A Fekete Ember

A világ megállíthatatlanul változott, ahogyan az emberek is. Ami évszázadokkal korábban tiszteletet, csodálatot érdemelt, azt apránként befedte a feledés pora. Nem volt ez másként a Fekete Emberrel sem.

Réges-régen, máglyák ezrei lobbantak lángra, hogy a tűz felfedje a lélek burkát, a szívet. Akkoriban a szertartások kezdetén a Fekete Ember eljöveteléért imádkoztak, aki a hívásnak engedelmeskedve egy koppintással szabadította ki a lelket fogságából. Akkor még mindenki ismerte a Fekete Embert, a feladatát, és tisztelték érte. Szólítói mindig láthatták, míg mások csak az általa okozott csodának lehettek szemtanúi.

De az idők változtak, ahogyan a szokások is. Nem lobbantak már máglyák az éj sötétjében, nem gomolygott már a füsttel a béklyóját levedlett lélek. A holtakat mélyen a földbe temették. Lelkük csak évtizedek, évszázadok múltán egy ásó vagy egy földrengés folytán talált vissza az örök körforgásba.

A századok a maguk monoton ütemében múltak, az emberi érzékeléstől megcsalatva, hol lomhán, hol egészen fürgén tűntek tova. Mire az emberek felfogták a huszadik századot, már a derekát taposták. A háborúk nyomorúságát hosszú béke és jólét követte. Az emberiség sohasem tapasztalt mértékben sokasodott. A halál messze elkerülte az embereket. Már nem félték, mint évszázadokkal korábban. A gyermekek többnyire túlélték szüleiket, így a halál már nem az életük része volt, hanem az életük vége. A temetők beteltek, így hamvasztók létesültek, ahol tégelyekbe gyömöszölték a lényegüket vesztett porhüvelyeket. Senki sem szólította a Fekete Embert, Dnyima Szvátnoj mégis teljesítette feladatát.

***

Dnyima senkitől sem zavartatva sétált a hamvasztó felé. Már utcánként kényszerült megállásra. Öregnek, fáradtnak érezte magát. Koromtól meggyötört tüdeje egyre sűrűbben késztette köhögésre. Megszokta már, hogy nem látják, bezzeg neki mindegyikükre oda kellett figyelnie, már akit nem temettek el, mert azokkal nem volt dolga. Szellemként járt az élők közt, élőként a holtak birodalmában.

Hosszú létezése során sokszor fojtogatta a magány, olyankor igazán vágyott rá, hogy észrevegyék, és még ha csak egy szót is, de legalább szóljanak hozzá. Néha kinyújtotta karját, hogy megérintse őket, de az utolsó pillanatban mindig meggondolta magát. Várta a hívást, de tudta, hogy feledésbe merültek a szavak, melyeknek engedelmeskedhetne. Vágyott a pihenésre, de utód nélkül esélye sem volt rá.

Dnyima még a második világháború utolsó halotti máglyájának ellobbanásánál vette át a feladatott a Bácsitól, akinek a valódi nevét sohasem tudta meg. Kiábrándultsága a világból, félelme az új háborútól, de legfőképpen kíváncsisága sarkallta az új kihívásra; akkoriban a béketárgyalások nem sok jóval kecsegtettek. Persze az azt követő évtizedekben is akadtak kisebb-nagyobb fegyveres összecsapások, de ezek már nem tudtak átnyúlni a határaikon.

Tétlenül sodródott az évtizedekkel. Temetőkben sétált, holtakat kísért utolsó útjára, imát mormolt az elföldeltek felemelkedéséért, majd ellátogatott az első pesti hamvasztó felavatására.

Ott állt a kemence ablaka előtt, és várt. Régen máglya nem gyúlhatott nélkülük, és lám a kemence sem izzott fel nélküle. Egyre biztosabb lett benne, nem véletlenül vetődött a hamvasztóba.

A világ változott, de a feladata nem. Hívni ugyan nem hívták, de ott remegett előtte a burok, hát tett egy próbát. Azóta kérés nélkül teljesítette feladatát, de ereje egyre fogyott. A lelkeket könnyen felszabadította, de útban a fellegek felé feltapadtak a kémények kormos belsejében. Leereszkedett hát az égbe törő torony belsejébe, és kaparójával segítette őket.

Sokszor elmélázott rajta, hogy ez is részét képezte-e a változásnak, vagy csak szerencsétlen velejárója. Az évek alatt arra jutott, hogy e nélkül sohasem hallgathatta volna meg a holtak történeteit. A régieknek fogalmuk sem lehetett róla, hiszen csak szabadon engedték a lelkeket, majd egy újabb hívásnak engedelmeskedve távoztak. De őt már nem szólította senki, így marad elég ideje a holtakra.

Az első évben mély áhítattal, némán hallgatta a felszabadítottakat. Örült, hogy valaki észrevette és szólt hozzá, még ha holt is. Pár hét alatt sok szívszorító történetet ismert meg, aztán a sors összehozta egy íróval, aki útban a kémény szája felé megeskette a történetek lejegyzésére. Nem sok ideje maradt gondolkodásra, mert pár nappal rá szüleit kellett felkísérnie. Régen látta őket, nem sietett, az utolsó szóig mindent leírt, hogy el ne felejtse. Ennek már több évtizede, de még sohasem vágyódott ennyire utánuk.

A hamvasztó előterében embertömegbe botlott. Egy fiatalember láttán szíve vad ütembe kezdett. Felrémlett előtte egy gyermek, aki évtizedekkel korábban ütközött neki az utcán. Szülei talpra rántották, és megszidták, hogy figyeljen a lába elé. Akkor lehetséges utódát vélte felfedezni benne, és remény költözött szívébe.

Sohasem gondolkodott el igazán, hogy a feladatra születni kell, vagy csak a véletlenek együttese szükséges hozzá, de nem törődött vele, hiszen akkor ott állt előtte a fiú. Ugyan nem szólította, mégis látható volt számára. Nem mutatott rá a gyermek, de ki lehetett olvasni a tekintetéből, hogy látja. Dnyima rámosolygott, és mutatóujjával a titok megtartására kérte. A fiú aprót bólintott, majd búcsút intettek egymásnak. Az eltelt évek alatt egyszer sem találkozott vele, de mindez mit sem számított, hiszen visszatért.

Boldogsága fokozódott, amikor a fiú felé nézett. Várta a felismerés boldog pillanatát, de átsiklott rajta a tekintete.

Mire is gondolt? Majd pont ő lesz az, aki megszabadítja béklyójától!

Lemondóan áttört a tömegen, és eltűnt a hamvasztókamrákhoz vezető ajtón.

***

– Mindenki megvan? – tekintett körbe a krematórium hamvasztó termében az idegenvezető hölgy. – Kérem, álljanak félkörbe! Az első krematórium – kezdett betanult beszédébe – 1932-ben Debrecenben épült, de hosszas politikai csatározást követően csak 1951-ben került sor az első hamvasztásra.

Egyesek izgatottan, míg mások unottan szemlélődtek, Áron volt az egyetlen köztük, aki ámulva bámulta a nyolc hamvasztókamra kéményeinek kusza labirintusát, ahogy azok jobbra, balra, tekergőzve, akár a bennük áramló füst, felfelé kúsztak a falon, hogy egyszerre torkolljanak bele egy széles kürtőbe.

– 1986 májusában kezdte meg működését az ország második és egyben Budapest első krematóriuma, ebben tartózkodunk jelenleg.

Két, a hamvasztó egyenruháját viselő férfi lépett a helyiségbe.

– Szerencséseknek mondhatják magukat, mert szemtanúi lehetnek egy hamvasztásnak. Aki úgy érzi, hogy ez neki sok, azt megkérem, fáradjon át a szomszédos helyiségbe.

Zúgolódás támadt, csak Áron maradt, az idegenvezető folytatta:

– A két hamvasztómester előzőleg kilencszáz fokosra fűtötte fel a kemencét, többszörösen ellenőrizték a halott személyazonosságát, a villás szerkezet segítségével behelyezik a koporsót a hamvasztóba, majd egészen ezeregyszáz fokig fokozzák a benti hőmérsékletet.

Áron megbabonázva figyelte a koporsó öngyulladása következtében fellobbanó lángokat.

Amióta az eszét tudta, vonzódott a halálhoz. Rengeteget olvasott, kutatott. Járt boncoláson, végignézett egy exhumálást, a teljességhez már csak egy krematórium látogatás hiányzott. Az idegenvezető előzőleg elmondta, hogy jó esetben láthatnak egy hamvasztást, de nem gondolta, hogy legfőbb álma is valóra válhat.

Az átégett koporsófedél alól feltárult a halott lángoló teste. Áron ugyan hallott róla, hogy az emberei test zsírja is ég, de amíg nem látta, nem hitte el.

A két hamvasztómester unottan indult a kezelőhelyiség felé.

– Elnézést – fordult Áron az idegenvezetőhöz –, volna rá lehetőség, hogy itt maradjak a végéig?

A nő a két távozó munkás után nézett, akik megvonták a vállukat, majd kisétáltak az ajtón.

– Kérem, ne nyúljon semmihez! Bár a biztonsági zárak nem engedik, hogy kinyissa a kamrákat, azért nem árt vigyázni.

Áron biccentett, a nő elindult kifelé. Tüsszentés harsant.

– Egészségére! – mondta Áron.

– Kérem? – fordult vissza az idegenvezető.

– Mondom, egészségére. Tüsszentett.

– Nem én voltam – mondta a nő, majd kilépett az ajtón.

Áron megesküdött volna, hogy tüsszentést hallott, de senki sem tartózkodott rajtuk kívül a helyiségben. Talán a Fekete Ember – merült fel benne, de még a gondolatot is nevetségesnek találta.

Többnyire csak széljegyzetekben olvasott róla, és ez felkeltette érdeklődését. Annyit sikerült kihámoznia az egészből, hogy valamiféle holtak kísérője lehetett. Még a máglyák idején segítette a lelkek felemelkedését, de a temetkezési szokások megváltozásával ő maga is a múltba veszett. Összesen egyetlen könyvet talált, amiben egy egész oldalt szenteltek neki, de annak is a háromnegyedét egy fekete csuhás alakot ábrázoló rajz tette ki, így semmi újat nem tudott meg. Hónapokig nyomozott utána, mire megtudta, hogy hol tudja megtekinteni az eredeti metszetet. Amikor szemtől szemben állt a minden részletében teljes rézmetszet előtt, úgy érezte, hogy már találkozott a férfival, de hiába gyötörte tudatát, képtelen volt felidézni. Még szüleit is megkérdezte, de azok nem hogy látni nem láttak senkit, aki hasonlított volna az alakra, de még a Fekete Emberről sem hallottak.

Köhögés szakította ki merengéséből. Körbetekintett, de senkit sem látott. Újra benézett a hamvasztókamrába, ahol már csak a csontok izzottak és egy öklömnyi valami lángolt, amit nem tudott meghatározni.

– Ámulatba ejtő, igaz? – csendült közelében egy karcos hang.

Áron bólintott, majd a mellette álló kormos öregemberre tekintett. Első ránézésre legalább hatvannak gondolta, de ahogy jobban elmélyült az arcon keresztbe-kasul átrohanó ráncokban rájött, hogy igencsak alábecsülte a férfi korát.

– Tudtad, hogy a vastagabb csontok hosszú órák elteltével sem hamvadnak el?

Áron bólintott, tekintete visszavándorolt az apránként zsugorodó csomóra. – Meg tudná mondani, hogy mi az az alaktalan csomó a csontok közt?

– A lélek háza, maga a szív.

Áron ugyan nem látta az öreg arcát, de hangjából olyan mély tiszteletet és csodálat áradt, amilyet még soha életében nem hallott.

– Odaengednél, hogy segítsek neki?

Áron zavartan oldalra lépett, és alig hitt a szemének. Az öreg kinyitotta a hamvasztókamra ajtaját, a kiáramló hő láthatóan nem perzselte a bőrét, majd egy hosszú, korongban végződő fémpálcával rákoppintott a remegő szívre. Az érintéstől a mozgás egy pillanatra megszűnt, repedés futott végig a felületén, majd széthasadt, és a sarki fényhez hasonlatos jelenség szállt ki belőle, és tűnt el a kéménykivezetésben. Az öreg visszacsukta a hamvasztót, Áron vacogni kezdett.

– Meg is volnánk. Már csak fel kell kísérni.

Áron döbbenten állt.

– Nem emlékszel rám, igaz?

Áron megrázta a fejét.

– Nem a te hibád, kicsi voltál még. Bemutatkoznék. Dnyima Szvátnoj – nyújtotta kezét.

Áron, hol az öreget, hol a felé nyújtott kezet nézte, döbbenete csodálatba csapott át. Megszorította a ráncos jobbot, és dadogva megszólalt:

– Maga…

Az öreg kérdőn tekintett rá.

– Maga írta a Holt krónikákat?

– És írom mind a mai napig. Ismerlek, de nem tudom a neved.

– Elnézést, Mártvi Áron. Minden rész megvan.

– Tudod, hogy a neved holtat jelent? – A választ meg sem várta, és folytatta. – Mi szél hozott ide?

Áron maga sem tudta pontosan meghatározni, hogy mások számára beteges kíváncsisága, vagy a minap a combjára tapadt szélfútta hirdetmény hozta a hamvasztóba, de nem bánta. Gyermekkora óta érdeklődött az elmúlás iránt, szülei halálával csak nőtt a kíváncsisága. Barátai támaszt nyújtottak a nehéz időszakban, és elnézték különcségét, de egyikük sem kísérte el halállal kapcsolatos körútjaira. Minél többet tudott meg a megváltoztathatatlanról, annál kevésbé találta helyét a világban.

– A kíváncsiság?!

– Nem túl magabiztos, de kezdetnek megteszi. Ha gondolod, mutathatok még mást is, aztán majd meglátjuk…

– Egyszer egy exhumáláson láttam már ezt a fényjátékot – tekintett Áron a kemence felé az öreg válla felett –, amikor áttörték a koporsó fedelét.

– Egy lelket láttál felemelkedni. Sajnos a temetések elodázzák a felemelkedést. Gyere!

Áron követte az öreget a hátsó ajtón keresztül. Odakint a temetkezési vállalat munkásai beszélgettek, cigiztek, de egyikük sem fordult feléjük. Áront rossz érzés kerítette hatalmába. Nem tudta pontosan megfogni a dolog mibenlétét, de érezte a változást. Dnyima elmosolyodott.

– Nem látnak. Ezt jó előjelnek találom.

– Ezt hogy érti?

– Tudod, az élők számára láthatatlanok, míg a holtak számára valóságosak vagyunk. – Áron értetlensége láttán folytatta. – Ez a Fekete Emberség velejárója. Legalábbis én ezt tapasztaltam. Nem ismerem pontosan a régmúlt történeteit, hiszen megéltem azokat, de úgy vettem észre, hogy az élők nem látnak. Bár az utóbbi időben annyi minden megváltozott, hogy még az is megeshet, hogy te el tudod érni, hogy mindkét oldalon lássanak. A legnagyobb eredményem, hogy kiadták a holtak történeteit.

– Hol lakik?

– Sehol és mindenhol. Majd megérted. Ha éhes vagyok, elveszem és megeszem, ha álmos, lefekszem. Senkinek sem tűnök fel.

– Nem értem.

– Én sem. Ez egyfajta ajándék vagy átok, nevezd, ahogyan akarod.

– Nem magányos?

– Néha, de itt vannak a holtak, akik folyton mesélnek. Ők kárpótolnak mindenért. Na, meg aztán már meg sem merem próbálni a kapcsolatfelvételt. Veled is csak azért tettem kivételt, mert gyerekkorodban megláttál.

Áron nehezen emésztette meg az elhangzottakat. Évek óta be akart lesni a holtak birodalmának az ablakán, de álmában sem gondolta, hogy egyszer megtalálja a bejáratát, azt meg végképp nem, hogy be is kukucskálhat rajta, sőt ha akarja, akár át is lépheti a küszöbét.

Minden olyan valószerűtlennek tűnt. Amikor a Fekete Ember feladatáról olvasott, fel sem merült benne, hogy valóság lehet. Mélyen legbelül mindig is tudta, hogy igaz, de a racionális neveltetés elnyomta a hangot. Nem neheztelt szüleire, elvégre a korszellemnek megfelelően taníttatták. Nem várhatta el tőlük, hogy valami olyanban higgyenek, amit nem tapasztalhattak. Ahogy végiggondolta, rájött, hogy megszűnt az a nyomasztó kényszer, ami folyton keresésre sarkalta. Sohasem tudta, hogy mi után szaladt, de a halál közelsége mindig megnyugtatta. Ezt még a szüleinek sem merte megemlíteni, félt, hogy őrültnek nézik.

– Meg is érkeztünk!

A hamvasztó égbetörő kéménye mellett álltak. Dnyima Áron kezébe nyomott egy korongban végződő pálcát. Áront megnyugtatta a hideg fém érintése. Olyan érzése támadt, mintha meglelte volna azt a valamit, amit rég óta keresett. Megemelte, meglengette. Pontosan úgy viselkedett, mintha a keze meghosszabbítása lett volna.

– Ezt vedd fel! – hajított Dnyima Áron kezébe egy hevedert.

Áron nem kérdezett, csak csinálta, amit mondtak.

– Megvagy, indulhatunk?

Áron bólintott.

Az öreg korát meghazudtolva kapaszkodott felfelé a kémény oldalán futó létrán, már félúton járt, amikor Áron megállt a téglatorony aljánál. Felnézett, félelem fogta el. Régen nem szédült a magasban. Egyszer még egy fogadást is megnyert, amikor az iskola tetejének a pereméről lóbálta a lábát.

Az öreg visszanézett.

Áron összeszedte bátorságát, a kaparót áthajította a vállán, és megfogta az első létrafokot, majd a másodikat, a harmadikat, mire észbe kapott, már a kémény felén túl járt, késő volt visszafordulni. Tudta, jobb, ha nem néz vissza, de a kíváncsisága nem hagyta nyugodni.

A hamvasztó teteje tenyérnyinek tűnt, a munkások mozgó pontokra hasonlítottak. Tovább indult.

Odafent erős szél kapott a ruhájába. Legnagyobb meglepetésére a kéményből kiáramló forró füst nem égette a bőrét és nem irritálta a torkát. Az öreg beakasztotta a hevedert a biztonsági sodronyba, majd bemászott a kürtőbe. Áron követte. Dnyima nagy szakértelemmel kezdte kaparni az odaégett zsíros hamut. A peremnél megpattintotta, majd letolt egy sávot, aztán újabbat és újabbat, amíg csak elért.

Áron próbálta utánozni, de mozdulatai esetlenek, erőtlenek voltak. Az öreg lejjebb ereszkedett, amikor ő még a negyedénél sem tartott. A kaparók sivítottak. A leváló darabok néma zuhanását követően, plattyanások visszhangoztak a kéményben. Áron éppen átcsatolta a hevedert, amikor hallott valamit. Fülelni kezdett.

– Nem sok emlékem maradt gyermekkoromból. Semmiben sem különböztem a többiektől, talán kicsit hallgatagabb, visszahúzódóbb voltam.

Áron meg sem mert szólalni.

– Hiszed, vagy sem, katona akartam lenni, de a háborúban olyan sok szörnyűséget láttam, hogy elment tőle a kedvem.

Dnyima hosszabb szünetet tartott. A beálló csendben csak a szél süvítését lehetett hallani a kémény szája felől.

– Én gyújtottam meg a huszadik század utolsó máglyáját, akkor láttam meg a Bácsit.

Áron ugyan nem látta az öreget, de biztosra vette, hogy elrévedt.

– Tudod, nem ismertem a feladatát, senki sem mesélt róla. Akkor úgy tűnt, hogy a háborúnak koránt sincs vége, és úgy hittem, hogy szüleim is meghaltak. Ha behunyom a szemem, még mindig hallom a hangjukat. Ők az egyetlenek, akik a távolság ellenére is mindig velem voltak.

Egy bánatos sóhaj szállt az ég felé.

– Milyen érdekes a sors. Amíg együtt voltunk, sohasem hallgattam meg őket, de Fekete Emberként kötelességem lett. Az volt életem leghosszabb takarítása. Napokon át hallgattam a történetüket. Büszkék voltak rám.

A beálló csendben Áron azon gondolkodott: vajon Dnyima a könnyeivel küszködik?

– Tudtad, hogy az első tíz kötet sohasem jelent meg?

Áron válaszra nyitotta a száját.

– A szüleim történetéhez túlságosan kötődtem, így nem tettem le a kiadó ajtaja előtt. Pár évvel rá néhai menyasszonyomat búcsúztattam. Szép élete volt, egy gyermeket hagyott maga után. A háború szakított el minket egymástól. Szerettem. Még mindig szeretem. Egészen a kürtőig kísértem, de sohasem tudtam igazán elengedni.

Áron megtisztított egy újabb szakaszt, majd lejjebb csatolta magát.

– Nem sok minden történt velem az évek alatt. Felkeltem, takarítottam, írtam, aludtam. Tudom, monotonnak tűnik, de a történetek miatt megérte. Olyan, mintha velem is megtörténtek volna. Akkor ott a máglya mellett hoztam egy döntést. Utólag csak egy dolgot sajnálok, nem lehetett enyém az én Lídiám.

Áron némán hallgatta Dnyima vallomását.

– Fiam, tégy meg valamit! A világ folyamatosan változik, próbálj lépést tartani vele. Én nem mertem az emberekhez közeledni, de neked sikerülhet. Ha találkozol a Lídiáddal, ne engedd el! Félre ne érts, szép feladat a miénk, de kegyetlenségnek tartom a magányt. Attól, hogy én elbírtam vele, neked még nem kell.

Áron válaszolni akart.

– Ígérd meg, hogy megkeresed a Lídiádat, és ha megtaláltad, elmeséled a történetemet! Elég egy bekezdés, nem kell több. Változik a világ, hát változzon vele együtt a megítélésünk is. Meséld tovább a holtak történeteit, és szerezz megbecsülést, ami mindig is kijárt nekünk! És ne búslakodj, ha nem sikerül, majd egy következőnek fog!

Az öreg felhúzta magát Áron mellé, végigsimította a kémény falát, büszkén megveregette a fiú vállát.

– Nem rossz egy kezdőtől – mondta, majd a kémény kürtőjéig meg sem állt. – Ne feledd, amit mondtam! És ami a legfontosabb, élj!

Áron végignézte, ahogy az öreg eltűnik. Hallotta a hevedert nekiverődni a kémény belsejének. Gondolatok ezrei kavarogtak benne, de amint utánuk nyúlt, azok azonnal elillantak. Egy ideig némán lógott, majd a munkában keresett megnyugvást. A kémény aljánál járt, amikor valaki megszólalt mellette:

– Felkísérnél?

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2016-09-11 10:53 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ezt most csak olvasom, 48 órája nem aludtam. (Semmi komoly, csak így jött ki a lépés.) Néha teszek egy random megjegyzést. (És kb. tíz perc múlva le kell rohannom a boltba.)

Sámánok... a magyar táltos-kultúrával mi a baj? Oké, hogy épp finn (lapp) sámánénekeket hallgatok, a sámánokkal semmi bajom, csak olyan magyarnak tűnt első blikkre a sztori.
"Hála munkájuknak kevesen álmodták magukat a halálba." - vessző
Két napja félek kimenni a fürdőbe, mert mikor a gázszerelő kitakarította a bojlert, az egész kürtő egy az egyben leesett. Valahogy visszapakolta, de ki kell hívni egy másik szakembert, hogy megcsinálja. (Olyan kókány munka az egész, hogy az hihetetlen. Én eddig azt hittem, ennyire nem rossz a helyzet.) Jó, hogy ilyenekről olvashatok.
"és ott a takarítás közben elveszítette jelentőségét az élők számára" - vessző (előtte lévő mondatban az ésnél gondolkoztam, valami azt súgja, a hangsúly miatt érdemes ott is tenni egyet)
Közben visszajöttem a boltból. Egy nő, aki mögöttem állt a sorban, helyettem próbált fizetni. Annyira meglepett, hogy figyelmeztettem, hogy ezt ne tegye, ahelyett, hogy röhögve mentem volna a dolgomra. Fene vinné, én már csak ilyen konzumpolgár vagyok.
Ez a rész a Fekete ember születéséről... ne humorizálj, most vagy komolyan beszélsz, vagy hülyéskedd el, de a kettő együtt olyan, mintha félúton mentegetőznél. A "szentháromság" kifejezés nem illik ide. Ahogy ez sem: "Persze ez csak találgatás, de ki tudja…" - te vagy a mindent-tudni-vélő narrátor, nem? Igencsak leromboltad a saját szavahihetőségedet, ezzel visszamenőleg megkérdőjeleződik minden, amit eddig mondtál. Ami bizonyos műveknél jó, mert ez a cél, de itt nem úgy tűnt.
"Okos fiú vagy nyolc éves létedre – borzolta meg fia haját az apa, majd tovább indultak." - Bevezetés a "Hogyan ne adjunk át információt írásban" c. könyv, harmadik fejezet: Párbeszédek, 54. p. (Technoblabla kiadó, 2012) Igaz, ott a harmadik példa nem pont ez, kislánnyal van, aki hatéves, de a lényeg ugyanaz. Viszont most megijesztettél... te a teljesen normális, a fiaddal folytatott hétköznapi párbeszédekben így szoktál beszélni? Mert akkor visszavonom a megjegyzést, de a továbbiakban kizárólag Shakespeare-idézetekkel fogok kommunikálni veled, mert ez enyhén szólva is színpadias, de akkor beszélgessünk így.
"A szülők úgy gondolták, hogy Áron ezzel lezártnak tekintette a dolgot. Tévedtek." - És még azt sem tudták, hogy az ötös lottó e heti várható főnyereménye... mit tudom én, mennyi, de nagyon sok pénz! Vagy várj, lehet ezt más hangsúllyal is. "Tévedtek. Ez volt az utolsó hibájuk." (sejtelmes nézés, panelkrimi háttérzene)
Te, az eleje jó volt, mondtam, én ezt csak olvasni fogom, de aztán elkezdted elrontani, majd szép, apró adagokban tovább rontottad, aztán jött a semmiből egy "nem akarok narrációt" párbeszéd, és most itt tartunk. Egyelőre még mindig jó az írás, bár úgy teszek, mintha siralmas lenne, rendben? Nem rombolhatom le a szemét kritikus imidzsemet, és változatlanul nem aludtam nagyon régóta.
"Áron rengeteget olvasott, kutatott, és tizennyolc éves korára megismerte a Fekete ember valódi feladatát." - Áron vagy gyengeelméjű, vagy ritka rosszul állt hozzá a feladathoz. Vagy zsenik veszik körül, ne zárjuk ki a lehetőséget. A városkában mindenki, ismétlem mindenki tisztában van a Fekete ember valódi feladatával, azért kerülik, nem beszélnek róla, titkolják. Áronnak tíz évébe telt ez, ami láthatóan köztudott dolog. Nem 3/3-as ügynökaktákat túrt fel, elég lett volna odamennie bárkihez, és megkérdezi, nem? Plusz az apja a sztori felét már elmondta. Vagy a Fekete embernek van egy valódibb feladata, mint amit eddig a narrátor mondott, és Áron ezt kutatta fel, de akkor hiányzik egy megjegyzés, hogy azt a valódi feladatot ismerte meg, amiről a helyiek sem tudtak.
"Nem értette a félelmüket, ahogyan azt sem, miért kerülik el embertársukat. " - Tíz éve ezt kutatja, elvileg. Maradjunk abban, hogy Áron hülye. (Ezt megerősíthetem, elvégre az öcsém is Áron. Egy jó nővér nem is gondolhat mást a testvéréről. Ő is meg van győződve ugyanerről az én irányomban.)
"Meg is érkeztünk – álltak meg egy díszes kapu előtt." - Ilyenkor pont, nagybetű. Elvileg a megállás nem a beszédhelyzetre vonatkozó ige, akkor lenne egy mondat (kisbetűs kommentár). Ugyan kezdek elbizonytalanodni, Áron csoda egy szerzet, az öreg nemkülönben, lehet, hogy azzal is képesek mondatszinten kommunikálni, hogy megállnak.
"Gábornak láthatóan esze ágában sem volt elmenni." - Ez remek. Ki az a Gábor? (Ha Blade-re gondolsz, örülök, hogy esze ágában sincs távozni a Karcról, de hogy jön ez ide?)
"nem álltak meg a falak tövében, hanem végig futottak mindenen" - Ez nem igekötős szerkezet? Végigfut? A fene tudja, megérzés, Google engem támogat, de bizonytalan.
"Legjobb tudomása szerint, mindenki tartott belőle egy kósza példányt" - Nem kell vessző. Az ismerős gerincű könyvek csak nekem feltételezi azt, hogy maga a könyv ismerős, nem a cím? Lehet, hogy csak nálunk van őrült katyvasz a különféle kiadások terén, ez nem feltétlenül hiba, talán csak az én fáradtságom. De elsőre úgy olvastam, hogy az öreg összelopkodta Áronék könyveit.
"Soha egy rossz szóval sem illették különcségét, és ő ezt a szívességet hasznos tanácsaival hálálta meg." - Mint például "Jobb, ha nem piszkálsz, mert agyonverlek!", vagy az örök klasszikus "Hagyj békét, ha jót akarsz!".
"Sehogy sem tudta megszerezni az első tíz kötetet, de végre valahára elérhető közelségbe került hozzájuk." - Elérhető közelségbe kerültek? Vagy közel került hozzájuk.
"Ahogy Dnyima eltűnt a látóteréből, Áront ezernyi gondolat árasztotta el." - Ne használj szakszavakat, minek ide a látótér? Csak annyit értél el, hogy örök és kitörölhetetlen emlékű Mihályunk mondása felrémlett előttem a múlt homályából: "emeld látószögedbe a témát".
"Sokat olvasott halott látókról," - A halottlátó nem egy szó? A halott látó az egy már elhunyt látó (látnok), és feltehetően egy kiváló oximoron, mert aki halott, az hogy látna már, de még sosem beszélgettem bővebben a témáról gyakorló nekromantákkal.
"Amíg él emlékezni fog a lányok sikolyára" - vessző (Te, ez tiszta Harry Potter, csak ott valami mágia miatt került a kölyök a suli tetejére. Erre az egy részre emlékszem, kontextusba nem tudnám helyezni, de volt benne egy ilyen.)
"Ha rákoncentrált egy gondolatfoszlányra, az azonnal elillant." - A "rákoncentrált" szónál rosszabbat keresve sem tudtál volna találni. Épp kezdtem élvezni (tudom, hogy épp vége, de mégis), volt benne szív, élet, gondolat, erre pofán versz egy péklapáttal.

Nos... kicsit zavaros ez a Fekete ember története. Az elején olyan, mintha nem ismerné az elődjét, munkát keres, felveszik, ennyi. Aztán kiderül, hogy ismeri. Aztán misztikussá válik. Áron a másik - kutat a témában, elvileg tudnia kéne mindent, de semmit nem tud, annyit sem, amennyit a szülei. Felnőtt ember, csak partnerként tekintik abban, hogy egy régi babonát elmondjanak neki (főleg, ha mélyen hisznek benne, és el akarják távolítani a Fekete ember közeléből)! Viszont a ház kell. Nekem. Tetszetős. Semmi köze a történethez, kilóg, a szimbólumai nem illenek bele a világba, de tetszetős.
Sikerült megírnod három története egybegyúrva. Nem rossz teljesítmény, elég lett volna egy. A Fekete ember lenne a legjobb, lekaparva a sallangokat, fura házat, kiadott könyveket, kutatást. A babonák jók. Azt a hangulatot fel tudod építeni, a misztikus borzongást át tudod adni, de ha steril képeket raksz mellé, nem fog működni.
Vagy csak piszok fáradt vagyok.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2016-09-11 14:57 Sednol

Sednol képe

Első olvasatra van még mit dolgozni a koherencián. Így kiemelgetve nem is kevés.

Az eleje általános, mert nem akartam, csak egy városra ráhúzni a történetet.

"Hála munkájuknak kevesen álmodták magukat a halálba." Gonosz kis vonás, így kiemelve látom ám hová kell, de elsiklok felette.

Magyarországon – ahogy a fejlett világok többségében – minőségi munkaerőhiány van. Nem várhatod el egy magasan kvalifikált gázszerelőtől, hogy minden egyes burkolatot biztonságosan vissza tudjon venni. :D

"és ott a takarítás közben elveszítette jelentőségét az élők számára" Itt bizonytalan vagyok. Tennék vesszőt „a takarítás közben” elé és után is, de lehet, hogy elég lenne csak a közben után. Melyik a helyes?

Legközelebb, ha valaki fizetni akar helyetted, közöld vele, hogy elfelejtettél néhány dolgot, és rohanj vissza. :D

A fekete ember születésénél hezitáltam, az átírt verzióban még bizonytalanabb volt. Pedig hányszor olvastam már a magabiztos narráció fontosságát. Természetesen igazad van.

Mindig találsz a párbeszédeimben egy oda nem illő részt. Szegény kisfiúval úgy beszélt az apukája, mint egy ismeretlen bácsi. Agyalok rajta egy kicsit, elég szerencsétlenül hangzik.

Tudod, hogy csak abból tanulok, ha úgy teszel, mintha rossz lenne. Tudom, hogy sok a hiba, nem hinném el, ha azt mondanád, hogy tökéletes. Még azt gondolnám, hogy el akartok távolítani az oldalról. Szóval máskor is jöhet a kíméletlen Dóra kritika. :D

Azt hiszem, túl misztikusra akartam megírni a Fekete ember mítoszát, ebbe kavarodtam bele. Hirtelen ötletem sincs, hogy javítsam ki. De nehogy azt hidd, hogy nem fogok agyalni rajta.

"Meg is érkeztünk – álltak meg egy díszes kapu előtt." Pont minap beszélgettünk erről Kentaurral. Nem figyeltem eléggé.

Ó, Gábor egy beugró. :D Nem is értem, hogy maradt benne. Hárman olvastuk a beküldésig, és senkinek sem tűnt fel. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha már az elején meg lennének a nevek, és nem csak a végén cserélgetném ki őket.

Végigfutottak vonalon nem csak a Google támogat. :D

A könyveket illetően már nem akartam belemenni a kinézetbe. Ha többekben is zavart okoz, elgondolkozom a javításán.

"Soha egy rossz szóval sem illették különcségét, és ő ezt a szívességet hasznos tanácsaival hálálta meg." Beküldés előtt még hezitáltam, hogy kitörlöm azt a bekezdést, mert semmit nem ad az íráshoz.

"Sehogy sem tudta megszerezni az első tíz kötetet, de végre valahára elérhető közelségbe került hozzájuk." A kerültek-et választom. Erre mondogatja mindig Dana, hogy le kéne már vetkőznöm az ilyen körülményes fogalmazást.

Látószöget és a halottlátót javítom.

"Amíg él emlékezni fog a lányok sikolyára" Látom ám, hogy kell oda a vessző. Csak tudnám, miért siklok el felette?

A Potter-t negyedik részig olvastam, aztán unalomba fulladt, de nem emlékszem ilyen részre.

Kiirtom a rákoncentrált-at.

Azért örülök, hogy találtál benne jó részeket is. Ami látszik, hogy az összhangra jobban oda kell figyelnem.

Ha szeretnél ilyen házat, tudok ajánlani jó belsőépítészeket. Nem túl olcsók, de azt kapod, amit megálmodsz.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-09-11 14:59 Dana

Dana képe

...és ott, a...

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-09-11 15:14 Sednol

Sednol képe

Az előtte, utána semmi esetre sem jó? Igaz, akkor olyan megjegyzés jellege lenne a takarításnak.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-09-11 19:33 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Persze, hogy voltak benne jó részek. Ha nem jó, abbahagytam volna. Először neki sem akartam ülni. Iblisz három csillaga nagyjából jól leírja a helyzetet (köszönöm, hogy másolhatom mások értékeléseit). Inkább a vége húzza fel, az elején talán rövidíthetnél...? Nem tudom, még mindig fáradt vagyok. :)
(Persze, hogy szeretnék olyan házat. Pénzt is hozzá, ha lehet. Azt nem tudsz ajánlani?)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2016-09-11 19:44 Sednol

Sednol képe

Várok még pár napot, aztán fogom a kisollómat, és kivágom a sallangokat.
Ha rájövök, hogyan lehet megfelelő mennyiségű pénzhez jutni, szólok. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-09-11 15:29 Niszel

Az ősidőben létezett egy kultúra,ők úgy gondolták felhőben létezünk. A felettük lévő felhőt másvilágként képzelték el. Halottaikat ősi szertartás szerint elégették, és ekkor lelkük a füsttel felszállt egy hatalmas felhőbe, ahol a család már régen várta őket. A közelmúltban Börzsöny és Kassa világa még így temetkezett, de őket orvos gyógyította, gyönyörű építményekben éltek. Fogalmuk se volt róla mi a csuda az a sámán és babona.
Elolvastam az írásodat. Egy kis kutyulék keletkezett a fejemben. Valójában nem tudom hova rakni.
Az írásodban Áron kutat, de úgy látom, hogy te nem teszed. Kicsit olvastál erről, kicsit arról. Kicsit hallgattad ezt, kicsit azt, de a dolgoknak nem igazán jártál utána.
Számomra ez a sátor dolog totál KO, evvel teljesen kiütöttél. Az indiánok világa jutott róla az eszembe, ami egészen más.
( A Kárpátok mitől Kárpát? Az Alpok miért Alpok? És voltaképpen ki is volt az a Magyar. stb.)
A Fekete ember története talán fantázia mű,némi kavarékkal megáldva.
Tetszett benne, hogy a címszereplő összegyűjti és megírja az emberek életének történetét.

v, 2016-09-11 15:46 Sednol

Sednol képe

Egyre biztosabb, hogy nem kellett volna az elejét ennyire általánosra venni. Elég lett volna a magyarokra koncentrálni.

Apósom a kéményseprőknél dolgozik. Mesélte, hogy volt a krematóriumban, mert eldugult pár füstelvezető. Ezt gondoltam tovább.

Köszönöm a történetet és a tanácsot, legközelebb jobban utánaolvasok a dolgoknak. Ha már teremteni akarunk valamit, az legyen megtámadhatatlan.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-09-11 14:58 Dana

Dana képe

Kérdés: miért nem "Fekete Ember"?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-09-11 15:23 Sednol

Sednol képe

Ha általánosságban kérdezted, akkor nem gondoltam, hogy az embert érdemes lenne kihangsúlyozni. Ezt a világot csak emberek népesítik be.

Igaz, hogy az írás eleje általánosságban szól a Fekete emberekről, de a történet egy bizonyos személyről szól, ezért is a névelő.

Miért hagynád el a névelőt, és emelnéd ki az embert?

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-09-11 15:25 Dana

Dana képe

A névelőt nem hagynám el, de én úgy mondanám: a Fekete Ember, és nem úgy, ahogy Te írtad: a Fekete ember. Nem tudom, miért. Lehet, hogy ez csak valami angolos hülyeség.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-09-11 15:44 Iblisz

Iblisz képe
3

Tetszik a témaválasztás. Utolsó mondatig lekötött,élvezettel olvastam. Én személy szerint amit hiányolok, hogy érdemes lett volna valami mélyebb gondolatot is eldugni a történetbe de ezt lehet csak az én ízlésem nyavalyája.

Az akasztott ember mosolya nem minden esetben őszinte!

Iblisz

v, 2016-09-11 15:48 Sednol

Sednol képe

Örülök, hogy tetszett és lekötött.
Mélyebb gondolatnak fel lehet fogni, hogy mindenki történetét megírják. De lehet, hogy ez kevés.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2016-09-12 12:36 Para Celsus

Para Celsus képe

Ahoj!
Csak jelzem, hogy elolvastam, tetszett az ötlet, és úgy általában nekem is a Fekete ember legendájával kapcsolatban tűntek fel a bakik. Most akkor mindenki tud róla, mert afféle közismert legenda a fazon? De akkor miért tart tíz évig infót gyűjteni róla a főhősnek? Vagy csak lokális, helyi érdekű csoda a tag?

Nem tudom, talán jobban működne, ha a szülők nem titkolni próbálnák a köztudomású tényt, hogy létezik a Black man, és mi a valódi feladata, hanem felnőttekre jellemző módon nem vennék komolyan. "Igen, ő takarítja a krema kéményét, de csak legenda szövődött köré, valójában egyszerű ember, nincs benne semmi különös" stb.

Amúgy eszembe jutott a novellát olvasva, hogy régen volt egy Kéménymesék című sorozat az mtv műsorán. Assz'em abban szerepelt a beszélő kéménykotró kefe is. Lehet, hogy ő sem puszta kitaláció? :D
Hm, fura emlékek. :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2016-09-12 17:32 Sednol

Sednol képe

Hali!
Az már haladás a részemről, ha ezt találjátok a legnagyobb bakinak.

Túlságosan misztikussá akartam tenni, és félresiklott. Eredetileg úgy akartam, hogy csak azok láthatják, akik igazán látni akarják, de elrontottam. Lesz pár napom, átrágom magam rajta.

A kikerülés óta az apa-fia párbeszédet is feleslegesnek találom. Az öreg amúgy is hivatkozik rá, hogy találkoztak, amire a fiú talán nem is emlékszik. Az egész másfél oldalnyi párbeszédet bele lehetne sűríteni egy emlékképbe. Tömöríteni kell! :D

Aki sokat markol... ez jut most eszembe. Pénteken, ha nem kínoznak meg nagyon a dokik, akkor nekiülök.

Életemben nem hallottam a Kéménymesékről, de rákeresek.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2016-09-12 18:02 Dana

Dana képe

Csak ne szekrénymesék legyenek belőle. A mai napig borzongok tőle, ahogy a szekrényből előjöttek azok a dolgok...

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-09-12 18:45 Para Celsus

Para Celsus képe

Buhuhu... Szekrénymesék, az nagyon paráztatós volt. Főleg Másik János érfelvágós zenéivel kísérve. Nem tudom elképzelni, ki hihette azt, hogy egy ilyen műsornak a gyerekek lesznek a célközönsége.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2016-09-12 19:21 Dana

Dana képe

Nagy bohóckönyv megvan? Csak tizenhat évesen kezdtem el értékelni. Addig nem mertem belenézni. Apukámtól kaptam, kb. mikor négy-öt éves lehettem.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-09-12 18:47 Para Celsus

Para Celsus képe

h, 2016-09-12 19:05 Roah

Roah képe

Vagy legenda, vagy mese, vagy misztikum, vagy egy klasszik sztori, esetleg mese a mesében - hm? :)))
Bökj rá valamelyikre, és hozd harmóniába; a párbeszédet húznám, vagy aszerint alakítanám, amelyikre a választás esik, és ha az egységesség megvan, fennállhat a történet megírja önmagát lehetősége is.

Hadd beszéljek haza. :)))
Legenda - erre szavaznék.

És még több mágiára.
Még több varázslatra.

"Back in Black?" ;)

https://www.youtube.com/watch?v=pAgnJDJN4VA

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2016-09-12 19:27 Sednol

Sednol képe

Alszom rá egyet, kettőt, hármat, négyet, és nekiállok átírni. A péntek csak az enyém. :D

Az apa fia párbeszéd már biztos ugrik. Nem tetszik, meg feleslegesnek is találom. Elejét zanzásítom, remélem, nem egy torz valamit kapok. :D

Legenda? Misztikumra szavaznék, de meglátjuk, merre kanyarodik.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2016-09-15 05:47 mészégető

mészégető képe

Nekem tetszett, van benne jónéhany szépen ivelő mondat , de valahogyan szerintem meg egy kicsit kozelebb kellene kerülnód a höseidhez,- ez egy erzés csak - nem is tudom pontosoabban leirni. Nem csak képeslapon nézni őket, hanem együtt lakni velk, vagy hogy is mondjam.De tetszett.

cs, 2016-09-15 06:10 Sednol

Sednol képe

Örülök, hogy tetszett.
Szívemből szóltál. Magam is látom, hogy szép, szép, de sajnos nem lélegzik. Ezen is dolgozom. Az utóbbi pár hétben erre keresem a választ olvasás közben. Tudni akarom, mi az, ami életre kelti az egészet. Néha sikerül dobbannia egyet, de az kevés.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-09-17 11:32 búbánat

Most mit mondjak? Nem értek azzal egyet, hogy mélyebb gondolatot vagy gondolatokat kellett volna eldugni benne, mert csak felületes olvasás következménye lehet az, hogy nem olvassa ki azokat ebből az ember, és csak a szerelmi szálat veszi fel. Benne van ebben nagyon sok minden, sok rétegben.
Sajnos a tálalás viszont nagyon gyenge. Nem tudod még kiírni magadból úgy, ahogyan azt kellene. Nem hiszem, hogy segítene, ha félre fogalmazott mondatokra világítanék rá, mert egyszerűen csak összességében máshogyan kellene megfogalmaznod a mondandód.

szo, 2016-09-17 12:09 Sednol

Sednol képe

Bőven elég, amit írtál.

Zavar, hogy elrontottam. Éppen ezért átfogalmazom, összegyúrom, hogy ne négy összeöntött történet legyen. A főbb vonásait és a mondanivalóját is megtartom. Ha megvan, számítok rád.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-09-17 12:16 búbánat

De az út, amin keresztül meg szeretted volna közelíteni a dolgokat, az nagyon is jó.

v, 2016-10-02 11:34 Sednol

Sednol képe

Kicsit megkésve, de sikerült újraírnom.
Újraolvasást kérnék. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-10-02 12:03 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,
Az átírt változat nekem sokkal jobban tetszik. Szeretnék gratulálni a hozzáállásodhoz, kitartásodhoz és a szorgalmadhoz!
A Fekete Ember nagyszerű karakter, jó a háttértörténete is!
Gyorsan olvastam, beszippantott a történet, talán az ódázta szót kellene javítani rövid o-ra, meg még párat találtam, de azt elfelejtettem.
Nagyon tetszenek a nevek is. Nem anagrammák? Próbálgattam már az előző verziónál is kibogarászni valami értelmeset a betűkből, de nem sikerült.

Nagyon örülnék, ha néha Áron elmesélné a történeteket, amit a kéménybem hall!

Gratula még egyszer!
D.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

v, 2016-10-02 12:17 Sednol

Sednol képe

Örülök, hogy sikerült jobbá tennem. Zavart, hogy hibás volt.

Dnyima Szvátnoj: eltorzítva, de a Dim füstött jelent, ebből lett a Dnyima. A Szvet világost jelent. Világos füst-tiszta füst. Persze ez csak amolyan játék, mert egy csomo helyen eltoltam a hangzókat.
A Mártvi lengyel szó, halott a jelentése.

Köszönöm az értékelést.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-10-02 12:04 A. Dixon

A. Dixon képe
5

Lemaradt a csillag az előző hszemből, most pótolom!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

v, 2016-10-02 17:20 Kentaur

Kentaur képe

"Réges-régen, máglyák ezrei lobbantak lángra, hogy a tűz felfedje a lélek burkát." - mi is a lélek burka? Szokásos értelmezésben (amennyiben nem adsz meg mást, az érvényes) a test a burok. Tehát a tűz felfedte a testet. Amennyiben arra akarsz utalni, hogy leégett róluk a ruha, akkor valóban. :-D - Itt még nem tudjuk, hogy a lélek háza (burka akár) a szív, és a szívet fedte fel a tűz, de persze csak a Fekete Embernek. Ezt akartad mondani?
"nem gomolygott már a füsttel a béklyóját levedlett lélek." - körülményes fogalmazás, második "a" nem is kell, de ha "a füsttel" kikerülne, akkor sem veszítene, viszont érthetőbb lenne.
"Hosszú élete során" - inkább létezésnek kéne hívni, nem? Élet ez a hagyományos értelmében?
"Mire is gondolt, hogy majd pont ő lesz az, aki megszabadítja béklyójától." - Mire is gondolt? Hogy majd pont ő lesz az, aki megszabadítja béklyójától! - az írásjelek megfelelő használata áthozza azt a lényeget(kérdést, sóhajt, bosszúságot, csalódást), ami a mondatban lenne.
"Áron nemlegesen megrázta a fejét." - igenlően megrázni a fejünket elég kevés kultúrában lehet. :-D Ki vele!
"– A kíváncsiság?!" - dupla írásjelet nem használunk. Soha. De tényleg soha. Rémesen igénytelen. Döntsd el, hogy ez kérdés vagy felkiáltás. Ha kicsit mindkettő, akkor érzékeltesd ezt máshogy, profi írói eszközökkel. Pl: – A kíváncsiság? – A kérdés szinte ijedt kiáltásnak hangzott a komor falak között.
"Felnézett, félelem fogta el." Nem. Szép. Sőt ha. Tőmondatokban. Írunk. - Mikor felnézett, félelem fogta el.

+Mik azok az üres helyek a bekezdések között? Nem állítottad jól be a sortávolságot a wordben? Borzasztóan széttagolt a szöveg, már-már zilált. Semmi nem indokolja, hogy ilyen rövid bekezdésekre szabdald, és azokat még el is válaszd ilyen nagy távolságokkal.

A történet maga egész jó hangulatú, meg az ötlet, a karakter is.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2016-10-02 17:32 Sednol

Sednol képe

Köszönöm, hogy erre jártál.
Ezek szerint végig tudtad olvasni. Ezt jó jelnek veszem. :D
Nem akartam az elején lelőni a szívet, mint a lélek burkát. De így utólag belegondolva semmit sem árulnék el vele, tehát bele is írhatom.
"Mire is gondolt, hogy majd pont ő lesz az, aki megszabadítja béklyójától."
Köszönöm a példát, sokkal szebb és érzékletesebb. Az írásjelekkel láthatóan van még dolgom.
A többit javítgatom.
Lehet nemlegesen fejet rázni meg helyeslően bólogatni. :D Megjegyzem, és soha többé nem használom ebben a formában.
A word beállításaimmal semmi baj, csak amikor átmásolom, egy enterrel széthúzom a sorokat, hogy ne tűnjön egy nagy betűlevesnek. A magam védelmében szóljon – mint az óvodában –, nem én vagyok az egyedüli, aki él ezzel a módszerrel.

Ha van még észrevételed, ne kímélj. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-10-02 18:56 Kentaur

Kentaur képe

"A word beállításaimmal semmi baj, csak amikor átmásolom, egy enterrel széthúzom a sorokat, hogy ne tűnjön egy nagy betűlevesnek. A magam védelmében szóljon – mint az óvodában –, nem én vagyok az egyedüli, aki él ezzel a módszerrel."
Furcsa. Én még sosem láttam ilyet, legalábbis olyanban nem, ami megérte a kiadást. Ha érted a célzást. :-D
Betűleves - nekem egy szépen teleírt, szolidan tagolt és behúzott szövegről nem jutna eszembe, hogy "betűleves". Erről viszont az ugrik be, hogy a szerző biztos nem ismeri a word beállításokat, azért nyomkod entert, amikor szellősebbé akár egy 1.5-ös sortávval is tehetné, ahogy az mondjuk egy cikkben vagy tudományos publikációban elvárás is, szemben az irodalmi szimpla sortávval. Tudom, a Karcos beküldés formázási lehetőségei végesek, legalábbis igen kevesen hülyéskedünk el vele, hogy megmaradjon a behúzás meg hasonló finomságok.
De most meg azon jár az eszem, hogy akkor az én feltöltött műveim "betűlevesek"-e vagy sem.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2016-10-02 19:08 Sednol

Sednol képe

Ígérem, leszokom róla. Amint lesz egy kis időm, kiszedem az entereket, és átfogalmazom a maradék pár mondatot.
Régebben tagolatlan betűleveseket készítettem. Kellettek azok az enterek.
Értem a célzást, de nem értem. :D
Még mindig nagyon bizonytalannak érzek sok mindent. Bőven van még hova fejlődnöm.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-10-02 19:31 Kentaur

Kentaur képe

De legalább fejlődsz! Sokan örülhetnének neki. Komolyan. Látható a fejlődés.
Amúgy meg ha már nincs hova fejlődni, akkor kell abbahagyni örökre. Avagy ha valaki tökéletes, akkor azzal nem beszélek, nincs közös témánk...

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2016-10-06 12:23 Para Celsus

Para Celsus képe

Elolvastam az új verziót is, sokkal összeszedettebb, mint az előző. Nem esik szét a történet, fókuszáltabb, hogy csak a egy szálra koncentrál - a mester-tanítvány viszonyra, a pozíció, a mesterség(?) átadására, a hagyomány folytatására, egyszersmind megújítására.

"A századok a maguk monoton ütemében múltak, az emberi érzékeléstől megcsalatva, hol lomhán, hol egészen fürgén tűntek tova. Mire az emberek felfogták a huszadik századot, már a derekát taposták. A háborúk nyomorúságát hosszú béke és jólét követte. Az emberiség sohasem tapasztalt mértékben sokasodott. A halál messze elkerülte az embereket." Ebben a bekezdésben kicsit sok szerintem az ember/i/ség

"Dnyima senkitől sem zavartatva, sétált a hamvasztó felé." ez egy tagmondat, nem kell a vessző.

"– A lélek háza, maga a szív." Nem tudom, kell-e oda az a "maga".


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2016-10-06 19:33 Sednol

Sednol képe

Köszönöm az újraolvasást. Ezek szerint megérte vele foglalkozni.

Éreztem én, hogy sok ott az ember. Egy kicsit elmélázok rajta. Megoldom egy emberrel.

A vessző feleslegességét magam is látom. Átírás miatt maradhatott bent. Szedem is ki.

A maga nélkül olyan gyorsnak tűnik. Nincs meg az a szusszanásnyi plusz idő. :D Igaz, nélküle is megállja a helyét. Majd gondolkodom rajta.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2016-10-07 09:53 Gitáros

Gitáros képe
4

"kíváncsisága sarkalta az új kihívásra" - sarkallta
"egyszerre torkoljanak bele" - torkolljanak bele

"platyanások visszhangoztak a kéményben." - azt a szót, hogy platyanás, sehol nem találtam meg a neten. Azért próbáltam rákeresni, mert valahogy éreztem, hogy suta, nem az igazi.
Gondolom, a mélybe hulló koromdarabok földet érésének hangját akartad érzékeltetni ezzel a hangutánzó szóval: platty!
Ha igen, akkor viszont kettős hangzóval írva szerintem helyesebb.
Tehát:
"plattyanások visszhangoztak a kéményben."

Az eredetileg feltöltött, legelső változatot sajnos nem olvastam, ezt az átírtat, javítottat igen. (Meg is hökkentem, amikor az első néhány hozzászólásban felemlegetett hibákat, pontatlan fogalmazásokat próbáltam keresgélni benne, és nem találtam őket.)
Tetszett az írás gördülékenysége, érdekes a sztori, elgondolkodtatott, megfogott a hangulata is, úgyhogy összességében - pedig először kissé megijedtem a hosszától, aztán magával ragadott a történet, és akkor már nem volt érdekes a terjedelme - ez egy jó novella, érdemes volt elolvasni...D

Miki

p, 2016-10-07 16:55 Sednol

Sednol képe

A helyes szóhasználattal van még mit vesződni. Természetesen javítom.

A plattyanásra annyi mentségem van, hogy sűrűn használom. :D

Örülök, hogy tetszett. Eredetileg hosszabb, pontatlanabb és ellentmondásosabb volt. A visszajelzések alapján megérte átírni. Így már teljesen olyan, mint amilyennek akartam.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu