Fekete rohanás

Eszeveszetten futok a koromsötét éjszaka közepén. Lóhalálában szedem a lábaimat a rossz minőségű beton út szélén. Megváltás lenne, ha egy autó jönne velem szemben. Biztosan kapnék segítséget és elvinnének egy kevésbé sötét helyre, mondjuk haza. De egyedül vagyok teljesen. Ráadásul az útszéli fák fenyegetően hajolnak fölém, mintha be akarnának takarni az ágaikkal. Ezt nem engedhetem meg nekik. Ki tudja, rengeteg akácfa is lehet közöttük, aminek aztán van tüskéje bőségesen. Régebben viccből felmásztam az egyikre még valamelyik nyaralásunk alkalmával. Másfél méter után egy termetes tüske fúródott a tenyerem közepébe. A fájdalom villámként nyilalt végig a karomon. Leugrottam és Édesanyámhoz futottam, aki azonnal kihúzta a tüskét és ellátta a sebemet. Drága anyukám. Mennyiszer segítettél, ha bajba kerültem. Óvtál és vigyáztál rám még talán álmomban is. Jó ég! Elfelejtettem pár napja megköszönni azt a nagy tál zserbót, amit sütöttél nekem meglepetés gyanánt! Annyira bánom. Őrjöngeni tudnék most a magam önző balgasága miatt. Csak egy szó: köszönöm. Ennyi kellett volna. De elszalasztottam kimondani, mert máshová siettem . Édesanyám, ha hallod most a gondolataimat akkor nagyon sajnálom, és köszönöm!

Visszapillantok, mert úgy érzem követ valaki, de túl sötét az út ahonnan jövök. Inkább megpróbálok a lábam elé nézni, nehogy megbotoljak egy kőben, vagy egy útszéli gödörben ebben az örült rohanásban. Édesapám mondogatta nekem mindig, hogy nézzek a lábam elé. Eleinte úgy is tettem, de ahogy idősödtem és átléptem a kamaszkor küszöbét, túlságosan magabiztossá váltam. Ennek az lett az eredménye, hogy az iskola felé vezető úton, a nyári szünet előtti héten estem egy hatalmasat az árok szélén. Eltört a kezem és gipszel voltam kénytelen a vakációt eltölteni. Mennyire önelégült suhanc voltam és letörte a szarvamat egy vacak fűcsomó. Édesapámnak igaza volt: a lábam elég kellett volna néznem. El akarom mondani neki, amint kiérek ebből a szörnyű feketeségből. Felgyorsítom a rohanó lépteimet, de nem tudom meddig fogom bírni.

Érzem, hogy fáradok, mint ahogy talán az öcsém fáradt amikor tanítottam biciklizni. Egész délután gyakoroltuk a kétkerekű pedálozást. A nap végén még egy utolsó kört szerettem volna látni a kisöcsémtől, de ő nem akart már kerekezni. Megsértődtem rá piszkosul és csúnyákat kiáltottam a fejére, egészen addig, míg elsírta magát. Hát ilyen egy testvér? Ez lennék én, a nagy és védelmező bátyus? Kitől védjem meg, ha én is ártok neki? Azt hiszem bocsánatot kellett volna kérnem tőle már akkor, de azóta se kértem. Most az én szemembe szökik pár könnycsepp. Elvarratlan szálak rengetege az önelégült életemből, miközben a már lelkemet kiköpöm a futástól.

Végre két fényes pontot látok velem szemben az úton. Azt hiszem megmenekültem, mert határozottan érzem, hogy a kiút hamarosan megérkezik. A fényes pontok másodpercek alatt hatalmas ragyogó gömbé formálódnak a szemem előtt, megvilágítva az úttestet előttem. Szerintem véget ért a futásom és képzeljétek: arcokat látok magam előtt. Egy mentőskocsi belsejébe kerültem, ahol éppen a defibrillátort veszik le a mellkasomról ...

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2019-09-17 14:23 Blade

Blade képe

Csattanós, nem rossz, de a tagolást kissé hanyagoltad.

k, 2019-09-17 16:56 Tim

Ez mitől horror?
A szöveg tagolatlan, tele központozási hibával és olyan figyelmetlenségből fakadó elírással, amit simán el lehetett volna kerülni még egy átolvasással, vagy egy bétázó segítségével.
Fogadni mernék, hogy amint elkészültél vele, már dobtad is fel a Karcra.
Mire fel ez a nagy kapkodás?

k, 2019-09-17 16:59 SzaGe

Nem tettem fel rögtön, de javítottam. Nem horror, azt is javítom! Még szoknom kell a Karcolatot :)

k, 2019-09-17 18:15 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ezzel együtt jó. Eleget elárul ahhoz, hogy észszerű határok között lehessen keretezni. Lehet, hogy Blade kommentje az oka, de a harmadik mondat után sejtettem a végét, aztán rájöttem, hogy több alternatív befejezése is lehetséges. Bármelyiket kifejted, bőven lehet horror. vagy ezt a jelenlegit kellene kicsit elnagyolni. Mindegy, ez tök jó így is, csak inkább egyéb.

sze, 2019-09-18 18:03 Roah

Roah képe

Épp az előző írásnál említettem, hogy itt van a defibrillátor a közelben...

Csapassuk! ;)

"Lóhalálában szedem a lábaimat a rossz minőségű beton út szélén."

Páros szervek egyesben, vagyis 'lábaimat' helyett 'lábam'. Kerüld az olyan kifejezéseket, amiket a reklámokból manipuláltak a fejedbe, az olyanokat, mint a 'rossz minőségű', és hasonlókat. Írd le magát a töredezett aszfaltot, kátyút, és ezek népes családját.
Hangulatosabb és érzékletesebb lehet tőle a nyelvezet. (Versekkel hogy állsz? Elképesztő sajátos szókincs van bennük. Rövidek is. Mondjuk Weöres Válogatott versei? Iggggazi ínyenc szókincs, szóképvilág - olvasd őket, ha akarod, ha nem, rögzül egy tonna szó, eszedbe se fognak jutni a marketingelt vakerok. ;)

"Régebben viccből felmásztam az egyikre még valamelyik nyaralásunk alkalmával."

Vessző - olvasd fel hangosan ezt a mondatot. :)))

Ahol levegőt vennél, oda kell vesszőt tenni. Sufni tuning módszer, kezdőknek. (Létezik egy Chris Kelvin féle vessző-használati útmutatás is. Karcos örökbecsű'. Valahogy úgy hangzik, hogy ahova élő szóban 'bazmeg'-ot tennél, oda kell a vessző.)
Szóval...vannak szabályok rá, amiket be kell biflázni, majd itt hagyom a Karc Kódexének linkjét, ahol tanulmányozhatod, a Gyíkot.
Addig is a stupekolás hasznos, mondjuk így, időt nyerhetsz vele. ;)
Szóval ahol levegőt vennél, oda vessző, ergo retorika és hangsúly szerint így:

Régebben viccből fáramásztam (vessző) az egyikre még valamelyik (ez a szó húzható, amúgy, a 'valamelyik'), nyaralás alkalmával. (Az 'alkalmával' is törölhető. Ha azt írod, nyaraláskor, meg is vagyon oldva.
De van más variáció is. ;)

"Leugrottam és Édesanyámhoz futottam, aki azonnal kihúzta a tüskét és ellátta a sebemet."

Nem indokolt a nagybetűzés - ha viszont mégis ragaszkodik az elkövető hozzá, akkor következetesnek kell lennie a nyelvezettel, vagyis a következő mondat 'anyukám' is nagybetűs kellene legyen.
Így kilóg.
A mögöttes szándékot érzem, csak a nyelvezet macerás és kényes terep.

Amúgy egész jól halad ából bébe a sztori, és a félelem ábrázolására való törekvést is jónak találom.

Sok a vesszőhiba, erre menj rá, mert az olvasó megfullad olvasás közben. ;)

Nem lepődtem meg, szóval a Karcon rengeteg ilyesféle írás van - meg azon túl is -, de gyakorláshoz egész jó. Rövid és nem túltolt, a tömörítéssel nem sok gondod lesz, novelláknál nagy erény, ha egyszerűen fogalmazzák, ha szikárabb, mint egy elbeszélés, vagy regény.
Nincs agyonjelzőve sem - sőt, azon ritka pillanat van, hogy kevésnek is vélem, kicsit még bővítheted a jelző-halmazodat.
Vesszőkkel viszont nagyon rondán fest a dolog - foglalkoznod kell velük.

Itt hagyom neked ezt:

http://karcolat.hu/gyik

Van még vele munka, de hagyok belőle másnak is. ;)

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2019-09-18 18:21 Sednol

Sednol képe

Tudod, mi volt az első gondolatom? Túl lassú.
Az elején valami gyorsat szeretnél bemutatni rendkívül vontatottan. Ez így nem jó. Az eleje sokkal ütősebb lenne pattogósan, céltudatosan, sallangmentesen. Tőmondatokban, pár szóval. Ne írd le, hogy ilyen meg olyan az aszfalt, senkit sem érdekel. Az átvezetés tetszett, de pörgesd fel az elejét, hogy utána belesüllyedj az emlékekbe. Elvégre meg vagy rémülve. Mutasd meg az eszeveszett rohanást az életedért, a megváltásodért. Ezt próbáld megragadni, hogy mi is érezzük.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu