Ünnepnap

Jóleső fáradtsággal ül a sminktükör elé. Arcát tenyerébe temeti, és pár percig így marad. Boldog. Valami különleges fajtája ez a boldogságnak, amit minden előadás után érez. Erővel tölti el testét, lelkét. Neki ez kell az élethez.

Lassan felemeli a fejét, és pár pillanatig nézi magát a tükörben. Sok mindent elrejt ez a festett ál-arc. Szerencsére.Leveszi fejéről a kiskarimás, narancsszínű kalapot, vele együtt a zöld, kócból készült parókát is. A fiára gondol, miközben lemossa magáról a jellegzetes, mindent eltúlzó sminket, és a jelmezt is lecseréli az utcai ruhájára.

Reményteli gondolatokkal ül be a kocsiba. Kellemes az utazás. Sötétedik, és színes fények játéka festi át percenkén a város arcát. A férfi tudja, hogy nemsokára újra a fiával teheti meg ezt az utat. Hiszen nem lehetett másképp, csak ez az egy lehetőség volt. Ezt biztosan tudták már abban a pillanatban, mikor közölték velük a szörnyű diagnózist. És igazuk lett, Imre hamarosan meggyógyul.

A lakásban csend fogadja. Az előszobában leveti cipőjét, és leteszi a táskáját. A konyhába néz be elsőként. Tudja, hogy feleségét ott találja.
– Szia! – lép oda hozzá, és átöleli a derekát.
– Szia! Hogy sikerült az előadás? – fordul felé a nő, s közben odatartja arcát, hogy megkapja az ilyenkor szokásos puszit.
– Minden rendben volt. A gyerekek? Mi ez a nagy csönd?
– Viktória még tanul, Imi meg pár perce ment vissza a szobájába. Képzeld, megevett egy egész tányér levest.
– Ó, ez nagyszerű! Megnézem őket, aztán jövök én is vacsorázni.
Elsőként a lányához nyit be.
– Szia, kicsim. Tanulsz? – közben odalép hozzá, és neki is ad egy puszit.
– Szia, Apa. Megjöttél?
– Igen. Valami izgalmas a suliban?
– Aha, hazajöhettem. És most tanulhatok reggelig. Csupa izgalom – lelkesedik a kislány.
– Tanulj csak nyugodtan! – mosolyodik el az apja, és kimegy a szobából.
– Szia, Apa! Meg is jöttél? – hallja Imre vidám hangját, és látja csillogó tekintetét, amint benyit hozzá.
– Szia, fiam! Igen, már megérkeztem. Te meg csak nem aludni készülsz? – kérdezi, miközben leül fia mellé, aki boldogan öleli át édesapja nyakát, és viszonozza a kapott puszikat.
– Nem, dehogy. Csak, nemrég voltam a konyhában enni, és kicsit elfáradtam. Milyen volt az előadás? Mesélj róla.
– Előbb te mesélj! Hogy telt a napod? Hogy érzed magad?
– Jaj, Apa! Hisz tudod, hogy már nem vagyok beteg. Jól érzem magam!

A férfit kellemes nyugalom és elégedettség tölti el fia hangját hallgatva, és mosolyát látva. Élettel teli és vidám. Volt pár hónap, amikor ezt nem hallhatta, nem láthatta. De az már elmúlt, el is lehet felejteni. Imre napról-napra jobban van, és már vége azoknak a borzalmas kezeléseknek is. Lassan minden visszatér a régi kerékvágásba.

– Apa! Mesélj! Milyen volt az előadás? Sokan voltak? – Imre szavai kizökkentik a férfit a pillanatnyi elmélkedésből.
– Szép este volt. Jól sikerült minden. Tudod, ma azt a zöldparókás, tányéros számot adtam elő, amit már Te is tudsz. És rád gondoltam közben. Arra, hogy Te már talán ügyesebben is csinálod, mint én.
– Csak nem irigykedsz?!
– Dehogy. Büszke vagyok, hogy ilyen ügyes fiam van.
– Tányérokat és csészéket szeretek összetörni – húzza ki magát a fiú.
– Persze, csak tudod …
– … az a lényeg, hogy hogyan töröd össze. Tudom, tudom. És ha nagy leszek, én is olyan jó bohóc leszek, mint Te vagy.
– Vagy még jobb?! Még pár hét, és újra jöhetsz velem Te is a cirkuszba. De most megyek vacsorázni, mert kilyukad a hasam az éhségtől. Aztán még benézek hozzád.

– Indulhatunk? Én már elkészültem,
– Egy pillanat, fiam, és mehetünk.
– Rendben, a kocsinál várlak. – Imre nagyon izgatott. Több, mint fél éve nem volt cirkuszban. Igaz, kórházon kívül máshol se nagyon, de a cirkusz az, ami legjobban hiányzott neki.
– Itt is vagyok. Indulhatunk.
– Apa, nem sajnálod, hogy ma nem lehetsz a porondon, hanem velem leszel a nézőtéren? – kérdezi a gyerek, mikor beülnek a kocsiba.
– Nem. Egyáltalán nem. Tekintsük ezt a napot ünnepnapnak, amikor apa és fia együtt ünnepel. Mit szólsz hozzá? És a cirkuszi előadás ma számomra is ünnep, nem munka, mint máskor. És nem megyünk a kulisszák mögé se. Jó? Azt meghagyjuk egy olyan napra, ami nem lesz ünnep.
– Jó. Nem bánom, úgy is jó lesz.

– Ma is teltház lesz. Nézd, mennyi ember van a bejárat előtt – mondja a férfi, miközben leparkolja a kocsit.
Csatlakoznak a tömeghez, és a nézőtérre jutva, megkeresik a helyüket. Imre már alig várja, hogy kezdődjön az előadás. Lassan minden néző elfoglalja a helyét, elcsendesedik a csarnok, …

– Viki? Anya? Ti hogy kerültök ide?
– Pszt! – súgja az apja. – Milyen ünnepség lenne az, ahonnan hiányoznak a lányok?!
Nincs idő többet beszélgetni, kezdődik az előadás. Imre teljesen átadja magát a varázslatnak, amivel a cikrusz világa körülveszi.

Csodálatos dolog bohócnak lenni. Látni, hogy minden ember nevet, és boldog körülöttem. De a fiam nevetése, mindennél többet ér. Sosem hittem volna, hogy valaha boldogabb leszek a nézőtéren, mint a porondon – gondolja a férfi, miközben tekintetét nem tudja levenni fia ragyogó arcáról.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2017-11-18 22:47 Dana

Dana képe

Sorolom...

A cím, "Beteljesült vágy", az igazat megvallva, számomra szexuális töltetet hordoz. Arra számítottam, hogy xyz álmodozik arról, hogy megkapja abc-t -- és ez meg is történik. Az írásodnak viszont semmi köze ehhez. Azt kérdezzük: "Gyerekként mi szerettél volna lenni, mikor felnősz?", esetleg: "Miről álmodoztál?", "Mi volt az álmod?", de a vágy... bocs, nekem nem illik a képbe. Beteljesülés, valóra vált álom stb. -- ezek sokkal inkább.

Szóismétlés: arcát, arcát...

"...kis karimás, narancsszínű" --> "kis, karimás, narancsszínű" (Ha csak nem arra gondolsz, hogy a karmia a kicsi, nem a kalap.)

Imre már egy ideje nem jöhetett vele... --> Ez a bekezdés nem illik ide: a mondataid olyan mesterkélten hatnak. Érzelmeket akarsz kelteni velük, de engem például megakaszt az olvasásban, hogy ennyire "szögletesek".

A gyermekeket nem becézed. Szép dolog, hogy magyar neveket választasz, viszont kevés szülő hívja a gyermekét/gondol a gyermekére így: "Imre", "Viktória". Imrus? Viki?

"...és az utcai világítás már be van kapcsolva." --> Inkább ne legyen bekapcsolva... Hangulatot akarsz adni, tehát láttass, alkoss képeket a szavakkal: barátságos, narancsos derengés, sápadt pislogás, fénykörök, szürkület, akármi.

"és egy finom derék-öleléssel jelzi" --> finoman átölteli a derekát
Ne firtasd, hogy miért. Tudjuk, értjük. Nem kell hozzátenni, hogy azért, mert nem közömbös neki a felesége. Ha az lenne, egyenest a nappaliba menne, eldobná magát a fotelbe, aztán kikiabálna a konyhába, hogy hozzon neki egy sört.

"válaszolta egyetértően az asszony" --> értett egyet az asszony, válaszolta az asszony... (az igen már mutatja, hogy egyetért, tehát nem kell kiírni, vagy legalábbis nem kell túlbonyolítani szerintem)

Ja, igen, és itt már beleestél a hibába: átváltottál múlt időbe, holott az elején jelenben kezdesz. Hogy később visszaváltasz jelenbe? Már nem segít...

A magam részéről szeretném megjegyezni, hogy a következő ilyen írásodat nem fogom kiengedni, mert ez abszolút figyelmetlenség; számomra azt mutatja, hogy nem olvasod át a novellát elegendő alapossággal.

– Szia, Apa! Meg is jöttél? – Szólal meg vidám hangon Imre, amint apja megnyitja szobája ajtaját.--> "apa", "szólal", továbbá szerintem a vidám hangon megszólal... nekem megint olyan mesterkélt. Olyan érzésem van, hogy nincs elég nagy szókincsed. Tudod, hogy mit szeretnél leírni, meg is próbálod kerülni a szóismétléseket, de elakadsz egy szinten, nem gondolod át: hogyan lehetne jobban, szebben, változatosabban. -- Szia, apa! -- Imre hangja vidám, szeme szinte felragyog az örömtől, ahogy meglátja apját az ajtóban.

Na, a hátralévő részben nagyjából ugyanezeket a hibákat ismétled. Egyszer jól írsz valamit, utána rosszul. Mondjuk a "csaknem" szót kétszer is rosszul írtad, szóval ebben következetes voltál.

Ha a legközelebbiben is ennyi hiba lesz, vissza fogom Neked küldeni javításra. Még valami... Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg -- ez inkább egy érzés, nem valami konkrétan megfogható dolog. Van ugye a bohóc, aki megnevetteti az embereket. A történetedben a bohóc gyermeke beteg, vagyis beteg volt, akár meg is halhatott volna. Viszont nem érzékelteted azt a kontrasztot, amitől ez az egész drámai lehetne. Ha nekem kellene megírnom ezt a novellát, nem a boldogsággal nyitnék, hanem azzal, milyen úgy szórakoztatni az embereket, nevettetni, hogy közben odahaza egy beteg gyermek vár. Aggodalommal teli a bohóc szíve, mégis tennie kell a dolgát. Mosolyognak rá, nevetnek rajta, de most az egyszer ez neki nem jó, nem elég, mert egyetlen mosolyra vágyna: a fia mosolyára. Amit meg is kap, mikor hazaér, mert a gyermek jobban van. A végére pedig betehetnél még egy előadást, ahol a bohóc már valóban látja, átérzi az emberek örömét, vidámságát, nevetésüket meghallja, tudja értékelni... s talán egy pillanatra felsejlik előtte a legszebb, a legkedvesebb, a fiúé. Nem tudom. Valami ilyesmi.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2017-11-19 10:26 Suana

Hát, mit mondjak - sajnos, igazad van. Kellett is már nekem ez a pofon, hogy egy kicsit igyekezzek magam összekapni.

De azért van két dolog, amit "kimagyarázok". Az egyik a cím. szerintem a "vágy" kifejezés, nemcsak szexualitással hozható összefüggésbe. Annyi mindenre vágyhat az ember. Arra is, hogy a gyereke meggyógyuljon, arra is, hogy boldog legyen, és arra is, hogy bohóc legyen.

A másik dolog a kalap. Ott a karimát gondoltam kicsinek, nem a kalapot.

Ja, és még egy - a nevek. Bár ez nagyon-nagyon sajátos vélemény lesz. Én szeretem a neveket a hétköznapokban is teljes formájukban használni. Csak aki kimondottan tiltakozik ellene, azt szólítom becenéven. Lehet, hogy túl bogaras vagyok?!

Mindezektől függetlenül elismerem, hogy jogos a kritikád, valóban elég átgondolatlan és kidolgozatlan a szöveg.
Megpróbálom javítani.
Ha még addig jönnek tanácsok, azokat is szívesen veszem. :)

Köszönöm :)))

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 11:05 Dana

Dana képe

Dóri (Bloody Dora), kérlek, rögtönözz nekem ide majd alkalomadtán -- ide vagy egy blogbejegyzésbe -- egy szösszenetet, hogy "kiskarimás" vagy "kis karimás", hároméves vagy három éves... Ezekkel mindig bajban vagyok, sokszor érzésre írom vagy így, vagy úgy.
Köszönöm! (Más is jöhet a szabállyal, ha fejből nyomja.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2017-11-19 11:32 bupber 81-Szomb...

Kiskarimás. Egy nyolcéves lány még babázik? -- Mint jelzős szerkezet: egybe.

v, 2017-11-19 12:15 Suana

Világos. Köszönöm:)

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 07:40 Roah

Roah képe

Olyan ez az írás nekem, mint egy Pierrot-arc.

Van vele munka. ;)

Nézd csak:

"– Igen, meg. Tanulj csak nyugodtan. – Ezzel ki is lépett a szobából, és becsukta maga mögött az ajtót."

Ezeket kellene elsőként rendezni, tudod, 'ezzel ki is lép a szobából...' ha már a történet eleje jelenben van. Kiszedjem neked, amit találok még? Vagy végigmész rajta?

A címe számomra is szokatlan, az ötlet Suanás. :)))

Hm.

"Légy bátor és kedves. Hol a kedvesség, ott a jóság, hol a jóság, ott a varázslat."

(Hamupipőke Édesanyja)

https://www.youtube.com/watch?v=9qvglWAHDak

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-11-19 10:07 Suana

Köszönöm! :)

Megpróbálom javítgatni, de ha közben van időd és hanglatod cincálni, csak tessék. Ártani biztos nem fog. :)

Köszi a dalt is. :)))

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 18:25 Roah

Roah képe

Isten, ima, mantra és ige, varázslatok; szürkéből színes, gyengéből erős, gyávából bátor, boldogtalanból boldog, utolsóból első, múltból jelen - itt vagyok. ;)

Mindenre nem tértem ki, de hoztam pár dolgot. :)))

„Reményteli gondolatokkal ül be a kocsiba, és teszi meg a hazáig tartó negyven perces utat.”

Út helyett ’távot’?

„Szép ilyenkor a város, és a forgalom is minimális.”

A „minimális’-t stílidegnnek érzem.

„– Viktória még tanul, Imre meg nemrég evett. Pár perce ment vissza a szobájába.
– Mennyit evett?
– Levest kért. Azt megevett egy tányérral. Mást nem.”

Nem tartod soknak itt az ’evett’-ket?

„– Igen – válaszolta egyetértően az asszony.”

’Válaszolja…’ Ragaszkodsz az utánékeléshez? Csak azért kérdem, mert szerintem az ’igen’ megállna önállóan is. (Másutt is, szerintem.)

„A férfi kiment a konyhából, és elsőként a lánya szobájába nyitott be.”

’A férfi kimegy…’ ’lánya szobájába nyit..’ Szerintem nem is kell az a ’be’.

„– Ezzel ki is lépett a szobából, és becsukta maga mögött az ajtót.”

’Ezzel ki is lép…’ ’becsukja’ szerintem ezt is lehetne egyszerűebben. Praktikusnak vélem – és elkerülhetsz szóismétléseket, hibázási lehetőségek esélyét csökkentheted, kicsit nyúzod magad fogalmazásból, látom, hogy te is szeretsz foglalkozni vele. ;)

„A férfit kellemes nyugalom és elégettség tölti el fia hangját hallgatva.”

Ez elsőre elütésnek tűnt, az, hogy ’elégettség’, az? Elütés? ElégEDettség-nek készült? ’…hangját hallva’. Itt a következő mondat és e közé pontosvesszőt raknék.

„– Apa! Mesélj! Milyen volt az előadás? Sokan voltak?”

Voltok – van rá ötletem, de megvárom a tiédet. ;)

„– Tányérokat, csészéket összetörni nem kell nagy ügyesség”

Szebben? :)))

Biztosan lesz még ezen felül is észrevétel, de ahogy látom, jó kezekben van a történet – gondosban. ;)

...sütőtökből hintó, egerekből paripák, ez is egy varázslat. :)))

Pacsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=8Paqvq7XZGs

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-11-19 19:42 Suana

Juj, ez jó! Tudok én ám magamon jókat nevetni! Most is összejött.

Hála és miminden :)

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 09:33 Sednol

Sednol képe

Én úgy érzem, hogy ez el lett mondva. Úgy tessék-lássék elénk lett téve. Erre mondom azt, hogy kiindulási pontnak jó, csak kicsit kellene vele bogarászni. Ez egy jó történet, életszagú, de ahogy Roah: Hol? című blog bejegyzésében taglaltam, egyszerűen van megírva, és ez az olvasottabbakat nem elégíti ki, lehet sokkal kifejezőbb. Nekem személy szerint semmi bajom a rövid, száraz mondatokkal, de azoknak meg a helyét kell megtalálni. Ott a szavak helye és együttes hatása adja a hangulatot, a töltetet.

„Kissé fáradtan ül a sminktükör elé. Arcát a tenyerébe temeti, és pár percig így marad. Boldog.”

Ez a rész nekem erősen önellentmondásos. A fáradt, és az arcát a tenyerébe temeti azt sugallja, hogy minden csak nem boldog. De van ennek a tükörnek egy jó oldala is. Csak meg kell látni benne. Mi lenne, ha megpróbálkoznál azzal, hogy leírnád emberünk jelenének kettősségét? Mutasd meg, mit lát a tükörben! Hogy a mosolygósra festett arc és szemek ellenére aggódik a gyermeke miatt, de közben boldog, mert gyógyul és az előadás is jól sikerült. Írd le, miért sikerült jól, és hogyan tette egy bánatos kisgyerek napját boldoggá! Ha gondolod, persze ez csak egy ötlet, lehetne kórházi bohóc. Reményt adhatna a reményteleneknek.

„Éppen kezd sötétedni, és az utcai világítás már be van kapcsolva. ”

Az ilyenektől kellene megszabadulnod. Ne írd ennyire körül. Ezt említette Dana is. Használj hasonlatokat, mutass! Ezeket akár hozzáigazíthatnád a férfi szakmájához és/vagy a cirkuszhoz.

A végét pedig ne told az arcunkba. Rejtsd el. Tekintsen elégedetten körbe, sóhajtson elégedetten, szállja meg a szentlélek, de ne ilyen direktbe, és akkor működni fog a varázs.

v, 2017-11-19 10:03 Suana

Egy csomó hasznos tanács. Amit kicsit több időm lesz, meg is próbálom hasznosítani őket.

Annyit fűznék hozzá, hogy szerintem lehet olyan fáradtság, amitől az ember boldog, és pár pillanatra kezébe temeti arcát. Hirtelen, talán egy edzést hozok fel példának. Jól kifáradok, aztán a földön, vagy egy padon ülve, jólesően tenyerembe hajtom az arcom, és még boldog is vagyok.

De ez nem jelent azt, hogy más is el tudja így képzelni a dolgokat.

Köszönöm. Értékes hozzászólás, majd kiderül, mit tudok felhasználni a tanácsaidból.

:)

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 10:44 Sednol

Sednol képe

Létezik a jóleső fáradtság - bár boldog fáradtságot még nem éreztem, de ez legyen az én gondom -, de ez a jelenlegi formájában nem jön át. Erre írtam, hogy mutass. Használj hasonlatokat, amikkel elénk tárod, nyomatékosítod, érezhetővé, tapinthatóvá teszed ezeket az érzéseket!
Jelenleg azt érzem, hogy a hasonlatok hiánya teszi problémássá a dolgot, ettől még működhetne, de ahhoz meg nem elég szikár az írás, hogy ez át is jöjjön. Sajnos sikerült beletenyerelned a közepébe, hogy pont egyik oldal se érvényesüljön. Ebből jön az "el lett mondva" érzés.

v, 2017-11-19 11:11 Dana

Dana képe

A boldog fáradtság nálam a pindurka UB-s szakaszom lefutása után jelentkezett (pindurka, mert csak kb. 13 km volt), amikor is vihogva és káromkodva estem be a célba, aztán szótlanul, mozdulatlanul, de átszellemült, boldog vigyorral az arcomon ültem a kocsiban, mint egy kuka.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2017-11-19 11:09 Dana

Dana képe

Ide annyit megjegyeznék, hogy nincs még tapasztalatom az esetedben, hogy javítasz-e vagy sem a tanácsok alapján, de szerintem érdemes... Ha ugyanis nem teszed, az emberek egy idő után nem feltétlenül adnak tanácsot. :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2017-11-19 12:19 Suana

Javítok! Nem akarom, hogy leszálljatok rólam.
Sőt, az is lehet, hogy még a javításnak is lesz javítása.

(Erről jut eszembe: "A tartalék tartalékja!")

:)))

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 13:02 polgarveronika

polgarveronika képe

Csaknem irigykedsz? vs Csak nem irigykedsz?
kis karimás kalap: kis méretű, karimás szélű kalapot jelent
kiskarimás kalap: olyan kalap, amelyiknek keskeny karimája van
Mindkettő nyelvtanilag használható, de mást jelent.

"hogy nem közömbös számára az asszony." -- ez így suta. Miért lenne más? Semmi nem jelzi azt, hogy ezt feltétlenül közölni kell, hiszen a szerető családjához érkezik meg.

"Imre már egy ideje nem jöhetett vele a cirkuszba. Beteg volt. Nagyon beteg. De már jobban van, és hamarosan teljesen meggyógyul. Ez nem is lehetne másképp, csakis így végződhetett a dolog. Ebben mindannyian biztosak voltak, már abban a pillanatban, amikor szembesültek a szörnyű diagnózissal."

Én ezt nem narrálnám, hanem beépíteném a cselekménybe.A mozdulatokból, a dialógusokból kellene kiderülnie mindezeknek.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2017-11-19 13:31 Suana

Köszönöm!

Látom, izgalmas lesz magam belevetni a javításba.

Egy konkrét kérdést szeretnék feltenni. "Csak nem" és "csaknem" - mindkettő használatos, és helyes.
Csak nem irigykedsz? - Ez így tényleg jobb.
Ám, előfordul még egy helyen ez a kifejezés: " Csaknem aludni készülsz?" - Itt is a különírt forma volna megfelelőbb?
Van szabály, aminek alapján el tudom dönteni, mikor melyik formát használjam?

Köszönöm, és egyéb tanács is jöhet.

:)))

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 13:56 polgarveronika

polgarveronika képe

A "csaknem" annyit jelent: majdnem, kis híján pld: Csaknem elvesztettem a pénztárcám a nagy kapkodásban (ez annyit tesz, majdnem..... de mégsem.)
A "csak nem"-et inkább kérdő mondatban alkalmazzuk. Gyanakvást, kiváncsiságot fejez ki pld: Csak nem vagy rám féltékeny?

Valóban mindkét formát használjuk, de más más esetben. A te esetben ott a kérdőjel a mondat végén, Tehát, "csak nem"?

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2017-11-19 17:23 Suana

:)
Tökéletesen érthető. Megpróbálom rögzíteni.

Köszönöm!

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 17:08 AvatáR

AvatáR képe

Gratulálok hogy bekerült egy újabb műved, Suana! Jó vagy! Hajrá tovább! Keep up the good work!

"Az Élet labirintus. Sok út van, és mindegyik vezet valahova, de csak egy jó út van. Ha megtalálod azt az utat akkor farkasszemet kell nézned a végzeteddel"
"Elegáns ruhája, és baljós tekintete olyan kombináció, aminek nehéz ellenállni" :-)

v, 2017-11-19 17:26 Suana

Köszönöm! :)))

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 20:34 Suana

Természetesen jólesik az elismerésed, de még az előző válaszomat kibővítem egy (meg még egy) mondattal.
Nem nagy eredmény sok írással bekerülni. "Jó" írással bekerülni - az a nagy eredmény.

Köszönöm még egyszer. :)

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 18:42 Gitáros

Gitáros képe

Alapjában tetszik a történet, emberi, szívmelengető, a kidolgozással azonban tényleg vannak problémák, ahogyan a többiek is megemlítették.
Mindenre nem térek ki, mert elég sok dolog szóbakerült már.

Ez viszont valóban fontos:
A jelenidőből múlt időbe, majd újból jelenidőbe történő átváltás - szerintem - egyszerű figyelmetlenségből ered, de azonnal észrevehető és zavaró, olyan, mintha egy kezdő írta volna, te pedig már régen nem vagy az, úgyhogy ezt mindenképpen javítsd!

Néhány apró finomítás, pontosítás, bizonyos szavak másokkal való behelyettesítése, ami kicsit talán gördülékenyebbé teheti a történetet.

"Boldog" - elégedett
"Lassan felemeli az arcát" - a fejét
"kis karimás" - kis karimájú

Egy apró szórendi sutaság:
"De már annak vége." - De annak már vége.

"De most megyek vacsorázni, mert kilyukad a hasam." - ezt ilyen formában még nem hallottam.
" De most megyek vacsorázni, mielőtt éhenhalok."
vagy:
"De most megyek vacsorázni, mielőtt kiszakad a gyomrom az éhségtől."

Úgy általában, én az apa és a gyerekek közötti párbeszédeket kicsit mesterkéltnek érzem, a való életben családtagok egymás között nem nagyon beszélnek így.
Azonkívül.
Amikor az apa hazatér, megöleli a feleségét és puszit is ad neki.
Viszont az apának a gyerekekkel ugyanezt kéne tennie, a szobájukba belépve, azonnal oda kellene sietnie a kislányhoz és a kisfiúhoz is, megölelni, megpuszilni őket, megkérdezni, hogy hogy vannak, a fiú állapotáról érdeklődni, stb. Hétköznapi, teljesen természetes viselkedés - lenne.
Ez a gyerekek esetében elmarad, ami nekem egy kicsit furcsa.

Szerintem a hibák javíthatóak, a történet csiszolható, finomítható, úgyhogy hajrá!

Miki

v, 2017-11-19 18:47 Dana

Dana képe

Egyébként szerintem ez a történet nem a jelenben játszódik. Ha így van, akkor viszont még nem volt szokás -- szerintem --, hogy a gyerekek zárt ajtó mögött, a saját szobájukban töltötték az estét.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2017-11-19 19:35 Suana

Valószínűleg az egész hangulatot nem jól jelenítettem meg, mert én a történetet napjainkban képzeltem el. Mi utal leginkább a múltra?

Köszönöm :)

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 21:11 Dana

Dana képe

Az Imre nem túl gyakori szerintem manapság a kisebb gyermekek körében. A Fővárosi Nagycirkuszon kívül pedig nem tudom, létezik-e olyan cirkusz, amely állandó "telephellyel" rendelkezne. Annak utánaolvastál-e, hogy napjainkban a társulata magyarokból áll-e, állandó emberekből? Nem tudom, miért gondoltam, hogy nem manapság játszódik.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2017-11-19 21:47 Suana

Sajnos, az Imre tényleg nem túl gyakori név manapság. Ettől függetlenül nekem tetszik. ( Ahogy a János, István, László, stb.)
Természetesen én is a Fővárosi Nagycirkuszra asszociáltam, viszont konkrétan nem határoztam meg sem a várost, sem az országot. Ezt nem éreztem fontosnak, ahogy azt se, hogy a társulat kikből tevődik össze. Lehet, hogy nem minden részlet fér be a realitás leple alá, de szerintem már máshol is olvashattunk kissé "hadilábon álló valóságokat".
Ezzel nem akarom a felületességemet mentegetni, csupán jelzem, hogy sem a helyszínnek, sem a társulat többi tagjának nem tulajdonítok jelentőséget. Más dolgokat szerettem volna hangsúlyozni.

Köszönöm az észrevételeidet, és segítségedet. :)

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 19:32 Suana

Sok dologban igazad van. Már látom is az újabb javításokat.

Mifelénk használják, hogy "kilyukad a hasam az éhségtől". (Meg azt is, hogy "ingyom-bingyom". Igaz, ezt csak egy kis dalocskában. :) )

Köszönöm. :)

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 19:42 Gitáros

Gitáros képe

Az "ingyom-bingyom" az nekünk is megvan.
Üdv!

Miki

v, 2017-11-19 19:53 Suana

Közös pontra leltünk?! Szuper. :)))

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 19:26 Suana

Mielőtt az újabb hozzászólásokat elolvastam volna, kicsikét változtattam rajta. Sajnos, nem jutott rá annyi időm, amennyi kellett volna, így elképzelhető, hogy még további javítgatások is következnek.
A kritikákat és tanácsokat továbbra is várom. :) És köszönöm. :)

Üdv: Sz

v, 2017-11-19 22:17 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Elolvastam másodszorra is, és sokkal jobb lett. Tök jó valakin azt látni, hogy kap egy csomó kommentet és nem magyarázatokat keres, hanem foglalkozik az írással. Az első verzió hangulata valahogy végig szomorú volt - Sednol az első mondatot emelte ki, nekem valamiért az egész történet komor volt, bármennyiszer is írtad, hogy boldog a fickó.
Másodszorra már sokat javult a hangulat, a komorból átmentünk keserédesbe. Érdeklődnék, hogy lesz-e még harmadik verzió is, mert addig nem csillagoznék! :)

v, 2017-11-19 22:38 Suana

:)

Harmadik biztos, hogy lesz. De nem kell majd az ítélkezést elsietned, mert lehet, hogy több verziót is felszínre hozok. :)

Köszönöm az őszinte érdeklődést.
:)))

Üdv: Sz

cs, 2017-11-23 11:22 Dom Wolf

Dom Wolf képe

A sok javítás hátránya, hogy könnyen el lehet rontani a meglévő mondatok anélkül, hogy észrevennéd. Szerencsére itt ilyesmi nem történt, ráadásul közben teljesen átformáltad a hangulatot, így már passzol a mondanivalódhoz. Nálam kettesről indult, időközben egy erős hármas lett, a végére pedig én legurítok egy négyest!

cs, 2017-11-23 12:35 Suana

Köszönöm :)

A négyből egyhez ragaszkodom, a többit pedig széthintem a csapat tagjainak, akik vezetgették a kezem írás közben.

:)))

Üdv: Sz

h, 2017-11-20 22:25 Suana

Íme, itt a harmadik verzió.
És itt a boldogságot adó fáradtság is. :)

Igyekeztem, de sajnos vannak dolgok, amikkel nem tudtam mit kezdeni. Ilyen a cím, az Imre és Viktória, valamint a tányérok összetörése. Ez utóbbin, bár nagyon szerettem volna, nem tudtam egy hangyabokányit se szépíteni.

Ezeken kívül is biztosan maradtak benne javítást igénylő részek. Tehát -- tessék újra nekiesni!

:)

Üdv: Sz

k, 2017-11-21 10:54 Gitáros

Gitáros képe

Látom, sokat dolgoztál a novellával, egyre jobb lesz, érik, csiszolódik.
Néhány apróság azért maradt még benne, de ezek nagyon könnyen javíthatóak.

"csak ez az egy lehetőség volt. Ebben biztosak voltak már abban a pillanatban, mikor közölték velük a szörnyű diagnózist. És igazuk volt."
Néhány mondaton belül többször előfordul a "volt" szó. Szerintem az utolsót kicserélheted:
"És igazuk lett."

"Csupa izgalom. – Lelkesedik a kislány."
helyette:
"Csupa izgalom – lelkesedik a kislány."

"– Tanulj csak nyugodtan. – Mosolyodik el az apja, és ki megy a szobából."
Itt van több apróság is.
" – Tanulj csak nyugodtan! – mosolyodik el az apja, és kimegy a szobából."

"De annak már vége, el is lehet felejteni. Imre napról napra jobban van, és már vége azoknak a borzalmas kezeléseknek is." - szóismétlés (már vége)
"De az már elmúlt, el is lehet felejteni. Imre napról-napra jobban van, és már vége azoknak a borzalmas kezeléseknek is."

"varászlatnak" – bájos elütés: "varázslatnak"

"Sosem gondoltam, hogy valaha boldogabb leszek a nézőtéren, mint a porondon. – Gondolja a férfi, miközben tekintetét nem tudja levenni fia ragyogó arcáról."
"...mint a porondon – gondolja a férfi, miközben..." stb.

Azt a néhány mondatot, amikor az anya elmondja az apának, hogy Imre megevett egy egész tányér levest, benne hagytam volna, szerintem kár volt kiszedni. Az a rész olyan emberi volt, és a gyerek javuló állapotáról is adott egy kis információt. Nyugodtan visszatehetnéd - de persze, ez csak az én véleményem.

Még egy gondolat:
Az "Imre" név valóban felnőttes egy kicsit. Néhány helyen talán használhatnád helyette az "Imi" megszólítást a gyerek számára.

Tetszik, van érzéked a hétköznapi történések, kis drámák hangulatos ábrázolásához.
Üdv!

Miki

k, 2017-11-21 13:33 Suana

Ja, dolgozgattam rajta.

Most szívesen mondanám, hogy ezeket a szemet kiszúró hibákat szándékosan hagytam benne, de akkor hazudnék. :(

Köszönöm az újabb véleményt, az újabb észrevételeket és tanácsokat.

:)

Üdv: Sz

sze, 2017-11-22 19:10 Roah

Roah képe

Sokat dolgoztál vele. :)))
Tök jó volt a csapatmunka, annyira bírom a hozzáállásodat az íráshoz, szóval mindenképpen szerettem volna szólni, hogy elolvastam ám, meg minden. :)))

Pacsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=Jp6j5HJ-Cok

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-11-22 19:46 Suana

Köszönöm :)

(De) Ez az írás nem jöhetett volna létre, ha nincs ez a "szupercsapat", itt a Karcolat nevű kisbolygón.

Ezenkívül köszönöm Anyukámnak, a Kispárnámnak és Clarának, aki ma is hűségesen összesározta a fekete kabátomat.

Köszönöm Neked és Mindenkinek! :)))

Üdv: Sz

sze, 2017-11-22 19:52 Dana

Dana képe

Szerintem most a címet gondold még át. Most már kevés a köze az eredeti mondanivalóhoz.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2017-11-22 19:59 Suana

Tényleg. Köszi. :)

Üdv: Sz

sze, 2017-11-22 19:58 Suana

Mindig beletrafálsz a zenékkel.

Szerintem már a pelust is erre a dalra ráztam. :)

Köszi

Üdv: Sz