Vonzalom

- Tényleg? Ezt komolyan mondod?
- Persze. Ha szeretnéd, nagyon szívesen megmutatom. Feljöhetsz bármikor, örülni fogok neked. Az is lehet, hogy főzök valami finomat.
- De jó! Aranyos vagy. Viszont ennyi kényeztetést nem fogadhatok el. Bőven elég lesz, ha beléphetek a szobádba. A főzéssel - miattam - ne fáraszd magad.
- Nem fáradság, szeretek főzni.
- Jól van, rád bízom. Jövő héten megoldható lenne?
- Részemről, igen.
- Nagyszerű. Akkor megpróbálok csinálni magamnak egy szabadnapot, és megkereslek. Majd még telefonon egyeztetünk időpontot. Jó? Ja … Ha még a címedet is elküldenéd, az sokat segítene rajtam.
- Rendben, állok rendelkezésedre.
- Angyal vagy. Szia! Puszi!
- … Neked is. - Micsoda Nő! Ezt látnom kell! - gondolja magában Szakállas, miután Barack leteszi a telefont.

Barack tervez. Elszántan, precízen. Megkérdez, megmond. Utána néz, elintéz, és szerdán reggel autóbuszra száll, hogy elinduljon a földi Paradicsom felé. Kellemes az utazás. Egy teljes óra nyugalom. Nem kell figyelni, se szórakozni. Boldog bambulás!
A pályaudvarról már csak tizenöt perc villamossal. Barack kezd izgulni. - Elég jól nézek ki? És Ő, a valóságban is olyan aranyos lehet?
Már látja. Életükben először találkoznak, de megismerik egymást. Kicsit megható érzés mindkettőjük számára. Találkozni valakivel, akit már rég ismerünk, akihez már régen fűz valamilyen kötelék - de még sose láttuk Őt -, nem mindennapi esemény.
- Szia. Barack vagyok.
- Szia. Én vagyok Szakállas. Adhatok egy puszit?
- Igen, de csak akkor, ha meg is ölelsz.
- Ó, persze, szívesen.
Az ölelés kicsit hosszúra, kicsit szorosra sikerül. Mindkettőjüknek jólesik. Barack gondolkodás nélkül megfogja Szakállas kezét. Ő nem tiltakozik. Valami titokzatos boldogság tölti el minden porcikáját ettől a váratlan gesztustól.
- Indulhatunk? - kérdezi Barack.
- Igen - bólint mosolyogva a másik.
- Messze laksz innen?
- Nem, pár perc alatt otthon vagyunk. Csinos vagy.
Barack megáll egy pillanatra, társa felé fordul, majd - kissé zavartan - válaszol:
- Köszönöm. Te is szimpatikus vagy.
Ezután szorosabban fogják egymás kezét, de már nem szólalnak meg. A lakás ajtaja az, ami szóra kényszeríti Szakállast.
- Megérkeztünk. Itt lakom. - Kitárja az ajtót. - Parancsolj!
Barack belép. Izgatott, meghatódott és tehetetlennek érzi magát. Szakállas finom gesztusokkal tereli őt a lakás belseje felé.
- Gyere, bátran! Nézd csak, ott az ajtó, amelyiken be akartál lépni. Most megteheted.
Barack egy puszit nyom Szakállas arcára, és kinyitja az ajtót. Valami csoda, ami eléje tárul. Gyerekkorában milliószor megálmodta ezt a látványt. Csak az álomban könyvesbolt volt, a valóságban pedig egy kellemes úriember szobája. Könyvek. Elképzelhetetlen mennyiségű könyv. Ebben a szobában benne van az egész világ.
Odalép a legközelebbi polchoz. Óvatosan érinti meg az első könyvet, majd lassan végighúzza ujjait az egész soron.
- Csodálatos. Kár, hogy csak pár órát maradhatok.
Körbesétál a szobán, néhány könyvet kivesz a helyéről, belelapoz, beleolvas, fűz hozzá egy-két halk megjegyzést, majd szépen visszateszi.
- Valamivel megkínálhatlak?
- Köszönöm, egy csésze teát szívesen elfogadok - fordul a hang felé mosolyogva. Aztán vissza a könyvekhez.
Szakállas, már a teáscsészével a kezében, pár percig figyeli őt az ajtóból. Szeretne szólni, de nem tud. Olyan áhítattal nézi Barackot, ahogy ő a könyveket. De kénytelen a csendet megtörni.
- Tessék, elkészült a tea. Parancsolj! - Leteszi a csészét a szoba közepén lévő dohányzóasztalra, melynek egyik oldalán egy kanapé, másikon egy hatalmas fotel. - Gyere, foglalj helyet!
Barack a kanapéhoz sétál, leül és mosolyogva megköszöni a teát. Szakállas egy pillanatig tétovázik, hogy hová üljön, végül ő is a kanapé mellett dönt.
- Még meg se beszéltük, hogy találtál rám. Miért éppen engem választottál? - kezdi a beszélgetést Barack, miközben a teát ízlelgeti.
- Nem is tudom... A sok buta nicknév között megtetszett a tiéd, hogy Barack. Egyből egy finom, hamvas, illatos gyümölcs képe ugrott be nekem, és arra gondoltam, milyen jó lenne beleharapni.
- Beleharapni?! Kösz szépen...!
- Nyugi, csak hülyéskedem! Aztán, amikor megláttam a fényképedet, akkor elállt a lélegzetem, hogy milyen gyönyörű ez a lány!
- Te is szimpatikus lettél nekem. Azért egy kicsit féltem, hogy az életben talán nem olyan vagy, mint a képen, de nem csalódtam. Pont olyan nagydarab, szerethető mackó vagy, mint amilyennek elképzeltelek - válaszol kedvesen Barack, majd a következő korty után, eltereli a szót.
- Mennyi ideig tartott ezt a rengeteg könyvet összegyűjteni?
- Egész életemben gyűjtöttem a könyveket. Amióta olvasni tudok, a mai napig folyamatosan. Bár, mostanában már kicsit óvatosabban, mert nem tudom már őket hová rakni.
- Látom – mosolyodik el Barack. – Melyik a kedvenced?
- Ott, az a sor, alulról a második, meg a felette lévő sor, meg azon a másik oldalon a felső négy sor. És azon kívül, az összes többi.
- Jó. Akkor majd én kitalálom. – Huncut mosollyal felhúzza lábait maga mellé a kanapéra, és bal vállával lazán Szakállashoz dől. – Az, meg az, meg az … - mutogat vaktában körbe a szobán. Ezen mindketten jót nevetnek. Aztán hirtelen csend lesz.

Egymás szemében kutatják azt, ami - a könyveken kívül -, valahol, mélyen összeköti őket.
Barack egész testével kicsit lejjebb csúszik. Fejének kényelmes helyet talál Szakállas combján, lábait a kanapé karfáján könnyedén keresztbe rakja. Szakállas egyik kezével a lány barna haját simogatja, másikat gyöngéden a hasára teszi. Barack, csupán finom sóhajokkal jelzi, hogy nincs ellenére a férfi érintése. Majd becsukja a szemét, és teljesen átadja magát a csodának, ami ebben az álombéli szobában a hatalmába kerítette.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2017-06-10 07:43 Kelvin

Kelvin képe

A párbeszédek elejére legközelebb rakj gondolatjelet! Ha máshogy nem megy, másold be őket onnan, ahova a Word magától berakja. Egyebet nem tudok hozzáfűzni, majd a romantikusabbak.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2017-06-10 10:10 Suana

Köszönöm, hogy időt szakítottál rám, és köszönöm a tanácsot is.

Igazad van, tudom, hogy a gondolatjel - kötőjel elég nagy problémát okoz nekem, de ha megfeszülök - se tudom azt írni amelyiket szeretném. Ha véletlenül mégis sikerül, akkor meg nem tudom, hogy csináltam. Ezt még gyakorolgatnom kell egy ideig.

Köszönöm. :)

Üdv: Sz

szo, 2017-06-10 11:04 Gitáros

Gitáros képe
4

Ez tetszett.
Az eddigiek is jók voltak, de azoknál inkább a szárnypróbálgatásokat éreztem, ennél pedig már volt egy kis történet, ami elindul valahonnan és eljut valahová, a párbeszédek kifejezetten jók, úgyhogy összességében egy kifejezetten kedves, olvasmányos kis írást tettél le az asztalra. Olvastam volna még tovább, ami nálam a tetszés egyik igazi jele...:)

Tulajdonképpen ebben a kis történetben nagyon sok minden benne van korunkról, rohanó, elidegenedett világunkról, ahogy két magányos ember a net segítségével egymásra talál, eleinte csak nicknevekről, meg belinkelt fényképekről ismerik egymást - persze, egy személyes találkozás egészen más kategória, ezt mindketten tudják, félnek is a csalódástól -, aztán amikor végre megtörténik a"nagy találkozás", akkor nagyon megörülnek egymásnak, és mondhatni, gyakorlatilag egyből egymásra találnak.
Szépen, lépésről-lépésre építetted fel a folyamatot, élnek a szereplők, szerethetőek, és az olvasó drukkol nekik a folytatáshoz.
Lehet, hogy azt is meg kellene írnod...?

Én most négy csillagot adok erre, és biztatlak, hogy küldj még írást, mert van benned tehetség....:)
Üdv!

Miki

szo, 2017-06-10 11:42 Suana

Köszönöm, hogy elolvastad, és külön köszönöm, a kedves hozzászólást.
A továbbiakat, majd meglátjuk.

:)))

Üdv: Sz

v, 2017-06-18 14:31 Sren

Sren képe

Gondolatjel: nálam laptopon Crtl-mínuszjel együttes lenyomásával képződik, pc-n állítólag két kötőjel lenyomásával, de ez gondolom, gép- és programfüggő is. De a Word beállításai közt többféle módszerrel tudsz gondolatjelet kreálni, és amit a Wordben gondolatjelnek írsz, az ide felmásolva is az marad. (Pld Automatikus javításban beállítod, hogy váltsa le a két kötőjelet gondolatjelre, mented, és akkor mindig ezt fogja tenni. De amennyire tudom, alap nála az, hogy ha szóköz/kötőjel/szóközt írsz, akkor a kötőjelet gondolatjellé varázsolja. Próbáld ki. Egyébiránt neten rengeteg ötletet találsz en dash képzésére, guglizz rá.:)

Fáradtság és fáradság: vigyázat, különbség van köztük! Amire azt mondjuk, hogy nem egy nagy fáradság, azt így is írjuk. A fáradtság t-vel befejezett múlt, azt az állapotot jelzi, amikor kutyául elfáradtál. A fáradság a folyamatban lévő fáradozás.:)

Odalép. Körbesétál. Mitől különböznek?:) Egyenes szórendben az igekötőt egybeírjuk az igével, amennyiben közvetlenül saját igéje előtt áll, bárhol helyezkedjék is el a mondatban (pl. felszáll).

Más nincs, ami húde szemet szúrt volna. A „szimpi” viszont nagyon. Amennyire látom, itt egy kedves találkozásról van szó két fiatal között. Két intelligens, könyvbarát fiatal között, akik annyira azért már talán mégse fiatalok, hogy „teccő g*ci, kő kóla?”-stílben, vagy kamaszos „juj, de édi napszemcsi”-stílben tolják. Magyarul, sem a koruk, sem az értelmi képességeik, sem az íráson végigmutató udvarias beszédstílusuk nem indokol ilyen csajnaplós dumát.

Tetszett, aranyos, kedves lehű írás, nem nyáltenger, nem akar több lenni önmagánál – igazat adok Mikinek, szárnypróbálgatás, aztán majd meglátjuk, mi is kelt ki a tojásból? Lett itt már vércse kis verebekből.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2017-06-18 19:00 Suana

Gondolatjel - nagyjából elrendezve.
Fáradság - fáradtság: Ezen még az életben nem gondolkodtam, de logikus. Köszi,
Odalép = körbesétál. Általános iskola, alsó tagozat. Alap kellene, hogy legyen. Ismétlést igényel.
Szimpi - engem is elgondolkodtatott, de akárhonnan néztem a szöveget, túl hosszúnak tűnt a "szimpatikus" szó, abban a mondatban. Szóval, teljes mértékben egyetértek.

Köszi, hogy elolvastad, és köszönöm a véleményt, a segítséget, a tanácsokat.

Legújabb hobbim: Karcolat.

Üdv: Sz

k, 2017-06-20 09:02 Para Celsus

Para Celsus képe

Ahogy olvastam, pár másodpercre (csak pár másodpercre) kedvet kaptam, hogy megírjam az ellenpólust: Félfogalmú Bélát, aki a "magamról" rovatot a roppant lényegretörő "duknék" szöveggel tölti ki, és aki a nemi szervéről készült fotó a profilképe, valamint Bögyös Bellát, akinek van barátja, de stikiben hat társkeresőre is regisztrált, mert a csücsörítős-seggkilökős fotóira nyáladzó férfiak lájkjai az ötszáz köbcentis szilikonmellei szintjére pumpálják az önbizalmát is. De aztán az ingerencia ahogy jött, el is múlt. :D

A "hülyéskedik" ikes, E/1-ben "hülyéskedem" lenne, de mivel nem narrációban szerepel, hanem az egyik szereplő mondja, elképzelhető, hogy ő így beszél, ez az egyedi beszédmódja és slussz (csak te tudd a különbséget). Egyébként nem nagyon találtam benne hibát - a párbeszédeknél a sor eleji kötőjel helyére is mehet gondolatjel. (Oké, engem anno kis híján elraboltak és egy sötét pincébe zártak a gondolatjelek miatt... -.-" )


"The Rainmakeeeer!"

k, 2017-06-20 11:50 Suana

Az ikes igéknél, néha gondolkodóba esek (esem?). Már be is bizonyítottam. Talán a tárgyas igeragozás zavar be nálam, nem tudom. Majd legközelebb, ha ilyen akad az utamba, igyekszem (igyekszek?) utánajárni, hogy a megfelelő formát használhassam.

Gondolatjel-probléma azóta megoldódott. (Igaz, csak részlegesen. Wordben már tudom alkalmazni.)

Köszönöm, hogy elolvastad, és szóra méltattad. :)))

Üdv: Sz