Helló, mi?

Helló, mi?

18+

Megdöccensz, haver, itt kurvaisten, hogy megdöccensz! – hát ki a tököm ne kapna röhögőgörcsöt, egy alakon, akinek lerohadt az orra?! Szürke húscafatok lógnak ki a vaskos kötés alól a visszapillantóban. Meg takony, arról el ne feledkezzünk már, az is kidugja, csigabiga, gyereki, vehehhehe!

Mit tom’ én már, mit álmodtam. Vezettem hazafelé kukksötétben, szólt a zene – na, mit, zene?! Valami zaj. Valami túlfűtött picsa hitte azt magáról, hogy kurvára énekesnő. Ó-óhh, úúúh-OÁÁÚúhhjeejeee, jeee, béjbe-béjbe – hogy tolná fel magának a jópofinak hitt fonetikus „angolját” szárazon, baszd meg, merthogy a végeredmény leginkább párzó szuka vinnyogásához hasonlított, akit épp piszkosul megcsinálnak hátulról.

Több éjjeles műszakon voltam túl, és rohadtul nem vigasztalt, hogy majd most lesz egy vasárnapom. Sokra megyek vele, mikor a nap első felét átalszom, a másikat meg zombimód tántorogva vészelem át – mire felébrednék, már hétfő, mehetek megint dolgozni.
Dolgozni, hova is? Gyár, külterület, kamionok, beérkeztetés, lokáció és egyéb imponáló műrizsa, hagyjuk is ezt a részét! Ha az igazat akarod: konténerek, pinceszag, patkányok, sötétség. Reflektorok hidegkékje meg ostorlámpák narancssárgája vág az esti vagy a hajnali párába, idővel mindegy, melyikbe, mind a kettő fekete, mint az ördög seggelyuka.
Tizenkettő-huszonnégy, huszonnégy-negyvennyolc, tököm se tudja már, egy idő után nemkicsit folyik össze, meg különben is, mindig van miért cserélnünk a kollégákkal, aztán meg nem tudod, milyen nap van, de azt se, milyen napszak – állandóan fáradt vagy, állandóan sötétben jössz, mész. Helló, mi?

Aztán haluk és álmok maszatolják a szélvédőt hazafelé. Az üveget, amelyre másodpercenként fagy rá a nyári szélvédőmosó, amit még nem volt időd lecserélni télire.

Álmok… és röhögés.

Mert bohóc vagyok. El nem hinnéd rólam, de van humorom. Mondjuk ritkán szólok be, de akkor olyat, hogy a többiek vinnyognak a röhögéstől. Néha velem röhögnek, néha rajtam. Hol érdekel? Tán nem egy röhögnivaló bohóc mindenki? TE is az vagy, baszd meg. Na, mindegy, ebből csak azt akarom kihozni, hogy képes vagyok a szélvédőre kent halukon is röhögni. Érted, mikor már totál kivagy, az olyan, mintha be lennél baszva. Módosult tudatállapot. Mondták a rádióban.

Volt múltkor az az összetömörödött, nyirkos doksikupac az egyik raklap-ketrec sarkába gyűrve. Büdös volt, puha és hideg, mint egy szarrá ázott patkánydög. Kihúztam onnan, beleolvastam – reflexből, mert hátha a Beszállító Szent Papírja, érted, hivatalból mindent el kell olvasnom. De akkor már gecire kivoltam. Lehetett hajnali három körül, sokadik éjszaka, azt se tudtam, hogyan hívnak, és a betűk, hát a betűk mintha felfolytak volna az ujjaimba, érted?

Zsibbadt a kezem – kint mindig hideg van. Fájt a lábam – az acélbetkós bakancs mindig odabasz. Az orrom hegyét már nem is éreztem. Le fog fagyni, gondoltam. Majd azt mondom, begfáztab, tyerekek, aztán megnyomom az orrom, és dudálni fog, szőttem tovább a gondolatot, és idétlenül vihogtam közben. Próbáltam olvasni, kerestem a beszállító ismerős számkódját, de szitált a köd, összefolyt a szemem előtt a sok kriksz-kraksz, végül valami elementáris dühtől hajtva nagy ívben eldobtam a paksamétát – leszarom, hol köt ki, a lámpák narancs fényén túl, a szemetes konténerek közelében mindig dolgoznak a patkányok, majd azt mondom, nem találtam.

Ahogy eldobtam, a betűk mintha valami kondenzcsíkot húztak volna a vastagra ázott paksamétától az ujjaimig. Fura látványokat kreálhat ám a köd. Optikai illúzió. Mondták a rádióban. És bizseregtek az ujjaim. Biztos a betűktől feszültek. Na ja, a hideg is fura dolgokat csinál, és ez kurvára nem illúzió.

Leszedtük a pótot, aztán bementem, és elkezdtem leolvasni a motyót a csipogóval. Aztán hajtás-pajtás a gép elé, könyvelgetni. Ott már kezdett kiengedni a kezem, de ahogy vertem a műanyagot, a gombok, izé, a gombokra írt betűk néha színt váltottak az ujjaim nyomán. Pedig ez nem az a hiperszuper ledes, színváltós billentyűzet. Elvigyorodtam. Baromi vicces volt, vágod? Mint a lufik, vagy szappanbuborékok! Érted, ütök egy főmenüt, akkor kék-narancs. Begépelem, hogy „MX BE”, akkor zöld-lila-sárga-piros. Tökre jó volt így bekönyvelni, vihogtam magamban végig. Betti, mondom majd a lekérő csajnak, a színéről felismerem a jelszavadat. Vágod?! Színéről jelszót, haver, ez mekkora, hát komolyan besza-behu, mi?

Mindegy, nem is ezt akartam mondani. Hanemhogy hazafelé a szélvédő. Na, az durva. Szellemképes, vagy mi. Alakok meg lufik kúsznak rajta, kint ködből meg fagyból, bent párából. Ijesztőek lennének, ha nem lennének olyan röhejesek.

De a legszarabb a visszapillantó. Véreres szemű fószert mutat, aki vigyorog. És nagy az orra. Piroskafarkas, mi? Mehehhehh, vuhhúú, piroskafarkas! Mért olyan nagy az orrod, nagymama, mi?! Vehehhehe!
Röhögés, röhögés, a feszített – sőt, felrepedt, mert múltkor felrepedt, mondtam már? – ajkak mögül kivillan a fogsor.

Nem tehetek róla, hogy hegyesek a fogaim! Mikor én kölök voltam, még nem volt divat a fogszabályzó. Hegyesek a szemfogaim, mert kicsit befelé fordultak, ez ilyen volt világéletemben, bazmeg. Még szép is valahol. Szabályos. Most biztos azt hiszed, valami gyöngeőrült vagyok, aki farkasembernek képzeli magát. Hagyjuk is ezt a részét, hagyd a tinipicsáknak! Nem érted, hogy a fogaim mindig ilyenek voltak? Na, ugye! Baromság lenne akkor, ha azt próbálnám beetetni veled, hogy valami alakváltó vagyok, vagy valami más világból való lény, mi? Baromság! Más világból való, mi? Interdimenzionális. Mondták a rádióban.

Baromság. Egyszerűen ahogy idősödsz, pár dolog furává válik, a dögfáradtság miatt sokszorosan. Módosult tudatállapot, ez a neve, mondták – ott, ott, a rádióban.

Az van, hogy öregszek. Mindenki tudja, aki túllép a negyedik ikszen: még a szőrzeted is furán kezd viselkedni. Ha szerencséd van, csak fehér szálak vegyülnek bele. Ha nincs, akkor hullámosodik, sprőd lesz, meg vörösödik a pajesznál.
Színesedik. Mint a betűk. Na és?

Szóval néha homályosan – mondom, néha! – mondom, homályosan! – színes pajesszal, hülyén, de hegyes fogakkal röhögő pofát látok a visszapillantóban… Szemberöhög velem, és integet az ujjaival – helló, mi? –, mindjárt a káposztasaláta mellett. Félre ne érts, a „káposztasaláta”, az nálam a többit jelenti. Szóval minden mást, ami elkenődik a szélvédőn, érted.

De az orrom, az gáz, haver. Az tényleg gáz. Bohócorr. Tuti valami fertőzés, csak még nem volt időm eljutni bőrgyógyra. Állandó éjjeles mellett? Ne viccelj már, meg fogok szakadni a röhögéstől! Állandó éjjelesben hogyan, mikor? Nem bírok nappal felkelni, mert ha felkelek, később nem bírnék visszaaludni. Aztán akkor hogyan csinálnám végig a következő éjszakát, mi?

Leszarom. Csak nyugi, ne idegeskedjél már itten. Mit, hogy patkánydögök? Hát, öreg, mindig vannak. Tudod, gyár, külterület, szemetes konténerek, most mit ismételjem magam?! Mondtam az előbb, nem figyeltél? Hát persze, mert verekednek, aztán összemarják egymást, tényleg sok dögből hiányoznak darabok.

Fáj a lábam is. Igazából már rég műteni kéne. Olyanok a nagylábujjam körmei, mintha ereszcsatorna-darab lenne oda bevarrva. Íves, kemény, mindig az volt. Mindig, nem hiszed? Na, fogd meg! Csak itt a kezemen. Próbáld letörni! Nem bírod, mi? Aztán most képzeld el ugyanezt a lábamon. Ne tudd meg, vazze! Ez kurvaistenfasza, komolyan mondom! Ha rövidre vágom – persze félórás áztatás után –, akkor az a baj. Ha hosszabbra hagyom, akkor az. Begyullad, fáj… mindig fáj – te, hallod, már úgy összeszoktam az örökös fájdalommal…! Súlyos körömlemez-deformáció. Mondták a rádióban. Nem is ez volna a baj. Hanem hogy nőni érzem a lábom, vágod? De hát biztos a köröm, meg az állandó fáradtság, meg az illúziók. Meg hát, az acélbetkós odabasz, beledagad a lábod, ha kell, ha nem. Folyton úgy érzed, kinövöd.

Mit? Hogy holttest egy szemetes konténerben a szomszéd gyárban? Hogy állítólag nevetett, amikor kinyírták? Mit tudom én. Hötyögtek valamit a rádióban. Tudod, nálunk mindig szól a Helyi Szuperadó. Pont leszarom. Meghallom, amit meg kell. Sajnos a többit is – a viszketőpicsa-hangú csajokat, a vajazott hangú fiúcskákat. Öcsém, baszd meg, nincsenek húszévesek, de többet keresnek egy nap a vinnyogásukkal, mint te meg én egész hónapban. Szerinted?!
Beleharapnék valamelyiknek a karjába, ott, ahol összeér a vállával. Marcangolnám a gyönge papiruszbőrt ott, ahol a hajlat egy frissen borotvált, zsenge punci vágatára hasonlít. Istenemre – minden rothadó vigyorú, röhögő istenre mondom, élvezettel hallgatnám az üvöltést. AZ legalább őszinte hang lenne, nem ilyen nyögvecsinált, élvezős ühh-űhmm-oúú-áááúú-béjbe-béjbe.
Bocsesz, marhulok, hisz tudod. Érdes volt? Ne csináld már, csak nem dőlsz be, mint egy apáca a csuha sátorának?

A kötés? Már megint átvérzett? Picsába. Mindjárt lecserélem. Tudod, száraznak tűnt ez a kinövés vagy mi az orromon, és valahogy elhatárolódónak. Tökre vicces volt! Mintha nem is az enyém lenne. Mintha egy ilyen piros dudát húztam volna rá. Nem is éreztem, szóval fogtam egy pengét és… Jéézusfasza, dehogy! Csak megkapargattam. Fele lejött. Te! Nem ám rosszul leszel itt nekem! Semmiség. Nem fáj, és jövő héten tényleg elmegyek bőrgyógyra. Hetyke kis cickói vannak a doktornőnek, az ember legszívesebben beleharapna! De előbb beszólogatnék, vagy tudom is én, megcsikizném, hogy nevessen. Egy ilyen csini orvosnő biztos nem tud röhögni, csak nevetni, finoman, nőiesen. Kíváncsi lennék, milyen, amikor annyira nevet, hogy szinte abba se tudja hagyni. Miért, én a múltkor annyira röhögtem valamin, hogy felrepedt a szám kétoldalt. Mert állandóan ki van száradva a hidegtől. Aztán úgy nézek ki, mint akin húztak egy vigyorcsíkot rúzzsal.

De most megyek, haver, lejárt a munkaidőm. Kerülök egyet még hátra, hátha vannak dögök. Bekukkantok hozzájuk, érted! Helló, mi? Kukucs, drágicáim, ma hányan dobtátok fel a pacskert? Eltüntetem őket a sötétben… Aztán húzok haza.

Talán integetek majd, vigyorogva, lustán billegő ujjakkal – kukucs, csá, csövi, cimbora! – ha kilátok a szélvédőn… ki a lufik mögül. Talán szerencsém lesz, és nem reped fel a szám újra a vigyorgástól. Talán szerencséd lesz, és nem találkozunk holnap hajnalban is. Tudod, holtfáradtan meg minden… néha úgy érzem, nem vagyok beszámítható. Hát helló, öregem, helló, örültem én is! Fú, várjál, várj csak egy kicsit! Eszembe jutott egy vicc…

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2016-11-21 11:44 Blade

Blade képe
5

"Tetszett a hangulata" - értsd: kurvajó volt olvasni
"remek a stílusa" - értsd: rohadtul laza
"valami megfogott benne" - értsd: olyan szinten vulgáris és abnormális, hogy az letaglózza a normális kis énem
"érdekes a története" - értsd: nincs is történet, de kit érdekel
"megemelem a kalapomat" - értsd: utállak, hogy ilyen jól írsz

Na, helló.

h, 2016-11-21 16:07 Sren

Sren képe

"Kurvajó, rohadtul, letaglózza a normális kis énem, kit érdekel, utállak" - még egy évvel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy létezik az az írás, ami ilyen szavakat hoz ki egy Blade-ből. :O
Őszintén szólva azt sem gondoltam volna, hogy épp ez lesz az.

Köszi, sköldpadda. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2016-11-22 10:45 Blade

Blade képe

Miért, mi volt egy éve? :)

Kicsit elragadtattam magam, a jövőben jobban vigyázok, ígérem.

h, 2016-11-21 12:45 Gitáros

Gitáros képe
5

Nem kell okoskodni, nem kell "megmagyarázni", nem kell megindokolni.
Öt csillag, és ennyi!
Na, szevasz!

Miki

h, 2016-11-21 16:09 Sren

Sren képe

Pacsi, haver. :D
Köszönöm. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2016-11-21 18:09 A. Dixon

A. Dixon képe
5

Hellóka,

Beköszönök, szétnézek, van-e valami érdekes errefelé, közben kapargatom az állcsontomon azt a furi kinövést. Le kell ragasztanom, ne bámulják a népek a munkában, tudod, vannak azok a cuki kis kör alakú ragtapaszok, még épp befedik.
Most, hogy mondod, két hónapja cseréltem az acélbetétest, egy számmal nagyobbat kértem, nagyon nyomott már. Észre se venni ezeket az apró változásokat.
:)
(bocs, nem bírtam kihagyni).

Megint odatetted.

Csók a családnak,

D.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

h, 2016-11-21 19:08 Sren

Sren képe

Te kellettél, Te nagyon kellettél, és annyira jó, hogy beköszönsz néha!:)

Volt egy biztonsági őr nálunk. Kicsit pszichopata, kicsit gáz fószer, kényszeres viselkedésmintákkal… Nem volt gond vele, tényleg barátságos volt, jóarc fazon volt, de… tudod, amit az ember a felszín alá bukva lát néha… az olykor az eleven borzalom maga. Minden, amitől rettegsz, minden Patch Adams-től Pennywise-ig.

Na és ez a srác tette hozzá minden mondatához kényszeresen: „mi?” Mint ahogy azt mondod: „elszúrtad, mi?”. De olyan szinten, hogy ez még a köszönésében is megnyilvánult, és a srác (annak nevezem, holott 40 körül járhat ő is) még a köszönéshez is hozzátette: Szevasz, mi?
Comme ci, comme ca: aki érzi, érzi, aki nem, nem… De sokan, nagyon sokan a kollegákkal úgy köszönünk egymásnak azóta is: Helló, mi?!

Aztán meg volt (van) a Bohóc mindig. Hisz tudhatod, mit magyarázzam. De én tényleg meg akartam őt írni. Nekiláttam… klasszikus írmóddal nem ment, hagytam a francba… Aztán olyan dolgok jöttek az életben, hogy borult, dőlt belőlem. Minden, amit meg akartam írni, már megvolt valahol másutt… Ronda érzés volt szembesülni vele. De akkor is meg kellett írnom. Parancsolj:
https://www.youtube.com/watch?v=GkwHXxcBr1A

Mármost: aki azt hiszi, hogy ez a film meg a srác tették oda, hogy belőlem ez így kibukjon, téved. Volt hozzá némi közük, ennyi. A többi - hát, a többi jött a Tóból, tudod. És nem mindig szép halakat fog az ember. Ez például ocsmány, és nem vagyok büszke rá. De... mittomén, ez is belőlem jött, mi?

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2016-11-22 17:15 Roah

Roah képe

Hm.
Shaptutei, hurmatti lemertivi'e klepovdárum, mratali groho - veive evtrjeuh!* :)))

Udvari-bolondok - avagy a munkahelyi bohóc. ;)

Ismered az első sztoriját? Az első bohócét? :)))
Régészeti leletek szerint az első nevettető egy egyiptomi Istennő volt. A mitológia azt beszéli el, hogy Ré, az Istenek főnöke elkenődött, összebalhézott az összes Istennel, aztán szomorúan elvonult. Hathor nem hagyta annyiban a dolgot - utána eredt, és addig-addig lökte a vakert, amíg Ré elnevette magát, hangos hahotázásban fetrengett már, de az Istennőnek ez sem volt elég, táncot lejtett (több helyen a világ első sztriptízeként említik) a Napistennek. Ré jókedvre derült, letudott minden bajt a többi Istennel is; állítólag így lett Hathor a vidámság és a zene Istennője.

Hát, nem egészen így képzeltem, Mucikám, hogy humorosat fogsz írni, stílust váltva - és hol van egy, azaz legalább egy nyamvadtka vesszőhiba?! he?! :D -, de tény: az összes novelládat ismerem, ától-zéig, de ilyet még sosenem követtél el, talán-talán az Arcaink volt még kissé más Sren Tilesh stílusától elkalandozó, de csak minimálisan. Annyiban látom az egyezést, hogy más, mint a többi novellád.

Hümmögök egyet, újra.

Tudod, régen, amikor még a filmakadémiai díjakat átadták, elvileg azon színészek kapták meg az Oscar szobros elismerést, akik a szokásuktól eltérő, általános karakterük helyett, akár fizikai adottságaikat is megváltoztatva (szerep kedvéért fél éves edzés, hajsörény letolása nullásra, radikális hízás, eszelős fogyás, és ilyesmik) bújtak valakinek a bőrébe.
Hát így látom én ezt a novellát most tőled.
Annyira más, hogy tőlem kapsz egy Karcos Oscart, így Roah-san, mert ez a novellád számomra elképesztően sajátos, etalon - és valami más, mint Sren Tilesh.

Örülök, hogy ilyet is tudsz.

Zene, ó, hát zene nélkül nem úszod meg. ;)
Miért pont ezt - szerintem kitalálod. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=7tGuJ34062s

*Szanszkarcarámiul annyit tesz, örülök, hogy aktívabban írsz, ne sajnáld - adjál neki!
Hogy miért így? Há' hogy legyen min somolyogni egy bohócon. ;)
Pacsi. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2016-11-25 17:30 Sren

Sren képe

Ndy bizonyos dolgokra azt szokta mondani: érti ő a viccet, csak nem szereti. Sajnos nekem kezdenek ezen dolgok közé tartozni mindazok a szörnyűségek, amiket a médiákban és a szórakoztatóiparban a nyelvvel művelnek. Szóval Apu bemondásának analógiájára simán jöhetek azzal, hogy elviselem én, ha valaki csehül csahol, de anyanyelvünk van, közös. Amíg azon se tud normálisan beszélni, addig ne jöjjön nekem azzal, hogy béjbebéjbe ájvántmór, disziz dö cájm fó densz (vagy csak akkor, ha tisztában van vele, mennyire szánalmas az, ami vicces akar lenni).

Ez a novella igen sokat tartalmaz a véres valóságból. Nálunk tényleg állandóan szól a rádió. Gondolj bele: egész nap olyasmit hallgatsz, amit nem szeretnél. Néha becsúsznak remek zenék is, néha aranyos kis egynyári slágerekre billegek munka közben, néha van pár klassz, őszinte rock-szám, de a lényeg nem változik: a képedbe tolják, egyfolytában, állandóan, akkor is, ha csak csendre vágynál, simán csak csendre.
Hát naná, hogy így az ember hamarosan kiütést kap a szélsőségektől (amiket más helyzetben lehet észre sem venne). Amikor tényleg azt hallod, hogy egy-több női előadó éneklés helyett csak a hangját csóválja; amikor a dalszöveg, amelynek magyarnak kéne lenni, olyan bugyuta, hogy az óvodában se menne el; ehhez képest azonban inglis villogás, az van, mert ő tud ám ángolul! Te, Kata, le tudnék menni hídba. :D Nem csak én! Nálam sokkal kevésbé érzékeny emberek is felkapták a fejüket például, amikor még a csapból is Cipő emlékkoncertjéből ment a 67-es út. Megvan? Meg hát. Nos. Az, hogy Cipőről férfi előadóink így emlékeznek meg: remek, szép gesztus. Hogy hölgyek is vannak ott, hát… jó, ha énekelnek, szépen, méltó módon, üsse kő, belefér. Talán. De hogy az egyik énekesnő (nem tudom, kicsoda, nem is érdekel) elkezd közben úúúúÁÁÁoúúú-yeyeYEEEEE-zni, mégpedig vonyítva, ez fájt. Arra még a főnököm is felkapta a fejét, szólván: „ki ez a hülye p*csa?!”
És ez csak egy a sok zenei „remekmű” közül…

Azt hiszem, azért elrejtettem egy vesszőhibát, de mondjuk az nem biztos, hogy hiba. Viszont cserébe teleraktam szóismétléssel! *büszke vigyor*

Köszi, hogy jöttél, köszi a szobrocskát, és a mercit is.:))) Cserébe adok én is valamit. :)
https://www.youtube.com/watch?v=fCP2-Bfhy04

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2016-11-25 18:36 Roah

Roah képe

Ezt a dalt, amit küldtél, most rakta fel Szombatfalvi Laci a Karcos rádióban. :)))

Nem ismerem az Emlék-koncert előadóit.

Külföldiekét sem nagyon, csak amit innen-onnan hall az ember.

Videoklip-zenekarok. Ezt hallottam róluk.

Ha ez vigasztal, az idei Szigetről Rihannát kifütyülték, bezony. Az hagyján, hogy sokan most szembesültek először azzal, hogy mit is jelent a video-megosztás zenekar, lájvban, és az ahhoz járó kellék, mint énekesnő, de hogy egy vagyonért állítólag lófütyit kaptak esti fénynél, Rihanna kimondottan bunkó volt, és úgy nagyjából automata lányként lehadarta az egész akármit a nagyszínpadon, az maga volt a csalódás.

Ezért szoktam - és nem csak én ám, sokan -, retrózni, visszafelé nézni, illetve...hallgatni, és sohavégetnemérően magyarul írni az angolt, vagy ha olyanom van, akármilyen nyelvet, ami nem hazai. (Noha az összes nyelvet a világon nagyon szeretem.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2016-11-25 19:09 Sednol

Sednol képe

Régen utáltam, hogy a gépek száz decibellel üvöltenek a környezetemben, mostanában áldásnak tekintem. Feldobom a reptéri fültokot, amitől úgy nézek ki, mint Mikiegér, és nézem, ahogy a beosztottjaim tátognak. :D

A világban felértékelődött az értéktelenség. :D Azért én reménykedem, és próbálok a fiamnak valódi értékeket mutatni. Félek, magányos lesz felnőttkorára. Remélem, nem fog kiátkozni ezért. :D

Olvastam ám, de valahogy ez nem az én világom. Talán azért, mert most is van két hasonlóan összetett személyiség a kezem alatt, akiktől képtelen vagyok megszabadulni. A főnököm azt mondja, hogy tanítsam őket, ők fogják megkeresni a nyugdíjunkat. Az egyik ifjú titán kitöltötte a MENSA IQ tesztét, és büszke volt az eredményre (81), mely szerint okosabb a világ tíz százalékánál. Szép kilátások...
Egy biztos: sajnos egyre aktuálisabb lesz a főhősöd.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-11-26 14:36 Sren

Sren képe

Sajnos nálunk nem lehet fülest használni.:( Képzelheted… Aztán mikor jön a Pink Floyd Antother brick-jének a tuc-tucosított „feldolgozása”, meg ugyanezzel meggyalázva a Sounds of the silence… Na, akkor kábé sírni tudnék.

Szülőként azt kell mondanom: a skacokat szerencsére nem kell félteni. :D Azokat semmiképp, akik az eredeti, jóféle vérből kaptak! :D Őket aztán ráncigálhatja a sok színes, zajos semmi, nekik akkor is mindig igényük lesz az igazira. Kaptam én már a fiamtól olyan zenét, ami azóta is nagy kedvencem, de a slusszpoén az volt, amikor dobott nekem egy szép Green Day-számot. Azért slusszpoén, mert akkoriban még kis túlzással élve azt hittem, max Alma együttest hallgat. :D
https://www.youtube.com/watch?v=Soa3gO7tL-c

Köszi, hogy elolvastad úgy is, hogy nem szereted az ilyet. Ja? Én se szeretem. Mocskos érzés volt egy ilyen szörnyeteg bőrébe bújni.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-11-26 15:29 Sednol

Sednol képe

Ha már megemlítetted a Green Day-t, szerencsétlen énekes sem tudta feldolgozni, hogy már nincs akkor igény rá, mint azelőtt, és egy koncerten kifakadt.

http://24.hu/szorakozas/2012/09/23/megorult-es-botranyt-okozott-a-green-...

Az értékrendek eltolódtak, de azt mondta a fiam tanárnője (elsősöket, ötödikeseket és nyolcadikosokat is tanít), hogy nincs még minden veszve. Azt tapasztalta, hogy a fiatalok közt egyre többen olvasnak. Egymással versenyeznek, hogy ki végez hamarabb egy könyvvel, aztán átbeszélik. Jó volt hallani.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-11-26 16:28 Sren

Sren képe

Basszus! Szerencsétlenek! A jó büdös francba! (Bocs. Mindjárt én is kifakadok, és kénytelen leszek törölni a saját kommentemet – na, az lenne még szép! De ez tényleg rosszul esett. Sok mindent elhallgatok, mindenevő vagyok a zenében, de a rock az, ami mindig megérint. A rock örök. És akkor bezzeg User kitolhatja húsz perccel, mi? Egek!:(((()

Minap olvastam egy cikket alsó tagozatos iskolások megpróbáltatásairól, valami kegyetlen volt. De valóban remek érzés, amikor átvág egy-két fénysugár a tömör szmogon – látod, erre mondtam, hogy nem kell félteni őket (dehogynem féltem!), nem kell aggodalmaskodni (dehogynem aggódom!), megoldják. Kegyetlen nyomás van rajtuk, sokkal-sokkal nagyobb, mint anno mirajtunk volt… De az igazi Értéket megérzik. Bízni kell bennük.
Mondom mindezt úgy, hogy a fiam sajnos nem szeret olvasni. És mégis, mégis, totálisan megbízom benne. Majd előveszi azt a könyvet, amikor ő azt érzi, hogy kell. A bizalom azonban nemcsak a könyvé, de a gyereké is, hiszen nem csak az olvasásmániámmal tanítottam élni, igaznak, bátornak, felelősnek, eredetinek, egyetlennek lenni, és folyton az eredetit keresni, kutatni. Ó, megtalálja ő. Ha nem könyvvel, akkor más módon.:)

De itt már tényleg off voltam, ne haragudjatok, ez már kiment az írás köre alól.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2016-11-24 10:09 Pepin (nem ellenőrzött)

5

Nàlam Disturbed szólt, a Criminal elnyomta olvasàs közben a "túlfűtött picsa" vinnyogàsàt. ;)

K..vajó volt, na!

p, 2016-11-25 17:31 Sren

Sren képe

Ááá, szóval ez a megoldás! :D

Köszi szépen. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2016-11-25 23:33 bupber 81-Szomb...

Milyen értéket képvisel egy mai fiatalnak David Bowie? Nem sokat, ami nem lenne baj, de ki áll a helyébe?
Ismerek egy volt esküvői zenészt, aki anno elment zeneiskolába a szakszervezetek házába. Felháborodottan mesélte, hogy zenetörténelmet tanítottak eleinte.
Egy tanárom azt mondta, a sok iskola csakis azért szükséges, hogy nehogy feltaláld a spanyolviaszt!
Az egyetemes művészetbe csak akkor lehet beilleszkedni, ha ismeri az ember az elődei munkásságát.
Meló, Zsuzsa, meló? – lejárt a munkaidő, de még kerülsz egyet hátra. Minek?
Én akkor vigyorgok a legkajánabbul, mikor bedobok egy fél mondatott – ´azt nem értik.
Dem-de-re-dem-dem … … … dem-de-re-dem-dem – a belépő akkord.
A román nem azt mondja, hogy cigarettázás, hanem füstölés.
A főnököm egy nap: az emberek bent füstölnek.
– Mit füstölnek?
– Cigarettát.
– Na látod, ez a baj! Nincs pénzük marihuánára! – két órán keresztül elkerült.
Életem jó részét a kollégákkal együtt vagyok, kevés kivétellel az az érzésem, a gyáron kívül ők nem is emberek.
Elnézést az off-ért… Ez off?

szo, 2016-11-26 14:37 Sren

Sren képe

Fogós kérdés, Laci. Sednolnak épp most fejtettem ki, azért nem elveszett gyerekek ők… És lehet, hogy egy echte ’60-as születésű rocker meg a mi generációnk miatt aggódott anno, mert mi is kaptunk sok felhígított marhaságot, amitől őket rázta a hideg. De… De. Akkor még nem volt irreverzibilis a folyamat. Akkor még David Bowie élt, és sok más igazi Öreg, akiket szeretni sem kellett, elég volt meghallani ahhoz, hogy az ember megértsen valamit.
És igen, ma hol vannak az igazi Nagyok? Senki sem lép a helyükbe.

Hát a patkányok. El kell tüntetni őket a sötétben. Eltüntetni, mi? :D

Nem off, miért lenne az? Amikor egy írás kapcsán alakul ki egy-egy gondolatmenet, és végig kapcsolódik is, miért lenne off? Ebben a zene-dologban meg igenis olyan töltet volt (van), amit át kellett beszélni. Sok mindent lehet azért ír le valaki, mert nem bírja tovább egyedül... vagy ha nem is pont azért, de benne van a pakliban.

Nem fogom lenyúlni Ro szokását, de most muszáj idetennem valamit, azokból az időkből, amikor gy tűnt, még nem késő…
Köszi, hogy jöttél!
https://www.youtube.com/watch?v=46F6MYuPwdI

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-11-26 23:50 bupber 81-Szomb...

Kösz az Omegát!
Tudod, mi nyomja az agyamat!? Ez a szép, szabályos és szabályozott, füstmentes, felcímkézett, előrevonalazott világ – ami egy kalap alá rak mindannyiunkat.
Ha megnézed azt a videót, amit én raktam fel, akkor, amikor Bowie a képbe kerül… az első három-négy másodperc… még nem énekel, csak a mozgása, csak az egyszerű lépései.
Nos, szerintem, már abból le lehet vonni a következtetést. (én azért tettem fel, a többi pedig ráadás)
Ahogy mondod: a Nagyok. – Ők mindenben Nagyok voltak és ez a Plutóról is látszott.
Tudom, hogy egyszer majd szétszakad a rózsaszín köntös, valaki valahol kiveri a biztosítékot, mert épp ésszel kibírhatatlan a magamfajtának. De sajnos, legalábbis körülöttem ma szomorúan látom a helyzetet.
A fiamék a nyáron lent voltak egy hétig a tengeren. Persze, jött egy rakás fénykép a világhálón. A fiamon egy olyan bermuda-nadrág, amit még nem láttam, amire megkérdeztem: vagány a nadrágod, hol volt kiteregetve? – nem értette a poént. Akkor tegyem a te szövegedet elébe? Fog kelleni szótár is!
…Míg az óra körbejár.

v, 2016-11-27 18:57 Sren

Sren képe

Nem szeretnék offolni, de hatalmas ölelés, Laci! Méghogy "...hol volt kiteregetve?"?! :D

Hanem ha megengeded, ajánlanék Neked - és minden Apának - valamit. Ha még nem volt szerencséd hozzá, Háy megmondja a frankót, csak győzzed tűrhetni! :D
Ezen a linken bele is olvashatsz. Bizony mondom, nem véletlen, hogy nekem Háy János a kortárs magyar Isten, és rövid ismeretségünk ellenére kábé úgy nézek fel rá, ahogy egykorvolt-gyermekkorom Nagybetűs Író-Ikonjaira.

.... Ahhoz, hogy engedd a gyermeked napra jutni, kell egy eleddig ismeretlen bermudanaci is... Aztán hogy kinek fáj, más kérdés, mikor a poénban talán az volt benne, hogy legszívesebben magad varrtad volna... :)
https://olvassbele.com/2014/08/12/a-gyerekrol-maskent-hay-janos-napra-ju...

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-11-27 19:35 polgarveronika

polgarveronika képe

Örülök, hogy végre Háy János neve is felkerült az ikonok közé. Kábé 10 éve olvasom, minden könyve megvan, és már többször is említettem egy-egy hozzászólásomban, hogy érdemes a kortárs magyar irodalomban is körbenézni. Olyan egyszerűen és szívhezszólóan kevesek tudnak írni, mint ő. (most éppen: Ország, város , fiú, lány c. válogatását olvasom, teljesen más, mint pld a Napra jutni vagy a Hozott lélek)
Ami számomra meglepő felfedezés volt: Kerékgyártó István Rükverc. novelláskötete Érdemes!!!!
És ha már kortárs magyar, akkor legyen Darvasi László is a sorban, no meg Tar Sándort se feledjük. Mesterművek kerülnek ki a kezükből.
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2016-11-27 20:00 bupber 81-Szomb...

Apa és fia közt mindig hosszú, és göröngyös az út, ráadásul van egy időszak, amikor az ember középen van: van apja és van fia.
Sok okítást kapunk az életben, de mindenki meglátását, mint Háy Jánosét is, a lelke vezérli.
A körhinta visszajut ugyanabba a pontba, és/de van egy olyan is, hogy mire az ember rájön, hogy az apjának igaza volt, már ott áll mellette a fia… És nem hisz neki.

p, 2016-12-16 20:57 Kyle

Na ez mocsok jó lett! :) (Sajnos most nem tudok többet mondani, pedig megérdemelné az írásod - de tényleg nem tudok mit mondani, bocsi! :) )

szo, 2016-12-17 17:55 Sren

Sren képe

*megkönnyebbült sóhaj*

Na végre, hogy Te is jöttél! Nem lett volna nyugodt az álmom nélküled.

Nagyon köszönöm! :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2017-01-11 05:07 Györeizé

Györeizé képe
5

Tetszik a stílusod, meg ahogy írsz.
Bocs, nem tudtam megállni.
Olyan ez az írás, mint az illető lábkörme: kemény, még akkor is, ha beáztatod.
Ez komolyan jó volt, kösz az élményt.
Amúgy simán eldöntöttem öntörvényűleg, hogy - spoiler alert! - az illető a hulla a szomszéd gyárból. Vagy ez nem is öntörvény? Nem tudom. Hallgattam a rádiót, de erről speciel nem mondtak semmit.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

p, 2017-01-13 19:16 Sren

Sren képe

Szia, Vándormadár!

Imádom, amikor az Olvasó többet lát bele, mint amit beletettem. Ez számomra bizonyíték arra, hogy igenis, ez a firka tudott valamit.
Keményen, mint a kád széle, mi?

Annyira jó, hogy jöttél, hogy az még az én módszereimmel is kifejezhetetlen. Egyből beugrott a sámándobod, a hátulütők, az Aprókalipszis, a Krokodil, és sok, sok minden, ami nélküled nem lett volna.
Köszönöm, hogy létezel!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/