Tovább

Napokig jártuk a sivatag forró homokját, mire elértünk a Szent Helyre. A dűnék szelíd lankái nyitott könyvekre emlékeztettek.
A trónus előtt megálltam. A nagymacska kimerülten lihegett mellettem. Vállára tettem a kezem.
Az Úr lenézett ránk, majd felnyögött, és lassan, ízületeit ropogtatva felállt. Fölénk tornyosult. Titáni volt, amint teljes magasságában kinyújtózott.
Sóhajtottam. Nem igaz, hogy egyesek mennyire tudják húzni az időt!
Na persze, könnyen van, aki az örökkévalóságot is maga teremtette.
Lesétált a lépcsőkön, lépésenként hagyva el egy-egy jottányit lenyűgöző nagyságából. Volt időm számolni a fokokat.
– Van egy spanglid? – kérdezte.
Előkotortam a zsebemből egy meggyötört cigarettás dobozt, és felé kínáltam.
– Tűz?
– Viccelsz?
Ezúttal Ő sóhajtott egy nehézkeset, majd egy fáradt pillantással felizzította a cigi parazsát.
– Pokoli nagy meló lehetett – jegyeztem meg.
– Minden az – felelte. – Megyünk?
– Ja, menjünk – bólintottam.
Állával felém intett. – Azokat, tudod, nem kéne. Bocs, de a Létezés Egyetemes Feltételei…
Az ég felé fordítottam a szememet, és leráztam magamról a fegyvereket. A hosszúkard aranyfelleget böffentett a homokból.
– A forradásokat megtartom – alkudoztam. – Ne is álmodj róla, azokat nem adom!
– Nem is kell – felelte mosolyogva.
Elindultunk.
Útközben a nagymacskára pillantott, aki most már nem is tűnt olyan kimerültnek.
– Nehéz volt a harc vele, mi? – kérdezte.
Belegondoltam.
Vér és belek, sebek, aztán forradások – lenéztem én is a ragadozóra, tekintetem elmélázott királyi tartásán, könnyed mozgásán. Ketrecajtó csapódását véltem hallani, hidegzöld, méricskélő szempár meredt rám, közönyösen dekázgatva, áldozat leszek-e, vagy méltó ellenfél.
És izmok, karmok és tépőfogak, és mégis…
– Harc volt? – kérdeztem vissza.
Beleszívott a cigibe, markával takarta a blázt a sivatagi szél ellen. Úgy tettem, mint aki nem veszi észre a szája sarkában bujkáló, elégedett vigyort.
– Hová tartunk? – firtattam.
Most ő fordította az égre a szemét. – Ilyet is csak egy halandó kérdezhet! – szólt feddőn.
Nevettem, és jó volt hallani a nevetés hangját.
– Csak lehetőséget adtam, hogy kiéld isteni mivoltod – ugrattam.
Belátón biccentett, és mint egy igaz barát, nem rótta fel nekem, hogy ezzel is tisztában volt. Egy kósza tincset arcába sodort a szél. Megrázta a fejét, mint bolondos, kócos tinik, és leesett a glóriája. Hagyta, ahol volt. Ő is nevetett. Mentünk tovább. Sehol sem lehet ott maradni.
Kisvártatva felfénylett előttünk az Átjáró.
– Basszus – suttogtam, Rá emelve a szememet –, nem mondod, hogy tényleg…?
Rám ragyogott az a farmerkék szempár. Galaxisok lebegtek végtelen mélységeiben.
– Neked való hely – biztatott bólogatva.
Megint lenéztem a ragadozóra.
– És ő?!
Az Úr tűnődni látszott.
Vártam néhány végtelen pillanatig. Szörnyű, hogy egyesek mennyire tudják húzni az időt!
Végül megszólalt.
– „Szárnyra mily harc hőse kelt, aki e tűzhöz nyúlni mert”?* – mormolta. Aztán megfontoltan bólintott. – Veled tart – mondta.
Összemarkoltam a tigris nyakán a szőrt. Kellett a kapaszkodó. Az Átjáróra meredtem, aztán visszanéztem.
A glória kikacsintott a homokból. Olyan volt, mint a Szaturnusz gyűrűje. Benne minden porszem egy világot sóhajtott. Felé vezető nyomainkat kezdte homokkal takarni a szél.
A ragadozó kitépte magát a kezemből, és két ugrással az Átjárónál termett. Felhördültem.
– Ne! – sikoltottam utánakapva.
Feleslegesen féltettem. Az Átjáró kristályos ragyogásában a tigris megállt, és felém fordult.
– „Amikor befejezett – dünnyögtem, újfent a szememet forgatva – mosolygott rád a mestered?”*
Hallottam az Úr nevetését, és jólesett hallani. Egészséges, telt férfihang volt. Láttam, ahogy a világkapu felé pöccinti a csikket, láttam a szétrobbanó parazsat – a szikrák üstökösként süvítettek el mellettünk, a sötétedő égen csillaggá váltak.
Az Átjáró lassan az oldalára dőlt. Irdatlan méretű, nyitott könyvet formázott, a lapok szélei lépcsősort alkottak.
A lefelé vezető lépcsők előterében a nagymacska játékos-vadászó tekintettel lekuporodott, majd felém vetődött.
Nem volt időm számolni a fokokat.

*William Blake: Tigris /Szabó Lőrinc fordítása/

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2016-04-15 18:36 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Tele van a fejem mindenféle C-számokkal és reakcióhálózatokkal, nüansznyi javításokkal (helyesírás! nem is hinnéd, hány területen jön elő, még ott is, ahol egy darab mondat nincs), ehhez már nem jövök "szakmázni", ahogy te szoktad mondani. Jó érzés olvasni néha.
Mégis, az egész valahogy... fura. Kinget vártam (talán csak a megszokás, tudod, te imádod, itt a sivatag, valamiért ő ugrott be), mégis Gaiman lesz belőle. (A tigris motívum miatt, Sosehol?)
Viszont az Úr alakja jó. Nem... szócső. Nem a szerző korlátozott isteni hangja. Egyszerűen csak kér, udvariasan kérdez, nem alakoskodik, nem "úgyis tudja, de ki kell mondani, hogy legyen mivel kitölteni a helyet". Olyan isteni. :) (Csak az ízület-ropogtatástól tikkel a szemem.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2016-04-15 23:08 Sren

Sren képe

Minimalista stílussal próbáltam szórakozni, attól Gaiman-es, de ha épp be akarom tájolni ezen a palettán, ilyen mély nyomot hagyott bennem A sovány, fehér herceg visszatér című, David Bowie ihlette novellája. :’( Nem, ennek az írásnak köze nincs hozzá, maximum a világok közti átmenet idézheti árnyalatokban, de eb legyen a nevem, ha nem ismerem be, mekkora hatással volt rám, és TALÁN erre a kis lebegő mesére is.

King Papa szófosó, és én is az vagyok, ezért vártad. Valójában különös kettősség jellemez az utóbbi években: amikor írni próbálok valamit, az írás elkezdi tépni magáról a sallangokat, olyan szinten, hogy azok meg sem születnek. Én meg döbbenten bámulom a kezem alól kikerülő tőmondatokat.
Gondoltam: hát jó, legyen. Aztán ugyanolyan döbbenten bámultam, ahogy háromnegyed-résznél a szófosós-betűmán hányad átvette a parancsnokságot. Alig bírtam röviden lezárni! Még jó, hogy nem volt időm. (Lett volna, de lentebb kifejtett okok miatt ment a kuksiba a cucc.)

Fura, mindenkinek más szúrja a szemét - engem az Úr egészséges, telt hangú és még férfi is nevetése jobban idegesített, mint az ízületropogás. Utólag belátva, szerintem neked van igazad.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2016-04-15 18:38 Dana

Dana képe

Kinget olvas, délutános, de bedob egy írást? Szép, mondhatom :-)!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2016-04-15 23:06 Sren

Sren képe

Tim az oka mindennek. Ő tett kemény íróvá, kritikussá, az ő stílusa (is!) nevelt éveken át, és most, újra vele dolgozva, újrakezdődnek a körök bizonyos értelemben. Legutóbbi levelére válaszolva az járt a fejemben: na, tessék, ilyen, amikor nagyragadozókkal dolgozol. Puff, ennyi – nem fejeztem be a levelet, nyitottam egy Word-öt, és a többi már történelem. Na meg ezt összeütni rövidebb időbe telt, mint neki válaszolni. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-04-16 17:32 Tim

Egy szavát se higgyétek a csajnak! Semmi közöm ahhoz, hogy ilyen remek novik kerülnek ki a kezéből.
Én legfeljebb egy szintet tudok valakin emelni, de ha alapvetően nincsen benne tehetség, akkor hiába. Sren pedig teljesen magától jutott ilyen szintre. Ha mégis volt valami szerepem ebben a noviban (tudtomon kívül), akkor az a nekem szánt, megnemírt levél lehetett. Szóval, kívánok még sok-sok hozzám címzett, be nem fejezett levelet, ha cserébe jó kis Sren novikat kapunk!

szo, 2016-04-16 18:18 Sren

Sren képe

Szép egy "szint" volt. Szintecske, mondhatni. A Karcra kerülvén kapásból az első novellám kiadásra ment, és Te voltál a lektorom. Szerintem a nagy többség emiatt önként és dalolva inkább a hurokba hajtotta volna a fejét, mert lektornak keményebb vagy, mint valaha bárki, aki annak képzelte magát.

No de nagyragadozóval dolgozni azt jelenti: nagyragadozóvá válni. :) Így hát lektor lettem. Nem volt választásom, és most - fordul az Átjáró, mindig - Neked sincs. :)

Linkeld már át nekem azt a régi számot, légy szíves - az istennek se találom, pedig nagyon szerettem. Te írtad. Mától... -
Nem esküszöm meg, hogy találok időt válaszolni, de jól esnék meghallgatni még egy párszor, és az archívumban hiába keresem.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-04-16 19:25 Tim

Parancsolj:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/56/Answer_to_Life.png

Amúgy rosszul emlékszel, mert ezt nem én írtam, hanem egy angol úriember. Néha én is meghallgatom. Csak úgy.

szo, 2016-04-16 20:05 Sren

Sren képe

AZT nem kértem, hogy offolj, szépségem. :D Na légyszi *szépen néz*, legalább privben...

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2016-04-15 19:46 Kentaur

Kentaur képe
5

Ez most olyan volt, mint egy a Kisherceg vize. Néha a szívnek is jó a víz. Néha nem is tudjuk, hogy szomjasak vagyunk. És nem is lennénk, míg valaki nem húz nekünk vizet a sivatagban egy kútból, ami azért van ott, hogy mi ihassunk. És a vödörben a víz hordozza a csiga énekét, és ott remegnek benne a csillagok.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2016-04-15 23:04 Sren

Sren képe

Több tonna papír szívja magába a levegő összes létező páratartalmát ott, ahol dolgozom. Szemcseppet kell használnom, mert kiszárad a szemem, és bár nem rajongok az édességért, életmentő tud lenni egy cukorka vagy egy rágó, amikor a pokolszáraz levegőtől elkap a köhögés, de úgy, hogy nem tudom abbahagyni. Ha az ember lehúz így nyolc órát, utána kilépni a rendes, igazi levegőre, na, az Olyan. Mint az a Kút. Olyan a szabad levegő, mintha az orrodon át innál.

Próbáltam elhagyni a bolygót, tudod – a közeget, amiben a magunkfajta alkot. Úgy éreztem, kezd kiszáradni a stílusom is. Rendben, gondoltam, akkor talán majd írok tök reált. Hehe, jó vicc – beszivárog az az istenien édes víz az orromon át. Nem kint van a Kút, magunkkal visszük. Ugyanezért tartottam némileg az „egyetemista hangodtól” is, emlékszel? Vicces így utólag.
Köszönöm, Kriszta.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2016-04-15 20:04 craz

craz képe

Jó volt. ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2016-04-15 23:03 Sren

Sren képe

A folytatás azután, hogy a harcos a ráugró – beléolvadó? – ragadozóval hemperegve átbillen a Másik Helyre, a Lélekalja Kávézó és a Próbagoblin világában játszódott volna. Csak annyira volt eleven, mint én magam – a fülemben cseng a kiáltás, mert épp meglökött valakit: „nem látsz, brükhe?!”… De… AZ már fantasy volt, Szófosónia maga. Nem szabadott folytatni, ezt, így, nem. Töröltem egy komplett oldalt. *sóhaj* Nehéz szakma ez. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2016-04-15 20:21 Sednol

Sednol képe

Tegnap kezdtem bele Gaiman: Amerikai istenek című regényébe, előtte végeztem ki Sosehol-t. Nekem is ő jutott az eszembe.
Tetszett.
Ha behunyom a szemem, még mindig látom a feltápászkodó alakot.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2016-04-15 23:02 Sren

Sren képe

Látod? Morogtam a hatalmasért, de én is beletettem két elcsépelt kifejezést is! Hallatlan! Csakis azért történhetett, mert nem volt időm agyalni, mit lehetne helyettük, és hogyan, úgy, hogy rövid és szemléletes maradjon – szóval, nem volt időm számolni a fokokat.:)
Gaiman-utánérzés a minimalizmus és a „világok közt”-feeling miatt van, de, ahogy Dórinak is mondtam, nem tagadható, mekkora kedvencem ő is.
Köszönöm, hogy jöttél! Vigyázz Gaimannel. Függővé tesz, ez egy, a másik meg az, hogy sosem fogod már úgy látni a világokat, mint addig. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-04-16 16:10 Sednol

Sednol képe

Clive Barker: Korbács című regénye már rég megváltoztatta a látásmódomat. Gaiman csak újabb látásmódokkal gazdagít. :D
Tegnap annyit használtam a szerkesztés gombot, hogy kikopott. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-04-16 16:54 Sren

Sren képe

:D Holott Barker „csak” egy zseniális vetítőgép, míg Gaiman sokdés imax. Meglátod, amint belekóstolsz egy novellagyűjteményébe.

Sokat forgattam a Korbácsot, legfőképp azért, mert egy olyan, nagybetűs Baráttól kaptam, akinek majdnem mindent elhiszek. Tényleg zseni, de… másodszorra, bármennyire is éheztem rá, már „túlkínált”. A jó öreg Clive-et első olvasás után betéve vágom, elmarad az az igazi, ortodox Olvasóhoz illő vágy, hogy mégegyszer, még, még, még akarom! Nekem ő kicsit olyan, mint Darren Shan. Tisztelem, becsülöm, de egynél többször nem tudom elolvasni – belekezdek, de dünnyögöm is magamban, mint egy sütireceptet: aha, és akkor most jön ezmegaz meg amaz, betéve tudom, nem mutat újat, a felszínen marad, és ez nekem kevés. DE! Ez csak én vagyok, tudod.

Nagyra tartom ezeket az írókat, tényleg. De a Gaiman-kaliber mellett elsunnyoghatnak. Istenem, hány és hány fáradt hajnalt vitatkoztunk át unokahúgommal, várva, hogy végre haza-haza-HAZAvigyen a busz az éjjeles műszak után – ó, micsoda hangulata van ennek, alszik a kertváros, lassan felszakad az ég, fázunk, nem fáradtak: kimerültek vagyunk, és irodalomról vitázunk, mert még kerek félóra, amíg meglátjuk érkezni A Buszt… De igazából nem is vitázunk: egyeztetünk. Véleményt cserélünk. Igazándiból!, mert Van Idő kifejteni, miről mit gondolunk – és igazi tisztelettel egymás véleménye felé. Élmény, igazi élmény – halálfáradtan, van idő, még nem jön A Busz, és, mint egy varázslat: recsegve tágul a látókör, mint ahogy a vitorlavászon szakad. Ezért pedig csak hálás lehet az ember, nem igaz?

A tágulásért, a panorámáért.

Sok minden van a kisujjamban, álszerénység nélkül mondom. Nyomda elé készülő könyvek, írásmódok tucatszám. Mégis imádok tanulni, még a 25 éves kis hugicámtól is. Még a kisöcsém négyéves lányától is, mert ez a lényeg: tanulni egymástól, mindig, valósidőben, improvizálva.

Ajánlj nekem egy olyan Barkert, amit másodszorra is ki akarok olvasni. De vigyázz, hisz King Papa megmondta: ami körbemegy, az körbeér. Cserébe Te is kapsz valamit. Recsegve fog szakadni. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-04-16 17:05 Sednol

Sednol képe

A Korbács lett volna az első javaslatom, de azt kilőtted, így a másik nagy kedvencemet mondom: Kárhozat.
Sajnos az Abarat sorozat még nem teljes. A harmadik részét még nem olvastam el, pedig itt pihen az is a szekrényen. Várom, hogy egy szuszra végigolvashassam. Pedig Haplatán Cuki hívogat éjjelente.

Akartam már kérni, hogy ajánlj hasonló fantáziával megáldott írókat. A horror előny. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-04-16 17:51 Sren

Sren képe

Rajta leszek, a Kárhozatnak pedig utánanézek. Köszönöm! :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-04-17 09:51 Kentaur

Kentaur képe

Egyébként az első gondolatom a következő, lefordíthatatlan vicc volt:
God is black.
Yes, she is!
:-D

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2016-04-17 14:36 Sren

Sren képe

Egek! :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-04-17 12:27 Urbatorium

Urbatorium képe

Hja, én az ilyen írásokhoz kicsi vagyok, meg egyébként is bepárásodott a szemem, amikor a tigrissel mehetett a kapuba, mert vannak azok a tőmondatok, amik hitelesítik az írást, mert annyira jól markolja meg a lényeget, hogy igazából elhiszem, sehogy máshogy nem lehetett, és addigra a sokadik ilyen strigulát húztam, ott meg aztán pláne, és egyszerre vettél meg kilóra, meg vesztettem el a fonalat, de egyszer még nekifutok, mert nekem a Lélekalja kávézóhoz is évek kellettek, de azt hiszem, egyszer helyre kerülök majd a világgal kapcsolatban, amikor ennek a mondatnak a végére is megtalálom a pontot

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

v, 2016-04-17 14:41 Sren

Sren képe

Mindig megfogadom, hogy írok valami fiúsat, ától cettig tök érthetőt; mostanában különösen komolyan foglalkozom az abszolút realista írásmód gondolatával. Szóval a jószándék megvan.
De tudod Te is: nem az író diktál. A történetek írják magukat. Ez alól a legnagyobbak sem képeznek kivételt. Most ez akart lenni. A legközelebbi az Egyszer elviszlek oda folytatása akar lenni, de az nagyobb falat - egy dimenzióugrásra képes autó is nagyragadozó. :D
Köszi, hogy jöttél, Ádám. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-04-17 16:51 mészégető

mészégető képe

Szabad néhány hozzászólás? Láthatóan nincs semmi baj az E/1 -el, azzal együtt, hogy nem tudom meghal-e vagy sem a főhős. Gondolom nem hal meg, majd mesél mást, ha hozzájut. Majd mesél ugye ? A jottányi :, ahogyan tudom a jotta az a legkisebb irásjel, mértekegységnek is jö, mint a szemernyi, használjuk is, de magasságvesztésként kevesbé tudom elképzelni, mindenképpen jó szó a környezet leirásához viszont, jellemző. Van még egy észrevételem,: a cigarettára sok szót használsz, ezt is értem, mert láthatóan van jelentősege , az Ur dohányzik, de szerintem a "spangli" az affele "füszeres" cigi, a bláz meg argó, kicsit ott engem kizökkentett. Azt irod, hogy minimálban irtad, szerintem pont jó igy éppen, nem sok olyan szö van benne aminek ne lenne iebben a történetben helye, külonösen úgy, hogy a stilust szerintem remekül hozza.

v, 2016-04-17 17:57 Sren

Sren képe

Köszönöm a kommentedet, nagyon aranyos vagy! - remélem, nem bántódsz meg az "aranyoson", tudod, a magunkfajta azt mondja/írja, amit gondol, szóval ez itt tényleg egy kedves, hálás kifejezés.

Nézd: bár minden szinonimához más és más asszociáció fűződik, mégis muszáj őket bedobni, mert nem és nem lenne ott helyes más kifejezés. Mérlegelésben meg végképp nem. Cigi - hétköznapi, túl pórias, holott az írás jellege teljesen más, könnyed-barátságos szlenget akar. Bláz, stift, staub, bagó, spagli - nem célzott, hanem szlengbeli gyűjtőnevek is. Célzott névvel a vicces cigi az trombita, mariska, zöld, ganja - érted, ha AZT akarom kifejezni, azokat a kifejezéseket használom. De nem azt akartam, így maradtak a pór csikk hétköznapi rokonértelműi. :)

Köszi, hogy jöttél, és köszi a kommentet! Nagyon sokat jelent. :) Mindenki hős, aki megnyomja a Válasz gombot - én csak tudom, sokat nyomkodom.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-04-17 17:15 Kyle

5

Eszméletlen írás, pedig nem állítom, hogy értem, miről szól. Az viszont egyértelmű, hogy nagyon jól összeraktad! :) A Sednol és a közted kialakult párbeszédhez annyit innen beszúrnék, hogy olvastam az Amerikai isteneket, de az én tetszésemet egyáltalán nem nyerte el.

Ez, amit most írtál, szerintem élvezetesebb volt, mint az a könyv.

Nem viccelek.

v, 2016-04-17 17:41 Sren

Sren képe

"Eszméletlen írás, pedig nem állítom, hogy értem, miről szól." - Szerintem mind így vagyunk azokkal a művekkel, amiket nem érteni, hanem érezni kell. És ez hatalmas dolog. Ez a Kút, ahogy Kenta is mondta. Számomra pedig óriási elismerés, köszönöm szépen!

Az Amerikai istenek egy teljesen más dolog, nem kimondottan AZ a mű, hanem Gaiman maga játszott. A Sednollal vitatott (egyeztetett) témának pont az imént nyitottam egy blogot, mert túl sokrétű ahhoz, hogy egy írás alatt szétoffoljuk - noha az meg már elkanyarodik Gaiman-től.
Az Amerikai istenek két-, de leginkább háromolvasásos mű, bele kell rázódni. De másodszorra iszonyat sokat ad, harmadszorra meg már hangosan nevetsz és imádod - hiába, no, EZ Gaiman. :)))

Nagyon köszönöm, hogy jöttél, és nem kevésbé a véleményedet. Sokat jelent ám, nagyon sokat: a vén rókák is hálásak az érdemi véleményért. Megkockáztatom: tán ők a leginkább. Köszönöm.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-04-17 19:15 Ovidius

Ovidius képe

Igazság szerint, azt sem tudom, hol, és hogyan kezdjem el... :D

Az egy dolog, hogy imádom az ilyen történeteket. Ráadásul megértésükre esélyem is van, lévén benne három szereplő. Ebben egy Isten, egy valaki (ember?), és egy tigris...
Viccet félretéve, minden olyan történetet szeretek, amelyben Istennek akad egy intellektuális, vagy erkölcsi ellenfele, esetleg társa, mindegy, de nem maradt egyedül...

-Nincs talán az emberi gondolkodás világában még egy lény, amelynek ennyire összetett, sokrétű megítélése lenne, mint a tigrisnek. Végül is nem is tudok olyan irodalmi, vagy egyéb médiumot, ahol a tigris egyértelműen pozitív lenne. Ez valahol a sikeressége miatt van.
A tigrist kár lenne az oroszlánnal összevetni. Utóbbi csapatbajnok. A tigris magányos vadász, és a legrettenetesebb. Gyakorlatilag -- az embert leszámítva -- legyőzhetetlen. Hozzáadva még a mi esztétikai irányultságunk okozta traumáját, ti. a legszebb macskafajta, ami létezik, eleve nem lehet szimpatikus. Mivelhogy tökéletes. Emiatt aztán utoléri minden entitás legszebb, egyben legelátkozottabb sorsa, a szimbólummá válás.

- Gondolom nem véletlenek az utalások Blake-re. Ha van a világirodalomban esztétikai szempontból hibátlan, csodaszép vers, akkor a Tigris az. Persze, számunkra, magyarok számára a fordítók zsenialitása miatt is igaz ez. Nekem inkább Szabó Lőrincé, de ez ízlés dolga.

- Tigrist alkotni, talán Isten egyik legérdekesebb feladata lehetett, Talán ezt is kérdi versében Blake. Nehogy az első legérdekesebb mi emberek legyünk, mert ez beképzeltség lenne... :D Közepesen elcseszett opusok vagyunk, akik komoly munkával rontják el az indító alakzatot, önerőből...

- A történet mondanivalója?... Rövidsége ellenére is sok van. Arthur Clarke-nak van egy korai elbeszélése, a Komarra oroszlánja. Ez a Mesék a Földről című kötetéből van, és meseszép történet, minden nyers és kezdetleges irodalmi volta ellenére. Sren novellája felidézi azt az érzést, amit adott az említett Clarke mű.

-Isten és ember paritása? Egy bátor, cinikus harcos, aki partnerként meri kezelni alkotóját, bízva, hogy a tökéletességbe belefáradt Mindenható nem törli el?... Erről talán Robert Sheckley isteni entitásfogalma jut eszembe a Kozmikus főnyereményből...

- Két harcos, akik csatájából egyszer a gyengébbnek gondolt került ki győzelemmel olyan formában, hogy életben maradt, alkotójuk közömbös tekintete előtt sodródva, létük tengerén?

- Egy igazi, gyengeségekkel felruházott Isten, aki kezdi jobban érzeni magát, ha Teremtettjét lábára állítva, önmaga sorának döntnökévé teszi? Simán átlökve azon a bizonyos Átjárón, utánaküldve sorsának szimbólumát, a Tigrist?

Nem vagyok biztos, hogy intellektuálisan megértettem. Az biztos, hogy cefetül tetszett.
A hangulata miatt, ami szerintem egy alkotás talán legfontosabb érzékelhető tulajdonsága...

- Zárásként a Tigris kétféle indítása:

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

(Szabó Lőrinc)

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

(Kosztolányi Dezső)

PS
Ebből a szépségből adott nekünk egy kis adalékot Sren.
Köszönöm.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2016-04-17 20:07 Sren

Sren képe

És slussz, "senkitöbbet"!
Ovidius, öreg Barátom, szinte minden olyasmit megfogalmaztál, amit és amiért én ezt írtam, noha bagós istenem kegyelméből (?) én öntudatlanul.
Ezért aztán érdemes írni, bár vagyok olyan cinikus, hogy még az Írásnak se hagyjam, max ókor-ókor lebilincselni magamat (vagy a bennem lakó tigrist?).
Fogadd őszinte hálám és elismerésem az abszolút beleélésért és a tényleg érdemi véleményért, amely elemezni se volt rest. Nagyon köszönöm!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-04-17 21:35 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe
5

Annyira imádom, hogy rád oda kell figyelni. Már hogy az írásaidra, oda, nagyon. Ezt is kétszer kellett olvasnom, plusz felelevenítenem a verstudásomat (feddjetek meg, még nem látok túl a majdnem egy évig írt kutatásomon). Elsőre nem értettem, másodszorra már nagyon ott volt, és annyira király ez. Hogy kicsit kirángattál a mindennapokból, és jó felé. Ezért érdemes olvasni. Egy könyv volt még a közelmúltban, aki el tudta ezt velem követni. Köszönöm, jól esett! :)

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

cs, 2016-04-21 19:00 Sren

Sren képe

Sólyom: jó, hogy jöttél! Azt mondod, ezért érdemes olvasni. Én azt mondom: ezért érdemes írni!
Nagy ölelés! :) :-*

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2016-04-21 20:20 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Ilyen írásokért mindig jó visszajönni. Ölelés! :) :*

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

h, 2016-04-18 18:44 Gitáros

Gitáros képe
5

Megpróbálom felvázolni az ehhez az írásodhoz való viszonyulásom stációit.
Elolvastam, és nem tetszett.
Ráadásul, megharagudtam rád.
Úgy gondoltam, hogy ez egy alibi írás tőled.
Olyan, "mintha" Sren írta volna.
Persze, van benne néhány összetéveszthetetlenül rád jellemző szókép, utánozhatatlan kifejezés-alkotás, de összességében - úgy éreztem - írtál "valamit", hogy elhallgattasd, helyesebben, kielégítsd azokat, akik már régóta várták, hogy újból letegyél valamit az asztalra.
A te tehetségeddel, a te képességeiddel - gondoltam én - kiráztad a kisujjadból ezt a novellát.
Aztán elgondolkodtam azon, hogy - miután még soha nem olvastam tőled rossz, gyenge, "odacsapott" írást -, biztosan van valami oka, hogy megírtad ezt a novellát, és lehet, hogy én néztem el valamit.
Talán elhamarkodottan ítélkeztem, hirtelen csak a felszínt láttam, abból vontam le következtetéseket.
És akkor elolvastam még egyszer. Utána még néhányszor.
És ahogy újból és újból engedtem, hogy hasson rám a szöveg, és a szöveg is egyre közelebb engedett magához, úgy éreztem, mintha egy gyönyörű, titokzatos nőt néznék, aki szép sorban megszabadul a ruhadarabjaitól, és egyre inkább feltárja, láttatni engedi testének legsejtelmesebb, legédesebb titkait, csak nekem, csak énelőttem, és akkor jöttem rá, hogy ez egy egészen hihetetlenül jó, nem félek kimondani, zseniális írás, amelynek bármelyik antológiában helye lenne.:D
Megkockáztatom, hogy ez az egyik legjobb novella, ami valaha megjelent a Karcon, ami azért nem semmi - ahogy mondani szokták.
Nagggyon tetszett!...:DDD

Miki

cs, 2016-04-21 18:59 Sren

Sren képe

Gitáros: hát igen.:))) Ez az, amit fentebb is fejtegettem Kyle-nak. Van, amit érteni, van, amit érezni kell.

Tudod, mi jutott eszembe? A grafikusok, közülük is pedig a profi karikaturisták. Nem egy minden részletében kidolgozott, árnyalt, fantasztikus tájképet, életképet, csendéletet nehéz rajzolni. (Azt is nehéz, de másképp.) Az igazi profizmus a jól eltalált karikatúra. Nem ez a helyes hasonlat, de van némi köze hozzá: az, hogy pár egyszerű, hangsúlyos vonallal többet adj, sőt, mindent adj, na, AZ a valami.
Amikor nekem egy profi grafikus azt mondta, hogy azt a bizonyos brutálisan elnagyolt, túllőtt karikatúrát rajzolta valakiről (mind ismerjük a témát: meztelencsiga-ajkak, uborkaorr, segg-áll, elefántfülek, az arc jellegzetes vonásainak iszonyú túllövése…), az neki másfél órába került, csak néztem, mint boci az új kapura. Hiszen csak pár egyszerű vonalnak tűnt.
Igen, de abban a pár hangsúlyos vonalban benne volt az egész személyiség…

Nem állítom, hogy ez a kis írás ilyesmi. De a minimalizmus követése valamennyire ott van. Például, nem akartam, nagyon nem akartam odatenni azt a színpadias kérdő-felkiáltójelet, amikor a harcos félti a tigrisét: „És Ő?!” De… csakis így lehetett kifejezni, mennyire félti, mennyire társak, mennyire lehetetlen nekik egymás nélkül, és talán még belefért a közös múlt is, hisz biztos nem akármilyen dolgokon mentek át együtt… és ennek mind bele kellett férnie két rövid szóba, és egy jelbe: És ő?!

De ez is csak egy példa. Egy a rengeteg közül. A minimalista vonalak és az erős kontúrok – szerintem – olyanok, mint egy hatalmas fa főgyökerei. Milliófelé ágaznak, el lehet menni a hajszálgyökerekig is, és néha érdemes is. Mert mindben élet van. Aztán egy másik növény, másik írás jön. Ez a rendje.

Végtelenül örülök, és nagyon hálás vagyok – még a kezdeti haragodért is. Ott kezdődik a megértés.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2016-04-18 17:13 A. Dixon

A. Dixon képe
5

Hellóka,

Rögtön elolvastam, amikor kikerült, és aztán másnap újra.
Első olvasáskor, a novella elején mondom magamnak, ne, Sren megcsinálta, megírta Roland elveszett énekét! Tuti.
Aztán gyanús lett, hogy biztosan nem írnál fan fictiont, a hosszúkardnál már tudtam, hogy nem erről van szó, nagyon bele akartam látni valamit. :(
Elsőre zavart a tigrissel való harc leírása, kizökkentem az olvasásból.

Másodjára nagyon tetszett, az üstökös rész zseniális! :)

Köszi szépen

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-04-21 18:57 Sren

Sren képe

Hé, Dixon… Te holtkomolyan azt hitted, megcsinálom?:))))) :-*****

Az a harc, ami nem volt harc, hisz látod, vissza is kérdezett a harcos: mért, harc volt? :D Kemény szó az. Harc. Ugyan… semmi sem az, vagy minden az.

Nagyon-nagyon köszönöm! :-*

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2016-04-19 08:12 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Természetesen megértjük, hogy három műszakban "csak" ennyire futja tőled, egyszer majd én is írok ilyen jó történetet(talán). :-)
Tudjuk a főhős sorsát, hiszen kábítószerfüggőként nem a Mennyországba kísérte az Úr, akit egyébként is csak elképzelt magának, hiszen totál el volt szállva. :-)
Szerintem az Úr meg amúgy is GOROG joghurtot eszik, nem mérgezi magát holmi füsttel.
Ha minimalista stílus, akkor attól kicsit távol állnak az olyan szóvirágok, mint a "A dűnék szelíd lankái nyitott könyvekre emlékeztettek" meg a "A hosszúkard aranyfelleget böffentett a homokból". Bár kétségkívül szépek, látszik, hogy nő írta.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

cs, 2016-04-21 18:56 Sren

Sren képe

Pyrrhusz! A büdös fenébe is, mindig vissza kell kattolnom, hogy helyesen idézzem a nickedet. :D

Látod, sok víz lefolyt a hátunkon, mire az első kellemetlen asszótól idáig jutottunk. Részemről az „idáig” abban nyilvánul meg, hogy kezdem nagyon komoly elismerésnek tekinteni a nagybüdös kabbe-haver stílusodat, ezzel együtt azt, hogy egyáltalán egy ilyen arc veszi a fáradságot, végigolvas és kommentel.

Fentebb már mondogattam, és idevág: igen, igazad van, a minimalizmus felett itt-ott átvette a hatalmat Szófosónia, Álmodozónia. Hát, micsináljak vele… Ez vagyok. Illetőleg… Attól tartok, kisujjból hoznék egy szóvirágok nélküli, abszolút durvát. Bírnád, mi? De akkor aztán ki is átkoznának.
Feddj meg, de fontos számomra, hogy mindig legyen az írásaimban valami, ami elbűvöli az Olvasót. Szeretem az Olvasót. NEKI írok. Hogy Te különc vagy, öregem, bár megértem és hóttkomolyan elismerésnek veszem, de magam ettől nem fogok különccé válni. Ööö… nem jobban, mint eddig, no. Bár, ki tudja, mit hoz a jövő? Még meglehet, egyszer azt mondom: Pyrrhusz, neked volt igazad. :D

Köszi, hogy jöttél! Juszt se kapsz puszit, pont lesz*rnád. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2016-04-19 11:48 Blade

Blade képe

Ez jutott eszember róla: https://www.youtube.com/watch?v=-dhMjbrn9Lw

Azaz felmerült bennem, h miért is ragaszkodunk annyira ehhez a világhoz?
Szóval valami kis szikrát csiholt a setét, erősen korlátolt agyam mélyén ez a cucc...már megérte elolvasni.

A humor egy picit erőltetettnek tűnt itt-ott.

cs, 2016-04-21 18:55 Sren

Sren képe

Blade, ez a zene önmagában is felért Tőled nem öt, de tíz csillaggal. Nagyon köszönöm!
Számomra… Nem is tudom, talán ez is benne van kicsit:
https://www.youtube.com/watch?v=UvZTPfPMYNA
Ó, már látom is a grimaszodat, öreg Mágusom. :D Bah, méghogy színpadiasság ezerrel, plusz CGI-farkasok, haggyukmár… :D
De egy kicsit ott van. A találkozás a Ragadozóddal.:)

Humor? :O Nincs benne humor, a humorérzékem tizedesvesszővel kezdődik. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/