Az utolsó bejegyzés

„Kedves naplóm! Légy ma is a tanúm! Utoljára! Amire készülök, az úgyis túlmegy az élet határán. Végignézted utazásomat a sötét ürességbe, és elkövetkezett az, ami kísértett már egy ideje. Vagyis végig itt volt az ajtóm előtt, párszor kopogtatott, míg végül beengedtem. Lehet, nem kellett volna, de most már mindegy, hisz elhagyott s kirekesztett a családom, mondván: te köcsög drogos, takarodj a szemünk elől! Itt már nincsen segítség, itt már nincsenek okok, itt már nincsenek barátok, csak te, meg a fecskendőbe szívott megváltás, ami maradt nekem. De vajon kell ennél több útravaló? Hamuba sült pogácsák vagytok lelkem tarisznyájának, ezt tovább becsülöm rövidke életem hátralévő perceiben!

Élj erkölcsösen, ne légy haragtartó, dolgozz életed végéig, házasodj meg, nevelj gyerekeket, fizesd a csekkjeidet, szeress mindenkit a hangyától az elefántig! Kitaposott karmák sokasága, unalmas predestinációk éltetése. Mindezt narkotikus állapotomban magyarázzák el a hozzáértők. Hát, ki kíváncsi erre? Ilyenkor a szememet lehunyom és koncentrálok kicsit, így talán előbb vége lesz a szent beszédnek.

Talán a rendszer az oka, talán a sok okoskodó prevenció, talán a drogos hanyatlás esszenciája, talán a sok józan életű ember, aki szemet huny a problémánkra. Mit tudnak ők rólunk? Végignézik satnyulásunkat, majd vállvonogatva továbbállnak. Magunkra maradunk, miközben gonosz démonok üldöznek, bárhová is beteszem a lábam. Látom őket, és ők viszont látnak engem! A lelkemet akarják még akkor is, ha a templom ajtajában húzom meg magam. De ez kevés! Marha kevés, hisz lassan a bőröm alá furakodnak, ami ég a cucctól. Mert szer az kell! Elviselhetőbbé teszi az életet, és ez csak egy pici mellékhatás. Vagyis ezt gondoltam az elején. Most már tudom az igazat. A séta nehézzé lesz, a vándor megfárad benne, a Sárgaköves út bűzös latyakká változik, a reménységet felváltja a kiúttalanság, és Dorothy nem érkezik meg Óz birodalmába. A gonosz nyugati boszorkány meg röhög a markában, seprűjét a szívembe szúrja, majd hahotázva elröppen a dolgára.

A végső állomás pedig a halál, vagy ilyesmi. Már magam se tudom, mert az elbizonytalanodás gátlástalanul felemésztett. Ennek ma véget vetek, felnézek az égre, és szembe köpöm önmagamat egy aranylövéssel.”

4.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.3 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2020-10-06 06:42 Dana

Dana képe

Biztos vagy benne, hogy egy lecsúszott drogos ilyen összeszedetten fogalmaz az utolsó napján?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2020-10-09 18:17 SzaGe

Meglehet. Miért is ne? Az utolsó tiszta óra, perc, másodperc. Remélem sose fogom megtudni.

szo, 2020-10-10 16:06 Sednol

Sednol képe

Danával ellentétben nem zavar egy drogos utolsó tiszta pillanata, az viszont sokkal inkább, hogy rohadtul olyan, mintha egy modern faszi megerőltetné magát, hogy a Dekameron nyelvén szólaljon meg. Túl fennkölt akarsz lenni, hogy éreztesd a döntés súlyát.

Sokkal egyszerűbbre venném a helyedben. Ráadásul ilyen rövid terjedelemhez tovább keresgélném a megfelelő szavakat. A naplód nem végignézi a leépülést, hanem végigköveti, szerintem.

Ha jól értem, akkor a halált engedted be, de amikor írod, még élsz, így itt is érdemesebb lenne a be fogod engedni elvet követni. A párszor kopogtatott helyett, sokkal jobban megmutatja a leépülést az egyre sűrűbben kopogtatott.

Aztán a mesélés hangviteléből kilóg: „te köcsög drogos, takarodj a szemünk elől! ” Ezt úgy odacsaptad, mint Mari néni a felmosórongyot az étkezőasztalra, csak itt nem működik. Ha már próbálsz hasonlatokkal, választékosan operálni, akkor itt is érdemesebb lenne a sértődöttség hangján megszólalni, mintegy újabb morzsát elszórva a karakter végső döntésének erősítéséhez.

„Mit tudnak ők rólunk? Végignézik satnyulásunkat, majd vállvonogatva továbbállnak. Magunkra maradunk, miközben gonosz démonok üldöznek, bárhová is beteszem a lábam.” Rohadtul zavart a többes kezdés utáni egyes lezárás.

„a Sárgaköves út bűzös latyakká változik” ez mutatja meg, miért érdemes megkeresni a legmegfelelőbb szavakat. Mit szolnál a posványhoz, ami megragad, és lejjebb húz? Többletjelentés. Sokkal távolabbra mutat, mint maga a nyers közlés. A rákövetkező tagmondat még hangsúlyosabbá teszi a végkifejletet.

A végén keretbe is foglalhatnád azzal, hogy már tudod, kinyitod az ajtót, ha kopogtatnak. Ha szeretnéd nyitva hagyni a történetet, akkor még megemlítheted, neked mindegy, hogy a megváltó vagy a halál vár az ajtó túloldalán.

Összességében jó lenne ez, de a mesélés vergődik a giccses túlírás és a nyers közlésmód között, és ez miatt elmarad a mélység.
Akad egy ismerősöm, aki egy ilyen pillanatában kinyitotta az ajtót, de rá a megváltás várt. Azóta megváltozott az élete. Lett felesége, gyereke. Már tudja, miért és merre tart. Hiszem, hogy oda is fog érni, állja bármi is az útját.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2020-10-10 20:13 SzaGe

Köszönöm az észrevételeket. Mindig van mit tanulnom! :)

szo, 2020-10-10 21:01 Dana

Dana képe

Tudom, Kinggel példálózni néha zavaró lehet a részemről, de nekem az a novella jutott eszembe, amikor a sebész egy lakatlan szigeten köt ki némi droggal, de élelem nélkül. Megvan ez a sztori? Sokkal inkább tudom a leépülést úgy elképzelni, ahogy abban meg van írva. Viszont Te nagyon szépen összeszedted a gondolatokat az írás kapcsán, köszönöm!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen