A küldetés

Az űrhajó nagy volt. Mi több, nagyon nagy, sőt gigantikus, vagy inkább kolosszális, bár igazából egyik kifejezés sem szemlélteti kellőképpen a valóságot. Annyira hatalmas volt, hogy emberi elme korábban elképzelni sem tudott ekkorát, és mivel elképzelni nem bírta, hát megépítette. A munkálatok kezdetekor senkinek sem volt fogalma arról, hogyan érnek majd a végére, és a mérnökök is legfeljebb bizakodhattak benne, hogy menet közben fejlődik annyit a tudomány, hogy előbb utóbb csak sikerül befejezni valahogy.
Az építkezés Föld körüli pályán zajlott, mivel a felszínen összeszerelve egy ekkora tömeg a bolygó összes maradék energiahordozóját felhasználva sem lett volna képes még egy űrkikötő körüli iskolakör megtételére sem, nemhogy a légkör elhagyására. Arról nem is beszélve, hogy akkora telket kellett volna venni az építéséhez, hogy a vállalkozás pénzügyi fedezetének nagy részét az ingatlanvásárlás vitte volna el.
A hajót egyetlen út megtételére tervezték, melynek során egy kisváros lakosságának megfelelő létszámú gyarmatosítót kellett elszállítania a nyolcszázötven fényév távolságra található Róka csillagkép Proxima Róka csillagának második bolygójára. Megépítésének ötletében kulcs szerepe volt az akkoriban forradalmian újnak számító AST (Anettka Space Telescope) űrtávcsőnek. Segítségével akadtak rá arra a bolygóra, amelyről a további vizsgálatok során kiderült, hogy mind légkörösszetételében, mind klímájában emberi letelepedésre alkalmas, hosszútávon megoldást kínálva az emberi faj ilyen történetekben szokásos túlnépesedési problémáira.
A hajó építése végül százharmincnégy évet vett igénybe, ami a tervezett repülési időhöz viszonyítva még mindig elenyésző volt. Mérnökcsaládok generációi töltötték egész életüket minden idők legnagyobb technikai bravúrjának létrehozásával, főmérnök-generációk piszkálásától szenvedve hosszú évtizedeken át.
Végül elkészült a remekmű, amely az évszázados építés alatt végbement technikai fejlődésnek köszönhetően akár a fénysebesség tíz százalékával is száguldhatott úti célja felé. A nagy sebesség dacára a várható menetidő így is meghaladta a nyolcezer-ötszáz évet, és ez volt az, ami a grandiózus terv főszereplőjének grandiózus méreteit indokolta. Mivel a leendő megérkezők távoli leszármazottai lesznek csak az indulóknak, nem lehetett megkockáztatni, hogy a több ezer éves bezártság eredményeként fóbiássá módosult, depressziós humanoidok érintsék először az új világ talaját. Tehát méretek kellettek. Így lett a hajó hossza harmincöt, szélessége húsz, magassága pedig három kilométer. Elég messziről szemlélve leginkább egy hajtóművel rendelkező óriási repülő tepsire emlékeztetett. Odabent a többé-kevésbé konvencionális kapitányi hidat, a gépházat és az energiamodulokat leszámítva, semmi sem utalt űrhajóra. Tulajdonképpen egy repülő megye volt dombokkal, szántóföldekkel, erdővel, mezővel, patakkal, tóval, állatállománnyal. A fúziós energiarendszer gondoskodott évezredeken át a gravitációról, a szubtrópusi hőmérsékletről, és a mesterséges napsugárzásról, mi több, képes volt időjárási folyamatok generálására is. A belmagasság elegendő volt ahhoz, hogy a levegő páratartalmából felhőzet keletkezzen, így csapadék hullhasson a földekre. Szükség is volt rá, hiszen a földművelés és az állattartás a létfenntartás része volt, mivel ilyen hosszú időre nehéz lett volna elegendő mennyiségű zsömlét bepakolni ennyi embernek.
A hatalmas terület kellős közepét foglalta el az a barátságos kis kertváros, ahol a kolónia tagjainak nagy része volt hivatott mindennapjait tölteni, átadva tudását a felnövekvő generációknak, akik majd ezt továbbadják a következőknek, egészen a megérkezésig.
Az indulást a Föld történetének legnagyobb felhajtása előzte meg, a világ összes kormányának miniszterelnökével, és minden idők leghosszabb beszédeivel. Az ünnepségsorozat hónapokig tartott, és a pezsgőgyártó vállalatok vezetőit a hajdan volt olajállamok sejkjeit megszégyenítő bevételekhez juttatta. A hajó a névadáskor a felháborító állapotban levő amerikai királynőtől végül a „Csibészke” nevet kapta, ami akkor és ott rendkívül vidámnak tűnt. Mire mindenki kijózanodott, és gyanakodni kezdett, hogy talán nem ez volt a legjobb választás, Csibészke már messze járt.
Az első százötvenkét év viszonylag eseménytelenül, harmóniában telt a fedélzeten. Az embereknek úgy kellett figyelmeztetnie magukat arra, hogy napjaik a világűrben telnek, nem pedig a polinéz szigetvilág egy idilli paradicsomában. A tópart rendkívül népszerű hely volt koktélbárjaival, szórakozóhelyeivel, ahol a válogatottan művelt emberekből álló utazóközönség remek hangulatban töltött el évtizedeket a mesterséges naplemente romantikus fényénél. Egyedül a születésszabályozás szükségessége, és a kivándorlás teljes hiánya emlékeztetett arra, hogy a Nap már jelentéktelen csillaggá zsugorodott az Epszilon Eridani takarásában. A társadalom ezzel mit sem törődve, kitűnően működött, és a háromezer-ötszáz főben limitált „lakosság” jobban már nem is érezhette volna magát.
Egészen addig nem is volt semmi baj, ameddig egy, a központi konyhából elszabadult vírus, két anyatejtől védett újszülött kivételével ki nem irtotta az egész kolóniát.
A dolog mindössze fél nap alatt lezajlott. Az egyik kukta gyanúsnak érezte a nyers borsó ízét, szólt a szolgálatban levő szakácsnak, és öt percen belül az egész konyha halott volt. Innentől a fertőzés emberről emberre terjedt, és tizenkét órán belül az űrhajó elnéptelenedett.
Az újszülöttek (egy kisfiú és egy kislány) mit sem sejtve feküdtek babakocsijaikban a kórház parkjában, ahová anyáik levegőzni vitték őket, és csak akkor fogtak gyanút, amikor senkitől sem kaptak enni. Sírni kezdtek és ezt addig folytatták, ameddig az intézmény közelében legelésző kecskének az idegeire nem mentek. Mikor az állatnak elege lett az sírásból, odament hozzájuk, és megszoptatta őket. Aztán később megint, és ezt így folytatta hosszú-hosszú hónapokon keresztül.
A gyerekek a gondoskodásnak köszönhetően túlélték a viszontagságokat, felcseperedtek, és általában elég jól elvoltak, míg tizenöt éves koruk környékén furcsa érzés nem kerítette őket hatalmába. Bár beszélni sosem tanultak meg, az egyik vidám tavi pancsolás eredményeként kilenc hónap múlva ismét babasírás verte fel, az immár dzsungellé vált fedélzet csendjét. Aztán újra, és újra, később az ő gyermekeik is pancsolni mentek, míg nem egy ötven főből álló embercsoport gyűjtögetett, halászott és vadászott a mindenfelé burjánzó természetben. A zsákmányállatok nagy része az időközben elvadult macskákból, kecskékből és a mindenütt tömegével fellelhető papagájokból állt.
A fedélzeti automatika közben tette a dolgát. A hőmérséklet továbbra is kellemes volt, a robotpilóta működött, a mesterséges nap pedig vidáman sütött az ősközösségre, amely boldogan fedezte fel a tüzet, a kereket, és a beszédet.
A következő ötezer évben a leszármazottak feltalálták az írást, az olvasást, és a hadviselést. Ez utóbbit annak köszönhetően, hogy a népesség egy ideológiai vita kapcsán kettészakadt, és egy részük az orrba vándorolt, míg a többiek a tat környéki területeken telepedtek le. Az orriak (akik persze nem tudták, hogy ők azok) nehezteltek a tatiakra, amiért azok nem ismerték el, hogy a világot Mbandwa, a kecskeisten teremtette. Meggyőződésük volt viszont, hogy mindezt Gbendu, a macskaisten tette. Ezen kívül nem egyezett az álláspontjuk abban sem, hogy a minden irányban megtalálható falakon túl van-e valami, vagy nincs, illetve, hogy a világuk közepén található település maradványai eredetileg melyik istent szolgálták, és milyen célból.
Így aztán az ellenséges hangulat állandósult, és a kezdetben törzsi viszálykodásból pár száz év leforgása alatt keresztes hadjáratok, azokból pedig etnikai villongások lettek, már csak az okokra nem emlékezett pontosan senki.
További néhány száz év elteltével mindkét oldal régészeket képzett, akik aztán ásatásokat végeztek az ősi település romjainál, és külön-külön bebizonyították, hogy a saját népük ősei éltek ott, és hogy az ő hitük az igazi, és különben is, ők a kiválasztott nép. Ezt aztán újabb összecsapások követték, és ez így ment egészen addig, amíg egy szerdai napon végül felfedezték az űrutazást.
Az orriak azon igyekezetükben, hogy bebizonyítsák, a falon túl is van valami, éppen csak feltalált bombájukkal felrobbantották a fedélzeti biztonsági rendszer által hermetikusan lezárt kapitányi híd ajtaját.
A robbantást végző csoport tagjai beléptek a kabinba, és nem jutottak szóhoz.
A porlepte műszerek rendeltetéséről persze fogalmuk sem volt, de a panorámaablakon túli látvány önmagáért beszélt. Egyáltalán nem volt ötletük, hogy mi az, amit látnak, de azt érezték, hogy valami megváltozott. Mellbe vágta őket az, ami eddig számukra harmincöt kilométerben volt maximálva: a távolság. Azonnal érezték, bármi legyen is, amit látnak, távolabb van, mint a tatiak, akik mellesleg szintén a falakon túlra törekedtek, csak a hajó egy másik pontjának kilyukasztásán mesterkedve.
A pilótafülkéből rövidesen küldöttség érkezett az ellenséghez azzal a szándékkal, hogy tisztázzanak pár félreértést, meggyőzzék őket, hogy függesszék fel a világ oldalának lyuggatását, és inkább segítsenek a rejtvény megfejtésében.
Végül a felek fegyverszünetet kötöttek, és aláírtak egy megállapodást, mely szerint a világot a Gbandu, a nagy Kecskemacskaisten teremtette, és hogy a falon túl határozottan van valami.
A repülésirányító műszerek misztikus fényét a megbékélés, valamint az új közös Isten szimbólumának tekintették, és a kabin innentől kezdve mindenféle spirituális szertartások helyszíne lett, ahová a későbbiekben már csak a főpapok léphettek be. Természetesen a földi betűk és számok jelentését senki sem értette, de csodálattal bámulták a kijelzőket, csak úgy, mint a mindenféle komplikált kütyüt, szanaszét a hídon. Szerencsére a hajó irányításába nem tudtak belenyúlni, mivel az automatika pár ezer éve biztonsági okokból kódolta a beavatkozó egységeket, így a vallási szertartások során össze-visszanyomkodott navigációs pult kizárólag a lelki üdvösségért volt felelős.
Az eddig ismeretlen fényes izéknek, azaz a csillagoknak ösztönszerűen, azonnali hatállyal asztrológiai jelentőséget tulajdonítottak, mint minden más, a csillagászattal éppen csak ismerkedő létforma az univerzumban, és még az sem zavarta őket, hogy a csillagképek utazás közben folyamatosan változtak. Tehát, ha valaki mondjuk eredetileg a borz jegyében született, a csillagkép torzulása miatt később nyílhegy, majd karalábé lett, így lehetetlen volt számára használható horoszkópot készíteni. Ez persze senkit sem zavart, mint ahogy korábban a Földön sem foglalkoztak különösebben az asztrológiai pontatlanságokkal.
A viszonylagos béke nem tartott sokáig. Egy újabb vallási konfliktus, melyben a résztvevők nem tudták eldönteni, hogy a vadonatúj kecskemacskaisten egy-, két-, vagy hány lényegű, már ha egyáltalán van neki ilyen, ismét szétválasztotta a közösséget. Az egyik - a kérdés tisztázására irányuló - támadás során a tatiak végre eltalálták, és sikeresen kilőtték a pilótafülke ablakát, amin keresztül a vákuum pillanatok alatt kisöpörte az egész civilizációt.

Ezzel minden idők leghosszabb, és legsikeresebb szappanoperája majdnem háromezer évvel a tervezett időpont előtt váratlanul véget ért.
A rendezők és a producerek kétszázötvenedik generációját sokkolta a fordulat. A műsor több mint ötezer-ötszáz éve verhetetlen volt, a nézők imádták, ráadásul pont közeledett az egymilliomodik, jubileumi adás.

Az űrhajóról százötvenkét évvel az indulás után, egyszer csak már nem jöttek életjelek. A fedélzeti számítógép továbbra is közölte ugyan a koordinátákat, de élő ember többé nem jelentkezett. A Földön mindenki majd megőrült a kíváncsiságtól, hogy mi történhetett a városnyi személyzettel.
Szerencsére ötven éven belül feltalálták a térhajlítás technológiáját, mint a létező leggyorsabb utazási módot, és azonnal a hajó nyomába eredtek. Amikor a szakemberek a fedélzetre léptek, megdöbbenve tapasztalták, hogy ősemberek kószálnak mindenfelé, akik tudományos feladatok végzése helyett papagájokra lövöldöznek, hogy aztán tollaikat a saját fejükbe tűzhessék.
Viszonylag gyorsan rájöttek, hogy mi történhetett, a valószínűtlen szituációból származó ötletek pedig már adták magukat. Ügyelve arra, nehogy lebukjanak, a technikai személyzet tagjai titokban bekamerázták, bemikrofonozták az egész fedélzetet, és ezzel minden idők leghosszabb valóságshow-ja kezdetét vette. Az eredeti küldetés úgyis értelmét vesztette, hiszen a célbolygót már több mint nyolcezer évvel a leendő felfedezők megérkezése előtt gyarmatosították az otthoniak. A mit sem sejtő utazók mit sem sejtő leszármazottainak így már csak a szórakoztatás jutott feladatul, illetve, hogy történészeknek szolgáltassanak válaszokat ősi civilizációk spirituális fejlődésével kapcsolatos kérdésekre. Éppen ezért a tudományos világ magába roskadt, amikor az éppen stabilizálódni látszó egyistenhit hajnalán a civilizáció bizarr kecskemacskaistenével együtt örökre eltűnt.
Az ügyben leginkább érintett Gbandu szomorúan vette tudomásul, hogy alig lett halhatatlan, máris távoznia kell, és csöndben elpárolgott a pusztulását bejelentő tudományos konferenciáról.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2009-10-10 20:01 Blade

Blade képe

Nem rossz a sztori, de iszonyatosan sűrű. Hiányzik belőle vmi párbeszéd vagy szereplők vagy esetleg egy kis víz...;). Ez így felsorolás jellegű, még ha humoros is.

"Tehát méretek kellettek." - Nagy méretek, nem? Volt még pár mondat, ami elsőre furcsán hatott, vissza kellett olvasnom.

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

v, 2009-10-11 09:23 Smilezolika

Smilezolika képe

Igazad van. Simán lett volna harminc oldal, ha szabadjára engedem, de abban a terjedelemben még én sem olvastam volna végig, így muszáj volt zipbe tömöríteni. Erős koncentrálással az idők során rájöttem, hogy kábé három oldalnyi worldből kilógni öngyilkosság, és a folytatásos megoldás sem nagyon jön be, már ami az érdeklődést illeti. Kénytelen voltam tehát ötezer-ötszáz évet három lapra elosztani, ami majdnem kétezer év per oldal, és ez bizony sűrű. Így estek ki a párbeszédek is menthetetlenül. Mondjuk ilyen tempó mellett úgy sincs ideje az embernek megszokni egy szereplőt, mert mire az befejezné az elkezdett mondatot, már a dédunokája is halott.

v, 2009-10-11 13:18 Blade

Blade képe

És a kevesebbet, mégis többet elvhez mit szólsz? ;)

Párbeszédesen, két vagy több karakterrel elmeséltetve is sokat higulna.

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

v, 2009-10-11 13:40 Smilezolika

Smilezolika képe

Jó kis elv. Igyekszem is alkalmazni, kivéve az űrben játszódó, bolygó felfedezős, civilizáció kihalós, nagy űrhajós, Kecskemacskaistenes írásaimat. Azokban még valahogy nem megy, de mindenképpen megszívlelendő tanács, és megpróbálok a továbbiakban nem ennyire tömény novellakoncentrátumokkal előállni.

v, 2009-10-11 13:41 Smilezolika

Smilezolika képe

Jó kis elv. Igyekszem is alkalmazni, kivéve az űrben játszódó, bolygó felfedezős, civilizáció kihalós, nagy űrhajós, Kecskemacskaistenes írásaimat. Azokban még valahogy nem megy, de mindenképpen megszívlelendő tanács, és megpróbálok a továbbiakban nem ennyire tömény novellakoncentrátumokkal előállni.
.
Ez valahogy kétszer ment át. Még ilyet.

szo, 2009-10-10 20:52 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Szerintem, ez állati jó, nagyszerű elbeszélő vagy, vitán felül ötös.
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2009-10-11 09:26 Smilezolika

Smilezolika képe

Hozzád bújhatok? Vitán felül köszi.

szo, 2009-10-10 21:09 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Az első gondolatomat nem írom le, mert ha te nem is sértődnél meg, egy életre eltiltanának az oldalról.
A második gondolatom az volt, hogy milyen fura, épp ma jutott eszembe egy történet, ami többszáz évet ölelt fel, és legkisebb egység ötven fő volt. Szóval igencsak hasonlított ebben a dologban erre a novira, ez viszont most nem zavart, mert
a harmadik gondolatom az volt, hogy megköszönjem, már jól indul a napom vége.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

szo, 2009-10-10 21:26 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A Karcolat Gondolatkommandó a le nem írt első gondolat miatt az öncenzúra áldására hivatkozva nem örökre csak két perc önkéntes száműzetésre küldi. Hagyja el az oldalt, ismétlem, hagyja el az oldalt, majd két perc múlva lépjen vissza!
_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2009-10-10 21:32 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Kész virtuális Fortress! :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2009-10-10 21:46 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Kettő helyett tizenkettő lett... Amúgy az oldal leghosszabb, ősöket felemlegető káromkodása lett volna, ha valakit nagyon érdekel, elküldhetem.
Ek: ezren. Hát, annyi rokonsági fokot nem ismerek, szóval hacsak nem volt kifejezetten népes a család, ez nem fog menni, ek.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

szo, 2009-10-10 21:51 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Á, azért nem tiltunk. Szeretjük az ízes káromkodásokat, műveljük a szépséges magyar nyelvünket.
EK: rutil. Kuss, elegem van belőlük!
_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2009-10-10 21:56 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Eszembe jutott az egyik vértanú a tizenhármak közül. A neve nem ugrik be, de magyarul csak káromkodni tudott, azt viszont nagyon jól. No mindegy, fogadom, ha ezentúl egy novelláról az "anyád", vagy annak több jelzővel ellátott és összetettebb variációja lesz az első szó, ami beugrik leírom!
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

szo, 2009-10-10 21:59 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Köszönjük, hogy a továbbiakban megosztod velünk elméd kincseit. :) (Ismered a káromkodási versenyes viccet, ugye?)
EK: vers. Ó, igen, foglald dalba is, kérlek!
_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2009-10-10 22:00 Dom Wolf

Dom Wolf képe

(sajnos még nem)
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

szo, 2009-10-10 22:19 Bloody Dora

Bloody Dora képe

(Így jártál. ;> )
EK: Kreml. Khm, khm...
_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2009-10-11 10:04 Smilezolika

Smilezolika képe

Nagyon érdekel, küldd!

v, 2009-10-11 09:29 Smilezolika

Smilezolika képe

Azonnal kérem az első gondolatodat, mert lyuk keletkezett az oldalamon.
A harmadiknak pedig örülök.

v, 2009-10-11 10:13 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Adok helyette egy hibát: "senkinek fogalma sem volt arról". Ha véletlen, akkor hiba, ha direkt, akkor... nyá. Utána kell néznem, mi a "szép" feletti rokonsági fok, csak addig tudtam szitkozódni.
Ha mindenáron tudni akarod, az ASP-nél jártam anyukádnál (belegondolva, itt beleszőhettem volna Obbot. Eh, késő bánat). A zsemléknél már nagyanyád volt soron, és így tovább...
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

v, 2009-10-11 10:24 Smilezolika

Smilezolika képe

Húha, attól tartok, ezt most nem értem. Mondjuk hosszú is volt az éjszaka, meg görbe is, így nem egészen látom át, hogy mi a van ezzel a "senkinek fogalma sem volt arról" üggyel. Mindenesetre az értetlenségemből máris arra következtetek, hogy véletlenül csinálhattam.

v, 2009-10-11 10:44 Dom Wolf

Dom Wolf képe

:) nem jobb egy "senkinek sem volt arról fogalma" szórenddel?
Amúgy ment a privi... Majd alkalom adtán biztos jól jön, ha összerúgod a port az ősökkel. (pár jelzőt azért lehagytam)
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

v, 2009-10-11 08:47 SirTelen

Sorry, de nekem ez innen-onnan összelop... izé, összeszedett ötletek teszkógazdaságos újracsomagolásának tűnik.
Olyan klisékből építkezik, amit mások, máshol jobban kidolgoztak.
--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

v, 2009-10-11 10:03 Smilezolika

Smilezolika képe

Te engem itt már megint piszkálsz, így nem leszünk jóban.
Nem loptam semmit sehonnan, legalábbis tudatosan biztos nem. Abban pedig, ha valahol hasonlót már írtak, nem látok semmi meglepőt, találj ki valami tök újat, ha tudsz.
Félre ne érts, nem az a bajom, hogy nem tetszik neked amit csinálok, szíved joga. Ha senkinek sem fog, el is gondolkozom majd az élet értelmén. Nekem csak az furcsa, hogy időnként beugrassz fikázol egyet, majd továbbállsz, mintha kifejezetten lesnéd a lehetőséget, hogy belém köthess. Ezzel sincs bajom, csak legalább tudjam az okát. A kritikáid sosem építő jellegűek, meghúzod a hajam a homokozóban, majd elszaladsz. Nem akarok utánad szaladni, és arra várni, hogy mikor írsz végre valamit, amivel szemben végre hasonlóan eljárhatok. Szerintem nem kell nekünk egymással foglalkozni, nyugodtan tekerj egy másik adóra!

v, 2009-10-11 11:17 Györeizé

Györeizé képe

"...nehéz lett volna elegendő mennyiségű zsömlét bepakolni ennyi embernek" - :D
Nekem tetszik! Tény, hogy eszünkbe juthat a Truman-show, például, deésakkor mi van? Az a "fíling", hogy ez az egész világ, az emberi történelemmel együtt csak egy cirkusz, és hogy bizonyos entitások egy páholyban ülve, popcorn-t zabálva nézik az egészet, mindig is jelen volt és jelen is lesz. A téma nem új, de attól ez az írás még jópofa, szerintem.
A kecskemacskáért külön pirospont! :D
EK: DUMA: úúúúúúúúúgy hiányoztál, EK! (EK most azért nyűgös, mert - mint Bon'n'ngo, az EbihalKenguru istenség - épp be van sz*rva attól, hogy lassan neki is párolognia kell)
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

v, 2009-10-11 12:54 Smilezolika

Smilezolika képe

Köszi. Az alapötlet egyébként mindössze a civilizáció újraindulása egy űrhajóban volt, a "Truman" beütés csak később jött, amikor rájöttem, hogy amennyiben végigcsinálom az egész missziót a megérkezésig, tényleg soha nem érek a végére.

v, 2009-10-11 13:35 Soltan Paul

Soltan Paul képe

Eddig még nem nagyon szóltam hozzá, mások műveihez, inkább csendben olvasgattam, de ezúttal megtörik a jég bennem, és felszínre tör a kritikus. :P

Összességében tetszik, bár egy-két hiba teljesen megtöri az infantilis hatást (legalábbis számomra). :)

1 - Idézet: "Egészen addig nem is volt semmi baj, ameddig egy, a központi konyhából elszabadult vírus, két anyatejtől védett újszülött kivételével ki nem irtotta az egész kolóniát." - ez nem értem, hogy nem tűnt föl senkinek. Attól a 2 gyerektől nem igazán származhat egy teljes civilizáció (csak a Bibliában). Ugyebár leszármazottaik előbb-utóbb (de inkább előbb) olyan degenerációval születtek volna, hogy bele is haltak volna rögtön. :P Tehát innentől kezdve logikátlan a civilizációk születése. Valahogy jobb lett volna, ha egy teljes szülőotthon lakói maradnak életben. :)

2 - Ez a Truman-show elképzelés nem rossz, jól valósítottad meg, de valahogy nem illik ide. Jobb lett volna, ha a később földi generációk csak rábukkannak a régi hajóra és a szülőotthon leszármazottjaira a történelmi feljegyzések alapján. Szerintem ugyanúgy érdekes lett volna.

3 - Ez csak második olvasatra tűnt föl. Logikai baki, nem von le semennyit a mű értékéből, de javítandó lehetne.
Idézet 1: "...melyről a további vizsgálatok során kiderült, hogy mind légkörösszetételében, mind klímájában emberi letelepedésre alkalmas, hosszútávon megoldást kínálva az emberi faj ilyen történetekben szokásos túlnépesedési problémáira."
Idézet 2: "...társadalom ezzel mit sem törődve, kitűnően működött, és a háromezer-ötszáz főben limitált „lakosság” jobban már nem is érezhette volna magát..."
Na már most. Az a 3500 fő nem hiszem, hogy sokat jelentene a túlnépesedési problémákon. Leszármazottaik két gyerekkel számolva => 3500+7000=10500 fő. Az ő leszármazottaik, 1500+10500+21000=33000 fő. Ez a több milliárdnyi emberhez képest, szinte semmi. Na jó ez már kukacoskodás.

v, 2009-10-11 14:00 Smilezolika

Smilezolika képe

Nem baj, csak törjön is!
Őszintén szólva, ez most nem is akart annyira infantilis lenni. Kivételesen érdekesnek találtam az ötletet, és nem terveztem mindenáron hülyeséget írni, más kérdés, hogy alkalmatlan vagyok a komoly dolgokra.
Az Ádám-Éva vonalon, és a degenerált utódokon én is elgondolkoztam, aztán hagytam a fenébe, hiszen ilyen alapon rengeteg logikai problémát kellett volna még áthidalni. Itt van mindjárt a kecske kérdése, hiszen az addig oké, hogy megszoptatja a bébiket, de ha nem teszi őket tisztába, azok pár hét alatt megfulladnak egy nagy kupac bébikula alatt, de legalábbis olyan fertőzést kapnak, hogy a négykézláb mászásig már nem jutnak el élve. Aztán persze a sok temetetlen halott is mindenféle problémát okozna, és így tovább. Terjedelmi okok miatt ezeket a szálakat nem lehetett rendesen elvarrni, mint ahogy a befejezés is azért lett ez, mert különben még ma is írnám, viszont később senki sem olvasná el. Blade-nek igaza van. Túl sok információt akartam belezsúfolni, aminek persze ára van.
Köszönöm az észrevételt.

v, 2009-10-11 18:45 Obb_régi

Fiam semmi gáz, képzeld el tegnap az egyetemen jelentéstanból Dolák Sali Kamu Kaze című írását is boncolgattuk.(ismered?) Tehát még lehetsz te is lehetsz tananyag. Az írást csak holnap fogom elolvasni és érdemben nyilatkozni, most még csak a kommenteket pörgettem át.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

v, 2009-10-11 20:31 Smilezolika

Smilezolika képe

Igen, a Madáretetőben is benne van. A Dolák által írt legsúlyosabb könyv a polcomon.
A kommentek pedig már csak ilyenek. Lehet, hogy nem azzal kellett volna kezdened, nem lett valami elegáns. Mindegy, mára ez jutott.

h, 2009-10-12 07:32 Mickey Long

Mickey Long képe

Egy kicsit tömény volt. Egy kicsit nagyon. ;) Nekem egészen addig tetszett amíg bele nem hoztad a valóságshow-t. Szerintem abba kellett volna hagyni a civilizáció kihalásával. Úgy valahogy jobban ült volna az egész.
A Kecskemacskaisten az jó volt!
---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

h, 2009-10-12 08:53 Smilezolika

Smilezolika képe

Túl sok mindent akartam elmondani egy szuszra, aztán, amikor rájöttem, hogy közeledek az olvasási szempontból kritikus terjedelemhez, gyorsan kiirtottam az egész bagázst, és egy valóságshow-val rövidre zártam a sztorit. Az a helyzet, hogy ez legalább kétszer ilyen hosszú szeretett volna lenni, de én is magamból indulok ki. Amikor megnézem a friss tartalmakat, az egyik legfontosabb szelektálási szempont a hossz. Pláne, amikor nincs idő olvasgatni, a hosszabb novellák automatikusan kimaradnak. Azért a dolog abból a szempontból tanulságos volt, hogy nem érdemes írást minden áron kilóra gyártani.

k, 2009-10-13 15:47 Ndy

Ndy képe

Nem gáz, olvasható: igazából neked tanulság. Innen fel tudod mérni, hogy mekkora ötletmennyiséget milyen terjedelemben érdemes megírni. Visszariadni nem kell semmitől, Rejtő is írt regényeket :)

k, 2009-10-13 16:10 Smilezolika

Smilezolika képe

Én meg olvasom őket, úgyhogy szerintem jól tette.

h, 2009-10-12 15:33 Obb_régi

"A munkálatok kezdetekor senkinek fogalma sem volt arról," - A munkálatok kezdetekor senkinek sem volt fogalma arról,
Döcörög még pár mondat (nem veszélyesen), ami átfogalmazva jobban simulna a környezetébe.
Vallásháború jobban adná ki magát mint a keresztes hadjárat, mivel ahhoz el kellene jutniuk a keresztény valláshoz.
"amíg egy szerdai napon végül felfedezték az űrutazást." - nem az űrutazást fedezték fel (csak a pilótafülkét és abból a kilátást), hanem a világegyetemet.
Jól szórakoztam, grat 5* Terjedelmi korlátokat pedig ne állíts fel magadban feleslegesen, amit úgy érzed ki kell írnod, azt írd ki, legfeljebb kevesebben olvassák és akkor mi van?
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-10-12 17:00 Smilezolika

Smilezolika képe

Érdekes, te vagy a második, akinek a "a munkálatok kezdetekor senkinek fogalma sem volt arról" szemet szúr. Nekem valahogy nem volt bajom a szórenddel, de most már mindenképpen átírom.
Keresztes ügyekben tök igazad van, de direkt volt. Annak ellenére, hogy a szereplőknek esélyük nem volt erre a vallásra, leginkább az ilyen jellegű háborúk agyatlanságára kívánt az író utalni a szóhasználattal, mondjuk az is igaz, hogy a "vallásháború" szó nem jutott eszébe.
Az űrutazáson is elgondolkoztam, de aztán arra a következtetésre jutottam, hogy végül is azt fedezték fel, még ha nem is tudtak róla, meg így leírva valahogy ez tűnt a legfrappánsabbnak.
Legközelebb pedig végigírom, szinte érzem, ahogy a becsípődött pár oldal buzerálja a prosztatámat.
Köszönöm a jegyet.

h, 2009-10-12 18:16 Obb_régi

Arra a prosztra vigyázz, ilyen korban még nem érdemes elveszteni, mint Mihályt.
Amúgy lemaradtam, fogta a cókmókot és ment vagy ki lett ebrudalva?
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-10-12 18:34 Smilezolika

Smilezolika képe

Szokásos blog alapú kommunikációjában provokált egy akkorát, hogy a kollégáknak a szeme kiugrott. Erre kapott pár megfelelő választ, és gondolom (remélem) most szakadhatott el végre a cérna. Belekötött az antológiába, miközben a saját fényében ragyogott, a végén persze azért még kért egy példányt belőle, majd összecsomagolta a blogját, és azzal együtt távozott a szülőbolygójára. Gondolom nem végleg. Nem az a fajta, csak vélhetően a következő visszatérése előtt még kell néhány új összeesküvés-elméletet gyártania a portál élén dúló hatalmi harcokról, és az ő halálát kívánó csaholó kutyafalkáról.

sze, 2009-10-14 17:16 De Profundis Clamavi

De kár ezért a sztoriért. Nagyon jó lett volna a csattanó is, ezzel a beteg valóságshow-al. Szerintem is legalább háromszoros terjedelem kellett volna, azt viszont itt nem olvassa el senki. A kecske, aki megunja az óbégatást, és megszoptatja a delikvenst, kitünő. Azt feltételezni, hogy egy tv stúdió emberei, hagynak néhányezer embert leöldösni egymást, vagy rakásra hullani a betegségektől, csak hogy a tetszési indexük magas legyen, első osztályú. Nagyon érzed ezeket a perverziókat. (Hm, hm, vajon miért?) Érdemes lenne kidolgozni és beküldeni egy pályázatra. Tudom, hogy te a szatíra, a groteszk felé hajlasz, de ha ezt véres valóságként írnád meg, rámozdulva a tragikus részekre, óriásit ütne. (hm, hm, van egy ötletem)
Elnézést, hogy tippeket adok, de veled ellentétben én mindíg keresem a legyet a pohár fenekén. (Óvatosan kinyomkodom amit megivott és visszaöntöm, jó lesz még az megkínálni valakit)
Természetesen ugyanilyen kitünő lenne, ha maradna a groteszk megelevenítés.
Kellemes lenne találkozni vele az Új Galaxisban.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A mélységből kiáltok...

sze, 2009-10-14 21:23 Smilezolika

Smilezolika képe

Köszönöm. A tippeket különösen, de az a helyzet, hogy sajnos teljesen skatulyázható vagyok. Maximum valami félkomoly írást tudnék elképzelni, teljesen értelmes dolgokra valahogy nem áll rá az agyam. Nem kizárt, hogy emiatt egyszer még kapok egy irodalmi skorbutot. Azt mindenesetre már megfogadtam, hogy többé nem próbálok történetet cipőkanállal írni.
Másik probléma, hogy a már megírt dolgaim iránt teljesen elveszítem az érdeklődésemet, ezért ez már nagy valószínűséggel így marad, mivel a bővített kiadás - attól tartok - túl izzadságszagú lenne. Az egyetlen lehetőség, hogy a következőre jobban odafigyelek.

p, 2009-11-20 15:47 Pergamon

Pergamon képe

Nekem nem volt túl tömény. Egyszer egy billiárdjátszma keretében egy egész bolygót beütöttek egy fekete lyukba (és még csak nem is volt különösebben jó ütés), szóval egy civilizáció csip-csup ügyeivel sem kell túl sokat foglalkozni. Én a kecskét sem féltem, amelyik meg tud szoptatni két újszülöttet, az tisztába is tudja tenni őket, sőt a szarvával ruhát is horgol nekik.
Szóval tetszett.