Relatív

Az övé mindig zöldebb. De még mennyire zöldebb! Sőt! Szinte meg van fésülve, kivasalva. Egyszóval: tökéletes. Mindig. Az év minden napján. Meg is dolgozik ám érte. Nem adják azt ingyen. Fűnyíró, gumikesztyű, miegymás - mindennapos munkaeszközök. (Munkába járás? Ezzel együtt járó pár óra utazgatás? Ó, neki ilyenre nincs ideje.) Az eredmény - tökéletes udvar. De ilyen ám a kert is. Meg a ház is, kívül-belül. Sehol egy porszem. Sehol egy maszat. Sehol egy piszkos tányér. Sehol egy cipő.
A kertben csak kizárólag ,,haszonnövény'' található. Szigorúan katonás rendbe ültetve. Tavasszal minden palánta gondosan kimért helyére kerül. És ott is marad, amíg ősszel egyszer csak hirtelen minden el nem tűnik. Nyom nélkül. Boldog tulajdonos. Még végignézni a portáján is szinte csoda.
Bezzeg nálam! Van az én házamban porszem bármelyik sarokban. Piszkos edény is akad a konyha környékén. Maszat a villanykapcsolón, de még a szekrényajtón is. Ablakon apró fekete és nem fekete pöttyök. Hajjaj. Ne is soroljam! És a kertem? Virít ott derékig érő növény ami nem szándékosan lett odaültetve. Sok tarka, apró, vagy nagyobbacska virág, aminek ott igazából semmi keresnivalója nincs. Párhuzamos, merőleges sorok? Olyan sincs. Az udvarommal sincs mit dicsekedni. A füvet sok helyen kitapossa a kutya. Ahol nem, ott egyéb látható nyomot hagy. Virág? Bokrok? Ilyesminek nincs hely. Keskeny udvar, épp csak elfér az autó a két ház között. Meg aztán a kutya se értékeli különösebben a dísznövényeket. De sebaj. A kertemben megterem minden. Nálam is pirosra érik az alma. És némelyik gyomnövény csodaszép virággal ékeskedik. Szeretek a házamban lakni. Élni! Enni, olvasni, zenét hallgatni. El tudok aludni azzal a tudattal, hogy a hálószobaablak holnap sem fog ragyogni. És jól érzem magam azon az udvaron, ahol szabadon rohangál egy gyönyörű, hatalmas kutya. Még akkor is, ha itt-ott látom az ő ,,nyomát''. És boldog vagyok.
És nem kell tavasztól őszig minden nap a fűnyírót tologatnom.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2017-04-29 06:41 Sren

Sren képe

Szia, te vagy az? :D Valószínűleg az imént írtam Neked szerkmailen.

Most nem sokra mész velem, mert az írásodban eléggé magamra ismerek, és az elfogultság korlátoz.
Jó, annyira nem, hogy ne lássam a vesszőhibákat, meg apró kis furaságokat, de erre ott a GyÍK, kötelező olvasmány.

Üdv a Karcon!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2017-04-29 15:59 Suana

Szia!
Igen, én vagyok az akinek írtál mailt. Megtisztelsz. Azzal meg még inább megtisztelsz, hogy magadra ismersz írásombam. Köszönöm! És most irány a Gyík!
Üdv: Szilvia

Üdv: Sz

szo, 2017-04-29 09:51 polgarveronika

polgarveronika képe

Értem én az írás szimbolikáját. És el is fogadom bizonyos megkötésekkel. De azért a kutyagumit fel lehet ám szedegetni ...:))) Mert ha a vendég úton útfélen beleragad, egy idő után kerüli a házad tájékát.

Üdv: Vera

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2017-04-29 15:55 Suana

Tény és való, hogy nem rohangálok folyton zacskóval és kislapáttal az udvaron. De nem tudom, írásomnak melyik részletéből vontad le azt a következtetést, hogy soha nem szoktam felszedegetni a kutyagumit, és, hogy valaha is, bárki is beleragadt volna. Üdv: Szilvia

Üdv: Sz

szo, 2017-04-29 17:06 polgarveronika

polgarveronika képe

Úgy gondolom, hogy az írásodban a kiskerted egyfajta szimbólum. A kutyagumit én is annak szántam. Ha a kiskertedben a maga bujaságával és a természetnek szabad folyást engedve ott nő és virágzik minden növény, ahol éppen annak kedve tartja, akkor ezt a képet -- átemelve az írás síkjára -- értékeltem, és így javasoltam a tisztogatást.
Remélem, nem értettem félre a szösszenetet....:) Ha igen, akkor sorry.(mivel szenvedélyes kutyabolond vagyok, engem a kutyagumi konkrét formában nemigen zavar. Szerves anyag, majd lebomlik. Vagy a földbe jut, vagy a cipőtalpamra, üsse kő!)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2017-04-29 18:55 Suana

Ó, részemről ez nem a ,,találjuk ki, mire gondolhatott a szerző" nevű játék volt. Arra gondoltam, amiről írtam. Szimbolika mellőzve ebben a szösszenetben (tetszik ez a szó). Annyit teszek még hozzá, hogy nem virágos, kiskertről szól a kertről szóló rész, hanem egy igencsak nagy konyhakertről.
És az udvarban boldogan uralkodó kutya valóban sokkal fontosabb a cipőm talpánál! Ebben tökéletesen egyetértünk.
Üdv: Szilvia

Üdv: Sz

k, 2017-05-02 04:08 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ez több mint érdekes, mi több csodálatos. Kezdjük az elején két apróságot leszámítva akár a feleségem is írhatta volna mind ezt. Na jó hármat, az első mindjárt, hogy nem szeret írni, a második, hogy nem Szivia, a harmadik a kutya. De a szomszédunk kertje, ha az emlékeim nem csalnak pont ilyen, és az övé is, mert a kert mindig is az övé volt. Nálunk lovak uralják a teret, de ezök a fiamhoz tartoznak, vagy helyesebb lenne múlt időben beszélni erről, mert pont egy éve jöttem el onnan, és a sors vagy az istenek, vagy a z állapotom kifürkészhetetlen akaratából többé 80 km-es környékére sem megyek annak a helynek. Nem a kert miatt, azzal semmi baj. Ennyit a fjordokról. Az, hogy Sren is magára ismert külön csodálatos, ezek szerint legalább hárman vagytok. Nos, a minap találkoztam egy emberrel, aki rám hasonlított, annyiban, hogy neki is azt mondta az orvos, ezt jó ha tíz ezer beteg közül egy túl éli. Leszámítva persze, hogy én neméltem túl, átéltem, mi több még mindig élem. Ez két dolgot is jelent, egyfelől statisztikailag legalább húsz ezren belehaltak abban, amiben mi életben maradtunk, másfelől bármennyire is egyedinek hisszük magunkat, akad legalább egy-két ember a világban, akinek az élete hasonló mintázatokat követ. A feleségem egyébként soha nem hanyagolta el a kertjét, bár igaz, a szó szoros értelmében nem is művelte, inkább barátkozott vele, hagyta élni, és segítette ebben. Ennek következtében egy korábbi elhagyott faluban lévő egykori kert ma természetes erdőkezdemény. Kicsinyke még szegény, de miután ember többé nem háborgatja, hamarosan megnő majd, és egészélete végéig őrzi az asszonykám keze nyomát. Jó ebbe belegondolni. Azt hiszem, ha lehet általánosítani (már pedig, az ember általában akkor is általánosít, ha egyébként nem lehet) Ti hárman úgy távoztok nyomtalanul, hogy hatásotok legalább egy félévezredig érezhető lesz, sőt, a dolgok egészséges menete szerint sokkal tovább is. De nem folytatom, mert az már kilóg a mai paradigmák zártosztályáról. Azért köszönöm ezt a kis szösszenetet és a belőle sugárzó alapértéket, amit, ha egy mondatban akarnék összefoglalni azt mondanám: élni és élni hagyni. Vagy idézhetném Halász Feri barátomat, aki sajnos beleesett a szórásba, azaz egyike volt a tízezer betegnek. Szerinte a kerted és a szomszéd kertje között a különbség kb.annyi, amint amennyi egy kalákában dolgozó baráti társaság és a gályarabok között lelhető fel. Örülök, hogy akadnak, akik nem gályarabokkal veszik körül magukat, hanem igyekeznek barátságban élni az őket körül vevő élőtermészettel. Egyébként ez a jövő záloga. Életközösségben élni mindazzal, amit isten vagy a természet körénk teremtett, a maga természete szerint elfogadni, és gondozni a világot.

k, 2017-05-02 15:46 Suana

Ha most nem érne fülig a szám, azt írnám, hogy könnyekig meghatódtam hozzászólásodat olvasván. Lelki gyönyör! Arcom vigyorba torzult, testem mámorban bizsereg! Ez életem első írása. Az első olvasója, és kritikusa a fiam volt, pár évvel ezelőtt. Nem olyan rossz, de ezt senki nem fogja végigolvasni. - mondta Ő. És még nincs egy hete, hogy nyilvánosan elérhető - ami már nagy eredmény számomra - és ilyen ,,szivetmelengető" hozzászólást kap.... Ez bearanyozta egyébként is csodálatos, szabadban eltöltött napomat.
Köszönöm.
Üdv: Szilvia

Üdv: Sz

k, 2017-05-02 21:03 Suana

Ó, egek! Te felkelsz hajnali ötkor, hogy írjál nekem, és én válasz képpen fényezem saját magamat. Hát ja. Mint írásomból is kiderült, nem vagyok tökéletes. Szóval - elnézést a bunkóságomért. És most jöjjön a helyreigazítás!
Végtelen megtiszteltetés számomra, hogy elolvastad az írásomat. A hozzászólásoddal pedig különösen nagy örömet okoztál. Nem jöttél a helyesírással, nyelvtani, fogalmazási hibákkal. És úgy érzem, tökéletesen úgy értelmezted a szöveget, ahogyan én gondoltam. Nagyon jó érzés volt szavaidat olvasni. Új vagyok még itt az oldalon, és be kell vallanom, hogy még nem olvastam egyik írásodat se. De majd sort kerítek rá, és azt hiszem ugyan olyan örömmel fogom azokat is olvasni, mint a hozzaszólásodat. És nagyon, de nagyon örülök annak, hogy tízezerből pont Te vagy az az egy!
Köszönöm a véleményedet.
Üdv: Szilvia

Üdv: Sz

p, 2017-05-05 08:37 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Én egy kicsit másként látom ezt. Mindig félek az estétől és az éjszakától. Ha nappal jól is vagyok, ezt estére mindig elfújja a szél, különösen, ha tényleg fúj. Szóval legalább tízig filmet nézek, aztán jobb napjaimon elalszok, két háromóra múlva ébreszt a fájdalom. Akkor felkelek, teszek veszek mosogatok, és ha szerencsém van úgy félórán belül elalszom, ez ismétlődik újabb két-három óra múlva. Ekkor már hajnali fél kettő is lehet. Néha megkísérlek újra aludni,, így elvagyok úgy félháromig, vagy jobb esetben negyed négyig.Akkor feladom, és előveszem a számítógépem. Van rajta néhány játék, amelyben el lehet tüntetni az ábrákat, hol különc figurákat, hol edényeket, hol meg mást. Erre találtam ki azt, hogy most lebontom a fájdalom falát. Közben hallgatom, amit a gép felkínál, Puzsér, Bayer, Szabadfogás, Önkéntes mérvadó, ísznobjektív, meg ilyenek. Ezek jönnek sorra. Nem szólok bele, minek? Egyik sem érdekel, és mégis mindegyik jó valamire. Elsősorban arra, hogy elűzze a csendet. Ha szerencsém van öt óra felé eljutok odáig, hogy ellátogassak a fórumokra. Nem mindig válaszolok ilyenkor, mert van úgy, hogy még túlságosan elborult vagyok ehhez. Régebben ilyenkor is írtam, de nem túl nagy sikerrel. És most a hozzászólásodról illetve az írásodról. Az élet nem egyszerű. Számos dolog örvénylik körülöttem és bennem. Minden örvény más-más emléket vet fel és nyel el. Most épp a családom került sorra, egyszerűen elmerültek a rájuk vonatkozó emlékek, összetett ez a kérdés, de a kerted visszahozott mindent. Ezt nagyon köszönöm. Nem hiszek a véletlenekben. Ez sem lehetett véletlen, inkább valami olyasmi, amire azért nem gondolna az ember. Felkerestem őket, igaz csak telefonon, felvetettem, hogyan rendezhetnénk a helyzetünk, a többi már nem az én dolgom, én megtettem annyit, amit tehettem, talán még többet is. Ha ismét elvesznének, elég lesz elolvasni az írásodat, ahhoz, hogy ismét emlékezzek rájuk. Ez sokat jelent nekem. A helyzetem elég abszurd, de mindig találok egy ajtót, mely a régi világ felé is nyit. A kerted ilyesmi, titkos ajtó, titkos kert. Még véletlenül sem ablak, mert az King és horror, ebben az esetben nincsenek rémségek, csak emlékek, álmok gondolatok. (ez viszont Jung) Szerettem a múltra nyíló ajtókat, olyanok, mint a decemberre nyíló ajtók ( Koontz?). Szóval ha itt elsősorban én lehetek hálás, és ez itt most még csak nem is önzés, egyszerű ténymegállapítás. És szerintem nem fényezted magad, őszintén örültél, és leírtad, ami először eszedbe jutott. Ez így helyes.

Köszönettel G.

p, 2017-05-05 14:19 Suana

Gondolkodóba ejtett az írásod. Azon tűnödök, milyen ember lehetsz. Betegséggel együtt élni nem nagy dolog. Idővel az ember megszokja és már nem is gondol rá. De fájdalommal együtt élni, az már nem semmi. Azt nem lehet megszokni. A rendszeres nemalvást szintén nem lehet megszokni. Testi, lelki szenvedés. És még ott vannak az életedet színesítő örvények. Feltételezem, hogy nem kellemes, langyos szellőként símogatják arcodat. Mindezeket összevetve egy nagyon erős, bátor harcosnak képzellek el.
És a lelked érzékeny és szabad. És ha ebben az érzékeny lélekben az én írásom bármilyen kellemes emléket, vagy érzést ébresztett fel, annak nagyon-nagyon örülök.
A véletlenekben én sem hiszek. Eredetileg nem is ezt az írást akartam beküldeni. Az utolsó pillanatban jött az a gondolatom, hogy: legyen inkább a ,,Relatív". Talán ez se véletlen? Valakinek éppen arra volt szüksége, hogy ezt elolvassa? Nem tudhatom.
Ismételten köszönöm a véleményedet. További szép napot, és a lehetőségekhez képest minél fájdalommentesebb éjszakát kívánok.
Üdv: Szilvia

Üdv: Sz

p, 2017-05-05 14:31 Ovidius

Ovidius képe

Okos és szép, amit írtál... Egy nagy hiba van benne: "Betegséggel együtt élni nem nagy dolog". Ebben az a hiba, hogy rontja az utána, a fájdalomról itt mondanivalódat. Láttam. -- ezzel át is éltem --, és éltem meg annyi, és olyan betegséget, hogy megtanuljam és tiszteljem minden aspektusát.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2017-05-05 18:50 Suana

Igazad van. Félreérthető az a mondat. Nem is tudom hogyan magyarázzam ki magam. Senkit, senkinek a betegségét nem akartam ,,lekicsinyíteni". Csupán arra utaltam, hogy nagyon sokféle betegség van, és köztük sok olyan is, amivel viszonylag könnyű élni a hétköznapi életet, esetleg évtizedeken át is. És a betegségek egy része semmilyen fájdalommal nem jár. A fájdalom az, ami szenvedést okoz. Több mint két évtizede hurcolok én is magamban különböző betegségeket. De én szerencsés vagyok, mert nem kell napi szinten fájdalmakat elviselnem. Ezért írtam, hogy betegséggel lehet élni, de fájdalommal már sokkal-sokkal nehezebb.
Köszönöm az észrevételedet. Üdv: Szilvia

Üdv: Sz

p, 2017-05-05 17:02 Roah

Roah képe

Hm.
Anya egy admirális volt. Ha nem tartózkodott a lakásban, a magassarkújában klaffogtam. :D Meg felvettem a blézerét, ami a térdemig ért, kábé. Mindenén könnyű, tök jó szappan-illatot éreztem, állandóan. :D És ez tetszett nekem. Egy nap jól elé álltam, hogy 'Anya! Én nő akarok lenni." :D Mire az acélos, tényleg generális asszony azt válaszolta: 'Tényleg? Akkor ott a mosogatószivacs, meg a sámli. A nőiesség a konyhában kezdődik."
És nem viccelt. Brutál kemény tábornok asszonyként elvárta a maximumot, és még annál is sokkal, de sokkal többet, minden téren. :D Szóval lelkesen mos-főz-takarít üzemmódban csapattam. (A Nővérem sokkal okosabb volt. :D Néha eltört egy-egy tányért, poharat, neki bezzeg nem kellett mosogatnia, mert 'tehetségtelennek' bizonyult. :D Kishamis. :D)
Akkor kezdtem el ezen a mindenre kiható maximalizmuson lazítani, amikor a környezetem egyre gyakrabban jelzőzte az otthonomat múzeumnak, engem meg 'zárlatos bíróicának' becéztek. Hogy minek állandóan csuszpitolni, igazgatni? És tényleg! :D Minek is? :D
Szóval le kellett jönnöm erről a tisztasági őrületről, és felfogni, megérteni, hogy az otthonom van értem, és nem én az otthonomért. Jó, máig vannak berögzülések és szertartások, de már abba tudom hagyni, és kijelenteni büszkén: kész. :)))
Lehet, a karakter szomszédjának is egy admirális adta a parancsokat?

Amúgy jópofa sztori, kíváncsi vagyok a következő írásodra. (Ja! És ha ott már szigorúbbak lesznek az olvasóid, annak tessék örülni. :))) Ugyanis nem javítanak akármilyen írást a Karcosok, tehát bármilyen perverzül is hangzik, ha felszelik a mondatokat kis, pici darabkákra, vagy javasolnak, és súgnak fogalmazásból, helyesírásból, irodalomból is, az csak és kizárólag jót jelent. :)))

Isten hozott a Karcolaton! :)))

https://www.youtube.com/watch?v=f4Mc-NYPHaQ

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-05-05 17:51 Suana

Ez nagyon jólesett. Köszönöm. A múzeumi hasonlat - mintha én mondtam volna. Pontosan ezzel a ,,jelzővel" szoktam illetni azokat az otthonokat, ahol kínos, szinte laboratóriumi a rend és a tisztaság.
Köszönöm a hozzászólást, a biztatást és a tanácsokat.
Nagyon jó érzés, hogy magatok közé fogadtatok!
Üdv: Szilvia

Üdv: Sz

p, 2017-05-05 18:12 Roah

Roah képe

"A múzeumi hasonlat - mintha én mondtam volna. Pontosan ezzel a ,,jelzővel" szoktam illetni azokat az otthonokat, ahol kínos, szinte laboratóriumi a rend és a tisztaság."

Aha. :D

"Sterilizáltál is?" "Kit műtenek?" Meg ilyenek.
És a leggyakoribb, barátnők, haverok vérszívása: "Kiállítás lesz?" :D (Szétoltottak vele. :D)

"Nagyon jó érzés, hogy magatok közé fogadtatok!"

Ha valamit nem értesz, nyugodtan, bátran kérdezz. Mi is így csináltuk ám. ;)
Érdekes egy bagázs, de nem vészesek. :))))
Csak írók. :D

Érezd jól magad a portálon! :)))

https://www.youtube.com/watch?v=IC5PL0XImjw

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-05-05 19:04 Suana

Sok mindent nem értek, de bátran kérdezni még nem merek. Ettől függetlenül jól érzem magam. Most elnyomok egy kérdést magamban, helyette elmondom, hogy nagyon szeretem ezt a zenei stílust. Köszönök mindent.
Üdv: Sz

Üdv: Sz

szo, 2017-05-06 17:05 Sren

Sren képe

Múzeum, mi? :D Én Patikának hívtam/hívom az ilyent. Patikában nem lehet élni!

Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok rend- és tisztaságkedvelő. De nehogy már ezen múljon minden. Egy, az 1950-es években íródott, afféle tanácsadó könyvben olvastam, mennyire kínos jelenség egy olyan asszony, aki a munkából hazatérő, holtfáradt férjét azzal fogadja, hogy "jaj, vigyázz, mert a szék politúrja!" Aztán a politúros szék még akkor is mellette fog állni, hideg árnyékot vetve, mikor szeretett ura már évek óta a sírban fekszik.

De hát ezt mind leírtad, ugye? Nos: majdnem. Finomíts a módszeren, ugyanakkor légy határozottabb. Nehéz lesz, nagyon. És itt pacsi Roah és Obb (izé, hamarjában) kollegáknak: legközelebb nem leszünk ilyen lazák. Ez csak a bemelegítés. Rá akarunk (és lehet, rá is fogunk) vezetni, hogy AZT és úgy írd, amit és ahogy mondani akarsz - de semmi többet. Csak előre szólok, lehet, hogy a következő írásod megítélése keményebb lesz. Kicsikét.
(Dórink már most is hegyezi a cerkáját, két költözés és három egyetemi zh-javítás közt, szóval rettegj. :D)

(Zárójel: nekem is tizedesvesszővel kezdődik a ráérő időm. Ezt a sok mindent itt most azért mondtam, mert szeretem a lelkesedésedet. Kapaszkodj belé tíz körömmel, higgy benne! Szükséged lesz rá.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2017-05-06 18:57 Suana

Puff neki! De nem adom fel. És Ti se adjátok fel! Vezessetek, ahogy jónak látjátok! Majd meglátjuk meddig bírok mászni.
Köszi mindent. Üdv.

Üdv: Sz

v, 2017-05-07 08:13 Roah

Roah képe

Nem ismerek és nem is olvastam soha tanácsadó könyvet. :D Gyanítom, a század-parancsnokom sem. :D

Szolgalelkű vagyok és hiperakítv. :D Nem csicska, csak szeretem csinálni, illetve a lényeg: a tisztaságot bírom. :D Egyrészt vasszigor okán, így neveltek, másrészt valóban kedvelem, ha rend van körülöttem, nem tehetek róla. (Az illatok! Az a vesztem! Imádom a friss illatokat! Frissen mosott függönyök? Nyammm. Öblítő? Uhááá. :))) Vagy amikor a ruhák szabadban száradnak, és a szél átfújja, szárítja meg mindet. Fenséges illatuk lesz.)
Gyors vagyok. :D Hurrikán. Szélvész. Kettőt pislognak és már kész is vagyok mindennel.:D

Ha ötvenszer kellett feltörölni, akkor ötvenszer kellett feltörölni. A parancs lényege nem pusztán a feladat tökéletes végrehajtása volt, hanem az engedelmesség. Amíg nem létezett a vileda, meg ilyen kis modern cuccosok, mint a 'fóka', meg csoda-tisztítószerek, addig a klasszik felmosási technikákat csapattam - az esetek többségében még táncoltam is közben. .D A parancsnokom idejében bakelitről szólt a Smooky - nemröhög! a szüleim bírták a hippi zenéket is, na, mindent, ami zenéből volt -, Omega, Piramis, LGT, Boney-M, Morriccone, Oxigén, Kraftwerk (ez utóbbit Apa ki nem állhatta :D), Horvát Pista (ezt most muszáj! :D https://www.youtube.com/watch?v=4veSIiniKkA ) később jött a kis háttérzajú (csikorgott! :D) orsós, ahol Tarzan Boy (?!:D), meg Limahl, Nena, Tina Turner is szólt, aztán jöttek a hifik, cdék, és a többi új modern hanghordozó. :D ha valakit zavart a zene, akkor fülesről hasítottam.
Szóval ha szólt a zene, akkor aztán végképp nem érdekelt, hogy csillárt kell portalanítani, kis-terítők rojtjait is szinte szálanként kifésülni, vasalni - textília zsebkendőt szerettem vasalni :))) viszont iskolaköpenyt...hát egyszer kiégettem egyet :D, de mákomra csak Apa volt otthon, sírva röhögött az attrakciómon .D -, vagy havonta ablakot pucolni, később sem nagyon izgatott, miután a mozgásigényem brutális. :D (Irtózatos energiafeleslegem van, szóval sok hasznos dologgal bír egy-egy ilyen takarítási ceremónia. :D Levezető ereje van.) Boldogan elsuvikszoltam mások után is, hajaj, csak a spanok nehezményezték. Mindig beszóltak, állandóan. Hogy nekem még az ajtókeretekről is kajázni lehetne. Hogy mikor pihenek? Meg ilyesmik. Jó, ha nyaralunk valahol, akkor kimondottan jól jön nekik, hogy reggelre van tiszta tányér és poharak közül is lehet válogatni, nem ragadnak oda semmihez. Mire észhez tér a nép, tisztába vannak rakva, én meg fülessel olvasgatok egy napágyon egy terebélyes, óriási gesztenyefa és egy színes virágokkal teli sziklakert között. :D
(De már egy csomó takarításról lejöttem! Tényleg! :D)

Hát kit érdekel, mennyit kell takarítani, ha közben ilyeneket hallgatok, és táncikálok a partvissal?!:D
(Elvagyok én mindennel, főleg, ha még mozogni is lehet hozzá. Ez az igazság. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=6IUG-9jZD-g

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-05-07 11:55 Suana

Egy időben Monknak hívtak a gyerekek. Mert mindent megigazítok, mindent a helyére rakok, feltörülök, letörülök, összeszedek, stb., stb. A kertben sem bozótvágóval keresem a hátsó kaput. Csupán élek az otthonomban, ahol olyan körülményeket igyekszem tartanani, hogy én és a családom is jól érezze benne magát. A takarítást én is zenével szoktam kombinálni. Főleg mikor a família többi tagját sikerül a házból kiűzni, vagy önszántukból akad dolguk házon kívül. Akkor aztán jöhet a hangerő. A Strauss keringők mindig jó alapot szolgáltatnak. Vagy a 60-70 évek zenéi. Repül az idő, és hipp-hopp rend is van.
A Horvát Pista most visszahozta gyermekkori emlékeimet, amikor még azt hallgattam, ami a szüleimnek tetszett. Nagyon jó volt újra hallani. A My Girl - az egyik kedvenc stílusom. Mondhatni, zeneileg mindenevő vagyok (majdnem).
Köszi a dalokat is, meg az egyebeket is.
Ja! Jut eszembe - egyszer a gyerekeim azt javasolták a nővéremnek, hogy vegyen születésnapomra egy doboz festéket a kapura, mert úgyse bírom ki, hogy ne csináljak valami hasznosat. Nem vett!

Üdv: Sz

v, 2017-05-07 13:06 Roah

Roah képe

https://www.youtube.com/watch?v=YlHsOmTPqaI

"Jut eszembe - egyszer a gyerekeim azt javasolták a nővéremnek, hogy vegyen születésnapomra egy doboz festéket a kapura, mert úgyse bírom ki, hogy ne csináljak valami hasznosat. Nem vett!"

:)))

Tyhú, nekem totál az ellentétem a Nővérem, nagyjából mindenben az ellenkezőjét tette, mint amit parancsba kaptunk. :D Hótt lazán elterült, amikor olyanja volt, és olvasott, vagy fejtegette a kis keresztrejtvényeit. :D Vagy bújta az indián könyveket. Szóval hiába kaptunk hasonló kiképzést - na jó, az enyémet beszigorították, meg emelték a téteket is :D -, a Tesóm nem aggódik a környezete miatt. Hát nem neki van igaza? :D Nem foglakozott sem a stokizással, sem úgy az egész körlettel.
Túlzásokba már én sem esek. Egy időben a jól bevált strucc politikát űztem, tudod, a 'nem nézek oda, nincs is ott por' :D elvét, aztán meg tényleg tök felesleges, viszont az máig így van, hogy irtó sok energiát fel tudok így dolgozni, és abba aztán mehet apai-anyai, ahogyan kell. Darálok. :D Ledarálom az egészet. .D
Ó, komoly zenében nálam ő a nyerő (jó, lehet, egy kicsit haza is beszélek :))) https://www.youtube.com/watch?v=nGdFHJXciAQ
Hm? :)))
Horváth Pistánál annyira pici voltam, hogy még a székről sem ért le a lábam. :D A levegőben lóbáltam, nagyjából ütemre, meg ment a csettintés, csípőből. :D Azt sem tudtam akkoriban, miről énekelt, de azért hasítottam, mert tetszett a temperamentuma, dinamikussága. :D

Zene mellett minden jobb és könnyebb, és bármit, de tényleg, bármit elviselhetővé, élvezetessé, és legfőként teljessé tehet - ezt vallom.

Vaxtól fényes rákábili séró, felhajtott galléros jakó? :D
Ezzel a dallal például az a baj, hogy két teregetés között hajlamos vagyok letenni a kosarat a parkettára, mert tapsolhatnékom van tőle. :D Meg jobb láb jobbra, bal láb balra, meg ilyenek. Visz, úgy éljek, visz magával.
Tisztára szabad leszek tőle! :D

https://www.youtube.com/watch?v=ID-jsd0HGZs

Ui.:
Tudod, volt itt egy felhasználó, sajnos már nagyon régen járt erre. Andinak hívták, Andrea. Tolerancia - ezen az avatáron.
Asszem rá emlékeztetsz. :))) Hasonlítasz hozzá. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-05-07 14:18 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Öröm olvasni a párírásotok. (a párbeszéd aktualizált változata). Tündérek vagytok mindketten. Legyetek boldogok! Minden jót nektek!

v, 2017-05-07 19:22 Suana

A boldogság bennünk van. Csak meg kell találni. Néha baromi nehéz, és van, hogy egyedül nem is sikerül. Voltak számalmas időszakok az én életemben is bőségesen. Nem tudtam egyedül kimászni belőlük. De némi segítséggel átértékeltem a múltat, magamat, és talán az egész világot. Közben semmi se változott meg, csak az én hozzáállásom. És másként érzem magam. Jobban! Örülnék ha csatlakoznál hozzánk, és megoszthatnánk Veled boldogságunkat. Osztható! És sose fogy el!
Köszönöm a nagyon kedves hozzászólást!

Üdv: Sz

v, 2017-05-07 21:10 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

A hatodik érzékben . Malcolm Crowe (Bruce Willis) gyermekpszichológus, meghalt, de élőnek hiszi magát. Kicsit hasonló a helyzetem, egyfelől én is halott vagyok, de épp fordítva, mint . Malcolm Crowe (Bruce Willis) a filmben. Úgy haltam meg, hogy életben maradtam. Jó kis tréfa, mindig is éreztem, hogy a Jó Istennek komoly dramaturgiai érzéke van és a humora sem elhanyagolható. Senki nem tudja, mi történt velem. Amikor felvetettem az orvosnak, Ovidius nézetét, miszerint a gondolkodásom cáfolja, hogy ilyen komoly agysérülést szenvedtem, az orvos elsorolta, mi minden következne a sérülésemből, és ezek egyike sem jelentkezett, de a legkomolyabb, hogy az orvos tudomány mai állása szerint életben sem maradhattam volna, és azóta is életképtelen vagyok. Ehhez képest baromi jól érzem magam, és azt a kis állandó de különböző erősségű, (most ép tízes skálán egy hármas, de reggel úgy háromszor fordult körbe a mutató, tehát negyven körül volt) fájdalmat leszámítva semmi bajom. Furcsa, hogy újra megtanultam járni, öltözködni, még kerékpározni is, de úszni nem tudok. Ma beszéltem egy barátommal, aki elmondta, hogy annak idején olyan örvényes helyeken fürödtünk a Tiszába, ahová ma milliókért sem tenné be a lábát. Akkoriban még jól úsztam. Amit még furcsállottam, hogy néhány héttel ezelőtt is beszéltünk, és kértem, hogy ha ismért jelentkezem, majd segítsen emlékezni. Nem ő az egyetlen, elvileg másoktól is kértem ilyesmit. Szóval, az agysérülésem okán képtelen lennék szabályozni a vegetatív funkciókat, azaz bele kellett volna fulladnom a saját nyálamba. Néha nem is állok olyan messze ettől, képtelen lennék koordinált mozgásra, azaz öltözködésre, járásra, kerékpározásra, egyáltalán nem emlékezhetnék semmire, nem is láthatnék semmit, és persze nem is élhetnék, na most az orvosom szerint az, hogy a fentieken túl még gondolkodni is tudok, már nem olyan képtelenség. Eleinte arra gondoltak, hogy a leletek pontatlanok, azóta már harmadszor vizsgáltak meg újra, kétszer ugyanaz volt az eredmény, a harmadiknak május 10 után lesz meg az eredménye. Ha az is ugyanazt mutatja, mint az előző kettő, akkor elvisznek egy abszolút specialistához, akinek külön ilyesfajta esetekre készített masinája van, és azzal is megnéznek. Nem tudom mire mennek majd. A fájdalmat egyfajta jól megérdemelt büntetésként fogom fel, és persze kitüntetett figyelemként is, mert ha minden bűnőst ezzel jutalmaznának, akkor szinte mindenki üvöltene kínjában. Ami azt illeti, nekem sikerült megbarátkoznom vele. Néhány (kb. húsz) barátomtól eltekintve csak a nagylányom, Ildi, és ez a fájdalom maradt igazán hűséges hozzám. A barátaim sokat segítenek, a lányom és a vőm is, de igazán hűséges társam egy akadt, ez a fájdalom. Ő mellém szegődött és velem maradt minden nap és minden éjjel. Néha, ha megkérem (forró vízbe áztatom magam) elmarad, de aztán hamar visszajön. Szerintem fél, hogy valami butaságot követnék el, ha ős is magamra hagyna. Ezek kellemes dolgok. Ez az eset egy kicsit átformálta a világképemet. Akárhogy is nézzük, valahogy ismereten túlra keveredtem, ez persze elsősorban a tudományt minősíti és csak másodsorban vonatkozik rám. Innen nézvést a boldogság is egészen más színezetű. Azok a dolgok, melyek életemben boldoggá tettek, most nevetséges apróságoknak, tűnnek, még múló örömnek is alig nevezhetőek. Az egész persze lehet véletlen is, néhány idegsejt másként kapcsolódott össze, és ebből fakadnak azok az eltérések, amelyek miatt életben maradt, amikor ebbe minden tisztességes vagy normális beteg belehalt volna. Nem tudom, az egyik orvos szerint két milliméteren múlt a légzésem, az biztos elvitt volna. Lehet, bár még erről sem vagyok meggyőződve. Légzés nélkül persze nem lehet élni, de a sérüléssel járó következmények ebben az esetben is elmaradtak, ráadásul majdnem félévig tünetmentes voltam. Azaz a komolyabb tünetek a szeptemberi sejtelhalást követően csak tavaly májusban törtek rám. Addig jól voltam, a fájdalom is csak lassan jelentkezett. A dolog így még érdekesebb. Kicsit olyasmi ez, mintha az eset után egy fél évig valami létfenntartó berendezésen tartottak volna, aztán, amikor úgy vélték, hogy most már egyedül is elboldogulok, lekapcsoltak róla. No, nem az orvosok, ők annyit fognak fel az egészből, amennyit én. Azaz szinte semmit. A vonatkozó információkat csak egy évvel az eset után osztották meg velem, addig nem, mert attól féltek, hogy ha megtudom, mi történt, akkor én is beállok a sorba, és azon mód távozom az élők sorából. Nem hiszem, hogy így lett volna, vannak határozott emlékeim arra vonatkozóan, hogy visszaküldtek. Az orvos szerint ez a tudattalan játéka, így akarja nyomatékosítani a helyzetem és elvenni a kedvem attól, hogy meggondolatlanul unortodox menekülési útvonalat keressek, értve ezalatt az öngyilkosságot. Nos, ha néhányan nem céloznak erre, nekem ez magamtól eszembe sem jutott volna. A barátaim azzal a szlogennel indították el a mentő akciójukat: Most segítsünk, ne koszorúra gyűjtsünk. Az, hogy ezek után mégis szükség lenne azokra a koszorúkra olyan lenne, mintha eléjük állnék és egyenként szemen köpném őket. Erről szó sem lehet. A fájdalmat egyébként olyasvalamiként azonosítom, ami félig bennem van, félig valami idegen, a saját belső természetemen túli dolog. Amikor jön, szembe nézek vele, és megkérdem tőle, te Ki vagy, és mit akarsz tőlem? HA ezen túl jutunk, jön a következő kérdés, miért vagy itt. Minden valaminek a következménye, tehát semmi sincs előzmény nélkül. A fájdalom sem. Mondhatnátok, ez a sérülés következménye, de akkor ott a kérdés, mi okozta a sérülést? És ugyan ott vagyunk. A legtöbb ember hollandusnak tart (Van Dógom, azaz Nyuszi a Micimackóból, bár ha választhatok, akkor inkább Faragatlan Tönk lennék, más néven Bunkó, vagy Micimackó (Ez viszont Benjamin Hoff, Micimackó és a Taó c. művéből surrant ide. Az a legfurcsább, hogy az emlékezetem hihetetlen tréfákat űz velem, de a szakmai anyagokra, vagyis a korábbi írásaimban feldolgozott irodalomra tisztán és világosan emlékszem. Eleinte azt gondoltam, úgy sérültem, hogy ez a rész épp maradt, de nem, úgy maradt épp, hogy a sérülés elvben ezt is törölte, de mégsem, szóval szegény . Malcolm Crowe (Bruce Willis), úgy halt meg, hogy közben azt hitte, hogy él, én viszont úgy haltam meg, hogy életben maradtam, azaz tulajdonképpen meg sem haltam, csak javarészt, mint a Herceg Mennyasszonya c. film főhőse. És aki csak javarészt halott, az még visszahozható. Ami ciki, Ha jól sejtem, az okokat, az azért súlyos gond, mert fogytán az időnk, de hisz János megmondta, hogy idő többet nem lészen. Most viszont még van, kaptunk időt, pont annyit, amennyit. Ezzel kapcsolatban annyit mondhatok, az lényegtelen, mennyi időnk is van, Ez nem a mi dolgunk, ezzel nem kell foglalkoznunk, azzal viszont annál inkább, hogy mivel töltjük el, ezt a még rendelkezésünkre álló időt. Ezt viszont ajánlanám a figyelmetekbe. Van egy barátom, akinek a pincéjében a hattyúk tavát szoktuk hallgatni és iszogatunk is közben. Így aztán néha öt, vagy hét tyúk tava lesz belőle. Ilyenkor felbukkannak ifjúkorunk slágerei is. Mint pl: https://www.youtube.com/watch?v=VTc2vkYkWOU vagy: https://www.youtube.com/watch?v=CN-Iw6YSm2M Minden szám visszahozott valamit a múltból, valamit ami elveszett, amit a mai nemzedékek már nem érthetnek meg, mert ami elveszett nem az életkorunkhoz, hanem a korhoz kötődött, melyben éltünk. A sok dal közül ez a legérdekesebb: https://www.youtube.com/watch?v=iVdJtdI8be4 van benne egy mondat: Egy kéz egy ajtót bezár. A belőle fakadó kép az egész életemet végig kísérte, és nem emlékeztem rá, hogy honnan jön. Most már tudom. Valahol van itt egy kulcs, személyes nem hiszem, hogy másnak mondana valamit, a Nagy folyó a Sliven és a Liet. A nótában tán a Duna, de ez mellékes. Amikor itt ragadtam az a kéz végleg bezárt egy ajtót. Akadnak még ilyenek is: https://www.youtube.com/watch?v=KZQBKVH3eYo, de itt persze szinte az egész életművet belinkelhetném. Ez fontos még https://www.youtube.com/watch?v=19aBQII6NpE, és ez is, bár nem a fegyverkovács fia vagyok, hanem az apja, de ez sem lényeges. Innen nézvést már semmi sem az, Csak az ezüst eső, ami most pp e tájra hull. A fák még zöldellnek, és a pusztaság is várat magára, https://www.youtube.com/watch?v=aDarpcKG_qo s persze hátra van még az a bizonyos fehér kő, amely et valamennyien cipelünk, ha tudunk róla, ha nem. https://www.youtube.com/watch?v=VHvGgt-N7ec. És végezetül a végszó: https://www.youtube.com/watch?v=L74IyC1N43M Tudom, tudom, nincsenek szigetek, de hiába, mennem kell, nem ígérem, hogy bárkinek is írok, és persze nem a boldogságot keresem. Amit kerestem, már megtaláltam.

v, 2017-05-07 22:19 Suana

Ez számomra nagyon szomorú. Készülsz valahova ahonnan már nem fogsz írni? Nem keresed a boldogságot? Miért? Mi az amit megtaláltál? Nem ismerem az előzményeket. Nem ismerlek Téged se. De azt tudom, hogy nem mehetsz sehová. Ez az a sziget ahol lenned kell! Az elmúlt néhány hónapban két, számomra nagyon fontos ember ment el tőlem. Az egyikük éppen azért mert nem találta a boldogságot. Te nem mehetsz el!
Két gyönyörű nő, két gyöyörű hang, és egy csodaszép dal. Hallgasd szeretettel. Kívánom, hogy a fájdalom minden formáját
csitítsa el benned!
https://www.youtube.com/watch?v=IR_mBh5mqok
Várom írásodat!

Üdv: Sz

h, 2017-05-08 06:04 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Gyakran elfeledkezem arról, mennyiben különbözik a gondolkodásom másokétól. Az orvosom azt mondta, minden ember külön világot épít, amelyek csak azért nem különböznek gyökeresen egymástól, mert agyunk azonos alapokról kiindulva, azonos módszerrel teszi ezt. Ehhez hozzáfűzte, nálam már az alapok is eltérőek voltak, aztán jött az agyi katasztrófa és ettől kezdve a módszer sem ugyanaz, ez nem csak azt jelenti, hogy egy külön világ vagyok, hanem azt is, hogy minden amit mondok, többszörösen félreérthető. Ezért, bár nem nagyon tehetek róla elnézést kérek. Semmi konkrétum nem volt ebben a képes beszédben. A szám szövege: Én elmegyek, szólt egy kis gyerek, neked elmondom, másnak senkinek, majd addig megyek, míg lesz egy kis sziget, ahol boldog leszek, én elmegyek, itt az emberek, ahogy néznek rám, érzem hidegek, hát addig megyek, míg lesz egy kis sziget, majd írok neked. Nem szóltam, neki nem mondtam, nincsenek szigetek, csak azt mondtam, fiú ég veled, várom a leveled. Hasonló helyzetbe kerültem, mennem kell, hozhattam volna másik számot is az Omegától: https://www.youtube.com/watch?v=q6BFQorzs_E de ez túl személyes, és persze semmi ilyenről nincs szó, csak annyi, hogy egy más világ várja elveszett fiát, aki valahol én volnék, és ha üt az óra, mennem kell. Ez nem függ tőlem. Szinte semmi közöm hozzá. Amikor indulok nem keresek már semmit, mert amit eddig kerestem mind megtaláltam, valahol a legkisebb fiú vagyok, aki összeszedett minden eszközt, amire szüksége van ahhoz, hogy teljesítse küldetését, hogy ez a királyság megmentése, a tejkút fosztogatóinak leleplezése, vagy a királykisasszony kimentése a sárkány karmaiból, lényegében mindegy. Azt hogy nem ígérhetem meg, hogy bárkinek is írok, csak annyit jelent, hogy a nota béli fiúval szemben tudom, hogy nincsenek szigetek, épp azért kell indulnom, hogy legyenek, és fogalmam sincs, hogy lesz-e bármikor is lehetőségem arra, hogy írjak. De ebben bizonytalanság van, nem bizonyosság. És persze bánat és szomorúság, hogy miért? Azt hiszem ebben a videoban sok mindenre választ találhatsz.
https://www.youtube.com/watch?v=zWsM4My8LIQ

Nagyon köszönöm a hozzám szólásaidat. Abban az értelemben, tényleg nem megyek sehová, nem is engednék, ha engedték volna már vége lenne, de visszaküldtek, ami gondolom sokak szerint csak egy sérült elme hagymázas képzelgése, de ettől többre sajnos nem vagyok képes. Az orvos szerint ebben semmi különös és kóros nincs. Még az is lehet, hogy tényleg találkoztam az őseimmel a halál előszobájába, és ők tényleg rám bíztak valamit, vagy még a születésem előtt vállaltam valamit és miután nem sikerült teljesítenem, a kudarc elől próbáltam menekülni, de visszaküldtek, hogy adjanak egy esélyt a legkisebb fiúnak. Az sem kizárt, hogy a kollektív tudattalan próbálja így rám kényszeríteni akarattalan akaratát. Végül is mindegy, ami a szigetet illeti, e tekintetben a sorsom ennyiben összefoglalható: https://www.youtube.com/watch?v=7jjHRdXx-eY Tényleg ez az a sziget, ahol élek és eszembe sincs elmenni innen, mi több egyre jobban érzem magam. Adatott még egy esély, ezt nem mindenki mondhatja el. Ezt az előadást szerintem csak személyesen illik elmondani, a képernyőről nézve nem az igazi, nem is nagyon szoktam ajánlani, de azt hiszem, ez világít rá legjobban az eltérő alapokra, a módszer változását sajnos nem tudom szemléltetni.

h, 2017-05-08 07:08 Roah

Roah képe

Hm.
Jó reggelt! :)))

Te, nem tudom, ki hányszor maradt életben, amikor tényleg meg kellett volna halnia, hogy van-e Karcolaton más hasonló, aki sok mindent, ha nem mindent túlélt. Én is így járok, rendre, hogy az uccsó utáni pillanatban mindig történt valami, de szó szerint mindig, ami miatt még mindig itt lehetek, és élvezhetem az életet. Igen, én tudom mi az a fájdalom - az összes közül (volt néhány :D) a gerincvelőt tartom a legdurvábbnak; az olyan, mint a lüktető fog vagy csontfájdalom, mintha te magad lennél egy 1,68 magas, 47 kilós fog, és soha nem szűnik meg, egyszerűen el lehet tőle ájulni, mert annyira kimerít. Nem eszel, nem iszol, kaphatsz infúziót, hogy ki ne száradj, meg váliumot, de egyébként semmi sem segít. Egy másodpercét sem kívánnám senkinek sem ebből.

Viszont azt hiszem, bennem kialakult egyfajta bűntudat - nem lehet, hogy téged is beárnyékol ez, Géza?
Mert annak ellenére, hogy valóban, a születésem után kilenc hónappal elkezdtem lehetetlen helyzetekben, állapotokban életben maradni, és ezt azóta sem hagytam abba, bennem kifejlődött egy mérhetetlen bűntudat: miért pont én?
Történik egy csomó katasztrófa a világban, gyerekek halnak meg, egy rakás szörnyűség történik, ők miért nem maradhattak életben? Nekik miért kellett meghalni? Nekem miért nem?
Nem tudom, hogy mások is így vannak-e ezzel, hogy tényleges, meg-nem-szűnő bűntudatuk lesz azért, amiért megmenekülnek, de nálam ez van.

Érdekes, a környezetemet mindig jobban foglalkoztatták a miértek, hogy miként lehet ezt-vagy azt megúsznom, még egy orvost is nagyon foglalkoztatott, hogy mi történt, sőt, olyan is volt, hogy azt hittem, kitöröm a nyakam, pá-pá élet, és a sebész, aki gyógyítani kezdett, felfedezett egy sokkal, de sokkal súlyosabb bajt rajtam, ami felülírta minden kezelését, és megint életben maradtam. Ergo azért repültem falnak, és tört ki majdnem a nyakam, hogy 'valaki' vegye már végre észre, hogy azt lássa a sebész, amit látnia kell.
És ez így megy, amióta csak a világon vagyok.
És ez az, ami miatt bűntudatom van - mindig is volt -, ez az, ami van olyan pokoli, mint a gerincvelő fájdalom, pont ugyanazt teszi az ember lelkével, mint egy lüktető csont és idegfonat a testével: kegyetlenül megkínozza.
És erről szól az életem nagy része. 'Majdnem'.

Én már tényleg nem számolom, hányszor, hányféleképpen kellett volna meghalnom, már tényleg túl vagyok azon, hogy hátra, vagy visszafelé nézzek. Azt hiszem, előre kell nézni, élvezni azt, ami van, megtalálni benne azt, ami könnyebbé teszi, mert más választás, és lehetőség nincs.

Géza, neked meseszép családod van. :))) (Hm. Milyen különös ez: az én Nővérem is Ildikó. Ő a családom első szülöttje. :)))) ) Ott vannak a barátaid is. .))) Lehet, hogy magányosnak érzed magad, pedig nem vagy ám egyedül. Esetleg vannak dolgok, amik megváltoztak, de kitűnően veszed az akadályokat, még akkor is, ha te nem látod, mert vannak dolgok, amikhez be van kötve a szemed.
Állj meg egy kicsit, pihenj, és nézd azt, mid van, nézd csak meg.:))) A család mellett ez ad energiát, még többet és még többet.
A folyamatos fizikai fájdalom kimeríti, olykor-olykor ki is csinálja az embert, elgyötri, és ez kihat a lelkére is, nem vitatom. Próbába tesz, minden téren. Mindenkit, Géza.
De szerintem te kiálltad a próbák nagy részét úgy, hogy észre sem vetted. Hát honnan indultál...? Én nagyon jól tudom, miként írtál, min mehettél keresztül, tudom, hogy mekkora erő kellett ahhoz, és legfőként kitartás, hogy ott tarts, ahol jelenleg.
Ne bánkódj! Amit rajtad látni, abból mások erőt meríthetnek. Amit te tettél, az másokon is segíthet. Amit te csinálsz, az reményt ad a reménytelenséghez. Újra tanulni mindent, állni, járni, beszélni, gondolkodni, valami teljesen új helyzettel, személyiséggel szinte megismerkedni, megbarátkozni, Géza, ez hatalmas dolog ám, emberfeletti erőt kíván. Nem csak tőled, a családodtól is - adj időt. Magadnak és a családodnak is. Hiszen te is most tapasztalsz magadon új dolgokat, a családod is pont így lehet ezzel. Neked is idő kell megszokni az új és még újabb helyzeteket, reagálásokat, ők is, a család is így lehet ezzel. Szeretnek ők nagyon. :)))
Az erő benned megvan.
A rehabilitációs folyamatod felér a csodával, igen. A csoda néha lassít, néha kétszázhúsz mérfölddel hasítja, az lenne furcsa, ha nem úgy élnéd meg, mint egy ugrást egy sajátos dölorinnal, és nem éreznéd magad egy érzelmi vadnyugaton.

Sokan szeretnek ám. :)))

És nagyon sokan felnéznek rád. :)))

Erőt adsz sokaknak. :)))

Hogy nem tudsz róla?
Sebaj - most már tudsz. .)))

Tudom, hogy soha nem adod fel, nem is lennél képes rá - ismerem az érzést :D -, de azért mutatni szeretnék valamit. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=3obMzbmpMVE

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-05-08 16:39 Suana

Roah - az ismeretlen ismerős, és kitartó beszélgetőpartnerem.
Motivációs tréner? Pszichológus? Pszichiáter? Pedagógus? Irodalmár? Nyelvész? Táncművész? Ki lehetsz te? Mennyi diploma virít a faladon? Vagy csak egyszerűen ilyen vagy, és kész? Ösztönösen tolod a mások szekerét? Pumpálod az energiát a rászorulóknak? Bármi legyen is a késztetés, tökéletesen csinálod!

Üdv: Sz

h, 2017-05-08 16:52 Suana

Szóval nem tévedtem, mikor bátor, erős harcosként képzeltelek el. Az vagy. Roah megerősítette a feltételezésemet. És ezt Neked is el kell hinned! Meg azt is, hogy éppen a megfelelő szigeten vagy! Ha körülnézel, és úgy látod ez nem a Te szigeted, akkor csukd be a szemed, és a szívedben nézz körül. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik szegletében találsz egy darabka boldogságot is!
Itt a helyed! Mindenféle értelemben!!!

Üdv: Sz

sze, 2017-05-10 08:04 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Nehéz magam erős bátor harcosként elképzelnem. Sokkal inkább gyenge kis gyerkőcnek érzem magam, annak a kisfiúnak, aki rég szétszerelte azt a bizonyos autót, és meg is büntették érte, de ez egy másik történet. Szerintem a Nick-név teszi, Vuv ugyanis tényleg erős és bátor harcos egyike a hét megnevezhetetlennek, de hogy ki is pontosan azt már magam sem tudom, annyi biztos csak, ő lesz az, aki vagy leszámol a gonosszal vagy elbukik. Sajnos nem tudom, mert eddig még nem jutottam el Shain-földi kalandozásaim során. De hamarosan tudni fogom, addig is köszönöm szépen ezt a sok kedves szót, és bátorítást. Vuvról itt olvashattok, bár a hivatkozott honlapok már megszűntek, viszont a könyvből még akad egy pár példány, illetve pdf-ben korlátlan, mennyiség, akinek az ismertető felkeltette a figyelmét, jelentkezzen be magánüzenetben mail-címmel, viszontválaszban elküldöm a könyvet. (már ha megtalálom, mert ezen a gépen nincs, de holnap reggel utolér s másik gépem.

http://www.szentesinfo.hu/lidercfeny/htmlcikk.php?cikk_id=3739

v, 2017-05-07 18:57 Suana

Ha ma reggel azzal a gondolattal ébredtél fel, hogy valakinek a napját csodálatossá kell tenned, akkor ez sikerült! Fantasztikus zenéket válogattál össze nekem! Meg egyébként is, jó volt ezt a témát így szétboncolgatni. Team building -nek is beillik (szeritem) ez a kis eszmecsere.
A zene - hallható csoda! A hegedű hangja mindig is elbűvült. És szinte nincs olyan nap, hogy ne sajnálnám, hogy nem tudok semilyen hangszeren játszani. Viszont olyan napom sincs, amiből hiányozna a zene. Na, de most ebbe nem merülök bele, mert reggelig se fejezném be.
:)))

Üdv: Sz

h, 2017-05-08 07:20 Roah

Roah képe

Tényleg? :)))

(Elvörösödtem. Igazából mindig elszoktam pirulni, ha azt mondják, 'telitalálat', 'beletrafáltam', vagy mit is szoktak mondani? "Beleérző bajnok". "Lézerpontos-látás" Miután én úgy élem meg innen, a túloldalról, hogy semmit sem csináltam, és nem értem, hogy csinálom, fogalmam sincs, jól elpirulok, de hála a net láthatatlanságának - ez a legjobb része! :D hogy nem látszom :D -, csak én tudom ilyenkor, hogy tüzel a képem.)

És akkor egy uccsó. ;)

"Repülj tovább a felhőkön át
Végtelen utadon láss csodát
Csobogó patakok oltalmán
Pihenj, ha valaki bánt

Ne is gondolj rá..."

https://www.youtube.com/watch?v=elBGP2BEtSs

Pacsi! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-05-13 08:50 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Lassan már offba csúszunk, írok majd egy blogot, itt csak megköszönöm mindkettőtöknek a kedves szavakat.

p, 2017-05-05 18:07 hamarjában

hamarjában képe

Nègy vesszőhiba, ebben a rövid szövegben, ès sok Ès-es kezdès, amiből jópár indokolatlan, valamint egyszer átáltod a nálamot nálunkra.

na ja (Obb)

p, 2017-05-05 18:49 Suana

Köszönöm az észrevételeket. A nálam - nálunk váltást felfedeztem már régen. Akkor még csak nem is gondoltam rá, hogy valahol majd meg is jelenik ez az írás. Most egy pillanat döntése volt, hogy elküldtem, át se olvastam előtte. Majd legközelebb igyekszem figyelmesebb lenni.
Üdv: Szilvia

Üdv: Sz

p, 2017-05-05 19:53 hamarjában

hamarjában képe

Na de kèrem! A beküldès nem egy cset, nem egy hozzászólás. Azt tessen átolvasni beküldès előtt. Persze a sajátjában nem könnyen veszi èszre az emberfia, de tegyük meg a tőlünk telhető legtöbbet.

na ja (Obb)

p, 2017-05-05 19:54 hamarjában

hamarjában képe

:)

na ja (Obb)