Levél

Drága Professzor úr!

Kérem, nézze el nekem, hogy kissé megkésve válaszolok legutóbbi levelére. Eme késedelmet két érvvel is tudom indokolni. Tetszik tudni, nálunk, falun, jelentősen több a munka, mint Önöknél a városban, ahol annyi szabadidejük van, hogy kévéházba, cukrászdába, színházba járnak. Valamint a hölgyek kedvenc időtöltése, hogy csupán szórakozásból boltokban, szalonokban múlatják idejüket, drága ruhákat próbálgatva és vásárolgatva. Nem beszélve egyéb csacskaságokról, melyekkel unalmas mindennapjaikat próbálják színesebbé varázsolni.

Ön előtt sem titok, hogy nekem merőben más élet jutott. Olyan, amelyre nagyon büszke vagyok, és nagy-nagy szeretettel végzem a rám háruló feladatokat.

Tudja Ön mekkora öröm, mikor kiscsirkék lábatlankodnak minden lépésében az udvaron?! Vagy a tyúkok alól a friss tojást összegyűjteni. Vagy a kertben gyönyörű, piros paradicsomba harapni, amit éppen akkor vettem le a száráról. Minden nap megállni a körtefa alatt és figyelni, hogy mennyivel sárgábbak a körték, mint előző nap voltak. Ó, rengeteg csoda vesz körül! Hisz tudja, kedves Professzor úr, mennyire szeretem a vidéki életformát, és mennyi örömöt lelek benne nap mint nap.

Most pedig következzék a másik érv a késedelemmel kapcsolatban. Igencsak sok gondolkodni valót adott nekem, hogy a válaszom minden téren megfeleljen az Ön híresen kifinomult ízlésének. És azt sem szeretném, ha a következő levelében megróna, esetleges pongyola stílusom miatt. Tehát igyekszem nagyon összeszedni a gondolataimat, hogy büszke lehessen rám, mint egykori tanítványára. Mindezeket szem előtt tartva szeretnék reagálni, válaszolni a megjegyzéseire, kérdéseire.

Kérem, én pirítani nem tudok! Ezt az édesapám is tudja igazolni, aki ennek megfelelően néhány hete vásárolt egy elektromosan működő kenyérpirítót. Tehát, ha valahol Ön meg van pirulva, nagyon sajnálom, remélem hamar elmúlik, de biztos vagyok benne, hogy nem én okoztam. Javaslom, a jövőben jobban nézze meg, milyen boszorkányokkal szűri össze a levet, talán így elkerülhető lesz, hogy újabb égési sérüléseket szerezzen. Ez azért is fontos, mert így kevesebb aggódásra ad majd nekem okot. Ugyanis – nem olyan jó dolog ám, a Professzor úr miatt aggódni.

A fantáziáját pedig nyugodtan engedje el „igazából”. Ezt megint csak egészsége érdekében mondom. Tudvalévő ugyanis, elég sok időt szenteltem arra, hogy e téren megfelelő mennyiségű és minőségű tapasztalatot (tudást) szerezzek. Ezekre alapozva bizton állíthatom, hogy az ember mindig attól beteg, ami benne van. Sőt, leginkább attól, ami a fejében van. Szintén saját megfigyelésekre alapozva állítom, hogy a fantázia, az ember fejében található. Tehát – engedje szabadjára, mielőtt kárt okozna az egészségében. Nem viselné el gyenge, törékeny, kis lelkem, ha az én „hibámból” betegedne meg, drága Professzor úr.

A szendergés állapotát – természetesen – ismerem. Kétféle típusát is. Az egyik: mikor az ember közben fekhet, vagy egyéb kényelmes pozícióban helyezheti el testét, és ezen állapot végeztével felfrissülve, kipihenten, új erővel kezdheti következő feladatának elvégzését. A másik: amikor az ember kénytelen szendergés közben napi programjait szigorúan lebonyolítani. Kimondottan tiltva van ezekben az esetekben az álldogálás, üldögélés, ide-oda támaszkodás, de főként a leheveredés. Ilyen esetekben az ember a szendergést – sajnos – nem is képes önerőből befejezni. Szükségeltetik, hogy valaki óvatosan ölbe vegye, majd helyezze őt egy olyan kényelmes, pihe-puha, puhán-pihe helyre, ahol fekvő helyzetben végre be tudja fejezni a megkezdett szendergést.

Remélem, soraim kielégítő választ adtak felmerülő kérdéseire, valamint nyelvtan és fogalmazás terén sem talál sok kivetnivalót eme pár mondatban.

Kívánom Önnek, hogy e kis levélke olvasásának végeztével, sikerüljön a szendergésnek azon fajtáját átélnie, amely után felfrissülten kezdheti további dolgai rendezgetését.

Következő levelét várva – üdvözlöm tisztelettel.

Baráti szeretettel ölelem, volt (és örök) tanítványa: Elvíra

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2017-09-06 12:38 Sren

Sren képe

"A szendergést az ember nem képes önerőből befejezni" - azért ezen elgondolkoztam. :D Aranyos. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2017-09-06 13:10 Suana

:)

Ez a mondat lehet, hogy nem fedi tökéletesen a valóságot, de (szerintem) ebben a környezetben megállja a helyét.
Én el tudom képzelni, hogy csoszogok, matatok, pakolok, törülök, stb., mindezt zombi üzemmódban, mígnem jön valaki, aki megszán, és szépen ágyba pakol.

Fantáziára alapozva. Még sosem fordult elő, hogy ilyen állapotomban valaki megszánt volna.

Köszönöm. :)

Üdv: Sz

sze, 2017-09-06 18:13 AvatáR

AvatáR képe

Pedig biztos látták hogy kedves és rendes lány vagy - még zombi üzemmódban is. :)

"Az Élet labirintus. Sok út van, és mindegyik vezet valahova, de csak egy jó út van. Ha megtalálod azt az utat akkor farkasszemet kell nézned a végzeteddel"
"Elegáns ruhája, és baljós tekintete olyan kombináció, aminek nehéz ellenállni" :-)

sze, 2017-09-06 18:45 Suana

Vagy gondolták, hogy nálam ez a természetes. :)))

Köszönöm. :)

Üdv: Sz

sze, 2017-09-06 18:46 Gitáros

Gitáros képe

Kedves Suana!

Te vagy az egyik olyan kezdő író - akit talán már nem is lehet igazán kezdőnek nevezni -, akinek az írásaiban komoly fejlődés érhető tetten.
Gördülékeny mondatok, élvezetes stílus, kedves megfogalmazás, hibátlan helyesírás... Egyszerűen jó olvasni ezeket a kis írásokat, amiket több-kevesebb rendszerességgel leteszel elénk.
Tetszett!
Üdv!

Miki

sze, 2017-09-06 19:16 Suana

Köszönöm a megtisztelő véleményedet.

Valóban nagyon megtisztelő, nem tudok rá másképp reagálni.

Köszönöm. :)

Üdv: Sz