Másik világ- Másvilág

Gábor egy puha, fodros felhőn heverészett. Mosolygós arcát a nap sugarai beragyogták. Szeretett a mennyországban élni, de leginkább a többi lélektől elvonultan felhőjéről a lentieket figyelni. Kíváncsiságát nem díjazták, Gábor mégis mindig utat talált, hogy az égi kertből kisurranjon, és a földet kémlelje. Kíváncsi természete miatt költözött a mennyországba, még néhány évtizeddel ezelőtt. Éppen dolgozni indult, mikor a szomszédos utcából egy kurta szoknyás, telt keblű hölgy tévedt az útjába. Szájtátva bámulta őt, de nem merte megszólítani. Néhány másodperces ábrándozásából felriadva a nő után sietett. Lázasan nézte, hosszú lábait, csípője ringását, de nem nézte a másik irányból közeledő férfit, aki egy kést szorongatott a kezében. Az öltöny és aktatáska láttán valószínűleg pénzt sejthetett, és eme célból rántott kést. Ó, ha tudta volna, hogy a felszín alatt mekkora szegénység rejtőzik! De igen, a földi életben gyakori tulajdonság mind a kapzsiság mind az előítélet. Most már csak mosolyogni tudott rajta, megbékélt a történtekkel. Főleg, hogy továbbra is kémlelhette a lenti életet. Ifjú korában, amikor az égbe költözött, a lányok és asszonyok utáni kíváncsiság vezérelte, mára már, nem a hölgyeket nézi, inkább csak az ÉLETET.
– Gábor már, megint itt vagy? Meglátod kíváncsiságodért még nagy büntetést kapsz majd.
A szavak hallatára Gábor mocorogni kezdett a felhőn.
– Á, csak te vagy az János barátom. Ne aggódj miattam, ha az Úr meg akarna büntetni kíváncsiságomért, már régen megtette volna. Inkább gyere, ülj le ide mellém és nézz körül. Nem vagy rá kíváncsi milyen odalent? Hány éve is vagy már itt? Legalább harminchárom. El sem tudnád képzelni mennyi minden változott azóta a Földön.
János hátrafordult az égi kert felé, nem látott mást csak a kiáradó fényt.
– Jó – gondolta magában. – Nem látja senki, hogy itt vagyok.
Már huppant is le a felhőre, kíváncsi barátja mellé.
– Tényleg más?
– Igen az!
– Tudod én mindig csak szabadon akartam élni, erre emlékszem leginkább. A háború, aztán az oroszok, mindig csak az elnyomás. Most szabadok?
– Igen, szabadok. Szabadok, de mégsem azok – mosolyogta el magát Gábor, mikor barátjára nézett.
– Boldogok?
Hangosan elnevette magát. – Nézd meg a saját szemeddel, aztán döntsd el magad!
A felhőn keresztül kitárult előttük a világ. Látták az eget átszelő madarakat, a fák zöldellő lombjait, a szélesen duzzadó Dunát, a bő termő szántóföldeket, az erdőket és a bennük rejlő őzeket, vaddisznókat, a dombok közt megbúvó réteket és legelőket, és az őket elválasztó falvakat. János szájtátva nézte ezt a csodát. Olyan régen látta, már alig emlékezett rá. Mennyi szépséget rejteget a földi lét. Míg élt talán nem is vette észre.
– Megérkeztünk! – Jelentette ki Gábor feszült hangon. Már rettentően izgatott volt barátja miként reagál majd a látottakra.
Szemeik előtt egy piros cserepes, sárga házikó állt. A háznak szép udvara és hatalmas kertje volt. Ablakaiban virágágyások, az ablakok alatt pedig, szebbnél szebb virágok pompáztak. A házikóba betérve egy másik világ tárult eléjük.
– Anya! Anya! Itthon vagy? – hangzott a kérdés, mikor az ajtón egy 10 év körüli fiú lépett be. Az egyik szoba ajtaja hirtelen kivágódott:
– Peti! Anya nincs itthon. – Jött a válasz a 18 éves Judittól, Peti nővérétől és már be is csapta szobája ajtaját.
A kisfiú ledobta iskolatáskáját az előszobában, majd a konyhába ment. A hűtőből egy műanyag dobozt vett elő, és a mikrohullámú sütőbe tette azt. A két kis csippanás jelezte neki, hogy ebédelhet. Lehuppant az asztalhoz és nekilátott. Miután jóllakott, beült a számítógép elé és megszűnt létezni a külvilág számára. Néha-néha felszisszent, a billentyűt ütötte, arcán olyan düh látszott, mint aki bosszút kíván állni az ellene elkövetett sérelmekért. A gép csak búgott és búgott, zakatolt és ontotta magából a hangokat: fegyverek durrogása, robbanások, a monitoron pedig vér. A másik szobában Judit éppen külföldön élő barátnőjével telefonált:
– Aha. Már alig várom, hogy végre meglegyen az érettségi. Másnap már itt se vagyok. Akkor tutira mehetek?
– Persze jöhetsz, meló mindig van, szerzek valamit. Hangzott a válasz a telefonon át.
– Legalább nem leszek itt magam. Meglátod, ki jössz ide, soha többet nem akarsz majd hazamenni.
– Viccelsz Zsuzsa? Én már most nem akarok hazajönni, pedig még el se mentem. Mennem kell, mert le akarok lépni, mielőtt anyáék hazajönnek a melóból.
– Mi van összevesztél velük?
– Ja. Nem díjazzák, hogy el akarok menni. Szerintük egyetemre kéne mennem. Hiába mondom nekik, hogy minek? Azért, hogy az utcát seperjem majd? Én jól akarok élni, az meg itt lehetetlen. De ők ezt nem értik meg. Na, lépek, majd még hívlak. Szia.
– Szia.
Kis idő múlva már csapódott is az ajtó, de Peti észre sem vette, még mindig teljes figyelmét lekötötte, hogy egy géppel vitatkozzon.
János üres tekintettel állt az ajtó mellet. Próbálta újra és újra felidézni, amit látott.
– Mi az Jánosom? Nem erre számítottál? Még én is sok mindenen megdöbbenek, pedig gyakran járok a Földre. János csak bólogatott rémülten.
– Az a lány, miért akarja elhagyni a családját? És az a kisfiú, az iskolából hazaérve egyedül ebédelt? És nem szólt hozzá senki? És mi az a borzalom, amivel verekszik?
– Ma már ez a játék.
– Játééék? Az emberek gyilkolása játék? Ugye csak viccelsz – szörnyülködött János.
Vitatkoztak volna még jó ideig, de megint nyílt az ajtó.
– Hahó gyerekek! Peti! Judit!
– Szia anya! – Kiabált Peti a szobából, közben még mindig a billentyűt püfölte.
– Hol a nővéred?
– Elment.
– Hová?
– Hát el.
– Ettél?
– Aha. – A fenébe! – Kiáltott Peti dühösen. – Megzavartál és most meghaltam.
– Nem kéne mindig azt a hülyeséget játszanod!
– Jól van, hagyjál már!
Az anya egy pillanatig még szánakozva nézte a fiát. Úgy szerette volna megkérdezni, hogy mi volt a suliban és beszélgetni vele, de még mosogatnia, főznie és mosnia is kellett. Na meg, Peti amúgy se akar vele beszélgetni.
Három óra is eltelt, mire a család negyedik tagja megérkezett.
– Sziasztok!
– Szia. Éppen kész a vacsora. Jókor jöttél. – Köszöntötte az édesanya hazatérő férjét.
– Peti! Megjött apa, gyere vacsorázni!
– Nem vagyok éhes. – Szűrődött ki hang a szobából.
– Judit?
– Barátokkal. Mit szólsz ehhez a külföldhöz?
– Talán jól teszi. – Sóhajtott az apa.
– Komolyan így gondolod?
– Nézd! Két munkahelyen dolgozunk, hogy meglegyen mindenünk. Talán könnyebben boldogul, ha elmegy.
Az édesanya csak a vállát vonogatta. Bele se mert gondolni, hogy egy másik országba költözzön az ő kicsi lánya. Elszomorodott.
– Jaj asszony! Ne gondolj mindjárt a rosszra, majd lesz valahogy. Bármikor vissza is jöhet. Még visszatérünk rá, de mennem kell, kezdődik a másik műszak.
– Megint be kell menned? – Kérdezte az anya elszorult hangon.
A férj rá se nézett a feleségére úgy válaszolt:
– Értetek teszem, hogy mindenünk meglegyen – majd kilépett az ajtón.
János meggyötört arccal állt a konyha egyik sarkában. Ez ma a családi élet? – Fordult barátjához. – Hiszen mindenük megvan. Akkor miért nem figyelnek egymásra? És miért a gazdagságot hajtják?
– Tudod miért ide hoztalak? – Kérdezte a kíváncsi angyal. János megrázta a fejét.
– Peti meg fog halni. Agydaganata van.
János megdöbbenve nézte barátját.
– És nem is sejtik?
– Nem.
– Vajon, ha tudnák máshogy élnének?
– Biztosan – válaszolt Gábor halkan.
– Én ezt akkor se értem. Küzdenek, hogy majd jobb legyen. Hogy- hogy nem értik, hogy csak a most a fontos?
– Más lett a világ János, mások lettek az értékek – vágott a szavába Gábor.
– Nem! Nincs igazad! – Válaszolt János most már dühösen. Mikor jöttünk a földre láttad ragyogni az eget? Láttad, hogy zöldelltek az erdők, hogyan vágtattak a réten a vadak? Láttad csillogni a napsugarat a Dunán?
– Mit akarsz ezzel mondani barátom?
– Nem a világ lett más, nem a világ rossz, hanem akik benne élnek!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2017-04-20 14:49 Kelvin

Kelvin képe

Akik eleve azért élnek itt, mert rosszak. Ha már mennyország, meg Úr. :) Meg nem is értem, ha tudnák, hogy Peti meg fog halni, akkor jobb lenne nekik? Ha biztosan meg fog halni, akkor jobb, ha nem tudják. És még jobb, ha a lehető legkevésbé kötődnek egymáshoz, de ez már egy másik vallás. :)
A központozásod ötletszerűnek tűnik, azt javaslom, nagyon nézd ezt át, mert egy idő vissza fogjuk dobálni az írásaidat:
http://karcolat.hu/kozpontozas

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2017-04-20 17:26 Sren

Sren képe

... Túl azon, hogy milliom vesszőhiba, no meg, hogy számnevet nem írunk számmal, mert egy írásmű nem matekfüzet. Felnéztem az adatlapodra, több mint két éve vagy tag. Ennyi idő alatt ennyi nem telt? :( Bocs, de tényleg, ha valaki évek óta ír, miért nem néz rá olykor holmi írástech-alapokra? Pláne, ha azok még belül vannak az ált. isk. alsó tagozati fogalmazások követelményein is...

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2017-04-20 17:40 Sednol

Sednol képe

Szeretek társadalomkritikákat írni, nincs is jobb annál. Viszont a legszívesebben mindenkit felpofoznék, aki a számítógépes játékokból csak a közvetített képet látják, és az alapján ítélnek. Felháborít, hogy valaki olyasmiről ír, amiről fogalma sincs. Miért? Attól, hogy halomra lövök egy csomó ellenfelet, attól még közben rengeteg képességemet fejlesztem, de gondolom, nem sokat játszottál. Sajnálhatod. Nem gond, ha nem köt le, csak ne írd azt, hogy másról sem szól, mert nem az emberek gyilkolásáról szól, hanem végtelen számú szituáció megoldásáról. Taktikáról, problémamegoldásról, a látótered szélesítéséről és még sorolhatnám. Ne a fókuszban (szándékos a kisbetű) látottak, hallottak alapján írj meg valamit, mert hiteltelen lesz.

„– Én ezt akkor se értem. Küzdenek, hogy majd jobb legyen. Hogy- hogy nem értik, hogy csak a most a fontos?”
Az elején azt írtad, hogy Péter boldog. Akkor ez nem önellentmondás? Ha odafent boldog az örökkévalóságig, akkor hatvan-nyolcvan év szenvedés semmiség.

Értem én, hogy ez egy tükör a jelen elé tartva, de próbáld látni ezt a kort az ipari forradalom idejéből. Akkor is éjjel-nappal dolgoztak, na meg korán haltak. Egy gyermek korai halála természetes volt. Bánkódtak, de az élet része volt. Ehhez képest mi van ma? És ezt még ragozhatnánk. Szóval minden kor szar a maga szemszögéből, de egy másikból egészen élhetőnek tűnik. Hogy lehetne-e jobb? Határozottan.

„Hány éve is vagy már itt? Legalább harminchárom.” Itt olyan érzésem támadt, mintha elfelejtetted volna új gondolatjel elé tenni a második mondatot. Esetleg kérdőjellel jobban megállná a helyét, Péter szájából.

„– Nem a világ lett más, nem a világ rossz, hanem akik benne élnek!”

Valahogy nem tudok azonosulni a mondattal. Én teljesen elégedett vagyok az életemmel, és sok embert ismerek, akik ugyan így vannak ezzel. Nem lövöldöznek mellettem, van antibiotikum és tetanusz, meg akadozó orvosi ellátás (persze nekem könnyű, orvos a húgom meg a sógorom, így protekciós vagyok), de azért nem ennyire szar a helyzet. Nem akarok nagyon politizálni: egyik kutya, a másik eb. De még mindig jobb, mint a középkorban.

Lényeg a lényeg, sajnos nem érzem hitelesnek az írásodat, és ez nagyon zavar.

p, 2017-04-21 14:05 Szabó Anikó

Hát ez elég félresikerült lett :) De mindenből tanul az ember. Azért köszi, hogy elolvastátok.
A számítógépes játékokon jót nevettem. Valóban nem játszom és biztos elfogult vagyok ilyen téren. Kicsiket tanítok és látom a sok negatív velejáróját, sajnos a pozitívval nem találkoztam ezért ilyen mumus nálam.
Üdv:
Anikó

p, 2017-04-21 18:44 Sednol

Sednol képe

Elnézést a kirohanásért, de mindig felzaklat, amikor a tévében is hülyeségeket beszélnek. Nyolc éves korom óta ülök a gép előtt, ha lekérném a statisztikáimat, kiderülne, hogy kétszer kiirtottam az emberiséget, mégis felelősségteljes apa lettem, akinek rendben van az élete. Ha az utcán meglátok valamit, amivel nem értek egyet, nem kezdek lövöldözni, verekedni. :D Mondjuk, velem foglalkoztak, esténkén felolvastak, és ha tudni akartam valamit, akkor azt mindig elmagyarázták.

Ebből egyenesen következik, ha kicsiknél látod a negatív oldalt, akkor azt a szülőkön kell számon kérni. A fiam nyolc éves, és ugyan úgy játszik, ahogy én, de nem ész nélkül. A játéknak felszabadítania kell, nem pedig lezüllesztenie, és ha valakit a szülei nem tanítanak meg játszani, ott van a gond. Ennek is, mint az evésnek és mindennek a világban, van egy rendje, amit illik megtanítani a csemetéknek. Ha ez elmarad, akkor lesznek a gondok.

Nem nevezném félresikerültnek az írást, csak túl szájbarágósnak és sarkítottnak. Nem ilyen a világ. Azaz ilyen, de nem ennyire hangsúlyosan.

p, 2017-04-21 18:54 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ami a játékokat illeti, fájdalom tévedsz. Van egy nagy varázslat, ami olyan mint piros ultiban a piros ász, mindent üt. De erről inkább máshol vitázzunk, ha van rá igény. Blog, fórumtéma, gondolatok. Ha gondolod, nyiss egy ilyen diskurzusteret.

p, 2017-04-21 20:11 Para Celsus

Para Celsus képe

Ahoj!
Ha kevésbé leszek koherens, bocsánat, ma húzták a fogamat, és még van bennem a fájdalomcsillapítóból. Mindenesetre azon elgondolkodtam, a foghúzás kellemetlenebb, vagy a "régenmindenjobbvót" gondolat felmelegítése :D
Szerintem régen sem volt jobb az élet - jó, nem a facebookon ömlött az írásbeli szenny, hanem a kocsmában üvöltötte világnak a kevésbé magvas gondolatait a kor embere. FPS (first person shooter - belső nézetes lövöldözős) számítógépes játékok sem voltak - helyette fakarddal játszottak háborúsdit a gyerekek. Régen nem a gazdaságot hajtották - hanem a havi kétszáz pengő fixet, vagy azt, hogy kenyér meg parizer kerüljön az asztalra. Minden kornak megvoltak/vannak az előnyei és hátrányai.

Én anno sokat tanultam a számítógépes játékokból - elsősorban point n' click kalandjátékokra gondolok, The Longest Journey, Syberia 1-2, Broken Sword sorozat vagy az olyan szerepjátékok, mint a Baldur's Gate - néha az az érzésem, hogy jobban hozzájárultak az angoltudásom és -szókincsem kialakulásához, mint az iskolai tanórák :D
(Na jó, Postal 2-vel is sokat játszottam, abból kevesebbet tanultam - max. annyit, hogy egy petíció aláíratása néha verbális fegyvereket igényel: https://www.youtube.com/watch?v=tFjwubj0kjc) Persze vannak mentálisan labilis emberek, akikből előtörhet az agresszió, de náluk a pc-s játékok nem annyira okai az erőszakos attitűdnek, legfeljebb katalizátorai.

Írástechnikai szempontból: néha kissé fura a szórend a mondataidban ("Mosolygós arcát a nap sugarai beragyogták. " vagy "beragyogták a nap sugarai"), akadnak vesszőhibák, illetve szóismétlés is "Lázasan nézte, hosszú lábait, csípője ringását, de nem nézte a másik irányból közeledő férfit" ). Annak örülök, hogy kurta szoknyás, dúskeblű szereplő is akadt, hosszú combokkal pláne :D


"The Rainmakeeeer!"

p, 2017-04-21 20:38 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ez nagyon szubjektív, én láttam egy riportot egy olyan öregasszonnyal, aki még áram nélkül élte le élete felét, ő azt mondta régen nehezebb volt, de jobb, ma könnyebb, de rosszabb, ez az ő élménye erről, nem a véleménye. Kettőtök között az a különbség, hogy Ő ezt átélte, Te pedig átgondoltad, én meg nem tudom eldönteni, kinek higgyek.

p, 2017-04-21 23:36 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ilyenekre mondja édesanyám, hogy "régen minden jobb volt - vagy csak mi voltunk fiatalok".

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2017-04-22 10:31 hamarjában

hamarjában képe

Azt írod: ”Kicsiket tanítok...". Akkor èrtem, mièrt lett ennyire didaktikus. Máskor, ha a cèlközönsèged nem aprótalpú, ne rágd ennyire a szánkba, mert megsèrtődünk, hogy nem vagyunk ám ennyire hülyèk.
Más. Nosztalgiával tekintek èn is vissza, sok minden nem tetszik a mai világban. Viszont a vègkövetkeztetèsedet nem èrtem. Azok lennènek rosszak, akik benne èlnek?
A kisfiú, mert gèpen játszik?
A nagylány, mert külföldre akar menni?
Az anyuka, aki munka után süt, főz, mos?
Az apuka, aki kèt helyen dolgozik?
Èn nem mondanám őket rossznak. Tèny, hogy a prioritásaikat megkèrdőjelezhetjük, de attól ők nem rosszak.
Megint más. Megkèrdőjelezhetjük mèg az oktatási rendszerünk hatèkonyságát is, ha egy tanító ennyi vesszőhibát ejt egy rövidke írásban. Mennyit fognak majd a tanítványok?

na ja (Obb)