Addig alszom egyet

Kiugrottam a tizedik emeletről. Nem elkeseredettségemben, hanem csak úgy. Mondhatni a hecc kedvéért. Mindenki azt gondolná, hogy lepottyantam és azonnal szörnyethaltam. De nem. Más történt azon a délután. Életben maradtam, sőt, nagyon is élveztem, ami ezután következett. Legalábbis az elején. Rám másképpen hatott a gravitáció ereje. Tömegvonzás helyett kaptam egyfajta tömegtaszítást. Talán egy felfelé ívelő angyal-ösvényt ajándékoztak az égiek. Kitárt karokkal emelkedtem a halvány bárányfelhők irányába.

Még sose láttam ilyen tisztán az égboltot. A talajról csak fehéres kéken festett, amikor szemügyre vettem. Ezek a feltekintések, a rohanó életem ritka pillanatai közé tartoztak, hisz mindig siettem valahová. Most a legtisztább arcát mutatta nekem. Sötétkéken nyúlt el körülöttem. Fürödtem a napfény sugaraiban, amik zavartalanul beragyogták az alattam húzódó tájat. A szántóföldek szabálytalan hálózatában a zöld mindenféle variációja előfordult. A város ahonnan felröppentem, egy szürke járdaszigetté alakult a búzamezők táblái között. Megpróbáltam a piros tornacipőm közé fogni a város két végét. Az arányokból ítélve tudatosult bennem, hogy magasan járhatok már.

Ha rendesen odafigyeltem volna a földrajzórákon, akkor ismerném a szférák felépítését. De tudásom e téren merőben hiányos. Így nem tudtam megmondani, hogy melyik rétegben járhattam. A ritkuló levegő egyre hűvösebb lett körülöttem, de mégse fáztam. Valami láthatatlanul védte a bőrömet. Egész életemet a tériszony árnyékában töltöttem. Még egy kilátóba se mertem felmenni. Most viszont nem zavart a magasság. Biztonságban éreztem magamat. Még csak levegőt se vettem.

A felettem lévő horizont sötét színekbe borult, amit a csillagok, apró fényes pontokként díszítettek fel. Ennyi csillagot egyszerre még sose láttam. Elterült alattam a nagy kékség tengerek, és óceánok formájában. Európa hatalmas csizmáján, valóban megcsillant az a bizonyos sarkantyú. Lehetőségem adatott elmélkedni a földrészek elhelyezkedésén, de a déli sarkvidék hófehér sapkája minden figyelmemet lekötötte. Eddig csak atlaszból láttam az Antarktiszt, de élőben ezerszer jobban mutatott.

Nagyban távolodtam az anyaföldtől. A kék bolygó, így hívják az írók a fantasztikus irodalom történeteiben. Szemet gyönyörködtető ebből a szemszögből. Viszont a világűr fekete látványa megijesztett. Eljött a pillanat, amikor már nem élveztem ezt az utazást. Szerettem volna visszakerülni a tizedik emeletre. Erre viszont esélyem se volt.

A Hold fényes korongja felé tartottam. Ez volt az úti célom. Nekem hamarabb sikerült a távolság leküzdése időn és téren át, mint az Apollo misszióknak, a hetvenes években. Ráadásul emberi kéz által alkotott technológia nélkül. Egyszer talán bekerülök a rekordok könyvébe. Csak a „hogyannal” nem voltam tisztában. Idegenek, vagy Isten műve ez a kirándulás? Már nem számít. Az angyal-ösvényem a végéhez közeledett.

A Hold kráterekkel borított, szürkés homokjában értem földet. Itt hatszor lazább a gravitáció, mint odahaza. Ekkorákat még sose ugrottam, de nem örömömben, hanem bánatomban. Vissza akartam jutni a Földre, ami csak egy pingpong labda méretű, kék golyó volt a feketeségben. Hangokat se hallottam, hiszen nem volt légkör, amiben terjedhetne a kiáltásom. Végül belefáradtam a sok próbálkozásba. Lefeküdtem és magamra húztam a jéghideg homokot. Egyszer talán megtalálnak és hazavisznek. Addig alszom egyet ….

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2019-12-25 13:11 Dana

Dana képe

A Hold itt nagybetűs. A maga szürrealitásában az ötlet tetszik, de a kivitelezés nem gördülékeny.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2019-12-25 13:43 SzaGe

Köszönöm. Javítottam!

sze, 2019-12-25 21:56 Fugorits Ervin

5

Nagyon tetszik. Gratulálok!

Egyedül ez a rész zavar: " Nagyban távolodtam az anyaföldtől. A kék bolygó, így hívják az írók a fantasztikus irodalom történeteiben." Mi az a "nagyban távolodás"? Nem csak a sci-fi írók nevezik a Földet a kék bolygónak. Egyébként is suta fogalmazás a "írók a fantasztikus irodalom történeteiben.".

________________________________________________________________________________________
"Csip-csirip?" - K. Vonnegut

sze, 2019-12-25 22:01 Dana

Dana képe

Nagyban = javában.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2019-12-25 22:09 Fugorits Ervin

De a "nagyban" nem igazán illik a sebességre. A "nagyban hozzájárult" pld. rendben van. "Hakkinen nagyban növeli az előnyét..."?

________________________________________________________________________________________
"Csip-csirip?" - K. Vonnegut

sze, 2019-12-25 22:38 Dana

Dana képe

Igen, de Te rosszul értelmezed a szót.

Nem a sebességre utal, hanem arra, hogy éppen (javában, nagyban) csinál valamit.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2019-12-26 09:39 Fugorits Ervin

Oké, lehet.

________________________________________________________________________________________
"Csip-csirip?" - K. Vonnegut

cs, 2019-12-26 09:20 SzaGe

Köszönöm. Elültetted a bogarat... :) Már az íráskor is azon kattogtam, hogy hol/miben/mikor láttam/hallottam a kék bolygó kifejezést. De meg mernék esküdni, hogy scifi-ben is találkoztam vele.

cs, 2019-12-26 10:32 Fugorits Ervin

"De meg mernék esküdni, hogy scifi-ben is találkoztam vele." - persze, ott is(!). Épp ezért tettem szóvá, mert a Kék bolygó már - már epikus jelzője a Földnek, amit szinte minden területen használnak. Az írásból viszont úgy tűnik, mint ha ennek a kifejezésnek a használata a sci-fi írók privilégiuma lenne, mint ha ez egy sfi.fis zsargon lenne.

________________________________________________________________________________________
"Csip-csirip?" - K. Vonnegut

cs, 2019-12-26 10:11 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe
5

Tök jó! ötlet szinten egyenesen zseniális. Külön tetszett a vége, mert azt üzeni, hogy ez csak egy álom, de csak a lehetőségek szintjén, könnyedén és nem kirívóan. És jelentheti az ellenkezőjét is persze, ha valaki nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy hősünk a következő Apolló program érkeztéig fog alukálni a hideg homokban. Szerintem nagyon nehéz dolgot oldottál meg itt példaértékű könnyedséggel,ahogy anno Puskás Öcsi a fociban egy-egy cselt vagy támadást.

cs, 2019-12-26 19:52 SzaGe

Köszönöm!

cs, 2019-12-26 20:51 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Magadnak köszönd, te hoztad össze. Ezért érdemes volt ide írogatnod, és el kell ismernem sokat tanultál,