Arcaink

Arcaink

 

Hazudós napfény és fülcimpát harapdáló hideg vár odakint, amikor szokásos reggeli útjaim egyikére indulok. Fejemet még nem szívesen mozgatom; jobbára tekintetem csodálja ide-oda cikkanva világom arcait. Murva csikordul a cipőm talpa alatt, madárcsicsergés kél az alvó jázminsövényben. A szomszéd komor képű házőrzője lustán megbillenti a farkát, amikor elmegyek a ház előtt. Mari néném tujafája alatt óriási, kivénhedt kandúr guggol; lenézően mér végig, hiába köszönök neki udvariasan: szevasz, Bálint!

A harmadik háznál épp ismerős, bordó terepjáróját állítja le az ősz hajú ezredes. Unokái vannak már, de ő máig a keménykötésű, zord arcú, nyers modorú katonatiszt szerepét játssza. Régebben is csak részben hittem ugyan a látszatnak, mégis tartózkodó tisztelettel illettem e kérges, harcos lélek földi ruháját. Szervusz, Imre, köszöntöttem akkoriban bátortalanul, ha sárga ragadozószeme rám villant. Ma már elég egy mezei helló is. A tisztelet maradt, de már rég nem a ruhának szól. A tiszti egyenruhának sem, de lelke öltözékének sem: a bennük élő ember az, akivel kölcsönösen tiszteljük egymást.

Az utca végén jobbra fordulok. Változik az irány, hűvös ajka mögé rejti fogait a fagyos szellő: most már csak csókolgat. Iskolába igyekvő tinédzserlányok laza koszorúja rebben szét az utamból: riadt, könnyű szárnyú verébcsapat, ha fekete macskát lát… Csókolomot rebegnek álarcaik – sminkjük, gyászkeretes szemük, divatruháik, kütyükkel teliaggatott táskáik – fedezékéből. Pedig az ő páncéljuk vastagabb. Engem csak egy sötét hosszúkabát öltöztet; festék nélkül vállalom az arcomat. Úgysem értik még, hogy maszk az is, mint a többi. Hogy az élet csak egy szerep, a test csak egy ruha.

A völgy felé haladva csillogó kisautó jön szembe, Valentin-napi ékszerdoboz; kelléke csak a volán mögött düllesztő fiatal nőnek. Na, ez egy igazi maskara: piros pulóvert, fekete hajkoronát visel a sötét kárpitozású, jujjvörös kocsihoz – vagy az autót viseli kiegészítőként ahhoz a ˝ruhához˝, amit önmagának hisz? Elképzelem, amint a nap végén akkurátusan behajtogatja a járgányt a gardróbba, a többi fontos csinosság mellé. Arcán havasok festett pírja alatt emelt orrú gőg feszeng; festett az is. Elfojtok egy mosolyt. Nem is keresem a nyakán a sebhelyet, az átfedést a jelmez és az ember között: ez az álca olyan vastag, hogy hosszú évek vésője fejtheti csak le róla.

Sétálok, mosolygok. A közértbe érve bevásárolok, majd ott is felejtem a tömött szatyrot. Ó, nagyon könnyen elhagyok mindenfélét – hisz csak kellékek a mindennapi szerephez. A lelkes statiszták – a patikus, az eladók, olykor pénztárosok, postatisztviselők – napirenden loholnak utánam táskával, pénztárcával, autó- és kapukulcsokkal, és rendre azt állítják, hogy azok az enyémek. A mai napra osztott visszaadós jelenet végeztén hazafelé indulok; ekkor viszont ismerős alak jön szembe megint. Apró öregasszony, kopott ruhában; vastag nagykabátja alól kilóg a nejlon otthonka, hófehér haját meleg téli kendő fedi. Megörülök neki, persze. Alaposan megölelgetem a nagykabátot, és alatta lelkének törékennyé vénült öltözékét is, vigyázva, hogy szorításom ne okozzon fájdalmat a reumás ízületeknek. Alig ér a szegycsontomig. Végigsimítok az arcán, ujjaim hálásak a száraz, selyem-finommá vékonyodott, ráncoktól pókhálós bőr érintéséért. Élő maszk, de a szeménél lyukas már: micsoda ajándék az őt csodálónak! Kékacél fegyvercső villan ilyen tompa, könyörtelen őszinteséggel, pőrén és igazul, mint ez a kék szempár.

Beszélgetünk, mindegy, miről: mindketten tudjuk, a szöveg csak a szerep része, és kicsit sem lényeges. Ami számít, az a szemkörnyéki hasadékon kikönyöklő lélek üzenete: látlak, testvér.

Formátlanná görbült, vén ujjak húzták a cipzárt a kabáton reggel: nem csoda, hogy a húzózár nyelve nincs a helyén, és a kocsi lejjebb csúszik, felfedvén a ráncos nyak bőrét. És a sebhelyet. Rég beforrt korbácsütés helyére emlékeztető, vaskos, keresztirányú heg. Csontozókés élén fut végig hidegen a fény emlékeim között; állkapcsom megfeszül. Lassan odanyúlok, felhúzom a cipzárt, és gondosan megakasztom a kocsit.

–        Megfázik, Mamóka – korholom rekedten a tulajdonost.

Széles mosolyra húzza a száját – foga kettő – és legyint. Igaza van. Ő nem csak a mi arcainkat látja mindennap, látta már a halál arcait is. Ugyan miért félne egy röpke náthától? Az ő korában ez ugyan meg is ölheti – no és? Mit neki az már?

–        Vigyázzon magára, Mamó – dünnyögöm csendesen.

–        Vigyázz magadra te, gyerek – nevet rám. Újra közel hajol, úgy folytatja mormolva: – Azt beszélik, beleőrültél… Már nem vagy a régi, másképp látod az embereket. Ne higgy nekik! Te vagy köztük a legnormálisabb!

Bólintok; még csak el sem komorodom. Mindig beszéltek rólam, és sosem érdekelt. Most éppen őrültnek tartanak, mert nem vagyok képes komolyan venni a maszkjaikat? Néhány hónap múlva más lesz a sláger, de csak a dallam változik, a forma soha.

Megmászom a dombot, amelynek hátán házamig vezet az út. Kattan a zár, elém siet a kutya: jókora darab, vastag bundába öltözött hűség. Csecsemő-tekintetű óriás testében lakó félisten, hol tartok én hozzád képest?! Hisz méltón még szeretni sem tudtam. Bár, továbbszőve a gondolatot, ugyan mit szerettem volna egy álarcon, amely elé még a sisakrostélyt is lehúzta a gazdája?

A lakásba lépve velem szemben, az előtér tükrében egy nő – nem fiatal, nem idős – rázza meg kihűlt sörényét, noha fájdalmat okoz a mozdulat. Lekerül a fekete hosszúkabát, elővillan a nyakon a gyógyulófélben lévő heg. A külvilág szemében gégemetszés helye: balul sült el az öngyilkossági kísérlet, a nagy marék altató allergén reakciót, gégeödémát váltott ki. A test – a praktikus, ám érző ruha – máig összerándul, ha a fuldoklásra emlékszik. Az elme bizonygatja, hogy a sebhely csak egy emlék: mementója annak az egy évnek, amelynek a végén nem bírta tovább a csendet – a lehúrozott hangszer iszonyú csendjét szívének abban a zugában, ahol addig lakott valaki.

Nem hiszek neki. Az ott nem sebhely, az más.

Határvonal ember és jelmez között.

Nézem a tükörben, ahogy lassan a seb felé nyúlok. Látom ujjaim végén a tövig vágott körmöket. Ennek is megvan az oka: a vége felé már a megrögzötten hosszúra növesztett, kemény szarupengékkel is folyton véres sebeket vágtam a jelmezen.   

A védtelen, csupasz ujjhegyek kitapogatják és tágítani kezdik a sebszéleket a kanül helyén, majd alájuk csúszva felfeszítik a bőrt. Vér csordul a mellem közé. Elfordulok: ehhez már nem kell tükör. Nyúzom, fejtem magamról arcom hozzám nőtt maszkját. Itthon vagyok, semmi szükségem rá.

Holnap majd megint felveszem.

*

 

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (11 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2010-03-12 21:04 Blade

Blade képe

Ha nem ez lenne a címe, azt mondanám, bár a csomagolás gyönyörű (hajajj, de még mennyire), a téma lerágott csont, megint egy történet a szerepekről, mindenki játszik, csak az öregek nem, mert őket már nem érdekli, stb, stb. Így viszont egy képet kapunk másokról, a te olvasatodban...a téma konkrétan megnevezve. A vége persze nem tetszik, mert ellenkezik a szemléletemmel, de hát nem lehetünk ugyanolyanok. ;)

(Mindig is érdekelt, hogy az ember milyen lenne mondjuk 150 évesen...? Ha öregkorban elhagyod a maszkot, mi jön utána, mi a következő fokozat...?)

Nagyon tetszett, jöhet a regény! :)

p, 2010-03-12 23:04 Sren

Sren képe

A következő fokozat az, hogy teljesen átlátszóvá válik a ˝jelmez˝, és kikopsz az életből.:)

Szavadon foglak a regénnyel, csak győzd olvasni.:)

Nagyon köszönöm, harapós Mágusom!

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2010-03-12 21:29 Roah

Roah képe
5

Olvasás közben ösztösen az 'igazi', hosszú hegemet tapogattam a nyakamon; de az halvány, olyan precíz orvos sebészkésétől származik, hogy megérinteni képtelenség...Cokkolom leesett az állam. Nem nagyon, csak az asztal alatti parkettáig. (Összeállt ám, már vágom:) Pazar leírások, a témáért külön pusz, és igen, bár sokunknak hiányoznál nagyon, jöhet a regény, by Sren.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-03-12 23:05 Sren

Sren képe

Látodlátod, pedig beszéltünk róla, és elfelejtettem mondani a sebhelyet. Ne haragudj!:( Örülök, hogy ennek ellenére is tetszett, Ro. Köszönöm szépen!

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2010-03-13 09:32 Roah

Roah képe

Ó, semmi baj Sren.:) Engem is megihletett az Inkvizítornál. (nem felejtetted el, mert céloztál rá, hogy ne lepődjek meg) Ennél szebb történetet nem is kaphatott volna a heg.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-03-12 22:00 Ndy

Ndy képe

"sárga ragadozószemének szigorú tekintete" - ezt kissé túlspiráztad. Neki van tekintete, nem a szemének.

"A völgy felé haladva csillogó kisautó jön szembe, Valentin-napi ékszerdoboz; kelléke csak a volán mögött düllesztő fiatal nőnek." - A völgy felé haladva csillogó kisautó jön szembe - Valentin-napi ékszerdoboz. Kelléke csak a volán mögött düllesztő fiatal nőnek.

"Na, ez egy igazi maskara" - Na, ez igazi maskara - a felesleges névelő félreérthető... és felesleges :)

"ahhoz a ˝ruhához˝, amit önmagának hisz?" - csak: a ˝ruhához˝, amit önmagának hisz?

"és kapukulcsokkal, és rendre azt állítják" - másodszorra a "majd" szebb lenne az "és" helyett.

"A mai napra osztott visszaadós jelenet végeztén hazafelé indulok; ekkor viszont ismerős alak jön szembe megint." - pontosvessző helyett vessző.

"Apró öregasszony, kopott ruhában; vastag nagykabátja alól kilóg a nejlon otthonka, hófehér haját meleg téli kendő fedi." - vessző.

"Kékacél fegyvercső villan ilyen tompa, könyörtelen őszinteséggel, pőrén és igazul, mint ez a kék szempár." - ha "Csak"-ot írsz az elejére gördülékenyebb, értelmezhetőbb.

"korholom rekedten a tulajdonost" - tulajdonost?! :D felsőruházati cikk birtokában lévő öregasszonyt? :D Nem kell.

"Az ő korában ez ugyan meg is ölheti" - ugyan, ugyan. Az ugyan nem kell :)

"csak a dallam változik, a forma soha" - ez képzavaros, inkább: "csak a hangszerelés más, a dal soha"

"mementója annak az egy évnek" - az "egy" megint nem kell. Ez majdnem olyan hiba, mint a páros szervek.

"a vége felé már a megrögzötten hosszúra növesztett, kemény szarupengékkel is folyton véres sebeket vágtam a jelmezen.   " - nem azt akartad írni, hogy: a vége felé a megrögzötten hosszúra növesztett, kemény szarupengékkel folyton véres sebeket vágtam a jelmezen.   "

Tehát:

Ezek inkább stilisztikai dolgok, majdnem mind vitatható. A sztori kissé ismerős, de csak a nóta a régi, a dal az új :)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2010-03-12 23:06 Sren

Sren képe

Úgy tűnik, elromlott a túlírás-ellenőrző programom, a régi nótákat tekintve is. Majd teszek róla.

Köszi.:)

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2010-03-13 14:49 Kelvin

Kelvin képe
5

Savanyú házi bor, karcos házi pálinka, olcsó, büdös cigaretta, a konyhaasztalon hamu keveredik a megpucolt zöldségek héjával, a szélben az ajtó fülyülni próbál, küszöb ajkán becsorog a hólé-nyál. Odakint szürke a világ, alig látom a párás ablakon át.

Semmi baj sincs, csak ha már hazahoztál, maradj itt!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2010-03-13 14:55 Sren

Sren képe

No nézd csak, leírások tekintetében jobb, ha összekapom magam. Ezt mentem, csak előbb eltüntetem ezeket a szúrós könnyeket innen. :) Köszönöm!

Látlak, testvér. Sohasem hagynálak el.:)

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-03-14 15:45 Obb_régi

5

"Fejemet még nem szívesen mozgatom; jobbára tekintetem csodálja ide-oda cikkanva világom arcait." - tekintetet nem csak a szem adja, itt inkább a szememnél maradnék

"ha rám villant sárga ragadozószemének szigorú tekintete" - itt kimondottan zavaró, még a sablon pillantás is jobb lenne, el is határoztam, hogy most aztán szigorú leszek

"Ma már elég egy mezei helló is. A tisztelet maradt, de már rég nem a ruhának szól." ez így hellóval nem frankó, talán a név elhagyásával és szevusszal megvehető

"Csókolomot rebegnek álarcaik – sminkjük, gyászkeretes szemük, divatruháik, kütyükkel teliaggatott táskáik – fedezékéből." - itt kezdtem elérzékenyülni :)

"Na, ez egy igazi maskara: piros pulóvert, fekete hajkoronát visel a sötét kárpitozású, jujjvörös kocsihoz – vagy az autót viseli kiegészítőként ahhoz a ˝ruhához˝, amit önmagának hisz?" - ték nélkül Mivel a kezdéshez ez dukál: piros pulóver, fekete hajkorona a sötét kárpítozású, jujjvörös kocsihoz

"Arcán havasok festett pírja alatt emelt orrú gőg feszeng; festett az is." - kell a végén a festett az is?

"Ó, nagyon könnyen elhagyok mindenfélét" - mindent?

"A mai napra osztott visszaadós jelenet végeztén hazafelé indulok" - osztott után vessző?

"Széles mosolyra húzza a száját – foga kettő – és legyint." - –, és legyint.

"a nagy marék altató allergén reakciót" - nagy kell oda?

Ahol jeleztem, onnan már megvettél :)

 

v, 2010-03-14 16:55 Sren

Sren képe

Nem vitaképpen, hisz szimplán azért írtam, mert jólesett; nem néztem át hetvenhétszer, olyan is, de - van néhány dolog, amivel nem értek egyet.

"Fejemet még nem szívesen mozgatom; jobbára tekintetem csodálja ide-oda cikkanva világom arcait." - tekintetet nem csak a szem adja, itt inkább a szememnél maradnék – Megérthető, de helytelen asszociációt keltene: mint akinek jojózik a szeme, miközben teniszmérkőzést figyel.

"ha rám villant sárga ragadozószemének szigorú tekintete" - itt kimondottan zavaró, még a sablon pillantás is jobb lenne, el is határoztam, hogy most aztán szigorú leszek – Tény, ezt rondán eltechnikáztam. Belekeveredtem a szabályba, hogy tekintetnek nem lehet színe; ugyanakkor Imre szeme tényleg sárga – brrr! – és ezt mindenképp meg akartam írni. Így pár nap után már meg tudnám oldani egyszerűbben; de messze nem egy kivételes írástechnika bemutatása volt a cél.

"Ma már elég egy mezei helló is. A tisztelet maradt, de már rég nem a ruhának szól." ez így hellóval nem frankó, talán a név elhagyásával és szevusszal megvehető – Pusztán a valóságot adtam vissza; ma már tényleg hellózunk.:D Ez nem kibúvó akar lenni, megoldható lenne egy szlengesebb rokon kifejezéssel, de mikor az emberbe beleég a mindennapok rutinja, eszébe sem jut változtatni. Mea culpa.:)

"Arcán havasok festett pírja alatt emelt orrú gőg feszeng; festett az is." - kell a végén a festett az is? – Persze, hogy kell.:)

"Ó, nagyon könnyen elhagyok mindenfélét" - mindent? – A ˝minden˝ nagyon tág fogalom. A ˝mindenféle˝ (cucc) inkább csak a sok kütyüt jelképezi, személyes dolgainkat, amik velünk tartanak a mindennapok során.

"A mai napra osztott visszaadós jelenet végeztén hazafelé indulok" - osztott után vessző?

"Széles mosolyra húzza a száját – foga kettő – és legyint." - –, és legyint. – Két vesszőhiba, ami nem hiba: így is, úgy is jók.:)

"a nagy marék altató allergén reakciót" - nagy kell oda? – Ó, igen! Nőies túlzás, kell, különben névelőznöm kell jobban (holott túl sok vagyok a névelőkkel enélkül is), viszont ha elhagyom csak úgy alle nature, akkor idegenül, magyartalanul jön ki.

Nagyon köszönöm, Obb. Sokat jelentett tőled – remélem, tisztában vagy vele.:)

Ezúton köszönöm a rejtélyes csillagozónak is az ötöst; eggyel több van ugyanis, mint amit a kollegák bevállaltak. Köszi.:)

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-03-14 18:36 Obb_régi

Igen, érezzem inkább azt, hogy jojózik a szemed (bár nem hiszem, hogy arra asszociálnék, mivel már előtte belassítottad) , mert a tekintetedhez kell ez arcod mimikája is, azt pedig bezártad azzal, hogy nem akarod mozgatni a fejed.

Pedig kellene változtatni, mert írásban nincsen hangsúly, ami visszaadja a hellóban rejlő tiszteletet.

A többinél azt hiszem kérdőjelet tettem :)

Ja mondtam már, hogy tetszett :)

v, 2010-03-14 18:50 Sren

Sren képe

Nem mondtad, de levettem, köszi. :) Puszi oda!

Mondtam már, hogy igazad van? :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-03-14 19:15 Indi

Indi képe

Nincs mit, tetkós csaj :P Pedig eskü, hogy még a komment írása közben megejtettem a tranzakciót, de ez most ilyen lett. Nem komál ma a rendszer, van ez így, túlélem.

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2010-03-14 17:02 Indi

Indi képe

Újraolvastam, még mindig tartogat meglepetéseket, új gondolatokat ébreszt sokadik alkalommal is. Ez a verzió kidolgozottabb, a másik a maga nyers valóságában mégis egy hajszállal még mindig jobban tetszik. Talán csak túl mélyen érintett meg az első alkalom és már nem szabadulhatok tőle, főleg az ezredes leírása, az fájón hiányzik abban a formában, minden mással viszont kompatibilis lettem :D

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2010-03-14 17:37 Sren

Sren képe

Héé, Imre leírásában egyetlen szót változtattam! Ööö... azt hiszem.:D Népszerű az ezredes úr, tán mert engem csökönyösen egy közös ismerősünkre emlékeztet (mármint leírva; élőben egész más).

Köszönöm, szépséges sötételf! :))

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-03-14 17:44 Ndy

Ndy képe

A tekintete még most is tök felesleges. A "szemvillanás" teljesen elfogadott szóösszetétel, így ha bontod, akkor is helytálló.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2010-03-14 18:07 Sren

Sren képe

... ha sárga ragadozószeme rám villant. Megfelel, uram?

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-03-14 18:54 Ndy

Ndy képe

A "rám" az nem igekötő véletlenül, ami épp egy ige előtt áll? :D

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2010-03-14 18:56 Ndy

Ndy képe

Bár persze lehet határozó is, és kivételek vannak. Ide szerintem Dóri kell :)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2010-03-14 19:32 Sren

Sren képe

Ide szerintem egy levél nyugtató kell, de előbb megnyúzlak. Le lesz a gondod a borotválkozásról. :D

Átírom, ha te is. :P

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-03-14 19:43 Obb_régi

Átírom ha te is!

Bevizelek :)

Mek mert buliba hívtak, le kell ittasodjak, rám fér vagy rámfér :) döntsétek már el, mert így sosem leszek részeg.

v, 2010-03-14 19:48 Ndy

Ndy képe

Nyugi, ha elég pálinkát iszol a buliban, úgyis bent mész ki... ez múlt pénteken be is bizonyosodott :D

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2010-03-14 19:58 Sren

Sren képe

Menj csak, és önts fel a garatra. Átíratlan marad minden, lefogadhatod. Sosem fogunk engedni egymásnak, borzasztó nagyot csalódnánk mindketten, ha a másik csak egyszer is ˝szót fogadna˝. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-03-14 19:46 Ndy

Ndy képe

De hol? :-O (Jelzem, nem olvastam végig, de itt egy mondat belőle "A szemem sarkából rápillantok")

Van nyugtatóm dögivel, osztom is a haveroknak bőven :) Valamint négy receptnyi kiváltatlan allergiamentes altatóm :) A doki szerint kétfázisú: egyszer elalszol tőle, a másik hatóanyag pedig gondoskodik, hogy fel ne ébredj... ez utóbbi időtartamát a darabszámmal szabályzod :DDD

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2010-03-14 18:23 Indi

Indi képe

Aha, egyet megváltoztattál, és sokat hozzátettél :D

Az egyszerűbb verzióban szerintem jobban hasonlított a közös ismerősre, de még így is nyomra vezet, ez kétségtelen. Már megint az én gondolataimat gondolod :lol:

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2010-03-14 18:47 Sren

Sren képe

De ha túl felismerhető lenne a hasonlóság, gyanút fogott volna, akkor meg jól kinéznénk.... :D

Hozzátettem, nem akartam túl nyers maradni. Elég nyers az élet maga.:D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-03-14 18:54 Maggoth

Maggoth képe
5

 Igazából imádom a leírásaidat, a jelzőidet, az érzelmeknek azt a fajta átadását, amit én talán sosem fogok tudni megtanulni, a végét viszont rohadtul utáltam. Ha csillagoznám ötöst adnék, de nem csillagozok, mert ez a befejezés olyan szinten felbosszantott, hogy elmondani sem tudom. Pedig már nem először olvasom el, mégis a legszívesebben szétfejelném a monitort dühömben. Na jó, meggondoltam magam, mégis odaadom azt a rohadt ötöst, de csak azért, mert az is mutatja, milyen hatással van rám a sztori, hogy sikerült ennyire kihoznod a sodromból. Azonnal írj valami vidámat, különben nem állok jót magamért! :-)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2010-03-14 19:37 Sren

Sren képe

Szerintem életben maradni pont elég röhejes volt. :DDD Humorom meg amúgy sincs. :D

Köszönöm, Maggoth, és ne add át magad a dühnek: kutya bajom. :))) De nagyon jólesik, hogy még bepöccenni is képes voltál. Máskor nekem higgy, ne csak az írásaimnak. Tudod, mi a véleményem a szuicidekről. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-03-14 20:02 Maggoth

Maggoth képe

 Tudom, bírod őket  :D

Én egy passzív szuicid vagyok, aki az írással gyilkolja magát  :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2010-03-14 19:52 Zora

Zora képe

Letaglóztál... Inkább éreztem, mint olvastam a szöveget, és mivel az érzést már nagyon jól ismerem, megdöbbentő, hogy mennyire hűen szemléltetted. Nem az álarcokra gondolok, hanem arra, hogy mennyire más dolgokat vesz észre az, aki egy "dobozból" figyeli a világot... ahogy te látod, és nem ahogy másokat látsz... nem tudom másként megfogalmazni, bocsi. :) Nagyon tetszett. (az érzésig, a tettekkel én sem értek egyet)

------------------------------------------

v, 2010-03-14 20:02 Sren

Sren képe

Nagyon köszönöm, Zora! Ezek szerint elég rendesen átívelt a történet, ha még a ˝tett˝ is valósnak tűnik. Ebből a szempontból dicséret, ha nem tetszik a vége. Jól van megírva, ha nem ordít róla, hogy olyasvalaki követte el, aki szintén mélységesen megveti a szuicid dolgokat. Az nem egyéb, mint gyávaság, menekülés az élet elől.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-03-14 20:57 Zora

Zora képe

A "tett"-et általánosságban értem, nem pont erre az esetre, csak épp az előző hozzászólásban volt róla szó, arra utaltam. :) Én is életigenlő vagyok, ha másért nem azért, hogy necsak már én szenvedjek. :DD (jó kis filozófia mi?)

------------------------------------------

v, 2010-03-14 21:43 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Hát, most akkor egy őszinte domos. Az elején baromi jó volt a hangulata, igzatott a történet, átéreztem meg minden. Aztán amikor jött a dologelhagyós-rohangálnak-a-statiszták-a-csajután rész, ott kezdtem elveszíteni a gondolatot. Végül nem voltam biztos benne, hogy kontrasztot akartál állítani, és egy negatív személy negatív gondolkodásmódját leírni, vagy egy amolyan gondoldjunk-el-rajta mondanivalót akartál megfogalmazni. Az persze nem baj, hogy nem tudtam, erre csak kiváncsi vagyok :) Ami a szemszögömből már inkább baj, hogy ahol elveszítettem a gondolatot, ott jó eséllyel abba is hagytam volna az olvasást, ha nem te írtad volna.

h, 2010-03-15 08:43 Sren

Sren képe

Segáz, Dom, nem jöhet be mindig mindenkinek.:)

Ebben a történetben igen kevés fikció van. Tényleg ilyen vagyok, és tényleg ilyennek látom a világot. Ebbe beletartozik a cucc-elhagyás is. Ez alkotja a történet egyik oldalát. A másik oldalt, ami nem konkrét, csak olyan… hmm, furi, szándékosan szőttem bele, hogy érzékeltessem a főszereplő ˝zavartságát˝. Nem negatív, nem zakkant, csak árnyalatnyit fura. Viszont nem is egyértelmű, nem lehet az, ráadásul meló-szinten elég messze esik minden ábrázolási módszertől: valószínűleg ennek az összessége az, amitől te ösztönösen berzenkedtél. Mert egyáltalán nem negatív gondolkodásról van szó, és nem is arról, hogy elgondolkodtatni szeretnék; sokkal inkább egy ˝lappangó˝, megnevezhetetlen valamiről, ami éppúgy lehet kezdődő elmebaj, mint egy szimpla, mezei ˝másság˝. Vannak olyanok, akik ha nem is értik, de ráéreznek, de vannak, akiket kizökkent, megzavar. Számukra olyan, mintha egy kellemetlenkedő szúnyog hegedülne a fülük mellett, mikor már épp elaludnának. Szóval megértelek.:)

Köszi, hogy azért végigolvastad.:)

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2010-03-17 17:13 Mab Tee

Mab Tee képe

Ez az első írás, amit olvasok tőled. És ez az, amit minőségi írásnak nevezek. Nyelvtanilag, stilisztikailag már mások szétcincálták az írást, én inkább a történetre koncentrálnék.

Azt sejtettem, hogy az elhagyós dolog valós, de hogy a többi az-e, főleg a vége, arra most nem akarok gondolni, némi tapasztalatból kifolyólag.

Néhány jelződ megmosolyogtatott, például: " fülcimpát harapdáló hideg", vagy "hűvös ajka mögé rejti fogait a fagyos szellő". Ezek nemcsak látványosak, hanem annyira el vannak találva, nemcsak a jelzők, a szövegkörnyezetük is, hogy az fantasztikus.

Ebben a véresen komoly és komor történetben én mégis felfedeztem a szépséget.

Én itt szinte senkit sem ismerek, de a hozzászólásokból rögtön levágtam, itt sokan szeretnek.

Valószínűleg, el fogom olvasni a többi írásaidat is, de egy napra csak egyet hagyok, mert a Te írásodhoz eggyel feljebb kell kapcsolni.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

sze, 2010-03-17 17:49 Sren

Sren képe

Először is, üdv a Karcon, Mab Tee!:)

Sajnálom azokat a bizonyos tapasztalatokat... Sajnos sokunknak több akad belőlük, mint szeretnénk.

Az írástechnika pusztán tehetség és érzék kérdése (no jó, egy kis tapasztalat és gyakorlás nem árt mellé), de hidd el, nagyon sok olyasmi akad, amiben viszont kisegér vagyok a többiekhez képest. Ettől függetlenül viszont nagyon jólesik, amit mondasz, köszönöm szépen!

Szeretnek, mert én is imádom őket, egytől egyig.:D Jó kis csapat ez. Ha néha úgy tűnik is, hogy piszkosul beolvasunk egymásnak (és másoknak), az kizárólag az őszinte segítségnyújtás jegyében megy. Büszke is vagyok a skacokra nagyon, és remélem, én sem hozok rájuk szégyent.:)

Remélem, gyakran látunk még itt téged. Köszi még egyszer!:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2010-03-18 14:44 Mickey Long

Mickey Long képe
5

Sajnálom, hogy csak most értem el ide, kár lett volna kihagynom a novit. Vitathatatlanul ötös.

 

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2010-03-18 16:00 Sren

Sren képe

Nagyon köszönöm, Mickey! Örülök, hogy tetszett! :) Még jobban örülnék, ha Tőled is olvashatnék már valami Longosat.;)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2010-03-18 19:13 Mickey Long

Mickey Long képe

Köszi, ez jólesett... :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

h, 2013-03-18 22:53 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Na jó, ezen a ponton kezdem szégyellni magam... :)
Rövid leszek: zseniális.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.