Chet Faker - Melt

Megmondtam, hogy írok neked valamit, persze ez közel sem olyan cuki, mint egy plüsspanda, de nem is akarom az ajtódat verni, miközben egy másik pasival fekszel az ágyban. Amúgy Chet Faker szól, és még mindig érzek valamit a gyomromban.

Hamar kinéztem magamnak a szöszit, és szerencsére senki nem szólt, hogy Márquez köteteket tart az ágya mellett. Akkor tutira elbaszom, szánalmas módon be tud hülyíteni egy olvasó nő, de talán ebben nincs is semmi meglepő. Mondja nekem azt valaki, hogy a buta szőke sztereotípiában van bármi érdekes. Mármint értem srácok, lökhetitek nekem a dumát a kúrásról, menők is lesztek meg minden, de ti is tudjátok, hogy semmi sem ér fel egy rendes nő szerelmével.

Igazából nem is gondoltam ilyen nagy komolyan a lányzóra, ne értsetek félre, egyéjszakásnak se terveztem be, de nem jobb semminek sem betervezni? Szerettem a blézereit, a nadrágját, a haja esését nézegetni; és megmozgatott az értelem a tekintetében.
Aztán vállgazd előtt elpörköltem vele egy cigit. Mellette ültem és folyton azt vizslattam nézi-e a lemoshatatlan halloweeni sminktől szétbaszott arcomat. Én mindenesetre nézegettem őt, és semmi erkölcsösön nem járt az eszem.

Óra után a tetthelyen kezdtem, hat deci borral meg egy sörrel. Utána egy random fiúbandánál felszívtam egy xanaxot, egy algoflexet és magamba döntöttem egy jó adag vodkát meg bort. Kezdett egész jól megvinni a téma.

Írtam Zsófinak, hogy jöjjön velünk bulizni. Igazából még akkor se nagyon hittem neki, amikor rábólintott Ötkertre; a nők folyton berúgnak útközben, kifekszenek az út szélén, meg ilyenek. Vagy egyszerűen basznak az orrodra.

Én álltam a taxit amivel mentünk, transporttal vittem a maffiát, egy szépfiút, meg egy fekete hajú lányt. Folyton a vörösre rúzsozott, telt ajkaira révedt a tekintetem, miközben a misztikus fekete szemeivel vizslatta a népet. Flegmatikus kifejezés kacérkodott a vonásain, eljátszottam leszólításának a gondolatával… Egy másik este még érdekelhetett is volna, de nem ma, ma csak Zsófi. Persze arra én se számítottam előre, hogy másnap az udvarlója fog kelteni.

Ötkert mellett még betévedtünk egy kocsmába, hagytam a haveromat hadd szűrje a misztikus tekintetű lányzót, míg nekem már a bulin járt az eszem, és azon gondolkodtam mennyire vegyem határozottra a témát a nővel.

– Na, papák, húzzunk már bulizni. – Próbáltam a srácokat mozgásra bírni.
– Várjál már, várjál még, megoldjuk, bemegyünk ingyen. Jön a haver, csak ne rohanjunk sehova, mondom, ismeri a szervezőket. – nyugtatgatott a szépfiú.
– Azt engedjétek el, abból biztosan nem lesz semmi. ¬¬– fintorogtam.
– Vik még ott nyomul a csajra. Azt se felejtsd el. – jelezte Palvin.
– Nyomulhat bent is. Jó dobok egy sárgát… De aztán tényleg mehetnénk már.
– Mit akarsz amúgy ettől a csajtól?
– Nem tudom, semmi komolyat. Nem kell nekem most barátnő, abból még sose sült ki semmi jó.
– Igaza van, hagyjátok rá, egy hónapnál tovább úgyse bírná egy nővel. Szevasz! - Legyezgetett összevissza a seggrészeg Sima. Már vártam, mikor jut el megint arra a pontra, hogy a földről egye a gyrost, „évi két kiló koszt meg kell ám enni” felkiáltások kíséretében.

Végül elindultunk a klubba, rendesen dülöngéltem már odafele, és megmondom őszintén nem is az volt az első gondolatom, hogy megkeresem Zsófit, de hát istenem, akkor még nem sugallta nekem, hogy az utazásért is odáig van.

– Az ott papa! Az a két csaj tökéletes lesz. – mondtam a srácoknak, aztán meg is indultunk, mint heroinos az elosztóba. Nem lehettünk éppen a legimponálóbb látvány.

A két lányzó nem is igazán érezte a dolgot, Szögivel elkezdett az egyik simulni, de a papának hamar eszébe jutott, hogy nője van, és kihívott minket cigizni. Elnyomtam vagy három szálat, és közben a lányokat nézegettem, azt hiszem eggyel még dumáltam is, mikor odajött gyújtóért, de a sörtől telített hólyagunk győzött, tudtuk, összehugyozott gatyákhoz maximum a detoxos nőci nyúlna hozzá.
Bevonultunk csoportosan lebontani a wc-t. Onnan kifele látott meg Zsófi, vigyorogva integetett a tömegből, és abban a pillanatban annyira megtetszett, hogy még Herkules mellbimbóját is megcsavartam volna, ha az utamba áll.

Utólag úgy mesélte, hogy valami ilyesmi attitűddel keltem át a barátain és rángattam be a klub közepére táncolni. Borzalmasan élveztem ropni vele, de még ezen a ponton sem számítottam semmire tőle, egészen konzekvens módon tartotta a távolságot, és semmi kulturált módszerrel nem sikerült odavonnom magamhoz simulni. Egy „Köpök a sírotokra” stílusú hódítást pedig nem éreztem túl hatékonynak abban a helyzetben.

Kimentünk cigizni meg vettem neki egy sört, mesélnék arról, hogy miről beszélgettünk, de ezen a ponton az ilyen dolgok már kiestek. Néztem a derekát és át akartam karolni, a hátsójára akartam tenni a kezem miközben hátraveti a fejét, az ajkaiba harap és végigcsókolom a nyakát.

Megjelentek a haverjai, leültek körénk, de aztán hamar odább is álltak hála istennek. Az egyik faszi beszúrt egyet, hogy „na, húzzunk innen, mert ezek között nagyon durván izzik a levegő!”. Köszönöm papi, utólag is köszönöm.

– Kéne egy cigi. – Sóhajtozott Zsófi.
– Jaja azt támogatnám, nézd azt a palit, hogy ki van baszva.
– Jajj, szegény nagyon csúnya. Nem szeretem ezeket a kondis állatokat.
– Én se. De egy cigi tényleg kéne.

A papa meg felállt és adott nekünk két cigit. Azóta is szégyellem magam, hogy ekkora tahó voltam vele, de abban is biztos vagyok, az oltásból semmit nem hallott.

– Köszi szépen! Nagyon kedves vagy! És az orrod is nagyon szép! – sikítozott az ember után Zsófi.
– Mit kaptál szöszi?! – Röhögtem rajta hangosan.
– De tényleg nagyon szép az orrod!
– Na, gyere cigizni.
– Kurva hideg van odakint amúgy.
– Majd odaadom a kabátomat, ne aggódj, jó?
– Jó oké, megbeszéltük.
– Nem félsz, hogy megfázok?
– Te vagy a pasi, nem? Még mindig inkább te fázz meg.

Erre csak vágtam egy „nem rossz” grimaszt és mentünk is kifele. A haverjaim meg megtaláltak minket, és rögtön belemásztak a lány arcába, Palvin is nyomott egy szokásos auragyilkosságot, úgyhogy Zsófit kénytelen voltam arrébb ráncigálni, mert ezt most nem hagyhattam a srácoknak behúzni.

– Gyere, álljunk be oda az ablakhoz, ott nem fúj a szél.
– Jó oké menjünk.

Úgyhogy odamentünk, és én azon gondolkodtam, mikor kéne lekapnom. Abban biztos voltam, hogy már nem bírok sokáig magammal. Szokatlan kémia kezdett épülni bennem.

– Itt is kibaszott hideg van. Nem megyünk haza? – kérdeztem.
– Gyere, menjünk hozzám!
– Komolyan?
– Aha, gyere!
– Van otthon valaki? Nem akarok felkelteni senkit a hatalmas orgazmusaiddal.
– Haha, nagyon vicces, amúgy messze van a szobám a lakótársamétól, szóval nem kell aggódnod.
– Helyes, akkor megyek.

Bementem vele a kabátjáért, és a haverjaimra nem is gondolva elindultam vele. Akkor még nem tudtam, hogy jó zenét hallgat és egy Márquez kötet van az ágya mellett.

Tetszett a lakása, takaros volt, tiszta és otthonos; meleg. Arra gondoltam, az enyémben meg lehet fagyni, mindenhol borosüvegek vannak, a fürdő tiszta festékes, a konyha rohad, az egyik szoba tele van cigi csikkes poharakkal, a másikban meg egy széttépett polifoam teríti be az új parkettát.

– Na, megmutassam a verseimet? – Kérdeztem tőle.
– Hogyan?
– Fent vannak neten.
– Tényleg? Jó akkor megmutathatod, csak előtte benyomok valami zenét. Tuti nem fogod ismerni.
– Oké, pillanat leveszem én is a kabátomat.

Bementem utána, láttam, hogy ott matat a gépénél, aztán betette Chet Fakert.

– Ezt ismerem, imádom.
– Ne már, ismered Chet Fakert?
– Persze, hogy ismerem, lakótársam szoktatott rá.
– Azta.
– Na, engedj oda, beteszek valamit, aztán megnézünk egy filmet.
– Egyre humorosabb vagy.
– Komolyan.
– Jó oké tessék. – felállt.
– Gyere, ülj az ölembe!
– Persze, még csak az kéne.
– Komolyan.
– Istenem milyen vagy…

Aztán beleült az ölembe, és elolvasta két versemet, halkan hümmögött, de engem már kezdett magával ragadni a szobája félhomálya, a bőre illata, a nyaka íve és a derekán a kezem.

Most se gyötörnélek…
Most se gyötörnélek a valósággal,
Kimondatlan dolgokat nem mondanék,
Elforduló arcommal nem suttognám:
Lehet-e ölelésedben béke?
Fog-e fájni, ha este mennél?
És mondd, várom-e majd hogy visszanézz?
Velem marad arcod, ha majd
Itt fekszel az ágyon mellettem?
Kívánlak-e még, ha már
Nem kell félnem, hogy arrébb csúszol,
Mikor lelkedért nyúlnék?
De végső soron: foglak-e még szeretni
Én,
Ha már hónapok óta egymástól
Várjuk a teljességet, és az árok
Két széléről egymásba markolnánk,
De sose érhetjük a másik kezét, mondd,
Mondd meg nekem, ne húzd félelmem
Tovább: Foglak-e még szeretni, ha már
Hagyod, hogy szeresselek?

Óvatosan felemeltem őt, és miközben a háttérben szólt a lassú dob, szintetizátorral és korunk egyik legtisztább férfihangjával megspékelve, lefektettem a matracra.

Teljesen felesleges nagy költeményeket szőni ide: megcsókoltam. De a kurva életbe, valami olyan mozdult meg bennem, amit már csak nagyon régen éreztem. Ha egy klubban lennék, és látnám a csajon, csak ilyen kavargatós, most hagynám ott. Vagy ha igazi vérbeli ribanc, és éppen nagyon utálom magamat, ezen a ponton kezdeném el neki nyomni a témát teljes gőzzel, hogy aztán hazavigyem és egy teljesen felesleges dugásban kimerítsem a saját lelki tartalékaimat.

De nem, belefeledkeztem a pillanatba, és eljátszottam a gondolattal, itt fagyasztom le az időt. Az ölembe ültettem, a lábát simogattam, kigomboltam a fölsőjét, végigcsókoltam a nyakát és a melleivel játszottam. A francba is, otthon éreztem magamat miközben az ölemben ült: nem akartam kisétálni a házból, elsztorizni mindenkinek a dolgot, aztán egy másik nőbe fojtani a kiölhetetlen ürességet.
Szeretkezni akartam, annyira amennyire már csak nagyon régen. Fel akartam ébreszteni a felsőszomszédot, és verseket olvasni a kishalálunk után.

– Gyere, tartsunk egy kis szünetet. – mondta.
– Most? Megőrültél?!
– Na gyere, beszélgessünk!
– Oké. – kiterültem az ágyán.

Ekkor vettem észre a Márquez kötetet, és belül már rendesen elkezdtem kurvaanyázni.

– Te olvasol?
– Hát igazából így egy csomó mindent elkezdtem, aztán félbehagytam. A száz év magány is ilyen volt, most meg elkezdtem megint.
– Mondjuk én különösebben nem szeretem Márquezt, bár az tény és való, hogy nagyon meghitten ír, mindig is irigyeltem tőle. Csak néha olyan vontatott. A szerelem a kolera idején-t olvastad?
– Azt még nem, de úgy hallottam az is jó. A felhőatlaszt szereted?
– A könyvet inkább, mint a filmet.
– Igen ebben egyetértek, nézd ott a polcon a kötet.
– Látom, az ürge iszonyatosan jól játszik a különböző stílusokkal. Nem semmi meló lehetett megírni.
– Az biztos. A filmet amúgy végigsírtam, főleg a Neo Szöul-os résznél, az nagyon durva, hogy a csajok saját magukat eszik meg.
– Kemény tájakra visz el az a könyv, annyi biztos.
– Igen. Amúgy nagyon szeretek utazni, imádok repülni is.
– Jézusom ne már! Utazni én is nagyon szeretek, de a repüléstől kurvára félek. Most is voltak anyámék Lisszabonban, de nem mentem el velük, így is azon kattogtam, hogy lezuhan velük a gép vagy valami.
– Jajj de kis félős vagy! – nevetett, majd adott egy puszit.

Összebújtam vele, és egyre inkább úgy éreztem, hogy ennek a lánynak tudnék heti háromszor reggelit csinálni, hogy el tudnék vele menni egy antikváriumba, és nem unatkozna mellettem; hogyha azt mondanám neki, ezen a nyáron nyomjunk egy Kerouacet és semmi pénzzel egy olcsó furgonban zötykölődve menjünk végig Európán, szeretkezzünk olcsó motelekben, igyunk minőségtelen sört, nézzünk eldugott helyeken naplementét, lehet, hogy nem is nézne hülyének.

Újra megcsókoltam, az arcára tettem a kezem, ő pedig a hajamba túrt: elolvadtam. A következő pár órában minden tökéletesen passzolt, eljutottunk egy vad pettingig, de semmi több. Olyan hét óra körül kidőltem a fáradtságtól.
Nem éppen volt a legkellemesebb érzés másnaposan a csöngő eszeveszett nyomására ébredni.

– Mi van itt, Zsófi?
– Ez tutira a Tomi… Ajj basszameg annyira éreztem, hogy át fog jönni.
– Tomi?
– Igen, mindegy, hosszú. Nem a pasim amúgy… Csak így… Ja vágod.
– Nappal húzom, este dugom?
– Istenem…

A srác mindeközben már Zsófi szobájának az ablakát is verte.

– A picsába ennek mi baja van? – Hüledezett mellettem. – A kurva életbe mostmár a telefonom is csörög.

Mindezek után körülbelül ugyanez ment még egy fél órán keresztül. Az arc felváltva nyomta a csöngőt és verte az ablakot. Kezdett elég fura lenni.

– Na jó én kezdek félni. – bújt oda hozzám a lány. – Most mit csináljak? Már vagy ötször hívott, írt is. Lehet, hogy beengedem, téged meg beraklak egy szekrénybe, mit szólsz?
– Őőőő
– Basszus, ez mégse működne, kurvára nem fogom most már beengedni, ennek elmentek otthonról. Látod ez a baj a pasikkal, az összes teljesen hülye. Nem tudják, hogyan kell szeretni.
– Te fekszel itt egy másik sráccal.
– Akkor sem vagyunk együtt, nem szeretem, ha így fojtogatnak.
– Hát persze, független és szabad lány vagy. A saját életed ura.
– Pontosan. Mármint most vágod, huszonnyolc éves, felépített egy vállalkozást meg minden, de mégse tudok rá úgy tekinteni, mint egy férfira.
– Nyilván, éppen most akarja beverni az ablakodat. Úgy viselkedik, mint aki teljesen meg van zavarodva.
– Igen, de ez nagyon para.

Végül a pali lassan elunta, még egyszer ránk ijesztett egy újabb ostrommal, de volt akkora szerencsénk, hogy ne törjön be a lakásba.
Újra összebújtam a lánnyal, csókolóztunk és beszélgettünk.

– Amugy én nem ide akartam jönni. Mármint nem rossz ez a nemzetközi gazdálkodás, de őszintén szólva a közgáz, a pénz meg az ilyen anyagias dolgok sosem érdekeltek. Mondjuk ez elég álszent dolog, mert akkor ennyi erővel mehetnék is Balira egy faházban élni.
– Mutogatnád monokiniben a helyi srácoknak a formás kis cicijeidet mi?
– Áhh, akkor már teljesen pucéron. – facérkodott. – Na, mindegy, igazából a nemzetközi tanulmányokat tettem első helyre, de lemaradtam egy ponttal, meg mindenki azt mondta róla, hogy elég nagy büfé meg ilyenek, szóval végülis ezt a szakot se bánom, de mégse az igazi.
– Jaa értem. Én elvagyok itt a közgázon. Az a tervem, hogy gecisok pénzt összeszedek, aztán negyven évesen nyugdíjba vonulok és író leszek. Bár, ha objektív akarok lenni, akkor magamnak is beismerem, hogy teljesen munkaképtelen vagyok és soha nem lesz belőlem semmi más, csak egy alkoholista, csapodár csöves írókezdemény. Néha komolyan elgondolkodok azon, hogy hajléktalan leszek. Simán benne van a pakliban, amennyire képtelen vagyok vigyázni magamra, meg mennyire nem tudok gazdálkodni a pénzemmel.
– Jajj ugyan már. De akkor miért nem mentél valami bölcsészszakra?
– Abból meg aztán tényleg nem lehet megélni…
– Igaz.
– Nagyon fura dolgot éreztem tegnap a hasamban.
– Tudom, én is, itt lent. Meg tiszta hasonlóan csókolsz, először olyan volt mintha magammal csókolóznék, nagyon fura.
– Hahahahaha.

Filmeztünk egy keveset aztán kijöttünk, az ajtaja előtt a srác otthagyott egy plüssmacit, amit mikor Zsófi meglátott, lerohanta a lelkifurdalás.

– Úristen most kibaszott rosszul érzem magam, hát ez mennyire édes, de most komolyan nézd meg a kis arcocskáját mennyire cuki.
– Istenem, ez tényleg az. – Két kezembe fogtam az arcát. – Kibaszott nagy ribanc vagy. – megcsókoltam, nevetett, és kimentünk a lakásból. Ő boltba, én haza a mocsokba.

Útközben a plüssön járt az eszem, azon, hogy azt mondta hatalmas csokor rózsát küldött neki a srác, Oscar Wilde jutott az eszembe „They spoil every love story by trying to make it last forever.”, de nem tudtam a Márquez kötetet, az értelmes tekintetét, a zenét, vagy a kémiát sem kiverni a fejemből, és keserédes érzés motozott bennem, míg baktattam hazafelé.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2014-11-04 09:36 Sren

Sren képe
4

Jó a duma, jó a duma. Annyira jó, hogy a stílus picit le is marad mögötte. Persze átjön, mert az ember, amikor arra gondol, hogy „eh, de suták a párbeszédek”, rögtön ott a válasz is: „miért, mit vársz két benyomott kölyöktől?”.
Szóval átjön.

Viszont tele van vessző- és központozási hibával, úgy nézem, nálad mindkettő típushiba. Sürgősen tégy ellenük. Segítek.
„– Na, papák, húzzunk már bulizni. – Próbáltam a srácokat mozgásra bírni.”
„– Kéne egy cigi. – Sóhajtozott Zsófi.”
Ezek – és tsaik – a Nagy Betűs verziók. Vannak kis betűsek is, nem fogom idemásolgatni, ugyanez, csak kis betűvel a megszakítás után, de ugyanúgy ponttal a megszakítás előtt.
Aki nem érez rá, annak tényleg nehéz megtanulni, de muszáj – aki képes ilyen jót írni, tegye jól!
A lényeg, ahogy sokszor elmondtam itt: ez mind EGY mondat. Hiába megy le a hangsúly, hiába a gondolatjeles megszakítás, EGY mondat. Egy mondatba pedig nem teszünk KÉT mondatzáró írásjelet. Kérdő- és felkiáltójel központozásban kivétel lehet, ebbe most ne menjünk bele, maradj a lényegnél, a megszakításnál. A központozás ugyanúgy működik, mint bármely más megszakítási-betoldási mód, gondolok itt az idézőjelekre, zárójelekre. A gondolatjeles párbeszéd sem más. A szöveg csak a karakter idézése, csak egy beszúrt idézet, attól maga a mondat még bontatlan egész marad. Nézd:
– Na, papák, húzzunk már bulizni – próbáltam a srácokat mozgásra bírni. (Helyesebb szórenddel: - próbáltam mozgásra bírni a srácokat.)
– Kéne egy cigi – sóhajtott Zsófi.
Látod? Egyik sem két külön mondat. Egyetlen mondatba van beszúrva a karakter mondandója, ennyi az egész.
Ha ez segít, képzeld el idézőjelekkel.:)
Ugyanígy a kisbetűseid is… Sőt, a kisbetűk miatt még zavaróbbak, még jobban látható a hiba.
„– Az ott papa! Az a két csaj tökéletes lesz. – mondtam a srácoknak,…” – Nem kell pont, ez EGY mondat.

Vesszők: úgy tűnik, jobbára hangsúly-probléma okozza a hiányukat.
„azt hiszem eggyel még dumáltam is,…”
„…de aztán hamar odább is álltak hála istennek.”
„…otthon éreztem magamat miközben az ölemben ült:…”
„…de úgy hallottam az is jó.”
Egy csomó ilyened van. Közös bennük, hogy a hangsúlyos helyről lehagyod a vesszőt. Próbáld felolvasni lassan, hangosan. A hangsúlyból érezni fogod, hova kell.
Egyéb vesszőhibák is akadnak, szalagmenü, GyÍK.:)

Felhőatlasz – ha már cím, illene nagy betűvel írni… Elkapkodtad? Odafigyelni, odafigyelni, betűről betűre átnézni feltöltés előtt, különben legközelebb két hét múlva kerül ki, és addig is rághatod a körmöd a hibákon. :D

Jó volt. A közepe kicsit nyújtott, a vége kicsit suta, de hát milyen legyen benyomott, fiatalságuk útvesztőjében bolyongó kölykök sztorija, akik még csak most kezdik rányitni a szemüket magukra, egymásral? Csak a rengeteg hiba miatt négyes.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2014-11-04 10:14 Roah

Roah képe
4

Hűamindenit!

Csak azt tudom írni, amit Sren - miért van ennyi hiba? Csak emiatt négyes, máskülönben óriási!

Mondd csak, hány Para Celsus novellát olvastál? ;) :D

Én ugyanis azt látom, mintha egy tizenéves Para követte volna el ezt az írást, amikor még kezdő volt, amikor még tapasztalatlan.

Tisztelgés? Tudatalatti tisztelgés?
Akaratlan irányzat? Akaratlan stílkeverés?

A beszédek, a hasonlatok, a sztori, még a cím is Parás, egy valamit súgnék neked: Para nem versel a novelláiban. Tudod, miért nem? Mert Para akkora zeneőrült, mint én, nem tehet róla, de a muzsika megszállottja, rögeszmésen húz a dallamokhoz, ütemhez, és ez benne van az írásaiban is.
Az összesben.
A vers pedig úgy megtörné ezt a sajátos, egyedi melódiát, mint a csuklóra permetezett parfüm illatot az, ha összedörzsölöd a kezed. :))))))

Hát, szerintem ez eddig a legjobb műved, amit szerencsére beküldtél, és ha véletlen is, meg minden - "Köpök a sírodra" ?! Mugen Béjbe Beat? ;) -, akkor sem semmi, ha egy novella Para Celsus stílusára emlékeztetőt ír valaki.

Javítsd, amit Sren írt, és írjál még, írjál (!), hogy aztán a sok bíííbápp között megtaláld a saját tempódat, saját táncodat, zenédet, és a nép utána cup-cup-cuppoghat. :))))

Nagyszerű lett! :))))

https://www.youtube.com/watch?v=zkGfPrst29Y

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2014-11-04 21:45 Kaiser

Kaiser képe
4

Roah-val értek egyet, engem is emlékeztet Para írásaira. :D

Egyébként pedig tetszett. Jó volt! Néha, megmondom őszintén, azért elveszítettem a fonalat azzal kapcsolatban, hogy épp ki kivel mit csinál és mi történik, de ez lehet, hogy azért van, mert a nyugodtabban hömpölygő prózához vagyok szokva, nem tudom. :D

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

sze, 2014-11-05 22:23 Para Celsus

Para Celsus képe

Ha ennyit paráztok - déja vum volt olvasás közben. Kár, hogy a szerző részéről nix ri-eksön.


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2014-11-05 22:40 teuthan

teuthan képe

Hetvegen reagalok, illetve javitom a hibakat, de borzalmasan el vagyok havazva. Koszonom mindenkinek a velemenyeket.

Amugy nem sok para-t olvastam... Sot... Azert remelem ez megbocsathato vetek. :)

 ______________________

 

"A sok feszült, időhajszolta arcon
Ziláltságból ziláltságba zilált
Képzelgéssel telt, semmitmondó arcon
Figyelmetlen, duzzadt egykedvűség"

(T.S. Eliot: Négy kvartett)

cs, 2014-11-06 04:24 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe
4

Ez nekem is nagyon bejött. Lazulós, tinis, bulis, és tényleg jók a dumák.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"