Mercedes

 

Péter régóta vágyott már egy Mercedesre, és ezzel nem volt egyedül. Csak ezen a bolygón legalább félmilliárd ember érzett már hasonlóképpen. A fennmaradó hatmilliárd csak azért nem akart magának ilyet, mert: a) már volt neki, b) fogalma sem volt arról mi az a Mercedes, különben is jobban lefoglalta a puszta túlélés iránti hajsza, mint hogy ilyesmivel foglalkozzon.

Péter tehát egy igen szűk elit réteg tagjának érezhette magát, amikor álma végre teljesült, és hozzájutott egy tízéves, ám igen szép állapotú négyötven céelká kupéhoz.

A hófehér autó szinte újnak tűnt, és amint időtálló karosszériáján fiatal gazdája szeme láttára először csillant meg a napfény, a fiú menten érezte, hogy soha nem látott távlatok nyíltak meg számára.

Tudta, hogy ez a fényjelenség megfelelően alkalmazva a négyeshatos megállójában bámészkodó, súlypontjukat egyik lábukról a másikra helyező tizenéves, szép, de egyszerű típusú lányokra, hasonló hatással lesz, mint Harrison Ford kacsintása a Jedi visszatér díszbemutatója után a mozi előtt várakozó tömegre. Azonnal tudta, hogy a járművet a szépség egyik jelentősebb istennője után Ízisznek fogja hívni – ezt később Ildire magyarosította -, és minden adottságát ki fogja használni a sikeres párválasztás érdekében.

Számítása bevált, így a következő fél év során máris többször gombolhatta be sliccét elégedetten egy-egy félreeső parkolóban, mint azelőtti életében összesen.

Imádta járgányát, ami nem elég, hogy maga volt a szexuális forradalom, de kétszáznyolcvan lóerős motorjával úgy repült, hogy a fiú szinte eszét vesztette benne egy-egy padlógázas gyorsítás során.

Nem is kellett hozzá sok idő, hogy Péter inkább társat lásson a kocsijában, semmint közlekedési eszközt. Természetesen minden pénzét ráköltötte, ennek ellenére mégis sokszor érezte úgy, hogy nem igazán méltó erre a csodára. Mindenáron viszonozni szerette volna a sok jót, amit autójától kapott. Eleinte azt gondolta, hogy ezt karbantartások tömkelegének elvégeztetésével teheti, így hát Ildit szervizbe hordta, ha kellett, ha nem.

Szerelőjének lassan az agyára ment. Volt olyan hónap, hogy szerencsétlen Mercedes négyszer járt futóműállításon annak ellenére, hogy már elsőre is minden paramétere tökéletes volt. Ráadásul, ha Péter úgy ítélte meg, hogy a szakember a műveletek során indokolatlanul durván húzott meg egy-egy csavart, képes volt sírva fakadni, és torkaszakadtából magyarázni szerelőjének, hogy kinek az autójával szemétkedjen máskor. Összességében elég különös kapcsolat fejlődött ember és gép között.

Péter minden ismerőse egyetértett abban, hogy a fiú szeretete lassan betegesbe fordult, de azon még a legharcedzettebbek is kiborultak, amikor egy nyári hétvégén a „furcsa pár” fogta magát, és vidékre távozott, hogy egy - gépjármű-spiritualitási szempontból fontos - szertartáson vegyen részt.

A fiatalember még korábban olvasta valahol, hogy a balatonmagyaródi plébános Szent Kristóf nap alkalmából autószentelést tart. A hír szinte sokkolta, és azonnal tudta, hogy nincs más választása, el kell mennie az eseményre. Most végre eljött a pillanat, hogy bizonyítson, és valami olyasmit tegyen, ami ténylegesen a járműnek jó. Azt ugyan magának sem tudta megmagyarázni, miért lenne jobb az autónak, ha szentelt vizet locsolnak rá, mint ha alaposan kitakarítják egy mosóban, de lelki eredetű dolgokra nincs mindig racionális magyarázat, ennek az autónak pedig volt lelke, az biztos.  

Eljött hát az ominózus nap, és ők ketten ott álltak a templom előtti téren, várakozással telve.

A plébános kivonult az Úr házából, és szemrevételezte a parkolóban egymás mellett felsorakozott autókat.

Mintegy húsz jármű vehetett részt a rendezvényen, és a többnyire egyszerű autók között még a nem túl műszaki beállítottságú atyának is azonnal feltűnt a hófehér Mercedes.

Mikor a szertartás során melléjük ért, nem is állta meg szó nélkül.

- Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus – szólt az atya.

- Jó napot kívánok – szólt Péter.

- Már megbocsáss fiam, tudom, hogy a látszat csal, de ránézésre nem igazán tűnsz a hitet gyakorló fiatalembernek.

- Ez igaz, uram.

- Ebben az esetben, bár nagyon szép ez az autó, és minden bizonnyal nagyon drága is, nem értem, mit kerestek itt.

- Elnézést plébános úr, de az nem úgy van, hogy áldást bárki kaphat, vallási hovatartozástól függetlenül?

- De igen.

- Különben is, attól, hogy én nem vagyok hívő, az autóm még lehet az. Ki meri állítani egy fullextrás Mercedesről, hogy pogány? Annyi mindent tud, az ülésfűtéstől a tempomatig, miért ne lehetne benne valamilyen vallási automatika is?

A plébános felvonta a szemöldökét.  

- Az tény, hogy manapság sok mindenre képes a technika, de azért ilyesmit állítani egy járműről, erős túlzás – nézett enyhén feddően. - Ha ez így lenne, ahogy mondod, lassan nekiállhatnánk gépeket keresztelni, sőt talán még első áldoztatni is.

- Egyetértek. Szerintem az idevezető első lépcsőfok pont az autószentelés. Nem én találtam ki, hogy legyen ilyen, mindössze elfogadtam a meghívást.

- Ebben van valami - gondolkodott el a pap -, akkor viszont haladjunk.

Azzal meglóbálta szenteltvíztartóját, és bőségesen megáldotta Ildit.

Péter könnyekig hatódott. Most végre kimutathatta, mit is érez valójában. Megáldatta azt ami, vagy inkább aki jelen állás szerint a legfontosabb az életében.

Csodásan érezte magát, amint a szertartás végeztével bevágta magát a kormány mögé, majd elindultak hazafelé.

Az autópálya-felhajtó után pár kilométerrel azonban nem várt jelenségeket tapasztalt. Ildi motorja százharmincas tempónál mindenáron le akart szabályozni, és csak hosszas unszolásra lépte át a kétszázat. Ez érthetetlen volt, hiszen addig úgy tűnt, hogy az autó – azonosulva gazdája világképével - a százötven alatti vánszorgást csak szánalmas pöcsölésnek tekintette.

- Biztos kosz került a befecskendező rendszerbe - bosszankodott Péter hangosan. - Holnap mindenképpen megnézetem a szervizben.

Aznap már nem lehetett, mivel a program adott volt egy hosszú combú, szőke lány képében, akit lehetetlen volt lemondani ígéretes ajkai miatt.

A fiú nem is habozott hát, inkább rohant a megadott címre.

Azaz csak rohant volna, amennyiben autója a városhatár elérésekor nem makacsolta volna meg magát. Maximális sebességét szigorúan ötvenre korlátozta, és a zebráknál olyan fékezésekbe bonyolódott, hogy Péter úgy érezte, kimegy a szélvédőn.

- Picsába! Már ez a rohadt ábéesz is beszart! Ildi, ne szívózz, mert mérges leszek! Úgy látom, holnap kénytelen leszek egy komplett diagnosztikát csináltatni – morogta.

Az egyre idegesebb fiúval a fedélzetén a Mercedes lassan elért a megadott címre, ahol az este modellszerű alanya már várta, hogy figyelemre méltó ajkait szolgálatba helyezhesse, miután előzőleg meghívatta magát valami drága helyre.

Péter kikászálódott autójából, és elbotorkált a kaputelefonig, hogy aznap esti „aráját” értesítse miszerint a hintó előállt. Közben kissé izzadt, mivel előre látta, amint perceken belül beülnek az autóba, ő – agyát játszva a lány előtt - padlóig nyomja a gázt, mire a Merci blokkoló kerekekkel azonnal átenged egy gyalogost.

Sok ideje nem maradt végiggondolni a rémképet, mivel a csinos jelenség már jött is kifelé a kapun.

A fiú szeme elkerekedett. Ilyen bombasztikus élményre nem számított. Amikor pár napja a piros lámpánál füttyentett a megállóban, hogy elkérje a ránézésre nem túl bonyolult lány telefonszámát, majd meg is kapta azt (igazolva, hogy tényleg nem túl bonyolult), nem sok ideje volt őt végigmérni. Akkor mindössze úgy gondolta, hogy egy patront talán megér. Most viszont már látta, hogy ebből akár több éjszakára szóló szerelem is lehet.

Udvariasan megpróbálta kinyitni a csillogó Mercedes ajtaját a lány előtt, de úgy tűnt, a zár beszorult.

A fiú izzadása zuhanyrózsa szerűre fokozódott, ahogy csendben, jól nevelten tiszta erőből rángatni kezdte az ajtót. Rángatta, rángatta, és ekkor belécsapott a felismerés:

Ennyi szerencsétlen esemény nem lehet a véletlen műve. Valahonnan a vádlija irányából elkezdett felkúszni egy érzés, hogy az autó furcsa viselkedésének köze lehet a szentelési ceremóniához.

„Az nem lehet” – gondolta, majd hanyatt esett, amikor a zár végre engedett.

Leporolta magát, beültek az autóba, de ekkorra már nagyon rossz érzései voltak.

Gyanakodó ábrázattal elfordította az indítókulcsot.

A motor köhécselve beindult.

Az automata váltót direkt fokozatba tette, majd finoman rálépett a gázra.

Elindultak.

A lány ugyan nem volt egy összetett lélek, azt azonban még így is furcsának találta, hogy egy erősen verejtékező, idegileg láthatóan pattanásig feszült, hallgatag fiatalember próbálja meg levenni a lábáról, idétlenül funkcionáló Mercedesével. Nem tudhatta, hogy a neheze még hátravan

Mintegy háromutcányit autózhattak, amikor elszabadult a pokol.

Az autó ülésfűtése hirtelen önállósította magát, és egy nem létező fokozatba kapcsolt.

Péter hátsója szinte utat égetett magának a kárpitba, és ez volt az a pillanat, amikor agya nem bírta tovább a terhelést.

- Áuu! Mi van veled, te kurva, csak nem megtértél? – üvöltött magából kikelve.

- Tessék? – kérdezte a lány.

- Nem te.

- Akkor melyik kurva?

- Tessék?    

- Mindegy, állj meg azonnal, mindjárt leég a seggem!

A fiú a fékre taposott, mire az autó készségesen megállt. Ajtaja anélkül nyílt ki, hogy bárki hozzáért volna. 

- Ilyen süket randim sem volt még az életben. Te tök hülye vagy! – kiáltott a lány, majd elsietett a nyári estében.

Péter is kiszállt, pár percig tanácstalanul, nagyon mérgesen ténfergett autója körül, majd jobb híján visszaült a kormány mögé.

- Nem tudom, mi folyik itt, de ezért holnap még számolunk - fortyogta.

A napfelkelte a szerviz előtt találta a párost, amin a később megérkező szerelő alig lepődött meg.

- Na, mi lesz ma Petikém? Motorcsere, esetleg komplett autó felújítás?

- Ne hülyéskedj Sanyi, nagy baj van.

- Gondolom. Ráhajtottál egy szél által hordott nejlonzacskóra, vagy valami ilyesmi.

- Rosszabb. Ildi megőrült.

- Épp ideje volt. Kész csoda, hogy eddig kibírta melletted.

- Nem veszel komolyan. Tegnap csupa olyasmit csinált, amit autók egyáltalán nem szoktak.

- Mit csodálkozol ezen? Te meg csupa olyasmit szoktál, amit gazdák nem szoktak. Végül is mindegy, mit szeretnél?

- Rádugnád a műszert, hogy megnézzük tárolt-e valamilyen hibakódot a vezérlőegysége?

- Persze.

Sanyi csatlakoztatta a rendszert, majd önfeledt magabiztossága pillanatokon belül szertefoszlott, egy nagyon buta arckifejezés kíséretében.

- Mi a baj? – kérdezte Péter.

- Őszintén szólva nem igazán tudom. Még sosem láttam ilyet. Mit csináltál te ezzel az autóval?

Péter összefoglalta az előző nap eseményeit.

- Öööö, ebben az esetben azt hiszem, a Mercid éppen szent gyónást tart a hibakód olvasómnak.

- Tessék?

- Momentán ott tartunk, hogy a hét fő bűnről értekezik a műszernek. A jelek szerint nemigen ért egyet parázna életfelfogásoddal. Aztán ott van, hogy kevély is vagy, meg torkos.

- Torkos?

- Tudod, hogy értem. Igazából nem te vagy torkos, hanem azok a lányok...

- Mi?

- Akárhogy nézem, drága barátom, az a teljesen képtelen helyzet állt elő, hogy láthatóan lett egy járműved, aki aggódik a lelki üdvödért.

A két férfi fejét vakarva, hitetlenkedve bámulta a képernyőt, amin egyre csak sorakoztak a szentírásból vett idézetek, és legtöbbjük az elkárhozással volt kapcsolatos.

- Most mit csináljunk? – kérdezte Péter.

- Fogalmam sincs – válaszolt a szerelő –, talán hívjunk papot.

- Már csak az kéne, az egész szarság azzal kezdődött.

Tanácstalanul nézték hol egymást, hol a képernyőt, hol a Mercedest.

Egy idő után Péter megszólalt:

- Te Sanyi! Ha jól tudom, vannak hozzáértők, akik mindenféle átkokat képesek levenni. Nem tudnának ezek esetleg egy áldással is elbánni?

- Hát – vakarózott a szerelő –, ez elég hülyén hangzik. Szerinted volt már valaha valaki, aki áldástól szeretett volna megszabadulni? Különben sem hiszem, hogy bármelyik ezoterikus cég komolyan venne, amikor felhívnád őket azzal, hogy „Jó napot kívánok, van egy elkanászodott, megtért, áldott Mercedesem, valahogy vissza kellene csinálni, tudnának segíteni?” 

- Ez igaz – borongott Péter, miközben az autó már a tevéről, a tű fokáról, meg a gazdag, és a szegény emberről értekezett.

- Te Peti – szólalt meg egyszer csak Sándor –, nem lett szerinted ez a karosszéria valahogy fényesebb, mint azelőtt volt?

Péter kissé távolabb lépett, és onnan szemlélte egyre képtelenebbé váló autóját.

- Te jó ég! – kiáltott fel – Nincs az a polírozó gép, ami ilyet tudna. Ez… ez… ez dicsfény, baszd meg!

És valóban, a Mercedes földön túli fényben ragyogott.

Péter hápogott:

- Sanyi, mégiscsak hívjuk azt a papot!

Sietve felhívták a legközelebbi plébániát, és arra hivatkozva, hogy betegre kérnek kenetet, sürgősen papot igényeltek.

Mire az atya kiért, az autó baloldali külső visszapillantó tükrében megjelent a mosolygó szűz képe, míg a jobboldalit elfoglalta a kisded Jézus. Az első indexlámpák finoman, de egyértelműen könnyezni kezdtek.

Az atya a látvány hatására először csak valami rosszízű tréfára gyanakodott, de öt perccel később már térdre rogyva sírt, és adott hálát az égieknek a csodáért.

Az események ezt követően igen rövid idő alatt felpörögtek.

Először egy jezsuita különítmény érkezett, hogy püspöklila szalaggal körbekerítse a műhelyt. Mire végeztek, a dominikánus nővérek kara pont elhelyezkedett, hogy dicsőítő énekekkel töltse meg a műhely légterét.

A hatóságok értetlenül álltak az események előtt, a tudomány képviselői pedig jobb híján képtelenségnek titulálták az ügyet.

A Szentatya egy napon belül követet küldött a helyszínre, hogy az - amennyiben a csoda igaznak bizonyul - megkezdje a műhely hivatalos zarándokhellyé minősítésének előkészületeit, illetve egyeztessen a köré építendő kápolna tervrajzáról. Az addigra nagy számban összeverődött hívő tömegtől azonban a delegált bíboros még testőrei segítségével is alig tudott eljutni az épületig.

Belépett az ajtón, áthaladt a szent fékpad és a dicsőséges lengéscsillapító-vizsgáló között, majd áhítattal köszöntötte az Úr Mercedesét, aki a hibakód olvasó kijelzőjén viszontüdvözölte, és Szent Péter utódjának kedves szóvivőjeként aposztrofálta a követet.

A Szentatya alig merte elhinni, hogy pont az ő pápasága idején jutott ekkora csoda az egyháznak osztályrészül. Szinte magán kívül volt, amikor utasítást adott titkárának, hogy az autó és a műhely tulajdonosait azonnal hívják a Vatikánba személyes kihallgatásra.

A tárgyalás rövid ideig tartott, és az egyháznak sok pénzébe került.

Sándor, a szerelő Rómából közvetlenül Thaiföldre távozott azzal a céllal, hogy mintegy negyven évet töltsön el a lehető legrészegebben a lehető legtávolabb minden műhelytől.

Péter rögtön beszerzett egy vadonatúj McLaren Mercedest, és bár az egyházzal kötött üzletet jónak ítélte, azt mindenesetre elhatározta, hogy többé semmilyen szertartásra nem megy autóval.

A Vatikán azonnal birtokba vette a műhelyt, majd az autó feltalálásáért Karl Friedrich Benzt boldoggá avatta,  ezzel esélyt adva neki, hogy idővel elsőként válhasson mérnökszentté.

A Szentszék létrehozta a Katolikus Gépjárműszakosztály intézményét, ahol ügynököket képeztek az Ildihez hasonló képességű csodaautók felkutatására.

Azok rövidesen elő is álltak egy bogárhátú Volkswagennel, melynek üléskárpitjára Oszlopos Szent Simeon képmása fröccsent egy bögre kávé kilötykölésének eredményeként, azonban Ferdinand Porsche boldoggá avatásának ötletét elvetették, annak Nemzetiszocialista Német Munkáspárthoz fűződő kapcsolatai miatt. Később feladták a további kutatásokat, arra való hivatkozással, hogy végső soron Szűzanyából is csak egy van.   

Ildi, a Mercedes végleg összekötve maradt a hibakód olvasóval, és kinyilatkoztatásait óriáskivetítőkön tették közzé az állandósult, áhítatos tömeg legnagyobb örömére.

A kápolnát folyamatosan bővítették, végül „Első Szent Benz Garázsszékesegyház” néven vonult be az egyháztörténelembe, a világ egyetlen olyan intézményeként, ahol az oltáriszentséget egy szerelőaknából szolgáltatták ki.

 

 

4.875
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.9 (8 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2011-02-07 23:30 Bloody Dora

Bloody Dora képe
5

"Ez… ez… ez dicsfény, baszd meg!"

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2011-02-08 16:18 Smilezolika

Smilezolika képe

Ez bizony az.

Köszi, már megint arany maszat vagy.

k, 2011-02-08 01:02 craz

craz képe

Nem rossz. :D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2011-02-08 20:34 Smilezolika

Smilezolika képe

Akkor jó, akkor.

k, 2011-02-08 02:46 krystohans

krystohans képe
5

 Olajcserét kérek, betegre mosolyogtam magam!!!

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

k, 2011-02-08 16:32 Smilezolika

Smilezolika képe

Örvend a lelkem.

k, 2011-02-08 09:42 Aardvark

Aardvark képe
5

Ez -- túl jó. Nyomdafestékért kiált.

(De jó is annak, akinek csak tizenöt percig parkol az írása!)


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

k, 2011-02-08 16:33 Smilezolika

Smilezolika képe

Köszi. A csillagozást is.

k, 2011-02-08 09:59 Mab Tee

Mab Tee képe
5

A napi Smilezolika adagomat megkaptam. (Kielégült nézés.) :)

Talán ez a legjobb eddigi írásaid közül.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

k, 2011-02-08 16:35 Smilezolika

Smilezolika képe

Köszönöm. Parkoltam rajta már egy ideje. Vagy egy hónapja megírtam, de valahogy nem bírtam magam rávenni a végső simítások elvégzésére.

k, 2011-02-08 10:04 Obb_régi

5

Leborulok, b*zmeg, és még hívő is leszek, úgy kellesz, mint Petinek egy Mercedes.

k, 2011-02-08 16:42 Smilezolika

Smilezolika képe

Helló anyám!

Egyrészt köszi, másrészt rég a tied vagyok.

Egyébként alapíthatunk egyházat (akár vallást is), ha van kedved, bár azt hallottam, idén már nehezebb. Ráadásul a trendi istenek és messiások nagy része már foglalt, úgyhogy újakat kell találni.

k, 2011-02-08 16:59 Obb_régi

Ateista Meseegyház Koborló és Elfekvő Ügynökök Lekiüdvéért.

Sokmindent átírhatunk, de a misebor maradjon :)

k, 2011-02-08 17:03 Smilezolika

Smilezolika képe

Jó. Esetleg miserum, hm?

k, 2011-02-08 17:12 Obb_régi

Miserum-bor-sör és szőke, nagymellű ministránslányok.

k, 2011-02-08 18:33 Smilezolika

Smilezolika képe

És rock&roll. Mindez egy - a rendezvényre alkalmas - kocsmában.

k, 2011-02-08 20:24 Obb_régi

A templomunkat kell eleve arra alkalmasnak kialakítani, bárpult az oltárunk, szeretkező hely a sekrestye, a karzatról lehet szurkolni a dühöngőben verekedőknek, Adams kép a szentélyben, a sípokból pedig csapolni lehet, stb...

Csak egy kis odafigyelés.

k, 2011-02-08 20:38 Smilezolika

Smilezolika képe

Huh. Ezzel is megvolnánk...

k, 2011-02-08 10:32 Zora

Zora képe
4

 

:)))
Sanyi és Péter további sorsát néhány mondattal elintézted, pedig a történet az autó, Peti életére gyakorolt hatásáról szólt, egészen az utolsó részig.  Kicsit olyan volt, mintha nem tudnád mi legyen a történet vége, ezért kanyarítottál egy sablonos lezárást. De tagadhatatlanul jókat mosolyogtam én is, jó volt elolvasni. :)

 

------------------------------------------

k, 2011-02-08 16:50 Smilezolika

Smilezolika képe

Lehet, hogy úgy tűnt, bár részemről ez direkt volt. A történeteim legtöbbje a végére általában elszabadul.

Örülök, ha megmosolyogtatott. Ez volt az egyetlen célja.

k, 2011-02-08 16:12 AvatáR

AvatáR képe

És ekkor Janis Joplin elkezdett énekelni:

Oh Lord could you buy me...

a Mercedes benz

 

:)))

"Az Élet labirintus. Sok út van, és mindegyik vezet valahova, de csak egy jó út van. Ha megtalálod azt az utat akkor farkasszemet kell nézned a végzeteddel"
"Elegáns ruhája, és baljós tekintete olyan kombináció, aminek nehéz ellenállni" :-)

k, 2011-02-08 16:22 Zora

Zora képe

"Oh lord won't you buy me a Mercedes Benz" a szöveg. :))) Eszembe se jutott, pedig vagyok olyan csóró, mint akiről a dal szól. :D

------------------------------------------

k, 2011-02-08 20:47 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Hogy te milyen hülye vagy! Esküszöm állom a vizesborogatásaid számláját, mert holt biztos, amúgy ilyet nem... lehet épp ésszel művelni....... 

k, 2011-02-08 21:50 Smilezolika

Smilezolika képe

Az a baj kedves Dom barátom, hogy te valószínüleg azt gondolod, hogy ez egy földtől elrugaszkodott, komolytalan írás. Éppen ezért kötelességemnek érzem mellékelni a cikket, ami ihlette.

Ettől függetlenül a borogatási támogatást természetesen köszönettel elfogadom. Jól fog jönni.

 

 

„Tegnap reggel a lenti Szent Mihály-templomban fél kilenckor kezdődő misét követően Tüske József plébános a jelen lévő járművekre és a bennük utazó személyekre egyaránt kérte Isten áldását. A Szent Kristóf-napi kis ünnepséget ma már számos településen megrendezik, ám az ötlet több mint egy évtizede éppen Lentiben fogalmazódott meg, s vált országos szokássá.

- Köztudomású, hogy Szent Kristóf az utazók, ebből fakadóan az autóstársadalom védőszentje is - mondta Tüske József az ünnepélyes ceremóniát megelőzően, majd valamennyi felsorakozott járműhöz odalépett, s szentelt vízzel hintette meg azokat.

A Magyar Autóklub országos elnöke, Hegedűs Oszkár szintén részt vett a szentmisén és a szentelésen.

- A Szent Kristóf-napi ünnepség is ráirányítja a figyelmet arra, hogy mindenkinek érdemes legalább egyszer egy évben átgondolnia azt, miként is viselkedik a közutakon, illetve hogyan vigyáz saját maga és embertársai testi épségére, s eszerint is kellene közlekednie - mondta lapunknak Hegedűs Oszkár, aki szerint a Magyar Autóklub legfontosabb feladata ma az érdekvédelem.

Balatonmagyaródon immár nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Kristóf-napi áldás. Szombaton többek közt a bibliai történetek szellemében gyerekeknek rendeztek akadályversenyt, vasárnap pedig a szentmisével kezdődött a programsorozat,s a járművek megáldását kulturális műsorok követték.” 

 

sze, 2011-02-09 09:29 Kentaur

Kentaur képe

 Tényleg az eddigi legjobb írásod, bár én nem nevettem rajta. De kiforrottabb, és elgondolkodtatóbb, mint a többi. Abszurd elemekkel, de mégis egy társadalmi jelenségről szól, főleg az tetszik, hogy bár látják a valóságát a csodának, mégsem kell nekik, mivel kényelmetlen. Ez olyan jellemző. :-)

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2011-02-09 11:23 Smilezolika

Smilezolika képe

Ez érdekes. Én nem éreztem, hogy lényegesen jobb lenne, mint amit eddig összehordtam. Talán az hozhatott rajta valamit, hogy vagy egy hónapig ültem rajta, de biztosíthatlak, hogy ez csak a véletlen műve. Mindenesetre jól esik, hogy így gondolod. Köszi.

sze, 2011-02-09 11:05 Mickey Long

Mickey Long képe

Háááát, nem is tudom… Lehet, hogy ez a kiforrottabb, és elgondolkodtatóbb írásod mit a többi, de nekem nem jött be. Nem nagyon mosolyogtam rajta, és nem éreztem benne azt a humorszintet, mint amit hozni szoktál.  

De lehet, hogy bennem van a hiba...

 

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

sze, 2011-02-09 11:26 Smilezolika

Smilezolika képe

Nem hinném, hogy magadat kellene okolni. Ugyanolyan baromságnak szántam, mint az eddigieket, de ettől még lehet, hogy most alácsúsztam vele.

cs, 2018-01-04 17:36 Gitáros

Gitáros képe
5

Nagyon tetszett!

Most is kiderült, hogy érdemes a régebbi írásokból is szemezgetni, mert igazi kincsekre bukkanhat az olvasó.

Naná, hogy megy az öt "betlehemi csillag" - hogy stílszerű legyek...:)

Üdv!

Miki

p, 2018-01-05 06:52 Smilezolika

Smilezolika képe

Ez hogy került most elő? Megleptél. Mindenesetre köszi. Nekem is érdekes volt visszaolvasni, de ma másként írnám meg.

p, 2018-01-05 07:28 Gitáros

Gitáros képe

Akkor elmesélem a sztorit.

Nemrég felbukkant itt a Karcon egy fiatal hölgy, Annie_Lange, aki az "Élet értelme" című írásod alatt a következőket jegyezte meg:
" Most pedig megyek, és végigolvasom a többi írásod, mert ha azok is ilyenek, akkor értelmet találtam ebben a munkanapban :D"

Erről nekem meg az jutott eszembe, hogy a rengeteg novellád között biztosan van olyan, amit még nem olvastam, és ami nem fért bele a "Rózsi néni" kötetbe sem, tehát megtalálható itt, az archívumodban.
És valóban, kis keresés után kiderült, hogy többek között a Mercedes címűt sem olvastam eddig.
Gyorsan bepótoltam tehát ebbéli hiányosságaimat, utána pedig - a friss élmény hatására - csak a véleményemet írtam le ezzel a néhány mondattal.
Ha sikerült meglepnem téged, akkor a kötelességemet már teljesítettem is...:)))

Ja, még egy apró megjegyzés:
Eszedbe ne jusson átírni, mert olyat teszek, hogy magam is megbánom!...:DDD

Üdv!

Miki

p, 2018-01-05 12:28 Smilezolika

Smilezolika képe

:))