az olvasó is. A víz a szavak, amiket ismételsz, az olvasó meg az a vödör, ami telik velük. Te csak cseppented bele, alig adsz, ám a víz egyre csak gyűlik, mígnem átbukik a vödröd peremén, és kifolyik az a drága víz, kevesebb marad, mintha színültig merítetted volna. Ezt vésd jól eszedbe!
Kata, aki megértette a példát, hosszan bólintott. - Igen ám, királykisasszony, de mi van, ha én szándékosan sokat akarok csöpögtetni? Tudhatom-é, mikor érdemes abbahagyni?
A királylány homlokát a töprengés felhőzte.
 - Ez biza komoly kérdés, Kata! Én amondó vagyok, vigyázz. Mert sok írónak vagyon olyan trükkje, hogy az utolsó csöppökben színes málnalevet kever a vízhez, és ez az olvasónak fel sem tűnik, csak mikor kiborul a csöbör, akkor látja, hogy a víz, ami benne maradt, vérpiros. És nem érti, mikor lett az. Erre használják ezeket az alávaló szóismétléseket. Arra, hogy pont színültig töltsék a vedret, nem igazán. Akkor inkább megmerítik a kútban.
Kató elértette amit a királykisasszony mondott, és okos értelemmel így felelt:
 - No, hát ezek után én is inkább a kútban merítem a vedremet!
A királykisasszony pedig látta, micsoda okos asszony, és neki ajándékozta az aranypapucsát. Majd beszállt a hintóba, és a délceg paripák hazaröpítették, egyenest a kastély legkisebb szobájába, ahol várta már a sok szerkesztenivaló. Kata asszony pedig megfogadta a jótanácsot, és a következő novellája olyan lett, hogy még a birodalom másik feléből is csudájára jártak.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2010-07-14 20:48 Roah

Roah képe

Kata pedig meghatódva olvasta a királykisasszony szavait, és mélyen pukedlizve, hálásan bújt új cipellőjébe, és igyekszik, hogy méltó legyen a viselésére...

Dóri, épp langyi fürödni készültem, de nem tudtam elmenni szó nélkül. Engedelmeddel elmentem a tanítást, hogy bármikor előtudjam majd venni, és használni tudjam. Minden szavát eszembe vésem. Nagyon szép lett... Sok választ találtam benne, nagyon sokat, Dóri. Hihetetlen vagy.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-07-14 20:53 Ndy

Ndy képe

...és kitépé a főszereplő atyjának szívét, és rámerede a kezében lévő, még dobogó véres húsfoszlányra, majd felmutatá Katának is, és ő látá, mily' fekete is az ő karakterének szíve, melyet nem tudott kellő módon megmintázni. Majd kitépé a fiúnak is szívét, és azt is felmutatá, amely vala fehér, de vér borítá a kitépés folyamata következtében, majd azt is felmutatá és szóla: ezt sem tudád megfelelően megmintázni?

Majd mindezek után, a főszereplő öccse felé indula, hogy kitépje annak is szívét, és mutassa fel a szerzőnek a még dobogó, iszamos szervet, ám az hirtelen felkiáltá: Krvnydat, én ott sem voltam, csak a buborékaim...

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2010-07-15 14:02 Bloody Dora

Bloody Dora képe

...és nem zavartatá magát, kitépé a buborékok gyönge szívét, vértől iszamos szívét, és felmutatá, amely vala színes és burorékszerű, és szóla: de ezt meg tudtad mintázni. És látá a Szerző, hogy ez jó. És örvend az ő szíve, hogy nem tépetett ki.

Ámen

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2010-07-14 20:57 Sren

Sren képe

... és ide szórá nékünk a gyöngyöt, ami igen helyesen vagyon, de az ecceri olvasó csak nem szabadulhat ama szívét tépő kíntól, amely úgy hangza: ímégyen akár még írni is tudna a király szép leánya, nem is akárhogyan...

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2010-07-15 12:26 Kentaur

Kentaur képe
4

 Élethű, hangulatos, fejlődsz.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2010-07-15 15:06 Roah

Roah képe

Köszönöm az olvasást, és az értékelést is. Azon voltam, köszönöm, folytatom.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-07-15 15:23 Maggoth

Maggoth képe
5

Jó lett, csak valahogy rövidnek tűnik, mintha elharaptad volna a végét, vagy nem dolgoztad volna ki eléggé. Amúgy viszont mégiscsak tetszett, adok egy négy és felet :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-07-15 15:46 Roah

Roah képe

:) Maggoth, köszönöm az olvasást, és a négy és felet. A végével bajlódtam is, jól látod; amivel pedig végül lezárult, az nem egy jó ötlet. A következőnél precízebb leszek, az hót'biztos. :) Köszönöm még egyszer.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2010-07-17 10:35 Urbatorium

Urbatorium képe

Nem szerepelt kicsit sokszor az a tény, hogy nagyon gyorsan gyógyulnak a sebei? Először ott volt az a megfogalmazás, hogy mire lenyeled a vért, már be is gyógyult a fogínyed. Aztán közlöd, hogy rajtad sosem maradt nyoma a verésnek. Elképzeltem, ahogy először a mostoha leterít, aztán a csattanó az, hogy lassan felállsz, hiába ütlegel tovább. Végül ott álltok egymással szemben, és hiába osztja egyre kétségbeesetten a pofonokat, te csak állsz, és rezzenéstelen tekintettel nézel a szemébe, miközben eltűnnek a sebeid és a véraláfutások. Most már az apa őrületének okát is értjük: míg ti éltek, és a sebeitek gyorsan gyógyulnak, az anyud belehalt a szülésbe. Számára ti, szörnyszülöttek nem vagytok emberek, csak fájdalmának okai.

Najó, olvasás közben a gondolatnak kb csak a feléig jutottam, a másik fele itt, írás közben jutott eszembe. És csak annyit akartam kihozni belőle, hogy nem értettem az ütésnemlátszós és gyógyulós részeket, de hozá akartam tenni, hogy ez tök nem lényeges, mert tényleg nagyon jól összehoztad ezt az egészet! Bántam volna, ha ezt nem olvastam volna el, nem értem, hogy miért akartál lebeszélni róla. Ne legyél ennyire szerény. :D

Így tovább! :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

v, 2010-07-18 08:25 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Szerintem túlzásba vitted mostanság a vámpír-filmeket :D Bocs, hogy belekotyogok, de nem gyógyultak be azonnal a sebei, csak tudta, hogy pár nap, és eltűnnek.

Amúgy a végén annyira mást vártam, hogy konkrétan meglepődtem az utolsó mondatokon, és számomra megvolt a csavar. Ezzel a belenyugvós-életfilozófiával nem igazán sikerült azonosulnom, de ez az én bajom :D Érdekes (jó értelemben) történet.

v, 2010-07-18 16:05 Roah

Roah képe

Dom...hát, most, hogy így mondod?! Tudod mi van az emberrel ebben a dög melegben...:D

Köszönöm az olvasást!:)

Nono, neked is csak azt tudom mondani, amit az előbb Chimnek: "A fogam szaggatta mély lyuk hamar beforrt és konok heg sem marad majd." Csak ez az egy sérülése gyógyult be hamar. (piszkosul fáj egyébként, de nekem pillanatok alatt begyógyult, amikor ráharaptam a nyelvemre kajálás közben) A verések utáni tarka-barka plecsnik sem gyógyultak "azonnal", mindössze csak nem mindig maradt ezeknek az ütlegeléseknek nyoma. A teste alkalmazkodott már ehhez a helyzethez; egyszerűen megszokta.(azonnal nélkül)

Érdekesnek találtad a szituációt? Átmenetileg beletőrődőtt a helyzetébe, mert az öccsétől függött, felelősséget érzett iránta. Sam nem hagyta, hogy a mostoha elérje a célját. Egyrészt nem tudta kiölni belőle a lelkét, másrészt nem vált olyanná, mint ő.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2010-07-18 15:50 Roah

Roah képe

Chim, Wów!:D Örülök, hogy tetszett, köszönöm a bíztatást, és az olvasást is.

Na várjá, gyorsan gyógyuló sebek? "A fogam szaggatta mély lyuk hamar beforrt és konok heg sem marad majd." Ez az egy sérülés forr be hamar, nyom nélkül. Nem az ínye sérült meg, héló, hanem a nyelve. Nem "gyorsan gyógyult", hanem baromi ritkán maradt a karakter testén kék-zöld folt. Próbált a figurám védekezni, de esélye sem lett volna a mostohával szemben; a túlerő jelen volt köztük, minden tekintetben.

Nem, még messze nem az igazi, de végtelenül köszönöm az olvasást és a bizalmat.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-07-19 22:14 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

A vámpirokról már minden permutáció megvalósult írásban és filmen, kivéve talán egyet: az űrben még nem játszódott ilyen történet. (vagy legalábbis nem tudok róla). Ez csak úgy mellékesen írtam ide, mert egyébként elolvastam ezt az opuszt.:-))

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

k, 2010-07-20 08:08 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy erre jártál Pyrrhusz.:) Hát, szóval, el kell keserítselek: a 80'-as években készült egy film az angolok jóvoltából, ami űrbéli vámpírokról szól. A címe: Lifeforce. Annak idején nagy szenzációnak számított. A Halley-üstökös mögött találnak egy idegen űrhajót, amiben van egy nagyon randa, mumifikálódott lény, és felette három üvegkoporsó lebeg.(Nem, ez nem a Hófehérke lesz, de a női karakter erősen hasonlít rá, azt meg kell hagyni)A koporsókban két férfi, és egy női test van, csupaszon...az a lényeg, hogy leviszik őket a Földre, ahol a három űrvámpír jókora galibát csinál.(a változatosság kedvéért) Nem vérrel, hanem életerővel táplálkoznak(kiszívják), és villámokat is képesek szórni; továbbá, ha valakit összeaszottá szívtak, az nem hal meg(de nem ám:D), hanem neki is szüksége lesz egy másik ember életerejére. Láncreakció jön létre, amolyan Resident Evil effekt: a város lakói átváltoznak zombi külsejű lényekké, akik ha nem "kapnak el" valakit, éhen pusztulnak.(Mumifikálódnak, kiszáradnak, a végén felrobbanak, és por lesz belőlük.) Szóval vannak vámpírok a csillagok között is.:D

Ui.: Megtaláltam a trailert is:

http://www.youtube.com/watch?v=u2eIg6CHpo8

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-07-20 08:52 Para Celsus

Para Celsus képe

Ott van még a Plan nine from outer space is, az is űrvámpíros (mellesleg minden idők legrosszabb sci-fi horrorja, Lugosi Bélával :D )

 

http://www.youtube.com/watch?v=u2ukRYsYPmo

(Bocs, hogy beleszólok, csak eszembe jutott :) )


"The Rainmakeeeer!"

k, 2010-07-20 09:21 Roah

Roah képe

Gyere csak, nyugodtan.:) Megnéztem az előzetest. Híjnye:D Ahhoz képest, hogy mikor forgatták, egész jó lehetett.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-07-20 15:31 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Mondom én! Megvan minden változat! Kivéve talán egyetlen, de akkor most erről is fellebbentem a fátylat. Szóval létezik egy ősöreg vámpírmester, aki évszázadok óta gyűjti a történeteket, és hála az internetnek ezekből novellákat is ír, melyeket aztán közread a Karcolat nevű oldalon Pyrrhusz álnév alatt. Kizárólag naplemente után dolgozik...

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

p, 2011-08-12 13:30 Sütiszörny

Sütiszörny képe
5

Erre már korábban is kaptál tőlem dícséretet, amikor átküldted, és most sem lesz másként. Nekem talán ez az írásod tetszett a legjobban. Teljesen átérezhető a főhős rezignált beletörődése a folyamatos ütlegelésbe. Különösen tetszik, hogy annyira érdektelen már számára a dolog, hogy minden mással foglalkozik közben, egyszerűen már-már megszokta. Keserűen komikus, amikor a buborékfújó előkerül, és az ütleg közben ez lép a gondolatai előterében. Ez a része tetszett a legjobban, mert ebben az egy, apró jelenetben benne van az egész novella, úgy összesűrítve, hogy az embernek jóformán kitolja a lelkét a mellkasán. Hogy szépen, egy irodalmi oldalhoz illően fejezzem ki magam: b*meg, ez jó vót! :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2011-08-12 13:40 Roah

Roah képe

Jaj, Süti, nagyon köszönöm. :)))

Emlékszem rá, igen, amikor elsőnek olvastad, akkor is ezt mondtad - így van, a buborékok. :) Mindig vannak buborékok. :) Úgy van, ahogy gondolod: a test alkalmazkodik a körülményekhez, az agy pedig alternatív üzemmódra kapcsol. Talán így megőrizhető az ego épsége is.

Nagyon örülök, Süti, köszönöm! :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."