Ház a pusztán

Ház a pusztán

„Higgy!”
/bejegyzés egy emlékkönyvben, 1980-as évek/

Idejét sem tudtam, mióta tévelyegtem már a földek között. Lemaradtam a buszról, és gyalog indultam haza. Hisz alig tíz kilométer, gondoltam.
Késő ősz volt: learatott tarlók vettek körül. Cementszürke égbolt borult fölém, szinte éreztem a súlyát. A távolból vadludak kiáltásait hallottam. Száraz kukoricatorzsák sértették véresre a bokámat, de nem fájt. Lélegzetem ködösen gomolygott a szám előtt, és fázott a kezem.
Időről időre félve néztem körül. Az ismerős tájon ugyan nem volt mitől tartanom, mégis – azok a végtelenbe nyúló földek, az őszi csend, az a kietlen magány…
Megkönnyebbülten nyugtáztam a távolban felbukkanó ház látványát. Igen, ide igyekeztem, itt majd pihenek egyet, mielőtt hazaindulok.
Hamarosan alatta álltam.
Félkész épület volt, habarcsrétegek váltottak vörös téglasorokat. Üresen ásított a nyílászárók helye, korlát nélkül, ridegen hívtak bokatörő vállalkozásra a nyomasztó betonlépcsők és teraszok.
Mászni kezdtem felfelé. Aztán csak álltam az egyik, keletre néző terasz hideg betonján, hajamat cibálta a szél, és vártam.
Először csak a távolban láttam meg, kis idő múlva már mellettem állt a teraszon a bátyám.
Bátyám, a megszokott, csöndes-vagány félmosolyával. Bátyám, aki sose csinált ügyet semmiből, aki egy nemtörődömnek látszó vállrándítással tért napirendre bármi felett, ami nem volt tényleg überfontos. Ő, aki saját kezűleg készített gitárokat füstös kis műhelyünkben, húsz felé törekvő srácokat tanított gitározni és eljátszotta velük a Novemberi Esőt, persze szakadó esőben, csípős, könyörtelen novemberkor. Ő, aki nem volt rest ellopni egy kricsmi vécéjéből az ülőke fedelét, mert úgy látta, kizárólag az a puha, fehér műanyag lesz a tökéletes védőlap a legújabb lantjára. Mások templomba mentek Húsvét Hétfőn – mi a szobájában ülve, teli torokból énekeltük a Felkelő Nap Házát.
Ő, aki hónapokon át cigit vett nekem, amikor nem volt munkám és pénzem; ő, akinek tönkrement a házassága és „kölyöknek” szólította a fiát, de jobban szerette, mint bárminő (ál)szent családapa; Bátyám, aki suta, de mérhetetlen férfiassággal élni tanított. Ő, akitől – kincset érő, kézzel írt versei mellett – egy katonazöld pólót örököltem, ezzel a felirattal: M*A*S*H* 4077.
Ő, aki csak egyetlen szót írt az emlékkönyvembe: „higgy”.
Bátyám a kopott, palakék dzsekijében – amit hol ő vett föl, hol én, attól függően, ki gyújtotta be az öreg kazánt aznap. Bátyám, oldalán a jó öreg szimatszatyrával, útra készen.
Szavakkal el nem mondható, micsoda megkönnyebbülést éreztem, amikor hozzábújtam.
Hát itt van! Hát nem halt meg!
Felnéztem a nyugodt, szürke szemébe – hóember árnyéka, vadgerle szárnycsapása, őszi köd nyugalma mosolygott rám.
– Hé, Tesó – mormoltam mosolyogva a faforgács- és tengerszagú gallérjába, és amikor válaszolt, éreztem a hangján: ő is mosolyog.
– Helló, Jana – mondta, mint mindig.
– Gondolhattam volna, hogy erre jössz – kezdtem. – Tök jó, hogy nem kell egyedül hazamennem!
Folytattam volna lelkesen: milyen rossz volt egyedül járni a prérit, mert lekéstem a rohadt buszt, és mekkora jó, hogy együtt mehetünk haza – majd valamelyikünk begyújt, a másik meg megnyugtatja Mamát: igen, persze, hogy bezártuk az ajtót, és a kávéfőző is be van készítve reggelre –, hallgatjuk majd a tus sistergését, miközben egyikünk zuhanyozik, aztán viszont; esetleg hallgatunk még egy kis zenét pizsamában lefekvés előtt –, de már el is tolt magától szelíden:
– Nekem most másfelé van dolgom, Jana.
Elemeltem a fejem a válláról, felnéztem rá.
– De hát hová mégy?
Csak a fejét ingatta, de továbbra is mosolygott.
– Nagyon messzire. De figyelj… ahová megyek, ott szükség van rám, és még rengeteg a szabad parkoló.
Néztem őt, csak néztem a szemét ott, a félkész ház teraszán, a pusztaság közepén, hideg őszi alkonytól ölelve, és megértettem valamit.
Félkész házak, félkész életek, parkolók, melyekben van hely később is.
Egyedül kell hazamennem, de ez nem baj. Bátyám elmegy, mert dolga van másutt, de ez sem baj: találkozunk majd. Csak annyi lesz az egész, mint amikor munka után ő később ér haza, mint én.
Él, ez a lényeg. Nem halt meg. Később találkozunk. Ahogy ismerem, addig lop egy szabad parkolót nekem is.
Elléptem tőle. Azt éreztem, hogy minden rendben, minden a legnagyobb rendben van.
Egyedül indultam haza a földeken át, de hiába néztem vissza a magányos házra a pusztában, a szürkeségből kiordító mélyvörös őszi alkonyban: nem volt a teraszán senki. Ennek ellenére nyugodtan lépkedtem, félelem nélkül, szabad lélekkel. Békésen.
Nem halt meg. Dolga van másutt. Később találkozunk. Ha ez nem bizonyosság, akkor semmi sem az.
Lépteim ritmusára valami régi dalt fütyültem sziszegve a fogaimon át. Talán a Novemberi Esőt. Hazafelé tartottam.
A katonazöld szimatszatyor ütemesen csapkodta a combomat.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (12 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2016-06-06 17:12 Sren

Sren képe

Régebbi írás, tulképp egy álom volt bátyám halála után. Nem is akartam feltölteni, de aztán azt gondoltam: miért ne? Aki nem akar, nem szól hozzá, slussz. Aki meg elolvassa és egy ici-picit is hozzátesz az életéhez, annak csak örülni tudok.
Tőlem ez az álom elvette a gyászt. Több volt, mint álom. Hátha másnak is segít valahogy, valamikor. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2016-06-07 14:17 Blade

Blade képe
5

1 ház, 2 tesó, 3 perc, 4 077, 5 csillag.
Sok parkolóhely.

Bejött. 4 tesóm van, át tudtam érezni.

k, 2016-06-07 18:26 Sren

Sren képe

8055TH Mobile Army Surgical Hospital – eredetileg 8055 volt, tudtad? Engem valahogy mindig lenyűgözött. Valahogy úgy, mint anyám (szakápoló 40 évig, ebből 30 év sebészet – na, az a durva, gyomor és kötélidegek nap mint nap… egyszer láttam egy félőrületig kétségbeesett anyát, rohant fel az emeletre a betört fejű, eszméletlen gyerekével a karjában… anyunak az ilyet mindig higgadtan kellett kezelni… 10 év meg kardiológiai rehabilitáció, tehát jobbára idős, magatehetetlen emberek gondozása…) – szóval Anya szakkönyvei: nem tudom, miért bújtam-faltam az összeset, de lenyűgöztek. Ma sem tudom megmondani, miért, holott gyakorlott íróként-olvasóként ezt már rég definiáltam minden nagy kedvencemmel kapcsolatban. Az ápolás és orvoslás múltja több, mint „kedvenc” – sőt, ki nem állhatom… mégis lenyűgöz.

Köszi, Mágus. Tudod, mindenki Egyetlen. Nekem csak egy Tesóm volt (ő se egyenes ágon, mert nagybátyám volt, anyám öccse). Csak egy anyám van, egy fiam, egy Vikingem, egy Mamikám, egy Mágusom, egy Dórim, egy Ro-m, egy Parám, egy Danám, egy Kentám van, egy Karcom, mindenki Egy.

És egy Ötcsillag, amilyet csak Te tudsz nyomni. :D (ferde vigyor ez most, de annál egyenesebb a hála mögötte.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2016-06-08 08:44 Blade

Blade képe
Ez jutott még eszembe az álmodról: I will always be alive and by your side, in your mind.

sze, 2016-06-08 11:45 Sren

Sren képe

Jéézusom! Igen, ez az, pontosan ez! Sohasem láttam, de pont ez!

Most azt érzem, mint Dzsuang Dszi a pillangóval, nem tudom, hogy a Johnnie-team álmodott minket, vagy mi álmodtuk őket?

Blade, igazi Mágus vagy! :O
Keep walking.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2016-06-07 14:46 Roah

Roah képe
5

Két Testvérem vigyázz már rám ...valahonnan..máshonnan. Egy Bátyám, Péter, és egy Nővérem, Kinga.

Egy Nővérem van, akit...:(((

Hát, mivel most itt.. :((( Mi a szart írjak?! :(((

Kapdbe, Mucikám, ez gyönyörű volt!
Istennek legyen mondva, ritka...:((( Akinek, Akiről...- basszameg, nem bírok írni tovább.
Ne haragudj. Nekem most annyi. :(((
Ötös. Mucikám.

:((((

https://www.youtube.com/watch?v=hHRNSeuvzlM

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-06-07 18:27 Sren

Sren képe

Kata… *ölelés*

De hisz nekem épphogy Vigasz volt ez az álom. Így, nagy betűvel. Örökre elüldözte a gyászt. Bárcsak mindenki álmodna-átélne ilyet kritikus helyzetben. Innen kezdve mindenki tudná – ahogy én is tudtam –, hogy mennyire nincs halál. Szabad parkolók viszont vannak.

Na, most én is jól megaszondtam, mi? Pont annyira bírtam bánni a szavakkal, mint Te… Vannak dolgok, amik elmondhatatlanok. De mi értjük.:)

Köszönöm, Kata. :-*

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2016-06-10 17:18 Roah

Roah képe

Jaj, Mucikám...
Irigylem azokat, akik el tudják...el tudják engedni Őket. Vagy...Akik el tudnak engedni... minket. Nekem az sem nyújt vigaszt, ha álmodom Velük, ha mondjuk álmomban Apa "V" betűt mutat egy műtétem előtt, "V"-ét, Viktóriát, győzelmet, nevet, és azt dünnyögi: "Picikém, minden rendben lesz.", én meg azt morgom, "Apa, harapd ki azt a vackot te!".
...és mit mondd az álmomat követően a sebészem a műtét után, egy doktor Hauz, széles mosollyal az arcán: "Ezt szépen kiharaptam onnan". :((( Én meg leugrottam gipszelt lábbal a műtőasztalról, zöld hacukában, és mindenhonnan bizbaszok lógtak rólam...ott ugráltam, mint egy szöcske..."Miért ezt a szót mondta?! Miért pont ezt a szót?" És a doki állt és nézett, nyújtotta a kezét, "Ez hülye" tekintettel, aztán visszasegített a műtőasztalra, és megsimogatta a homlokomat.

Szóval belátom, kellene az a vigasz, de van úgy...:((( hogy nincs.
Nincs.

Azt hiszem, azért jók azok, amikor az ember kimondja, vagy leírja azt, amit gondol, vagy érez, mert...mert sosem lehet tudni, és mert...az embernek látnia, éreznie kell, mije van, felismerni, miben él.

Nem tudom az Enyémeket elengedni, vagy Ők nem tudnak engem, nem tudom; de azt igen, hogy csodaszép álmod csodaszépen írtad le. :((((

Az írói szív ereje.

Hát így tud verni.

Hm? ;) :((((

"Legyőztem a végzetet, s a végzet énreám hallgat"

(Ízisz)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-06-07 15:35 Kentaur

Kentaur képe
5

Igen, nehéz mit mondani valós alapú sztorikra. A Halállal álmodni után megfogadtam, hogy én nem is teszem többé, nem olyan direkbe legalábbis. Mert vagy ne legyen felismerhető, vagy meg ne legyen benne kitalált elem. Akkor viszont röviden, tömören, nem kell "csattanó". Minden esetre megértem, hogy miért ódzkodtál kirakni. Lelkünk egy darabják pakoljuk ki az asztalra ilyenkor. És ha ráírjuk, hogy "vizgyázz, törékeny!", az nem illik hozzá.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2016-06-07 18:28 Sren

Sren képe

Hú, de kellett bátorság, Kriszta! Még egy ilyet megírni is, nemhogy nyilvánosságra hozni… Mert az ember, ugye, nem szánalmat akar kiváltani, és nem is szomorúságot, és a kettő közé biztosan célozni meg ki tud........, és ugyan ki a fene akar?!

Tényleg az egyetlen ok, amiért feltöltöttem, az volt, hogy – most magam is kegyetlen nehéz helyzetben lévén, újra és intenzíven átérezve mindent, ami ezzel jár – hátha másnak, másoknak is segíthet egyszer, valahogy. Talán van annyira jó, hogy valaki felismerjen benne valamit. Talán. Rohadtul rezeg a léc, de hátha…

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2016-06-07 16:41 Gitáros

Gitáros képe
5

Mit lehet erre írni?
Írjam azt, hogy olvasás közben azon vettem észre magam, hogy szép lassan elszorul a torkom?
Írjam azt, hogy a vége felé mintha remegni kezdtek volna a szemem előtt a betűk, és egy apró, egészen apró könnycsepp elindult a szemem sarkában?
Írjam azt, hogy most már ott tartok, hogy szinte várom, hogy mikor írsz valamit, mert biztos lehetek benne, hogy élményben lesz részem, hogy gazdagítani fogod a személyiségemet, hogy miután elolvastalak, más emberként fogok felállni a monitor elől, mint amikor leültem elé?

Mindezeket leírhatnám, de felesleges lenne.
Köszönöm...

Miki

k, 2016-06-07 18:30 Sren

Sren képe

Semmit, Miki, igazából semmit. Tényleg nem. Érzékeny dolgok ezek.

Hanem a sok „köszönöm” oda-vissza, az őszinte érzések átmennek a vásznon, és segítenek. Az írón is, az olvasón is. És igazad van: más emberként állunk fel a monitor elől. Ezért talán megéri…

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2016-06-07 17:35 Dana

Dana képe
5

Kösz, b... meg.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-06-07 18:32 Sren

Sren képe

Hát szívesen, bakker…:)

Tényleg nem akartam feltölteni. Nem stílusom a könnyfakasztás, megtörtént esettel jönni meg… na, ld Kenta kommentjét. És jelzem, ez az utolsó mondat kivételével tényleg így volt. A valóságban a szimatszatyor nem volt nálam, ezen kívül viszont nincs benne fikció.

A jelenlegi helyzetben viszont ez valahogy kellett. Kicsit másfelé terelt, segített. Valamennyire. Remélem, mindenkinek, aki olvasta. Ennyi volt a célom, nem több.

Köszi, Danám.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2016-06-08 02:03 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe
5

Nekem nem egyszerű dolog hozzászólni a műveidhez (ezt megmagyarázni max. annyival tudom, hogy más kávéház. Vagytok itt néhányan, akik felfelé lógtok ki, és néha még egy épkézláb véleményt is nehezen rittyent össze az ember), de most szinte kötelezőnek éreztem, hogy legalább jelezzem: elolvastam, és nagyon nagy hatással volt rám. Van egy öcsém, és remélem, nagyon sokáig velem lesz még, viszont vesztettem már el szülőt és több fontos embert az életemben. Megérintettek a soraid. Rohanós-kapkodós-stresszes hónapok állnak mögöttem, hosszú idő után sikerült most megállni pár percre, venni egy nagy levegőt, magamba nézni és elgondolkodni kicsit a dolgaimon. Köszönöm az élményt.

Azt megkérdezhetem, hogy miért került bele az utolsó mondat? Úgy éreztem, egy visszatérő, hatás-fokozó eszköz, amire nem biztos, hogy szükség van, lévén a dalcím gyakorlatilag ugyanazt a célt szolgálja. De ez lehet, hogy hülyeség. :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2016-06-08 07:37 Sren

Sren képe

Alfredo!:) Nagy köszi neked, hogy alap érzéseid ellenére is jössz és veszed a fáradságot, hogy hozzászólj. Nagy dolog ám ez; én régen nem is nagyon mertem hozzászólni a „felfelé kilógók” műveihez. De a „felfelé kilógás” is csak féligazság, mert igen, vannak gyakorlottabbak, de amint itt kikerülnek a műveik, pont ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint bárki más – és pont ugyanúgy izgulnak közben. :D Ja, és pont ugyanúgy szükségük is van rá.:) Ezt találtad el igen remek érzékkel.

Egyáltalán nem hülyeség a kérdésed, sőt, nagyon jó kérdés!

Azért van ott az utolsó mondat, hogy a misztikumra helyezze a hangsúlyt, jelezve az egész történet álom-voltát.
Álmot, ugye, nagyon nehéz megírni. Nehéz korrektül megírni. Mert vagy megmondod már az elején, hogy ez „csak” egy álom (és akkor végig rajta marad a „csak”, az olvasó tudja, hogy mese-féleséget olvas, és nem fogja hitelesnek érezni), vagy megírod úgy, mintha megtörtént dolog lenne. (A harmadik lehetőségről, az olvasót becsapó, utólag közlő „ó, bocsi, az egész álom volt!” dologról nem is beszélünk, az tényleg egy zöldfülű kezdő dolog.)A második lehetőséget választottam, lévén hogy tényleg megtörtént; a történet közben rejtettem el utalásokat arra, hogy ez nem feltétlen a fizikai világban történik, és a végén erre tesz pontot a misztikum, hiszen az a tasi nem lehetett nálam. (Lehetett volna, de akkor előzőleg kötelességem lett volna említeni, hogy átadta nekem. Nem tettem ilyet, mert nem adta át.)
Persze mindezt csak most, utólag tudom kifejteni, amikor írtam, a dolog jellegénél fogva nyilván nem tartottam kontroll alatt a történetet, zsigerből jött. Külön hála neked a kérdésért, mert ha nem kérdezed és nem agyalok rajta, ez ki se derült volna. :)

Hát igen, nehéz, zaklatott időszakok… Bevallom, az utóbbi időben nekem se volt fikarcnyi kedvem feljönni, és időm se sok. Mégsem bántam meg, hogy rávettem magam erre. Kicsit elterel, aztán meg majdcsak javulnak a dolgok.

Köszönöm, hogy jöttél!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2016-06-08 09:52 Niszel

Ami engem illet, mar csak egy tesom van.
Mar mindenkit eltemettem akit szerettem.
Azt figyeltem az irasodban, hogyan sikerult ezt tulelned.
Apu hangjat maig hallom, a batyamat ebren is latom.
Almaimban veluk vagyok. A te irasodban is azt latom, hogy van ami sosem mulik.

sze, 2016-06-08 11:44 Sren

Sren képe

Túlélni? Hát így, ezzel az álommal. Szeretném elkerülni az ezo-blablát, de biztos vagyok benne, hogy ő küldte ezt nekem akkor, hogy ne aggódjak miatta. Soha többé nem gyászoltam. Persze mindig hiányzott, ma is hiányzik. Én is hallom a hangját. De nagyon ritkán fáj, mert ez az álom meggyőzött, hogy „nem halt meg”, csak máshol van.

De ezzel együtt is: igen, vannak dolgok, amik sosem múlnak el. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2016-06-08 17:17 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm a választ, így teljesen érthető, egyértelműen kell bele az a mondat. Talán még gondolkodhattam volna rajta, mielőtt feltettem a kérdést, és magamtól is rájövök :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2016-06-08 17:27 Sren

Sren képe

ÉN köszönöm, Alfredo. :) Tényleg az van, hogy teljesen zsigerből jött (érhető okokból ugyan, de ha azt nézed, hogy pont nálam, aki örökké a tudatos írást erőlteti...), és tényleg sokat jelent, hogy felmerült egyáltalán. Mert ha nem kérdezed, örökre elsikkadt volna. Jó, hogy belekérdeztél! Direkt tettem mindezt Gondolatokba, hogy ne "kelljen" hozzászólnia annak, aki nem akar, de lám, Te vagy az élő példa arra, hogy mennyire hasznos lehet, amikor mégis hozzászól (kérdez, érdeklődik) valaki.

Nézd meg azt a gyönyörű videót, amit Blade linkelt. Valami csodálatos. "Csak" egy reklám.... De pont "csak" annyira reklám, mint ahogy a történetem "csak egy álom" volt. Nincs elmúlás.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2016-06-08 10:55 Bloody Dora

Bloody Dora képe
5

Van egy katonazöld szimatszatyrunk a szekrényben. Mostantól ha meglátom, sírni fogok. Kénytelen leszek elpakolni máshová.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2016-06-08 11:43 Sren

Sren képe

Dórim… Tudod, néha inkább pityeregj egy kicsit – de ne keress más helyet neki, mert még elvész. Márpedig a katonazöld szimatszatyrok, a pink nyuszimamuszok és a félfülű, kopott öreg alvómacik sosem veszhetnek el.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2016-06-08 20:15 polgarveronika

polgarveronika képe
5

Kedves Zsuzsa!
Érzelmekről, gondolatokról írni (beszélni) csak őszintén érdemes.
Őszinte, tiszta írás, lélektől lélekig ható. Mindenki meríthet belőle valamilyen szinten, és hozzáteheti a maga megélt élményeihez.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2016-06-09 11:12 mészégető

mészégető képe

Valóban nem egyszerű hozzászólni. Én is elolvastam és hatással volt rám.
Ha lehet véleményt is formálnék.
Ha személyes - akkor azt mondanám nem tetszett - de furcsa módon nem az írás módja vagy tartalma, tárgya, témája miatt , hanem a bennem rejlő érzelmi deficit miatt - ilyen fokú őszinteséget én csak versben láttam eddig, és a legkevésbé biztos, hogy képes lennék így megnyilvánulni, saját éltetembeli veszteség leírásával, hacsak nem más történeteként, de az ugye... Hasonló írásokat én nem szoktam végigolvasni, nem merem.
Ha nem annyira személyes - lenne - akkor azt mondanám tetszett, az írás módja tartalma, tárgya , témája miatt. Különösen onnan, hogy - "Ő, aki csak egyetlen szót írt az emlékkönyvembe: „higgy”."
Amióta kitetted gondolkodom, részben az íráson, - az írásodon, de úgy is mint tevékenységen - részben magamon.
Köszönöm.

cs, 2016-06-09 15:32 Sren

Sren képe

Kedves Vera és mészégető – köszönöm a gondolataitokat. Látom, mindkettőtöket az őszinteség fogott meg leginkább – illetőleg, nagyon ráéreztetek, mennyire őszinte írás. Ezen a vonalon (akárcsak Alfredo által az utolsó mondat kapcsán) megint olyasmire derült fény, ami nem vált volna tudatossá bennem, ha valaki rá nem mutat. Köszönöm.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2016-06-09 18:32 Ovidius

Ovidius képe
5

Napokon keresztül töprengtem, hogyan fejezzem ki azokat az érzéseket, amelyeket ez a szépséges írás teremtett. Ismerős érzést, azt a szívszorító emléksort hozta számomra, amit mindenkinek hoz, aki vesztett el hozzá nagyon közel álló embert. Sajnos tudom, mert vesztettem el testvéremet. Isten igazából a mai napig ott van bennem, ami a legrosszabb a halálban. A másik hiánya. Űr, amit csak az emlékek tudnak betölteni. Fájdalmas sebek, amik csak az emlékek jótét hatásával gyógyulnak. És a megnyugvás a sorsban. Elhagyása minden haragnak, mert egyedül a sors, amivel nem lehet örökké haragban lenni.
Ad és vesz. Ez az életünk.

Ami az írásodban legnagyobb kérdés és válasz számomra, hogy egy ilyen fájdalmas, szürreális érzést, amit az elvesztett élet emléke jelent, milyen írásos formában lehet megjeleníteni. Mit, milyen környezetet, milyen helyzetet kell teremteni, hogy pont a teremtés ellentettjét, az elmúlást, és a védelmet ellene, megmutassa. Ez az ami csodálatosan sikerült Neked. Azt a kietlen, puszta környezetet, ahol találkoztatok, átmelegítette az emlékezés, a másik lénye, a szeretetteli kapcsolat minden kandallónál nagyobb meleget adó ereje.
Azt hiszem semmilyen ezoterikus megközelítésre nincs szükség, amikor a másikra gondol az ember. Az emlékezet soha nem engedi meg, hogy egy ember eltűnjön. Azért mert az ember a kapcsolatok manifesztuma. Amíg kapcsolat létezik, addig az ember is, akár élő, akár holt.
Egész egyszerűen, mert az ember több, mint egy molekulahalmaz, egy test. Az, amit a másik lát. Ezt nem kell, ha nem lehet megérteni, de nincs is rá szükség. Értelmezi az Univerzum legerősebb összetartó ereje, a szeretet.

Gratulálok az írásodhoz, gyönyörű.
Öreg barátod, Ovidius

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2016-06-10 15:25 Sren

Sren képe

Különös: én úgy éreztem, nem igazán sikerült a veszteség-megnyugvás párost visszaadni. És annyira tényleg nincs ott, mint ahogy a valóságban éreztem. Hogy valami mégis átment belőle, annak nagyon örülök.:)

Az űr örök… és most ide akartam írni, hogy „sajnos”, de nem az. Néha a rossz dolgok is szükségesek, különben elfelejtenénk a jót is. Néha nagy az az űr, amikor kibámulok novemberben a szürkeségbe… de aztán pont ez az elbámészkodó, szomorkás merengés hozza meg – szerintem szükségszerűen – a kedves emlékeket. És arra gondolok, amikor egy dögnehéz szekrényt tologattunk, és rátoltam a kezére – hogy káromkodott! És arra, amikor felakasztotta a nyolckarú csillárt – éppcsak egy dróton lógott; mondtam neki: Tesó, le fog esni, mire ő felvágta a fejét büszkén: „nem fog: ÉN raktam fel” – és amint kihúzta a lábát, hogy bekapcsolja az áramot, a csillár hatalmas csörrenéssel a padlón kötött ki, és a nyolc gyönyörű üvegburából maradt kettőcske… Annyira nevettem, hogy levegőt sem kaptam és görcsölt belé a hasam. :D
Az űr önmagából indul, de a szép emlékeket idézi fel idővel.

Köszönöm, Ovidius.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2016-06-09 19:10 Kyle

5

FOMO, vagyis Fear Of Missing Out. A jelenség lényege, hogy görgeted és görgeted a Facebook kezdőoldalát, és csak azt látod, hogy az ismerőseidnek milyen tökéletes az élete. Pedig közel sem az, de nyilván a legtöbben csak a csúcspillanatokat osztják meg, a kudarcokkal, rosszabb napokkal nem szokás dicsekedni.

A szar pillanatok nem menőek.

A lényeg, hogy a sok Facebook-görgetés hatására sokan azt érzik, hogy kevesebbek másoknál, alig értek el valamit az életben, le vannak maradva. Elvileg a FOMO-ra az a megoldás, ha megfelelő helyre irányítjuk a figyelmünket, például arra, hogy miért lehetünk hálásak az életben. És itt most bejön a sablon "már az ókori görögök is...", de a sztoikusoknak tényleg volt egy módszere, amivel megtanulhatjuk hatásosan megélni és kifejezni a hálánkat: képzeljük el, mi történne, ha a számunkra legfontosabb személyeket és dolgokat elveszítenénk. Nyilván rosszul éreznénk magunkat, de ekkor rájövünk, hogy hé, de hát egy csomó mindenkim és mindenem van, amiért hálás lehetek!

Az írásod segít hálásnak lenni. :)

p, 2016-06-10 15:29 Sren

Sren képe

Na, hát megint egy olyasmi, amit tudtam, de meg sosem fogalmaztam: a FOMO. Bár szerintem ha valaki normálisan gondolkodik, ezt alapból elkerülheti. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy mindenkinek leányálom az élete. (Báár, sok Fészbúk-huszárnál rezeg a léc, gondolom…)

No meg hasonló „amit nem látsz” jelenség figyel be más területen is. Amikor láthatóan online vagy, azt hiszik, rá is érsz. Ismerős?:) Hány sértődés volt régen, mert „láttam, hogy egész nap fent voltál MSN-en, Karcon, Fészen” – naná, hogy „fent voltam”, mert arra se volt időm, hogy megnyomjam a Kijelentkezés-gombot! :D Én is csak ember vagyok. Mint mindenki.:)

Köszi, Kyle, megint kaptam tőled egy csokor érdekes gondolatot.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2016-06-17 00:15 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe
5

Szerintem bárkit, aki szoros kapcsolatban áll a testvérével, legyen az élő vagy elhunyt, megragad, megráz ez az írás. Sőt, azokat is, akik nem csak a testvérüket, hanem az életük egy részét elvesztették, akik tényleg úgy érzik, kevesebbek lettek valamivel a veszteségük után. És ez jó. Ez nagyon jó, mert létezik még irodalom, ami képes az ember lelkéig menni, és igazi érzéseket vált ki belőle, mély érzéseket. Belőlem valahogy úgy hoztad ki, hogy szinte észre se vettem.
A képek, a hangulat, az egész írás... tökéletes.
Rengeteg disszonáns érzés kavarog most bennem.
Én még várok a háznál, de minden elismerésem a tiéd és azoké, akiknek sikerült elérniük: ki tudjátok tölteni az űrt, és/vagy meg tudtok békélni a történtekkel. Mindig köszönöm neked az írást, most is köszönöm. Ölelés!

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2016-06-19 15:04 Sren

Sren képe

Keresgélem a szavakat a válaszhoz, sikertelenül. Jó lenne most csak úgy egymás mellett ülni és nézni kifelé a fejünkből. :) Így neten át most nem tudok mást, mint megköszönni. Jó, hogy jöttél, Sólyom. *ölelés* :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-06-19 19:22 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Egy dolgot felejtettem el. Félig off, félig viszont nagyon illik ide, ha soknak érzitek, törlitek.
Amikor olvastam ezt az írást, ez a dal/videó jutott eszembe. Küldöm neked és mindenkinek, aki átélt hasonló megrázkódtatást, de túlélte, és épen jött ki belőle. Elejétől végéig, zene, szöveg, képek, tökéletes, csakúgy, mint az írásod.

https://www.youtube.com/watch?v=u4XevlloPY4

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

h, 2016-06-20 15:26 Sren

Sren képe

Félve kattoltam rá, és naná, hogy nyertem... Tényleg nemkicsit megrázó. De... több lettem tőle. Köszi, Sólyom. :-*

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2016-06-21 17:55 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Sren!
Hetek óta a Felkelő nap házát játszom és éneklem, kísérletezek a kíséretekkel mert az Animalst rühellem, szabadidőmben - ami gyakorlatilag nincs is - mandolint, gitárt, bendzsót bütykölök, kevés sikerrel, de sok lelkesedéssel.
És van egy húgom...
Nem is mondok többet

_____________________

Cornelius

k, 2016-06-21 18:24 Sren

Sren képe

Évek, testvérek, igazi, időszakadékok ellenére is nagybetűs Barátok, és annyi, de annyi „véletlen átfedés” – emlékszel Eszti néninél a temetőre? – hogyne emlékeznél…, és még sok minden másra is, ami tudtunk nélkül, a „háttérben” kiformálódott, és örök egységet alkot. Kicsi ehhez az ember, Laci. Kicsi az Író is. De mindig ott a DE. Ami körbemegy, az körbeér. Aki ott van, az mindig ott lesz.

Köszönöm, hogy jöttél!

„ott állt a Ház, hol New Orleans…”

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2016-06-23 20:01 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Valamely oknál fogva, most mellőzöm, hogy ez a hozzászólásom is az itt megszokott stílusomban íródjék. Nem lágyultam el, az érzéseimet már kiölte az élet, nem hat meg már semmi. Nem veszítettem el senkimet sem. Tényleg. Megértem azokat, akik ilyen poszt- traumatikus dolgokat, vagy miféléket cipelnek magukkal, emlékezve bizonyos történésekre, amelyek a legváratlanabb pillanatban bukkannak fel elméjükből. Írásnak, önéletrajzi ihletettséggel pont megfelelő. Rövid, velős, elgondolkodtató, sallangoktól mentes.
Jelzem, hozzászóltam. Annyira szelíd voltam, hogy a saját tenyeremből eszem. :-)
Jóóóó.
HÚÁ!

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

p, 2016-06-24 09:08 Blade

Blade képe

"Nem veszítettem el senkimet sem." - Micsoda szerencse!

cs, 2017-04-20 19:59 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Sren!

Elkezdtem olvasni az írásaidat egy ideje, és bár az "Egyszer elviszlek oda..." jobban tetszett, mint ez itt (nyilván mindkettő teljesen más), de az egyértelműen kirajzolódott előttem, hogy a Karcon talán a te stílusod a legletisztultabb, legmegkapóbb, azok közül, akiket eddig olvastam.

Nem utolsó sorban pedig rengeteget lehet belőle tanulni, szóval köszi.

Ebben ugyan volt, ahol kevesebb jelző is elég lett volna szerintem, de ez csak apróság, mert hihetetlen pontossággal vázoltad fel az érzelmeket, amitől eskü le vagyok nyűgözve, mert az első sorok után többnyire azt hiszem, hogy "na, ez tuti szentimentális és dagályos lesz, az hótziher". És nem! :D Megtartod az arányokat, nagy a szókincsed, remek a stílusod, szóval irigy vagyok néha, de legalább ösztökél a fejlődésre :).

Amúgy azt már korábban is meg szerettem volna kérdezni, hogy jelentek meg már írásaid valahol (nyomtatásban vagy elektronikus úton), esetleg regényed?