Szabadság

Percről percre, óráról órára, napról napra. Az állandó, monoton munka. A fojtogató hőség és a kietlen sötétség. A szűk járatok, melyekbe sohasem juthat el a nap fényes sugara, a fű édes illata. Mindig ugyanaz. Cipelni az élet terhét. Milliónyi társával összezsúfolva. Egyre szűkülő alagutakban. Mintha a falak minden lépéssel közelebb nyomulnának. Úgy érezte, összepréselik, kilapítják. És itt ez a teher, melyet hordania kell. Neki, hogy mások vígan élhessenek. Mások, kik talán most is csak henyélnek, miközben ő majd meg szakad. Az olykor pezsdítő, máskor fojtogató teher. Édes kincse, s egyben fullasztó pokla. A kincs, melyet elvesznek tőle, s a pokol, melyet helyette adnak.
De legyen az a kincs örök, legyen mindig az övé, mit sem ér, ha sohasem juthat ki a szabadba. Ha sohasem érezheti magán a nap melegét, a szellő simogatását. Nem láthatja az ég kékjét, a fák zöldjét. Nem szívhatja be a virágok illatát, s nem halhatja a természet andalító muzsikáját.
Itt bezárva nincs semmi, csak rabszolgatársai lökdösődése, s a munkára utasító dobszó szüntelen dübörgése. – Dol-gozz! Dol-gozz! Dol-gozz! – utasítja a dobszó, mely munkára készteti, s hömpölygő áradatként sodorja tova. Mind beljebb és beljebb az önmagába visszakanyarodó zárt kazamatákban. A lassú, s talán értelmetlen elmúlás felé.
Útja most egy széles alagútban kanyargott. Magába fordulva haladt kényszeredetten a tömeggel. Nem volt azonban elég a súlyos terhet cipelni, a dob gyorsabb tempót követelt, s neki társaival együtt loholnia kellett.
Váratlanul megremegett alatta a talaj, s egy súlyos test robbant be az alagút falába. Sikoly, rettegés, pánik. Társai százával hevertek a lábánál feltrancsírozva az idegen test tömege alatt. Kitört a káosz, s rögvest el is szabadult. Az újonnan érkezettek, nem látva az akadályt, a még gyorsabb haladásra kényszerítő dobszó akaratának engedelmeskedve egyre tódultak az elzárt járatba. Az összezsúfolt rabszolgák száma szempillantás alatt megtízszereződött, majd megszázszorozódott. Egymást tiporták halálra a félelmetes zűrzavarban.
Ő a kínok kínját élte meg. A felfordulásban elhullajtotta drága kincsét, s most az éltető oxigénért esdekelve préselődött neki az ismeretlen, nem evilági valaminek. Közben halott társai kocsonyává taposott szerveiben toporgott.
Ám amikor már úgy érezte, itt a vég, amikor keserű, élménytelen léte cérnaszála pattanásig feszült, hirtelen kiemelkedett a hatalmas, idegen test, s amilyen gyorsan érkezett, ugyanígy el is tűnt.
Fény támadt az alagútban. Sohasem látott tündöklő, ragyogó, mennyei fény. Elvakította, megijesztette, ugyanakkor csábította is magához azzal, melyre eddigi keserű léte minden egyes apró pillanatában áhítozott: a szabadság ígéretével.
Tétován tette meg felé az első lépéseket. Félt elhagyni a kazamaták biztonságát, de nem állhatott ellen vágyai, az új élmények, s a részegítő fény hívásának.
A szakadéknyi rés peremén állt, melyet az élete egyhangúságába brutális módon behasító tárgy nyitott számára. Utoljára pillantott hátra, de nem várta ott már csak a haldoklók, és a riadt túlélők hömpölygő folyama, s az eszeveszettül dübörgő dobszó. Átlépett börtöne határán.
Odakint a világ ezernyi csodája fogadta. Fény, illatok özöne, muzsika hangjai. Eufórikus örömmel szívta magába tágas környezete minden szépségét. Érezte végre a nap melegét, a szellő simogatását, látta az ég kékjét, a fák zöldjét, magába szívhatta a virágok illatát, s hallhatta a természet muzsikáját.
Lelkét átjárta a boldogság pezsdítő öröme, s megízlelhette az áhított szabadság édes zamatát.
Lelkendezve száguldott le végig a réstől vezető lejtőn, melynek végére érve újabb kellemes meglepetés fogadta. Nincs egyedül. Ezernyi társa ujjongott fel jöttére, s mögötte még többen érkeztek. Szabadok voltak mind. Szabadok és boldogok. Ragyogva fordultak a szikrázó napsütés felé, hogy az megmelengesse csillogó orcájukat.
Egy idő után azonban a nap csiklandozó sugarai kezdtek perzselővé válni, s a szellő simogatása szárító viharrá fokozódott.
Egyre kényelmetlenebbül érezte magát. A szárazság mindinkább elviselhetetlenebb lett, s azon kapta magát, hogy vágyik vissza a sötét biztonságba. Oda, ahol nem perzseli a nap, s nem csípi a szél. Már nem vágyta a szabadságot. A szabadságot, mely fájdalmat, s halált hoz. Érezte a zsigereiben az elmúlást, a véget. S mind azért, mert ő változatosságra vágyott. Vissza akart menni, de képtelen volt feljutni az otthonához vezető meredek emelkedőn. Az emelkedőn mely korábban lejtőként vezetett a szabadba, s melyen oly nagy hévvel rohant nemrég lefelé.
Kitartóan próbálkozott a hazajutással, de végül mégis legyűrte a szárazság. Haldokolva terült el a gyilkos napsugarak tüzében.

Egy élettelen emberi test hevert lelógó karral a kényelmes karosszékben, s egy kés vöröslő pengéje feküdt mellette. Ujjai a padlón összegyűlt alvadó vértócsába lógtak, s a csuklóján ejtett széles sebből az utolsó vércseppek egyike kelt felfedezőútra. Csábította a szabadság, a napfény, a szellő, az ég kékje, a fák zöldje, a virágok illata, s a természet muzsikája. És a halál bűze. Társai már várták a csöndes elmúlásban.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2007-11-17 14:52 Blade

Blade képe

Volt benne 1-2 helyesírási hiba, a végét nem teljesen értem, de ezeken kívül nagyon jó, "semmit ne vigyünk túlzásba" hangulatot kelt. Kicsit depresszív...vagy nagyon?

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

k, 2007-11-20 15:41 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Igen, olyan depi, hogy öngyi lett!

Ja, hogy mi van a végén? Hát elhalálozott a főhős, mivel megalvadt a padlón. Merthogy a főhős a vércsepp volt, ami kijutott a szabadba az erek felvágásával.
__________________
Süti! Süti! Süti!

szo, 2007-11-17 19:19 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Egy biológus hallgató meg sem szólaljon, mi? :P
Először (első bekezdés) azt hittem, http://karcolat.hu/node/2516; majd a harmadiktól leesett, miről van szó (nem lövön le a poént). Így jót nevettem, ahelyett, hogy normálisan depresszív hangulatba kerültem volna. Tudom, morbid, de mégis, olyan jól szórakoztam... az éles tárgyakhoz meg annyit, hogy van az asztalomon egy papírvágó kés, egy olló, egy kisolló (a fiókban), pár damil (az sem rossz), sok-sok ceruza és toll, papír, pár törött gemkapocs és egy törött műanyag doboz. Csupa életveszélyes tárgy. És az ötödiken vagyok, a ablak mellett. Hehe. És még este is van... áh, sosem hat rám eléggé a novellád. Biztos azért, mert most meg éhes vagyok. (Mennyi bajom van...) Képtelen vagyok átérezni egy hangulatot... miután biokémiát tanultam, a mioglobin és a hemoglobin működését, meg főleg nem. Sajnálom. :(
De azért teszett, mert jobb kedvre derített. :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2007-11-20 10:23 Blade

Blade képe

Tegnap túljutottam a hipergalaktika kisregényen...aminek Sütiszörny a címe. Csak nem...? ;)

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

k, 2007-11-20 10:46 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Azt hiszem, ez után kénytelen leszek megvenni a Hipergalaktikát! De mégis milyen lehet? Sütiszörny egy scifi-ben? El tudom képzelni: "Szia, Glover! Képzeld, tegnap elrabolták a marslakók a sütimet!"
__________________
Süti! Süti! Süti!

k, 2007-11-20 11:05 Blade

Blade képe

Kicsit más a kontextus, meg fogsz lepődni ;)

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

szo, 2008-01-05 12:31 Soregi

Soregi képe

Kicsit késői a hozzászólásom, de ha egyszer novemberben még nem voltam itt? Szóval azért ehhez az írásodhoz fűzök megjegyzést, mert számomra ez a legjobb példája annak, ami tetszik bennük: a remek alapötlet, az érdekes szemszögből történő leírás. De mindig a bánat,fájdalom és halál? (Oké, kivéve a Hóvirágot) Vidámabb ötlet? :)

sze, 2008-01-09 18:55 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ha egyszer ilyen vagyok! Egy kiábrándult majom.
De talán a Hóvirág sem volt olyan vidám, amennyire elsőnek tűnik. Emlékszel a végére?
És köszönöm a dícséretet!
_________________
Süti! Süti! Süti!

k, 2009-11-24 22:09 KitKat

KitKat képe

 Kiábrándult? :O A Sütiszörny ne legyen kiábrándult! Egyél sok sütit, akkor jobb lesz ;)

Egyébként nekem tetszett.. nagy hatással vannak rám a műveim.. igazából számomra nagyon elgondolkodtatóak. :) (És az jó :D)

sze, 2009-11-25 13:43 Sütiszörny

Sütiszörny képe

"nagy hatással vannak rám a műveim"  - Ez az, kiscica, fő az önbizalom. :D

Egyébként értem és köszi! :) De egyezzünk meg: én sok sütit eszem, te pedig sok kitekatot! :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

sze, 2009-11-25 18:48 KitKat

KitKat képe

 Höhö. Nem tűnt fel, hogy ismét sikerült összehoznom egy ilyen szerény hozzászólást :D De a lényeg, hogy értetted :D

k, 2009-11-24 23:07 Angyalka

Angyalka képe

Kiábrándult... Valószínűleg jogosan...Majom... hát azt nem hinném. Legfeljebb a szőr stimmel. :)
Az elejéről nekem Kafka Átváltozása jutott eszembe, aztán a folytatás meg valahogy nekem jobban tetszett. :) Kafka kontra Sütiszörny 0-1 :D

Angyalka

sze, 2009-11-25 13:45 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ej, azért egy ilyen versenyre nem neveznék be!

Örülök, hogy írtál! :) Már azt hittem, végleg elhagyott az Angyalom. :(

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

sze, 2009-11-25 17:42 Angyalka

Angyalka képe

Nem és nem is tervezem. :) Csak az a baj, hogy Angyalka egy lusta, szétszórt szeleburdi lány aki ráadásul mindig mindent elhagy és elfelejt.

De a név és arcmemóriája nem rossz és akit a szívébe zárt azt ott is tartja, mégha a látszat sajnos néha csal is... :)

Angyalka

sze, 2009-11-25 17:47 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Vigyázz azzal a szívbe zárással! Az édes lányoknak édes a szívük. Édes: tehát süti. :D Még a végén felfalom! :D

A feledékenység ellen pedig szintén jó a süti, mert a cukor kell az agynak. :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

sze, 2009-11-25 18:29 Angyalka

Angyalka képe

Sajnos sütim az nincs, de most eszem nutellás palacsintát remélem az is megteszi :)

Sütiszív..... akkor újra lehet sütni, csak a recept legyen nálad, mert én tuti azt is elhagynám. :)

Angyalka

sze, 2009-11-25 20:46 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ezek szerint nekem adod a sütiszíved? :D Óh, boldogság! :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!