A harmadik alkatrész

– Beszélnünk kellene. Tudsz rám időt szánni?
– Természetesen. Nálam az idő nem probléma. Parancsolj.
– Valahol, valamit nagyon elrontottál. Tisztában vagy vele?
– Ezt nem hiszem. Miből gondolod?
– Látom. Ez, így nem működik. Nem vetted még észre?
– Dehogynem működik. Nézz körül…
– Figyelj! Nem nagyon kell körülnéznem. Benne vagyok, a saját bőrömön tapasztalom.
– Konkrétan?
– Eggyel több az alkatrész, vagy eggyel kevesebb. Erre még nem jöttem rá. Van két dolog, ami üti egymást. Nincsenek összhangban. Vagy az egyik nem kellene, vagy a másik. Esetleg kellene még egy harmadik, ami biztosítaná köztük a megfelelő együttműködést.
– Nem. Tévedsz. Minden tökéletesen van megoldva. Nem értem mi a gondod?!
– Pontosan az, hogy semmi se tökéletes. Kínlódás az egész élet.
– Miért kínlódtok? Én mindent megadtam nektek. Ráadásul minden döntés, a saját kezetekben van. Azt csináltok, amit akartok.
– Azért – ez nem teljesen így van. Adsz – amit nem kérünk, és elveszed – amihez ragaszkodunk.
– Minden megkaptok, amit kértek. Valamit – valamiért alapon. De mivel én jobban tudom, hogy mire van szükségetek, néha más formában kapjátok meg azt, ami a javatokat szolgálja.
– Persze. Másképp, és máskor, de kapunk valamit – ebben igazad van. De nagyon szörnyű dolgokat is adsz nekünk, leginkább akkor, amikor elveszel.
– Mondtam: valamit – valamiért.
– Ez az egyszerű logika, rajtunk nem segít.
– Nem jól álltok a dolgokhoz. Nem a megfelelő oldalról nézitek azokat.
– Már ne haragudj, de szerintem sok dolognak nincs „megfelelő” oldala.
–Van. De ti ragaszkodtok ahhoz, hogy azt az oldalt nézzétek, amelyiket látni akarjátok. És általában azt az akarjátok látni, ami nektek fájdalmat okoz.
–Oh, igen?! Emlékszel Péter barátomra? Pár hete hívtad magadhoz.
– Igen. Ott van nálam.
–Itt meg a felesége, a két kicsi gyereke, a szülei, a testvére, barátai, zenésztársai, … munkatársak, rokonok, és még sorolhatnám tovább. Közülük – szerinted – ki láthat ebben valami jót?!
– Mondom: ott van nálam. Az én országom csodálatos.
– Lehet, de nem ebben a világban van. És ez a világ sok ember számára pokollá lett, mikor Péter elment. Itt szükség volt rá, és még nagyon sokáig szükség volna rá. … és szerette ezt a világot, … és jó ember volt. Mindenki szerette. Miért nem mentetted meg?!
– Nem vagyok benne biztos, hogy érdekel a magyarázatom.
– Igazad van. Nem érdekel. Ezt se nekem, se a gyerekeinek, se a szüleinek soha nem fogod tudni megmagyarázni. Soha, senkinek. Magyarázat helyett tudod mit kellett volna tenned?! Egy gondolatot – egyetlen egy gondolatot – kivenni a fejéből. Csupán két szó: Szörnyeteg vagyok. – Ezt a két szót kellett volna kitörülnöd az agyából. Te – aki a Világot teremtetted –, nem tehetted volna meg ezt egy „gyermekedért”? Neked semmiség lett volna. Hagytad, hogy hónapokig kínlódjon két szó miatt! Hagytad, hogy az őt szeretettel körülvevő emberek, napról-napra nézzék a szenvedését, és gyötörje őket a bűntudat a tehetetlenségük miatt! Ez nem igazságos. Őt elhívtad – fiatalon, pedig még rengeteg terve volt. A családja meg itt maradt, olyan fájdalomban, ami soha nem múlik el.
– Látod, úgy van, ahogy mondtam. Ragaszkodtok a fájdalomhoz, és eszetekbe se jut megnézni, mennyivel szebb a dolog másik oldala. Péter már nem szenved. Csodálatos helyen van, jól érzi magát, és nem akarja, hogy szomorkodjatok miatta. Továbbra is szeret benneteket, és ti is szerethetitek Őt. Figyel titeket, vigyáz rátok, és – ha kell – bocsánatot kér a nevetekben. De legfőképpen várja, hogy mikor jöttök utána, abba a csodálatos országba.
– Ez így nagyon szép, és lehet, hogy az értelmünk el is tudná ezt fogadni, de az érzelmekre –sajnos – nem hatnak ezek az érvek. Ezzel vissza is jutottunk az elejére: van két dolog, ami üti egymást – értelem és érzelem, vagyis – az ész és a szív. Nem tapasztaltad még, mennyi problémát okoz a világban, hogy ők ketten nincsenek összhangban? Sőt, nagyon gyakran harcolnak egymás ellen. Ami „élet” kellene, hogy legyen, az éppen ezért, sokszor nem más, mint szenvedés. Tehát, a tökéletesen megalkotott „Világodban”, mégiscsak elrontottál valamit.
– Nem. Csak ti nem használjátok a „harmadik alkatrészt”. Pedig az teremtené meg az összhangot az értelem és érzelem között, sokkal boldogabb életet biztosítva nektek, itt a Földön is. Ott van minden emberben, de legtöbben még csak tudomást se vesztek róla.
– Na, mi az a „csodaketyere”?
– A hit.
– A hit?! Mégis … milyen hit?!
– Nem az, amit kifelé mutattok belőle – a hamis alázat, a képmutató kedvesség. Hanem az, amit senki se lát bennetek. Ami a szívetekben és elmétekben egyaránt lakik. Ami táplál minden gondolatot, elindítja a tetteket, és erőt ad a terhek viseléséhez.
– Szerinted ilyen egyszerű az egész?!
– Igen. Az erős hit mindenre képes.
– Akkor erősítsd meg a hitemet!
– Dolgozz meg érte! Mondtam: valamit – valamiért. A segítséget mindig megkapod.

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2017-07-12 07:44 Kelvin

Kelvin képe

Féltem tőle, hogy már megint valami átverős írást kell olvasnom, minősített esetben szexuális tartalmút, szerencsére nem így lett. Annyi jutott eszembe közben, hogy elég furcsa a hitről beszélgetni Istennel, hiszen akkor az már nem hit, hanem bizonyosság, és a kettő kizárja egymást, ráadásul az öngyilkosokat mindenféle kárhozattal szokták fenyegetni.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2017-07-18 20:45 Suana

Ha valaki elmegy tőlünk, "oda", akkor biztosnak kell lennünk abban, hogy valóban "oda" került. Egyébként nem lehet feldolgozni az elvesztését. Az öngyilkosság (amennyire én láttam) egy borzalmas betegség következménye. Nem érdemlik meg, hogy kárhozatnak, és ezáltal újabb szenvedésnek legyenek kitéve.
Természetesen lehet, hogy mások másképp látják ezt az egészet. Tiszteletben tartom az enyémtől eltérő véleményt is.

Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzászóltál.

Üdv: Sz

sze, 2017-07-12 11:40 Gitáros

Gitáros képe
4

Elgondolkodtató írás.
Kétszer is elolvastam, mert megérintett.
A párbeszédek jól vannak benne megírva, nem csikorognak, és a gondolatmenetet szépen végigvitted benne.
Jó lett...:)
Egyedül a kategória okoz némi fejtörést.
Hiába van párbeszédes formában megírva az egész, talán jobb lett volna a "Gondolatok" közé beküldeni.
Persze, ez csak a saját véleményem...:)

Miki

sze, 2017-07-12 15:10 Suana

Köszönöm a pozitív értékelést. :)
Gondolod, hogy inkább Gondolatok lenne? Lehet. Majd máskor többet gondolkodom, mielőtt valamit beküldenék.

Üdv: Sz

sze, 2017-07-12 17:29 Roah

Roah képe

Ó, mi van fent? :)))
Isten és a célok keresése, miértek és válaszok, kérdések és feleletek?
Hát ezért nem deficites ez a napom sem! :)))
Kedvelem a teológiát. ;)

Lássuk! ;)

Sietni tetszett? Mert a szóközök meglógtak a helyükről. Aztán a párbeszéd kissé fura lett számomra, mert olyan az egész, mintha egy karakter filozofálna, hangosan.
A tematika nekem nem igazán rokonszenves, Isten kérdőre vonása, mert az emberiség mindig mindenért Isten hibáztatja. Soha nem történik semmi ok nélkül, mindig, örökké van előzménye mindennek, szerintem - ez a dolog nem ilyen egyszerű, hanem egy gigantikus rendszer része, egy kis nulla egész nulla-nulla porszeme, egy felfoghatatlan végtelenben.
Az összes kérdésemre ezidáig, a legpontosabb válaszokat keleti kultúrákban találtam meg, olyanokat, amiket meg sem közelített a többi, sőt, szinte...ahogy jön egy válasz, triplázódnak a kérdések, és ahogyan jön arra válasz, újra megsokszorozódnak a kérdések.

Ha ez vigaszt nyújt a narrációnak, a kérdezőnek, akkor azt mondom, mi van akkor, ha a karma valóban egy briliáns törvényszerűség, amit a cselekvés hoz létre, és mi van akkor, ha a történetben elhunyt Péter sorsa sokak karmájának a része volt, sőt, az ő halála is az volt, mert így működik a törvényszerűség? Mi van akkor, ha azt mondom, hogy nincs halál, csak a testé, a lélek örök, csak vándorol, 'ruhát cserél' a tettei alapján, ő maga az, aki a tetteiért a felelős, és ezek a dolgok a karma-törvényszerűségei alapján működnek? Mi van akkor, ha van mód ennek tisztítására, a karmáéra, mi van akkor, ha van mód arra, hogy ez a pech-széria, amit sokan életnek hívnak, vagy a leggyakoribban, amit a narráció is használ, az 'élet szenvedés'-nek, megszakítható?
Mi van akkor, ha annak is, aki elhunyt, és annak is, aki elvesztette, akinek megfékezhetetlenül hiányzik, tehát mindenkinek a karmájának a része ez az egész? Hogy nem emlékszünk arra, mit követtünk el? Talán mégis, csak nem tudatosan? Mi van akkor, ha azt mondom, sokan még a megélt, jelenlegi életükre is alig emlékeznek vissza, az ovira, bölcsire, vagy egy rakás információra, csak arra emlékszünk vajon vissza, ami fontos, vagy aminek jelentősége is volt? Holott mennyi mindent megélhet valaki? Mégsem emlékszünk - biztosan nem?
Karmája lehet egy fűszálnak, egy nőstényoroszlánnak, de még egy fajnak, nemzetnek is.

Szerintem nem Isten hibázik, hanem az emberiség.
Isten annyira jó fej volt, hogy adott nekünk egy tök izgi, bazi nagy játszóteret, ha már nem bírtunk magunkkal, adott hozzá egy penge rendszert, amit nem vesznek komolyan, vagy ilyen-olyan okokból más világnézetek miatt nem is gondolnak erre.

Hinni és tudni nem ugyanaz - nagyon nem.

A hit látható, miért ne lehetne az? Ó, nagyon is látható - de talán a legjobban érezhető. Szerintem Isten nyomot hagy maga után, amit még legnagyobb hitetlen is megérez(het). Bizony.
Még az ateisták is.
A hitnek sok kifejezése lehet, szerintem - Jézus, Buddha, sok-sok hozzájuk hasonlón mind látni és érezni lehetett a hitét, hívőkön, követőiken érezni, látni a hitét - burkát viselő muszlim nők, szárit viselő vaisnavák, szerzetesek, reverenda, satöbbi -, a hétköznapokban is sokféle formában mutatkozik/mutatkozhat meg a hit, de még akár tettekben is, Isten...mindig jelen van ott, ahol hisznek benne. :))) Ahol szeretik is. :)))
Egymilliárd és annál is több formában. :)))

Nem látni, de érezni - ez a hit lényege, szerintem. Engem a szerelemre emlékeztet. Meg is vadul az, aki átéli. Egyes kultúrák ehhez az érzéshez is hasonlítják - egy mikró cseppje, vagy még az sem, annyira inci-finci ebben a létformában, amiben vagyunk jelenleg -, a lélek és Isten kapcsolatát: a szerelemhez. Azon filozófiában pedig ez az érzés..hát az van, hogy folyamatos, végtelen, sosem múlik el, és ez az az érzés, amit boldogságnak hívunk, és keresi-kutatja minden lélek egész itt léte során. Sajátos egy honvágy, nem?
A szerelem, ebben a világban elmúlik, elmúlhat, és vagy megszelídül szeretetté, vagy a lélek keres-kutat más boldogság-forrás után. Miért? Mert az eredetiben örökké tart.

Ez az én hitem, ebben hiszek és ezt is vallom. :)))

A kereszténység egyébként a hitet másként definiálja, de ez már egy másik történet. :))))

Köszöntem a néhány perces filozofálgatást. :)))

Pacsi! ;)

Az imáknak, fohászoknak, háláknak (!) is brutál sok formája lehet, szerintem.
Számomra ez is az, és lehet ezt teli szívvel, őszintén, kakaó hangerővel, jó hangosan énekelni.
Neki. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=Nq8TasNsgKw

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-07-12 20:01 Suana

Ez valóban egy olyan téma, amin nyugodtan - és kevésbé nyugodtan - lehetne filozolálni, akár heteken keresztül is. Érvelni mindkét oldalon lehet, pro és kontra egyaránt, a végtelenségig.
Lehet, hogy kissé félreérthető lett a mondanivaló. Az elején tényleg úgytűnik, az "ember" számon akarja kérni Istentől a boldogságot, vagy felelősségre vonni őt a boldogtalanságokért, de Isten pofonegyszerűen hárít. Nem magyarázkodik, mert nincs rá szüksége. Inkább az "ember" szemét igyekszik látásra bírni. Talán azt a harmadikat, amivel nem csak kívülről látja a világot és önmagát.

Hogy a hitnek mi a konkrét definíciója, azt - sajnos - nem tudom. Az én megfogalmazásomban leginkább a jóság és a szeretet hurcolja magában a hit fogalmát. És ez - ugye - egyik sem látható. Ez az egytelen pont, ahol vitába szállnék Veled. Nem az jelenti a hitet, ami látható.

Mondjuk: Kissé idősebb hölgy, minden este misére jár, ki nem teszi a lábát a házból rózsafűzér nélkül, még akkor se, ha bolta megy. Rózsfűzért szorongatva k....za le a második szomszéd lányát, pedig semmi oka nincs rá. Mindössze annyi, hogy a lány fiatal és szép.
Egy másik konkrét eset: Reverendába öltözött férfi, aki felszentelt pap, hittan órán félig leszakítja egy nyolc éves kisfiú fülét, és még büszke is rá. Mindamellett még jól meg is szégyeníti a vérző fülű gyereket.

Mindét esetben látható jele van a hitnek, csak éppen hit nincs. Szerintem.

A többi dologban, azt hiszem, nagyon hasonló a véleményünk.

A dal csodálatos. A filozofálás hasznos. :)

Köszi mindent.

Üdv: Sz

sze, 2017-07-12 20:37 Roah

Roah képe

Igen, jó téma. ;)

"Az elején tényleg úgytűnik, az "ember" számon akarja kérni Istentől a boldogságot, vagy felelősségre vonni őt a boldogtalanságokért, de Isten pofonegyszerűen hárít."

Szerintem Istent oly erősen, oly tisztán, oly végtelenül szereti a lélek, olyan természetszerűen kötődik Hozzá, vonzódnak egymáshoz, hogy nem kéri/kérné számon soha, semmiért, az abszolút boldogság az, ha újra a része, ha eggyé válnak.
Nem hárítana, sőt, Isten szerintem annyira szereti a teremtményeit, hogy létrehozta ezt itt, amiben vagyunk - és a lélek, mint egy gyerek, haza akar menni, gyötri egy érzés, amit a legtöbb esetben nem is tud hova tenni, nem is érti, mi okozza, hogy örökké azt az érzést keresi, ami Isten közelében volt.
Az én nézeteim szerint. :)))

"Hogy a hitnek mi a konkrét definíciója, azt - sajnos - nem tudom."

Az a baj, hogy a kereszténységnek vannak olyan részei a tanokban, amit önmagával lehet cáfolni, ezért kutatnak sokan tovább válaszok után ebben a témában, emiatt járnak újra és újra tudás nyomában, és keresik azt, amiben meg tudják pontosan fogalmazni a kérdést (!), mert valójában ez a legfontosabb, szerintem. A kérdések helyes feltételén alapszik a helyes válasz. Ha rossz, hibás, vagy téves a kérdés, esély nincs arra, hogy közelebb kerülj a válaszhoz, válaszokhoz.
Ezt gondolom.

"Ez az egytelen pont, ahol vitába szállnék Veled. Nem az jelenti a hitet, ami látható."

Én sem ezt mondtam, sőt - azt mondtam, hogy hitnek sok fél kifejezési módja lehet (!). Képzeld ezt el úgy, mint amikor valamit, valakit szeretsz - hány féleképpen tudod ezt kimutatni? Hm? :))) Na hány? :)))
Sok féle formában, igaz?
Hát így működik a hit is.
Látható, és nem baj, ha látszik, miért lenne baj? Fúú, asszem Gandhi mondta - fejből tolom, lehet, hogy pontatlan leszek -, hogy 'Ahol szeretetre méltó személyiségedet nem engedik be, ott hassál jó példáddal'.
Szóval szerintem semmi gond nincsen azzal, ha valakin látni a hitet.
A hit egyik látható kifejezési módja a ruha viselet, ami nem csak azt mutathatja, hogy a viselőjének hite van, hanem hit-kultúrát is. Azért választottam az öltözködést, mert az talán jól szemlélteti ezt. Egyes vallásoknál a ruházkodásnak különösen fontos szerepe van a hitükre vonatkozóan, komoly okok húzódnak meg egy ruha, vagy hajviselet mögött. És itt számtalan vallást felsorakoztathatnék.

"Mondjuk: Kissé idősebb hölgy, minden este misére jár, ki nem teszi a lábát a házból rózsafűzér nélkül, még akkor se, ha bolta megy. Rózsfűzért szorongatva k....za le a második szomszéd lányát, pedig semmi oka nincs rá. Mindössze annyi, hogy a lány fiatal és szép.
Egy másik konkrét eset: Reverendába öltözött férfi, aki felszentelt pap, hittan órán félig leszakítja egy nyolc éves kisfiú fülét, és még büszke is rá. Mindamellett még jól meg is szégyeníti a vérző fülű gyereket."

Igen, erről beszélek - ez a kereszténység, vagy azok, akik azt hiszik (!), hogy ez a kereszténység. Hallottál te ilyet Jézustól? Nem vagyok keresztény, de biztos lehetsz benne, hogy Jézus ezt sosem tanította, és gyanítom, te sem hallottál effélét róla.
Lényegében nem sokat tudnak a keresztény vallás gyakorlásáról, meg úgy az egészről, és jönnek ezek a dolgok, meg a többi furaság, amibe azért nem megyek bele, mert nem szeretném senki világnézetét megsérteni, távol álljon tőlem, a lényeg az lenne, legalábbis részemről, hogy a hit látható, öltözködésben, tettben, cselekedetben, szentírásokban, és sok-sok hétköznapi dologban, és szerintem nagyobb szükség van a kifejezésére, a hit kifejezésére, mint valaha, és nagyobb szüksége van a világnak Istenre, mint valaha.

Pacsi. :)))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-07-12 22:14 Suana

A kereszténységet hoztam fel példának, mert én keresztény vagyok. És, sajnos naponta szembesülök azzal, hogy messze nem úgy alakult a dolog, ahogy az Jézus tanította és elképzelte.

Mindegyik vallásnak megvannak a maga sajátos szimbólumai, jelképei. És tarthatom magam olyan vallásúnak, amilyennek akarom. Telerakhatom a házam, az öltözékem megannyi valássi szimbólummal. De hol van bennem Isten, ha egy törött pohárért megütöm a gyerekem, vagy a lecsöpögtetett levesért lekiabálom idős nagypapámat?!

Merem állítani, hogy nem csak a keresztények között vannak ilyen "látszathívők". ... Na, ... ezt lezárjuk.

De azt még elmondom, hogy ha az írásom utolsó mondatait elolvasod, szerintem ki lehet belőlük érezni, hogy az Isten felé fordulás az egyetlen járható út. Nem vádolni, vagy számonkérni szerettem volna Istent, hanem az emberek figyelmét felhívni arra, hogy Isten nélkül nem élet az élet. Azért szenvedünk legtöbbször, mert kihagjuk Őt az életünkből.

Most beszélgetek Vele egy kicsit, és utána már alszom is.:)))

Üdv: Sz

cs, 2017-07-13 04:13 novalisk

Az írás elgondolkodtatott (ergo jó volt), és érdekes beszélgetést szült.
Mivel előző bírálásához én kevés vagyok, az inkább kimarad, utóbbihoz pedig annyit fűznék hozzá, hogy személy szerint hiszek abban, hogy az embernek egy afféle univerzális jó felé kellene törekednie, viszont külön semmi vallásban sem hiszek, sajnos ilyen téren túlzottan a racionalizmus befolyásol.
Viszont, ha megengeded, életnek hívom az életemet nélküle is. (félre ne értsd, részemről semmi harag, mindössze erősnek érzem, amit a végén írtál)
https://www.youtube.com/watch?v=7rK6O0YtBRY

cs, 2017-07-13 05:20 Roah

Roah képe

" - Egy nagy harcost keresek!
- Egy nagy harcost? A harc senkit sem tesz naggyá."

(Star Wars)

Szerintem maga a jóság nézőpont kérdése a legtöbb esetben. Ami az egyiknek jó, az a másiknak rossz lehet. Tegyük fel, egyszemélyes hadsereggé válsz, ha szükséges, ha kell, és hiába próbálsz békére törekedni, ha a másik félt megakadályozod mondjuk a hatalomra vágyásának kibontakozásában, vagy nem tud ártani egy gyengébbnek, mert az útjában állnak, ilyesmik, tehát mi van akkor, ha a jóság nézőpont kérdése.

A vallás és a hit külön-külön két történet.
A vallás, vagy hit, látható, és azt vallom, hogy nincsen abban semmi baj, ha látszik, vagy érezni - nem a ruha teszi az embert, de bizonyos vallásoknál valóban sokat elárul az egyénről az, mit visel.

Novalisk, megesik, hogy valakinek jó a karmája, és nem szenvedi meg úgy Isten hiányát, mint sokan mások, akik nem tudják, mi kínozza őket, miért nem elég semmi, miért vesz nagyobb házat, miért kell új és újabb autó, miért kell inni, drogokhoz nyúlni, miért kesereg, miért szenved legbelül, ha mellette áll valaki, aki szereti, miért nem tudja azt kijelenteni: boldog vagyok! Ha mégis kijelenti, ez a dolog átmeneti, tehát elmúlik, új boldogság érzet után indul.
Egy jó barátom mondta egyszer, illetve neki egy rendkívül bölcs, tiszteletre méltó guru, hogy a karma annyira törvényszerű, hogy mondjuk hiába megy valaki külföldre szerencsét próbálni, és tegyük fel, bejön a számítása, meglesz a bevétele, talán a magasabb életszínvonal is, mégis lesz valami, ami gondot fog számára okozni - barátok, család hiánya, kapcsolati tőke szegénysége, távolság, társas magány, és nyúl is az irodalomhoz, vagy valamihez, ami ezt az érzést, a negatívat feloldja. Tegyük fel, sikerrel jár, feloldja, mondjuk befut egy novella - a karma annyira spéci, hogy a negatív tétel ki fog jönni másban, és ez így megy addig, amíg ki nem egyenlíti, amíg a számla nincs teljesítve.

Egyébként érdekes ez. Mert zuhanó repülőn valahogy egy másodperc alatt lesz mindenkiből hívő, valahogy mindenki előszedi reflexszerűen az összes ima tudását, amit csak ismer, amit hallott valaha életében - sokszor nem is magáért, hanem a szeretteiért, akikkel együtt ül a fedélzeten, mondjuk -, mindenkinek óriási hite lesz, mindenki érzi Isten hiányát.

Kifejezetten boldog embernek tartom magam. Mindig is az voltam - viccelsz, még élek! :D Imádom Istent, a családomat és barátaimat, tulajdonképpen Ők mutatják meg nekem, milyen vagyok, Ők az Igazmondó-tükreim. Ahogyan viszonyulnak hozzám, ahogyan látnak Ők, olyan vagyok én. Mondják is a spanok, cimbik, hogy nekem bejött az élet. :D Na igen, hisz' még mindig itt lehetek. Holott van olyan személy az életemben, akinek a hiányát soha semmi sem fogja pótolni, akkora űrt hagyott maga után, és máig hiányoznak a beszélgetéseink, és máig kérdezném: "Apa! Te mit gondolsz?" Sosem értettem, Apa miért mondta mindig, hogy Mamámat kikaparná a földből, soha. Hát már értem.
Soha sem fogok beletörődni Apám elvesztésébe, de megtanultam így létezni - meghaltam volna érte.

Aztán, ami a perverzióm, az mások öröme, boldogsága, szórakoztatása, ez a plusz bónusz - mégsem tudom elképzelni...Nap nélkül az eget. :)))
Ott a helye. :)))

És ott van az is, hogy sokan nem is látják, mennyi mindent tesz értük Isten, nem ismerik fel; én is ilyen voltam, gyerekként.
Szegény...mit össze mutogatott, mire leesett, hányféleként segített...?

Hm.
Biztosan ismered azt a mesét a gazdáról és a csónakról, tudod, amikor egy faluba betör az ár, minden víz alá kerül, és egy öreg nem akarja elhagyni azt a házat, amibe született, az otthonát. Jön egy csónak, mondják az öregnek, 'Gyere!', mire az öreg visszakiált 'Nem! Majd jön Isten, és megsegít!', a csónak elmegy. Az öreg mászik fel az ereszre, megint jön egy csónak, újra kiabálnak, 'Hé! Gyere, öreg, mert meg fogsz fulladni!', az öreg hátra sem néz, csak kiált vissza 'Nem megyek! Majd jön Isten, és segíteni fog!' Ez a csónak is otthagyja, továbbúszik. A víz belepte a környéket, az öreg a tetőre mászott, a kéménybe kapaszkodik, mire megjelenik a harmadik csónak. 'Öreg, mássz le onnét, gyere!' Mire az öreg azt feleli, 'Nem megyek! Majd jön Isten, és segít!' A harmadik csónak is elúszik.
Az öreg megfullad. Amikor találkozik Istennel, szomorúan kérdi, 'Atyám! Miért nem mentettél meg, miért hagytál meghalni?' Mire Isten így válaszolt, 'Három...Három csónakot küldtem érted...'

Mindig azt érzem, hogy Isten azokban is hisz, akik Benne nem. :)))

Egyébként vannak olyan keleti filozófiák, vallások, amit tudás, tudomány nélkül, metafizikai, kvantummechanikai ismeretek nélkül meg sem lehet érteni - csak a racionalitás végett jutott eszembe.

https://www.youtube.com/watch?v=42bN16zSVU4

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-07-13 05:26 novalisk

Roah, én nagyon is tisztelem mind a hitet, mind az adott személy vallását, jó dolognak tartom azt is, ha az embernek van mibe kapaszkodni, vagy éppen erőt meríteni valahonnan, sőt, néha bevallom, irigylem is azt, aki képes ilyen szinten hinni. Sajnos ez nekem nem megy, bármennyire is szeretném, és ez nem olyan dolog, amiről meg lehet változtatni a véleményemet, legalábbis híján szó szerinti csodának. A karmával (vagy bármi kézzel nem fogható, saját szemmel nem látható, saját bőrön nyilvánvalóan nem tapasztalható dologgal) is ugyanígy vagyok, de remélem, nincs igazam. És itt ezt a fajta racionalitást értettem előző hozzászólásomban is.
(Egyébként mind apám, mind az aranyszívű nagymamám elvesztése rá egy évvel nekem is hatalmas űrt hagyott az életemben pont 18/19 éves koromban, úgyhogy ebben a tekintetben nagyon is átérzem a helyzeted)

cs, 2017-07-13 05:37 Roah

Roah képe

Az álláspontomat mutattam. :)))

Racionalitást szeretnél?

Anyagit? Kézzel foghatót?

Rendben. :)))

Mi a tudat képlete? Mi annak a képlete, ami kiváltja a szerelem érzetét? Tudják, hogy hormon állítja fejre a dolgokat, de mi indítja el ennek a hormonnak a termelését?
És úgy egyáltalán, miből vannak az érzelmek? Érzünk, de nem tudjuk megfogni. Miből van az álom? Nem tudod megérinteni, tapintani, mégis anyagból van, látjuk, sőt, néha illatok, hangok is vannak, de ha nem anyagból van, Einstein anyagából, akkor miből? :)))

Egy rakás dolog létezik, amit empirikusan élünk meg...és mégsem.

Egyébiránt több ezer éves - hanem a legelső ezen a bolygón -, szentírások bizonyítják a karma törvényszerűségének létét, sőt, még az ősmagyarok is ismerték, bőszen van rá közmondásunk is, 'Ki mint vet, úgy arat', és még sorolhatnám, csak rohannom kell a munkahelyemre. :)))

Fontos!
Csak a saját álláspontomat nyilvánítom ki, semmi másról nincsen szó. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-07-13 06:17 novalisk

Rendben, na nem mintha ezen össze akartam volna veszni.
Sajnos ezen a téren csőlátású vagyok (vagyis nem tudom, hogy ez mennyire pontos, mivel átmérlegeltem minden más álláspontot is, ha úgy nézzük).
Na de kitartást a melóhoz. :)

cs, 2017-07-13 08:43 Roah

Roah képe

Az biztos, hogy az eltérő, más világnézetekhez, meg szerintem úgy nagyjából mindenhez, kell egy fajta nyitottság - a magam részéről mindig úgy voltam vele, hogy miként akar az emberiség válaszokat, ha még kérdezni sem tud.

Ez egyébként nem valami spirituális tudás, hanem tudományt érintő dolog is.
Ezt ismered?

http://www.mindennapi.hu/cikk/tudomany/a-darwinizmus-elakadt-osszeomlik-...

Ráadásul egy paradigma-váltásnak, vagy csak hasonlónak, elég veszélyes következményei lehetnek, egyik napról a másikra szerintem nem is lehetne kivitelezni.

Egyébként ha továbbgondolom, valóban úgy látom, hogy az érdekek inkább az Istentől való elfordulást propagálják.
Mert a fogyasztói világnak úgy hoz zsíros hasznot valaki, ha sokat vesz, akármiből, bútorból, ruhából, ékszerből, élelmiszerből, autóból, ingatlanból, érted, bármiből, ha teljesíti és kielégíti ezeket az ál-vágyakat, addig megy jól a gyógyszeripar szekere is, amíg sok beteg van és tonna számra veszi a tablettákat, te, még a sztrádán is, a minap egy giga reklámtábla hirdette, óriási betűkkel: 'Irány a patika!', és ezek a vágyteljesítések szerintem tényleg csak átmenetiek, de brutál anyagi haszon van rajta.

Holott lehet, hogy a megoldás tényleg az orrunk előtt van, valójában nincs is másra égető szükség, csak Rá, de ez sajnos nem hoz hasznot, csak a léleknek. :))))

Egy élmény volt! :))))

Köszöntem. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-07-13 10:29 Suana

A racionalizmus nem zárja ki sem a jóságot, sem a szeretetet. Ha ez a két "dolog" a birtokunkban van, egyáltalán nem szükséges őket semmilyen vallási burokkal körülhatárolni. Én hiszem, hogy akiben jelen van a jóság, abban jelen van a szeretet. És akiben szeretet van, abban Isten van. :)

Köszönöm az olvasást és a véleményt.

Üdv: Sz

h, 2017-07-17 06:06 Stigi

5

Na, ez tetszett!
Rövid, tömör, lényegre törő, egyszerű, remekül átadja a hit nélküli ember vallással kapcsolatos kételyeit. Jómagam agnosztikus vagyok, és engem is nagyjából ezek a gondolatok "üldöztek el" a hittanórákról még 7-8 éves koromban. Értem én a hittel kapcsolatos érvelést, hogy nem lehet olyan a világ, hogy mindent megkapunk az Úrtól, amit csak akarunk, mert akkor az egész létezésnek semmi értelme nem lenne. Sok barátom van, hívők, akikkel számtalanszor diskuráltunk már effélékről. Vallástagadó nem lettem, és gyűlölöm azokat, akik nagy bőszen hirdetik, hogy nincs isten, és bárki, aki hisz benne, egy idióta. A lényegre térve, szerintem a hit erőt is adhat, de gyengíthet is egy egyént, de akár egy egész csoportot is. Utóbbira példa, ami manapság a kereszténységgel kapcsolatban tapasztalható, tudniillik annak gyors pusztulása. Mondom, nem vagyok hívő, én is képtelen vagyok hinni olyan dolgokban, amiket nem látok bizonyítottnak, de mégis sajnálom, hogy kiveszik Európából a kereszténység, ami annyi mindent adott ennek a kontinensnek, az egész emberiségnek.
Mindegy, ez már nem ide tartozik. Amúgy az írás befejezése is tetszett. Eszembe jutott az "ember küzdj, és bízva bízzál". Örülök, hogy a szerző sem adott mást, csak mi lényege. ;-)
Csak így tovább, utánanézek majd a többi írásodnak is.

h, 2017-07-17 09:01 Suana

Köszönöm! Számomra ez nagyon megtiszetelő hozzászólás.
Örülök, hogy tetszett. :)

Üdv: Sz