A szerkezet

Egyszer, régen egy ember nagyon-nagyon sokat tudott. Ám, ezzel nem volt elégedett, még többet akart. Ezért tanult, tanult és tanult. Mikor már semmit se talált, amit még tanulhatott volna, fogta magát, és elkezdett gondolkodni. Hosszas gondolkodás után kitalálta, mi az, amivel eltöltheti hátralévő idejét, és hasznosíthatja elképesztően széleskörű tudását.

Kézbevette az orvostudományt és a technikát. És alkotott. Először fejben, aztán papíron, majd jött a makett, és évek múltán megszületett a hatalmas alkotmány. A legmodernebb technikai készülék, mely az orvostudományt hivatott szolgálni. Okosember nézte, nézte, és gondolkodott – milyen nevet adjon neki.

– Marha sokat tanultam érte, rohadt nagy, és iszonyatosan sokba került. Legyen a neve MRI.

Készülék megvolt, név megvolt, jöhettek a betegek. Jöttek is. Hosszú hónapokat vártak, hogy eljuthassank egy MRI vizsgálatra. Mert aki egy ilyen vizsgálaton átesik, az már igen komoly beteg, nem csak holmi hétköznapi influenza, vagy cukorbetegség viccelődik vele.

Történt egyszer, hogy a törékeny, kicsi Lencsilány megbetegedett. Elvonszolta legyengült kis testét a háziorvoshoz. Az jól szemügyre vette a leányzót, majd megkérdezte:

– Van az Ön testében valamilyen fém?
– Nincsen – válaszolta remegő térdekkel a beteg.
– Jó. Akkor elküldöm egy MRI vizsgálatra. A többit tessék megbeszélni a nővérkével.

A nővérke elmondta, hogy ha van „testpirszingje”, azt a vizsgálat előtt szedje ki, és ne vigye magával egyébként se hordott ékszereit. Lencsilány tudomásul vette a kapott információkat és hazaballagott. Majd várt, türelmesen. Röpke hat hét elteltével, némi kétségbeesett bolyongás után, rálelt a váróteremre, ahol nyugodtan ülve tervezte várni a komoly MRI vizsgálatot. De hirtelen megjelent egy nővér, elvette tőle a kórlapját és a beutalót, majd a kezébe nyomott egy űrlapot:

– Ezt tessék kitölteni! – Ezzel el is tűnt.

Lencsilány átnézte a papirost. Nyilatkozat, saját neve, anyja neve, születési dátum, betegségek, műtétek, fém a testben, ésatöbbi. Lelkiismeretesen kitöltögette az összes rubrikát. Akkor a semmiből újra előugrott egy nővér, kikapta kezéből a lapot, majd szólt, hogy várjon, amíg nem szólítják. Várt. Igazából nem is akart mást csinálni.

Egyszercsak kicsapódott egy ajtó, és egy nővér kiszólt:

– Lencsi kisasszony! Tessék!

Lencsilány bement az ajtón, a nővér becsukta utána. Egy ruhásszekrénnyi helyiségben voltak. Volt benn egy lóca, egy falra szerelt akasztó a ruháknak és egy másik ajtó. A nővérke gyorsan elhadarta, hogy vegye le a cipőjét, és mindenféle ruhát, ami esetleg bármilyen pici fémet tartalmazhat. Valamint az ékszereit is szedje le. Majd várjon, mindjárt jön érte. Ezzel a másik ajtón ki is lépett, magára hagyva a leánykát, aki várt türelmesen, immár cipő nélkül. Nagyon árvának érezte magát azon a nyomorult kis lócán üldögélve. Hamarosan nyílt az ajtó, amelyiken keresztül a nővér távozott az apró helyiségből. Most visszajött.

– Tessék velem jönni – szólt, majd nekiiramodott. Lencsilány alig bírta tartani vele a tempót.

Jobbra kanyar, balra kanyar, kis ajtó, nagy ajtó – mindez többször, és végül megálltak egy nagyon barátságtalan teremben, amelyben ott büszkélkedett a „rohadt nagy, iszonyatosan drága” szerkezet.

Nem tetszik – gondolta a lány. – De mindegy, csak kibírom.
– Ide tessék ülni. – Mutatta a nővér, centiméterre meghatározva hová tegye a fenekét.

Az alkalmatosság egy keskeny, hosszú ágyhoz hasonlított leginkább.

– Jó. És most tessék hanyatt feküdni, úgy, hogy ez a párnácska a nyaka alatt legyen.

Lencsilány szót fogadott, lefeküdt. A bokáját és a csípőjét – kapásból – erős pántok ölelték át. Fejére hatalmas fejhallgatót rakott a nővér, majd előkapott egy dobozt, és azt is a fejére nyomta. Igaz, minden oldala lyukas volt, de így se volt kellemes viselet.
– Kényelmesen fekszik?
– Igen. – Ki merne itt mást válaszolni?!
– Rendben. Most be fogom magát tolni oda, abba a csőbe. Körülbelül huszonöt percig lesz bent. Próbáljon meg mozdulatlan maradni. Én ott leszek szemben, az ablak mögött, és onnan fogom figyelni. Ha közben zajokat hall, ne ijedjen meg, az természetes. Ha esetleg nagyon rosszul érezné magát, nyomja meg ezt a kis ballont, amit most a kezébe adok. Indítom…

Kicsi Lencsilány. Kicsi elhagyatott. Becsukta a szemét, és rábízta magát a Teremtőre. Jó vicc volt a nővértől, hogy maradjon mozdulatlan. Ha lett volna kedve ficánkolni, akkor se tehette volna, úgy oda volt rögzítve. Kétségbeesetten jártak a gondolatok a fejében.

– Megfulladok. Itt nincs levegő. Egyre szűkebb ez a cső. Miatyánk, aki a mennyekben vagy …De rohadt kemény ez a ballon, nem bírom megnyomni. … szenteltessék meg a Te neved. Zajok?! Mi az hogy zajok? Csörög, zörög, kattog, zakatol, sípol – mindez egyszerre, és iszonyatos hangerővel. Közben remeg, ráz, … jöjjön el a Te országod … ezt nem lehet megnyomni. Miatyánk … tuti, hogy már az egész világ romokban van. Mennyi idő telhetett el? … aki a mennyekben vagy … Ha ki is jutok valaha ebből a csőből, és ki tudok mászni a kórház romjai alól, akkor kezdhetem keresni, maradt-e még élet a Földön. Miatyánk … miért nem lehet ezt megnyomni?! Ki akarok menni! Maradjak mozdulatlan. Haha. Ezt a viccet sose fogom elfelejteni. Szenteltessék meg … nincs már élő ember, aki engem innen kikaparna. Remélem, sikerül elaludnom. Csak megszűnnek már ezek a zajok. Miatyánk … mi ez? Elindultam kifelé? Elindultam kifelé!
Egy nővér lépett oda Lencsilány mellé. Az arca ismeretlen volt. Ki tudja, hány generáció cserélődött már ki, amíg én a csőben szenvedtem – gondolta megkönnyebbülten a leány.

– Most beszúrok magának egy kis kontrasztanyagot, és még tizenkét percre visszatolom.
Mire ezt végigmondta, Lencsilány újra csúszott a cső belsejébe.

– Miért nem ájulok el? Akkor mennyit voltam bent? Tizenhárom percet? Vagy megvolt a huszonöt és a tizenkettő az ráadás? Miért nem ájulok el?! Nem bírom ki. Ezt a francot meg minek adta a kezembe, ha meg se lehet nyomni! Miatyánk … el akarok ájulni … ki vagy a mennyekben … el akarok aludni … szenteltessék … megfulladok … megöltek.

– Minden rendben? Jól érzi magát? – kérdezte a nővér, miközben szedte le a dobozt meg a fejhallgatót Lencsilány fejéről.
– Igen – hazudta.
– Jól van. Felülhet. Végeztünk. Most tessék visszamenni oda, ahol a dolgait hagyta. Felöltözhet, és a váróteremben várja meg, amíg kiadjuk a papírjait.

Lencsilány felállt, és elindult. De …

– Merre van a kifelé?
– Az ajtó után jobbra.
– Köszönöm.

Szerencsére minden ajtónál és kanyarnál nekirohant valaki, akitől újabb útbaigazítást kérhetett. Mekkora öröm volt, mikor a szekrénnyi helyiségben viszontlátta táskáját és cipőjét!

– Megcsináltam. Túléltem. Kit érdekel, mi a bajom?!

Hazament, és azóta – boldogságban éldegél.

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2017-07-04 08:07 Kelvin

Kelvin képe

Én CT-n voltam, de a kontrasztanyag mélyebb emlékeket hagyott bennem, mint maga a gép. Piszok szarul voltam tőle, és amikor elmúlt, a fejem felett lévő kamerát kezdtem bámulni, és nagyon erőlködtem, nehogy elnevessem magam, mert elképzeltem, ahogy a monitoron meg az én arcomat nézik, és eszembe jutott, hogy küldeni kéne egy puszit.
Valahol benézted a vesszőket, de legalább használsz gondolatjeleket, ami király.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2017-07-04 12:17 Suana

A CT mámoros kéj az MRI-hez képest. Amikor nekem a kontrasztanyagot beadták, pont olyan állapotban voltam, amin már semmi se tudott volna rontani.
Igen, a gondolatjel problémát sikerült megoldanom. Sőt, már azt is elárulta nekem valaki, hogy hogy' tudok egy kintlévő írásban javítani. Ha súgsz, mennyi vesszőt vétettem, megpróbálom kijavítani. (Én azt hiszem, két helyen találtam.)

Köszönöm. :)))

Üdv: Sz

k, 2017-07-04 10:46 Gitáros

Gitáros képe
4

A "Lencsilány" név olyan váratlanul jött, és egyébként annyira aranyos,, hogy önkéntelenül felnevettem.
Te, ez nagyon jó lett!
Szinte az össze gyerekbetegséget elhagytad, ami az első néhány kis írásodat jellemezte, olvastatta magát, hangulatos volt, tökéletesen át tudtad adni azt a szorongással vegyes félelmet, ami az embert elkapja egy ilyen vizsgálat alkalmával, közben pedig az egészet átszőtte egy nagyon finom humor, önirónia, ami még "rátett egy lapáttal."
Különösebb észrevételt nem is kell hozzáfűzni, nagyon tetszett, az a néhány kis vesszőhiba pedig nem oszt, nem szoroz.
Csak így tovább!

Miki

k, 2017-07-04 12:07 Suana

Tényleg jónak találod? Maradtak még gyerekbetegségek? Örömmel veszem, ha ezeket kiemelnéd nekem!

Köszönöm. :)))

Üdv: Sz

k, 2017-07-04 11:38 polgarveronika

polgarveronika képe

Valóban így érezzük, amikor csőbe húznak.
Sokat javult tényleg az írásmód. Kedves, humoros. Egyetlen hozzáfűzni valóm: az írásnak van egy jó kis lendülete, sodrása. Én elhagynám az utolsó mondatot, mert az "éldegélt" kifejezés egy hosszú és lasú folyamatot jelöl, ez lecsapja. Vagy: hazament, és azóta boldogan él.

(sokszor felesleges tortúrának teszik ki a beteget, többet árt a vizsgálat-okozta stressz, mint maga a betegség, pláne , ha nincs. Ezt híják yatrogén ártalomnak)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2017-07-04 11:53 Suana

Köszönöm a hozzászólást.
Igazad lehet, hogy az "éldegél" nem a legmegfelelőbb szó egy rövid történet végére, de ez nagyon tudatos volt, mert nálam a "Lencsilány" és az "éldegél" valahogy egy örök párost alkotnak.

Örülök, hogy tetszett. :)))

Üdv: Sz

k, 2017-07-04 16:58 Roah

Roah képe

Hősiesen bevallom, el szerettem volna lógni a javítást, tényleg perverz öröm nézni, ha más is dolgozik. :D

Az eleje...

Sok az ismétlés - gondolom nyomatékosítás miatt ilyen, de nekem irtó sok lett belőle.
Ebből, nézd csak:

"Egyszer, régen egy ember nagyon-nagyon sokat tudott. Ám, ezzel nem volt elégedett, még többet akart tudni. Ezért tanult, tanult és tanult. Mikor már mindent tudott, és semmit se talált, amit még tanulhatott volna, fogta magát, és elkezdett gondolkodni. Hosszas gondolkodás után kitalálta, mi az, amivel eltöltheti hátralévő idejét, és hasznosíthatja elképesztő széleskörű tudását."

Tudás, tudás, tudott, tanult, tanult, tudott, tudni. (Oké, Lenin bá' is azt mondta, tudjuk. :D)

Ha szándékos, ha nem, számomra sok lett belőle.

Biztosan van még benne baki, de nekem mára ennyi idő jutott. :)))

És jessz, én is voltam már a masinában, a kattogás, az a borzalmas zaj odabent, nekem felért egy lassú, módszeres kínzással, azokat a hangokat a gépben nem az én érzékeny fülemnek találták ki, kábé az agyvelőmben éreztem.

Pacsi! ;)

Ez a dallam kellemesebb, szerintem. :)))
Mennyivel jobb lenne, ha ez szólna a gépben, nem? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=41GsS3jldOI

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2017-07-04 18:17 Suana

Közös élmény ... :)

Lenin elvtárs mocorgott az én fejemben is. A nyomatékosítás szándékos volt, csak nem a legjobb módszerrel sikerült megoldanom.

Túléltük, és legközelebb viszünk saját fejhallgatót, és saját ízlés szerinti "zajokat".

Javítani jó dolog. Egyetlen egy titka van - jó szándékkal kell csinálni. Nálad ez megvan. :)))

Köszönöm.

Üdv: Sz

k, 2017-07-04 19:55 Kentaur

Kentaur képe

Hallottam a fejemben a dalt az icipici lencsilányról. :-D
A gondolatok jelölésével vannak még nagy gondok:
"– Nem tetszik – gondolta a lány. – De mindegy, csak kibírom." - ez így semmiben sem különbözik a párbeszédtől, nem is szoktuk így alkalmazni. Több más megoldás is van rá.
1. Nem tetszik – gondolta a lány. – De mindegy, csak kibírom.
2. Nem tetszik – gondolta a lány. De mindegy, csak kibírom. (dölté varázsolás a Karcolaton:További információ a formázási lehetőségekről -alul a beküldés alatt)
3."Nem tetszik" – gondolta a lány. "De mindegy, csak kibírom."

Vesszőproblémák, hátha meg is jegyzed őket, mert ha mindig legyintünk rájuk, akkor maradni is fognak örökre:
"hasznosíthatja elképesztő széleskörű tudását." - vagy:hasznosíthatja elképesztően széleskörű tudását. Vagy: hasznosíthatja elképesztő, széleskörű tudását. (két határozó van egymás mellett, míg az első mutatott esetben egy jelző és egy határozó lesz, nem azonos, nem kell vessző)
"Valamint, az ékszereit is szedje le" nem kell vessző, továbbiakban NKV
"Remélem sikerül elaludnom" - Remélem, (rejtett "hogy") sikerül elaludnom
"miközben szedte le a dobozt, meg a fejhallgatót" NKV
"Ki tudja hány generáció..." - Ki tudja, (rejtett hogy) hány generáció...
"Kit érdekel mi a bajom?!" - Kit érdekel, (rejtett hogy) mi a bajom?!
- látom, ez visszatérő hiba, ha mindent kimondasz hoggyal, és úgy látod, hogy igazából azzal lenne helyes csak elhagyható, akkor kell vessző, ennyi a lényeg.
"gondolta, megkönnyebbülten a leány." NKV + miért lett hirtelen régiesen "leány"?

Fejlődsz, de a gyerekhibák zömének elhagyásához ennél több idő kell, sokkal több. Mindenkinek más, de nagyon tehetségesnél sem láttam fél éven belül. Én egy év körül kezdtem elkeseredni, hogy de én már jó vagyok...miért is nem látják(be) mások. Hát persze rohadtul nem voltam még sehol. :-D Egy író sosincs teljesen "készen", a gyerekbetegségek meg sok gyakorlással tűnnek el, feladatokkal, és mások műveinek cincálásával, vagy legalább a kritikák olvasgatásával. Minél többfelé nyitsz, minél több úton közelíted meg, annál gyorsabb lesz a fejlődés. Ha csak javítgatod a magadét, attól is lesz, de nem túl gyorsan, és kérdéses, hogy milyen alaposan.
Tudsz idegen nyelvet? Mert ez pont olyan, mint a nyelvtanulás! Lényegében az is: a saját anyanyelved professzionális eszközként való megtanulása. Ahogy idegen nyelvet nagyon nehéz csak úgy megtanulni, ha mondatokat írsz le aztán kihjavítod őket, kell hozzá sokat hallgatni, nyelvtanra rámenni, olvasni, új szavakat beemelni a szókincsedbe, beszéni, minél több forrásból beszerezni a tudást, mert úgy fedi csak le a nyelvet, ugyanígy van az írás tanulásával is.
Igen, mi sem csak szívjóságból és kezdőpártolásból javítgatunk ám! :-D Önző gondolatok is vezérelnek, most lebuktunk! :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2017-07-04 21:20 Suana

Ez hasznos, és megfontolandó.

Tudod, mi a dolog szépséghibája? Én mindig azt állítottam magamról, hogy genetikai hiba következtében - mániám a nyelvtan. Valamikor négy nyelven nyomtam, bármiről. Imádtam a nyelveket, különösen a nyelvtani részeket. Erre most kiderül, hogy a saját anyanyelvemmel is hadilábon állok. És ebben az a jó, hogy újra tanulhatok. Azt amit akarok, és nem kötelességből tanítanak, hanem jószándékból. :)

Köszönöm.

Üdv: Sz

k, 2017-07-04 22:34 Kentaur

Kentaur képe

Nem hadiláb ez, csak egy egészen másik szint és felhasználás, mint a nem irodalmi, nem alkotói nyelvhasználat. És a nyelvtani része a könnyebb, mert az megtanulható, na de a karakterépítés, a dramaturgiai ív, a mesélés, az érzékeltetés, a jó párbeszéd...sorolhatnám. Ezek nem vagyok biztos benne a mai napig sem, hogy megtanulhatóak. Lehet, hogy készségszintűek: ha van készség, fejleszthetőek, de ha nincs...
(Bárcsak én nyomnám négy nyelven, de már kettővel boldog lennék. De akkor betalált a hasonlat, rutinod van a nyelvtanulásban, ez nagyon sokat fog segíteni az írásban.)

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2017-07-05 15:52 Suana

A négy nyelv már nálam is befejezett múlt idő, sajnos. Viszont ha ezzel az eggyel tudnék úgy bánni, hogy Ti is elégedettek lennétek vele, én már attól is boldog lennék.
Amint lesz kicsit több időm, megpróbálok javítgatni.

Köszi a rengeteg segítséget. :)

Üdv: Sz

sze, 2017-07-05 09:11 Forsaken

Forsaken képe
3

Az elején az előkészületek leírását kissé sokaltam, sokkal jobban beindult az írás, mikor már ténylegesen rátértünk az MRI-re. Az Okosember epizódja az elején ütős, csak utána hirtelen jön a tónusváltás Lencsilány részénél.
Amúgy rendkívül jól szórakoztam. Emlékszem, engem még hat évesen kellett betolni a gépbe, és majdnem egy napot rááldozott anyám és a nővérkék, hogy valahogy beimádkozzanak, annyira féltem tőle.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

sze, 2017-07-05 15:56 Suana

Szegény anyukád! Erről az oldalról - szerencsére - nem kellett átélnem az élményt.

Köszönöm, hogy elolvastad és hozzászóltál. :)

Üdv: Sz