A nagy kékség

Jó ideje lebegek a lágyan hullámzó tengeren. A percek óráknak tűnnek, míg próbálom magamat a felszínen tartani. A megfelelő légzéstechnika sokat számít. Abban is segít, hogy kitisztuljon az elmém, miközben gondolataim rendeződnek.

Kémlelem az eget. Egész életemben megbabonázott a színével. Már óvodás koromban a kék volt a kedvenc színem. Ez azóta se változott. Megnyugtat, hogy bárányfelhők is vannak felettem a zenit messzeségében. Ők is a nagy kékségben úsznak. Lassan, mint én. Alakjuk változik, miközben a fenti fuvallatok csendesen terelgetik őket. Jó lenne most közöttük lenni, és fentről nézni a tenger látványát.

Néhány vallás szerint: a mennyország fentről származik. Ezt nehezen értem. Lenne egy plusz égbolt a látható felett? Egy hely, amit szabad szemmel nem láthatunk? Talán az égbolt magában rejtegeti? Kérdések, amire még nem kaptam választ.

Mennyire szerettem a sötétkék hajnalt, és a vérvörös alkonyatot. Érzem, hogy ilyen paletta mögött lennie kell egy művésznek! Valaki, aki nem rest festeni. Valaki, aki szorgalmasan teszi a dolgát nap, mint nap. Valaki, aki törődik velünk, figyel ránk, és meghallgat minket. Talán egyszer én is találkozok vele. Akkor majd megköszönöm neki a dolgaimat, amit kaptam az élettől.

Már nagyon elfáradtam. Az út, amin elindultam pár órával ezelőtt, lassan a végéhez közeledik, és nem így terveztem a lezárását. Tudom, hogy az alattam tátongó mélység be fog szippantani. Legalább az égboltozatban gyönyörködhetek utoljára; ebben a bámulatos alkotásban, ami számomra a teremtés koronája. Ki tudja, hogy a többi utas, akikkel együtt utaztam a jachton mit gondolnak most. Vajon látják azt, amit én? Ha még élnek egyáltalán. A barátaim voltak. Lehet, hogy találkozok velük odaát, az égbolton túl.

Nem sokáig bírom már. Pánikolnom kellene, mégis nyugodt vagyok. Halálosan nyugodt. Na jó, talán egy félek kicsit, mert elérkezett az időm. Kifújom az utolsó lélegzetemet.

A tengervíz már az arcomat is elfedi, miközben próbálom nyitva tartani a szememet. Megrémülök az alattam elterülő mélységtől. Egy-két bent maradt levegő buborék távozik az orromon keresztül, amik kerge táncukkal igyekeznek felfelé. Levegőt kellene vennem, de nem fogok.

Uram, ha hallod a gondolataimat, akkor hallgass meg kérlek! Adj erőt, és ne hagyd, hogy a lelkemet elnyelje a feneketlenség! Szeretnék most Veled lenni! Fent, a nagy kékségben…

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2019-12-27 20:10 Dana

Dana képe

Nem sokat tudok hozzáfűzni, számomra nincs igazán mondanivalója. Furcsa, de ahhoz az íráshoz hasonlít, amelyet vyn.lola töltött fel: se füle, se farka, se mondanivalója, legfeljebb jobban van megírva, de nincs bennem együttérzés, érdeklődés, sőt kérdőjel is csak egy: miért?

Tudsz te ennél jobbat is.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2019-12-27 20:23 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Sőt, sokkal jobbat is bizony.

p, 2019-12-27 20:30 SzaGe

Ezt még valamikor tavasszal írtam meg. Őszinte leszek: nem volt célom az együttérzés kiváltása. Csupán eljátszottam pár gondolattal. Vajon képesek lehetünk elmélkedni a teremtés valóságán a biztos halál mezsgyéjén? Vagy csak pánikolunk, ahogyan a filmekben (esetleg a valóságban) teszik az emberek. Ennyi :)
Köszönöm a véleményed!

p, 2019-12-27 20:47 Dana

Dana képe

Akkor tedd a gondolatokba... az elmélkedésnek ott a helye. :-)

Amúgy a kritikára való reagálásnak szerintem nem az a módja, hogy kiragadsz egy szót, amit leírtam (például: együttérzés), hogy de Te nem is azzal a céllal írtad, hogy...

Helyettesítsd be akkor bármilyen érzelemmel: semmit nem váltottál ki belőlem, nem gondolkodtattál el.

Lehet, az én hülyeségem, de én azokat az írásokat szeretem, ami után csak ülök, hogy ez mi a f...sz volt? Mert megindított bennem akármit: dühöt, együttérzést, fájdalmat, érzéseket, gondolatokat.

De tudod, nem nekem kell megfelelni, hanem sok-sok olvasónak, én csak azt mondom: ennél jobbat is tudsz.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2019-12-27 21:00 SzaGe

Rendben :)

sze, 2020-02-26 11:22 SzaGe

Szia Dana.

Kicsit egyszerűsítettem a szövegen, de nem tudom áttenni a "gondolatokba". Állandóan hibaüzenet dob a Karc :(

sze, 2020-02-26 12:01 Dana

Dana képe

Jó ez az Egyéb kategóriában.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2019-12-27 22:11 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

tudod, ő járt ott, az óceánban, nem úgy mint Kelvin vagy Gibbarion, de nem is úgy, mint egy hajótörött, tengerész. Bele kellett volna fulladnia, úgy ám! Át jutott a kapukon, de nem teljesen, mert a fájdalom kapuja csapdába ejtette. Ilyenkor fél szegényke. bizony. Járt ott, tudja mi van ott, nem kék, más színű, mindenkinek más, neki vörös, égő vörös, fájó vörös, vörös. Más ez, nem jó ezen eszénkedni, Nem jó, mert itt annyira nem sztori a sztori, és mégis. Épp az a könnyedség hiányzik, ami a Holdraszállást oly nagyszerűvé tette. Itt görcs van, s persze mi is lehetne más, de gézuka fél a görcsöktől, mert ez csupa-csupa fájdalom, nem ilyen semmit mondó puszta görcs, és persze sötétség. Bárhonnan közelítünk a határhoz, bármilyen színűnek is tűnik eleinte, csak az a Nóta vége, hogy az ember ott marad egyedül a sötétben

p, 2019-12-27 23:54 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Bocsi, hullámvölgyben voltam, elmúlt, már jól vagyok.

p, 2019-12-27 20:39 Fugorits Ervin

Erről az egyik kedvenc filmem jut az eszembe: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-nagy-kekseg-le-grand-bleu/movie-8809?s...

________________________________________________________________________________________
"Csip-csirip?" - K. Vonnegut

p, 2019-12-27 20:42 SzaGe

Bezony, bezony :) Egyik nagy kedvencem. Régi idők mozija. Agyaltam is, hogy kinek fog feltűnni :)

szo, 2019-12-28 09:47 Fugorits Ervin

:-D

________________________________________________________________________________________
"Csip-csirip?" - K. Vonnegut

szo, 2019-12-28 10:11 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

kb mindenkinek, aki tudja, hogy van ilyen film.

p, 2019-12-27 23:58 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ez így túl direkt, a Soláris Óceánja sokkal közelebb van az élet és a halál, illetve az idegen élet és az idegen halál problematikájához. Hiába Lem utolérhetetlen. Különösen, ha az ellenkező irányba indulok el.

sze, 2020-02-26 13:24 Sednol

Sednol képe

Jövök egy kicsit alkalmatlankodni, hátha sikerül rávilágítanom néhány dologra.
Ami az első olvasás után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy tudod, mit akarsz mondani, de rossz szavakat használsz. Mutatom is:

„Jó ideje lebegek a finoman hullámzó tengeren. ”- mármint lágyan hullámzó,legalábbis szerintem.

„A percek óráknak tűnnek, míg mozdulatlanságommal tartom magamat a felszínen. ” mit szólnál ehhez:
„Mozdulatlanságommal tartom magamat a felszínen, a percek óráknak tűnnek.” - bár ez a mozdulatlanságommal is elég furán hangzik, idegen.

Babonázott. Mármint megbabonázott.

Nem elhatározás kérdése a kedvenc szín, hanem ízlésé. Már fiatalon tudtad, érezted, hogy a kedvenc színed (vagy bármi, ami tényként közli, hogy az a szín áll legközelebb a szívedhez) a kék. Ebből következik, hogy nem a véleményed nem változott, hanem az ízlésed.

„Ők is a nagy kékségben úsznak. Lassan, mozdulatlanul, mint én. Alakjuk változik, miközben a fenti fuvallatok csendesen terelgetik őket. ” ellentétes dolgokat állítasz egymással szembe. Azt állítod, hogy lassan, mozdulatlanul úsznak, majd közlöd, hogy változik az alakjuk. Tegyük tisztába, lassan, mozdulatlanul nem úszhatnak, és lassan mozdulatlanul nem változhat az alakjuk. Vagy változik valami, vagy nem, de egyszerre a kettő nem lehet. Értem a képet, de nem jól mutatod meg.

„Jó lenne most közöttük lenni, és fentről mustrálni a tenger látványát. ” mustrálni, látványát? Miért nem egyszerűen nézni a tengert, figyelni a tengert vagy bármi?

Nem megyek tovább mondatonként, de a meglátásom szerint nagyon szépen akarod leírni a dolgokat. Az egyszerűbb több. Ne akard körülírni, amikor van rá egy szó. Csak írd le! Ha kész vagy, olvasd fel hangosan! Elsőre furcsa lesz, de aztán megszokod. Én szenvedtem tőle, mindig úgy éreztem, hogy valaki áll mögöttem, forgatja a szemét, és rajtam röhög. Rengeteg hibát ki lehet a hangos felolvasással szűrni. Persze az sem árt, ha a megírás után pár napot, hetet pihenteted, és csak utána állsz neki javítani.

Az effajta benső imádságoknak a tömör, feszes rövidség áll jól. Ezt a részét szerintem jól érezted, de ne akard körülírni a nyilvánvalót, csak mondd ki!

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2020-02-26 14:26 SzaGe

Szia Sednol!

Köszönöm az észrevételeket. Egyáltalán nem alkalmatlankodsz :) Sőt, örülök! Este átnézem a tanácsaid fényében.

sze, 2020-02-26 16:55 SzaGe

Újra egyszerűsítve és faragva :) Remélem így emészthetőbb :)

cs, 2020-02-27 09:40 Sednol

Sednol képe

Jobb lett, de én azt javasolnám, legalábbis nekem ez jött be, hogy a meglévő műbe max egyszer nyúlj bele, és az észrevételeket felhasználva inkább koncentrálj egy új történetre. Ott próbáld hasznosítani a dolgokat. Az ember az elején nem a legfrissebb műveit küldi be, így az nem is tükrözi hűen az aktuális tudását. Az is sokat tud segíteni, ha mások írásait elemezgeted. Az ottani hozzászólásokból is sokat lehet tanulni. De az igazi, amikor már mások írásánál próbálsz hibákat felfedezni. Nem biztos, hogy igazad lesz, de legalább elindul egy beszélgetés. A legrosszabb esetben helyreigazítanak, ami önmagában is tanulságos.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu