Amíg elalszik

Amíg elalszik
 
˝Amíg elalszik˝ – ez volt a kép címe. Egyik közös utunkon láttuk egy múzeumban, talán Münchenben. Pókhálófátylak mögött rejtőző arcot ábrázolt, melynek egyik orcájáról rég lefoszlott-leszáradt már a hús. Az arc másik, ép oldalának pergamenszáraz bőrére ráncok rajzolták az aggkor térképét, de a szeme élt, és fényesen ragyogott.
 
Nem tudom, miért ötlik ez most fel bennem. Az embernek minden marhaság eszébe jut fellépés előtt, míg ereiben higanyként kering a várakozás feszültségétől hűs vér, teste felett pedig lassan átveszi az uralmat a robotpilóta.
Állok a magasban, hajamban hideg ujjakkal turkál a szél. A szigorú kontroll abroncsa alatt egy merő ideg vagyok, egy merő sötét, visszafojtott szenvedély. Az agyam szétesett, gondolataim a szélrózsa minden irányába szállnak, zaklatott elmém álomszerű képeket lök lelki szemem elé. Tűröm. Én vagyok a jobb, nem gyűrhetnek le holmi víziók. Állok rendületlenül, magányos ólomkatona: cibálhat, lökdöshet a szél, nem moccanok. A fegyvert még nem emeltem fel, még nincs cél. Ujjam a ravaszon pihen. Ravasz?! Csepp fémszalag, alig fél centi széles, hideg sáv a bőrömön. Egyetlen finom nyomás, és kialszik egy élet – no és? Miért fújják ezt fel annyira?
Kopott farmert és fehér trikót viselek, egyébként. Mese habbal, hogy a gyilkos mindig feketében van. Marhaság. A fekete sziluett éppolyan kirívó célpont a felhők halvány izzása előtt, mint egy világítótorony a sötétben. Világos háttér elé az áll ki sötét ruhában, aki le akarja lövetni magát.
Tehát farmer és fehér trikó. Mint amikor utoljára találkoztam vele. Újabb emlékek? A múlt haldokló monitorának pixelekre töredező, értelmetlen képe? Legyen hát! Ezzel is telik az idő.
 
–        Szuka! – hörögte, amikor a torka elé fektetett pengével a falhoz szorítottam.
No jó, lehet, hogy goromba voltam egy kicsit. Borostás bőrén keskeny vércsík araszolt az inge kivágása felé.
Éreztem, hogy megfeszül a válla. Mozdulni akart.
–        Ne merészeld! – vicsorogtam rá, és valamivel előrébb löktem a pengét. A vérpatak élénkebben kezdett csörgedezni.
Nem az arckifejezésem vette rá, hogy mozdulatlanná dermedjen; nem is a pompás acél metszésének parazsa. Sohasem félt semmitől, sosem féltett semmit: az életét sem. De ha valami, az kitartásra késztette, hogy épp egy nőtől kell ilyen gyalázatot elszenvednie.
Tudatában volt saját tehetetlenségének. Ismert már rég: tudta, ha felemeli a kezét, levágom; ha megpróbál felém mozdulni, egy életre megnyomorítom.
Néztem a szempárt, amely annyiszor megigézett, néztem a száját, amelyet sosem kívántam jobban megcsókolni… Ám mindketten tudtuk, ha csak egy milliméternyit is felém hajolna, gondolkodás nélkül kiharapnék egy darabot az ajkából.
 
Elég! Talán csak percek vannak hátra, és akkor álmodozunk, igen?!
Bár, nem mindegy? Rám nem hatnak az álmok, ahogy a szél sem. Legyen kábítószeres vízió, legyen jégeső, kukksötét, vagy épp köd; legyen fekete üvegű diplomataautó, nem számít: az optika a szememben átlát rajta, és olyan tiszta képet kap, mintha előtte állna az áldozat. Ezért szeretnek, ezért fizetnek. Ezért akasztották rám a nevet: ˝a Radar˝.
Hiequar-nak csak Ő hívott.
Rezzenetlenül tartom a fegyvert; egyelőre lazán, közömbösen. Csak egy tárgy. Érzem, amikor a kilométer-hosszú utca végén bekanyarodik a limuzin. Oda sem figyelek – miért tenném? Lábam mintha gyökeret eresztett volna a tető szurokfoltos betonjába; vállam, felsőtestem pontosan fogja követni az autó mozgását, a radar beméri a célt, a mutatóujj meghúzza majd a ravaszt, ide én nem kellek: a robotpilóta garantálja a sikert. Ennyi, nem több, nem kevesebb, nem kell ügyet csinálni belőle.
 
Sétáltunk a parkban a várrom körül, aztán kiálltunk a bástya szélére, és néztük a tavat. Hátulról ölelt át.
–        Hic… – suttogta a fülem mellett. Lélegzete megemelte egyik hajtincsemet: csiklandozott. – Tudod, hogy nekem ezt kimondani…
–        Tudom – feleltem határozott hangon. Magam sem akartam, hogy olyasmit mondjon, ami nehezére esne. Megelőztem. – Én is téged – válaszoltam a kimondhatatlanra. Halk sóhaj kélt mögöttem; a hátamhoz simuló mellkas mintha megremegett volna. Szembefordultam vele, és a szemébe mosolyogtam, mielőtt továbbindultunk.
Lépteink neszét elnyelte a szitáló ködtől nyirkos, ezerszínű avar, fejünk felett vadludak kiáltása visszhangzott. Hideg volt a keze: inkább a derekát fogtam át a bőrkabát alatt. Ő is átkarolt. Összesimulva mentünk tovább. Ujjaimmal éreztem mozgását, és emlékeztem, ahogy vívni, lőni, harcolni tanított. Mögém állt, amikor a katanával dolgoztunk, és karom alatt átnyúlva irányította mozdulataimat. Ugyanígy tett, amikor lőfegyvert ragadtam: állát a vállamra fektetve súgott, mit hogyan tegyek, természetes érzékeim pedig követték tanácsait. Érintése sosem zavart: olyan volt ő nekem, mintha testem kiegészítése lenne… egészen addig, míg rá nem jöttünk, hogy a barátságnál azért valamivel többet érzünk egymás iránt. Innen kezdve viharos emóciók firkálták át- meg át az edzéseket.
Ennek köszönhetően egy lila alkonyos, mozgásigényes, nevetős edzésen elrepült egy darabka a bal fülcimpámból… és amíg döbbenten bámultam a véres pengére, és felette a ravaszul csillogó szempárra a meglassuló pillanatokban – ahogy ő nevezte, a sárkányidőben –, a kardja hegye a szívemnek szegeződött.
Nem kellett mondania, hogy ezalatt háromszor is megölhetett volna; tudtam magamtól is. Valamit viszont nem tudtam; valamit, amire ezekben a pillanatokban ébredtem rá, és ami annyira letaglózott, hogy még a zsibbadó fájdalom és a fülemből csorgó vér sem tudott érdekelni.
A szememet nézte ő is; mint mindig, olyan tárgyilagos szeretettel, ahogy egy apa néz a neveletlen gyerekére… aztán megváltozott a tekintete. Előbb döbbenet, majd valami furcsa indulat lobbant a szemében, és a következő pillanatban a kard a parkettába vágódott, alig két milliméterre a lábamtól.
A markolat még remegett a hajladozó pengén, amikor becsapódott mögötte a terem ajtaja.
 
Egyedül állok a tetőn, egyedül tartom a fegyvert, és győzködöm magamat: elmúlt, vége! Felnőttél, kislány. Az egyik legjobb vagy, már rég nincs szükséged rá.
Mint egy lassított felvételen, a limuzin közelebb és közelebb ér. A hátsó ülések egyikén gubbaszt valaki – Fontos Ember, ah! – aki talán épp elgondolkodva bámul ki az ablakon, és nem is sejti, hogy élete néhány másodpercen belül véget ér. Nem sejti, hogy a golyóálló üveg nem védi meg a páncéltörő lövedéktől; nem tudja, hogy az ember akkor a legvédtelenebb, amikor a legnagyobb biztonságban érzi magát.
Nem mintha valaha is a Nagy Mesterlövész szerepében tetszelegtem volna. A teátrális ostobaságok sosem álltak közel hozzám. Nem érdekel, hogy én leszek az, aki véget vet valaki más földi pályafutásának – ha én nem tenném, lehet, hogy holnap elütné a vonat. Nem érdekel a pénz, amit a munkáért kapok, nem érdekel, hogy manapság már a harapósabb kollégák is félnek tőlem – engem sosem érdekelt más, csak Ő. Nem a megbízómnak akarok megfelelni, akinek ravasz vagyok az ujja alatt, hanem neki. A gyilkosság sem érdekel: sosem éreztem az ölés állítólagos örömét. Gyilkos vagyok, mert annak születtem, nem lehetek más, de ennyi – egyszerű, mint a fakocka.
Vállamhoz emelem a Remingtont, és lassan, derékból fordulva követem a közeledő autó mozgását. A fegyver célon, vállam mozdulatlan; valahol a homlokom mögött vörösen parázslik a Radar. Látom a sötét üveg mögött a fejet, amit pillanatok múlva szét fogok lőni. Nem láthatnám, mégis látom. Sokadik érzék, de csak mások szemében extra, nekem nem. Van, aki balkezesnek születik, van, aki tudósnak. Én radarnak születtem.
 
Elmentem hozzá aznap este. Elmentem? Rárontottam, mint egy felingerelt vadállat. Úgy vágtam be magam mögött az ajtót, hogy beleremegett a tok.
A számítógép előtt ült; kezében cigaretta füstölgött, körülötte üres sörösdobozok hevertek. Mögötte, hanyagul valami esernyőtartóba tűzve a katanája állt büszkén, ezer más kacat társaságában. A monitoron nyomkövető program képe világított. Félrehajítottam a billentyűzetet, magam foglaltam el a helyét.
–        A másik füled se kell, kölyök? – kérdezte vigyorogva, és már nyúlt is hátra a kardért. A bal combom fékezte meg a villámgyors mozdulatot, mivel épp ebben a pillanatban siklottam az ölébe az asztalról. Lovaglóülésbe érkeztem, de csípőmet is előrelöktem, nehogy félre találjon érteni.
–        Van neked jobb fegyvered is annál – nevettem rá. Meg is feledkezett a katanáról hamar.
A hajamba markolt, magához rántott. Fájt, és csodálatos volt. A harapós, sörtől, cigitől keserű csók nemkülönben.
A hajnal az ágyban talált minket, az ebédidő pedig a gyakorlótéren, karddal a kezünkben. Többé nem tudott legyőzni. Én sem őt: a küzdelem végén rendszerint nevetve elhajítottuk a pengét. Lélekben azonban örökre a tanítványa maradtam. Ő elismert engem – de én sosem ismertem el magamat; vagy ha igen, hát csakis rajta keresztül. Profi voltam – de az Ő profija.
 
A célpont mozog, tehát követnem kell. Gond nélkül veszem fel a ritmusát. Úgy fordul a felsőtestem, mint egy harckocsi lövegtornya: pontosan, simán, megállíthatatlanul. Vörösen izzik bennem a radar: lehunyt szemmel is eltalálnám a célt.
Ujjam a ravaszra simul, egy századmásodperc, és…
És szisszen valami, iszonyú erővel megüt valami, és tűzrózsa virágzik a vállamban éles szélű kín-szirmokat bontva; elejtem a fegyvert, hátralök a lövés ereje, zuhanok – estemben még látom a szomszéd ház tetején, az egyik kémény mellett meglebbenő hosszú, sötét hajtincset, Ő az! – aztán a derekamra csatolt katana alám feszül, szétvágja a trikómat, a bőrömet, tarkóm koppan a tető betonján, szürke hullámok terjednek a fejemben… De nem, nem, nincs idő elájulni! Máris keres, tudom, egy perc, és itt lesz, utolér bárhol, és megöl, mert szeret – mozdulj, kislány!
Átfordulok a vállamon. Fogaim összecsikordulnak, legszívesebben felsikoltanék, de már talpon is vagyok, mielőtt még újra megkörnyékezne az ájulás. Beugrom a tetőkibúvó sötét nyílásába. Nem sikerül a vetődés: félemeletnyit gurulok lefelé a vaslépcsőn, miközben minden sejtemben üvölt a gyötrelem. Ép karommal kapaszkodom a korlátba, úgy húzom fel magam – nincs idő, érzem, hogy közeledik, látja a homlokom mögött élő radar – nem nézek hátra a vércsíkra, amit magam mögött hagytam, késő már: azt majd elemezgetik a zsaruk. Lefelé rohanok a lépcsőházban. Sportcipőm sarka meg-megcsúszik a fordulókban a saját véremen, vállam béna a kíntól, de nem érdekel: ha bénán is, de ott leszek, Vele szemben, újra, és nem érdekel, ha megöl is, de Vele fogok harcolni megint. Más úgysem számít már, mindennek vége: csak idő kérdése, és elkapnak.
A földszint tágas előterében futunk össze, hát persze. Egymás szemébe nézünk. Az időbe fagy, majd szilánkokra robban a pillanat: múltba veszett percek jégkásáján csúszkálva rohanunk egymás felé.
Összecsókolóznak a pengék, sokadszor. Higanyfénnyel villan az acél, a fájdalom ködébe sikolt a fémes pengés, a küzdelem zaja. Zihálásunk ritmusa festi alá a pengecsattogást; akrobatikus mozdulataink, vetődéseink adják a halálos tánc koreográfiáját. Elhajolok egy sziszegve érkező szúrás elől, aztán megint; sodor a lendület, egy gyors bukfenc, és már mögötte vagyok – de mire átvághatnám térde inait, máris perdül és újra szúr, ezúttal hajszálnyival a csuklóm mellé. Hárítok, fordulok, a kard hegye célt keres, viszi a vad akarat, aztán felizzik a radar, és szúrok én is: a bal vállába, a kulcscsont fölé.
Nem kiált: én jajdulok fel. Ennyi erővel magamba vághattam volna a kardot, az se fájna jobban. Nem forgatom el a pengét: nem akarok még nagyobb fájdalmat okozni. Zokogva, de erősen jobbra rántom a kardot, hisz már úgyis mindegy. A radar vörös fényében látom, mikor elmetszi az ütőeret.
A padlón fekszik. Mellette térdelek, szorítom a kezét. A kiömlő vér egyre nagyobb tócsába gyűlik mellettünk.
–        Hic… – suttogja.
Sosem volt még ilyen szelíd a tekintete. Látom, hogy büszke rám. Tudom, mit akar mondani. Üvöltenék… Ehelyett a választ súgom, a magától értetődőt:
–        Én is téged.
Odakint szirénák vijjognak, majd hangszóróval felerősített, gépivé torzított hang szólít fel, hogy felemelt kézzel sétáljunk ki az épületből.
Társam – mesterem – mosolyog.
–        Tűnés innen… kölyök…
Századmásodpercek alatt értek meg mindent. Összeáll a kép – tán épp egy évszázados lény képe, aki rég elpusztult már, de a tekintete – a Radar – él. Talán egy kép, aminek azt a címet adták: ˝amíg elalszik˝.
Most már mindent tudok.
Nem a ˝nagyoknak˝ dolgoztam, hanem Neki. Nem a munkámnak éltem, hanem érte. Neki vége – tehát végem nekem is. Nincs hová mennem, mert mellette van a helyem.
Azt mondják, a jövőnk nem más, mint döntéseink következménye. Egy pillanat alatt döntök.
Itt maradok vele, amíg elalszik.
*

4.8
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.8 (15 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2009-11-25 21:49 Blade

Blade képe

5 sztár.

sze, 2009-11-25 22:12 Sren

Sren képe

Azt hittem, homályos a monitor; de bizony hiába hoztam az ablakpucolót, továbbra sem volt tiszta a kép. :') Kiderült, hogy a szemem gyengélkedik, persze.

Pinot noir, édes vörös, a Varga pincészettől. Csokoládéízű, imádom. Kocc: egészségedre!

Köszönöm szépen, Blade.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2009-11-25 22:41 Blade

Blade képe

Magadnak köszönheted. ;)

Én is a Varga pincészet termékeit szeretem, csak én egy másikét...a sajátét. ;)

cs, 2009-11-26 15:05 Sren

Sren képe

Ó, Discordia! Elképzeltem, amint szőlőt metszel hegyes varázslósüvegben, és ősi varázsigéket mormolsz közben, hogy télire a kelyhekben ragyoghasson a ˝bíbor kárhozat˝. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 20:22 Blade

Blade képe

Már csak 3 hónap és valóban metszek - de süveg és varázsige nélkül. A többit a természet elintézi, mint legnagyobb varázsló. ;)

cs, 2009-11-26 21:50 Sren

Sren képe

A varázserődnél csak a szerénységed nagyobb.:) És a türelmed! Három hónap, rettenet hosszú idő!:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2009-11-25 22:43 Randolph Cain

Randolph Cain képe
5

Már nem is merem írni, de ezt a hármat begyűjtöttem:

"golyóálló üveg a nem védi" - nem kell a
"És szisszen valami, iszonyú erővel megüt valami, és tűzrózsa" - dupla szóismétlés
"Az időbe fagy," - az idő befagy

 

A történet kicsit olyan Kill Bill-es felhangot üt meg, amit megspékeltél egy kis erotikus cyberpunkkal :D Nálam eredeti mischung, és elég jól sikerült... a szemem csak úgy siklott a sorokon (talán egyszer vagy kétszer akadtam meg egy érdekes mondatfűzésen) Gyorsan le is daráltam, és pontozok :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

sze, 2009-11-25 22:55 Sren

Sren képe

Hűha, köszönöm! Nem vettem észre a névelőt, és most a Zatyaistennek se találom. :O Holnap fülön csípem őkelmét, ne rontsa a levegőt.

A nyomatékosító jellegű szóismétlés nálam mindig szándékos. Az időbe fagy a pillanat - nem az idő fagy be, hanem a pillanat őbelé. A múlt idő egyértelművé tenné, de ez épp jelenes rész.:)

Pulp Fiction-ra írtam; mit gondolsz, melyik film zenéjére? :))

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2009-11-25 23:00 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Áh értem, akkor rosszul nyomatékosítottam a befagyott pillanatot :) Egyébként elképzelem Elle Drivert, ahogy felhajtja a szemkötőjét, és egy kis lézeres radar befigyel alóla:

"Kukucs, megvagy!" :D (last minute off)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

sze, 2009-11-25 23:37 Ndy

Ndy képe

Nono. Ezt én is átolvastam, mielőtt felkerült. A névelő kötelező - majd megkeresem a cikket, ami erről szól -, a szóismétlés hangsúlyoz, nem hiba, és "az időbe fagy" ugyanúgy jó, mivel az "idő" elvont fogalom. :)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2009-11-25 23:43 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Tudom, tudom, mert "a ellen nem véd" :D (no tessék, nem bírtam ki! :P )

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

sze, 2009-11-25 23:48 Ndy

Ndy képe

Oké, értem. Azt hittem, az elsőt akarod kivetetni :)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2009-11-25 23:48 Sren

Sren képe

Megtaláltam, tényleg kötelező. Köszi.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2009-11-25 23:52 Ndy

Ndy képe

Van egy olyan érzésem, hogy nem kéne részegen lektoráli, se neked, se nekem :D

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2009-11-25 23:55 Sren

Sren képe

Szivi, akkor ne lektorálj, de a névelő - a másik is! - kötelező. Nem védi meg a (páncéltörő) lövedéktől - ez az említett tagmondat. Kell a névelő.

Borisz, vidd Bandi bácsit a detoxba légyszi.:D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2009-11-25 23:58 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Az az igazság, hogy mostmár én se nagyon értem miről van szó! XD

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

sze, 2009-11-25 23:59 Ndy

Ndy képe

Most melyikünk a részegebb, kisasszony? Mert én öt nap alatt 3 koncertet zúztam, most jöttem haza, de: "Nem sejti, hogy a golyóálló üveg a nem védi" - hogyan is kell? ÁÁÁÁÁÁ :DDD (Oké elsőre - és másodikra - én is elnéztem :) )

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2009-11-26 00:07 Sren

Sren képe

Hallja kend, ne sikoltozzék a portálon, mert lemagázom!

No jó, átmentem szerkesztő módba, csókollak!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 00:12 Ndy

Ndy képe

Sajna, IRL-ben elment a hangom, kénytelen vagyok prtálon: ÁÁÁÁÁÁÁ! :D

Oké, régiesen, de akkor vessző kell... Tehát Tinódy Sebi így írná: Nem sejtiíííí, hogy az golyóálló üveg, az nem védiííí. (Kéretik mellé képzelni a lantot, és a hülye fejhangot)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2009-11-26 00:17 Sren

Sren képe

Ndy, légy szíves! :D Már rég agyoncsaptam szerencsétlen névelőcskét, sőt azóta a vesszőidből is néhányat. Leteheted a lantot. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 00:22 Ndy

Ndy képe

Oké, megyek feküdni, bár teazaccból azt jósolták, hogy nem jelent jót, ha halott lány hiányzik az ágyamból, de így jártam :(

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2009-11-26 00:02 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Annyira elbizonyítottatok... khm... elbizonytalanítottatok (istenem, de nehéz szó), hogy most már azt sem tudom, mennyi névelő van abban a bizonyos mondatban, de az biztos, hogy eggyel több! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2009-11-26 00:07 Sren

Sren képe

Felesleges névelő kiirtva. Egyéb, uraim? :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2009-11-25 23:03 Indi

Indi képe

Volt egy olyan érzésem, hogy ezt hülyeség lenne kihagyni, de még az is, ha eltenném holnapra. Tömören ez lenne a véleményem maga ;)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2009-11-25 23:49 Sren

Sren képe

Köszönöm.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 11:25 Roah

Roah képe
5

Szia Sren!

 

A mondatokkal én nem foglalkozom. ( szégyen ide vagy oda, hadilábon állok a nyelvtannal, és sűrűn kell még tekingetnem a GYIKra.) Újszülött vagyok köreitekben, és "fogyasztóként" olvasgatok felétek. Művedet bekajáltam, és mondjuk ki, Isteni volt. ( benne van minden, amit én képtelen lennék így leírni: harc, szerelem, gondolatok, érzések. Legalábbis messze nem tartok ott, hogy ilyen stílusban - szerintem még olyan sincs nekem a noviknál - tudnék fogalmazni. (Eddig csak a lépcsőházas művedet olvastam, de asszem a többit is szemügyre veszem.)

Nagyon tetszett amit írtál, őszintén mondom, hogy számomra telitalálat.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2009-11-26 15:13 Sren

Sren képe

Kedves Roah,

azt mondom, örülj, mert olyan dolgokkal állsz hadilábon, amiket meg lehet tanulni.:) Ha az ember olyasmit nem vág, amit még csak megtanulni sem lehet, na ott kezdődnek a bajok.:) Ahogy elnéztem, ez a veszély téged nem fenyeget.

Nagyon örülök, hogy tetszett a novella. Van benne egy-két dolog, amit így utólag nézve már másképp írnék, de ez olyasmi, amit nem lehet kivédeni: az ember legnagyobb kritikusa saját maga (jó esetben:D). Vigasztal a tudat, hogy az sem jó, ha ˝túl tökéletes˝ valami; én az olyanokon mindig érzek egy kis műanyagszagot.

Köszönöm még egyszer! :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 11:55 Mickey Long

Mickey Long képe
5

  Először azt hittem, hogy hosszú írás lesz. De a végén rájöttem, hogy inkább rövid, mert szerettem volna még olvasni. ;) Nagyon tetszett!

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2009-11-26 15:19 Sren

Sren képe

Nagyon köszönöm, Mickey! Kitüntetésnek vettem, amit mondtál. Egy kedves ismerősöm szerint olykor túl sokat rizsázok (igaza van), és gyakran elkeserít, hogy képtelen vagyok tömören, ütősen fogalmazni, rövid, velős kis cuccokat írni. Mármost, ha az ember nem tudja kivédeni, akkor legalább írjon olyan élvezetesen, hogy ne a mennyiség, hanem a minőség legyen az olvasó számára a meghatározó. Örülök, hogy ezek szerint lassacskán összejön.:) Köszönöm a csillagokat! :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 13:32 Sütiszörny

Sütiszörny képe
5

Nem pofázok feleslegesen: Ötös! :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2009-11-26 15:22 Sren

Sren képe

Az első ötösöm tőled, drága Kékem. :)) Beüvegezem, falra akasztom, természetesen Blade-ével együtt. Köszönöm!:))

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 19:34 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Az első lenne? Nofene! Lesz abból még sok is! :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2009-11-26 16:44 Györeizé

Györeizé képe
5

Riszpekt, öt csillag. Uff.

"...hajamban hideg ujjakkal turkál a szél" - ez (is) egy tök jó kép, és meg is ihletett, hogy továbballiteráljam, mondjuk így: "hajháló híján hollófekete hajamat hevenyészett hullámokba hajigálta a hullahideg... ööö... huvallat". :D :D  Teccik? Ha ki szeretnéd cserélni erre, persze, tedd csak, ajándék. :D

Kapd össze magad, Sren, és írj egy regényt, és fuss be. Most.

 

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

cs, 2009-11-26 17:12 Sren

Sren képe

Sokan futnak csörgedező patakok mellett, mert vidámak, kedvesek, szórakoztatóak, szirénhangúak. A ˝lassú víz˝ egyre gyűlő erejét csak akkor veszik észre, mikor az áttöri a gátakat, és elsodor mindent, ami nincs lebetonozva, vagy nem kapaszkodik mérföld-mélyre nyúló gyökerekkel.

Köszönöm, barátom.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 18:38 Maggoth

Maggoth képe
5

Ment az ötös bébi, vagy szólítsalak inkább Menyasszonynak? :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2009-11-26 18:59 Sren

Sren képe

Na, ilyen se fordul elő túl gyakran: torkomra forrasztottad a szót. :D Kinek is a menyasszonyának kéne lennem? :D Vigyázz: akit szeretek, megölöm.:D

Köszi, Maggoth! :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 19:13 Maggoth

Maggoth képe

Arra próbáltam utalni, hogy egy az egyben a Kill Billben találtam magam, mellékesen, jobban írsz, mint Fable, mert teljesen mellőzöd a környezetvédelmet, három, hogy rohadtul tetszett az írásod - amúgy meg azt ölsz meg, akit akarsz, elvégre profi vagy :)

Majd jót röhögünk, miközben kockapókerezünk a ko... a koma kiterített skalpján :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2009-11-26 20:10 Sren

Sren képe

Barátom. Olyan világban élek, amelyben olykor azok is hátba szúrnak, akik a barátaimnak hiszik magukat. Ahol egy nőnek többnyire egyedül kell megvédeni magát, sőt, leginkább akkor, amikor segítségre lenne szüksége. Nemegyszer éltem át az utóbbi időben (de egész életem során is), hogy mindent megtettem másokért, de amikor én kerültem nehéz helyzetbe, még egy telefonhívást sem érdemeltem meg. Nemde mindannyian ismerjük a jelenséget? Ki jobban, ki kevésbé. Rettenetes ambivalenciák között élek, írok. Nem panasz: tény. Ha már ambivalencia: előfordult, hogy az hagyott magamra, akiről sosem gondoltam volna, ugyanakkor az állt mellém, akitől sosem vártam volna. Ilyen is van, persze – de amikor arculcsapás-jelleggel van, akkor biz’ felhördül az ember rendesiből, és előkapja a kardot, ha csak papíron is, még a sokak által imába foglalt, állítólag csupaszív természete ellenére is. Sorolhatnám.

A lényeg: mindez NEM Quentin Tarantino befolyása. Szeretem és nagyra tartom a fent említett filmet, de ehhez az íráshoz mindössze annyi köze van, hogy az egyik betétdalát hallgattam írás közben. Ez minden. Katana, vicsogós, katartikus férfi-nő kapcsolat egyéb hírös alkotásokban is van. Ha a filmről írtam volna utólagos forgatókönyvet (amit spec úgyse tudnék sehogyse megtenni), azt mindenképpen vállalnám, sőt alapból kiírtam volna: spoiler. Hogy a filmre asszociáltok, arról nem tehetek; de ha tényleg annyira hasonlít rá, úgy elnézést kérek: nem ez volt a cél.

Bocs azért is, ha túlreagálni látszom a dolgot: ez csak a látszat. De gondoltam, jobb, ha nevén nevezem a gyereket.:)

De a többit szívből köszönöm, tényleg nagyon értékelem, amit mondasz. Azért egy Fable-hez sem hasonlítanak mindennap.:) A skalp meg… hát, majdcsak meglesz, ha másképp nem, katanával.:D

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 20:14 Maggoth

Maggoth képe

Túlreagáltad :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2009-11-26 20:31 Maggoth

Maggoth képe
5

Amúgy meg van benne egy pici a Leon a profiból is ;)

Nyugi már, nem azt mondtam, hogy a Kill Billt koppintottad, hanem, hogy én ott éreztem magam, de érezhettem én magam a Madagaszkárban is közben, az már az én dolgom, nem? Nehogy mán itten tehessek róla, hogy mire asszociálok, az tök ösztönös. Attól még állati jó az írásod, és senki más nem tudná így megírni csak te :)

Hihetetlen, hogy még a dicsereteim is félreérthetőek, nem csoda, hogy néhány sztorimon is fennakadnak - na de, hogy épp neked kell magyrázkodnom, hát kivagyok...

Ezentúl csak annyit fogok mondani, hogy ez állat :)

Ui.: Ez állat!

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2009-11-26 21:44 Sren

Sren képe

Köszönöm... :) És bocs - nem vagyok tökéletes, de még mennyire hogy nem... hisz tudod, mint egy diplomata.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 21:21 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Nem vagyok rosszmájú, mármint átvitt értelemben.(másikban már a sok rumos kóla erősen dolgozik), tehát mondhatnám, hogy az "egymerő" szóig bírtam, de én leszarom az ilyesmit, attól ez az írás még kiváló. Nikita kicsiben.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

cs, 2009-11-26 21:40 Sren

Sren képe

Rumos? :O Remek ötlet! :D

Nyugodtan legyél rosszmájú, nem fogok idegbajt kapni, ha találsz benne valamit, ami javításra szorul: a korrektúra része az írásnak. Utójáték, tudod.:) Amint fentebb is láthatod, két alak képes volt belém kötni egy névelő - egyetlen icipici ˝a˝ betű miatt! Hallatlan, nem? :)

A Nikitát nem láttam, de ezek után meg fogom nézni.

Köszönöm szépen! :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 21:43 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Undok vagy, az a névelő igenis egy hatalmas ragadozó névelő volt, ami felfalta majdnem az egész novelládat! :P Mi csak megmentettük :D

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2009-11-26 21:48 Sren

Sren képe

És még le is undokoz...! Horribile dictu! :D

De komolyan, nagyon kedves, hogy megvédtetek, még mielőtt engem is felfalt volna. Mást sem becsülök jobban, mint a lovagiasságot! Én láttam, hogy nyilak is voltak nálad! :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 22:10 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Akkor nézd meg az Azumit is! Japán, kardozós, gyilkolászós film, benne egy csajjal katanával. :D Nekem nagyon tetszett, bár egy hozzáértő szerint rémes, ahogy a kardot tartják a kezükben. Ettől eltekintve nekem nagyon bejött a film.

De a második részét hanyagold! Azt nem láttam, de állítólag nem vesztetem vele semmit. Hiába, így van ezekkel a folytatásokkal.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2009-11-26 22:17 Sren

Sren képe

Azt hiszem, ezt múltkor láttam a boltban, rémlik, mintha nézegettem volna a borítóját. Rákeresek, Süti, köszönöm!:))

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2009-11-26 22:33 Maggoth

Maggoth képe

Ehhez csak annyit tudok hozzáoffolni, hogy a második része még jobb, mint az első, pedig az első is nagyon állat! :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-11-27 10:11 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Én rosszat hallottam róla, de ezek szerint mégis érdemes lenne megnéznem. :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2009-11-27 11:21 Maggoth

Maggoth képe

Hát, nekem az is bejött, de én mániákusan imádom a ninjafilmeket :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-11-27 13:30 Dom Wolf

Dom Wolf képe

"Az embernek minden marhaság eszébe jut fellépés előtt, míg ereiben higanyként kering a várakozás feszültségétől hűs vér, teste felett pedig lassan átveszi az uralmat a robotpilóta." - azt hiszem, képes vagy lefesteni a hangulatokat. Eszeveszettül jó mondat!

Általában csípem a katanás- fegyveres- erőszakos történeteket - ezt viszont imádtam, benne van a rád jellemző könnyedség és ezeknek a harcosoknak a szellemisége. A vége jó jó, de a többihez képest átlagos. Tudom, drámai az egész, de a novella egésze mellett elbújik.

Egészében csak egy ötöst tudok idebiggyeszteni :)

p, 2009-11-27 15:21 Sren

Sren képe

Érdekes dolog volt, amit ezzel a novellával átéltem. Maga a történet már hónapok óta dolgozott bennem, el is kezdtem leírni, de mivel nem volt se eleje, se vége, hagytam a csudába (nem akartam valami kommersz, kiszámítható csattanóval agyonütni). Gondoltam, ha kell, majd úgyis ˝jön˝ hozzá valami, amitől felébred: egy zene, egy illat, egy benyomás.

Aztán egy este képeket nézegettem pihenésképp (szokásom devianton mászkálva vizuális benyomásokat gyűjteni). És szembejött az Amíg elalszik. Bangg, mintha gyomorszájon vágtak volna. A kép címe igazából: ˝amíg (ez el)alszik˝, tehát a szerző nem élőlényről beszél. Itt láthatod. (A kép leírását kicsit átszabtam.) Nehezen tudnám leírni, mi mindent kaptam attól a képtől. Mert amíg elalszik valami, akár két ember között, addig nagyon hosszú az út, sok visszaemlékezés, sok zavaros gondolat… amit szívesen kifejtettem volna a történetben is, csak épp felesleges lett volna, mivel abban minden magáért beszél. Persze nem untatni akarlak ezzel, lényeg, hogy piszkosul betalált, örültem neki, és egyben keretet adott a történetnek.

Remekül érzed a végét; ez is olyasmi, mint például Randolph Lámpása: csak azért van vége, hogy vége legyen, maga a vég viszont a mondanivalóval kapcsolatban másodlagos.

Nagyon köszönöm, Dom.:)

(Off: naponta nézem a Férfias játékok-at: nem tudod szerkeszteni, vagy nem szeretnéd?)

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2009-11-27 18:14 Dom Wolf

Dom Wolf képe

A kép engem is gyomorszájon vágott... Bár más értelemben, és inkább gyorsan becsuktam. Ha viszont ilyenek kellenek ezekhez a novellákhoz, kérlek nézegesd többen a deviantartot! :-)

(nem akarok itt offolni, úgyhogy nálam válaszoltam az "offodra")

p, 2009-11-27 18:40 Sren

Sren képe

Köszönöm, Harcos.:) (Broáf, tudom, és nem állítom, hogy ilyenektől hatódom meg, továbbá a nekrofília nem az én asztalom, de... fene tuggya, ez szíven bökött. Megyek alád offolni.:D)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2009-11-28 00:30 Angyalka

Angyalka képe
5

Hát nekem most a Gólyabálomon kellene lennem, de olyan uncsi volt, hogy inkább Haza jöttem :D Kicsit ittas állapotban... :D Engem nem érdekel, hogy vesszővel vagy anélkül névelőve vagy anélkül nekem így is tetszett. Kétszer majdnem elbőgtem magam lehet az alkohol hatása miatt is vagy pont amiatt nem.  Ez ilyen minél jobban szeretlek annál inkább leakarlak győzni történet...  Akkor a szerelem beteljesedése itt a halál...  De vajon ha a lány a munkájának él szereti-e  a munkáját, vagy ez csak egy pajzs egy  burok amihez ragaszkodik, mert ezt könnyebb elviselnie, mint mást. Ha kegyetlen vagy és elpusztíthatatlan nem érhet sérelem... Elvileg. De mindig van kivétel ami át tud hatolni a pajzson... jelen esetben a szerelem, más esetben akár az őszinte szeretet, tisztelet és bizalom egy másik ember iránt akihez láthatatlan hidak kötnek. Remélem örökre.

Angyalka

szo, 2009-11-28 16:19 Sren

Sren képe

A harmadik vagy, aki illuminált állapotban olvasta; csak remélni merem, hogy ez nem annyit tesz, hogy józanul el sem tudtad volna viselni.:D

Köszönöm, Adele. A dominanicia-csatával picit mellélőttél, amiképp az is egyértelmű volt, hogy nem a munkájáért élt; az már más kérdés, hogy úgy rendesibül csak akkor emelkedett tudati szintre, amikor a férfi meghalt. De a többi stimmel. :) A híd az élet után is megmarad: a nőnek a biztos halált jelentette az, hogy társa mellett maradt.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2009-11-28 10:23 Obb_régi

Ööö... ö... izé... Húúú b*zdmeg, én meg itt el vagyok mostanában foglalva a sulis sz*rjaimmal, amikor valaki ilyet ír.

Gratulálok, izé ez kevés, ahogy belevitted a saját felgyülemlett feszülséged, érzéseid az valami hatalom (na ez olyan hülyén hangzik, de érezni az egyént mögötte) megminden!

Duplaötös.

szo, 2009-11-28 16:14 Sren

Sren képe

Nagyon köszönöm - azért egy Obb-féle ötös marhára nem semmi! :) Örülök, hogy egy kicsit ki tudtalak zökkenteni a suli-kórból; ha egy keveset segített, már megérte. Köszi mégegyszer!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2009-11-28 10:26 Obb_régi

5

"kukksötét,2 - és még nyelvújjításra is volt időd, baromi jó szó.

k, 2009-12-01 12:28 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

3

Üdv!
Nekem nem tetszett.
Tehetséges vagy, és nem is szenvedtem sokat az olvasással, de a stílus nem jön be.
Ez persze teljesen szubjektív dolog, nem a te hibád.
Nekem ez túl „lányos”. Olyan „Kill Billbe oltott korai Vivien Fable zsenge” érzetem volt tőle.
A leírások jók, a történetvezetés ( az idősík-váltásokkal) jó, a párbeszédek kicsit döcögősek.
Viszont maga a történet gyakorlatilag semmilyen.
Egy B-kategóriás akciófilm szinopszisa.

A végét nem is igazán értem. (Persze, ez lehet az én hibám is. Talán addigra elfogyott a kezdeti lelkesedésem, és már nem annyira figyeltem.)
Egyrészt, mi az a „hirtelen” felismerés, hiszen már a közepén arról beszélt a főhős, hogy a mesterének akart megfelelni, csak ő érdekelte, nem a megbízók, nem az ölés…
Másrészt, mit keresett ott a mester? Miért akarta megölni?

Amit írtál a tudatos szóismétlésekről azt értem, de nem biztos, hogy jó módszer. Szerintem inkább zavaró, mint hatásos.

Pár apróság:
„…a várakozás feszültségétől hűs vér…”
A feszültségtől nem igen „hűl le” a vér.

„alatt egymerő ideg vagyok, egymerő sötét, visszafojtott szenvedély.”
A már említet szóismétlésen kívül: ilyen szó, hogy „egymerő” nincs.
Tudom, hogy sokan használják, tévesen.
A kifejezés az „egy mérő” kifejezésből alakult ki, a „mérő” szó módosulásával ( az eredeti, „mérő”-s verziót is használják még). Egybe írni olyan, mintha azt írnád „egykorsó”, „egyliter”, „egyvéka”…

„a robotpilóta”
Szerintem ez zavaró kifejezés, keress valami szinonimát!
A robotpilóta járművek irányítását végzi. Neve onnan ered, hogy az élő pilótát helyettesíti, az ő feladatát látja el automatizálva. Az embert nem pilóta irányítja, így az irányítást ideiglenesen nem veheti át robotpilóta.
Ez kb. olyan képzavar, mint ha pld. egy automata gyártósorra mondanád, hogy azt robotpilóta irányítja.

„hátralök a fájdalom, zuhanok”
A fájdalom nem „lök” sehova, legfeljebb „összeránt”.

Tehetséges vagy, és nem a te hibád, hogy engem ettől a műfajtól kiráz a hideg.
Viszont az értékelésemet befolyásolja a stílus.
Mindent összevetve három csillag.
(Ami „szövegre lefordítva” jót jelent – így talán nem tűnik olyan „kevésnek”.)

k, 2009-12-01 15:13 Sren

Sren képe

Venyigeszu, üdvözöllek! Nagyon örülök, hogy itt láthatlak! Évek óta figyelem a kritikáidat (Fantasya), és meggyőződésem, hogy igen sokat veszítettek, illetve veszítenek azok az amatőrök, akik különböző okoknál fogva mereven visszautasítják, amit mondasz. Az értékeléseid túlnyomó többségénél elismerően bólogattam, gondolván: na, EZ novellaelemzés.

Épp ezért elszomorít, hogy neked ez a stílus nem jön be. Nem emiatt a történet miatt, hanem mert tényleg ez a stílusom, tehát valószínűleg egyetlen írásomat sem fogod kedvelni. Ezt pedig komolyan sajnálom.:( De hát így jártam.

Lássuk a hibákat.

Hátralök a fájdalom – valóban nem a legjobb kifejezés, viszont határeset: hihetetlenül széles az érzékelési skála, mindenki mást érez. Van olyan fokú fájdalom, ami ha elborít, hát úgy érzed, mázsás súlyokat tettek a válladra, és szó szerint térdre kényszerít. (Vicces, de nagyfokú fájdalom esetén nekem olyan érzésem van, mintha csiklandoznák a talpamat. Nyilván az idegek játéka, viszont nagyon is valós, de ha ezt beleírnám a történetbe, az olvasó röhögőgörcsöt kapna.:D) Nézd hát el nekem a hátralök kifejezést, hisz ennyi erővel a tűzrózsát is kifogásolhatnád, mert az ember vállán nem virágzik semmi, max ha virágot ábrázoló tetoválás.

A hirtelen felismeréssel azt akartam érzékeltetni, amikor tudati szintre emelkedik valami, amit addig csak a szíved tud. A végén dettó. Ezek szerint nem áll meg a lábán az érzékeltetés, sajnálom… viszont egy zavart, ideges, hagymázasan emlékező, szinte éber álomban lévő nő nevében nem érzékeltethetek tanárnénis, mindent elmagyarázós módon.

Mit keresett ott a mester? Ki tudja? Talán bekevertek odafent, és ő is ezt a megbízást kapta; talán csak figyelte a lányt, talán tényleg meg akarta ölni. Ezt sem akartam kifejteni, amiképp azt sem, hogyan sebezheti meg a lányt egy japán hosszúkard, amit rendszerint tokban hordanak a harcosok…

A feszültségtől nem igen „hűl le” a vér. – Nem hűl le, viszont a feszültség, izgalom miatt jó adag adrenalin kering benne. Nem tudom, ki hogy’ van vele; nekem hideg érzés.

Egymerő – ilyen szó nincs. Tényleg nincs, és a Word is hibának jelzi. Más kérdés, hogy az ember úton-útfélen találkozik vele, én meg mentem a szót tévesen használók után – de ha nincs, hát nincs, slussz. Írhattam volna, hogy ˝csupa˝, persze; de ez a nemlétező szó valahogy emberibbnek tűnt, illett a zaklatott nőhöz.

Robotpilóta – itt sincs mentségem, nem ugrik be megfelelő szinonima.

A hármast is köszi – nekem nem ˝kevés˝, csak folyton a középszerűség ugrik be róla (a szövegre fordítástól függetlenül), de erről nem te tehetsz; ráadásul világosan elmondtad, hogy befolyásolt a stílus, szóval semmi gáz. Sőt, valahol még büszke is vagyok rá.

Köszönöm a kritikát, és hogy egyáltalán végigolvastad. Örülök, hogy újra itt vagy köztünk!:)

 

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2009-12-01 17:07 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Örülök, hogy ilyen pozitívan állsz a kritikához.

Biztosra veszem, hogy fogok tőled még jobban a szám íze szerint való művet olvasni.
Talán félre érthető voltam. A nem az írói stílusoddal van gondom, az( a pár erőltetettnek tűnő szóismétléses hangulatfokozást leszámítva) rendben van. A történet stílusa nem tetszik. Azt azért nem hiszem, hogy mindig ilyeneket fogsz írni. Neked ez ujjgyakorlatnak elmegy, de szerintem vannak benned ennél komolyabb művek is.

Nos, akkor a reakciók a reakciókra :-)

„Hátralök a fájdalom”
A fájdalomtól megtántorodsz, összegörnyedsz, megfeszülsz stb…
Hátra pld. egy lövés ereje lök.
A „tűzrózsával” semmi gond, az egy hasonlat, egy írói kép. A „hátralök” viszont egy esemény valószerűtlen (ezért hiteltelen) leírása.

„A hirtelen felismeréssel…”
Ez rendben is lenne, ha előtte – a mű közepe táján – már nem gondolta volna ezt végig.

„Mit keresett ott a mester? Ki tudja?”
Hát, ha Te nem, akkor senki! :-)))
Elhiszem, hogy nem akarod kifejteni, így viszont suta, illogikus a sztori.

„A feszültségtől nem igen „hűl le” a vér.”
Értem.

„Egymerő”
Nem kellett volna sem „csupát”, sem mást írni. Ez jó kifejezés, illik is ide, csak külön kell írni.

Örülök, hogy örülsz nekem.
(Nem ez a jellemző.) :-)))

Várom a következő művedet!

sze, 2009-12-02 10:35 Sren

Sren képe

Alap hibák javítva, a többi marad; azok komolyabb átírást igényelnének, amire perpill sajnos nincs időm.:(

Még egyszer köszönöm az észrevételeket!:) Tényleg örülök neked; vágom, hogy nem ez a jellemző, de éveken keresztül élvezettel olvasgattam a kritikáidat, és nagyon sokat tanultam belőlük. Következőm nem tudom, mikor lesz, igazából hosszabb művekkel foglalkozom. Ez itt olyan ˝pihenésképp˝ ment.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2009-12-02 14:40 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Hát, akkor nem marad más hátra, mint erőt és egészséget kívánni a hosszabb műveid megírásához..
:-)

sze, 2009-12-02 15:11 Sren

Sren képe

Mindkettőre szükségem lesz. Köszönöm szépen!:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2009-12-01 15:37 Pergamon

Pergamon képe

Nem rossz, de valahogy nem az én műfajom. Igaz, nekem a Kill Bill sem jött be, sőt azt sem értem, Tarantinon mit esznek annyian. Ha én bérgyilkos lennék, biztos nem katanával indulnék küldetésre, és nem tudom elképzelni azt sem, hogy a számomra legfontosabb emberre lődözgessek.

A stílus jó, de néhol megtöri pár oda nem illő szó. Az egy merőt szerintem is külön írják, és amúgy sem ebbe a hangulatba való. A kukksötétet meg inkább egy mesében tudnám elképzelni. A robotpilóta viszont pont jó, nem értek egyet Venyivel.

Lényeg a lényeg, tőlem 4*.

k, 2009-12-01 16:15 Sren

Sren képe

Szia itt! Mit ne mondjak, feladjátok a leckét.:))

A film… hmm, fifikás egy alkotás. Sok éven át sokszor láttam, de igazán csak két hónappal ezelőtt értettem meg. Mindig azt hittem, a bosszúról szól, és arról, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Egy fenét: a katarzisról szól, és olyan ambivalenciákról, amit csak akkor ért meg az ember, amikor át is élte. Ilyen például a megöl, mert szeret. Nem lehet érteni, érezni kell. Volt szerencsém hasonlóhoz, amikor olyasvalaki szedett szét csipetkének (nem fizikailag), akiről tudom, mennyire fontos vagyok neki. Persze ezek itt csak szürke szavak, de mikor bent vagy a közepében, és tudod, hogy nincs megállás, így vagy úgy, de el kell menned a falig és ő is el fog… pff.:)

Nagyon köszönöm az értékelést: megtisztelő számomra, amikor majdnem tetszik olyasvalakiknek is, akiknek nem ez a műfaja. Köszi még egyszer.:)

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2009-12-05 15:45 Creideiki

Creideiki képe

Nem is tudom. Nem pontoznám, mert nem tetszik a története.

Ezt leszámítva viszont minden más igen. Kellemes a szerkezet, a narráció, a stilus - bár lehetne szárazabb, de ez csak az én véleményem -, a képeid. (Kedvencem: "a múlt haldokló monitorának pixelekre töredező, értelmetlen képe?")

:)

Nem volt aranykor.

szo, 2009-12-05 16:10 Sren

Sren képe

De végre itt vagy...!

No igen, képekben jó vagyok, meg akad pár dolog, amiben szintén. A többi még - hogy is mondjam - fejlesztés alatt áll. :)))

Szárazat majd írnak a skacok, nőtől ne várj ilyet - az már nem nő, hanem egy konyhai robotgép.:)) És ahol kifejezetten emocionális síkon mozog az írás, várnál-e mást? Nem akartam túl fiúsra, Crei. Eltolta volna az egészet, túl nagy kontrasztot alkotott volna a képekkel, satöbbi.

Nem folytatnám, felesleges - különben is, én most neked örülök jobban. :)) Remélem, jól vagy. Nagyon jó, hogy újra itt látlak! :) Köszönöm, hogy elolvastad!:))

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2009-12-05 18:01 Creideiki

Creideiki képe

Jajj ne viccelj.

Tényleg, nem gondolkodtál azon, hogy "fiúsat" írj valamikor?

Nem volt aranykor.

szo, 2009-12-05 18:06 Sren

Sren képe

Jaj, dehogynem! De abban a pillanatban ledomináznátok.:DDD

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2009-12-05 19:42 Sütiszörny

Sütiszörny képe

És az miért baj? A dominák nagyon izgatók! :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2009-12-05 20:06 Sren

Sren képe

Mosásban a bőrszerkóm. Ha megszárad, végetek! :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2009-12-05 20:26 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Juj, de megijedtünk! :D Üss, nőstényördög! :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2009-12-06 12:08 Sren

Sren képe

Fájni fog, Süti. Ritkán szórakozom hajlékony dolgokkal: nálam a korbács szögesdrótból van.:DDD

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2009-12-06 12:45 Sütiszörny

Sütiszörny képe

"Ritkán szórakozom hajlékony dolgokkal" - Ez evidens. Ha hajlékony, akkor nem is használható semmire. De nem hiszem, hogy nálad ne keményedne meg. ;)  :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2009-12-06 10:36 Obb_régi

Igen Venyigeszú barátomnak azért igazsága van, csak pont az emocionális síkot hagyta figyelmen kívül, ami szerintem igen-igen ritkán sikerül ilyen jól, egy dolog volt, ami akkor engem is zavat, csak nem igazán akartam felhozni, tehát a robotpilóta ellenesekkel tartok.

v, 2009-12-06 12:10 Sren

Sren képe

Irigyellek azért a barátságért.:D

Gondolkodtam a robotpilótán. Én sem rajongok érte – például nem illik a távol-keleti harcok szellemiségéhez sem – de továbbra sem jut eszembe olyan kifejezés, ami tömören, egy szóban visszaadná a felkavart lelkiállapot, az idegesség és az izgalom alatt hűvösen irányító, hóttnyugodt valamit. A Tanút a testben, ami a legrohadtabb helyzetben is higgadt és közömbös marad, gyors és hideg. Szinonimát kérek.:D

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2015-05-04 18:27 Gitáros

Gitáros képe

"Szinonimát kérek."

kőhideg racionalitás - esetleg?...

Miki

h, 2015-05-04 18:28 Gitáros

Gitáros képe

robotpilóta

"Szinonimát kérek."

kőhideg racionalitás - esetleg?...

Miki

szo, 2009-12-05 20:52 Fangorn

Fangorn képe
5

 Tetszik a stílusod, ahogyan írsz. Valahogy még az sem zavar, hogy képernyőről kell olvasnom (pedig általában ez rendkívül zavaró számomra). Tartalmas, nem unalmas, hogy még rímeljen is. 

A hozzászólásokat olvasgatva (Ó, Discordia!) úgy sejtem te sem tartozol azok közé,akik számára az ÚT eltörpül a CÉL mellett, ha érted mire gondolok. És ennek nagyon örülök. 

Ja és rám is azt mondják, hogy sokat szövegelek fölöslegesen (még az írásaimban is), ezért "műveim" nagyrészét be se küldöm (amúgy is túlnyomóan filózófikus irományok). De te azért küldögessed :)

Hosszú napokat és kellemes éjszakákat!

_______________________________
"Ha valaki író akar lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tennie; olvasson sokat, és írjon sokat."
"Az emberek olyanok, mint a gyémánt, Bobby. Sok oldaluk van."
STEPHEN KING

v, 2009-12-06 12:09 Sren

Sren képe

Üdvözöllek a Sugár mentén!:) Az Út hosszú. Van, aki később úgy mondja el, hogy hosszi volt és lapos. Van, aki megjegyez minden apró kavicsot, minden kereszteződést, minden hangot, minden arcot – és aztán a végén elénekli a nevüket.:)Utóbbiakkal tartok. Egy rövid történet csak afféle vázlat: legalábbis, ha én írom.:D Látom, hasonlóan vagy magad is. Örülök, hogy találkoztunk, és köszönöm! Hosszú napokat és kellemes éjszakákat!:)

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2014-11-18 09:17 Roah

Roah képe

És egy örökbecsű Sren.

Mekkora volt?!

A "míg", vagy "amíg" kérdése? :)))))

(Írhatsz te Arcokról, Házakról, Eszti nénikről, nálam ez a novellád viszi a pálmát, karöltve a Lélekaljával. ;)

Gyere, Zsuzsi!

Itt egy stab, meg egy pohár labambi vadász - na jó, vadász nincs, mert 9.11 van, és kedd -, rágcsa, és ez:

http://www.youtube.com/watch?v=6Whgn_iE5uc

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2014-11-18 18:17 Sren

Sren képe

Feladod a leckét, mert – mit is mondjak? Ez az írás már rég kirepült a fészekből, nincs sok közöm hozzá… Ambivalens módon mégis nagyon örülök, hogy vissza-visszahív embereket. Ez a jó történet titka, nem? (Megint ambivalencia, hogy simán dobok egy hátast a hemzsegő gyerekcipő-hibáktól, de ezt csak neked mondom, mert tudom, vágod a mérnöki precizitás kényszerét.)

Ami engem illet, úgy nézek vissza ezekre a történetekre, mint lépcsőfokokra. Álszerénység nélkül, komolyan mondom: büszke vagyok arra, hogy vettem az adást, amikor Ndy osztotta az ívet – nem voltam hajlandó megállni egy szinten, nem toltam a képetekbe mindig ugyanazt. Sokat köszönhetek a fiúnak. Bár mindenkinek lenne egy ilyen kíméletlen guruja – illetve ha van, szót is fogadna neki…

Neked is sokat köszönhetek – köszönhetünk. A szeretetedet.:)))) Sajnos mint a fentebb említett ostorozásról, úgy erről is kevesen tudják, mekkora ereje van, és mennyire fontos.:)
https://www.youtube.com/watch?v=BtP9Ugc5Eu8

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/