Sorsolás

– Holnap – válaszolom kicsit ingerülten –, ma már harmadszor kérdezed!
– Holnap, holnap – skandálja Sárika, miközben indiántáncot lejt Bobek előtt.
Bobek heves farkcsóválással örül együtt kislányommal.
Szereti a kutyát, azt is tudom, hogy felengedi az ágyába aludni, ámbár, ha megkérdezik tőle, van-e kutyája, nemmel válaszol. Mostanában mindenkinek robotkutyája van.
Az biztos, hogy manapság ilyen kutya már senkinek sem kell. Nem elég, hogy túl sok vizet fogyaszt, már kétszer tönkretette a vízadagolót is. Az a szerencse, hogy kutyaeledelhez még hozzá lehet jutni. Ráadásul a mai napig fizetjük miatta a büntetést.
– Ne ugrálj annyit, tudod, hogy nem szabad, szólnak érte! – intem rendre lányomat.
– Anya, mennyit kapunk? Lehet, hogy ötöt is, és akkor áthívjuk a nagyiékat is, és az oviba is viszek. Ugye vihetek az oviba? – csak mondja és mondja.
– De holnap nem megyek oviba – jegyzi meg halkan.
– Dehogynem! – csattanok fel. – Hazahoz a busz, mire kezdődik a sorsolás. Tudod nagyon jól, hogy az ovit nem szabad kihagyni, büntetik.
Sárika tudja, hogy hisztivel nem ér el semmit. Rápillantok, látom, hogy nagyon gondolkodik.
– Anya, és ha ma nem kéne tejet venned? Akkor itthon maradhatok holnap?
Ó a kis átokfajzat!
– Nem, menned kell ! – jelentem ki ellentmondást nem tűrően, hogy lássa, engem ugyan nem tud megtörni. Apjánál úgyis próbálkozni fog.
– Menjetek aludni, hess, hess! – indítom szobája felé.
Bobek jókedvűen követi. Szegény állat, neki csak a párna és a paplan jut egész életében. Nem tudjuk a parkba levinni, az nagyon drága.
*
Ülünk a kivetítős fal előtt és várjuk a sorsolást. Sárika pici keze az enyémben, nagyon izgul.
– Anya, biztos, hogy a mi számunkat is sorsolják ma?
– Biztos – nyugtatom meg –, ma járt le az egy év.
És már forog is a virtuális kerék. Állj már meg! Majd kibújok a bőrömből.
Megállt: egy darab.
Csönd ereszkedik ránk, majd lányom vékony kis hangja zökkent ki a hallgatásból.
– Anya, tavaly is csak egy volt.
– Ne lógasd az orrod, lehet, hogy jövőre többet nyerünk – simogatom meg buksiját. Azért én is csalódott vagyok egy kicsit.
Kolléganőm tizenkét darabot nyert. Na, mindegy, ne legyünk elégedetlenek. Egy már biztosan jut Sárikának. Holnap küldik is a csomagot. Nem leszünk itthon, de nem baj, hiszen senkit sem hívtunk meg.

*
A kapuban várom Sárika érkezését. Jön a busz, lányom élénken pattan le róla és rohan felém.
– Megjött a csomag? Gyere, gyere, siessünk! – húz a kapu felé.
– Jól van már, ne húzzál – mondom nevetve, de én is szeretném legalább megfogni és megszagolni a nyereményt.
Belépünk az ajtón, és megfagy ereinkben a vér. Bobek előtt a széttépett csomagolópapír… és más semmi.
– Bobek! – szinte sikítja lányom. – Hol van, hova tetted?!
Körbeszaladja a lakást, mindenhol keresi, de sehol nem találja. Bobek jókedvűen szalad utána.
– Hol van, Anya, hol van? – kérdezgeti, szívet tépő zokogással.
– Kicsim, Bobek megette az almát.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2021-08-12 20:35 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Bobek. <3

Tiszta disztópia-sorozat lesz ebből. Kötelező biometrikus markerekkel ellátott személyik? Térfigyelő kamerán valósidejű megfigyelés (á la Kína)? Olcsó genomszekvenálás, génalapú megkülönböztetés az élet minden területén? Állásinterjú előtt szociális hálók csekkolása, genom bekérés, "sajnáljuk, Önnek 20%-kal nagyobb esélye van depresszióra, mint a normális átlag, emiatt nem alkalmazhatjuk"? Személyi helyett kötelező állami mobil + mobil szolgáltató, ami helyettesíti az összes azonosítót és a bankkrátyát is? Stb.

Bocs, még egy éve akartam írni egy erősen depis magyar disztópiát ezekkel a marhaságokkal. Aztán rájöttem, hogy sztori nincs, mert a karakterek annyira enerváltak, hogy meg sem mozdulnak, ezért hagytam. Aztán jött a politika és a disztópia ötletem egyre durvábban hangzik. Szóval nem fogom megírni, de azért idehánytam. Tényleg bocs.

És Bobek for president! :D

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2021-08-13 11:17 Tóth Ilona

Dóri, egyetértek veled. A karakterek valóban enerváltak, mert mindattól amit az elején felsoroltál ilyenné váltak. A sztori itt van. Így legyen? Lehet, hogy így lesz? Tehetünk ellene valamit? Egyáltalán akarunk tenni bármit is?
Tönkretettük a Földet, ideológiák mentén osztalyzzuk az embereket, nem értek szerint.
A nagy cégek és a média által diktált trendek szerint élünk, mert így akarjuk. Így akarjuk?
Nincsenek hősök, csak a mindennapjaikat élő emberek.

Tóth Ilona