Fejlődés

Nekem kilenc hónapba telt, amíg gondolatból látható emberré fejlődtem. Abban az időben még nem kukucskálták különböző műszerekkel a pici magzatot, aki édesanyja testében élte törékeny kis életét. Ma már nem kell annyit várni, hogy megláthassuk hőn óhajtott gyermekünket. Az orvosok időt, pénzt nem kímélve, bizony időnkét meglesik a ”pocaklakót''. (Új fogalom. Szerintem sose fogok vele megbarátkozni.) És le is lehet fényképezni, hogy meg tudja mutatni a leendő kedves anyuka a leendő kedves nagymamának. Meg bárki másnak, akinek csak akarja. Mikor először láttam ilyen fotót azon a bizonyos közösségi oldalon, csodálkozva mutattam a lányomnak, hogy micsoda múmiát rakott ki ide ez a lány. Lányom odanéz és oktat: Anyu! Az kisbaba. Nem látod? De, látom. De múmia. Nem múmia. Csak még nincs megszületve! Aha. Világos.

Szóval, engem csak akkor látott meg a napvilág, mikor én is őt. És ekkor indult csak el nagy iramban a fejlődésem. Nem panaszkodhatom, ment minden, mint a karikacsapás. Mígnem első osztályos koromban himlős nem lettem. Éppen az ”i'' betűt tanultuk (volna), de én ebből így kimaradtam. Hogy - hogy nem, mégis megismerkedtem eme nagyon értékes betű használatának minden módjával.

A következő, hasonló nehézségű feladat felnőtt korom derekán ért utol. Gyerekeim kirepülvén, telefon drága lévén, internet szükséges lévén... Így került sor arra, hogy a gyerekeim tanítsanak engem. Mivel a lányom közlékenyebb fajta, ő vállalta e becses feladat elvégzését. Leül a géphez és elkezdjük:
- Ide beírod azt, hogy mit akarsz keresni. Most képekre teszem, hogy könnyebben megértsd. Ha beírod, hogy alma, kijön egy csomó alma. - És tényleg kijött egy csomó alma. Ámulok, bámulok.
- Ha beírod, hogy körte, kijön egy csomó körte. - És tényleg. Kezd a dolog tetszeni.
- Ha beírod hogy barack, kijön... ??? - egy csomó színesbőrű fiatalember.
Itt hatásszünetet tartottunk. Szükség volt rá!

Hónapok múltán újabb komoly lépésre szántam el magam. Ekkor a fiam volt segítségemre, hogy meg tudjam írni, és elküldeni, életem első "chat'' üzenetét a lányomnak. De büszke voltam magamra! Ment az üzenet: Szia Mókus. Találd ki, ki vagyok! Jött a válasz: Szia. Találd ki, ki hív engem Mókusnak!
Lebuktam.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2017-05-16 01:00 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Számokat betűvel. :) (Imádunk kódszavakban beszélni. A kilencet írd nyugodtan betűvel, ez nem chat üzenet, nem kell rohanni. Csak ott rövidítenek így.) A végén a központozás is elcsúszott egy picit: "kijön... ??? - egy csomó " - vagy nagybetűs "Egy", vagy három pont elé, akkor lehet kicsi. (Mert az unortodox háromfelkiáltójellel a hárompont után lezártad a mondatot. Vagy Háromponttal kezded, vagy nagybetűvel.) Illetve egy helyen a hárompont után maradt még egy - az nem kell. A hárompont önmagában is lezárja a mondatot. Továbbá a színesbőrű egy szó.

Egyébként a terhességi UH nem egy akkora új találmány, emlékeim szerint már nálam is volt, sőt, nagyobb öcsémről már készült fénykép is. Az az új, hogy ezt valaki kipakolja szerte a netre, tehát te, akinek semmi köze a gyerekhez, már a terhesség alatt találkozhatsz a csemetével. Mondjuk erről az egész jelenségről és az "ősanyákról" volt már az összes létező blogon leírás, a Modoros blog meg a Görbe sminktükör is tárgyalta annak idején (a kommentek zseniálisak!), talán lassan tíz éve is volt erről komolyabb paródia. De nem ez a fő gondolata az írásnak, csak megjegyeztem, épp ez jutott eszembe.
Ha már net: nagymamám igazi "netnagyi". Olyan FB-életet él, hogy félelmetes, hozzá képest az egész család csak kullog (komolyabb ismerősi tábora van, mint a Karcolatnak...). Ez csak akkor baj, ha küld valamit, és utána, mikor találkozunk, szomorú, hogy nem reagáltam. Én, vele ellentétben, talán ha háromhavonta egyszer nézek fel FB-re. Így nehéz naprakésznek lennie, nem is próbálok. (De azért zavar, hogy valami személyeset kirak nyilvánosan a falamra, én meg fél év után értesülök róla.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2017-05-16 08:54 Suana

Köszi! Ez sokat segített.
De azt el kell hinned, hogy az UH fiatalabb találmány, mint én vagyok. Az én anyukámnak még rémálmaiban sem szerepelt bébikukucskáló szerkezet. Viszont ez tényleg nem lényeges.
A színes-bőrű. Be vagyok csapva! Itt-ott, ha bizonytalan vagyok, utána nézek helyesírási szabályoknak. Itt a neten. Az MTA helyesírási tanácsadó portálját használom. És ők az állítják, hogy a "színesbőrű" nem helyes. Így hallgasson az ember az okosabbra! Ebből is lehet tanulni!
Köszönöm!

Üdv: Sz

k, 2017-05-16 13:26 Kentaur

Kentaur képe

Ez a színesbőrű dolog tipikus ember-gép probléma, a helyesírásellenőrzők nagyon okosak, ami a szabályokat illeti, mert ha azt szeretnénk mondani, hogy valakinek színes a bőre, mondjuk valami festéktől, akkor valóban, az illető színes bőrű. :-) Mint a piros pont, ha azt akarjuk mondani, hogy ez a pont piros és nem kék. De mindjárt más a helyzet az állandósult szókapcsolatokkal, emlyek fogalmakat takarnak, így az iskolában mégis pirospontot kap a gyerek, Barack Obama meg színesbőrű, avagy politikailag korrekten afroamerikai. Ezeket a kivételeket, állandósult fogalmakat azonban egyenként kell beleírni a programokba, mert a gép nem tudja őket magától értelmezni.
Egyébként meg hiába létezett az UH technika, egyszerűen nem volt "divatban", nem engedhette meg magának minden kórház, illetve ha volt is, olyan esetekben használták kezdetben, amikor bajt gyanítottak, azaz orvosi oka volt, nem csak a kíváncsiság, ahhoz túl drága egy dolog volt. Az én anyám azt sem tudta, fiú leszek-e vagy lány, mert hiába volt egy szem ultrahang (ami ugye hol van még a modernebb eszközöktől) a kórházban, azt lefoglalták a veszélyeztetett terhesek és hasonlók. Az orvos különben is megesküdött, hogy a has állása alapján fiú lesz a gyerek. Anyám majdnem elnézést kért tőle, úgy meglepődött. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2017-05-16 13:31 Suana

Ez nagyon logikus és érthető magyarázat. Én is így képzeltem valahogy a dolgokat, de az a vacak program, folyton azt válaszolta, hogy "színesbőrű" -nem helyes. Arra, viszont nem gondoltam, hogy a program nem gondolkodik.
Közben eszembe jutottak egy régi, kedves ismerősöm szavai - aki kiváló matamatika tanár volt - , miszerint: Aki jó a matematikában, az jó nyelvtanban is.
Köszönöm, és nagyon értékesnek találom a hozzászólásodat.

Üdv: Sz

k, 2017-05-16 16:07 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Az orvos különben is megesküdött, hogy a has állása alapján fiú lesz a gyerek."
Ez zseniális! :D Öcsém - akiről volt már UH, elvileg tudták is, hogy fiú lesz - születésekor az orvos büszkén feltartotta, hogy "kislány! anyuka, gratulálok, gyönyörű kislány!". A nővér hűtötte le a dokit, hogy "de doktor út, ez kisfiú..." Anyu, bevallása szerint, ekkor inkább elájult volna.
És hogy legkisebb öcsémet se hagyjam ki... vele nem történt semmi különös a terhesség alatt. A szülés meg igazi tankönyvi műremek volt, hat hallgató nézte végig (Apu nem engedték be emiatt), a végén az egyik orvosjelölt még gratulált is Anyunak, hogy nagyon szépen köszönik, csodás szülés volt.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2017-05-16 18:05 Suana

Még jó, hogy nem tapsolták vissza, és nem kértek ráadást.:)

Üdv: Sz

k, 2017-05-16 05:17 Gitáros

Gitáros képe

Négy darab, lazán összefüggő kis anekdota alkotja a történetet, apró csattanókkal, kedves hangulattal.
Különösebb helyesírási hibát nem találtam benne, de a magam részéről ezt rövidnek, kevésnek tartom ahhoz, hogy meg tudjam ítélni az írónő képességeit, ahhoz hosszabb, komolyabb írásra lenne szükség.
Érdeklődve várom a következő(ke)t...:)

Miki

k, 2017-05-16 08:56 Suana

Szóval kapjam össze magam? Igyekszem, megígérem!
Köszönöm!

Üdv: Sz

k, 2017-05-16 14:17 Para Celsus

Para Celsus képe

Eh... a pocaklakó kifejezéssel egy szűk rétegen kívül szerintem senki sincs kibékülve. Bennem pl. egyrészt az Alien-filmeket idézi fel, másrészt politikailag inkorrekt kifejezésekre ragadtat.
http://gorbe-sminktukor.blog.hu/2009/12/03/nyelvhasznalat_olvasoi_poszt_...

Egyébként az ezoanyusodás/apusodás is terjed - a gyermek érkezte után a szülők egyre nagyobb gyakorisággal osztanak meg olyan posztokat, amelyekkel kifelé a gondoskodást és odafigyelést lehet kommunikálni, de amitől minden józan ember lemarja az arcát. (Példa: "Vigyázz, mit adsz a gyerekednek! A cukrot, ha ma találnák fel, betiltanák!!4!") :D


"The Rainmakeeeer!"

k, 2017-05-16 15:52 Suana

Ritka egy türelmes ember vagyok, de van, ami nálam is kiüti a biztosítékot. Főleg ilyen tömény kiadásban!
Annak idején, drága jó nagymamám "cukroskenyérkével" kedveskedett nekem (azt hiszem, naponta többször is). Örülök, hogy nem haltam éhen! Azt és annyit ehettem, amit és amennyit akartam. Pont a megfelelő időben voltam gyerek.
Köszönöm a hozzászólást!

Üdv: Sz

k, 2017-05-16 17:48 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Szerintem csúcs. Nagyon tetszett, ez is amolyan játékos kis tükör, és görbe is. Ezt a cím teszi, ugyanez, mondjuk életképek címen nem lenne több, mint ötletesen egymásba szerkesztett anekdoták, így azonban jóval több. Azóta is azon töprengek, mi is a fejlődés. Néha összetévesztjük a fejlövéssel. Itt adott egy kedves, játékos válasz, ami számomra két síkon is értelmes, és legalább hármon értelmezhető, és ami fő, nem dönt a síkok és értelmezések között, ránk bízza a választást. Ha ez tudatos, akkor zseni vagy, ha nem, akkor csak tehetséges. A forma tanulható, de ez a játék, mely e fogalom körül itt oda s vissza kereng, nem. Én gratulálok, aztán majd jön valaki, és már csak az egyensúly kedvéért is felveti, hogy a fejlődés eredményeként már az oroszlyányok is helikopáterrel vadásznak.

k, 2017-05-16 18:25 Suana

Immár a második írásomat is ilyen lekesen fogadod! Számomra nagyon megtisztelő. És ha ez is csalt egy ici-pici mosolyt az arcodra, már akkor megérte. Zseni? Tehetség? Egyik sem. Egyszerűen csak érted a gondolatmenetemet. Csupán ennyi az egész.
Köszönöm. Nagyon kedves hozzászólás!

Üdv: Sz

sze, 2017-05-17 01:29 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Nincs mit köszönnöd. Általában mindig azt írom le, amit gondolok, és lehet, hogy tényleg annyi az egész, hogy értem a gondolatmeneted, de hidd el, nagyon nagy szó a mai világban, hogy valakinek vannak menetelő gondolatai. És az sem mindegy, hová menetelnek azok a gondolatok. Az első esetben az írásod visszahozott egy emléket, ráadásul ebbe kapaszkodva sikerült megoldanom egy élethelyzetet, amiről azt gondoltam, megoldhatatlan. Erre mintegy két éve senki sem volt képes. Nincs ebbe semmi, véletlen is tehet, de a magamfajtát egy ilyen véletlen mindig elfogulttá teszi. Ebben az esetben olyan árnyalatok sejlenek fel, humoros történetláncod mögött, amelyek arra késztetik az embert, hogy átértékeljen dolgokat. Nem életbevágó az egész, látszólag. Apróságokról van szó, de ha mögéjük nézünk, azt látjuk, hogy ezek az apróságok tágítják a teret. Lehetett volna fordítva is, akkor nem szóltam volna. Van egy eléggé egyedi látásmódod, és elég bátor vagy ahhoz, hogy ezzel ki is állj a "világ" elé, lehet, hogy mindössze ennyi a tehetség, semmi több. Ez azonban olyasmi, amit érdemes gondozni, és felnevelni, olyasformán, ahogy a kerted neveled. A formai keretek vonatkozásában érdemes hallgatnod a hozzászólásokra. Olyasmire pl. hogy ez a szófordulat agyoncsapja a hangulatot. Sren írt ilyesmit, de nem hozzád szólt, valaki máshoz. Az ilyesmi lényeges, de azzal, hogy ki milyen lélegzetű írást vár el, ne foglalkozz. Néha egyetlen mondat is üthet, és ezer oldalnyi egymás mellé szerkesztett szó is maradhat üres locsogás. Hogy ki meddig bírja egyetlen lélegzetvétellel a víz alatt, az egyéni beállítódás kérdése, ha felkészületlenül merülsz a dolgok mélyére, nem több leszel, legfeljebb megfulladsz. Az írásaid e nézőpontból csecsemőnek tűnnek, fel kell őket nevelned, ehhez idő kell, és nem szabad úgy kezelni őket, mintha rögtön felnőttek lennének, ilyesmi ha jól tudom csak olyanoknak sikerül, mint Zeusz, akinek teljes fegyverzettel felszerelkezve ugrott ki fejéből egy szem leánya, de ez egy másik történet.

sze, 2017-05-17 04:51 Suana

Hétköznapi apróságok, amiket az ember legtöbbször figyelembe se vesz. Pedig ezek töltik meg az ÉLET -nek nevezett ládát kincsekkel. Hajszoljuk a nagy, nagy és még nagyobb dolgokat. És közben egy csomó apró kis gyémántot félrerúgunk, vagy sárba taposunk.
Nem filozofálok tovább, mert ha belelendülök, egész nap se fejezem be. Most, még (elméletileg) alszom. Gyakorlatilag éjszaka se aludtam, pedig nagyon hasznos lett volna. Ez (sem) elhatározás kérdése. Sajnos.
Legyen szép napod! És ne feledd, a BOLDOGSÁG SZIGET ott van Benned!
https://www.youtube.com/watch?v=f35JyHY38a0
Csak a hangulat kedvéért.
És köszönöm még egyszer! Mert szerintem van mit.

Üdv: Sz

sze, 2017-05-17 07:05 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Én sem aludtam, de most nem egyedül vagyok, így nem írok éjszaka, mert ahhoz fény kell, és az kifejezetten zavaró tud lenni, ha valaki aludni akar. Magányom felszámolásában jelentős szerepet játszott a kertes írásod, tehát nekem is akad köszönni valóm, e téren kvittek vagyunk. A véleményemet ne becsüld túl, ahhoz túl egyedi, én ugyanis, a szó szoros értelmében nem vagyok normális, ha az lennék, már nem élnék.

sze, 2017-05-17 10:20 Suana

:)))
Ez nagyon jó hír! Hogy a rólam, vagy az írásaimról kialakult véleményed miből fakad, az az én szemszögemből nézve teljesen mellékes. Az a lényeg, hogy jólesik!
Ha találsz egyetlen egy normális embert, kérlek értesíts! :)))

Üdv: Sz