A találkozás

Szerda, 07:23

Márk, az ifjú, hedonista író jobb oldaláról bal oldalára hempergett át, s másodpercek óta tartó félálmából – melyet ő hosszú percekként élt meg – mint egy búvár a tenger mélyéről, felúszott a felébredésbe. Bár kissé szomjas volt és egyéb szükségletei is támadtak, a dupla teraszajtó mögül még csöndesség és csupán gyenge világosság szűrődött az álmatag szobába.
- Van még időm bőven - siklott át nagy nehezen elbódult fején - hisz így legalább jobban elfut az idő. És amúgy is, így nem lehet írni, ahhoz száz százalékos nyugalom kell.
És ezzel a záró gondolattal, mintha csak egy gombot megnyomott volna, kikapcsolta az agyát, és szinte egy pillanat alatt visszaszédült az álomba.

Délben aztán végleg felébredt, de még a hosszú alvástól kábultan és enyhe főfájással vagy fél óráig hentergett és pihengetett és ábrándozott, mire végre megfeszítette izmait, felült, és bekapcsolta a mobiltelefonját.
- Tizenkettő húsz – gondolta – , jól van, már csak pár óra. Kábé. És amúgy is, jó kicsit várni, nem szeretek kapkodni.
Kibotorkált a konyhába, és megivott egy pohár ananászlevet, amitől szinte egyből elmúlt a főfájása.

Szerda, 08:12

Evelin felriadt mély, de nyugtalan álmából. Nem vitás, elkésik a nyolcórai előadásról. Szerencsére gyorsan észbe kapott, hogy ez baromság, hiszen egész héten pihennie kell, otthon, vagyis a budapesti albérletben. Vasárnap este rázta a hideg, és erősen kívánta az ágyat. Rosszul aludt. Hol fázott, hol melege volt. Reggel pedig megérkezett a torokfájás duzzadt nyirokcsomókkal, hőemelkedéssel. Nem ment be az egyetemre, ehelyett elment az orvoshoz. A bölcs doktor nem írt fel antibiotikumot, ehelyett Algopyrint, C-vitamint és egész hétre szigorú otthoni pihenést, sok langyos teát, izzadást javasolt.
Evelin így is tett, és már aznap este jobban érezte magát. Mégis, elhatározta, betartja, amit az orvos mondott.
- Még csak az kéne, hogy visszaessek, és jövő héten ne mehessek el a gólyabálra – gondolta. - Így is rosszul állnak a dolgaim. Minimum öt lány szebb a csoportból, mint én. És miért? Csak azért, mert vékonyak és ribancok. A Fruzsira már rá is hajtott a Horváth Dani. Pedig ő az egyetlen még számításba vehető pasi a csoportból. Kettőnek pedig a nap huszonnégy órájában nézhetem a ribanc fejét, hiszen lakótársaim. És most nem lehetek velük, lemaradok az eseményekről… A végén még nem fognak barátkozni velem, és utálni fognak… De sebaj, legalább nem kell most látnom a szarrásminkelt, ribanc fejüket. Nem kell szagolnom a büdös parfümjüket. És amúgy is, van néhány elintézetlen ügyem… - vigasztalta magát, s közben elmosolyodott…

Szerda, 15:00

- Most nem fogok úgy járni, mint annyiszor – bíztatta magát Márk, mialatt stílszerűen pontosan három órakor letette ütött-kopott, agyonhasznált akusztikus gitárját. Miután szép lassan megreggelizett, s közben elolvasta az aznapi újságot (nem bulvár volt, a bulvár nem érdekelte), egész idő alatt gitározott - mivel tollat teljes szabadság nélkül nem vehetett kézbe. Ilyen módon szépen elrepült az idő, hiszen az muzsikálás közben eszeveszetten száguld. Szóval három óra. Végre nem kell kapkodni. Kilépett a teraszra. Ma nagyon meleg van. Módosan elővette az abban a pillanatban legcsábítóbbnak gondolt ruháját aktuális külsejéhez, hangulatához és életszemléletéhez viszonyítva. Szépen elhelyezte egy karosszéken a zoknit, boxeralsót, rövidnadrágot, övet és pólót. Amikor a zoknis fiókban matatott, ilyeneket gondolt:
- Most vékony és jó anyagúra van szükségem, hiszen meleg van, és a végén még befülled a lábam. De jól is nézzen ki, mert rövidnadrágban látszani fog.
Majd a boxereknél elmosolyodott:
- Hejj, most még ez is fontos. Ez is látszani fog – ha minden a terv szerint alakul…
Szóval miután minden ruhadarabbal végzett, derékig levetkőzött, és egy hatalmas strandtörölközőt vállára terítvén bevonult a fürdőszobába. A kicsiny törölközőket utálta, nézetei szerint az olyanokkal sokkalde’ fázósabb és kellemetlenebb a törölközés.
- A küldetés első fázisa sikeresen befejezve. Következhet a második – szólt magához a tükör előtt, és megborotválkozott. Ahogyan fogyott a szőr gyermekes arcáról, úgy lett egyre izgatottabb. Miután végzett, bevitte a mobiltelefonját. Megnézte rajta az időt.
- Na, még csak tizenöttíz. Így tovább! Most semmit sem fogsz elszúrni, barátom. Így ni, betesszük a törölköző alá… Így nem ázik el, mégis meghalljuk, ha előbb érkezne.
És barátunk alaposan lezuhanyozott, megtörölközött (érdekes, most egyáltalán nem fázott közbe, sőt, élvezte), fogat mosott, arcot mosott, s miután fejét is jól szárazra dörzsölte, tükörbe nézett, s igen elégedett volt az eredménnyel. Félhosszú haja élettel telinek és dúsnak, arca tisztának, piros pozsgásnak és egészségesnek tetszett. Szemei elevenek s mégis érdekesek.
- Szép vagy – mondta a tükörnek, miközben jól befújta magát csiklandós illatú, feromonos dezodorral. – Hat fázis kipipálva. Következhet az utolsó: a felöltözés.
Ekkor már folyamatosan mosolygott. A fürdőből egy friss, boldog, eleven, energiával, önbizalommal és élettel teli fiatalember lépkedett a nyikorgós-recsegős, igazi pesties lakkozott parkettán.
Felöltözött. Boxeralsó-zokni-nadrág-övcsatolás-póló. Nála ez az állandó sorrend. De amikor ismét – ezúttal szobája tükrébe nézett – kellemetlen meglepetés érte. Itt-ott szőrök maradtak orra-szája alatt, és az arcélnél. Ezt ki kell javítani. Egyszerre átkozta elnyűtt, életlen borotváját, ügyetlen technikáját és a gyenge fürdőszobai világítást. Miért kell a Napra hagyatkozni, hogy megmutassa a valóságot? (Ti. a fürdő kisablaka egy vakolatlan tűzfalra nézett.) Végre mindennel végzett. De mégsem. Valami diszharmonikus. A borotvált arc másmilyen pólót kíván. Megnézte az órát. Huszonöt.
- Látod barátom, ezért kell időben elkezdeni. Bármikor jöhetnek lassító tényezők. Ha megint az utolsó percekre hagytam volna, újra elszúrom. De így pont jól jött ki – még várakoznom sem kell. Utálok várakozni.
És a piros helyett felhúzott egy kéket.
- Így már tökéletes az összhatás – gondolta, és többet nem is nézett tükörbe, a végén még megcsúnyul. A csúcson kell abbahagyni.
Végzett.
Most már végre ábrándozhat, amíg meg nem csörren a telefon. Ez is a rituálé része. Elterült kifogástalan, lusta ágyán, és maga elé képzelte Evelin alakját. Remélte, hogy jó napja lesz, és nem fogyott le túlságosan. Hallotta a híreket, miszerint fogyókúrázik. Pedig éppen a telt idomai, vastag, mégis tömör, puha, de rugalmas felkarjai, lábai tetszettek benne. Az arcát egészen közönségesnek találta, kifejezéstelen barna szemek, rövid, tömpe orr, alaktalan fej túlságosan süppedős arccal. Ugyanez volt a baja a szájával is: bár vastag, de rugalmatlan, mintha egy félig rohadó hulláé volna. Éppen ezek miatt a csókot kerülni szerette volna – hogyha lehetséges. Viszont a haját szívesen simogatná: dús, vastag, sötét volt, csakúgy, mint amilyen az ízléstelenül vékonyra és parasztosan tetszelgő formájúra szedett szemöldöke lenne. Ezek az apró csúnyaságok – gondolok itt az Evelin által tudatosan felvett és alkalmazandó pesties értelmiségi stílus disszonáns ellentmondásaira, beleértve a pirosra festett körmöket is többek között – árulkodó kis jelei a lány valódi belső világának, eredeti vidéki származásának és közegének. Hogy azzá válhasson, aki szeretne lenni, kompenzálnia kellett. Mindezt márkaüzletekben összevásárolt színes, pöttyös, rikító-virító ruhák tömkelegével oldotta meg, amelyek csak úgy feszültek telt idomain, olyan hatást keltve, hogy majd’ kirepednek; s azok bennük összeszorítottan ringtak-remegtek, mint a kocsonya, miközben Evelin járt-kelt a világban az önbizalomhiány okozta különös mozgáskoordinációjával. Tudta, annyira nem kövér, hogy ne ezt az utat válassza. S mennyire igaza volt! Mert ha nem így tesz, negyedannyi fiú és férfiember sem fordul utána, hogy még jobban szemügyre vegye. Szintén a stratégia része volt frizurájának állandó váltogatása. Tudta, folyamatos újításra van szükség, különben személye elavul, mint egy tegnapi hír. Márk remélte, ezúttal rövidebb fazonú díszeleg majd a lány fején, ugyanis a hosszú kiemeli a már említett alaktalanságát és közönségességét arcának.
- A ruhával egész biztosan nem lesz gond – nézett ki a fiatalember a dupla teraszajtón – hiszen meleg van. Dög meleg.
Erre eszébe jutott, hogy kiszellőztet, mármint amennyire ez Budapest belvárosában lehetséges. Amúgy is, valamit tennie kellett, hiszen már elmúlt fél négy. A telefon immár akármelyik pillanatban megcsörrenhet. Szinte rettegett a hirtelen, éles hangjaitól – hogy felkalimpál majd a szíve, amikor azt meghallja. Ideges volt, na. De ez az idegesség kellemes idegesség volt.
Fogta magát, s mint egy unatkozó idős vagy beteg ember – vagy mint egy egészséges fiatal, aki felfedezte, mily’ kitűnő mulatság ez az efféle tehetetlen helyzetekben – rejtvényt fejtett. Egészen megnyugodott és megfeledkezett a nyelvtan, tudományok, műveltség és logika tökéletes labirintusában, amikor hirtelen arra riadt fel, hogy még mindig néma a telefon. Ránézett: hátha valami csoda történt és nem hallotta. Természetesen se üzenet, se nem fogadott hívás. Ráadásul már negyven is elmúlt. Ekkor fogta el az első balsejtelem… De ötvenig még vár. Már jól tudta, hogy minden egyes néma perccel egyre kevesebb és kevesebb a remény. És minden egyes néma perccel egyre jobban és jobban kívánta Evelint… Most már nem izgatott: dühös volt.
- Először csak megcsörgetem, úgyse hív vissza – tervezte –, addig megmelegítem az ebédet. Miután megmelegedett, felhívom. Úgyse veszi majd fel, vagy kinyom. De azért kíváncsi vagyok. Nyomorult féreg.

Szerda, 15:49

Evelin élete egyik leggyűlöletesebb napját élte. Egyedül volt és unatkozott. És épp ettől a két dologtól rettegett legjobban, talán még gyermekkori sérelmei miatt. Nem tudta hogyan lefoglalni magát. „Jó reggelt” kekszet reggelizett zsírszegény tejjel, hisz ettől nem lehet meghízni – mondja a reklám. Majd egész délelőtt internetezett. De most ez sem esett jól. Facebookon rejtve kellett lennie és nem chatelhetett, pedig az csökkenti a magány-érzetet. Hogyha nem rejti el magát, lebukhat, ugyanis délelőtt csak a gyökerek lógnak facen. Lám-lám, amikor bejelentkezett, de még nem kapcsolta ki a chatet, alig látott elérhető partnert. A többi életrevaló az vagy a dolgán van, hogyha pedig nincsen dolga, még alszik, mert a sok programot és bulit ki kell pihenni valamikor. Evelin szégyellte, hogy ő ilyen rossz alvó, korán kelő és korán álmosodó lány. Emiatt instant kávézott, energiaitalozott annyit – akár este is.
Ebédre szintén könnyűt és keveset evett az alakja miatt. Utána ágyba feküdt és dévédézett. Különféle sorozatokból (Szex és New York, Született Feleségek, stb.) csemegézett, de nem tudta lekötni úgy a figyelmét, mint máskor. Szinte folyamatosan szánalmas helyzetén rágódott. Magányos és semmi dolga. Olyan, mint egy gyökér. Néha mégis ellazult, elmélyedt a filmben, de annál keserűbben tört elő újra a gyötrelem:
- Le fogok maradni, le fogok maradni. Mindenről. Mennyi minden zajlik most az egyetemen. A szobatársaim pedig jobban érezhetik magukat kettesben, mint velem együtt hármasban. Biztosan most is kibeszélnek. Hisz mennyivel szebbek, vékonyabbak, mint én. Nem lesznek számításba vehető barátnőim a csoportban. A gyökerekkel kell majd barátkoznom. Hisz én is az vagyok, ronda, mint ők. És nem fognak sehova se hívni. Nem lesz programom! Nem leszek elfoglalt!
Ilyen és ehhez hasonló kétségek között vergődött, amikor hirtelen megcsörrent a telefon. De azután a csörgés azonnal abba is maradt.
- Ki a faszom csörgethet ilyenkor?! - tápászkodott fel a jó puha ágyból Evelin, majd a mobil képernyőjére pillantván felkacagott a nap során talán először.
- Ez a gyökér Márk! Egészen megfeledkeztem róla, na de ez most jó móka lesz. – és visszatette a polcra a készüléket.
Márk gimnazistakori szerelme volt. De – és ez akkora titok, amelyet nemhogy barátnőinek, önmagának sem mert volna bevallani – még mindig nem heverte ki teljesen. Számtalanszor és a legkülönbözőbb módszerekkel próbálta becserkészni a népszerű gitáros fiút, de alkalmi kalandoknál tovább soha nem jutottak. Be kellett látnia, hogy Márk egy bunkó paraszt, és erőszakkal kényszerítette magát hogy meggyűlölje és undorítónak találja. A siker érdekében sok jóképű pasival járogatott, sokat bulizott, flörtölt, ivott, cigarettázott nyugodt és kényelmes alaptermészete ellenére. Mindig programokra, pörgésre volt szüksége. Annyi szervezett szabadidős tevékenységeken vett részt, amennyin csak tudott. Az egyetemen a lehető legtöbb szabadon választható tantárgyat felvette a kötelezők mellé, a tanárok legnagyobb bánatára, hiszen az efféle túlbuzgó hallgatók miatt nem fújhatták le a kurzust létszámhiány végett. Talán már mondanom sem kell, hogy amennyi sablonos és erőltetett HÖK-ös akción csak részt lehetett venni – részt vett. Mit fessem tovább: egyetlen identitása és célja volt ennek a lánynak, az, hogy elfoglalt legyen. Mint a média sztárjai, akik egyik rendezvényről a másikra rohangálnak, mint a népszerű ismerősei, akik soha nem érnek rá semmire és állandóan csörög a telefonjuk.
Az övé is megcsörrent, ismét. Természetesen Márk volt. Ezúttal hosszan hívta. Evelin pedig nemhogy felkacagott: hosszan, tiszta szívből nevetett. Szinte könnyesek lettek a szemei, miközben hallgatta a sziporkázó csengőhangot, amely amúgy nem szólal meg annyiszor, mint kéne. De most a nagylány ezekről megfeledkezett, és felvillanyozódva, mámorosan várta a következő ostromot…

Szerda, 15:55

Márk a harag és elkeseredettség érzéseinek keverékében nyomta ki a telefont.
- Biztos most rajtam nevetgélnek. A barátnőivel éppen kibeszélnek, kigúnyolnak. De kit érdekelnek ezek a rosszindulatú, kártékony, gaz emberek? El kell felejteni, ki kell zárni az életemből az ilyeneket, mint amikor valaki atkákat irt.
Lelke mélyén mégis szerencsétlennek, gyengének tartotta önmagát. Úgy érezte, nem ebbe a világba való, ahol az egyszerű és érzéketlen emberek érvényesülnek.
Miután étvágytalanul és kapkodva megebédelt, bekapcsolta a számítógépet. Még nem tisztult ki a nihil belőle annyira, hogy ne ezt tegye. Hírekre, álló- és mozgóképekre, villogásra, vibrálásra, állandó és hirtelenül váltakozó ingerekre volt szüksége. De mindenekelőtt végig kellett olvasnia a facebookon az Evelinnel zajlott chatelését. Így szólt:

Hétfő:

Márk: szia
Evelin: szia
Márk: na akkor melyik nap legyen? holnap??
Evelin: holnap fal6ig suliban vagyok
Márk: akkor mond meg te h mikor jó
Evelin: phuh nem tudom előre
Márk: és mikortól vagy fél 6ig suliban?
Evelin: délben kell indulnom
Márk: akk holnap kilőve?
(hosszú szünet)
Márk: ?
(hosszú szünet)
Evelin: úgy tűnik
Márk: akkor mi legyen?
Evelin: szerdán nincs órám,cska angolr amegyke még nemtudom mikor
meg önéeltrajzokat osztani a deákra
sztem 3ig ezt elintézem
de majd felhívlak
ha tudok pőontosabbat
Márk: legyen az h te írsz vagy hívsz
Evelin: oké

(Itt a történet szempontjából jelentéktelen csevegés.)

Márk: na megyek
szia!!

Kedd

Márk: szia
Evelin: szia
Márk: nah akkor a holnap?
Evelin: 18 20tól van órám
átrakták:S
pedig ugy volt h nem lesz
Márk: de az nem akadály
vagy?
Evelin: nem
csak mondom,hogy előtte vagy utána
Márk: előtte
ok?
(hosszú szünet)
Márk: ?
Evelin: pill
(hosszú szünet)
Márk: még sokáig pill?
Evelin: nem
végülis nem jutottam sok mindenre
Márk: de akarom tudni
h mikor találkozunk
vagy nem akarsz átjönni?
válaszolj!
Evelin: adj 2 percet :D
na
3kell mennem egy interjúra
az max félóra
de a deákonlesz
szal fél4-fél6 kb ráérek
Márk: de 18:20-tól órád van
Evelin: tudom
fél 6kor kell elindulnom
szal fél4től fél6ig érek ra :S
Márk: és miért nem jó 2 előtt?
korán úgyis flashebb
Evelin: éjszakai ember vagyok :D
Márk: légyszi gyere már 2 előtt
most a kapkodás semmire se jó
h jössz és már mész is
Evelin: ez már mindenhogyan az :S
Márk: jó, akkor fél 4kor átjössz holnap?
most mennem kell
Evelin: jojo
Márk: akkor vhogy tájékoztass majd hogy lesz
Evelin: holnap hívlak ha végeztem fél4körül
ok?
Márk: ok
szia
Evelin: szia

Itt ért véget a levelezés. Ahogyan az olvasó, ugyanúgy Márk is megállapította, hogy csúnyán átverték. Rafináltan, igazi szívtelen, aljas módon; ez az egész egy napokon át tartó megkomponált akció volt személye ellen, aki ennek az egyszerű lánynak soha ebben a büdös életben semmit sem ártott. Feltéve, ha a tény nem számít bűnnek, miszerint nem járt vele semmikor – csupán flörtölt. De miért is lenne kötelező mindenkivel járnia, akivel flörtöl?
Ezt nem értette. Képtelen volt megállapítani, miért dolgozhat ekkora harag és gyűlölet ebben az alapból nyugodt természetű lányban. Hiszen aki ilyet tesz, az kétségtelen, hogy tetteit negatív energiák vezérlik. Mert azt az igazságot jól tudjuk, hogy az ember egy gyarló lény: önzők, kárörvendők és irigyek vagyunk, a maradék kis hányad pedig csak a maga érdekében rendes: hogy tisztítsa lelkiismeretét, mint a neuraszténiás asszonyok, akik egész nap takarítanak és otthonuk olyan steril, mint egy kórterem az intenzíven. De az, hogy valaki előre kitervelt módon átveri bajtársát, hosszú napokon keresztül, az túlmegy az egészséges rosszaságon. Aki ilyet tesz, az egy arcátlan, képmutató, szívtelen, gerinctelen, álnok, rosszalló, hitvány szörnyeteg. De vajon mi az ok, ami kiválthatja egy alapvetően egészséges emberből, hogy ide süllyedjen? Önbizalomhiányos? Utálja magát? Utálja az életét? Sértődött? Féltékeny? Irigy? Vagy egyszerűen pszichopatának született? Ki tudja. Márk naiv az efféle emberekkel, esetekkel kapcsolatban. Naiv, mert ő soha nem tenne ilyet. Persze ő is gyűlöl sok mindenkit, s kíván nekik rossz sorsot, bajt, szenvedést – de lehetőleg elkerüli ezeket, s hiába, nem lenne szíve szándékosan játszani a szimpátiát, majd átverni az illetőt. Aki így cselekszik, az valóban parazita. Egy élősködő, aki befurakszik a jóra törekvő, ambiciózus emberek életébe, s belülről pusztítja, rohasztja azt, hogy a leszívott energiákból táplálkozhasson, mivel saját maga képtelen pozitív energiát generálni. Úgy látszik, hiányzik belőle ez az alapképesség.
S lám-lám, ezzel a gusztustalan kis akcióval el is ment egy drága jó szabadnapja, amelyet megmérgeztek, mint egy pohár friss, pompás, kristálytiszta ásványvizet.
Így aztán tovább számítógépezett. Elfeledkezett, eltemetkezett a virtuális világban. A dupla teraszajtó mögött már szürkéllett az este, a mélabús szoba már félhomályba burkolózott, amikor újra a facebookon járt - és az elérhető chatpartnerek között meglátta Evelint… Hirtelen megette a kíváncsiság, vajon visszaírna-e, és ha igen, ezennel miféle hazugságot eszelne ki. Eldöntötte, hogy átváltozik antropológussá, és kutatásait megkezdvén rögvest ráírt a lányra:

Márk: hello
Evelin: oran vagyok meg
Márk: nem közölted h mégse
mikor pótoljuk be?
hívj fel óra után
Evelin: oke, nemsokara vege

- Lehet, hogy csak képzelődtem?! – virult fel Márk. – Igen, könnyen lehet. Bizonyára erre ment ki a játék. Hogy este, utcán legyünk. Hiszen Evelin is tudja, hogy nemsokára megjönnek a többiek, és itt nem lehetünk.
De most már őrülten kívánta a lányt. Szinte szerelmes volt belé. Sétálgathatnának a korzón, üldögélhetnének egy hangulatos padon, egymás közelségét élvezvén.
Tovább gépezett, ismét feldobódva. Időközben lámpát kellett gyújtani, hisz teljesen besötétedett. Immár ki tudja, hányadszor ezen a szabadnapon, megnézte az időt. Már negyven perc eltelt azóta. Újra ráírt:

Márk: na, még mindig tart az óra?

Körülbelül három másodperc múlva Evelin lelépett a facebookról. Márk legszívesebben szanaszét verte volna a számítógépet, miközben azt képzeli, hogy az Evelin kifejezéstelenül irritáló, ostoba feje. Ám hirtelen egy Ady idézet villámlott a szívébe. „Mennyi szép fiatal erőt unt álmodozással titokba hordtam meredt karjaitokba.”
A szép, kedves, szomorú verstől egészen megvigasztalódott, és erre gondolt:
- Holnaptól tollat ragadok, és megírom novellába. Ez lesz a következő témám.
És elmosolyodott.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2014-04-21 11:35 Para Celsus

Para Celsus képe

Egyre kiszámíthatóbb a tomace-univerzum, az E/3-narrátor frusztrációja - ebben a világban minden férfi szexmániás alfahím vagy balfék, minden nő állhatatlan, csalfa, cafka, üresfejű plázapi... plázacica, különben is, pfujj. "Ifjú, hedonista író" - érzem a narrátor cöccögését és szemöldökráncolását. MInt az angol vénkisasszonyok, akik szexmentes hatvan év után majd' megdöglenek egy kufircért, de azért csücsörítenek, és szidják az "erkölcstelen ifjúságot".

És egy csokorra való hiba:
"bal oldalára hempergett át" - a hempergés nem egyenlő az átfordulással vagy áthengeredéssel.
"Bár kissé szomjas volt és egyéb szükségletei is támadtak" - kell a vessző, mert az egyéb szükséglet már új tagmondat.
"szarrásminkelt" - külön.
"Ideges volt, na. De ez az idegesség kellemes idegesség volt." - sokat idegeskedik, nem? :)
"(Ti. a fürdő kisablaka egy vakolatlan tűzfalra nézett.)" - neee, nagyon nem elegáns a próza szövetébe "Ti."-ket beleszőni... ahogy az stb., kb. is kerülendő.
"gaz emberek" - a kukorica gyermekei? :D
"Még nem tisztult ki a nihil belőle annyira, hogy ne ezt tegye." - kitisztuló nihil? a nihil semmi, az hogy tisztul ki? Ez olyan, mint a "minimalizmus csúcspontja", vagy "az ellenség keze betette a lábát". :)
"Hirtelen megette a kíváncsiság" - ne, ne, neeee, ezt látja maga előtt az olvasó, ott terem a kíváncsiság, és hamm, bekapja szegény Médiaszemélyiség Márkot... Hirtelen furdalni kezdte a kíváncsiság, vagy mittomén... Aztán még szívbe villámlik egy idézet, és vége a sztorinak. De legalább van valami szatori.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-04-21 21:20 tomace

"Bár kissé szomjas volt és egyéb szükségletei is támadtak" - egyedül ezzel a kritikával tudok azonosulni.

Valamikor nem zavaró a szóismétlés - ezt egyik karcos már írta. Ez az idegeskedős és éses mondatokra értendő.

A nihiles kritika szerintem nagyon agyon csűrt-csavart. A nihil érzése kitisztult a fejéből - a szövegkörnyezet adja, hogy ez a helyzet. Nem akarok túlságosan szájbarágósan írni.

Köszi az olvasást és hogy írtál, Roah már nem teszi legnagyobb bánatomra :-( :p

k, 2014-04-22 17:01 Para Celsus

Para Celsus képe

Ne azonosulj, béjbe, hanem javíts...

Ha Roah kisasszony nem szól egy szót se a minden bizonnyal nem szájbarágós és nem zavaró szóismétléses művedhez, valamint ha a mostani nyavaly'ban is csak a trollkodást sejdítjük, arról csak te tehetsz... Miért is? Gondolkodj... gondolkodj... megvan? :)


"The Rainmakeeeer!"

k, 2014-04-22 20:50 tomace

Igen. Mert Csáth Géza követője vagyok. Amiket kritizáltok bennem, több mint 50 százaléka jelen van Csáth Géza munkásságában is.

k, 2014-04-22 20:56 Kaiser

Kaiser képe

Olvastam Csáth Gézát, de azért kicsit messze vagy tőle - és ezt nem támadó jelleggel mondom. Én meg Hamvas Béla követője vagyok, de soha nem mernék rá hivatkozni a hibáim miatt.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

k, 2014-04-22 22:18 tomace

Nagyon- nagyon félreértesz. Csáth Gézával külön univerzum vagyok, meg sem közelíthetem, csakúgy, mint ahogy te sem és senki itt a karcon, sőt, senki a magyar novellairodalom történetben - véleményem szerint. Én a stílusról, hangról beszélek. Próbálom én is beletenni a kissé beteges, zavart, szürreális, zavarba ejtő dolgokat a novelláimba, ahogy Csáth, a nagy Mester tette - mert ez tetszik.

sze, 2014-04-23 05:28 Para Celsus

Para Celsus képe

Annyira tipikus... minden sántító mondatszerkezetet, képzavart, hibát, ismétlést arra fogni, hogy "de hát mert beteges, zavart..." :))))) Kezdők gyerekbetegsége. ;)


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2014-04-23 13:44 tomace

7 éves korom óta írok prózát. Szóval nem vagyok kezdő. Max tehetségtelen.

sze, 2014-04-23 20:17 Forsaken

Forsaken képe

Akkor egyezzünk ki egy "kiforratlanban"

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

cs, 2014-04-24 07:59 Para Celsus

Para Celsus képe

Ha valami úgy néz ki és olyan szagú, mint egy hagyma, az valószínűleg hagyma. Vagyis ha kezdőkre jellemző hibákat követsz el, és a hozzáállásod is egy kezdőé, akkor... :)))))))

Az nem számít, hogy hét (nem "7") éves korod óta írsz. Mindenki akkor járja az első osztályt. ;) No, de nem gonoszkodom tovább, így is kineveztek már az oldal ügyeletes Ívüljének.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2014-04-24 23:13 tomace

Nem ülök fel ennek a gyerekes provokációnak.
Pont.

k, 2014-04-22 21:08 Para Celsus

Para Celsus képe

Jaj, te mókamester... Jót nevettem.


"The Rainmakeeeer!"

k, 2014-04-22 21:37 Howel

Howel képe

Becsülendő, hogy van példaképed.
Nekem sajnos (?) nincs - sosem voltam az a "példaképet ide, mert meghalok nélküle" típus.
Kövesd hát őt!
Unokafivérétől pár sor ismét... ha megengeded.
Az első:
http://mek.oszk.hu/00700/00753/html/vers1301.htm#01

És a második, nyilván ismered:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00276/08236.htm

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

h, 2014-04-21 16:24 Howel

Howel képe

Szia!

Elolvastam egyszer, most kezdem újra, de akkor már beszélek összességében az élményről.
Egy szóban összefoglalva: érdekes.
Ellentmondásos is... Ady nagyon meglepett.
Bátor vagy, hogy Adyt idézel. Nem semmi (:

Igazság szerint nem értem, mit szerettél volna megosztani velem, az egyik olvasóddal. Van ez a történet, de megragadhatatlan számomra. Talán mert nem az én világom. Nem tudtam beleélni magam.

"Bár kissé szomjas volt és egyéb szükségletei is támadtak, a dupla teraszajtó mögül még csöndesség és csupán gyenge világosság szűrődött az álmatag szobába." - nem értem, mi köze a kettőnek egymáshoz. A bár nem kéne oda, azt hiszem.
példa: bár már késő volt, úgy döntött, még nem megy haza. Szóval valami kapcsolatnak kell lennie a két jelzett dolog között. késő van=haza kell menni.
A te mondatod esetében ez hol van? Úgy lehetne, hogy: Bár kissé szomjas volt (...), de mivel a dupla (...), így úgy döntött, még nem kel fel.

"felúszott a felébredésbe" - olvasd fel ezt, neked sem fog tetszeni.

"siklott át nagy nehezen elbódult fején -" - a végére kell egy vessző, ha az utána következő "hisz" kis h.

"És ezzel a záró gondolattal, mintha csak egy gombot megnyomott volna" - Javaslat: mintha csak egy gombot nyomott volna meg - gördülékenyebb lesz.

"fél óráig hentergett és pihengetett és ábrándozott" - és és és és és - Kosztolányi - Mostan színes tintákról álmodom?

"főfájása" - ez nagyon tetszik, de csak egyszer. Fejfájás lehet a másik. Durva fejfájás lehetett, ha az ananászlé segít rajta. (:

"szarrásminkelt, ribanc fejüket" - xD

"A bölcs doktor" - húzd ki azt a bölcset, nagyon nem kell oda.

"tizenöttíz" - nekem aláhúzza, neked nem?

"Talán már mondanom sem kell, hogy amennyi sablonos és erőltetett HÖK-ös akción csak részt lehetett venni – részt vett."
Egyszer a csaj fejébe látunk bele, másszor a narrátoréba - nekem gyors, de oké, csak akkor kezd új sorba vagy mittudomén.

Ez a fb-os megoldás viszont kifejezetten tetszik. Nem tudom, való-e ilyet egy prózába, de jó volt.

Ez a Márk ellentmondásos személy lehet.. hedonista, de felhúzza magát egy egyszerű csajon, és még író is, komoly figura lehet.

Engedd meg, hogy Ady általad választott versét idézzem, mert szerintem nagyon nem illik a történetedhez (vélemény, nah)
"Hideg és süket emberek
Néztek rám, a vánszorgóra
Egy-egy század volt egy-egy óra,
Kimenős cselédek az utcán
S szivemben szép, uszályos delnők,
Egy-egy század volt egy-egy óra
S körül hideg és süket emberek."

De ha már idézel:
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-irodalom/ch05s12.html
"Ha a verset a szövegbe ékelve szeretnénk megadni, a sortörést egy space utáni ferde zárójellel jelöljük: „Íme a finommívű sáska, / Szent János fő eledele. / Ó a legjobbak lakomája / Az én versem is lehet-e?”"

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

h, 2014-04-21 21:10 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én is elkezdtem olvasni még tegnap és írtam hozzá, közel sem csupa szép és jó dolgot. Leginkább az FB-chat akasztott ki, mivel ez egy irodalmi trend volt - volt. Mint az automatikus írás meg a hipertext annak idején. Nagyon menő, nagyon újszerű, mindenki imádta, de mára lecsengett. Kb. három éve a tizenéves kislánykák már annyira elkoptatták a narráció nélküli chat teljes beszúrását a műbe (vagy ebből felépítve az egészet), hogy magára valamit adó ember már csak azért sem használja. Ahogy a szépirodalomban ma is vannak az írásjelnélkülségnek különféle korszakai, egy idő után a formai újítás elevszti az újszerűségét és elmúlik a varázs.
Ez nem azt jelenti, hogy megbélygezendő mindenki, aki használja. De ahogy Stokert imádták annak idején a vámpírtéma miatt, ha ma ír ilyet valaki, nem igazán emelik piedesztálra. Körülbelül amúgy ugyanez a helyzet itt is.

Ellenben mivel csak odáig olvastam, a kritika nem teljes és közel sem minden pontja tartható. Jobbára vesszőhibák és gyerekes megfogalmazásból adódó problémák voltak, máshoz nem szóltam hozzá (nem volt vele probléma - mivel nem fejeztem be, összességében nem szóltam hozzá). Néha egyébként nagyon fájtak a fogalmazási gyengeségek, és nem igazán tudod megindokolni semmivel. Az, hogy esetleg tényleg Márk a szerző - mint az utolsó sor mondja - nem indok. Ha eléd tesznek egy levest, ami ehetetlen, majd emberfeletti erővel mégis kikanalazod, hogy a feleséged ne sértődjön meg, aki a legutolsó csepp után közli, hogy ezt az öt éves kislányotok hozta össze felügyelet nélkül, az ugyanúgy nem indok.
Azért bemásolom, amit írtam. Legfeljebb hagyd figyelmen kívül. (De azért a szóismétlések csúnyák.)

"Bár kissé szomjas volt és egyéb szükségletei is támadtak, a dupla teraszajtó mögül még csöndesség és csupán gyenge világosság szűrődött az álmatag szobába." - A csend is? Zajra már hallottam, de a csöndre még nem.
"- Van még időm bőven - siklott át nagy nehezen elbódult fején - hisz így legalább jobban elfut az idő." - Ez ne is írjon. Vesszőhiba, szóismétlés, magyartalan mondat.
" amitől szinte egyből elmúlt a főfájása" - A fejfájás szó valóban proli, de azért szabad használni. Sok lesz itt a "főfájás" kifejezés.
"hiszen egész héten pihennie kell, otthon, vagyis a budapesti albérletben" - Itt jelentem ki, hogy te ennél jobban tudsz írni és hagyd a gyerekes marhaságokat a fenébe. Ez olyan kisiskolás információ-behozás volt, hogy a tanítónéni is a fejét csóválná.
"Nem ment be az egyetemre, ehelyett elment az orvoshoz." - Na jó, negyedikben még elmegy.
"A bölcs doktor nem írt fel antibiotikumot, ehelyett Algopyrint, C-vitamint és egész hétre szigorú otthoni pihenést, sok langyos teát, izzadást javasolt." - Torokgyulladásra simán írhatna, most miért?
"Kettőnek pedig a nap huszonnégy órájában nézhetem a ribanc fejét, hiszen lakótársaim." - Evelin sem akar írni, ugye?
"Kilépett a teraszra. Ma nagyon meleg van. Módosan elővette" - Nos, igen, tényleg furcsán fest leírva egy idő-váltás, de ha kimondod, nem olyan durva. Leírva mégis sokkal erősebb.
"az olyanokkal sokkalde’ fázósabb és kellemetlenebb a törölközés" - Az aposztrófot nem értem. Az egybeírás még oké, de miféle hiányt jelez az ott? De. Sokkalde. Sokkal, de fázósabb. Esetleg sokkaldejszen? (Az indulatszó lenne és semmi keresnivalója ott. Ez sem lehet.)
"Na, még csak tizenöttíz" - Azt hiszem, ezt kötőjellel vagy külön írják.
"érdekes, most egyáltalán nem fázott közbe" - Közben. Itt bezzeg nincs aposztróf.
"Szemei elevenek s mégis érdekesek." - Az ellentétes kötőszót te sem gondoltad komolyan... (Rejtőnél még elmenne, mikor Csülök épp érdekes, mélabús fejet vág, amitől olyan, mint egy ló, de itt ehhez rossz a szóhasználat, a helyzet és a felvezetés.)
"igazi pesties lakkozott parkettán" - Ott elvéfre még egy vessző.
"orra-szája alatt, és az arcélnél" - Itt meg nem.
" Miért kell a Napra hagyatkozni, hogy megmutassa a valóságot?" - Kisbetű - nap. A Nap az égitest és az ne mutasson semmit, mert fájni fog. Utálok elevenen elégni.
"(Ti. a fürdő kisablaka egy vakolatlan tűzfalra nézett.)" - Felesleges kitérő, csak ront. Gyenge a világítás a fürdőben, oké. Részletek nem érdekesek, én például még sosem éltem olyan lakásban, ahol a fürdőben lett volna ablak. Ott is csak a gyenge világításra hagyatkozhat az ember.
"Elterült kifogástalan, lusta ágyán" - Ha eddig is használtál volna vicces szóképeket, azt mondom, tetszik a metonímia, de így nem. Az ágy nem lusta, csak a gazdája.
"Az arcát egészen közönségesnek találta, kifejezéstelen barna szemek, rövid, tömpe orr, alaktalan fej túlságosan süppedős arccal." - Ennyi szóismétlés... alaposabb átolvasást igényel.
"Ezek az apró csúnyaságok – gondolok itt" - Te? Nem te, Márk.
"az Evelin által tudatosan felvett és alkalmazandó pesties értelmiségi stílus" - Befejezett és beálló határozói igenév egymás mellett nem kelt jó hatást, vagy a befejezett legyen a végén. De így idő-visszahaladásnak tetszik.
"s azok bennük összeszorítottan ringtak-remegtek, mint a kocsonya" - A visszautalás oké, de a sok közbeszúrt írásjel miatt "túl távol van" a nevezett és a névmás. Ehhez át kéne szerkeszteni a mondatot.
"Márk remélte, ezúttal rövidebb fazonú díszeleg majd a lány fején, ugyanis a hosszú kiemeli a már említett alaktalanságát és közönségességét arcának." - Nem vagyok szakértője a témának, de pont a rövid haj emeli ki az arcot. A hosszú lenyomja.
"Erre eszébe jutott, hogy kiszellőztet, mármint amennyire ez Budapest belvárosában lehetséges." - Azokban a háromméter belmagas óriás ex-kúria szobákban, ahol nettó negyvenben bent alig van húsz? Vagy a belső külkerületekre gondolsz?
"Ideges volt, na. De ez az idegesség kellemes idegesség volt." - A stílusváltás rossz.
"Facebookon rejtve kellett lennie és nem chatelhetett, pedig az csökkenti a magány-érzetet." - Kijelentőben: csökkenti.
"Hogyha nem rejti el magát, lebukhat, ugyanis délelőtt csak a gyökerek lógnak facen. " - Kiejtés elve: Facsén vagy Fészen. (De nagybetű.)
"(Szex és New York, Született Feleségek, stb.)" - Höhöhö, kedvenc nyelvtan-buktató hiba. Stb = és a többi. És elé nem kell vessző felsorolásban. :)
"Mennyi minden zajlik most az egyetemen." - Legalább egy felkiáltójel, legalább ide!
"Hisz én is az vagyok, ronda, mint ők." - Csak én szoktam használni a hiszen szót, vagy ez BTK-divat, hogy hisznek?
"na de ez most jó móka lesz. – és visszatette a polcra a készüléket." - Nagybetű.
"A siker érdekében sok jóképű pasival járogatott," - Hidd el, ez több kifejtést érdemelt volna. Mert jó kifejezés.
"Annyi szervezett szabadidős tevékenységeken vett részt, amennyin csak tudott." - Ööö... Szervezett szabadidős program. Mire az ember a végére jut, elalszik.
"Az egyetemen a lehető legtöbb szabadon választható tantárgyat" - Szóismétlés.
"a tanárok legnagyobb bánatára, hiszen az efféle túlbuzgó hallgatók miatt nem fújhatták le a kurzust létszámhiány végett" - Frászkarikát, ha tényleg BTK, akkor csak örültek, mert ott státuszban van a többsg, őket meg óraszám után fizetik. Minden más értelmes karon nem, de azok a mázlista mocskok így vannak.
"Talán már mondanom sem kell," - Ez a túlbuzgó, magát előtérbe toló narrátor idegesítő. Vagy gyakrabban használd, vagy egyáltalán ne, de ez a kevés pont rossz.
"hogy amennyi sablonos és erőltetett HÖK-ös akción csak részt lehetett venni – részt vett." - Ne gondolatjellel.
"Mit fessem tovább: egyetlen identitása és célja volt ennek a lánynak, az, hogy elfoglalt legyen" - Én úgy érzem, a mondat nem egészen azokat a szavakat használja, amiket ennek a mondatnak egészséges lenne.
"Szinte könnyesek lettek a szemei, miközben hallgatta a sziporkázó csengőhangot, amely amúgy nem szólal meg annyiszor, mint kéne. De most a nagylány ezekről megfeledkezett, és felvillanyozódva, mámorosan várta a következő ostromot…" - Ez is furcsa lett.
"De mindenekelőtt végig kellett olvasnia a facebookon az Evelinnel zajlott chatelését" - Nagybetű, még mindig.
Chatbeszélegtést nem vágunk be így! Komolyan, tizenéves kislányok mániája volt ez kb. három éve, annyira, hogy ki kellett irtani a netről. Ne kezdd újra! Ez így nevetséges. Minden előkészítés nélkül csak így bevágod, hogy "így szólt", további kommentár, narratíva semmi... Nem. Nem, nem, nem!

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2014-04-21 21:51 tomace

Úristen, ez a komment nagyon durva! El kell még olvasnom párszor, mert néhány dolgot így álmosan fel sem tudok fogni.
Mindenesetre azt nem tudtam, hogy chateléseket beszúrtak már novellába, naivan azt hittem, ezt én találtam fel még 2011-ben, ugyanis akkor írtam a novellát, és a múlt héten igyekeztem átjavítani.

h, 2014-04-21 22:31 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én is azt hittem, '06-ban feltaláltam az SMS-novellát, erre kiderült, akkor jelent meg SMS-regény Amerikában. Két év múlva meg Excel-regény. Utálom a felgyorsult világot, utáljuk együtt. :)
(Azt hiszem, az Imagine nevű oldal tiltotta le három éve a chat/MSN/FB-sztorikat, hogy ilyeneket nem jelentetnek meg többé és mindenestül törlik az ilyen beküldéseket. Abban az időben én is hasonló hitben éltem, mint te - ez jópofa forma, milyen eredeti -, de kb. a hatvanadik után gyanús volt, hogy nem vagyok egyedül az ötlettel. Egyébként az első ilyen mű 2004-es, amit olvastam. De van régebbi is.)

Álmosan ne olvass, amúgy is sok mindennek vitába lehet szállni. Én álmosan írtam. (Tegnap hajnali kettőkor.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2014-04-22 08:10 Howel

Howel képe

Na, akkor én is jócskán le vagyok maradva.
Még nem volt szerencsém olyan irodalmi alkotáshoz, amiben chatbeszélgetés volt.
Pedig nekem éppen az újszerűsége miatt tetszett - na, ennyit rólam.
Keresek is egyet... :D

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

k, 2014-04-22 23:09 Roah

Roah képe

Tomace, ne Howel művénél, hanem a tiédnél.
De kitartó vagy...

Nem olvaslak el, mert nem is érdekel, mit írok. Legutóbb az mondtad nekem (is), nem is érted, mit magyarázok/zunk, mit írok.
Tényleg van egy fura akcentusod is felém, amit Para is említett: cinizmus.

Akik segíthettek volna, akik olvastak téged, azoktól nem volt jó - hát akkor most mi a baj? Tőlük is megkaptad a vegyest, jót-rosszat, mire figyelj, miben lehetsz jó, erre mi történik?
Semmi. (Vagy durcizás.)

Ezt, és az előzőt sem olvastam, de ahogy látom, kaptál kritikát bőséggel, ez miért nem elég?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2014-04-23 12:26 Frostler (nem ellenőrzött)

2

Szia!

Jaj, pedig komolyan mondom, nagyon reméltem, hogy ezúttal elismerően írhatok a novelládról, de sokkal nem lett jobb, mint a Félix, amit legutóbb olvastam Tőled.

Szerintem kerüld az olyan mondatokat, amikben kiszólsz olvasó felé. Maradj szimplán mesélő, egyszerűen írd le a történteket, hidd el, sokkal jobb lesz tőle az összkép. Ha esetleg mégis nagyon szeretnél direkt kontaktust teremteni az olvasóval, próbálj meg egyes szám első személyben írni, talán az segít majd.

Amire még nagyon figyelj oda, azok az idősíkok. Kevered a múlt és a jelen idő használatát, és az a baj, hogy nem csak egy.két helyen fordul ez elő, hanem nagyon gyakori, emiatt szembetűnő, és zavaró tud lenni.

Két csillagot adok, de őszintén remélem, hogy igyekszel majd javítani, mert néhány helyen nagyon ügyesen fogalmazol, és erőteljes hasonlatokat használsz, tehát úgy tűnik nekem, hogy benned van az írásra való készség, csak fejleszteni kell. Drukkolok, hogy így legyen!

sze, 2014-04-23 13:47 tomace

Köszi! A Balaton közepén című novellám hátha tetszeni fog. Az egész más mint ez és a Félix.

p, 2014-06-06 11:14 menma

menma képe

Tudom, nem szép úgy írni kritikát, hogy be sem fejeztem a novella olvasását, ezért nem is fogom kivesézni, de egy dolgot meg kell jegyeznem. Nem kell sorok hadában fejtegetni, miként készülődött. Még egy filmben is unalmas végignézni, hogyan mos fogat a szereplő, meg öltözködik. Hát még olvasva! Kit érdekel, hogy pólót cserélt? A reggeli rutint le lehet tudni két mondattal, főleg ha nem lényeges a történet szempontjából.