A táncverseny győztese (18+)

A táncverseny, amin Eta indult, nagyon lekötötte az utóbbi fél évét. Heti négy edzéssel, megfelelő étrenddel, kitartással, és céltudatossággal készült hónapról-hónapra. Teste hajlékony volt, és nőies vonalai tökéletesen kifejezték, az emberi alak vonzó szépségét. Az egyéni koreográfia amivel készült, perfektnek gondolta, és hitt benne, hogy meg fogja nyerni vele a közelgő táncversenyt. Az edzőteremben lévő tükörfalban állandóan figyelte magát. Csodálta, ahogyan fizikuma engedelmeskedik, majd meghajlik az akaratának. Precízen befont, aranyszőke haja libbent az ütemre, miközben táncolt a Flashdance című klasszikus film betétdalára. Ez volt a kedvence mind között. Imádta a főszereplő hölgy karakterét, mozgását, vonzerejét. Szeretett volna mindenben rá hasonlítani. Eta se értette, hogy miért, de sűrűn tört rá vágyakozó izgalom a megterhelő edzések után. Nap végére a hormonok tombolása kiteljesedett a belsejében. Így az esti órákban, a várva várt ellazító zuhanyzás alatt sűrűn szerzett magának simogató örömöt. Halk, és elfojtott nyögésekkel nyugtázta a forró vízsugár alatt, az aznapi táncpróba levezetését. Mivel egyedül készült a versenyre, ráadásul elég későn edzett, ezért rendszerint nem kellett sietnie. Esténként csak az edzőterem portása tartózkodott az épületben, de ő afféle könyvmoly volt. Abszolút nem érdekelte, ki mikor végez a dolgával. Csak olvasta a vaskos könyveit. Olykor köszönni is elfelejtett Etának, annyira belemerült az írott szavak szövevényes birodalmába.

A verseny előtti utolsó edzésen, viszont máshogyan alakultak a dolgok, mint amit a jól megszokott rutin nyújtott. Eta éppen végzett a táncpróbával. Az öltözőben sietősen levetkőzve készült a forrón kielégítő zuhanyra. Ám mielőtt elindult volna a vizesblokk felé, egy halk, de határozott kopogást hallott az öltöző ajtaján. Meglepődött, hiszen nem volt hozzászokva az esti társasághoz. Főleg nem edzés után.

- Ki az? - kiáltotta Eta határozottan, az öltöző szekrénye mellől.

- Berkes bácsi vagyok ... tudod, az egyik zsűri tag. - Eta pillanatok alatt lefagyott. Abszolút nem számított efféle „vendégre”. Nem igazán értette, mit keresett az egyik zsűritag, ilyen idő tájban, a női öltöző ajtaja előtt. Egyáltalán nem kedvelte a gondolatot, miszerint ugorhat az esti lazulós programja. Ráadásul összezavarodottságában nem emlékezett a zsűri tagjainak névsorára. Igaz, egyszer olvasta el, afféle kutyafuttában. Csak a verseny dátuma maradt meg bebetonozva a tudatában, ami a holnapi napot takarta.

- Beengedsz Etácska? Szeretnék egy kicsit beszélgetni veled! - szólt az idős férfi kedveskedő, mézes-mázos hangja. A megszeppent nőnek villámként futott végig az agyában, az elmúlt évek „Me Too” botránytól hangos történetei, ahol hírességek vallottak önmagukról, és az őket ért mindenféle zaklatásokról. Bár, ő kifejezetten buta dolognak tartotta ezt a fajta felháborodást, hiszen úgy volt vele, hogy mindenhez két ember kell. Aki meg szeretne előre jutni, az bizony megtesz ilyen, vagy olyan dolgokat a sikerért. De most úgy érezte, hogy válasz út elé került. Teljesen egyértelmű volt számára, hogy miért állt Berkes bácsi, az öltöző ajtaja előtt, és egyértelmű volt az is, hogy győzni szeretett volna a versenyen, bármi áron. Érzése szerint tánctudása messze meghaladta a kiváló kategóriát, mégis úgy gondolta, hogy talán lehetőséget kap bebiztosítania magát. Magára tekerte törölközőjét, leült az öltöző padra és nyugodt hangnemben válaszolt:

- Rendben. Jöjjön Berkes Úr. - felelt a férfinak. Kinyílt az ajtó, majd a jól szituált, szürke öltönyös férfi belépett, és lassan odasétált Etához, aki zavarodottan nézte a vén kujon mozdulatait. Berkes úr leült a lány mellé, és ráncos tekintetével végig nézett a törölközőbe rejtett idomain.

- Kezét csókolom drága hölgyem! - mondta az idős zsűri tag, miközben a nő jobb kezét maga felé húzta, és begörnyedve egy csókot nyomott a nő kézfejére. Ezt követően kidugta sötét lilás, barna foltokkal teli nyelvét, és végig nyalta Eta kezét egészen a válláig. Pár pillanat után már a reszkető nő fülét rágcsálta a sárga fogaival, miközben a halálszagú lehelete, bűzlő ördögi feromonként áramlott a levegőben. Etát a hideg verejték rázta, de gondolataiban csak a táncverseny győzelmére tudott koncentrálni. Minden követ meg kellett a célért mozgatnia, de ez az ember inkább egy hatalmas iszapszagú szikla volt a tenger fenekén, mintsem egy könnyen mozdítható kavics, a meleg és homokos tengerparton. Próbálta a felgyülemlő hányingerét is kordában tartania, az öklendezésével együtt. Egy-egy reflex-szerű gyomorrángatás jelezte a nemkívánatos érintkezést. Berkes úr, kihasználva a végignyalt és tehetetlen jobb kezet, odanyomta a félig merevedett férfiasságához, amire Eta elfordította a fejét az ellenkező irányba, hogy ne is lássa a vénember gyönyörtől torzuló pofáját. Gyorsan és határozottan rángatta Berkes urat a magvető végletekig, miközben a vén szivar légzése egy folyóban fulladozó, krákogó és köpködő emberéhez hasonlított. Pár perc után, a kéjtől vöröslő zsűritag felállt, megigazította a ruházatát és szó nélkül, öregesen kibattyogott a helyiségből. Eta a megalázottságtól, és a hideg verejtéktől áztatva ült és bámult mereven maga elé. Próbált koncentrálni és elhessegetni a bűntudatát, hiszen nem állt ellen a vén kecske só kóstolójának. Felállt, majd alaposan lezuhanyozott. Többször átmosta a testét, de a hazafelé vezető úton még mindig érezte Berkes úr pokoli leheletét magán.

Másnap reggel a versenyre igyekezve, még mindig émelygett az esti kalandjától, de próbálta legyűrni a bűntudatát, és bízott Berkes úr mindenre kiterjedő hálájában. Nagy zsibogás volt már a versenyen. Mindenki izgult és melegített, miközben csacsogtak mindenféléről. Eta próbált nyugodtan és higgadtan készülni. Testét felkészítette a táncra. Nyújtott és dörzsölgette a combjait. Gondolataiban párszor végig próbálta a táncmozdulatait, de a vén emberrel való esemény árnyéka állandóan közbevágott. „Mi lesz, ha mégsem segít?” - gondolta magában Eta. Lehet csak kihasználta az öreg a helyzetet, és saját rothadó életének akart egy röpke, talán utolsó gyönyört szerezni. Zavarodottságot és gyengeséget érzett, mielőtt behívták volna a verseny terembe. Lehajtott fejjel, de látszatra magabiztosan vonult be a tánctér közepébe. Felnézett. Szíve vadul kezdett kalapálni, és a pulzusa az egekbe szökött mikor azt látta, hogy Berkes úr nincsen a zsűri tagok között. A másik három ember, aki ott ült az asztal túloldalán, furcsállották a lány arcára telepedő meglepettséget. Majd pár kínos másodperc után a középső zsűritag megszólalt:

- Minden rendben hölgyem? Felkészült a bemutatóra? - Eta borzasztóan ideges lett. Átverte az öreg, hiszen benne se volt a verseny bírái között. Fogalma se volt arról, hogy hogyan fogja feldolgozni, az őt ért zaklatást. Teljesen elvörösödött az idegességtől.

- Kérem szépen, meg tudnák mondani Berkes úr miért nincsen a zsűri között? - kérdezte végül Eta, szemrehányó hangnemben. Furcsa tekintettel kezdtek tanakodni a bírók, majd pár pillanat után az egyikük válaszolt a nő meglehetősen furcsa kérdésére:

- Berkes úr két hete elhalálozott. A női öltözőben találták rá, a reggeli órákban. Valószínűleg szívroham vitte el. Érdekes, hogy maga nem hallott róla. - Eta szédelegni kezdett, és a forgó világ hamar sötétségbe borult. Elájult, de mielőtt lehunyta volna a szemét jó, Berkes úr kéjelgős, sárgás fogú mosolya kísérte az útjára ...

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2019-11-27 07:42 Dana

Dana képe

Néhol esetlen, akadozó a fogalmazásod -- ez gyakorlással, sok-sok olvasással küszöbölhető ki. Javaslom, mindig olvasd át, amit leírtál, próbáld ki, hogyan írhatnád másképp, egyszerűen. Szabadulj meg a feleslegtől.

Mondok pár példát. Nem azt jelenti, hogy az én javaslatom jó, csak (számomra) olvashatóbbá teszi az írásodat.

A táncverseny, amin Eta indult, eléggé lekötötte az utóbbi fél évét. --> Az utóbbi fél évben Eta minden idejét elvitte a felkészülés. (A címbe beleírtad, hogy táncról lesz szó, nem kell kijelenteni az elején, az írásból amúgy is kiderül.)

Nem volt teljesen elégedett a teljesítményével --> Egyrészt felesleges a "teljesen", másrészt nem értek egyet a kijelentéseddel, mivel utána egy bekezdésen keresztül áradozol arról, mennyire tökéletesnek gondolja magát a lány.
--> Elégedetlen volt a teljesítményével: szigorú diétát vezetett be, minden nap gyakorolt. Céltudatossága, kitartása nem ismert határokat. A Pázmány úti táncstúdió tükreiben gyakran figyelte, hogyan engedelmeskedik hajlékony teste akaratának. Hitte, hogy rafinált koreográfiája győzelemhez segíti majd.

A központozásod nem jó. Olvass utána, hogyan kell helyesen párbeszédet írni, mikor kell és mikor nem kell vessző. Kevés olyan mondatod van, amiben nincs vesszőhiba.

Az egyéni koreográfia amivel készült, perfektnek gondolta --> Ezt vagy ötször olvasd el, aztán szabadulj meg tőle. Sem nem helyes, sem nem értelmes.

Precízen befont, aranyszőke haja tökéletesen simult a vállára, miközben pörgött --> Pörgés közben a legritkábban simul tökéletesen befont hajunk a vállunkra. Tudom, este kipróbáltam.

A helyesírásod sem igazán jó. Nincs olyan, hogy edző terem, sem pedig betét dal. Van edzőterem, betétdal helyette.

Nem értem, miért hozod fel a portást -- semmi szerepe nincs. Tök felesleges beleírni a történetbe.

Benne se volt a bírák székében. --> Az ilyen mondataid miatt mondom, hogy több olvasás, több gyakorlás, több átírás. Őszintén: szerinted van értelme?

Nos, összességében... hát, nem értem. Ha az öreg elhalálozott a szex után, attól miért ájul el a csaj? Ha meg előtte halt meg, az nagyobbat ütne, ha a csaj egy kísértettel csinálja, de erre egyáltalán nem utalsz. Nem építed fel a történetet úgy, hogy tényleg odacsapjon. Kell egy beképzelt, szép csaj, aki körül ott sündörög az öreg, kell egy esetleges zsarolás vagy belső indíttatás, ami miatt elengedhetetlen, hogy nyerjen, így belemegy a szexbe, aztán semmisüljön meg az önelégültsége attól, hogy egy szellemmel dug. Vagy ne dugjon szellemmel, de akkor mi értelme van? Nem áll össze, hogyan is szerettél volna hatást gyakorolni ezen az íráson keresztül. A hatásosnak gondolt, de nem igazán helyesen használt kifejezések (pl. magvetés, ezen is csak agyaltam, hogy miért) még sajnos nem teszik jóvá az írást.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2019-11-27 19:02 SzaGe

Tyű. Ha meg kell magyaráznom a történetemet, az már régen rossz :( Akkor valami elrontottam. Nem kicsit, nagyon.

Szóval lényegében írtam, hogy a táncversenyt megelőző napon volt az öltözői "incidens". Másnap a verseny. Berkes úr, a zsűri szerint két hete halott volt. Így csak a szellemével lehetett együtt, "aki" Eta ájulásakor is megkísértette. Így hogyan fest a történet? Még mindig homályos?

Talán elkövettem azt a hibát, hogy horrorban jártas olvasóknak írtam ezt a történetet. Aki nem rajong a műfajért, annak valószínűleg homályosak lehetnek dolgok. Az aktus alatt a például a hidegrázás , vagy hideg verejték nem az izgalomtól volt. Mástól. Szándékosan írtam undort keltő "jelzőket". Ezek jelentése az írás végén válhat világossá.

Évekig jártam edzőterembe. Hiába a kidolgozott test, a sok munka, a megfelelő táplálkozás (diéta ahogyan említetted) nem leszel elégedett soha magaddal. Bár, tetszelegsz magadnak a tükör előtt, jól nézel ki (mások szerint is)mégis több kell. Ezt az "élmény szeletkét" próbáltam az elején felvázolni. Ez egy furcsa állapot. Kevesen értik. Nehéz erről beszélni.

Az edzőterem "őrzőjével" kapcsolatban igazad lehet. Azért írtam bele, nehogy valaki belekössön abba, hogy zárás után mit keres egy nő a táncteremben. Hiszen ez egy fizetős szolgáltatás, nyitva tartási időponttal.

A helyesírási hibákat kijavítom. A javasolt az átfogalmazásokat megfontolom :)

Köszönöm a kritikád! Mindenképpen építő jellegű. :)

sze, 2019-11-27 19:08 Dana

Dana képe

Bocs, ezt én néztem be, mármint az előző napot és a két hetet. Jártas vagyok a horrorban -- remélem --, de valamiért nekem nem jött át, amit szerettél volna sugallni. Azt hiszem, azért is hagytam figyelmen kívül végül a tényeket, mert azon pörögtem, hogy ez vagy olcsó történet, vagy egy nem túl jól megírt kísértethistória.

Elnézést! (Tényleg benéztem... hülye vagyok.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2019-11-27 19:58 SzaGe

Ezért vagyunk a Karcolaton! Beszéljük meg, javítsuk ki, dolgozzuk át! :)

sze, 2019-11-27 20:28 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Szögezzük le mindjárt az elején, ebben a csapatban nekem papírom van arról, hogy hülye vagyok. Legalábbis 2015 év vége óta. Dana! Te viszont a legátvittebb értelemben sem vagy az. Az info oly mértékig rejtett, hogy az olvasó joggal érzi átverve magát. Mi több! Kezdjük mindjárt ott, hogy a kísértetek elsősorban látványtechnikával élnek, az anyagi világra nem tudnak hatni. Ezt még Harry a Potter is tudja. Még a hóborc nevű kopogó szellem is úgy suhan át a roxfortos csajokon, mintha ott sem lennének, megdugni egyiket sem tudná. Akkor ki is a kicsoda? Természetesen rajtam kívül. Ez egy összecsapott valami, a szabóinasok körében fércmű. Az ötlet jó, és sok mindent ki lehetett volna hozni belőle, így csak csákót, hajót és repülőt a nyomtatott változatból.
Folytathatnám, de csak gyomorrontást okoznék, hagyom hát megemészteni az eddigieket.

sze, 2019-11-27 20:33 Dana

Dana képe

Nagyon jó kis hozzászólás, itt vigyorgok rajta. Köszi a mentést. Sajnos biztos vannak azonban a horror világában olyan megtestesülések -- bár ugyan szegény bácsi miért is lenne az, ha csak nem ő a lilakurva apukája vagy egyéb rokona --, amelyek fizikális megnyilvánulásokra, tettekre is képesek, materializálódnak, ilyenek.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2019-11-27 21:46 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Persze hogy vannak, de különlegesek, tehát illik felvezetni a jelenséget. A többi stimmel. Engem egyébként nagyon dühít ez a technika.mármint, hogy nem szokványos dolgot hétköznapi jelenségként tüntetünk fel és a mögé rejtjük a csattanót.

sze, 2019-11-27 20:56 SzaGe

Ha szeretnéd Danát védeni, az a te dolgod. Bár, fogalmam sincsen mitől. Nem gondolnám, hogy rászorulna. De mondjad. Csak ne menjél át személyeskedésbe, mint múltkor. Nehezen viselem. Nem kedvelsz ezt tudom. Látványtechnika? Harry Potter? Roxfort? Kopogó szellem? Hjaj :(

sze, 2019-11-27 21:58 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ez egy összecsapott fércmű. Ez nálunk itt a Szíriuson vélemény és a műről szól, felületes fűzfa poéta vagy, ez a személyedről szól és személyeskedés. Kedvelésről itt nincs szó, nem is ismerlek. Személyedre vonatkozó megjegyzést pedig nem nem engedtem meg magamnak, sőt igazán Danának sem a saját személyére vonatkozó megjegyzést. Ezt nálunk itt a Szíriuson nagyon nehéz óvó védő tevékenységként értékelni.

Azt fogadd el, hogy ahogy valamelyik Dunántúli kórház segítő szándékú szakorvosa megfogalmazta, ha az agy szerkezete az emberi faj szempontjából diferencia specifika, engem nem lehet az emberi fajhoz sorolni, tehát ET vagyok, vagy Alien. Azóta komolyan veszem az idegeneknek belépni tilos táblákat. Viszont csak a saját világom meghatározottságában tudok gondolkodni, mint általában mindenki, csak én ezt tudom is magamról.

sze, 2019-11-27 22:21 SzaGe

Első kommentedre is megértettem, hogy fércmű. Amúgy remek alakítás. Sikerült megfelelned a környezetednek. Gratulálok. A személyeskedésért meg külön "köszönet". Pedig kértelek rá. Igazi Facebook hangulatom van. Ez is a Karcolathoz tartozik?

sze, 2019-11-27 23:00 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Tartok tőle, hogy súlyos kommunikációs problémáink vannak. Ezúttal mindössze jelezni kívántam, hogy fonetikailag hogyan fest itt a dolog, a példamondatok nem vonatkoztak az égvilágon semmire. És ez nem tartozik a karchoz, mint ahogy én sem, én annyira nem, hogy az emberi fajhoz sem, legalábbis ebből a szempontból. Ha odatartoznék már halott lennék,. Mint ahogy eddig mindenki, aki hasonló stroke nevű csodán ment át az orvosom látó köréből. Amikor megkérdeztem valamelyik doktor urat, sorstársaim, hogyan viselik a helyzetüket, azt találta mondani, harminc év alatt egyetlen olyan betege akadt, aki ilyen agytörzsi stroke-t túl élt, értelem szerűen a többi páciensnek a világ eltérő értelmezése már nem okozott problémát, hogy a bizonytalanság teljes legyen, hozzá tette, olyan betegről, aki utána járni is beszélni is tudott, még csak nem is olvasott. Ez utóbbi nem jelent semmit, mert hálisten rólam se írtak egy sort sem.

cs, 2019-11-28 05:13 SzaGe

Megértelek, de ez nem az a hely, ahol ezt ki kellene beszélned. És én nem vagyok az a személy, akinek ezt el kellene mondanod. Nem tartozik rám. Ettől függetlenül se provokáljál! Ha szarnak tartod az írásaimat (márpedig ez nyilvánvaló), görgess tovább, vagy emberi hangnemben beszélgess velem! Erre biztosan képes vagy, mert olvastam normális kommentet is tőled. Ha ez nem működik, akkor hagyjuk békén egymást. Lehet pocsék novellaíró vagyok, és lehet nem is leszek több. De legalább érdekel valami a magyar rabszolgatartó munkáskalodán kívül.

sze, 2019-11-27 21:19 SzaGe

Nagyobb rész javítva.

v, 2019-12-08 14:01 Roah

Roah képe

Nem szeretek efféle hozzászólást írni, mint amit most fogok - de muszáj lesz.
Azt gondolom, megéri a gyötrés, azt gondolom, komolyan veszed az írást, és azt gondolom, igényled is a verbális edzést a Karc-mentális dojojában.

Mielőtt bármibe belefognék, kérdeznem kell valamit: tudod, milyenek a táncosok? :))) Komolyan kérdem, az írásod hitelessége miatt. Mert az első bekezdést úgy ahogy van, töröltetném veled, és íratnék egy teljesen újat, ami közelít a táncosok világa felé.

Az első bekezdést az utolsóig katasztrofálisnak tartom, nem csak azért, mert a táncos karakter, mint olyan elvérzik, hanem nyelvtani és irodalmi szempontok okán is.

Nézd csak:

"Az egyéni koreográfia amivel készült, perfektnek gondolta, és hitt benne, hogy meg fogja nyerni vele a közelgő táncversenyt."

Gúgl fordítóra emlékeztető, számomra nem mondat, hanem betűkből összehordott szavak felsorakoztatása, aminek nincs értelme. Ne haragudj!

"Csodálta, ahogyan fizikuma engedelmeskedik, majd meghajlik az akaratának."

Ó, Édes Istenem!
Van néhány szenvedély a létemben; Isten, Tánc, Irodalom, Zene, Igazságügy, Tánc, Irodalom, Isten, Tánc. Isten és a Tánc az örök refrén - tudod, mi a tánc titka? Számomra pontosan az, ami Istené: szabadság. 'Eredeti létforma'
A tánc maga a szabadság. Amikor a táncos a testével kommunikál. A karja beszél, a csípője mosolyog, a válla dacol. A táncost a zene érinti meg, a zene uralja, irányítja, a dallam szeretője, a táncos a zenével azonosul - eggyé válnak.
Vibrációk. Felfokozott vibráció, impulzusok, veszettül sok impulzus áramlik, fel-le, ki-be, átjárja, és nem ereszti el.
A zene rezgés. A rezgés vibráció. A vibráció pedig érzelem generátor.

A zene a táncos természetes doppingszere.

Ezért használják (!) a zenét, ha érzelmeket akarnak kicsikarni - még Hannibal Lecter fiktív karaktere is két mészárlás között zongoraversenyt hallgatott.

Sírnak. Nevetnek.

A zene az, amivel emóciós kitöréseket érhetnek el.

A táncos flowban van a zenével - ezt fejezi ki a mozgása. A tánc filozófiája egy sok dés érzelmi állapot.

Sajnálom, ha kissé elragadtattam magam, de úgy éreztem az olvasottak alapján, hogy nem ismered a táncosok világát. A valódi, belső világát.
Ha pedig irodalomban tánchoz - vagy bármilyen mozgás legyen -, nyúl egy szerző, arról érdemes (talán kell is) írnia, amit csak és kizárólag a betűk világa képes feltárni, bemutatni, megmutatni, nem mindenféle tévesen megítélt látszat. Tükörről meg izmokról. Flitterekről és boákról.

A legutolsó gondolat egy próbán az, hogy miként áll a hajad. Kényelmes legyen. Minden, még a séród is.

Ellenben egy táncos bokától-combig gipszben is lesiklik bárhol-bármikor spárgába, és akkor is hátrhajlik a gerince hídba, ha gerincprotézise van a gerincében.

Egy táncos mindörökké táncos marad.
Ez az igazság - még a konyhában és fürdőszobában is. Fregoli közelben is. Sőt, talárban sétálók között is.

A zene elkapja és a táncosnak annyi. :)))

Kinyúlt nyakú, kopott póló, időszámításunk előtti, színét vesztett naci, megviselt hajgumi, kitaposott súz, rongyos térdvédő, és ha a fej is kell a koreográfiához, akkor satyek is dukál, hogy ne kopjon ki fejtetős forgásoknál a séró.
Számolás? Mond ez valamit? :))) Sérülések? Milyen az, ha sajog a könyék, vagy lüktet a boka? :))) Hogy mire jó a forró zuhi? Hogy miért utáljuk a hosszú hajat, akárcsak az úszók? (Az úszóké rövid is.) Milyen szerencsés táncos lehetett ebben a dimenzióban az, akinek a Jó Isten megadta, hogy Kenny Ortegával dolgozhasson...? Ó, micsoda csoda az! :)))
De kérdezhetném azt is, mit jelent, ha 'be vagyok kötve'? Az micsoda? Miért mondják? :)))

Szóval a táncos nem az izmait hesszöli a próbán a tükörben, tesz a hajára, külsőségekre.

Hm? :))))

Saját tapasztalataim miatt bíráltam az első bekezdésedet erősebben, tényleg ne haragudj.

"Halk, és elfojtott nyögésekkel nyugtázta a forró vízsugár alatt, az aznapi táncpróba levezetését. "

Fúúú, ezért mondtam, hogy nem szeretek ilyen hozzászólásokat írni.
Egyszerűen a mondatok értelmével frankó gondot vannak.

"- Berkes bácsi vagyok ... tudod, az egyik zsűri tag. - felelt halkan a kopogó hang tulajdonosa. "

Központozás?
Tessék odafigyelni - a központozás az irodalom szorzótáblája. Alapszint. Elemi.
Tanuld már meg, kérlek!

Lépj fel egy mentális fokot és dönts: ha azt szeretnéd, hogy az olvasó komolyan vegye a munkáidat, neked kell komolyan venned az írást. Ezt kell meglépned, felfelé, hogy fejlődhess.
Döntened kell!

Szerintem jó ötleteid lehetnének. Szerintem van a pucádba vér, hogy kiállj az írásaid mellett, tehát önálló gondolataid és mondanivalód is van. Szerintem a hozzáállásod a munkához, a szakmai alázat is készen áll feléd.
Ideje lenne az eszköztárra menni, tettekben és gyakorlatban.

Az egyik kedvenc koreográfiámat hagyom itt - nézz és láss!

https://www.youtube.com/watch?v=nWG7LsIo6nU

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2019-12-08 14:38 SzaGe

No igen. Nehéz belelátni a táncosnők fejébe. Próbáltam magamból kiindulni, illetve abból, amit tapasztaltam. Az edzőterem "szagából", amit jól ismerek. Láttam, amint hölgyek "belefeledkeztek" a pörgős aerobikba. Láttam, amint nézték magukat a tükörben. Átszellemülve, megelégedve, befonott hajjal, passzos ruhában. Ezt próbáltam alapul venni. Simán lehet, hogy én emlékszem rosszul ezekre, vagy félre értelmeztem a látottakat, hiszen volt látvány rendesen. Férfi szemnek való. Amiről írsz, az inkább a "Sóhajok" kategória. Én nem ilyet képzeltem el Eta karakterének. Ennek ellenére igazad lehet. A tánc, és a zene effajta mélységeibe nem gondoltam bele. Mindenképpen átgondolom. Köszönöm az észrevételeidet :)

v, 2019-12-08 17:13 Roah

Roah képe

Az edzőterem nem próbaterem. Az aerobic, fittness nem tánc - hanem kondi, erőnlét. Állóképességre, sok egyéb másra. Fitness vébére, és hasonlókra. Oda is kell önfegyelem és szívósság, mi is csapatjuk, de mint mondtam, az nem tánc.

Amire te gondolsz, az valami ilyesmi:

https://www.youtube.com/watch?v=QQSYo_pC-QA

Ez se rossz, csak ez kissé közönséges. Sok. Csak poénra használnám, nekem túl rámenős így edzeni. 'Kitartós', nem is tudom, 'kitárulkozós' edzéshez, ami egy bárba való, vagy hasonlóba.
Nem vagyok prűd, fúú, nagyon nem :D, szóval nekem ez inkább poén.

"Nehéz belelátni a táncosnők fejébe."

Nem a fejükbe - a szívükbe.
A szív lesz szabad, épp ez a lényeg: teljes kikapcs.
Mit csinál egy író? Képzel. Amit nem ismer, azután nyomoz, a hézagokat kitölti képzelettel.
Erre tessék koncentrálni.
Hm? ;)

"Tánc közben varázslat vesz körül. Minden összeáll. A világot pedig harmónia uralja. És egyetlen tökéletes pillanatig minden porcikáddal azt érzed, hogy élsz."

(Step up)

A tánc inkább ez, legalábbis felém:

https://www.youtube.com/watch?v=OTGGIupcnYM

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2019-12-08 17:34 SzaGe

Meggyőztél. Mint mindig :) Köszönöm.