Együtt

– Szia, anya! – Hangja rátelepszik a tájra, akár a hajnali köd.
A sziklaperemről mered a távolba. Kezét az elmúlás súlya húzza. Vágyja a választ. Egyetlen szót, egy foszlányt, de hiába.
– Apával sokszor kilátogattunk hozzád. Azt mondta, itt ismerkedtetek össze, és évek múltán itt búcsúztatok el. Három év, ennyi adatott nektek, nekem csupán egy. Azt hihetné az ember, hogy nem ismerlek, pedig igen. Apa minden nap mesélt rólad. Sohasem unta meg, én sem. Egy idő után már kívülről fújtam a történeteiteket. Láttam, éreztem, megéltem őket. A kedvenceim a közös pillanatok voltak. Hárman, együtt…
Sóhajt.
– Ha jöttünk, ő megmerítkezett az emlékekben, én pedig a szavaknak hála, a részükké váltam. Olykor behunytam a szemem, és hagytam, hogy magukkal ragadjanak. Ugráltunk, nevettünk, ölelkeztünk. Éreztem az illatod, a szívverésed. A hajad simogatta az arcom, én szorítottalak, hogy sohase érjen véget a pillanat. Néha, ha igazán erősen koncentráltam, még láttalak is. Mosolyogtál, a szemedben mégis bánat csillogott.
Megtörli a szemét. A könnyei fátylán át, mintha meglátná az anyját. Tekintete újra elhomályosul.
– Évekig irigykedtem másokra. Nekik volt kihez bújniuk, szólniuk. De ne vedd szemrehányásnak! Apa mindent megadott, de téged nem tudott pótolni, pedig nagyon igyekezett. Egy pillanatra sem felejtett el. Akadtak nehéz napok, olyankor mellékuporodtam és átöleltem. Reggelre újra a régi volt, tele erővel, élettel. De már őt sem ölelhetem, a hangját se hallhatom.
Lenyeli a keserűségét.
– Mindig azt mondta, csak itt lehettetek igazán együtt. Itt közel érzett magához. Néha egyedül is feljött hozzád. Nem kárhoztatom érte. A magány néha gyógyír. Én beleszülettem, de ő… Neki nehezebb volt. Sokkal.
Kinyitja a kezében pihenő urnát, tartalmát a szélre bízza.
– Szia, apa!
A hamvak harmatként telepszenek a tájra. A sziklaperemről mered a távolba. Vágyja a hangjukat. Egy szót. Egy foszlányt.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-03-30 20:06 Sren

Sren képe

Majdnem gyönyörű, Sednol, és ne hidd, hogy nem nyelek itten nagyokat, visszagyűrendő a szem-flittereket!

Amiért "majdnem": nekem több ponton, néminemű fogalmazási szellemképek miatt döccent.
"Kezem az elmúlás súlya húzza." - Kezemet. Kérlek... És akkor nem akasztasz meg olyasmivel, ami csak számodra hangzik jól, de nekem, az olvasódnak furi.
"Apával sokszor kilátogattunk hozzád." - és innen a bekezdés, illetve az egész történet alanyegyeztetés-gyanús, legalábbis baromi rosszul jön ki hirtelen a tegező hang! Az ember azt se tudja, kihez szólsz!
És miért? - Mert az előhangban "magadat" adod meg narrátornak, az "Apával..."- bekezdéstől pedig megszólító módba váltasz. Öreg hiba! Ha csak lehet, orvosold.

Egyebekben nagyon szép, és naná, hogy a saját veszteségem ugrik be és az, amit Gábortól gyógyírül kaptam...
https://www.youtube.com/watch?v=h2caT4q4Nbs

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2018-03-30 20:15 Sednol

Sednol képe

Köszönöm, hogy ilyen gyorsan kikerült.

Egy ideig vívódtam, hogy dőlt betűvel szedjem-e a belső gondolatot.

Megrágom, meglátjuk, mit tehetek.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2018-03-30 21:49 Sednol

Sednol képe

Jelentem, megrágtam.
Talán a fennhangon beszéltetés megoldja a problémát. Elvégre az emberek szoktak magukban beszélni. Hangosan kimondani a dolgokat. Főleg, ha senki se hallja őket.
Ha csak rontottam rajta, akkor szólj, és beszéljük meg, mi lenne a legjobb megoldás ilyen esetben.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2018-03-31 17:29 Sren

Sren képe

Hát nem tudom. Tényleg.

Most lehet, hogy jól megkeverlek, de a többiekkel ellentétben nekem E/1-ben jobban bejött. Ezek személyes dolgok, és közelebb jönnek, ha a narrátor "önmagát mondja". Miután pedig férfi vagy ("fiús" írmód, nem érzelemmentes, de nem is hatásvadász!) és nem igazán kezdő, ez alapból garantálja, hogy ne nyáltenger legyen a vége.

A hangosan, fennen szólás számomra megintcsak a történet jellegével ellenkezik; elfogadható, de... szebb halk narrátor-üzemmódban, "saját" szemszögből.
Tudod, az ilyen történeteket elsősorban el kell képzelni, együtt kell érezni. És ha elképzelem, számomra bizony durván jön le a "fizikai megszólalás". Nélkülözi a szükésges tapintatot. Ez egy halk történet, nem kellenek neki hangfalak. Sőt, egyáltalán nem kell(ene) hang.

Ha én írtam volna, simán csak egy Entert ütöttem volna a belső mag és a keret közé. NEM befolyásolni akarlak, csak személyes(nek ható) történet esetében így érzem helyesnek.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2018-03-31 18:27 Sednol

Sednol képe

Nem kevertél meg.
Csak ez volt a könnyebb út. Így azonnal meg tudtam szüntetni a problémát, ami rágta. Ezzel sajnos kivettem egy kicsit a lelkéből is.
Megnézem, hogyan tudom megtartani az eredeti hangot, és mindent megmutatni, amit szeretnék.
Nekem is jobban tetszik E/1-ben, de abban nincs rutinom. Ezért is volt olyan. De ez egy kiváló feladat, hogy végre hiánytalanul helyre tegyem ezt a nézőpontot is.
Kicsit megrágom. Van ötletem a megvalósításra. Meglátjuk, mire leszek elég.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2018-03-31 10:01 Kentaur

Kentaur képe

Duplázás...

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

szo, 2018-03-31 10:02 Kentaur

Kentaur képe

Konkrét hiba csak kettő van benne.
"De ne vedd szemrehányásnak." Ez egy felszólító mondat, tehát felkiáltójel kell a végére.
"Akadtak nehéz napok, olyankor mellékuporodtam, és átöleltem." Az utolsó vessző nemhogy nem kell, de zavaró.

Más kérdés, hogy az egész nem jön át. Stílusilag sem tudom hova tenni. Ha saját dolog, gondolatok közé lenne való, ha egy valódi mű, kitalált szereplővel, akkor viszont nem tudom, micsoda: nem egyperces, nem más.
A karakter nem él, nem érzünk semmit, nem jön át a szeretet, a veszteség. Amikor az emlékekről, közös pillanatokról van szó, ha oda betettél volna valami igazán egyedi emléket, akár vicces kis hétköznapi közjátékot, bármit, amitől belülre kerülünk, máris érdekelne minket, hiteles lenne. Bocsánat, ha személyes érzések inspirálták volna, de most inkább olyan, mint amikor rábízzuk a temetkezési vállalkozóra, hogy ő mondjon pár szót elhunyt szerettünkről: már-már giccsbe fulladó általánosságok.
A szereplő saját magának narrálása is hiteltelenné teszi. Mikor mondasz, vagy akár csak gondolsz is olyat saját magadról, hogy "sóhajtok"... Az ilyesmi egy önkéntelen, belülről induló reakció, és maximum mint kommunikáció jeleníthető meg így, cselekedetszerűen, pl. amikor bosszús vagy, de ezt nem mondod ki, csak annyit írsz, hogy "sóhajtottam" - ilyenkor mondasz vele valamit. De itt éppen az ellenkezője igaz, ez nem egy cselekedet, ezt nem csinálja, hanem csak megtörténik. Olyan ez, mintha azt írnád: "sírni kezdek". Mintha lenne választása... a "sóhaj szakadt fel belőlem", vagy bármi más jobb lenne, mint ez a száraz, közlő stílus, mert ezzel meg is öltél minden lehetséges érzelmet. Ugyanez a "lenyelem a keserűségem".
Korrektúráztam egy nagyregényt nemrég, és ott amikor kijelentésszerű érzelemközléseket láttam, mint a "Megijedtem." - akkor mindig hozzátettem: "aztán vettem öt kiló krumplit". :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

szo, 2018-03-31 11:43 Sednol

Sednol képe

A két hibát javítottam.

A másik észrevételednek helyt adok, és arra a következtetésre jutottam, hogy az olyan ember, aki E/3-ban érzi igazán otthonosan magát az ne kontárkodjon e/1-be, mert ilyen lesz.
Úgy látom, hogy E/3-ban gond nélkül megállná a helyét. Süt is belőle, hogy csak át lett ültetve, hogy közelebbinek hasson. Tanulságos volt.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2018-03-31 11:28 Para Celsus

Para Celsus képe

Talán a húsvét hozza ki az írópalántákból, de ez a harmadik érzelmes/érzelgős írás, amit két napon belül olvasok.
Technikailag jó vagy (itt aztán sokat lehet tanulni! :D ) Viszont nekem kicsit távolinak tűnt az egész, érzelmileg nem éreztem magam bevonva.
"Apa minden nap mesélt. Sohasem unta meg, én sem. Egy idő után már kívülről fújtam a történeteiteket." - talán ha az olvasó is megismer egy személyes történetet, valami apróságot, az érzelmileg jobban megfogja, mint a müzlireklámok (mindig szigorúan fehérbe öltözött) családjait jellemző "Ugráltunk, nevettünk, ölelkeztünk." ("A Nisi-nasi corn flakesszel mindig jól indul a reggel!")

Talán csak magamból indulok ki, de ha személyes kötődés alakul ki bennem valaki iránt, akkor személyes apróságok, jellemzők jutnak eszembe vele kapcsolatban. Pl. elképzelem, ahogy kimondja, hogy "szupranacionális szevezet", közben mosolyog, lesüti a szemét, és az ujjaival a füle mögé fésüli egy hajtincsét. :D Szóval ha az apa valami ilyesmit adott volna tovább, és ez jelenik meg a narrátor szövegében, sokkal inkább érezném, hogy itt érzelmek munkálkodnak.

A lisztharmat meg betette a kaput - addig volt egy szereplő, aki a személytelen emlékeket próbálta meg érzelmesen el(ő)adni, de ezzel a lisztharmattal mintha ő is kizökkent volna a szerepéből, és tett volna egy lépést hátrafelé. "áh, még érzelmeskedni is kár, megyek, megnézem Bálint gazda kertészeti tippjeit a youtube-on!" Jó, hogy nem peronoszpóra :)

Igazából olyan olvasata lehetne még a történetnek, hogy milyen, amikor valaki vissza akar emlékezni azokra az emlékekre, amelyeket csak hallomásból, másodkézből ismer - de akkor meg az emlékek hiányát, fakóságát kéne kidomborítani, vagy azt, hogy a narrátor maga is érzi, hogy műanyag emlékei vannak.


Long live the nymphets!

"The Rainmakeeeer!"

szo, 2018-03-31 11:48 Sednol

Sednol képe

Kenta már felvetette az E/1 narrációs problémáját, ami nálad is kiverte a biztosítékot. Ez orvosolható, ha visszakerül eredeti E/3-as mivoltába. Egy személyes történet megismerését is felvetette. De itt felmerül a kérdés, hogy milyet, amikor az nem volt? Erre már meg is adtad a választ a hozzászólásod végén.
Gondolkodtam, hogy E/1 múlt segítene-e rajta, de arra jutottam, nem. Így már biztos, hogy átteszem E/3-ba.

Amúgy Roah felhívására írtam. Próbáltam Dana kereteit megtartani, de csak azokat.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2018-03-31 15:30 Bjursta

Bjursta képe

Jelenleg E/3 jelenben. Valóban átirtad, jól látom ugye? A lisztharmatot azt szerintem is gondold át, az egy betegség, csak úgy néz ki. Valójában nem tudom, egy urnában teljesen poritott hamvak vannak? Nem mintha számitana.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-03-31 15:34 Bjursta

Bjursta képe

A hamvak ezüstre festik a füszálakat.
Esetleg? Vagy ilyesmi.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-03-31 15:52 Sednol

Sednol képe

Sajnálom, de nem magával a lisztharmattal volt a gond, hanem a narrációbeli helyzetével. E/3-ban leírhatom a jelenlegi formájában.
Tisztában vagyok a lisztharmat mibenlétével. Én a jellegére utaltam.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2018-03-31 16:19 Bjursta

Bjursta képe

Hát, ha igy akartad, akkor jó.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-04-01 10:14 Roah

Roah képe

Megtisztelsz.
Mint mindig.

;)

Nehéz megszólalni így, magamnak kell idő.

Csak egy hozzászólás volt, egy felhívás, igen, mert...mert sokan nem is tudják, mi van bennük, mire képesek irodalmi téren, és...és hát ez egy olyan világ, amiben ki lehet próbálni mindent, szó szerint Mindent, a lehetőség olyan, mint Isten: Végtelen.

Szép, egyébként.
Tisztaság és őszinteség.

Le kellett ám higgadnom, bevallom Karcosan, hogy reálisan tudjak megnyilvánulni, ez az a bizonyos idő, amire fentebb már céloztam.

Az összes javaslat jó, amit kaptál, szerintem Minden olvasódé, aki hozzátett egy észrevételt, úgy gondolom. Talán a kategória az, ami a helyére billentheti, ezt érzem.

Szerintem keresve se lehetne jobb helyen, mint Gondolatok között, bárcsak mindig ilyen írások, történetek lennének ott, vagy több, pont erre valók, egy ilyen szépségre.
Talán akkor maradhat távoli, talán akkor nem hiányol senki semmit, talán akkor az sem számít, milyen a mesélési mód, személyesebb vagy messzibb.

Furcsa ez - a sírva vigadás.
Sosem ment nekem a szentimentalizmus, a romantikusság, az érzelgősség, sem belülről, amikor be kell engedni, sem kívülről, amikor olvasóként oldódom fel egy ilyenben - szóval fogalmam sincs, mit is kell ilyen helyzetben írni, mondani, még felhasználóként is bajban vagyok. (Csak igyekszem jól titkolni, ami vagy sikerül vagy nem.)

Egyszerű leszek, jó?

Tetszett.

Ezt hagyom itt, kommentár nélkül és meghajlással köszöntem:

https://www.youtube.com/watch?v=rLIOLGTfbjI

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2018-04-01 13:00 Sednol

Sednol képe

Eleget tettem a felkérésnek. A reakciód alapján sikeresen.

Nem akartam a gondolatokba tenni, még ha oda való is lenne. Ott általában mindenki megtartja magának
a véleményét. Én jobban szeretem meghallgatni. :D

A sírva vigadás jó.

Nemrég temettük el keresztapámat. Néhányan a szertartás előtt furán néztek párunkra, de akik ismerték az öreget, azok pontosan tudták, hogy ő ugyan ezt csinálta minden temetésen. Mókamester volt. Sohasem tudta levedleni. Méltón búcsúztattuk, az unokatestvérem és a keresztanyám is csatlakozott hozzánk. Valahol mély gyásszal búcsúznak, míg máshol vigadnak. Mi ez utóbbit tettük. Kinyitottuk az öreg utolsó főzet pálinkáját, és megittuk a tiszteletére.

Örülök, hogy tetszett.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2018-04-01 12:08 hamarjában

hamarjában képe
4

Jó napot Herr Sednol!

Jó ez, jó.

Kicsit azért kontárkodnék engedelmeddel.

"– Szia, anya!
Kiáltása rátelepszik a tájra, akár a hajnali köd." - vedd inkább egybe, mert így külön bekezdésben zavaró, hisz ez a komment szerves része a köszönésnek

"és évek múltán itt is búcsúztatok." - meg kell tanulni bánni az is-sel, mert így máshol is búcsúztak még ezen a helyen kívül, és itt azért hiányolom az igekötőt: ...és évek múlva itt búcsúztatok el.

"hogy nem ismerlek, pedig de." - nekem itt a de olyan kamaszlázadós, inkább az igent preferálnám helyette

"Apa minden nap mesélt." - oké hogy összerakjuk, de nem biztos, hogy mindenkinek azonnal nyilvánvaló, hogy az anyáról mesélt neki és nem Vuk kalandjait mesélgette, szóval: Apa minden nap mesélt rólad.

"én pedig a szavaknak hála a részesévé váltam." - nos lehet az én hülyeségem, de szeretem, ha tű precízek vagyunk, mert így ebbe a mondatrészbe is sok mindent bele tudnék magyarázni a pontatlansága miatt. Amik mondjuk ilyesmi formában helyükre kerülnének: ...én pedig szavainak hála, a történetek részesévé váltam.

"Olyankor behunytam a szemem, és hagytam, hogy magával ragadjon." - na itt viszont nem konkretizálnék ennyire, itt az olyankor helyett a kicsit líraibb, nem minden alkalomra vonatkozó olykor-t használnám, ami megadja a lehetőségét a néha csukott, néha nyitott szemű merengésnek

"A hajad simogatta az arcom, és szorítottalak, hogy sohase érjen véget a pillanat." -és én-re cserélném

"A szemedben bánat csillogott, mégis mosolyogtál." - valamiért nem úgy jön át nekem a lényeg, mint ahogyan kellene, gondolkodtam, és én felcserélve használnám, hogy a dráma legyen a végén, és ne azzal kezdjünk, mert így elvész az éle, szóval valami ilyesmi: Mosolyogtál rám vagy Rám mosolyogtál, de vagy miközben szemedben bánat csillogott. Vagy valami hasonlóképpen

"– Évekig irigykedtem a többiekre. Nekik volt kihez bújniuk, szólniuk." - nos ez sem az az igazán pontos, kik azok a többiek? a mások jobb ilyen esetben, Éveken át irigykedtem másokra, akiknek volt kihez bújniuk, szólniuk.

"A hamvak lisztharmatként telepszenek a tájra." - liszt az fehér, a hamvak szürkések, nem lenne jobb esetleg a szürke harmatként?

Nos hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érintett meg, mert igenis megérintett, úgyhogy gratulálok.

Zárójelben még megemlíteném, hogy üvölt az e/1-ért, igaz elvesztenéd ezt a narrációt, viszont sokkal több kifejezőeszköz kerülne a kezedbe.

na ja (Obb)

v, 2018-04-01 12:35 Sednol

Sednol képe

Örülök, hogy jöttél!

Mindig jó látni, hogy van mit finom hangolni egy íráson, és hogy az még jobbá teszi.

A lisztharmat messziről szürkésnek hat, szóval ezt az egyet megtartom eredeti formájában.

Az E/1 nem a szívem csücske. Én nehézkesnek találom benne a mesélést, de lelkizéshez a jelenidejű mesélés határozottabban bevon, mint az E/3. Át fogom ültetni E/1-be, és ha a szerkesztők megengedik, akkor a jelenlegi verzió elé tenném, hogy látszódjék a különbség. A mesélés milyenségére egy jó példa lehetne, hogy mennyire torzul a mélység bizonyos nézőpontokban.

Amint időm engedi átjavítgatom.

Örülök, hogy tetszett!

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2018-04-02 08:02 hamarjában

hamarjában képe

"A lisztharmat egy gombák által okozott növénybetegség. Jellemző tünete, hogy az Erysiphales családjába tartozó lisztharmat gombák a növény teljes felületét fehér (ritkán rózsaszínes vagy barna)penészszövedékkel vonják be, mintha a növény liszttel lenne beszórva."
Ezt csak úgy bemásoltam ide.
Igazad van abban, hogy egy író ragaszkodjon egyes elképzeléseihez, hiszen az egyediségét vesztheti különben, de azért ha valamit sokan, és sok irányból is kifogásolnak, azon el kell gondolkozni.

Mondjuk nem is ezzel szerettem volna foglalkozni, hanem az e/1-el.

Szerintem ezt az írást nem kell átültetned abba, hiszen akkor már teljesen más lenne, csak jeleztem, hogy egy ilyen írás sokkal mélyebben kivitelezhető abban. Hiszen egy bizonyos kor felett mindegyikük vesztett már el valakit, aki fontos volt az életében, és ezért nem kell utánaolvasni dolgoknak, hogy hiteles legyen, hanem kiírhatjuk magunkból a bennünk lejátszódó érzelmeket, gondolatokat, és ez az amikor létrejön egy olyan írás, ami sokakat megérint, hiszen azonosulni tudnak azzal.
De amennyiben nem a szíved csücske az e/1, akkor ne írj abban, mert veszélyes, hiszen abban kell a legtöbbet megmutatnod magadból, és ha nem mersz megmutatkozni, kicsit levetkőzni, akkor félresiklik.

na ja (Obb)

k, 2018-04-03 08:43 Sednol

Sednol képe

Eredetileg E/1 volt, de rosszul oldottam meg a narrációt. Egy része kilógott, míg a másik giccsbe fordult. Ezért fogtam és átraktam E/3-ba.
Ki fogom javítani az eredeti verziót, különben mi értelme lenne? Tanulni akarok, nem helyben toporogni. Jó kis gyakorlás. Ha megvan, szólok.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2018-04-01 13:26 Kentaur

Kentaur képe

Elmondom a frankót ezzel a lisztharmattal: nem azzal van a baj, és nem az a lényeg, hogy hasonlít vagy nem hasonlít, a negatív asszociációra utalnak a többiek, és igazat kell adnom nekik. Ez egy betegség, a szimbolika pedig így a következő: a hamvak betegség gyanánt telepedtek a tájra. Mélyszimbolika: az apa emléke megfertőzi a lehetséges jövőt.
Tudom-tudom, ahogy Arany is megmondta: "Gondolta a fene!"
De sokan érzékenyek a szimbolikára, köztük én is. Az ő szemükben le nem mossa magáról a szereplő a freudi elszólást.
Ettől függetlenül persze tartsd meg, ha neked úgy tetszik, csak elmondtam, mert úgy láttam, nem érted, miért szúrja a szemünket az a lisztharmat.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2018-04-03 08:27 Sednol

Sednol képe

Akkor sajnos rosszul láttad. Para hozzászólásából számomra az derült ki, hogy neki magával a narrációval volt gondja, amit már Sren és te is említettél. Ezt tudomásul is vettem, mert igazatok volt.
Pontosan tisztában voltam a lisztharmat betegség mivoltával (parasztgyerek volnék :D), de a hasonlat főleg a látványelemet vette alapul. Az volt a hangsúlyos. Nem vagyok annyira érzékeny a hasonlatokra, mint a többség, ezért nem is zavart, de ahogy láttam, nem voltam vele egyedül. Ezért is mondtam, hogy megtartanám. Aludtam rá párat, meghallgattam mindenkit, és mostanra átbillent a mérleg nyelve, így megváltoztattam.
Ez a fajta finomhangolás pontosan arra jó, hogy legközelebb már odafigyeljek erre is.
De ezért vagyunk, hogy megvitassuk a dolgokat, és ez ettől szép.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2018-04-01 14:58 Dana

Dana képe

Szia! A benyomásaimat írom le, jó? Nem biztos, hogy jó meglátások, az sem, hogy ezek alapján javítanod kellene bármit, inkább csak olyan gondolatok, amik olvasás közben jutottak az eszembe.

Kiáltása rátelepszik a tájra, akár a hajnali köd. --> Furcsának találom, hogy kiabál.

...megmerítkezett az emlékekben, én pedig a szavaknak hála a részesévé váltam. Olyankor behunytam a szemem, és hagytam, hogy magával ragadjon. --> Nem teljesen áll össze. Emlékek --> részükké (?) --> magukkal ragadjanak (?).

Szóismétlések.
A szemedben bánat csillogott, mégis mosolyogtál.Megtörli a szemét.
– ...De ne vedd szemrehányásnak!

Ezzel nem vagyok kibékülve:
A könnyei fátylán át, mintha meglátná az anyját. Tekintete újra elhomályosul. --> A könnyektől már eleve homályos a tekintete. Nem vetsz közbe semmit, időt sem érzékelek, amitől el elmúlva, ezért szerintem az újra elhomályosuló tekintet felesleges.

Kinyitja a kezében pihenő urnát, tartalmát a szélre bízza. --> Ezt pedig esetlennek tartom, elsősorban "a kezében pihenő urnát", hangsúly a pihenőn. --> Az urnát a kezében egyre nehezebbnek érzi. Lecsavarja a tetejét, a hamvakat a mélybe üríti.

A hamvak lisztharmatként telepszenek a tájra. --> Szél támad, tovaragadja a finom, szürke port. (Passz, nem tudom. A táj számomra egy nagy dolog, a hamvak nem tudnak úgy szétszóródni, hogy belepjenek mindent, de a képed ezt a látszatot kelti, ami engem megzavar.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-04-03 08:37 Sednol

Sednol képe

Szia!
Örülök, hogy itt jártál.

Az a jó ebben az élet nevű dologban, hogy nem egyformán éljük meg a dolgokat. Én kiáltanék, hogy kiadjam magamból a bánatomat, amolyan szemrehányásként. Fura egy fickó vagyok, ez van. De finomhangoltam, hogy ne kelljen felesleges magyarázkodást belevinnem már az elejébe. Nem akarom megnyújtani. Itt nem ezen van a hangsúly.

A tekintetes részt, átvariálom majd, de kell hozzá egy kis idő.

Az urnás rész nem bántom és a tájat sem.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2018-04-01 15:56 Sren

Sren képe

Elmondom a saját verziómat a lisztharmattal kapcsolatban. Csak hogy bővítsem az asszociáció-listát.

Mint látod, sokakban negatív képzettársítást kelt, merthogy betegség.

Bennem nem a betegség-jelleg munkál. A lisztharmat megfelelő fényben szép. Ezüstös, és van benne valami tűnékeny, hisz úgyis megöljük... Szomorkás, mint a gyász, de nem gyűlölnivaló fertelem (legalábbis írásműben, szókép formájában). E jellege tehet arról, hogy számomra először nem rítt ki a történetből, nekem nem nyomasztó. (De ebből is látszik, hányan hányfélék vagyunk.)

Ám mivel sokakban negatív benyomást kelt, érdemes lenne hasonló hangulatú, ám nem "betegség-benyomást" keltő szóképpel variálni. Hajnalköd, csillagpor... Annyi minden van, ami hasonlóan porszerű, tűnő-szomorkás ezüst! Lehet érdemes lenne ilyet keresned lisztharmat helyett.

(De ez csak én vagyok, és tényleg csak hozzáfűzés a szó szoros értelmében. Máris aggódom, nehogy a sokféle meglátás megsebezze az érzékeny történetet, noha tartok tőle, máris megtette...)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2018-04-03 08:18 Sednol

Sednol képe

Hasonlóan gondolkodtunk ebben a kérdéskörben, de mivel sokakat zavart, megváltoztattam.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2018-04-10 08:10 bupber 81-Szomb...

Nem tudom, milyen volt az első változat. Szerintem teljesen belekavarodtál.
Az én keresztrejtvényeim nem ilyenek, azok max. hiányos mondatok.
Ez más keresztrejtvény, és egy nagyon fontos dolog teszi azzá: megkevered az olvasót, nem vagy pontos, értelmes az írásban.
Először: Aki nem ismeri az itteni hozzászólásokat, a novella folyamatát, most veszi kézbe, mondjuk egy könyv hasábján, az nem fog érteni semmit a kezdetén. Mert egy idegen az első rátekintésre, az első olvasásra egy párbeszédet lát. És a legegyszerűbb reakció, mert mást nem nagyon tud belőle értelmezni: Van valaki, aki megszólal (Szia, anya stb.).
Egy szövegben az alanyok, a birtokosságok hozzáadása adja az egyik értelmet. (másrészt az állítmány stb.)
hangja – Tehát nem a hang, hanem valakinek a hangja, meg van határozva.
A következő miért új bekezdés? Ugyanarról a valakiről írsz, és felsorolás módon:
„Hangja rátelepszik a tájra, […] Kezét az elmúlás súlya húzza.” – ezek mind egy bekezdésbe mennek.
Na most megszólal a másik fél (párbeszédszerűen jelzed) és más lehetőség nem lévén, az előbb megszólaló valakinek válaszol vagy beszél hozzá:
– Apával sokszor kilátogattunk hozzád. (hoppá! ez itt lakik, valami remeteféle lesz, mert sziklaperemen vagyunk :))) )
Aztán folytatva, a második megszólaló beolvas az elsőnek ( Azt mondta, itt ismerkedtetek össze[…] Azt hihetné az ember, hogy nem ismerlek, stb.), az első pedig sóhajt erre. Sőt az is evidens, hogy a második megszólalónak a gyereke van ott, ő pedig az édesanyja, mert a „Szia, anya!” megszólítással fogadja az.
Látod, mi a baj? Ha párbeszéddel indítasz, az minden olvasónak logikusan két félnek a beszéde.
Ezek után a párbeszéd harmadik bekezdését már nem is lehet érteni ki mondja, és miért.

k, 2018-04-10 18:00 Sednol

Sednol képe

Semmi újat nem használtam. Éltem egy lehetőséggel, ami benned értelmezési problémát okozott.

Volt már ez ügyben egy eszmecserém Gitárossal még az Anyja című írásom alatt, ahol ehhez hasonló módon használtam a beszéltetést. Nem pont így, de hasonlóan. Akkor mintha említettem volna neki, hogy olvastam egy novellát, és abban fellelhető ez a fajta közlésmód. Sajna akkor nem találtam, de most vettem a fáradtságot és átlapoztam legalább száz novellát, és meglett.

Egy igazán nyomasztó történet Móricz Zsigmond tollából. Címe: Szegény emberek.
http://mek.oszk.hu/01500/01502/html/02.htm

Ez egy igazán durva történet, akár horrornak is beillene. Itt fellelhető a karakter magányos megszólalása. Ezt a módszert használtam az Anyjában.
A jelenlegi történetben nem az őrület bemutatására szolgált. Emberek szoktak magukban beszélni. Amúgy véleményem szerint pár mondat alatt kiderül, hogy nem egy párbeszéd tanúja az olvasó. Sajnálom, ha téged megkavart a dolog. Biztos akad még olyan olvasó, aki hozzád hasonlóan járt. Jelen pillanatban nem tervezem módosítani a szöveg felépítését.

Már megírtam az eredetihez hasonlító E/1-es verziót, de még pihentetem. Ha megfelelőnek találom, akkor felrakom a jelenlegi helyére vagy elé. Akkor majd kérek egy újraolvasást, és számítok majd rád is.

Örülök, hogy erre jártál.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2018-04-11 06:04 bupber 81-Szomb...

Én tudom, hogy ugyanaz a személy beszél fennhangon. A klasszikus megoldás erre ez:
„– Szia, anya! – Hangja rátelepszik a tájra, akár a hajnali köd. A sziklaperemről mered a távolba. Kezét az elmúlás súlya húzza. Vágyja a választ. Egyetlen szót, egy foszlányt, de hiába. – Apával sokszor kilátogattunk hozzád. Azt mondta, itt ismerkedtetek össze stb.”
A második megszólalást nem vesszük új bekezdésbe, és a köztes leírást egybe tartjuk, mert a szöveg nem vált semmiben.
A leírás egybetartása az alanytévesztést is jobban kihangsúlyozza.
Én így írnám:
– Szia, anya! – Sziklaperemről mered a távolba, és hangja rátelepszik a tájra, akár a hajnali köd. Kezét az elmúlás súlya húzza. Vágyja a választ. Egyetlen szót, egy foszlányt, de hiába. – Apával sokszor kilátogattunk hozzád. Azt mondta…

sze, 2018-04-11 12:12 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Egy ilyen rövid írásba nehéz mély hanglatot építeni, mégis sikerült, ráadásul a történet vége is mellbe vágott. Nem olyan történet lesz, amit egyhamar elfelejtek, ez pozitívum.
A rövidsége viszont hátrány is, annyira tömény és dagályos, hogy szerintem egy átlagos empátiával rendelkező ember agya tiltakozik ennyire gyorsan ráállni a karakter érzelmeire.

sze, 2018-04-11 21:10 Sednol

Sednol képe

Örülök, hogy tetszett.
A dagályosságot illetően, határeset. De talán pont ez az, ami megadja azt a bizonyos hangulatot.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu