Útikalauz a Fővárosi Állat- és Növénykertbe

Mostanában még a gyakorlottabb vezetőket is megizzasztja a budapesti közlekedés. Itt-ott a koccanásokra, és az agresszíven besoroló, indexhiányos autók kálváriájára fel kell készülni. Néha a kertünk végében lakó hangyabirodalom lakói kulturáltabban közlekednek a királynőjük költöztetésénél. Szóval az se árt, ha van egy interaktív navigációs kütyünk a kezünk ügyében, ami esetleg megmutatja a forgalmi dugók helyzetét, vagy azt, ha már éppen benne vagyunk a közepében. Jó eséllyel el lehet kerülni vele a „se előre, se hátra” fojtogató érzését, ami rátelepszik a sofőrre, és az azt követő kötőszavakkal teli beszédére.

A késő délelőtti órákban gond nélkül lehetett haladni a főbb útvonalakon is. Ilyenkor már mindenki becsületesen dolgozik, esélyt adva a szabadságon lévő, autóval közlekedő családos kirándulóknak is. Nem volt egy óra az utazás a szülőfalum, és a Állatkert között. Természetesen a mai világban már semmi sincs ingyen. Főképpen a parkolás. Némi nyomozás után felvilágosultam, hogy a Liget környékén már nem lehet zéró forintért parkolni sehol. 2017-ben döntöttek úgy a felsőbb hatalom tagjai, hogy bármennyire is fáj a pénzkiadás autónk helyfoglalásáért, akkor is forintosítják. Tehát az SMS küldésre fel voltam készülve, aminek a folyamatát elég apró, de olvasható betűkkel véstek fel a marconán álló parkoló automatára.

A bejáratot elérve a jegyárusító idősebb hölgy kedves mosolyával elárulta, hogy szereti a munkáját. Ha a civil életben találkoztam volna vele, akkor egy sokat olvasott, könyvtáros néni jutna az eszembe, akinek a szívénél már csak a dioptriája a nagyobb. Nagyon segítőkész volt. Azonnal megállapította milyen jegycsokorra van szükségem. Remegő kezekkel adtam neki oda Deák arcú bankjegyemet, de az állatkert az állatkert, nincsen mese.

Egyik ismerősünktől azt a tippet kaptuk, hogy béreljünk mindenképpen egy nyeles mini-hintót a gyerekeknek, mert meg fogjuk látni: hosszú lesz az út. Engedelmeskedtünk a jó tanácsnak. Igazuk volt. Mostanra tudom milyen az igavonó állatok különleges élete. Vagy csak befogott rajta a fék, én meg nem vettem észre. Sajnos a sok macskaköves út miatt fel lehet hozatni a gyerekek reggelijét, de szerencsére velünk nem történt ilyen.

Szép, tiszta és rendezett a Fővárosi állatkert. A sugárzó nap ellenére is rengeteg hűvös, és árnyékos rész van, ahol meg lehet pihenni két egzotikusan rikácsoló állat között. Több show-műsor és hasonló apró rendezvény gondoskodik a hangulat fokozásáról. Tanúi voltunk két fóka plusz a gondozójuk mutatványának. Úgy labdáztak egymással az állatok, hogy ott szomorú tekintet nem volt. A két lelkes „idomár” nadrágszíján - ha jól láttam - katonai csajkából vették elő a jutalom halakat. Engem ez is mosolyra derített, mert annak idején én is ebből ettem a juta… szóval az ebédet a katonai gyakorlótér szélén.

A nagyobb testű madarak etetésén elgondolkodtam. Akkora tál felkockázott húst kaptak a gondozóktól, hogy egy kisebb esküvőre elég lett volna pörkölt gyanánt. De a többi állatot is bőségesen etetik, hiszen jó kondícióban voltak egytől egyig. Viszont a szurikátáknál nemcsak a saját, hanem a gyerekeim fejét is elfordítottam. Nem gondoltam volna, hogy ekkora húsimádók, de az élet már csak ilyen.

Viszont a lepkekert lenyűgöző látványa minden pénzt megért. Szépek, nagyok és jó sokan voltak. Bár a forró és párás környezet - amiben élnek - hamar kicsapta a homlokomra az izzadságcseppek armadáját. Ráadásul piszok nehéz megállni, hogy ne nyúljunk semmihez ebben a mini trópusi világban.

Bengáli tigrisnek lenni nem könnyű dolog. Fel-le járkálni és pofákat vágni a nézelődő látogatóknak fárasztó munka. Szerintem többször elképzelte már, hogy mi lenne, ha leomlanának az üvegfalak. Biztos futnánk, vagy inkább eszeveszetten rohannánk. Szerencsére ez csak a fantázia szüleménye, és marad a fekete/narancsvörös csíkokkal tarkított, magamutogató őrjárat a részlege két pontja között.

A zsiráfok csodálatos állatok. Szerintem ők a szavannák egyedi mintás „létrái”. Ha felmászni nem is, de ámulni mindenképpen lehet rajtuk. Igaz nem foglalkoztak velünk túlzottan, bármennyire is szerettük volna. Csak öltögették a fél méteres nyelvüket ránk. Ez is valami.

Lehetne még órákat zengeni az állatok elképesztő világáról, de legyen meglepetés azoknak is, akik szeretnék meglátogatni, majd a közeljövőben. Bár, mielőtt távoztunk volna, egy szabadjára engedett páva rohangált a padok között, ahol megpihentünk. Érdekes volt látni az emberek reakcióját, miközben kérte a kenyérmorzsákat. Mi fagylaltos tölcsérrel kedveskedtünk neki, hiszen mégiscsak egy díszes madárról volt szó. Aztán felszállott a páva, mi meg indultunk haza.

Egyes rosszindulatúan viccelődő emberek szerint nem kell állatkertbe menni ahhoz, hogy állatokat lássunk. Meg hogy nagy a Jóisten állatkertje, csak alacsony a kerítése. Ezt se cáfolni, se megerősíteni nem tudom, viszont ezért azt javasolnám, hogy legyen a Fővárosi Állat- és Növénykert egy lehetséges variáció ennek tisztázására …

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2019-11-26 15:21 Dana

Dana képe

Ez egészen jópofa, de nem biztos, hogy ennyiből átjön a hasonlat. Kicsit több, viccessebb kép, ha már tényleg összefüggéseket keresünk az állatkert és a való világ között. (Legalábbis nekem úgy jött le, azt keresel.)
Ami engem zavar, hogy az írásod nem teljesen gördülékeny -- gyakorlat hiánya vagy az olvasásé, ezt nem tudom. Mutatok pár példát.

Azt hiszem mostanában... --> Azt hiszem, mostanában...
...a gyakorlottabb vezetőket is meg tudja izzasztani... --> megizzasztja
...Itt-ott a koccanásokra, és az agresszíven besoroló, indexhiányos autók kálváriájára rendesen fel kell készülni. --> A kálvária szó használata nem teljesen illik nekem ide, mert az egész közlekedés kálvária, az összes velejárójával, de az indexhiányos autók kálváriája -- ennek így nincs sok értelme a számomra. Inkább úgy írnám, nem árt felkészülni a koccanásokra és az indexhiányos autók egész sorára.

Néha a kertünk végében lakó hangyabirodalom lakói kulturáltabban közlekednek a királynőjük költöztetésénél. --> Mint kik? Nincs szövegkohézió szerintem. Hangyákat rég figyeltem meg: ütköznek?

Szóval az se árt, ha van egy interaktív navigációs kütyünk --> Szerintem így kezdeni a mondatot olyan, mintha már felvezetted volna, miért, ám ezt csak később teszed. Ez megint a szövegkohézió rovására megy.

...ami esetleg megmutatja a forgalmi dugók helyzetét, vagy azt, ha már éppen benne vagyunk a közepében. --> Nem gördülékeny fogalmazás, túlírás.

Jó eséllyel el lehet kerülni vele a „se előre, se hátra” fojtogató érzését, ami rátelepszik a sofőr lelkére és nyomda festéket nem tűrő, kötőszavakkal teli beszédére. --> Ennek meg így megint nem sok értelme van, mert ahogy olvasom, az jön le, hogy a navigációs eszköz segít elkerülni a fojtogató érzést, ami ...rátelepszik a sofőr nyomdafestéket nem tűrő kötőszavakkal teli beszédére. Ez így nem igazán jelent semmit. Vessző nem kell a nyomdafestéket nem tűrő után.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2019-11-26 21:33 SzaGe

Köszönöm. Egyenlőre az utolsó bekezdésedre reagálnék. Vezettél már navigációval, de mégis belekerültél a dugóba? Esetleg órákra? Se előre, se hátra? Biztosan nem :) Így is értelmetlen, vagy (túl)fogalmazásilag nem jó? :)

sze, 2019-11-27 05:11 SzaGe

Azért használtam a kálvária szót, mert nemcsak a koccanásokról szól a dolog. Ha történik veled ilyen, mondjuk egy pesti körút kellős közepén, akkor lehet igazán megérteni, mivel jár egy ilyen "baleset". A forgalom feltartása, a rendőrök kihívása (ha nincsen egyetértés), esetleg az autó elszállítása, és persze a javíttatás. Ezekre gondoltam. Ha így se jó, akkor megváltoztatom természetesen :)

sze, 2019-11-27 05:49 Dana

Dana képe

Fel kell készülni a kálváriára: ...... (felsorolás). Így mit szólsz? Könnyebben olvasható. Az indexhiányos engem például zavar (de ez legyen az én bajom egyébként), szerintem sokkal viccesebben, találóbban is elmondhatod. Tudsz játszani a szavakkal, tedd meg.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2019-11-27 05:54 SzaGe

Rendben. Este átvariálom :)

sze, 2019-11-27 06:02 Dana

Dana képe

Miközben megtartod a stílusod, próbáld ne túlcifrázni. Olyan érzésem van egy-egy mondatodnál (például ennél a koccanásosnál is), hogy az esetleges cinikus, humoros (stb.) mondanivaló elveszik a sallang, túlírás közepette. Szoktuk mondani, hogy a kevesebb néha több.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2019-11-27 06:06 SzaGe

A kertünkben vagy egy hangyabirodalom. Általában havonta egyszer átköltöznek a kertünk egyik végéből a másikba. Mint egy többsávos autópálya, olyan nyomvonalon haladnak. De egymás hegyén-hátán is lazán átmennek. Ezt hívhatjuk koccanásnak :)