Pokoli Örökség

Pokoli örökség / Novella/

A mosdó felett öklendeztem. A hányinger úgy rántotta össze hasfalamat, mint akit ököllel gyomorszájon vágtak. Görcsösen kapaszkodtam a kagyló hideg szélébe, és percekig nem bírtam kiegyenesedni.
Az agyamat szétfeszítették a gondolatok.
Ez a büntetésem?
A bűntudat, a szégyen, a súlyos titok, és a szörnyű felismerés gyúrta össze kínjaimat? Mit tudtam én e szavak jelentéséről, azon kívül, hogy rengeteg regényben olvastam? Jószerivel semmit. Mentségemre csak az szolgálhat, hogy egy tizennyolc éves fiúnak, normális esetben, nem ilyen érzések nyomják a szívét.
Az inger alábbhagyott, és végre időt adott, hogy tüdőmet teleszívhassam levegővel. Lassan, óvatosan emeltem fel fejemet, és szemközt találtam magamat a tükörképemmel.
Arcom fáradtan nézett vissza rám, olajzöld szemeim piroslottak a kialvatlanságtól, mogyoróbarna hajam begöndörödött a verejtéktől.
Képtelen voltam farkasszemet nézni tekintetemmel, ezért undorodva fordítottam el a fejem, aztán kiléptem a fürdőszobából.
A pitymallat szürkébe öltöztette a ház emeleti közlekedőjét. Célba vettem a szobám ajtaját, és halkan mentem be a helységbe.
Visszafeküdtem az ablak mellé tolt heverőmre, és hanyatt feküdtem rajta. Karomat a tarkóm alá hajlítottam, mintha párna lenne, és megpróbáltam rendet tenni az elmémben.
Az egész pár hónapja, nem sokkal a nagyapa halála előtt kezdődött.
Apámat akkoriban majdnem elküldték a munkahelyéről. Emlékszem, hogy mennyire kiborította az, hogy több mint húsz év után, nem lesz szükség a szaktudására. A műhely tulajdonosa, avval indokolta a döntést, hogy korszerűsíteni szeretne, és a szerelőket, amennyit csak lehet, gépekre cserélné.
A nagyapa, amikor átjött látogatóba, őrjöngött, és napokig csak mondta a magáét. Mindig azt hangoztatta, hogy Isten nem fog megfeledkezni, ahogyan az öreg hívta apám főnőkét, Kapzsiság úrról.
De akkor ez még nem tűnt fel nekem. A nagyapám, amióta csak az eszemet tudtam, mindig egy magányos, csípős nyelvű férfi volt. Az öreg nem bírta elviselni az igazságtalanságot, főleg ha ez a családjával szemben esett meg.
Apám beletörődött a döntésbe, és mivel családját el kellett tartania, másik állás után nézett.
Egészen addig a napig, amíg Kapzsiság úr fel nem kereste személyesen, hogy bocsánatot kérjen tőle. Azt történt ugyanis, hogy a kamiont, ami a gépeket szállította, baleset érte. A két sofőr a helyszínen meghalt, Kapzsiság úr pedig egy kisebb vagyont vesztett el. A jelentős anyagi kár letaglózta, hiszen az új gépekbe rengeteg pénzt fektetett, és a tragédia során mindet elveszítette. Annak is örült, hogy a műhely egyáltalán talpon bírt maradni. Apám persze, boldogan ment dolgozni hozzá másnap reggel a műhelybe, és jelenleg is ott van.
Aztán a másik furcsaság, ami velem esett meg.
Középiskolánk tanári kara két új pedagógussal bővült. Az egyik matematikát tanított, a másik, egy nő, irodalomra szakosodott.
Utóbbinak nem én voltam a szeme fénye, ezt már az első tanítási napján értésemre adta. Nem kedvelt, mert a hajam hosszú volt. Egészen pontosan a vállamat seperte. Azt sem nyerte el a tetszését, hogy tetoválás díszelgett a hátamon, amit akkor vett észre, amikor atlétába ültem be a padba. Az hogy a sárkány, ami a lapockámon okádja a tüzet, minek a szimbóluma, az nem különösen érdekelte, mint ahogy az sem, hogy miért van ott.
Egészen egyszerűen nem voltam neki soha szimpatikus. A tanárnő szemében nem illettem az általa idealizált diákok körébe, az osztályomba. Nem szólított fel, ha jelentkeztem, nem díjazta az órai munkámat, felméréskor apró helyesírási hibákra hivatkozva pocsék jegyeket adott.
Néha úgy éreztem, mintha ki akarná ölni belőlem az irodalom iránti szeretetet.
Az a dolog vigasztalt, hogy a tanárnő a többiekkel is közömbösen viselkedett. Annyira várta az óra végét, hogy kicsengetés előtt sűrűbben pillantott a karórájára, mint mi.
Meséltem otthon erről a zseniális hölgyről, de anyám persze rendre intett, mint mindig.
A nagyapám is tudomást szerzett arról, hogy nem jövök ki jól az új tanárral, és szokásához híven, nem túl szívélyesen adott hangot véleményének.
Nagyon különös érzés öntött el, amikor az öreg szidta a hölgyet. Nem is szidta. Inkább átkozta.
Amikor a tanárnő a rákövetkező héten beteget jelentett, és többé nem is láttuk, én félni kezdtem.
Magamtól.
Elégedettség járta át a lelkem minden bugyrát, amit azelőtt soha nem éreztem. Ettől nagyon megijedtem, pedig fogalmam sem volt róla, hogy mi történt a tanárnővel. Boldoggá tett az a tény, hogy nincs itt, nem tud bántani, vagy pont ellenkezőleg, semmibe venni engem.
Aztán nagyapa váratlanul elment. Szívroham végzett vele.
Nagyon megviselte a családot a nagyapám halála, hiszen szerettük, tiszteltük. Azt hittem, hogy sokszor oly kegyetlen szitkozódása, átka, vele száll a sírba.
De nem így történt.
Erre akkor jöttem rá, amikor a legjobb barátom apját, nincs rá jobb szó, elintéztem.
Barátságunk képregény újságok cseréjével, elemzésével kezdődött, majd rajzolással folytatódott. Tomot igazi művésznek tartottam, egy grafikus mesternek, akinek kezében valósággal életre kelt a rajzszén. A hátamon elnyúló sárkányt is ő vetette először papírra, amit később, hosszas szülői huzavonát kővetően egy tetoválónak adtam, hogy varrja a remekművet a hátamra.
Tomot még napjainkban is terrorizálta az apja. Ittas állapotban ütötte, verte, az anyját és a tizenkét éves húgát sem kímélte.
Az anyja sokszor el akart válni az iszákos, állattá váló embertől, de a férfi mindig megúszta.
Megúszta?
Tom barátom anyja súlyos beteg volt, háztartásbeli, az alkoholista férfi pedig kiélvezte az anyagiak miatti előnyös helyzetét.
Gyakran kívántam, hogy bár visszakapná az apja ezt, bár ő is átélhetné a kiszolgáltatottság szívszaggató érzését. Azt akartam, hogy élje át a gyengeséget, a fájdalmat, a szenvedést, amit ő okoz másoknak.
Tom barátom telefonon felhívott, és azt újságolta, hogy felvételezik egy speciális iskolába, ahol a rajzolási tehetségét tökéletesítheti majd. Váratlanul megjegyezte, hogy az apja meghalt. Emlékszem, majdnem elejtettem a kagylót.
Tom elmesélte, hogy a férfi szóváltásba keveredett az egyik kocsmában, a vita pedig verekedésig fajult. Az apját leszúrták, szinte azonnal meghalt.
Barátom felvilágosított arról is, hogy a férfi vastagon írt biztosítási kötvényt hagyott rájuk, mintha így akart volna gondoskodni a családról.
De nem csak ez történt.
Akik bántottak engem, vagy a családomat, barátaimat, mind drágán megfizettek érte. Visszhangzott fejemben a nagyapám mondata:" Isten róla sem fog majd megfeledkezni!"
Akkor kezdett derengeni az, ami mind végig a szemem előtt zajlott le.
Az állatkínzó szomszéd, akinek a fia vérmérgezés miatt elvesztette mindkét lábát. Nincs is annál borzalmasabb, amikor a szeretteinket szenvedni látjuk, és tehetetlenül nézzük végig fájdalmuk minden egyes pillanatát.
Mintha csak Isten bosszúra szomjas angyala ostort adott volna kezembe. Egy ostort, amit keserves gondolatok müködtetnek, mozgatnak.
Miután nagyapát örök nyugalomra helyeztük, és hazajöttünk, anyám egy levelet nyomott tenyerembe. Azt mondta, rajta van a nevem, mert az öreg ezt nekem szánta.
A levél egy lezárt, besárgult borítékban lapult.
A szobámba siettem vele, leültem az ágyam szélére, és feltéptem a ragasztást.
„Drága Louise!
Te vagy az egyetlen olyan unoka a családunkban, akinek vére pontosan megegyezik az enyémmel. Ezt, azóta tudom, amióta a világra jöttél. Nem csak képes vagy rá, de méltó is, hogy megértsd, mi van a birtokodban.
Ne rémülj meg az ereinkben áramló vad, és fékezhetetlen indulatoktól.
Minden csak látásmód kérdése gyermekem. A jó tett is csak attól lesz jó, ha annak a szemszögéből nézzük, akinek a javára válik. Megment, felsegít, esetleg támaszt nyújt.
Meg kell tanulnod a dühöddel együtt élni, és megóvni bármi áron mindent, ami a tiéd: családot, becsületet, igazságot.
Ezt az ajándékot nem lehet irányítani, mert a lelkünk sötétebbik mélyéből bújik elő, ösztönösen. Haraggal keveredik, de soha sem emészt.
Eleinte gyötrelmes bűntudat száll meg, és sátrát csak nehezen tudod lebontani.
De ha összebarátkozol vele, hű segítőtársad lesz, és soha nem hagy cserben.
Ezt a titkot óvd meg örökre, és ne szenvedj fiam, a szíved súgta gondolatok súlyától.
Sok szeretettel csókol nagyapád: Luc Ifer.”
Emlékszem, hogy a levelet legalább egy tucatszor elolvastam.
Az elmerengésből a Nap meleg, simogató fénye térített észhez. Hiába is próbáltam tisztábban látni, és gondosan összerakosgatni az eseményeket, amelyek idáig vezetettek, nem lettem bölcsebb.
Még több kérdés halmozódott fel bennem, mint a hányinger előtt.
Amiről egész életemben szentül hittem, hogy jó, és Isten osztja ki a lapokat a galád, és gonosz embereknek, az nem is az ő műve volt?
Hogy a mézédes bosszú nem is Tőle származik?
Azt a bizonyos ostort, nem is az Isten angyala adta, hanem egy sötét, pokolbéli úr?
Vajon nagyapámnak igaza volt? A jóság csak nézőpont kérdése? Mert ami nekem jó, nekem elégtétel, az a másiknak halálosan is rossz lehet? Ennek a mértékére kellene figyelnem? Az egyensúlyra? Létezik ez az egyensúly egyáltalán?
Ha az átok egy általam negatívnak vélt ember cselekedetére irányul, az már feljogosít a bosszúra? Felruház engem bármi is, hogy ítéletet alkossak a sérelmeim okán? Feloldozást nyer majd a lelkem pusztán azért, mert valakire rányomom a bűn bélyegét?

3.2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.2 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2009-11-10 21:39 Blade

Blade képe

Ügyes volt, tetszett. Főleg ez a kérdéssor a végén, az olvasóra bízva a választ.

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

sze, 2009-11-11 09:18 Roah

Roah képe

Szia Blade!
Szeretném megköszönni, hogy elolvastad.
Nagyon összecsaptam, mert ahogy elküldtem, felfedeztem benne szerkezeti, és helyesírási hibákat is.(Az -Azt és egyéb betűket hagytam ki...le kellet volna alaposabban ellenőrizni)
Hézagosra sikeredett a szomszéd állatkínzó sorsa, amit csak azért függ össze a bosszúval, mert az elején igyekeztem taglalni.
A sok kérdés a végére, hogy tulajdonképpen mit is jelent a "Jóság"? Engem foglalkoztat, és nincs rá megfelelő válasz. De lehet, hogy csak azért, mert túl sok van belőle.
Még egyszer köszönöm, hogy elolvastad.
--
"Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." W.Shakespeare

sze, 2009-11-11 09:36 Obb_régi

Szia!
Tetszett.
Szerintem sokkal erősebben tudtad volna közölni a benned megfogalmazódott kérdéseket, ha megpróbáltad volna szétszedni azokat és elszórtan helyezed el a novellában és csak a végső nagy kérdést vagy párt helyezed el a végén, fokozatosságot és feszültségemelkedést értél volna el.
De így is tetszett.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

sze, 2009-11-11 09:54 Roah

Roah képe

Szia Obb!

Neked is köszönöm, hogy átrágtad magad rajta.
Jó ötlet! De annyira kezdő vagyok, hogy nem mertem figurázni. Soha nem írtam még novellát, csak regényt.Ez utóbbit többet is. Ott valóban építgetek, tupírozok.
Fogalmam sincs róla, hogyan kell mindezt úgy összesűríteni egy kisebb műben, hogy rövid legyen, ütős, mondjon is valamit, vagy kérdezzen, gondolkoztasson.
Helyesírás? "Cincálás?" Hm? Nincs hozzá kedved?
--
"Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." W.Shakespeare

sze, 2009-11-11 10:05 Obb_régi

Az nem az én asztalom :)
EK is beszólt: fing, igaza van fingom sincs a helyesírásról, én inkább úgy mondanám, csak helybenírás amit művelek.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

sze, 2009-11-11 10:13 Roah

Roah képe

Teljesen meg vagyok győzve.;-)
--
"Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." W.Shakespeare

sze, 2009-11-11 22:22 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Üdv!
/
Egyáltalán nem tetszett.
Hidd el, nem bántani akarlak, hanem segíteni!
Amíg nem fejlődsz, ne publikálj!
Ezt egyszerű okból mondom: az ilyen művekre vagy negatív kritikát fogsz kapni (ami elveszi a kedvedet az írástól), vagy az ismerősöktől „ájuldozó elismerést” (ami pedig téves önbizalomba ringat).
/
Fogalmam sincs, miről szólt a novellád.
Leginkább egy kamasz naplójának véletlenszerűen kiválasztott bejegyzéseinek összefésülésére hasonlít.
Tele van közhelyekkel, sablonokkal.
/
Helyesírással nem foglalkozom. Arra vannak itt hivatottabb ítészek.
/
A stílus erőltetett, mesterkélt.
Az ütősnek” szánt képek a valoságban értelmetlen zagyvaságok. (Pld. „Eleinte gyötrelmes bűntudat száll meg, és sátrát csak nehezen tudod lebontani.” – elhiszem, hogy szerinted ez egy nagyszerű mondat. Nem az.)
/
Pár fogalmazásbeli hiba:
„nem ilyen érzések nyomják a szívét.”
A lelket szokta „nyomni” valami. A szívet „szorítja”, „bántja”…
De ennél nagyobb hibád soha sem legyen!
/
„Visszafeküdtem az ablak mellé tolt heverőmre, és hanyatt feküdtem rajta.”
Egyrészt sok a „feküdtem”.
Másrészt, miért „ablak mellé tolt”, miért nem „ablak melletti”? Az „ablak mellé tolt” azt sugallja, hogy annak a heverőnek nem ott van az eredeti helye, csak oda toltad. De erre semmi nem utal, ezt semmi nem indokolja.
/
„nem sokkal a nagyapa halála előtt kezdődött.”
Felesleges az „a”.
/
„…hogy több mint húsz év után, nem lesz szükség a szaktudására.”
Életszerűtlen.
Ha valakinek 20 év után veszélyben a mióunkája, az nem azon aggódik, hogy a „szaktudására” nem lesz szükség, hanem arra, hogy a munkájára.
/
„avval indokolta a döntést,”
„AZZAL”!!!
/
„…csípős nyelvű férfi volt. Az öreg nem bírta elviselni az igazságtalanságot, főleg ha ez a családjával szemben esett meg.”
A „csípős nyelv” kifejezés nem azt jelenti, amit itt sugallni akarsz.
/
„Apámat akkoriban majdnem elküldték a munkahelyéről.”
„Apám beletörődött a döntésbe, és mivel családját el kellett tartania, másik állás után nézett.”
Most akkor elküldték, vagy csak „majdnem” küldték el?
Ellentmondás.
/
„Azt történt ugyanis, hogy a kamiont, ami a gépeket szállította, baleset érte. A két sofőr a helyszínen meghalt, Kapzsiság úr pedig egy kisebb vagyont vesztett el.”
Fogalmad sincs az életről.
És ezzel nem sértegetni akarlak.
Ezért mondom, hogy az „élet nagy dolgairól” olyanok írjanak, akiknek már van élettapasztalata, ismeri is az életet.
Egy fuvaroztatót semmi hátrány nem éri, ha a megrendelt fuvar közben baleset éri a szállítmányt.
A világ majd’ minden országában a fuvarozó cégeknek kötelező felesőség biztosításuk van, és csak olyan fuvarokat vállalhatnak, amelyek értékét ez a biztosítás fizeti.
Ez a biztosítás pedig fizeti a megrendelő esetleges kárát – pont úgy mint egy balestben a vétlen autós kárát akkor is, ha nincs Cascója.
/
„Utóbbinak nem én voltam a szeme fénye, ezt már az első tanítási napján értésemre adta. Nem kedvelt, mert a hajam hosszú volt. Egészen pontosan a vállamat seperte. Azt sem nyerte el a tetszését, hogy tetoválás díszelgett a hátamon, amit akkor vett észre, amikor atlétába ültem be a padba.”
Diák folklór.
/
„Sok szeretettel csókol nagyapád: Luc Ifer.”
Ezerszer elcsépelt „poén”.
/
„Te vagy az egyetlen olyan unoka a családunkban, akinek vére pontosan megegyezik az enyémmel.”
Ez hogy lehet?!
Hiszen az unoka vére minimum 2 féle vérvonalból keveredik – a nagyapa vére max. ¼ rész lehet.
Vagy a nagyapa nemzette saját magának és ő is szülte?
.-)
/
„a szíved súgta gondolatok súlyától.”
A szív nem súg gondolatokat.
/
És még jó pár dolgot ki lehetett volna emelni.
Két csillag.

sze, 2009-11-11 22:51 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Vagy a nagyapa nemzette saját magának és ő is szülte?" - Akkor sem feltétlenül egyezne, van meiotikus drift, ami nem feltétlenül ez, de olyan jól hangzik, szóval még akkor sem biztos, hogy 100%-ban egyezik. (Egyszerű eset: nagypapa heterozigóta, a/b, és mondjuk a/a vagy b/b allélek találkoznak a gyerekben.) ;)
_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2009-11-11 23:11 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Szó szerint ezt akartam mondani!
:-)

cs, 2009-11-12 10:39 Roah

Roah képe

Szia!

Köszönöm, hogy kiveséztél, ezer hála élte. Na nem azért, mert mazoista lennék, csupán csak azért, mert a tanítvány mindig jobbra sikerül, mint a mester.
Alázattal fogadom "csipős" nyelvű kritikádat, és tudomásul vettem, hogy neked nem tetszett, számodra pocsék, olvashatatlan, rossz.
Engedj meg pár mondatot, amire így rögtönözve, remegő újjakkal reagálok. / Frankón remeg, a pulzusom meg a duplája a normálisnak./
Kezdjük az elején...
Koromat Krisztusiként emlegetik mostanában, a vízöntő jegyében születtem, és közgazdászkodom, kereskedek. Az élet engem sem kímélt, minden apró sikerért keményen tanultam, megdolgoztam, nem születtem ezüst kiskanállal a számban. Túl vagyok egy discus hernián - nyaki porckorong sérv, ami gerincvelőbe csúszott, és nyomta a durazsákot - vesebetegségen, térdkalácstörésen.
Életet adtam egy kisfiúnak, akit csak "Isten Ajándékának" tulajdonítok, és még most is "nyomja" a szívem, amikor eszembejut, egy szörnyű autóbaleset, és én szenvedni láttam a Heim Pál gyermekórház traumatológia intezív osztályán. Túléltük, és megúsztúk egy óriási, újnyi vastag heggel, ami olyan, mintha ketté szelné a pocakját.
A hazai szállítási tendenciákról, logisztikáról, biztosításokról...
Bizony-bizony, a biztosító társaságok azon dolgoznak szorgosan, hogy ne kelljen eleget tenni a fizetési kötelezettségüknek. A mi országunk híres a bürokráciáról!
"Kapzsiság úr" és a vele történt incidens, mindennapos jelenség. A mi cégünknél is. A kár rendezésének menete, nem olyan egyszerű, pár soros dolog, mint ahogy azt elképzeled. Bárcsak így lenne! A balesetben meg kell találni a felelőst, és ez egy borzasztóan bonyolult, évekig is elhúzodó vizsgálat eredménye, ami aztán vagy jogerőre emelkedik, vagy nem. / nem kell messzire menni: Ír gázoló esete. Tizen akárhány éve tart, ahol nem pénzről, hanem két pici gyerekről van szó! / Fellebezések, felülvizsgálatok tömkelege követheti, változhat a határozat. A határozat...kell az okmány irodáktól, szükséges a több oldalas rendőrségi jegyzőkönyv, és hosszas tárgyalások a biztosító társasággal, ami minden kiskaput megkeres, hogy kibújhasson rajta. NEM ÓHAJT FIZETNI. Ne akard megtapasztalni, hogy milyen ez "igaziból".
"Luc Ifer" ..elcsépelték? Kicsoda? És mikor? Nekem miért nem szóltak erről? Vagy utána kellet volna néznem alaposabban, mielőtt egy ilyen szót leírok? Lehet ezt valahol előre tudni? Ha igen, akkor hol? Inkább komolyan...Lucifer a gonosz jelképe, nem véletlenül van külön írva.
Vérvonal...Amikor kicsi voltam, mert az is voltam valaha, akkor a rokonoktól, és a családtól folyamatosan azt hallgattam, hogy "le sem tagadhatom az apámat, izzig-vérig......vagyok" Hát innen a gondolat, de elismerem, hogy nem túl jól fogalmaztam, és távol áll tőlem mindenféle biólógiai fondorlat, csel, vagy devianciára utaló jel.
Kamasz micsoda? Folklór?
Megkíséreltem belebújni egy kamasz fiú bőrébe, ami nálad nem aratott túl nagy sikert, hiteltelen lett.
A későbbi novellákban, amit ideküldök majd, erre sokkal jobban fogok figyelni, és igyekszem élettel megtölteni, és hitelessé alakítani az általam kreált karaktert.
Helyesírás, szerkezeti hibák...abban is nyertél. Amikor elküldtem, én magam is rengeteget vettem észre. Azt hiszem, valahol a B.Dóra azt írta a hsz. ban, hogy megszokja a szemünk amit írunk, és nem látjuk a fától az erdőt. Hát tökéletesen igaza volt!
Biztos van még más is, amire reagálnom kellene, de most nem jut eszembe más.
Nagyon köszönöm a bíztatást, a gratulációt, és azt, hogy két csillagot adtál. / én kaphatok olyat? erre a pocsék műre? Ez most jó vagy rossz? Nem "ellentmondásos" kicsit? Hm? Csak te adtál ilyet nekem./
Továbbá köszönöm, hogy elolvastál, cincáltál. A későbbiekben még több novellát alkotok a "falhoz tolt" íróasztalom tetején. Kaptam tőled egy jókora lökést, hogy gyakoroljak, gyakoroljak, gyakoroljak, ha ez már ilyen vacakul sikerült.

Üdvözlettel:
Roah.

--
"Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." W.Shakespeare

cs, 2009-11-12 14:04 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A csillagozásos részhez hozzászólok: mindenki teljesen szubjektív módon dobálja a csillagokat. Van, aki ötöst ad csak, és más semmit, egyesek nem csillagoznak, kettesek meg kockával dobják ki, épp hányast érdemel a mű. (Oké, utóbbit még senki nem vallotta be.)
Ha Venyigeszu két csillagot adott, akkor annak sok oka lehet. Vagy a kocka azt mutatta, vagy ő csak kétcsillagokkal operál, vagy szerinte annyit ér a mű. Írt egy hosszú, részletes kritikát, hogy ő mit kifogásol a novellában, majd ezek után osztott-szorzott, kijött, hogy kettő. Nem egy, mert az a végleg értékelhetetlen dolgokra jár. Olyanokra, ahol az írás megalkotásához biztosan nem kellett annyi idő, mint a kritikája megírásához. Kettő, mert látja, hogy írtál, ezt értékeli, ám az a véleménye, hogy ha már csillagoz, nem fog többet adni, mint a mű értéke. Annak ellenére, hogy a novella tele van gyerekbetegségekkel, elsőmű-íze van, így nem is várna jobbat. Majd ha írsz egy újabbat, akkor azt is csillagozza - és akkor a kettőt összehasonlíthatod. Lesz viszonyítási alapod: innen indultál (két csillag), ide érkeztél (tegyük fel, négy csillag).
Vagyis kaphatsz két csillagot. Sőt, kaphatnál ötöt is, ha valaki olyan olvasná el, akinek maximálisan megnyerné a tetszését. Nem ellentmondás. Még az sem, hogy ha egy ilyen kritika után azt mondta volna, hogy négy csillag. Az azt jelentené, ezek és ezek a hibáid, javítsd őket, ha legközelebb nem szeretnél egy hasonló litániát kapni, az elejére vésve, hogy ez volt az utolsó este, hogy olvasott tőled, mert láthatóan nem fejlődni akarsz, mert kutyába sem veszed a kritikát - mellesleg neki nagyon tetszett a mű, mindezektől függetlenül.
A csillagozás pszichológiája bonyolult ügy. ;)
(Sajnálom, de nem olvastam a novellát. Mindössze Venyi' kritikája alapján vezettem le ezt - és az alapján, hogy ismerem a kritikai stílusát. Nem bántani akar, a csípős stílus valójában nem csípős, hanem a kritikusnak könnyebbség: ha nem kell finomkodni, nem kell azon töprengeni, hogy mondja a szemedbe, hogy ez nem sikerült, gyorsabban lehet írni. Egyszer próbáld ki te is, rájössz, mennyire addiktív ez a hangnem. :) )
_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2009-11-12 14:43 Roah

Roah képe

Üdv Dóra!

Olvastam a többi kritikáját is. Nekem nem az jött le belőle, hogy baromira nem tetszett neki. / ez olyan mint amikor valaki elveri a feleségét, aztán másnap szánja bánja bűneit.Bocsánatot kér, és hozzá teszi, hogy "tudod, hogy mennyire szeretlek". Na ezért nem értem a csillagok, és az elemzés összegzését./
Köszi a magyarázatot a csillagozás rejtelmes menetére, így már egészen világos a történet.
Tényleg kezdő vagyok, és tényleg ez volt életem első novellája.
A tanácsokat hasznosítani szeretném, és megfogadni, mert ahogy elnéztem - a régiekből is sokat lehet tanulni, és remek példákkal szolgálnak - azért te, és a hozzád hasonló sasszemű kritikusok nagyon sok pozitív fejlődést érnek el az okításokkal.
Nem utasítom el a tanácsait, csak nem értek vele egyet. A válaszommal kapcsolatban ezért, inkább meggyőzni szerettem volna, hogy mit, és miért írtam.
Maximálisan igazat adok neked abban is, hogy a vihar a biliben tipikus esete. A vélemény hosszabb lett, mint maga a novella.
Ha elszúrtam már rögtön az elején, szívből sajnálom, mert imádok írni, tanulni szeretnék, és fejlődni. Ha - hogy is hívod? Venyi' - nem olvassa többet amit írok, nem tudok ellene tenni.
Nem hittem volna, hogy ez sül ki belőle, és sajnálom, ha ezek után nem véleményez majd.
Egyetlen dolog csípte a szememet: az életem tapasztalata.
Nem ez derül ki a novellából.
Még egyszer sajnálom, ha már rögtön az elején lehúztam magam erősebb, és jobb írók szemében.

--
"Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." W.Shakespeare

cs, 2009-11-12 15:04 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ó, nem, nem, félreértettél, vagy félreérthetően fogalmaztál. Szó sem volt arról, hogy nem olvasná a többi művedet. Az csak egy példa volt, és amúgy is a következőre adott kritikára vonatkozna. Azt fejtettem ki, hogy ha nem javítod a szemetszúró hibákat (sem), akkor könnyen egyedül maradhatsz, kritikus és olvasó nélkül. De gondolom javítod - miért ne tennéd?
Nem vágtad el magad. Első novella. Ez van, mindenki írt ilyet. Van, aki hat évesen, van, aki ötven évesen. Nem vagyunk egyformák, nem ugyanakkor kezdünk írni sem, már ha kezdünk. Venyigeszunál sem vágtad el magad. Nála nehéz. Azt kitartó helytelenírással és hibahalmozással lehet csak elérni. ;) A tanácsait sem mindig megfogadni kell, ha értelmes indokod van rá, hogy miért úgy írtad, ahogy, és az tartható álláspont (pl. nem ütközik mindenféle nyelvtani szabályokba), akkor azt a kritikusnak, legyen bárki, el kell fogadnia. Változtatni úgysem tud...
Szóval nem írt le senki. Venyigeszu sem. Ha nem véleményezi a többi művedet, annak az lehet csak az oka, hogy A) nem látja, B) eltűnik az oldalról, amikor kirakod. Márhogy ő, mert elfoglalt. Tehát ne izgulj, nem húztad le magad senkinél.
(Egy dolgot azért tegyél meg nekem: az aláírásodban a W. után tegyél szóközt, majd az egész nevet tedd zárójelbe. ;) )
Ui.: Szépen utánajártál az embernek... Ez nem semmi.
_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2009-11-12 14:56 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Kedves Véres Hölgy!
Mielőtt a szerzőnek válaszoltam volna, elolvastam ezt a hsz-ed, és ezért nem is fejtettem ki bővebben, hogy miért kettest adtam.
Gyakorlatilag szinte szó szerint azt írtam volna, amit Te.
Ha egyszer ( ne adj Isten!) ügyvédre lesz szükségem, Téged foglak felkérni – még akkor is, ha biológus vagy.
:-)

cs, 2009-11-12 14:53 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Sajnálom ha megbántottalak!
(Ha kicsit megnyugszol, a pulzusod normális lesz, akkormagad is rá fogsz jönni, hogy nem ez volt a szándékom. Arra elég lett volna 2 – 3 odavetett mondat is.)
Az életed rád tartozik. Ne haragudj de engem nem érdekel! Nem az életeddel foglalkozom, hanem a művel, amit itt publikálsz. És annak megítélésen sem az egyéni tragédiák, sem egy esetleges lottó-nyeremény sem változtat. (Persze, emberileg együtt érzek veled a betegségeid miatt, örülök hogy van egy gyermeked, örülök, hogy túlélte a balestet… de ezek nem ide tartoznak.)
Akkor engedd meg, hogy reagáljak a válaszodra!
/
„csupán csak azért, mert a tanítvány mindig jobbra sikerül, mint a mester.”
Ez nem igaz.
Vannak esetek, amikor a tanítvány túlszárnyalja a mestert, de ez nem „alaptétel”, nem evidencia. Sőt, az ilyen eset a ritka, és említésre méltó.
(Egyszerű példa: szerinted minden iskolás minden téren „okosabb” lesz az élete során, mint az őt tanító tanárok?)
Meg aztán, egy kritikus nem tanító mester. Barokkos túlzás lenne kettőnk viszonyát „mester és tanítvány” kapcsolatként jellemezni. :-)
/
A biztosításról nem vitatkozom.
Én egy fuvarozó vállalat kötelező biztosításáról beszéltem, ami a szolgáltatás végzése közben- és körében az ügyfélnek okozott kárt rendezi, te pedig az autósok KGFB-jéről.
Két külön dolog.
AZ a fuvarozó vállalat, amelyik nem rendezi gyorsan és megnyugtatóan a rá bízott szállítmányban keletkezett kárt, másnap lehúzhatja a redőnyt.
Az ír gázoló esete meg végkép nem tartozik ide.
/
„"Luc Ifer" ..elcsépelték? Kicsoda? És mikor? Nekem miért nem szóltak erről?”
Sokan és sokszor.
A gonosz nevével való „anagramma”, vagy a névvel való játék számtalan irodalmi műben, filmben felbukkan.
Nyílván azért nem szóltak, mert egyrészt azt sem tudták, hogy a világon vagy, másrészt ha tudták volna, az sem érdekelte volna őket.
Az, hogy te mit ismersz, miről tudsz az a te dolgod – a te felelőséged?
(Kicsit lenyugodva talán te is be fogod látni, hogy felesleges volt ez a kirohanás.)
/
„Kamasz micsoda? Folklór?”
Ha azt írtam, hogy „kamasz folklór”, akkor nyílván az.
/
„két csillagot adtál. / én kaphatok olyat? erre a pocsék műre? Ez most jó vagy rossz? Nem "ellentmondásos" kicsit? Hm? Csak te adtál ilyet nekem./”
Szerinted két csillag az ötből jó-, vagy rossz?
Azt hiszem magad is tudod a választ.
És mi lenne „ellentmondásos”? Hogyan lehetne ellentmondásos egy saját szubjektív véleményen alapuló értékelés?
Az meg, hogy „csak én adtam ilyent” szerintem nem sokat jelent annak fényében, hogy a jelek szerint csak én pontoztam.
( Senki nem írta, hogy hány pontot adna, és az írásod „értéke” jelenleg kettes, ami feltehetően az én egyetlen pontozásomból „tevődik össze”.)
/
Annak örülök, ha adtam egy lökést a gyakorláshoz. Ha így van, már megérte hogy időt és energiát fordítsak rád.
Várom a gyakorlás eredményét.
/
( Biztos nehéz az életed, de próbálj meg „kikapcsolni” amikor ilyen helyeken jársz.
A kritika nem személyes dolog, nem kell azt magadra venni.
Ha publikálsz, akkor meg kell tanulnod a kritikát is kezelni.
És még egyszer mondom: aki annyit időt szán arra, hogy a művedet kivesézze, mint én, abba ne ellenséget láss!)

cs, 2009-11-12 15:16 Roah

Roah képe

Üdv Venyigeszú!

"Ámen"

Az élet tapasztalattal kapcsolatban próbáltam magam megvédeni, és nem szándékoztalak untatni, fárasztani a személyes dolgaimmal.
Nincs nehéz életem, de valóban az volt. Ezért a pulzusszám ingadozása " a világ nagy dolgairól".

Sajnálom a rossz inditást.

Üdvözlettel,
Roah.

--
"Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." W.Shakespeare

--
"Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." W. Shakespeare

cs, 2009-11-12 18:41 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Semmi gond, reméljük, hogy a folytatás jobb lesz!
:-)

cs, 2009-11-12 15:38 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
"A hányinger úgy rántotta össze hasfalamat, mint akit ököllel gyomorszájon vágtak."
Hasfalam összerándult a hányingertől, mintha ököllel gyomorszájon vágtak volna.
"Mit tudtam én e szavak jelentéséről, azon kívül, hogy rengeteg regényben olvastam?"
Lehagytál a mondat végéről egy őket.
"Célba vettem a szobám ajtaját, és halkan mentem be a helységbe."
helyiségbe, a helységet a településre értjük.
"Emlékszem, hogy mennyire kiborította az, hogy több mint húsz év után, nem lesz szükség a szaktudására."
nem lesz tovább szükség a szaktudására
"Azt sem nyerte el a tetszését, hogy tetoválás díszelgett a hátamon, amit akkor vett észre, amikor "
Az sem
"Az hogy a sárkány, ami a lapockámon okádja a tüzet, minek a szimbóluma, az nem különösen érdekelte, mint ahogy az sem, hogy miért van ott."
Sok benne az az, a másodikat pl simán kihagyhatod
"Az a dolog vigasztalt, hogy a tanárnő a többiekkel is közömbösen viselkedett."
Egyedül csak az vigasztalt
"Elégedettség járta át a lelkem minden bugyrát, amit azelőtt soha nem éreztem"
Lelkem legeldugottabb bugyrát is elégedettség járta át, melyhez hasonlót még
sohasem éreztem.
Nem rossz, de nekem kicsit befejezetlennek tűnik. Lesz ez még jobb.
Szerintem egy hármast azért megérdemelsz.

________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2009-11-12 15:53 Roah

Roah képe

Szia Maggoth!

Köszönöm, hogy elolvastál, és a hármast is.

Az alábbi mondat sokkal jobb, mint eredeti.:)

"Lelkem legeldugottabb bugyrát is elégedettség járta át, melyhez hasonlót még
sohasem éreztem."

Egyet értek, és még egyszer köszönöm.

Üdv.

Roah

--
"Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." W. Shakespeare

cs, 2009-11-12 15:56 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Igazán nincs mit, ahol tudok segítek...
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2009-11-14 15:38 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Üdv!
Nem csak írni kell megtanulni, de a kritikákat kezelni is. Az, hogy mit fogadsz el mástól teljesen rajtad múlik. Egyáltalán nem biztos, hogy jó az amit ajánlanak neked. Az ember saját író stílusa úgy alakul majd ki, hogy a hasznos tanácsokat ügyesen beépíti az írástechnikájába. Természetesen a kritikák figyelmen kívül hagyásával is lehet valamerre fejlődni, de az nem biztos, hogy az olvasók számára tetszeni fog.
Az írásban tényleg vannak túlírt dolgok, például hogy miket csinál a szereplő. Itt is meg kell találni egyfajta kompromisszumot. Az olvasót nem fogja érdekelni minden egyes apróság. olykor az is bőben megteszi, hogy: kényelmesen leheveredett a kanapéra/ágyra. Az, hogy a karját és lábát hogy tartja eközben lényegtelen ilyen szempontból.
Nem mintha én olyan jól írnék, mert írás közben magam is bele szoktam esni ezekbe a hibákba. :)
Adok egy hármast.

cs, 2009-11-19 14:30 Roah

Roah képe

Szia!

Nagyon hálás vagyok, hogy elolvastál, és köszönöm a hármast.
Igazad van!
A túlírás ördögi köréről...igen, régebben én is elszálltam, lelkesen írtam a szebbnél szebb tájakról, regény formájában. Képzelheted?!
Aztán aki elovasta - szigorú Tesó - közölte, hogy elég annyit írni a helyszínről, ami képet fest az olvasó fejébe, mert a többi felesleges töltelék majd békés álomba ringatja, vagy egyszerűen ellapozza. Leszoktam róla, de ...jött a másik hiba: a mozdulatok, érzelmek ábrázolása. / Szerintem is lényegtelen dolog leírni, hogy hogyan heverészik valaki. Egyszerűen nem bírok parancsolni az ujjaimnak, mintha magától csinálná.../
Ezt is orvosolni fogom. / remélem/
A novellákkal állatira hadilábon állok. A regényekben sokkal könnyebb belevegyíteni - suttyomba - egy csodaszép kastélyt tornyokkal, egy mesebeli vidék csillogó tavát, vagy erdő ijesztő sötétjét.
Még egyszer nagyon köszönöm, hogy elolvastad.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2009-11-19 14:37 Mickey Long

Mickey Long képe

"Szerintem is lényegtelen dolog leírni, hogy hogyan heverészik valaki. Egyszerűen nem bírok parancsolni az ujjaimnak, mintha magától csinálná.../"
Ezzel semmi baj sincs ;) . Viszont érdemes néhány nap után hideg fejjel átolvasni, és minden valószínűség szerint észreveszed azokat szavakat, mondatokat amiket érdemesebb átírni.

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2009-11-19 14:52 Roah

Roah képe

Ha tudnád, mennyit szedtem ki belőle...
Rajta leszek a dolgon, hogy csak annyi mozdulatsort dolgozzak ki, ami előrébb gördíti a sztori menetét, és hitelessé teszi. / novik?! sosem késő elkezdeni. Nehéz "zanzásítva" tálalva olvasható novit írni...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2009-11-14 21:04 Pergamon

Pergamon képe

Nekem az eleje bejött. Ebben is vannak hibák, de ezeket már csak a hozzászólásokat olvasva vettem észre. Aztán jött egy vonal, és onnantól kezdve nem éreztem, miről is akarsz írni.
Objektívan elmesélni a történteket nem túl érdekes, a hányós-gondolatszétfeszítős rész épp azért tetszett, mert szubjektív, és mert hitelesnek tűnik. Jól sejtem, hogy átélted ezt már? Vagy én éltem már át túl sokszor? :)

cs, 2009-11-19 14:41 Roah

Roah képe

Szia!

Nagyon köszönöm, hogy elolvastál.
Szépen fogalmaztál a vonallal kapcsolatban. Én egy gigantikus szerkezeti hibának látom, amit te törésnek neveztél. A novi az novi. Elcsúsztam vele rendesen. / miért egyszerűbb regényben?/
Egy kamaszfiúról szerettem volna írni, akit hatalmas bűntudat gyötör az átkozodások valóra válásának okán.
Tetszett a "hányós-gondolatszétfeszítős " rész.? Rendes tőled, hogy ezt mondod. Hát igen, van benne saját élmény - de nem a gondolatfeszítős sor - a hányásokról. Minden módón hánytam már a fürdőszobában, és a létező összes "helyet "kipróbáltam: mosdókagyló, kád, wc csésze. / takarítani is élmény volt utána/
Ápoltam és ápoltak, talán innen ered a gondolkodosdi belőle. / tudod, csajos pityergések a vállon, vagy buja, jól sikerült házibuli, estébé./
Az összes többi egy mezei, nem jól összerakott fikció.
Ismét csak megköszönni tudom, hogy elolvastad.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-01-08 20:44 JJ

5

Nos elolvastam néhány írást, összehasonlítottam, értékeltem.

A tanács az, amit meglehet fogadni. Minden más csupán csak öntömjénezés, ami egy egészséges emberre taszítóan hat. Segítségnek nevezni az ostorozást beteges dolog.

Felelős vagy azért, akit kritizálsz, különösen akkor, ha ezt nyilvánosan teszed.

Azzal, amit itt műveltek el lehet érni, hogy az író önbizalma ripityára törjön, el lehet érni azt is, hogy soha többé ne vegyen a kezébe tollat, és azt is, hogy messzire elkerülje ezt az internetes oldalt. Kizárólag, csak és egyedül a jó kritikus tud fejlődést elérni az írónál.

Minden más rombol és lebont.

Hiszem, hogy csak a jó tud jót teremteni, hiszem, hogy a dicséret épít, hiszem, hogy a jó példa jobbít.

Itt ezen az internetes oldalon senki sem a Nobel díj pályázatát adja be. Mi történik akkor, ha minden fejlődőben lévő egyediséget csírájába folytassz, pusztán azért, mert tanult sémáknak akarod megfeleltetni.

p, 2010-01-08 21:04 Blade

Blade képe

Az elfogultság jó dolog, de az is biztos, hogy egy intelligens ember a helyén kezel bármit, amit az irománya alá írnak...bármit.

Az "író" önbizalma meg nem csak itt törhet ripityára, hanem az élet minden pontján - ha olyan az "író".

Amúgy ez fórumtéma, ide a történetet méltató vagy elmarasztaló hozzászólásokat várjuk. ;)

p, 2010-01-08 21:10 Ndy

Ndy képe

Jah, én sem értem, hogy jött itt elő. Viszont régi vesszőparipám.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2010-01-08 21:09 Ndy

Ndy képe

Ezzel maximálisan egyetértek. Más az elemzés - de azt is felelősséggel, és kizárólag olyan dolgokat, amiben biztos vagy -, és más a véleményezés. (persze arra is kíváncsi lehet az író) De érdemes jelezni, mikor, minek szánjuk a hozzászólást.

Fikázni valamit, leereszkedő megjegyzéseket tenni viszont nagyon ronda dolog, mindenkit hátráltat és frusztrál.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2010-01-08 21:25 Sren

Sren képe

Na. :o De hisz Roah állja a sarat, velünk maradt, kitesz magáért. Meg fogja őrizni az egyediségét. Mi a probléma?

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2010-01-08 23:40 Obb_régi

Ugyan olyan káros egy írópalánta fejlődésére az, amit most csinálsz. Mint a hülyegyerekével az anyuka, a szoknyája alatt tartja, és amikor az a szerencsétlen közösségbe kerül, akkor úgy verik orrba, hogy élete végéig pszichológushoz kell hordani, mert az anyuka csak azt mondta, milyen okos, szép és erős.

Ne kelljen már magyarázni, hogy más amatőrök véleményét, hogyan kezelje egy értelmes ember, amit lényegesnek tart azt fogadja meg, amit pedig nem azt vesse el.

Aki pedig csírába folytható, az ott is fogmaradni, úgy látom Roah nem olyan, szerintem jókat fog még írni.

szo, 2010-01-09 00:05 Ndy

Ndy képe

Mindenki más érzékenységgel reagál a negativitásra, de a vastag bőr nem áll egyenes arányban a tehetséggel, sem az érzékenység :) Amúgy, szerintem ennek a hozzászólásnak nem Roah írásához van konkrétan köze.

Senki nem mondta, hogy ne mondjuk meg a véleményünket őszintén, csak tegyük ezt felelősséggel.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

szo, 2010-01-09 11:35 Obb_régi

Nem vastag bőr kérdése, se nem érzékenységé, hanem értelemé, hogy mit és hogyan kezeljünk. Én pont azért utálom a többi internetes oldalt, mert egymást ölelgetik baromabbnál baromabb irományok alatt, és véletlenül sem szólnak, hogy valami tré, nehogy ők  is azt kapják a képükbe.

Tény, hogy mindenki hibázik, még vélemény mondás közben is, de legalább páran megpróbáljuk, szerintem még mindig jobb, mint csak hózsanázni.

Természetessen, mint ok-okozati tényezőnek van köze az íráshoz, még ha nem is közvetlen, hanem közvetve.

h, 2015-06-22 16:46 Gitáros

Gitáros képe

"Aki pedig csírába folytható" - fojtható (bocsi, Obb, jól tudom, hogy hsz.-eket nem szokás javítgatni, de amikor egy ennyire szembeszökő hibát találok, akkor nem tudok ellenállni a javítás kísértésének...:)
Egyébként maximálisan egyetértek veled.

Miki

h, 2015-06-22 16:43 Gitáros

Gitáros képe

Kedves JJ!
"Mi történik akkor, ha minden fejlődőben lévő egyediséget csírájába folytassz?"
Akkor nagy baj történik.
Ugyanis a "fojtasz" szót pontos jével, és egy "sz" betűvel kell írni!.:D
Valahogy így:
"Mi történik akkor, ha minden fejlődésben lévő egyediséget csírájába fojtasz?"...:)

Miki

h, 2015-06-22 17:00 Roah

Roah képe

Mondtam is otthon JJ-nek, hogy nem kellett volna - de hát beszélhettem én neki! A húgáért - meg az övéiért - mindig torokra ment, még akkor is, amikor legalább három marék gyógyszert kellett napjában háromszor bevennie.
Szóval a kedves JJ az Egyetlenmindenempótanyámazegyikistenem: a Nővérem.
Nem tudtam, hogy morcos volt, az se, hogy beárult neki a család a Karcos tevékenységemről, nem győztem megnyugtatni utána, hogy kutya bajom nincs a Karcon, ne csináljon már úgy megint, mintha hat éves lennék.
Máig olvassa a portált, de hozzászólást már nem tud elkövetni, se pontos, se semmiféle jével. Olvas. Olvas. Imád itt (is) olvasni.

Szóval ha idelesekszik, akkor ajánlom neki az új Kentaurt, akit annyira szeret. :)))

Amúgy az egyik díszpintyem ez az írás, a legjobb baklövésem volt, szerintem, i-m-á-d-o-m, életem első novellája, igazi fals hanggal. Ez annyira tré, hogy nem tudom nemszeretni.
Marad itt, az utókornak, és nekem. Mert büszkén mondom, hogy igen, ez is én vagyok/voltam/és leszek is.

Köszönöm, Miki, hogy előszedted. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2015-06-22 16:51 Gitáros

Gitáros képe
3

Szia, Roah!

Ha ez volt az első novellád, akkor gratula!
Miért?
Mert a kisebb-nagyobb hibák ellenére, már itt is érezhető a jó fogalmazási készséged, az érzékenységed, a gazdag értelem-és érzelemvilágod, a színes egyéniséged.
Jó ez, kissé nyers, kissé fésületlen, kissé zabolátlan, de benne van minden pozitívum is.
Nálam három csillag.

Miki

h, 2015-06-22 17:04 Roah

Roah képe

Szerintem nem ér semennyit, regények után nagy kihívás volt a nyírás, vágás, szabás, ritka bénán oldottam meg, és összekulcsolt kézzel adok hálát az Atyának, hogy így történt.
Van néhány mókás írásom - gyerekkoromból irtó sok -, de ez...ez szpesl edisn, limitált szériám legkedvesebbike, ragaszkodom hozzá; valahogy úgy, mint egy kisgyerek, aki apró dobozban gyűjti a kihullott tejfogait.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."